2024. évi LXXVIII. törvény indokolás

A közelmúltban − jellemzően az interneten − megszaporodtak az olyan félelemkeltő, gyűlölködő megnyilvánulások, kommentek, amelyek sértik az érintett személyek emberi méltóságát, egyúttal nélkülözik az egymás iránti kölcsönös tiszteletet, és rombolják a közügyek megvitatásának kultúráját. E negatív tendencia egyik oka a modern digitális világ arctalansága, amely teret enged a gyűlöletkeltő – adott esetben akár még más halálát is kívánó – hozzászólásoknak. A közbeszéd állapotának formálása közös felelősségünk, ezért különösen a közösségi és online platformok, médiafelületek tekintetében szükséges ösztönözni a jogellenes és káros tartalmak elleni hatékony fellépést.

A javaslat elkötelezett az emberi méltóság sérthetetlensége mellett, és a közösség megfélemlítéstől mentes kommunikációhoz való jogát szem előtt tartva az uszító, gyűlölködő kifejezések terjedésével, demoralizáló hatásukkal szemben a jog eszközeivel is fel kíván lépni függetlenül attól, hogy e kifejezések személyekre vagy személyek meghatározott csoportjára irányulnak.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A sajtótörvény a szólásszabadság gyakorlása körében jelenleg is magasabb elvárásokat határoz meg a sajtótermékek számára. A javaslat e magasabb elvárható felelősségi szintnek megfelelően előírja a sajtótermékek kiadói részére, hogy ha honlapjukon vagy saját közösségi oldalukon biztosítják a hozzászólás, vélemény, komment lehetőségét, úgy kötelesek moderálási szabályzatot alkotni, ezt közzétenni, valamint hatékony eljárásrendet kidolgozni a jogellenes tartalmú hozzászólásokkal szembeni, azok közzétételét követő hatékony fellépés érdekében.

Kiemelendő, hogy az internetes sajtótermékek egy részének jelenleg is van moderálási szabályzata, illetve alkalmaznak alapelveket, ez azonban egyrészt nem általános, másrészt a jogalkotó célja, hogy ezen szabályzatok és eljárásrendek között összhangot teremtsen. Ennek érdekében a szabályzatok megfelelőségét és a mechanizmusok hatékonyságát a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság Hivatala ellenőrzi. Ezzel összefüggésben a Médiatanács ajánlást ad ki a szabályzatokra és a hatékony megoldások követelményeire vonatkozóan.

A Médiatanácsnak a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 20/A. §-a szerinti ajánlását 2025. február 28-áig kell megalkotnia és közzétennie, az internetes sajtótermék kiadójának a moderálási szabályzat megalkotására és közzétételére 2025. április 1-jéig lesz ideje.

A javaslat a köznyugalom elleni bűncselekmények közé iktatja be az új tényállást, amely kettős jogtárgyat véd, egyrészt a köznyugalmat, a közösség félelemmentes élethez való jogát, másrészt az érintett személyek emberi méltóságát, tekintettel arra, hogy az ilyen közléseknek a tényállás megvalósulásához mindig meghatározott ember vagy emberek közössége ellen kell irányulnia.

A közösség megfélemlítéstől mentes kommunikációhoz való joga ugyanakkor attól függetlenül is védendő és biztosítandó, hogy a félelemkeltő, gyűlölködő megnyilvánulások címzettje, címzettjei személyükben sérelmezik-e az ilyen megnyilvánulásokat, ahogy az sem bírhat jelentőséggel, hogy a címzettek tudomást szereztek-e a közlésekről. A büntetőjog a személyek felé irányuló közvetlen fenyegetések, sérelmek esetén több tényálláson keresztül biztosítja a fellépés lehetőségét a sértettek számára (pl. zaklatás, emberölésre való felhívással megvalósuló előkészület, rágalmazás, becsületsértés). Szintén biztosított a közösség egészét, általánosságban sértő, fenyegető magatartások büntetendősége is (közösség tagja elleni erőszak, közösség elleni uszítás).

Az új tényállás lényege, hogy a legdurvább, közösségi együttélési normákkal, közerkölccsel összeegyeztethetetlen kommunikáció esetén az érintett személyek és a köz sérelmének a valós veszélyétől és a sértett szubjektív felfogásától függetlenül is megvalósul a bűncselekmény. Ezzel a jogalkotó egyértelműen állást foglal amellett, hogy a tényállásban megjelenő, gyűlölködő, más személy erőszakos halálát kívánó közlések nem tartoznak a véleménynyilvánítás során megengedhető közlési formák közé, ahogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem terjed ki a valótlan tények, az emberi méltóságot semmibe vevő közlések közzétételére, úgy az ilyen mértékben erőszakos, félelem- és gyűlöletkeltésre objektív módon alkalmas közlésekre sem.

A bűncselekmény kizárólag a nagy nyilvánosság előtt elektronikus hírközlő hálózaton keresztül követhető el. Az ezzel kapcsolatos jogalkotói cél kettős, egyrészt, csak az a nagy nyilvánosság előtti elkövetés büntetendő, ami elektronikus úton történik, tehát nem tartozik ide az élő, például tüntetésen, nyilvános fórumon való kommunikáció. A megkülönböztetés oka, hogy az új elektronikus „közbeszéd” egyik legnagyobb problémája az arctalanság, ahol a közlés és a közlő személye elválik egymástól és a közlés maga önálló „életre kel”. Ezzel szemben a nyilvános, fizikai valóságban is megvalósuló megnyilvánulásokban a közlés és a közlő együtt jelenik meg, ezért ezekben az esetekben a jelenlegi tényállások – uszítás, köznyugalom megzavarása, sértett közvetlen észlelésével kapcsolatos tényállások stb. – megfelelően képesek kezelni a sértő megnyilvánulásokkal szembeni hatékony fellépést akár a sértett, akár a közösség számára. Másrészt a javaslat, igazodva az új infokommunikációs alkalmazások mindennapi használatának a gyakorlatához, kizárólag a nagy nyilvánosság előtti elektronikus hírközlő hálózat útján történő közzétételt bünteti, ezért nem követhető el a bűncselekmény a privát, zárt körben (pl. kis létszámú zárt Facebook, Viber, Messenger csoport) megtett kifejezésekre. A nagy nyilvánosság előtti elkövetés fogalmát a jogalkalmazói gyakorlat e kérdést érintően megfelelően kimunkálta, azon a javaslat sem kíván változtatni.

A tényállás elkövetési magatartása a kifejezés, ábrázolás vagy kép- és hangfelvétel használata, illetve közzététele. A kifejezés szóbeli vagy írásbeli nyelvi (tehát szöveges) kommunikációt jelent, nem tartoznak ide a vizuális, képi megjelenítések, szimbólumok, mozdulatok. Erre tekintettel szerepel a javaslatban a kifejezés mellett a kép- és hangfelvétel, valamint az ezen a körön kívül eső, bárminemű ábrázolás is (pl. gif). A használat, illetve közzététel magában foglalja azt is, ha az elkövető a saját gondolatát fejezi, használja, teszi közzé (használat), illetve azt is, ha megoszt, tovább küld, stb. egy másik forrásból származó tartalmat (közzétesz). Önmagában az egyetértés, pl. „likeolás” nem tekinthető sem használatnak, sem közzétételnek, az önmagában is sértő tartalmat megjelenítő egyetértő hozzászólás, vagy a sértő tartalmú hozzászólás támogató nagy nyilvánosság felé történő továbbítása, másokkal történő megosztása viszont már tényállásszerűnek minősül.

A jogsértő kifejezésnek beazonosítható személyre vagy személyekre kell vonatkoznia, tehát a tényállás csupán akkor valósulhat meg, ha egyértelműen és konkrétan beazonosítható személyt, személyeket érint. Ez vonatkozik az embercsoportokra, közösségekre is, vagyis ebben az esetben itt is pontosan körülhatárolható személyi körre kell vonatkoznia a kifejezésnek.

A kifejezés attól válik jogsértővé, hogy más, konkrétan beazonosítható személyre vonatkozó erőszakos, halált okozó vagy különös kegyetlenséggel elkövetett büntetendő cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot fejez ki. A tényállás szerkezeti felépítése alapján egyértelmű, hogy a személy elleni erőszakos cselekmény fordulat mind a halálos eredmény, mind a különös kegyetlen cselekmény esetében együttesen kell, hogy érvényesüljön. Fontos, hogy az egyedileg be nem azonosítható, általános megjelölés (pl. minden ember, minden meghatározott nemzetiségű személy) nem valósít meg e bűncselekmény körében értékelhető tényállásszerű magatartást. A tényállás megállapításához ugyanakkor nem szükséges az érintett személy, személyek nevének közlése, egyértelmű utalással, körlírással, közismert megnevezés alkalmazásával is megvalósítható a bűncselekmény.

Más személy büntetendő cselekménnyel okozott erőszakos halálának vagy kínzásának, sanyargatásának a kívánása nem tolerálható. E körben fontos utalni rá, hogy jogilag helytelenített, büntetendő magatartás tilalmazásáról van szó (vagyis a jogszerű cselekmények, pl. jogos védelem, nem tartoznak ide). Lényeges továbbá, hogy erőszakos, más által előidézett cselekményre vonatkozó kifejezés használata szükséges, így az emberi beavatkozástól függetlenül bekövetkező események kívánása nem valósít meg tényállásszerű magatartást. Szövegkörnyezettől függően ugyanakkor egyes hasonló kifejezések már tényállásszerű magatartást valósíthatnak meg, amennyiben erőszakos ember által szándékosan elkövethető cselekményre irányuló szándékot fejeznek ki. Nem tartoznak tehát a tényállás hatálya alá azok a mindennapos szófordulatok sem, amelyek e két feltételnek nem felelnek meg. Önmagában a másnak történő rosszakarás tehát továbbra sem valósít meg bűncselekményt, még akkor sem, ha erkölcsileg elítélendő.

A konkrét személlyel szembeni erőszakos halált okozó, büntetendő cselekményre irányuló kívánság tényállásszerű. A kifejezésnek tehát olyan magatartásra kell vonatkozni, amely a halálos eredményt jogellenesen, erőszakos úton és ember által okozottan valósítja meg. Ilyen cselekmény csak szándékosan követhető el, illetve a józan észnek megfelelően nem képzelhető el olyan szándék, kívánság, amely a halálos eredmény gondatlan bekövetkezésére irányul. Ennek megfelelően önmagában a testi sértés okozásának kívánása nem valósít meg tényállásszerű magatartást, pusztán azért, mert még egy testi sértés esetén is elképzelhető, hogy azzal összefüggésben – pl. a sértett elesése okán – akár halálos eredmény is bekövetkezhet. Ugyanakkor olyan kifejezés használta, amely a testi sértés elkövetését olyan módon kívánja, hogy azzal összefüggésben a kifejezésben megnyilvánuló szándék, illetve kívánat valójában kiterjed a halálos eredmény bekövetkezésére is, már nyilvánvalóan tényállásszerű lesz.

A kifejezés által érintett másik elkövetési magatartás a különös kegyetlenséggel megvalósuló személy elleni erőszakos büntetendő cselekmény. A Büntető Törvénykönyv tényállási elemként ezen elkövetési magatartást az emberölésnél [ami az a) pont alapján egyébként is büntetendő], valamint a súlyos testi sértés esetében értékeli. A különös kegyetlenség, a hétköznapi értelemben vett kínzás, sanyargatás, kegyetlenkedés jogalkalmazói gyakorlata kiforrott, megfelelő. Az ilyen tartalmú közlések ugyanolyan mértékben elfogadhatatlanok, alkalmasak a félelem keltésére, a köznyugalom megzavarására, mint a halálos eredménnyel járó közlések, egyúttal a javaslat nem kíván teret engedni az ezzel kapcsolatos, egyes kegyetlenkedő magatartásokra vonatkozó kifejezések élettel összeegyeztethető vagy összeegyeztethetetlen voltát vitató öncélú jogvitáknak sem.

A kifejezésnek büntetendő cselekményre kell vonatkozni, vagyis – a Büntető Törvénykönyvben már használt fordulathoz hasonlóan – ebben az esetben sem szükséges, hogy a használt kifejezés pontos büntetőjogi minősítése ismert legyen. A Büntető Törvénykönyv több olyan tényállást is ismer, amely halálos eredmény szándékos okozását foglalja magában, ugyanakkor az új tényállás bizonyításának nem tárgya ezek pontos minősítésének megállapítása (különösen azért nem, mert hipotetikus, jövőben bekövetkező eseményről van szó). Így elegendő bármely, ilyen tényállás diszpozíciójának megállapítására alkalmas kifejezés használata. A cselekmény pontos jogi minősítése a különös kegyetlenséggel elkövetett testi sértés esetében sem elvárt. Tehát az ilyen kifejezés használata akkor is tényállásszerű, ha adott esetben a testi sértés – annak megvalósulása esetén – azért nem lenne megállapítható, mert más, súlyosabb bűncselekménynek minősülne, vagy abba beolvadna.

A tényállás csak a jövőbeni cselekményekre vonatkozó szándékra, kívánságra vonatkozik, a már elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatos egyetértésre, helyeslésre nem.

A tényállás csak szándékosan követhető el. Az elkövető szándéka a közlés tartalmára, illetve annak szándékos közzétételére vonatkozik. Amennyiben az elkövető igazolható szándéka a kívánt esemény végrehajtására terjed ki, úgy magatartása az előkészület keretei között értékelhető, amennyiben a cselekmény előkészülete büntetendő. Amennyiben a kívánt cselekményt más személy valósítja meg, az eset összes körülményét mérlegelve lehet megállapítani, hogy a közzétevő cselekménye felbujtásként értékelhető-e.

A tényállásban megfogalmazott „szándék” fordulat nem a Büntető Törvénykönyv szerint szándékosság, azaz az elkövető alanyi oldala tekintetében értékelendő körülmény. Ez a szófordulat a kifejezés tartalmát határozza meg. A kifejezésnek kell az erőszakos cselekményre irányuló szándékot vagy kívánságot kifejezni, amelyek tehát objektív követelmények és függetlenek az elkövető szándékától. Az elkövető Büntető Törvénykönyvben meghatározott szándékát a közlemény használata, közzététele körében kell értékelni.

Büntethetőséget kizáró ok, ha valaki a tényállásszerű magatartást ismeretterjesztő, oktatási, tudományos, művészeti célból vagy a történelem, illetve a jelenkor eseményeiről szóló tájékoztatás céljából követi el, feltéve, hogy a cselekmény félelemkeltésre nem alkalmas. A művészet szabadsága, valamint a hiteles tájékoztatás önmagában is védendő érték, az ezzel kapcsolatos félreértések elkerülése érdekében szükséges a büntethetőséget kizáró ok pontos meghatározása. A művészeti, oktatási, tájékoztatási célú közlések, azok kontextusára figyelemmel nélkülözik a köznyugalom és a magánélet sértésére alkalmas félelemkeltő eredményt, tekintettel arra, hogy a közönség a közlés céljával és környezetével tisztában van. Ilyen esetben a közlés társadalomra veszélyessége teljes mértékben hiányzik. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos esetleges jogviták, illetve jogbizonytalanság elkerülése érdekében, szükséges, hogy ennek kereteit ne a jogalkalmazói gyakorlat esetleges bizonytalansága határozza meg, hanem e kivétel egyértelmű jogszabályi rendelkezésként jelenjen meg. Ugyanakkor e tevékenységek sem szolgálhatnak jogellenes kibúvóként, ha a védendő jogtárgyak érdemben sérülnek. Ennek megfelelően a visszaélésszerű, a félelem keltésére alkalmas közlések nem képezhetnek kivételt a büntetőjogi felelősségre vonás alól.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.