KK ÍH 2024/82.

A köznevelési, oktatási, felsőoktatási intézmények nem területi alapon szerveződnek, a jogszabályok által hatáskörükbe tartozó közigazgatási tevékenységet nem területi alapú illetékességgel fejtik ki, így az általános illetékességi ok, vagyis a per tárgyává tett közigazgatási cselekmény – a tanulói jogviszony létesítésére irányuló szerződés – megvalósulásának helye jelöli ki az eljáró bíróságot [2011. évi CXC. törvény 37. § (3) bekezdés b) pont; 2017. évi I. törvény 4. § (1) bekezdés, 13. § (1) bekezdés e) pont].

Az alperes mint fenntartó határozatával helybenhagyta a győri lakóhelyű felperesnek a szigetszentmiklósi székhelyű oktatási intézményben létesített tanulói jogviszonyát megszüntető elsőfokú határozatot. A határozat ellen a felperes a keresetlevelét a – közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 13. § (1) bekezdés c) pontja és a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (a továbbiakban: Nkt.) 38. § (4) bekezdése szerint eljárva – a Győri Törvényszékhez nyújtotta be. Az elsőfokú bíróság a Kp. 47. § (1) bekezdése alapján eljárva elrendelte az ügy iratainak áttételét a Budapest Környéki Törvényszékhez. Megállapította, hogy az alperes vonatkozásában a több mint egy vármegyére kiterjedő illetékesség nem értelmezhető, mivel csak az általa fenntartott intézmény döntései elleni fellebbezést jogosult elbírálni. Ezzel szemben a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja által meghatározott, több mint egy vármegyére kiterjedő illetékesség az olyan, jellemzően hatósági ügyben eljáró közigazgatási szervekre vonatkoztatható, amelyek az adott ügytípusban általános jelleggel jogosultak és kötelesek eljárni. Az alperes mint fenntartó esetében a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékességi szabály helyett ezért a Kp. 13. § (1) bekezdés e) pontja alkalmazandó. Rögzítette, hogy a közigazgatási eljárás kétfokú volt, az elsőfokú közigazgatási cselekmény Szigetszentmiklóson valósult meg, ezért a bíróságok elnevezéséről, székhelyéről és illetékességi területének meghatározásáról szóló 2010. évi CLXXXIV. törvény 1. melléklet 14/14. pontja és 4. melléklet 2. pontja alapján az eljárásra a Budapest Környéki Törvényszék illetékes.

A felperes fellebbezésében az elsőfokú végzés hatályon kívül helyezését kérte; megsértett jogszabályhelyként a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontját, a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontját, a Kp. 99. § (1) bekezdését és az Alaptörvény 28. cikkét jelölte meg. Hivatkozott a Kp. 4. § (7) bekezdés 1. pont e) alpontjára, az általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény és a közigazgatási perrendtartásról szóló törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi L. tv. (Ákr.-Kp. Módtv.) 382–384. §-aira és indokolása 10. bekezdésére, az Alaptörvény 28. cikkére, továbbá a Kúria Kpkf.VI.40.257/2020/2. számú határozatára, melyek alapján levezette, hogy az alperes közigazgatási határozatot hozó közigazgatási szervnek minősül, az egyetlen különbség, hogy a határozata elleni keresetlevelet – az Nkt. 38. § (4) bekezdése szerint – közvetlenül a bírósághoz kell benyújtani. Az Oktatási Hivatal honlapjára hivatkozással előadta, hogy az alperes által fenntartott oktatási intézmény feladatellátási helyei (tagintézményei) összesen nyolc vármegyében lelhetőek fel, ezért az alperes megfelel a Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, több megyére kiterjedő illetékesség követelményének. Kiemelte, hogy az egyes tagintézményeknek a fellebbezéshez csatolt működési engedélyeiben is az azokat kiadó kormányhivatalok – a fenntartó budapesti székhelye ellenére – illetékességüket helyesen a tevékenység végzésének helye szerint állapították meg. Az alperes a fellebbezésre észrevételt nem terjesztett elő.

A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.

Az elsőfokú bíróság az illetékességre és az áttételre vonatkozó releváns jogszabályi rendelkezéseket felhívta, azokat helyesen értelmezte, azokból helytálló következtetést vont le, a végzésben foglalt érvekkel, indokolással – azok megismétlése nélkül – a másodfokú bíróság egyetért. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki.

Elöljáróban rögzítendő, hogy a közigazgatási szerv hatáskörét és illetékességét jogszabály határozhatja meg: ez következik a bíróság illetékességét meghatározó szabályozás logikájából is. A Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a felperes lakóhelye „a több mint egy vármegyére kiterjedő illetékességgel eljáró közigazgatási szerv közigazgatási tevékenysége esetében” alapozhatja meg a bíróság illetékességét. Ahhoz azonban, hogy ez a pont alkalmazható legyen, jogszabálynak kell pozitív módon szabályoznia a közigazgatási szerv illetékességét, akár úgy, hogy ennek következtében az egy vármegyénél nagyobb területre terjedjen ki, akár úgy, hogy a közigazgatási szerv országos illetékességét mondja ki. Önmagában abból tehát, hogy jogszabály nem határozza meg egy közigazgatási szerv illetékességi területét, nem következik, hogy az adott közigazgatási szerv országos – vagy legalábbis több mint egy vármegyére kiterjedő – illetékességgel jár el (2/2020. KJE, Kfv.37.801/2020/9., Kpkf.40.024/2020/5.).

Különösen szembetűnő ez a köznevelési, oktatási, felsőoktatási intézmények esetében. Ezek az intézmények nem területi alapon szerveződnek, a jogszabályok alapján hatáskörükbe tartozó közigazgatási tevékenységet nem területi alapú illetékességgel fejtik ki, hanem különböző viszonyrendszerekben. Ez a felperes esetében az oktatási intézmény és tanulója közötti viszonylatban értelmezhető, amely a felperes mint tanuló és a szigetszentmiklósi székhelyű oktatási intézmény közötti tanulói jogviszony létesítésére irányuló szerződés alapján jött létre. A budapesti székhelyű alperesnek nem azért volt illetékessége a győri lakóhelyű felperes jogorvoslati kérelmének elbírálására, mert több, mint egy vármegyére kiterjedő illetékességgel járt el, hanem mert az intézmény fenntartójaként az Nkt. 37. § (3) bekezdés b) pontja erre feljogosította.

A tanulói jogviszonyt érintően az oktatási intézmény által kifejtett közigazgatási tevékenység során tehát az illetékességi terület nem értelmezhető, figyelemmel arra is, hogy nevelési-oktatási jogviszony akár kizárólag külföldi lakcímmel rendelkező tanulóval is létesíthető. A másodfokú bíróság osztotta ezért az elsőfokú bíróság megállapítását, hogy a felperes által hivatkozott Kp. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerinti illetékességi szabály nem alkalmazható, ennek hiányában a Kp. 13. § (1) bekezdés e) pontja szerinti általános illetékességi ok, vagyis a per tárgyává tett közigazgatási cselekmény megvalósulásának helye – jelen esetben Szigetszentmiklós – jelöli ki az eljáró bíróságot.

Fentiekre tekintettel az illetékesség megállapításánál annak sincs relevanciája, hogy az oktatási intézmény vagy a fenntartó hány helységben, tagintézményben fejti ki tevékenységét. Az is irreleváns, hogy az egyes tagintézmények működési engedélyeinek kiadása során mely kormányhivatalok jártak el, mivel a működési engedély kiadására való jogosultság a kormányhivatal és nem az oktatási intézmény illetékességén alapszik; a működési engedély pedig – nem lévén hatáskört és illetékességet megalapozó jogszabály – területi illetékességet az engedélyezett részére nem keletkeztet.

A felperes által hivatkozottól eltérő illetékességi szabály alkalmazásából nem következik, hogy az elsőfokú bíróság nem tekinti az alperest közigazgatási szervnek; mindössze a felperestől eltérően állapította meg, hogy az alperes hatáskörébe tartozó közigazgatási tevékenység jogszerűségének vizsgálatára melyik bíróság illetékes. A fellebbezés ezért e körben iratellenes.

Mindezek alapján a felperes fellebbezésében előadott érvei nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság érveinek megváltoztatására, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését – annak indokai alapján – a Kp. 114. § (5) bekezdése szerint helybenhagyta.