2024. évi LXXXV. törvény indokolás

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése és a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A hazai vállalkozások és a magyar emberek kiegyensúlyozott és kiszámítható mindennapjai érdekében szükséges a magyar jogrendszeren belül a minőségi és hatékony jogalkotás és jogalkalmazás. A szükségtelen vagy túlszabályozottságot jelentő jogszabályok deregulációjával megteremthető a jogi szabályozás és a gyakorlat összhangja, a már elavult jogi szabályozásokat, új és hatékony szabályok válthatják fel.

Az Európai Unió jogi versenyképessége szempontjából a hazai jogrendszer példát kíván mutatni a vállalkozásokat és a magyar embereket terhelő szükségtelen jogi szabályozás deregulációjával. Magyarország élen jár Európában az állami működést meghatározó normák folyamatos monitorozásában és módosításában. Emellett folyamatos a gazdaság szereplőitől, illetve az állampolgároktól érkező visszajelzések feldolgozása és hasznosítása a jogrendszer hatékonyságának növelése érdekében.

A törvénnyel a hazai versenyképességet meghatározó számos területen kerül sor a jogi szabályozás deregulációjára, az ügyfelek adminisztratív terheinek csökkentése érdekében egyszerűsítésre kerülnek a környezetvédelmi, bányászati igazgatási szabályozások.

A munkavédelem területén is indokolt, hogy az elavult szabályokat új és versenyképes rendelkezések váltsák fel, amelyek biztosítják mind a munkavállalók egészségének védelmét, mind a hazai vállalkozások versenyképességét mind uniós szinten, mind világszerte.

A törvény módosításokat tartalmaz továbbá a gépkezelői jogosítvány kivezetésével összefüggésben.

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosítását az indokolja, hogy bizonyos típusú munkagépek kezelését a megszerzett iskolai végzettség, szakmai képzettség meglétéről kiállított bizonyítvány, diploma, tanúsítvány igazolja, erre figyelemmel, annak jogosítvánnyal történő dupla igazolása szükségtelen.

A koncesszióról szóló törvény (a továbbiakban: Ktv.) módosítása egyértelművé teszi a kormányrendeletben kijelölt miniszter, központi kormányzati igazgatási szerv Ktv. szerinti eljárásokkal és koncessziós szerződésekkel kapcsolatos hatáskörét, valamint ezen eljárásokhoz kapcsolódóan a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (a továbbiakban: Hatóság) előzetes egyetértési jogkörét. A módosítással biztosításra kerül az összhang a Ktv. és a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény 6. § (1) bekezdése között.

A módosítás a nyilvános pályázati felhívás, valamint az önkormányzati pályázat meghirdetésének szabályait pontosítja a kormányrendeletben kijelölt miniszter, központi kormányzati igazgatási szerv és a Hatóság, illetve a helyi önkormányzat honlapján való közzététellel.

Egyúttal pontosításra kerültek a Ktv. és a szerencsejáték szervezéséről szóló törvény hatálya alá tartozó egyes ügyekre vonatkozó szabályok.

A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvény módosítását jogtechnikai pontosítás indokolja.

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: Kjtv.) módosítását indokolja, hogy gyakorlati tapasztalatok alapján szükséges a megszűnő közjegyzői irodák jogi helyzetének, illetve vagyoni viszonyainak rendezése, annak érdekében, hogy lehetőség legyen a megszűnő közjegyzői iroda végelszámolására is.

A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: Ctv.) jelenlegi szabályozási rendszerében a cégbíróság kényszertörlési eljárás megindítását rendeli el, ha a cég jogutód nélküli megszűnését előidéző ok következett be és végelszámolási eljárás lefolytatásának nincs helye. A közjegyzői iroda egyedüli közjegyző tagjának halála esetén, továbbá, ha nem marad a közjegyzői irodának közjegyző tagja vagy szavazati joga 50% alá csökken, vagyis a Kjtv. alapján megszűnik a közjegyzői iroda, elkerülhetetlen a kényszertörlési eljárás. Jelen módosítással szabályozásra kerül, hogy ezekben az esetekben is helye van végelszámolás lefolytatásának.

Pontosításra kerül továbbá a területi közjegyzői kamarák (a továbbiakban: területi kamara) szabályzatalkotási jogköre is. A törvény eddig nem szólt a kamarai választások rendjének meghatározásáról és annak formájáról. Különbséget lehet tenni azon eset között, amikor a területi kamara a szervezeti és működési szabályzatában szabályozza ezt a kérdéskört, és a között, amikor attól elkülönült előírásokat alkot. Amennyiben a területi kamara illetékességi területén legalább száz közjegyzői székhely található, a tagság létszámából adódó összetettebb szabályozási igényre tekintettel célszerű a választási szabályzatnak külön szabályzatban megjelennie. A kötelezően szabályozandó kérdések mellett – mint amilyen a szervezet és működés, valamint a választás rendje – további szabályzatalkotási témakörök is felmerülhetnek, melyek megalkotására vonatkozó jogkör megjelenítése indokolt a Kjtv. szabályozásában is, különös tekintettel arra, hogy a törvény az országos kamara szabályzatalkotási hatásköreit is tételesen szabályozza. Ilyen szabályozási tárgykör lehet különösen a kamarai panaszkezelés, a nyilvántartások vezetéséhez, kamarai ügyekhez kapcsolódó adatkezelés, a kamarai hozzájárulás megfizetése, továbbá a kamarai ügyvitel rendje. Mindezek mellett a területi kamaráknak – az önkormányzatiság elvéből fakadóan – lehetőséget kell biztosítani, hogy szabályzatot alkothassanak minden olyan egyéb kérdésben is, amelyre jogszabály vagy a szervezeti és működési szabályzata feljogosítja.

A Kjtv. a megalkotása óta változatlan szöveggel tartalmazza az ügyfél személyazonosságáról és személyi adatairól való meggyőződési kötelezettséget annak saját kezű aláírással és fényképpel ellátott hivatalos igazolványából. A gyakorlatban ez a meghatározás több problémát is okoz, mind a külföldi állam által kiadott hivatalos okmányok, mind egyes belföldi okmányok elfogadhatósága tekintetében.

Ilyen probléma például az aláírásra képtelen személyek nemzeti jogunk alapján kiállított személyazonosító igazolványa, ugyanis a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 29. § (2) bekezdés h) pontja értelmében a személyazonosító igazolvány vizuálisan észlelhető módon tartalmazza a polgár aláírását, ha 12. életévét betöltötte, valamint nem írásképtelen vagy írástudatlan – tehát 12 év alattiak és írásképtelen vagy írástudatlan személyek esetén az igazolvány aláírást nem tartalmaz a kiállítására vonatkozó rendelkezések alapján. Noha a nemzeti jogunk rendelkezései alapján kiállított személyazonosító igazolvány hitelességével kapcsolatos kétely nem merülhet fel, a Kjtv. szigorú szabályaira tekintettel ilyen esetben a hivatalos igazolvány nem fogadható el a személyazonosság megállapításához, hanem annak hiányában az azonossági tanúk alkalmazására van szükség, ami az eljárásban további két személy részvételét jelenti. Mindezt úgy, hogy a Kjtv. 124. § a) pontjára tekintettel két ügyleti tanú közreműködése is szükséges a közjegyzői okirat elkészítésénél, ha a fél vagy képviselő írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen, ami a tanúk felkérése, az időpont összeegyeztetése által a felekre, és az adminisztratív kötelezettségek tekintetében – a tanúk személyazonosságának ellenőrzését is el kell végezni, több résztvevőre kell az eljárás során tekintettel lenni – az eljáró közjegyzőre is további terheket ró. További gyakorlati problémaként említhető meg például a román személyazonosító igazolványok elfogadhatóságának kérdése, ugyanis azok sem tartalmaznak aláírást, így azok sem elfogadhatók a jelenlegi szabályozási környezetben, ami jelentős hátrányt jelent a szomszédos országból érkező ügyfelek számára. Személyazonosításra alkalmas irat a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény 29. § (12) bekezdése szerint a személyazonosító igazolvány, az útlevél és a kártyaformátumú vezetői engedély.

A Kjtv. 126. §-a rendelkezik azokról az eljárási szabályokról, melyek az ügyleti tanúk alkalmazásával függnek össze. A Kjtv. 124. § a) pontjára tekintettel a közjegyzői okirat elkészítésénél két ügyleti tanú közreműködése szükséges, ha a fél – képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő – írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen. A Kjtv. 126. § (2) bekezdésének rendelkezésére tekintettel az aláírásra képtelen személyek esetében nem lehetséges az ügyleti tanúk jelenlétét helyettesítő eljárást lefolytatni, hiszen a fél vagy képviselő – noha ki tudná jelenteni, hogy a közjegyzői okirat felolvasása megtörtént, vagy kérte annak mellőzését, és az okirat tartalma a fél akaratával megegyező – nem tudja az okiratot a tanúk jelenlétében aláírni. Az egyértelmű szabályozás érdekében célszerű, hogy ha a fél – képviselő útján történő eljárás esetén a képviselő – a nevének aláírására képtelen, a tanúk előtti aláírás, kézjeggyel történő ellátás kötelezettsége alól a törvény mentesítse.

A Kjtv. 30. §-a alapján a közjegyző köteles a tevékenységét a székhelyén levő irodában végezni; az irodán kívül akkor járhat el, ha az ügy természete vagy sürgőssége indokolja. A közjegyzői okirat tartalma tekintetében indokolt a jogszabály szövegét pontosítani, hogy az eljárás helyének megjelölése körében az eljáró közjegyző tüntesse fel a hivatali helyiségének (irodájának) címét, azon kívüli eljárás esetén pedig az eljárás helyét azonosításra alkalmas módon jelölje meg.

Az átmeneti rendelkezések között szükséges meghatározni egy végső határidőt a választási szabályzatok megalkotására, azzal, hogy amennyiben a területi kamara rendelkezik már ilyennel, azok tekintetében a jóváhagyásnak nem képezik akadályát a módosuló rendelkezések. Mindezek mellett a módosítások hatályba lépését megelőzően keletkezett kamarai szabályzatokra – azok hatályvesztéséig – szintén alkalmazandók a módosuló rendelkezések.

A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI. törvény módosítása biztosítja a hulladékgazdálkodási hatóságnak, valamint a bányafelügyeletnek a hatósági feladataikhoz szükséges adatigénylési jogosultságát a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból.

A törvény módosítását indokolja továbbá, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett országos nyilvántartások (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések országos nyilvántartása) naprakészsége érdekében szükséges biztosítani a rendszeres adatátadást az említett nyilvántartások és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását vezető szerv nyilvántartása között. Az említett nyilvántartások tekintetében kiemelten fontos, hogy az azokból információt kérők a bejegyzések, azok módosítása vagy törlése mellett arról is naprakész információval rendelkezzenek, hogy a lekérdezett személy meghalt-e, ugyanis ez a nyilvántartásokban szereplő tények, körülmények tekintetében is változást okoz. Az élettársak esetén valamelyik fél halála az élettársi kapcsolatot megszünteti, míg házassági vagy élettársi vagyonjogi szerződés tekintetében a fél halála szintén a szerződés megszűnésének jogkövetkezményét vonja maga után. Az elhalálozással kapcsolatos adatbejelentés kötelezettsége tekintetében a felek tehermentesítése a nyilvántartó szerv általi adatátadás által illeszkedik a Kormány deregulációs törekvései közé is, mivel a magánszemélyek adminisztrációs kötelezettségeit csökkenti.

A bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény módosításával a két országos terjesztésű napilapban való hirdetményi közlésre való kötelezettség hatályon kívül helyezésre kerül.

A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvt.) módosításának a célja, hogy a kockázatértékelés munkaegészségügyi tartalmával kapcsolatos feladatok ellátása, illetve a megelőzési stratégia munkaegészségügyi tartalmának kialakítása a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának jóváhagyása nélkül, szakirányú végzettséggel rendelkező személyek által is végezhető legyen. A vállalkozások helyzetének könnyítése és a munkanélküliség visszaszorítása érdekében célszerű ezen, a szakmai képesítésre vonatkozó kedvezményt a legfeljebb 50 főt foglalkoztató vállalkozásokra is kiterjeszteni.

Az Mvt. számos esetben a foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást biztosító szolgálat orvosának jóváhagyásához köti bizonyos munkaegészségügyi feladatok szakmai képesítéssel rendelkező személyek általi ellátását. Az esetek döntő többségében – a soron kívüli ellenőrzés, a súlyos balesetek és fokozott expozíciós esetek kivizsgálásán kívül – célszerű az orvosi jóváhagyás mellőzésével, jogszabályi szinten biztosítani a szakmai képesítésre vonatkozó kedvezményt, megkönnyítve ezzel a vállalkozások helyzetét és elősegíteni, hogy a szakorvosi képesítések mellett a közegészségtani-járványtani ellenőri / felügyelői szakképzettséggel rendelkezők önállóan, orvosi jóváhagyás nélkül is elláthassanak munkaegészségügyi szaktevékenységet. Az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés követelményeinek megvalósítása során a munkáltatót számtalan, a munkavédelemmel összefüggő dokumentumkészítési kötelezettség terheli. A munkáltatónak kockázatértékeléssel, megelőzési stratégiával, egyéni védőeszköz juttatásának belső rendjével kell rendelkeznie, azzal, hogy a hatályos szabályozás a megelőzési stratégia vonatkozásában a legalacsonyabb veszélyességi osztályba sorolt mikrovállalkozások részére, továbbá az egyéni védőeszköz juttatásának belső rendje tekintetében valamennyi foglalkoztató részére lehetővé teszi a fentiek kockázatértékelésben történő rögzítését.

A törvény módosításával lehetőség lesz arra, hogy a kockázatértékelés – veszélyességi osztályba sorolástól, illetve a foglalkoztatottak létszámától függetlenül – részét képezze a megelőzési stratégia, illetve az egyéni védőeszközök juttatási rendje, ezáltal a vállalkozások mentesülhetnek ezen munkáltatói szabályzatok önálló dokumentumban való elkészítésének kötelezettsége alól.

A kockázatértékelés időszakos (háromévente történő) elvégzésének kötelezettsége meghosszabbításra kerül 5 évre. A módosítás összhangban áll az uniós szabályozási rezsim rendelkezéseivel, ugyanis a Tanács a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló

89/391/EGK irányelve 9. cikk (1) bekezdés a) pontja is pusztán a munkáltató kockázatértékeléssel való rendelkezésének kötelezettségét írja elő, annak felülvizsgálatára, ismételt elvégzésére határidőt nem tűz.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) módosítását indokolja, hogy a Vht. 9. §-a alapján a törvényben nem szabályozott kérdésekben a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) mögöttesen alkalmazandó. A végrehajtási kifogásra a Pp. perindításra vonatkozó rendelkezései közül az áttételre, a visszautasításra és az elutasításra, valamint a keresetlevél előterjesztéséhez fűződő joghatások fenntartására vonatkozó rendelkezések megfelelően irányadók [Vht. 217. § (3) bekezdés]. A Pp. keresetlevél visszautasítására vonatkozó rendelkezéseiből az következik, hogy a bíróság a beadványt visszautasítja, ha a fél a hiánypótlási felhívás ellenére újból hiányosan adja be a beadványt [Pp. 176. § (2) bekezdés g) pont]. Amennyiben a Vht. 217. § (5) bekezdéséből törlésre kerül a „ha a kifogást az előterjesztő felhívás ellenére hiányosan adja be” fordulat, azzal a Pp. mögöttesen alkalmazandó szabályai alapján a bíróságok a Vht. kifejezett rendelkezésének hiányában is alkalmazni tudják e szabályt.

A visszautasítás és az elutasítás fogalma közötti különbségtétel a Pp. alapján azon alapul, hogy a visszautasítás azt fejezi ki, hogy formai, alaki hibák miatt a beadvány befogadását, annak érdemi elintézését a bíróság megtagadja. Ezzel szemben az elutasítás azt fejezi ki, hogy a befogadott beadványt érdemben megvizsgálva az abban foglaltak alaptalanságára, teljesíthetetlenségére jutott a bíróság. Ebből kifolyólag a módosítás kapcsán, így a hiányos vagy elkésett beadvány vonatkozásában a visszautasítás terminológia alkalmazandó.

A környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 64/D. §-sal történő kiegészítése a levegővédelmi hatóság adatkezelési jogosultságának a megteremtését szolgálja.

A környezetvédelmi törvény 96/C. § kimondja, hogy a hatóság bírságot kiszabó határozatát megtámadó keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van. A törvény 91/F. §-a szintén azt rögzíti, hogy a környezetvédelmi bírságot kiszabó határozatot megtámadó keresetlevélnek a végrehajtásra halasztó hatálya van, így a párhuzamos szabályozásra figyelemmel a törvény 91/F. §-a hatályon kívül helyezésre kerül.

A személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását indokolja, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett országos nyilvántartások (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések országos nyilvántartása) naprakészsége érdekében szükséges biztosítani a rendszeres adatátadást az említett nyilvántartások és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását vezető szerv nyilvántartása között.

A módosítás megteremti továbbá a hitelintézeteknek a munkáshitelre való jogosultság megállapításával, illetve az ezen adatnak a Magyar Államkincstárnak való továbbításával kapcsolatos kötelezettségeivel összefüggésben az adóazonosító jel kezelésére vonatkozó jogosultságát.

A természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény módosításával rögzítésre kerül, hogy – amennyiben a természetvédelmi hatóságnál ennek technikai feltételei rendelkezésre állnak – természetvédelmi hatósági ügyben az érintettek videotechnológia útján is meghallgathatóak.

A külföldre utazásról szóló 1998. évi XII. törvény módosítása az Országos Bírói Tanács elnöke és elnökhelyettese diplomata útlevélre való jogosultságát teremti meg.

A társasházi alapító okiratnak a közös tulajdonba tartozó épületrészek eladásához szükséges módosítását meggátolhatja a tulajdonostársak elérhetetlensége. A törvény ezért csökkenti a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 10. §-a szerinti szavazati arányokat akként, hogy a kétharmados szavazati arány nemcsak az alapító okirat ilyen tartalmú felhatalmazása esetén, hanem minden esetben vonatkozni fog az elidegenítésről hozandó társasházi döntésre.

Mivel az alapító okirat 2/3-os módosítását alapító okirati felhatalmazás esetére lehetővé tevő szabály átalakul törvényi felhatalmazássá, a 4/5-ös módosításra vonatkozó törvényi felhatalmazás létjogosultságát veszti, így az kivezetésre kerül.

A kisebbség perindítási szándékról történő nyilatkoztatásának szabályait indokolt fenntartani, azonban e szabályok módosítása célszerű ugyancsak az alapító okirat módosításának megkönnyítése érdekében.

A Tht. hatályos 10. § (2)–(3) bekezdésében meghatározott, az egyhangú döntéshozatal főszabályától eltérő rendelkezések csak magára az elidegenítésről szóló döntésre vonatkoznak. Az elidegenítést követően azonban az új tulajdonos gyakran az alapító okirat módosítását igénylő építkezést is megvalósít. A gyakorlatban problémát jelent, hogy az elidegenítésről szóló döntést a közösség meg tudja hozni alacsonyabb arányú döntéssel, viszont utóbb, az elidegenítéssel összefüggésben az alapító okirat módosítása ismét szükségessé válik, és ehhez már a 10. § (1) bekezdése alapján egyhangú döntés szükséges. Ezt a problémát kívánja kezelni a 10. § új (8) bekezdése, amely a kétharmados szavazati arányt kiterjeszti az elidegenítéssel kapcsolatban az új tulajdonos által megvalósítandó építkezéshez való hozzájárulásra, és az építkezés eredményeként szükségessé váló alapító okirat módosításra is.

Indokolt a közgyűlési meghívó, valamint a Tht. 40. § (1) bekezdése szerinti, az írásbeli szavazáshoz kapcsolódó felhívás átvételi elismervénnyel igazoltan, vagy postai szolgáltató útján való megküldésének előírása, ami jelenleg a Tht. alapján nem kötelező, hanem csak az írásbeli formát írja elő a törvény. Indokolt emellett a Tht. 40. § (1) bekezdése szerinti felhívás társasházban való kifüggesztésének előírása is. A módosító törvény mind a meghívó, mind pedig a felhívás tekintetében kézbesítési vélelmet állít fel.

A tulajdonostársak közös képviselőnél történő bejelentkezése jelenleg csak szervezeti-működési szabályzat előírása esetén kötelező. Lényeges azonban, különösen a közgyűlési meghívó közlésével összefüggésben, hogy a közös képviselet ismerje a tulajdonostársak elérhetőségét. Indokolt ezért kötelezően előírni a tulajdonos nevének és alapvető elérhetőségeinek bejelentését.

A gyakorlatban egyértelmű igény van arra, hogy a közgyűlési meghívót elektronikus levélben is meg lehessen küldeni a tulajdonostársaknak. A közgyűlési meghívó megküldése körében ezért meghatározott feltételek teljesülése esetén írásbeli nyilatkozatnak minősül az elektronikus levélben való megküldés. Bizonyos esetekben a meghívót egyidejűleg többféle módon kell kézbesíteni annak érdekében, hogy a meghívó nagyobb bizonyossággal, és dokumentálhatóbb formában eljuthasson a tulajdonostárshoz. Ha az elektronikus levél útján történő kézbesítés sikertelen, a meghívó kézbesítését más módon is meg kell kísérelni. Ebben az esetben a kézbesítési vélelem ezen utóbbi kézbesítési kísérlethez kapcsolódhat.

A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény módosítása a gyógyszer, gyógyászati segédeszköz és tápszer vonatkozásában ismertetési tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetnek az állami adóhatóság irányába teljesítendő fizetési kötelezettsége teljesítésére vonatkozó igazolás gyógyszerészeti államigazgatási szerv – a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (a továbbiakban: NNGYK) – részére történő megküldését szünteti meg, amely szükségtelen adminisztratív teher a vállalkozásoknak. Az adóhatóságnak az NNGYK irányába teljesítendő adatszolgáltatásának előírása kiváltja a vállalkozók igazolás benyújtási kötelezettségét, ezzel csökkenek az adminisztratív terheik. A vendéglátás forgalmának erősítését szolgálja a 14. § (2) bekezdésében foglalt limit 5%-ról 15%-ra történő emelése a rendezvények megnövekedett költségeivel arányos mértékben.

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény módosításával a kiserőmű a próbaüzemi működése alatt is jogosult lesz villamos energiát termelni a területileg illetékes hálózati engedélyessel kötött hálózathasználati szerződésben és a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal engedélyében foglaltaknak megfelelően.

Az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény módosítása lehetővé teszi, hogy a fejlesztési befektetési terület területén fekvő és az állam tulajdonában álló ingatlan értékesítése esetén a beruházás megvalósítása érdekében a versenyeztetés alóli mentesség kiterjesztésre kerüljön ezen ingatlanok vonatkozásában is.

A fejlesztési befektetési területen célzott beruházás (az ún. „fejlesztési beruházás”) megvalósításához, az ahhoz szükséges ingatlanok rendelkezésre állása érdekében a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Kstv.) módosítása megteremti az ingatlanok esetleges kisajátításának törvényi alapjait, a kisajátítást megalapozó közérdekű cél és esetköre meghatározásával. A Kstv. új alcíme tartalmazza a fejlesztési beruházásra, és a területét képező fejlesztési befektetési területre vonatkozó rendelkezéseket.

Fejlesztési beruházásnak minősül az olyan új beruházás vagy bővítés, amely

a) legalább 10 milliárd forint teljes költségigényű,

b) Magyarország, vagy legalább egy vármegye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőségű, és

c) munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését vagy új munkahelyek létesítését szolgálja.

A fejlesztési beruházáshoz szükséges terület az ún. fejlesztési befektetési terület, melyet a Kormány rendeletben jelöl ki. E kijelölés által a területen lévő állami tulajdonú ingatlanok egységes tulajdonosi joggyakorlás alá kerülnek.

A fejlesztési beruházást – ugyancsak kormányrendeletben – egyúttal a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (a továbbiakban: Méptv.) szerinti kiemelt beruházássá is lehet nyilvánítani, a beruházással összefüggő hatósági ügyek kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításával egyidejűleg. A Kstv. 40/Y. §-a értelmében a kiemelt beruházássá nyilvánításra akkor is mód van, ha a fejlesztési beruházás nem teljesíti a Méptv. 193. § (1) bekezdés g) pontjában szereplő feltételeket (legalább 100 milliárd forint költségigény és legalább 100 új munkahely megteremtése), ugyanis adott esetben nagyobb hangsúlyt kaphat, hogy a beruházás akár egész Magyarország, vagy egy vagy több vármegye területének jelentős részére kiható gazdasági jelentőséggel bír, illetve, hogy munkahelyek tömeges elvesztésének elkerülését teszi lehetővé. A fejlesztési beruházás ezen jellegére is figyelemmel a beruházásra a Méptv. 193. § (6) bekezdése szerinti közcélú kiemelt beruházásra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

A Kstv. új 40/Z. §-a rendelkezik a fejlesztési befektetési területen fekvő, az állam tulajdonába tartozó ingatlanok feletti tulajdonosi joggyakorlás rendjéről. Ennek értelmében egyrészt a fejlesztési befektetési terület kijelölésekor már állami tulajdonban álló ingatlanok (és azok rendeltetésszerű használatához kapcsolódó ingóságok) egységes tulajdonosi joggyakorlója a Kormány rendeletében kijelölt, 100%-ban állami tulajdonban álló gazdasági társaság (a továbbiakban: Társaság) lesz. A más tulajdonosi joggyakorlása alatt álló ingatlan és ingó vagyont e tulajdonosi joggyakorlók (pl. a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagy a Nemzeti Földalap kezeléséért felelős szerv) kötelesek a Társaság részére átadni. A törvény rendelkezik a fennálló vagyonkezelési vagy hasznosítási szerződések módosításáról vagy megszüntetéséről, és a másik féllel való elszámolásról.

A fejlesztési befektetési területen lévő, a beruházáshoz szükséges további ingatlanok és ingók tulajdonjogának az állam nevében történő megszerzése iránt ugyancsak a Társaság jogosult eljárni. Az ingatlanok tulajdonjogának megszerzése a polgári jogi út sikertelensége esetén történhet kisajátítással is. Az állam nevében és javára megszerzett ingó és ingatlanvagyon tulajdonosi joggyakorlója ugyancsak a Társaság lesz. A törvény rendelkezik továbbá a Társaság azon feladatairól, amelyek az ingatlanok fejlesztésére, fenntartására, illetve hasznosítására irányulnak.

A Kstv. visszavásárlási jogra vonatkozó szabályainak kiegészítése szükséges annak érdekében, hogy a kisajátítás céljára – például az állami beruházások megvalósítási módjának változása folytán – határidőben fel nem használt ingatlanok sorsa mielőbb rendezhető legyen. A Kstv. hatályos rendelkezései szerint a visszavásárlási jog a volt tulajdonost, illetve annak jogutód nélküli megszűnése, vagy a jogról való lemondása esetén az állam, illetve az ingatlan fekvése szerinti önkormányzat tulajdonosi jogainak gyakorlóját illeti meg. A visszavásárlási jog gyakorolhatóságának lehetősége akkor nyílik meg, amikor lejár a kisajátítás céljára történő felhasználásnak – a kisajátítási határozatban meghatározott – határideje. A Kstv. eltérő szabályozásának hiányában alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:21. §-a alapján a visszavásárlási jog jelenleg elévülési időn, azaz 5 éven belül gyakorolható. A Ptk. 6:8. § (3) bekezdése értelmében jogról lemondani vagy abból engedni kifejezett jognyilatkozattal lehet; ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, jognyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni. Ebből következőleg, ha a kisajátítás folytán tulajdont szerző személy a kisajátítási cél meghiúsulását követően fel is hívja a jogosultat a visszavásárlási jog gyakorlására, a jogosult hallgatása nem eredményezheti a jog elenyészését, azt nem lehet úgy tekinteni, hogy a jogáról lemondott. Így akár még évekig is rendezetlen maradhat az ingatlan sorsa, gátolva ezzel az ingatlan felelős gazdálkodásnak megfelelő hasznosítását. Ezért annak érdekében, hogy a visszavásárlási joggal érintett ingatlannal való további rendelkezés minél rövidebb idő alatt eldőljön, szükséges speciális szabályként lehetővé tenni, hogy a visszavásárlási jog jogosultjának a kisajátítás folytán tulajdont szerző fél felhívására történő hallgatása (vagy a visszavásárlási jog gyakorlására vonatkozó jognyilatkozattól eltérő nyilatkozat megtétele) joglemondásnak minősüljön. Ugyancsak joglemondásnak kell tekinteni, ha a felhívás közlése a jogosult számára nem lehetséges (az e körbe tartozó esetek hasonlóak ahhoz, amelyeket a Kstv. 3. §-a az adásvétel meghiúsulása eseteként szabályoz).

Garanciális szabály, hogy a felhívás közlésétől számított 180 nap áll rendelkezésre a nyilatkozat megtételére. E szabályok megfelelően biztosítják a jogosult joggyakorlását, figyelemmel arra, hogy a volt tulajdonos vagy jogutódja – a tulajdonos korábbi kisajátítási eljárásban való részvétele folytán, valamint a kisajátítási cél megvalósítására határidőt megállapító kisajátítási határozat birtokában – feltehetőleg tudomással bír a visszavásárlási jogáról. A 180 nap pedig elegendő arra, hogy a jogosult átgondolhassa, hogy él-e jogával, valamint hogy a szükséges pénzügyi és egyéb feltételeket megteremthesse a visszavásárlási joga gyakorlásához. A visszavásárlási jog jogosultja alatt a Kstv. 35. § (3) bekezdésében visszavásárlási joggal felruházott összes személyt, így a korábbi tulajdonos (vagy annak jogutódja, örököse) mellett az annak helyébe lépő állami illetve önkormányzati tulajdonosi jogok gyakorlóját is érteni kell.

Az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: Kjnp.) módosítását indokolja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) hatálybalépésekor elmaradt annak tisztázása, hogy a közjegyzői nemperes eljárásokban a jogi képviselővel történő eljárás hogyan viszonyul a Pp. 244. §-ában foglaltakhoz. A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (a továbbiakban: Fmhtv.) tekintetében ezt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény 75. § (3) bekezdése rendezte, ehhez hasonlóan szükséges a Kjnp. és a hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény módosítása is.

A módosítás arra figyelemmel is szükséges, hogy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara által működtetett országos nyilvántartások (Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása, házassági és az élettársi vagyonjogi szerződések országos nyilvántartása) naprakészsége érdekében indokolt biztosítani a rendszeres adatátadást az említett nyilvántartások és a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartását vezető szerv nyilvántartása között. Az említett nyilvántartások tekintetében kiemelten fontos, hogy az azokból információt kérők a bejegyzések, azok módosítása vagy törlése mellett arról is naprakész információval rendelkezzenek, hogy a lekérdezett személy meghalt-e, ugyanis ez a nyilvántartásokban szereplő tények, körülmények tekintetében is változást okoz. Az élettársak esetén valamelyik fél halála az élettársi kapcsolatot megszünteti, míg házassági vagy élettársi vagyonjogi szerződés tekintetében a fél halála szintén a szerződés megszűnésének jogkövetkezményét vonja maga után.

Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosítását az indokolja, hogy bizonyos típusú munkagépek kezelését a megszerzett iskolai végzettség, szakmai képzettség meglétéről kiállított bizonyítvány, diploma, tanúsítvány igazolja, erre figyelemmel, annak jogosítvánnyal történő dupla igazolása szükségtelen.

Az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény módosítását az indokolja, hogy bizonyos típusú munkagépek kezelését a megszerzett iskolai végzettség, szakmai képzettség meglétéről kiállított bizonyítvány, diploma, tanúsítvány igazolja, erre figyelemmel, annak jogosítvánnyal történő dupla igazolása szükségtelen.

A hagyatéki eljárásról szóló 2010. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Hetv.) módosítását indokolja, hogy a Pp. hatálybalépésekor elmaradt annak tisztázása, hogy a közjegyzői nemperes eljárásokban a jogi képviselővel történő eljárás hogyan viszonyul a Pp. 244. §-ában foglaltakhoz. Az Fmhtv. tekintetében ezt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2017. évi CXXX. törvény 75. § (3) bekezdése rendezte, ehhez hasonlóan szükséges a Kjnp. és a Hetv. módosítása is.

A törvény módosítását indokolja továbbá, hogy a kisebb értékű hagyatékok tekintetében lefolytatott hagyatéki eljárások alacsony mértékű közjegyzői díjának behajtása sokszor nehézségekbe ütközik. A végrehajtási eljárás fokozatosságának logikájából adódóan az állami kényszer először az adós munkabérére, illetőleg pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegére terjed ki. Alacsony jövedelem, valamint bankszámlapénz hiányában még néhány tízezer forintos közjegyzői díj végrehajtása sem lehet sikeres. A Vht. 7. § (2) bekezdése szerint, ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzforgalmi szolgáltatónál kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. Ha az adóssal szemben indított végrehajtás során behajtandó tőkekövetelés – több követelés esetén az összes tőkekövetelés – összege nem haladja meg az 500 ezer Ft-ot vagy pedig nem haladja meg az 1 millió Ft-ot és egyéb követelés biztosítására zálogjog is be van jegyezve az adós lakóingatlanára, az adós lakóingatlanára – az egyéb feltételek fennállása esetén – árverés akkor tűzhető ki és a lakóingatlan becsértéke akkor állapítható meg, ha az adós az 52/B. § szerinti részletfizetést nem teljesítette. Mindezekre tekintettel a behajtandó közjegyzői díj mértéke okán az árverés kitűzéséhez mindig szükséges, hogy az adóssal szembeni további követelések is kerüljenek végrehajtásra. Gyakorlati tapasztalat, hogy a kötelezett örökös a közjegyző által megállapított törvényes zálogjog terhe mellett is eladja az ingatlanát, hiszen a vevő számára sem jelent jelentős kockázatot az ingatlanon szereplő kisebb teher. Erre a helyzetre megoldást jelenthet a törvényes zálogjog mellett az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzése, mely által az elidegenítési és terhelési tilalomba ütköző rendelkezéshez a jogosult – jelen esetben a közjegyző – hozzájárulása lenne szükséges, tehát az ingatlan értékesítése érdekében a kötelezett ösztönözve lenne arra, hogy a közjegyzői díjat és járulékait, valamint az igényérvényesítés költségeit (pl. bejegyzés díja stb.) a közjegyző számára megfizesse.

A közjegyzők hatáskörébe tartozó hagyatéki eljárás háttérjogszabályaként alkalmazandó, a Pp. 112. §-a kimondja, hogy a közjegyző nem kérheti a féltől olyan azonosító vagy egyéb adat igazolását, amelyet jogszabállyal rendszeresített közhiteles nyilvántartásnak kell tartalmaznia. Amennyiben a hagyatéki eljárásban az örökösként érdekeltek önként nem szolgáltatnak adatot, a közjegyző – a Hetv. 118. § (1) bekezdésével összhangban – az örökhagyó törvény szerint kezelhető adatainak megállapítása és az ezekről rendelkezésére álló adatok ellenőrzése céljából adatot igényelhet a személyiadat- és lakcímnyilvántartásból, valamint az anyakönyvből. A hagyatéki eljárások lefolytatása során a gyakorlati tapasztalatok szerint gyakran előfordul, hogy az örökhagyó hagyatékába tartozó gépjármű adatai tekintetében az örökösként érdekeltek nem szolgáltatnak elég adatot, esetleg ők sem rendelkeznek kellő információval az adott vagyontárgyról. Jelenleg a közjegyzők a Hetv. 16. §-ában foglalt általános rendelkezés alapján egyedi adatigénylőként keresik meg a nyilvántartó szervet az adatszolgáltatás érdekében. Az eljárás során a Jogügyletek Biztonságát Erősítő Adatszolgáltatási Keretrendszeren keresztül – a gépjármű, vagy az örökhagyó adatait manuálisan megadva (begépelve) – igényelnek adatot a nyilvántartásból, ezzel is tovább növelve a közjegyzői irodák adminisztrációs terheit. A közjegyzők munkáját nagymértékben segítené a járműnyilvántartásból történő közvetlenebb adatigénylés lehetősége. Ehhez szükséges a Hetv.-ben az adatkezelés konkrét jogalapjának a megteremtése is. Mindez nagymértékben növeli a hagyatéki eljárások lefolytatásának hatékonyságát.

A Nemzeti Földalapról szóló 2010. évi LXXXVII. törvény módosítása azt a helyzetet kívánja rendezni, amikor fejlesztési befektetési terület létrehozása során, illetve a Társaság eljárásának eredményeképpen a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény szerinti föld ingatlan kerül az állam tulajdonába. Ebben az esetben az ingatlan nem kerül a Nemzeti Földalapba, hanem a Kstv. szerinti kijelölt Társaság tulajdonosi joggyakorlása alá kerül.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) 28. § (3) bekezdésének hatályos rendelkezése az adatkezelők kötelezettségévé teszi a pontosításra való felhívást akkor, ha az adatigény pontatlan, ugyanakkor sem ennek határidejét, sem az adatigény teljesítésére vonatkozó időbe való beszámíthatóságát nem rendezi, illetve azt a joggyakorlat sem dolgozta ki. Mindezekre figyelemmel indokolt a pontosításra vonatkozó törvényi határidő meghatározása. Ennek keretében a törvény szerint a pontosításra legfeljebb 15 napos határidő tűzésével kell az igénylőt felhívni, amelynek időtartama az adatigénylésre vonatkozó teljesítési határidőbe nem számítana bele.

A módosítás – a jogalkalmazás minél nagyobb fokú egységesítése érdekében – a közérdekű adat definíciójában pontosítja azt a joggyakorlatban már jelenleg is elismert tényt, hogy közérdekű adatot nem csupán a közfeladatot ellátó, de az azt átvevő szerv, illetve szervezet is kezelhet. Másrészt pontosítja, hogy az Infotv. 27. § (6) bekezdése szerinti, a jövőbeni döntés megalapozására vonatkozó adatoknak szükségszerűen része lehet azon esetkör is, amikor a közfeladatot ellátó szerv valamely bírósági eljárásban vesz részt és ezzel összefüggésben valamilyen adatot közérdekű adatként kezel. Kiemelendő, hogy e módosítás nem érinti az egyes eljárásjogi rezsimek által már rendezett, az adott eljárásban kezelt iratokra vonatkozó rendelkezéseket, e javaslat kizárólag a közfeladatot ellátó szerv által kezelt adatokra vonatkozóan tartalmaz módosítást a jogalkalmazás egységesítése érdekében.

A fentieken túl a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (a továbbiakban: Hatóság) visszajelzései, illetve a jogalkalmazói tapasztalatok alapján szükséges annak pontosítása, hogy a Központi Információs Közadat-nyilvántartás felülete nem csupán a költségvetési szerveket, hanem általában, a kincstár által üzemeltetett törzskönyvben felsorolt valamennyi szervet érinti, így az eddig esetlegesen kimaradó adatkezelők (így különösen a helyi és nemzetiségi önkormányzatok, illetve társulásaik) esetében is egyértelműen biztosítható a proaktív információszabadság érvényesülése az ún. KIF portálon való közzététellel.

Az Infotv. módosítása alapján az informatikai felületen közzétételre kötelezettek köre kibővül, amellyel összefüggésben szükséges az átmeneti rendelkezés kiegészítése, hogy az újonnan kötelezett szervek az adataikat első alkalommal legkésőbb 2025. február 28-ig teszik közzé. Ezen módosítás által valamennyi szerv egységes rendben és időben teljesítheti a kéthavonta esedékes kötelezettségeit. A közzététel időpontja változatlan marad, ezzel a közzétételre kötelezettek számára egyszerűbb követni a kötelezettségeiket a jövőben is. A módosítás annyit jelent, hogy a közzétételkor a közzététel időpontját megelőző 30. napig keletkezett 2 havi adatot kell közzé tenni.

A Hatóság éves beszámolója kapcsán az Infotv. akként módosul, hogy – annak autonóm jogállású szervi minőségére figyelemmel, illetve tekintettel arra is, hogy a Hatóság nem az Országgyűlés szerve – a Hatóság beszámolóját a jövőben elegendő lesz csupán tájékoztatásul megküldeni az Országgyűlésnek. E megközelítés az általános adatvédelmi rendelet 59. cikkével való teljes körű összhang megteremtését is szolgálja.

Mindezeken túl a törvény az Infotv. 1. mellékletében további pontosításokat tesz a már okafogyottá vált rendelkezések hatályon kívül helyezése érdekében, így:

61. – a jövőben az általános közzétételi lista részeként nem indokolt a telefax-szám kötelező közzététele;

62. – a személyes adatok védelmére vonatkozó előírások már nem teszik kötelezővé adatvédelmi szabályzat megalkotását, így ezen előírásokhoz alkalmazkodva elegendő arra utalni, hogy azt az általános közzététel során akkor kell közzétenni, ha azzal a szerv rendelkezik;

63. – a korábbi ún. adatvédelmi nyilvántartás az általános adatvédelmi rendelet alkalmazásának megkezdésével megszűnt, így indokolt az erre vonatkozó utalás kivezetése is.

A hazai gazdasági szereplők versenyképességének erősítésével és a közigazgatás hatékonyságának növelésével összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2023. évi CIX. törvény 45. § a) pontja 2024. január 1-jétől hatályon kívül helyezte a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 2. § (1) bekezdés b) pontját. 2024. január 1-től a keresőtevékenység folytatása nem akadálya a megváltozott munkaképességű személyek ellátása megállapításának. Az Mmtv. 2. § (1) bekezdése b) pontja hatályon kívül helyezésének analógiájára a táppénzben vagy baleseti táppénzben részesülés ténye sem kell, hogy az ellátás megállapításának akadálya legyen, mivel a már megváltozott munkaképességű személyek ellátásaiban részesülő ellátottak, ahogyan keresőtevékenységet is korlátozás nélkül végezhetnek, úgy táppénzre, baleseti táppénzre is jogosultak a megváltozott munkaképességű személyek ellátásainak folyósítása mellett. A megváltozott munkaképességű személyek ellátása igénybevételének – az egyéb feltételek teljesülése mellett – bürokratikus akadálya, hogy az ellátás megállapításához meg kell szüntetni a táppénzt/baleseti táppénzt. Orvosilag nem indokolt, hogy keresőképessé nyilvánítsa az orvos az ügyfelet kifejezetten az ellátás megállapítása céljából, melyet követően az ellátás megállapításra kerül a keresőképesség első napjától, majd ismét keresőképtelen állományba kerül az ügyfél, hiszen valójában nem képes dolgozni az egészségi állapota miatt.

A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény módosítása egyértelművé teszi a szolgáltatási koncesszióra irányuló közszolgáltatási szerződés megkötéséhez szükséges pályázatra vonatkozó jogszabályok egymás közötti viszonyát.

A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 2012. évi XLVI. törvény módosításával a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. jogszabályban meghatározott állami vagyon nyilvántartásának a teljeskörű és naprakész rendelkezésre állásának a biztosítása érdekében önköltséggel megegyező összegű díj megfizetése ellenében hozzáférhet az állami alapadatok adatbázisai közül az állami ingatlan-nyilvántartási térképi adatbázishoz, az állami topográfiai térképi adatbázisokhoz és az állami távérzékelési adatbázisokhoz.

A Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamaráról szóló 2012. évi CXXVI. törvény módosítását az indokolja, hogy bizonyos típusú munkagépek kezelését a megszerzett iskolai végzettség, szakmai képzettség meglétéről kiállított bizonyítvány, diploma, tanúsítvány igazolja, erre figyelemmel, annak jogosítvánnyal történő dupla igazolása szükségtelen.

A gondnokoltak és az előzetes jognyilatkozatok nyilvántartásáról szóló 2013. évi CLXXV. törvény 6. § (2) bekezdésének módosításával a bányafelügyeleti hatóság a bányászatról szóló törvény 38. §-a és 38./A. § (5) bekezdése alapján történő előmunkálati jog, vezetékjog és használati jog engedélyezési, továbbá a szolgalom alapítási eljárás során az ingatlantulajdonosok cselekvőképességét a gondnokoltak nyilvántartásában közvetlen hozzáféréssel jogosult megismerni.

Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2016. évi XXXIII. törvény módosításának a célja, az állami projektértékelők esetében egy olyan hatékony ellenőrzési rendszer felállítása, ami biztosítja, hogy az állami projektértékelői jogviszony létesítése csak olyan személyekkel legyen lehetséges, akik teljesítik a hatályos jogszabályokban meghatározott feltételeket. A büntetlen előéletnek való megfelelés kiegészítésre kerül számos büntetőjogi tényállással, amelyek tekintetében az értékelő nem állhat büntetőeljárás hatálya alatt. Pontosításra kerül az állami projektértékelői jogviszony létesítése feltételeinek való megfelelés igazolása.

Meghatározásra kerülnek az adatigényléssel, adatkezeléssel kapcsolatos rendelkezések, ha az állami projektértékelő tekintetében a munkáltatói jogkört gyakorló államtitkár vizsgálatot indít a feltételeknek való megfelelőség ellenőrzése érdekében. Kiegészítésre kerül továbbá a munkáltató részéről az állami projektértékelői jogviszony azonnali hatályú felmondásának esete.

A választottbíráskodásról szóló 2017. évi LX. törvény (a továbbiakban: Vbt.) módosítását indokolja, hogy a Vbt. 61. § (4) bekezdése szerint az elnökség tagja olyan személy lehet, aki jogász munkakörben eltöltött, legalább 10 év szakmai gyakorlattal rendelkezik, valamint a jogi szakvizsgát, vagy a hazai joga szerint annak megfelelő szakvizsgát letette, és jelentős tapasztalattal rendelkezik a választottbíráskodásra vonatkozó szabályok alkalmazásával kapcsolatban. A Vbt. 62. § (4) bekezdés első mondata határozza meg, hogy mi minősül a 61. § (4) bekezdése alkalmazásában jelentős tapasztalatnak. E szerint jelentős tapasztalattal az a személy rendelkezik, akinek a neve legalább öt éve fel van tüntetve valamely belföldi vagy külföldi állandó választottbíróság választottbírói listáján (névjegyzékén), vagy legalább öt éve rendszeresen jogi képviseletet lát el választottbírósági ügyekben. Ez utóbbi két feltétel nehezen alkalmazható, szükségtelenül korlátozza a delegáló szervezetek mérlegelési jogát, ugyanis a feltételek teljesülése – nyilvántartás hiányában – nehezen ellenőrizhető és azok teljesülése sem garantálja feltétlenül a megfelelő szakmai tapasztalat kívánalmát. Indokolt ezért a szabályozás rugalmasabbá tétele, hogy a delegáló szervezetek több szempont együttes mérlegelése alapján hozhassák meg döntésüket.

Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény rendelkezéseinek módosítását indokolja, hogy a jelenlegi szabályozás szerint olyan adatok is megadásra kerülnek a megkeresés alapján folytatott végrehajtási eljárás során, melyeket az adóhatóság érdemben nem kezel. A végrehajtás alapjául szolgáló döntés jogerőre emelkedése az adóhatóság feladatellátása szempontjából szükségtelen. A módosítással mind a megkereső hatóság, mind az adóhatóság adminisztratív terhei csökkennek.

A Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságáról szóló 2021. évi XXXII. törvény módosítása egyértelművé teszi a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága előzetes egyetértési jogkörét a koncessziós törvény szerinti eljárásokkal és koncessziós szerződésekkel kapcsolatban.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.