BK ÍH 2024/90.

I. Amennyiben a kirendelt védő nem tesz az ügyre vonatkozó érdemi észrevételt, indítványt, csupán a számára kézbesített bírósági határozat letöltéséről gondoskodik, akkor a védői felkészülés tényét nem lehet megállapítani, felkészülési díjra ezen az alapon nem jogosult.

II. Ha a kirendelt védő bármilyen igazolható, valós védői tevékenységet végzett az eljárásban, függetlenül attól, hogy az adott eljárási cselekmény személyes jelenlétet nem igényelt, felkészülési díjra jogosulttá válik [Be. 46. § (9) bekezdés; 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. §; 3041/2021. (II. 19.) AB határozat; BH 2020.137.].

A törvényszék a 2024. március 4. napján kelt és 2024. március 19. napján jogerős végzésével megállapította, hogy B. A. terhelttel szemben a Német Szövetségi Köztársaság M.-i Járásbírósága 2020. június 11. napján jogerős ítélete figyelembe vehető, és hivatalos személy elleni erőszak bűntette [Btk. 310. § (1) bekezdés b) pont, (2) bekezdés] és testi sértés bűntette kísérlete [Btk. 164. § (1), (3) bekezdés] miatt halmazati büntetésként kiszabott 10 hónap – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésnek felel meg. A végrehajtás elrendelése esetére rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve. Megállapította továbbá, hogy a tagállami ítélet felmentő rendelkezése zaklatás bűntette [Btk. 222. § (2) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pont] miatt emelt vád alóli felmentésnek felel meg. Döntött még a felmerülő bűnügyi költség állam általi viseléséről.

Az eljárásban kirendelt védő, dr. D. S. F. ügyvéd a törvényszékre 2024. április 1. napján érkezett beadványában a Be. 46. § (9) bekezdése értelmében felkészülés címén 4200 forint védői díj megállapítása iránti indítványt terjesztett elő, s egyúttal ezen összegről csatolta díjjegyzékét.

A törvényszék 2024. április 8. napján kelt végzésével dr. D. S. F. részére 4200 forint védői díjat állapított meg. Rendelkezett annak bűnügyi költségként a költségjegyzék 2. tétele alatti feljegyzéséről és arról, hogy a törvényszék gazdasági hivatala ezen összeget a véglegessé válást követő tizenöt napon belül fizesse ki a védő részére. Megállapította továbbá, hogy ezen védői díjjal felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A végzés ellen az ügyészség jelentett be fellebbezést annak megváltoztatása, a megállapított védői díj mellőzése és a védői díj megállapítására irányuló indítvány elutasítása érdekében. A fellebbezésben a Kúria Bpkf.I.588/2021/2. számú végzésében írtakra hivatkozott, azaz arra, hogy amennyiben a kirendelt védő nem tesz az ügyre vonatkozó érdemi észrevételt, indítványt, akkor a felkészülés tényét nem lehet megállapítani, és arra egyértelmű következtetés sem vonható.

A fellebbviteli főügyészség átiratában – az ügyészségi fellebbezést fenntartva – az elsőfokú végzés megváltoztatására tett indítványt akként, hogy az ítélőtábla a védői díj megállapítását mellőzze.

Az átirat az ügyészi fellebbezéssel azonosan utalt a Kúria végzésének tartalmára, s az azzal egyező gyakorlat tekintetében hivatkozott még a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bpkf.10500/2021/3. számú végzésére, valamint arra, hogy jelen ügyben a kirendelés tényére van, a védői tevékenységre nincs igazolható adat. A Cégkapu szolgáltatás igénybevételével történő bírósági határozat és mellékleteinek letöltése érdemi védői közreműködésnek nem minősül. Az, hogy a védő áttanulmányozza a kézbesített iratot a védői tevékenység természetszerű feltételét képezi, ennek megtörténte azonban objektív ténnyel nem támasztható alá.

Dr. D. S. F. a fellebbviteli főügyészségi átiratra 2024. május 13. napján észrevételt tett. Ebben az elsőfokú végzés helybenhagyását indítványozta, figyelemmel arra, hogy az abban foglaltak helytállóak. Kiemelte, hogy eljárási cselekmény hiányában és a törvényszéki megfeleltetés tárgyában született határozat törvényessége folytán nem volt teendője, ezért az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 1. § (3) bekezdésében rögzített általános elvéből egyértelműen következő felkészülésének, munkájának ténye nem kérdőjelezhető meg. A beadványába illesztette a saját nyilvántartásának adatlapját, mely szerint B. A. néven hozott létre 2024. március 5. napján 229 szószám (1 oldal) terjedelemben dokumentumot, annak utolsó módosítása 2024. március 5. napján 17:18-kor történt. Ezen túlmenően beszámolt arról, hogy 2024. március 5. és március 6. napján rövid úton (telefonon) megkereste a törvényszéket, hogy B. A. közvetlen elérhetőségéről (e-mail, telefonszám) információt kérjen, illetve arról, hogy vele szemben 2022 óta bármilyen elítélés történt-e.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az ügyészség fellebbezése az alábbiak szerint alapos.

Az elsőfokú bíróság döntésének indokai nem helytállóak, az ítélőtábla álláspontja szerint a rendelkezésre álló adatok alapján védői díj megállapítására nem volt jogszabályi lehetőség.

Az iratok tartalma alapján megállapítható, hogy tagállami ítélet megfeleltetése iránti eljárásban a törvényszék 2024. március 4. napján intézkedett védő kirendeléséről a Be. 44. § a) pontja értelmében, és kérte védő kijelölését az ügyvédi kamarától. A védő kijelölése még ugyanezen a napon megtörtént. A törvényszék a kirendelt védőnek kézbesíteni rendelte egyebek mellett a tagállami ítélet megfeleltetéséről szóló 7. számú végzést, melyet az igazolás tanúsága szerint 2024. március 4. napján (11:58 órakor) letöltött, a törvényszék határozata tekintetében érdemben (pl.: tudomásul vétel vagy jogorvoslat bejelentése) egyáltalán nem nyilatkozott, és ilyen előzmények után kérte az elsőfokú végzésben foglaltak szerinti kizárólag felkészülési díjat tartalmazó védői díjának felszámolását.

A pártfogó ügyvéd, ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet (továbbiakban: Rendelet) 7. § (1) bekezdése alapján a kirendelt védőt az eljárási cselekményen való részvételért az eljárási cselekmény – idézésben vagy értesítésben megjelölt – kezdő időpontja és a kirendelt védő jelenlétének befejező időpontja között eltelt időtartamra, megkezdett óránként a kirendelt ügyvédi óradíj összege illeti meg. A Rendelet 7. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kirendelt védőt felkészülési díjként az eljárási cselekményen való részvételért eljárási cselekményenként a Rendelet (1) bekezdése alapján kiszámított díj húsz százalékának megfelelő összeg illeti meg. A Rendelet 7. § (3) bekezdése a felkészülési díj ügyenkénti legkisebb, illetve legnagyobb összegére tartalmaz iránymutatást.

A Kúria már több határozatában – többek között a fellebbezésben is hivatkozott BH 2020.137. számú eseti döntésében – kifejtette, hogy olyan előírást e jogszabályi rendelkezés nem tartalmaz, amely szerint a felkészülési díj megállapításának feltétele az eljárási cselekményen való részvétel lenne. Következésképpen az IM rendelet 7. § (3) bekezdése, s nem a védő által írt 7. § (2) bekezdése alkalmazandó minden olyan esetben, amikor a 7. § (1) és (2) bekezdése alapján számított felkészülési díj nem éri el a három óra eljárási cselekményen való részvételi díjnak megfelelő összeget vagy nem történt az ügyben olyan eljárási cselekmény, melyen a védő részt vehetett volna. A jogszabályban meghatározott legalacsonyabb felkészülési díj tehát akkor is megilleti az eljárásban védői tevékenységet végző kirendelt védőt, ha az ügyben védő jelenlétében lefolytatott eljárási cselekményre egyáltalán nem került sor. Hasonló megállapítást tartalmaznak a BH 2020.287. és a BH 2019.217. számú eseti döntések is.

Az Alkotmánybíróság a 3041/2021. (II. 19.) AB határozatában rögzítette, hogy a Kúria BH 2020.137. eseti döntésében kifejtett jogi álláspont helyes, miután a Be. 46. § (9) bekezdése elvi éllel rögzíti: a kirendelt védő a közreműködéséért díjra és költségeinek megtérítésére is jogosult. Ez a törvényi rendelkezés a díjazásra és költségtérítésre való jogosultságot nem szűkíti le az eljárási cselekményen való (személyes) részvételre.

A fentiek alapján megállapítható, hogy a bírói gyakorlat értelmében a kirendelt védőt felkészülési díj illeti meg az eljárási cselekményen való jelenléti kötelezettség nélkül lefolytatott eljárásban is az előterjesztett érdemi észrevétele, illetve indítványa alapján, mert emögött egyértelműen felkészülésben megnyilvánuló ügyvédi tevékenység áll. Jár tehát a díj, ha a védő bármilyen igazolható valós védelmi tevékenységet végzett az eljárásban, függetlenül attól, hogy az adott eljárási cselekmény személyes jelenlétet nem igényelt, mint amilyen a jelen ügyben törvényi előírás szerint lefolytatott tanácsülés is.

Ugyanakkor, ahogy arra a fellebbviteli főügyészségi átirat is helyesen hivatkozott, a Kúria a Bpkf.I.588/2021/2. számú határozatában azt is kifejtette, hogy amennyiben a kirendelt védő nem tesz az ügyre vonatkozó érdemi észrevételt, akkor a felkészülés tényét nem lehet megállapítani és arra egyértelmű következtetés sem vonható, ezért ez esetben felkészülési díj nem illeti meg.

A Rendelet 7. § (3) bekezdésének meg nem engedett kiterjesztéseként értékelendő, amennyiben a bíróság a védő díjra való jogosultságát, felkészülését konkrét adat hiányában, kizárólag ez irányú, ügyvédi törvény általános rendelkezéséből levezetett előadására alapozza.

Nem foghatott helyt a védő azon érvelése sem, hogy eljárási cselekmény hiányában és a törvényszéki megfeleltetés tárgyában született határozat törvényessége folytán nem volt teendője, így elvégzett munkája nem kérdőjelezhető meg. Jelen ügyben is lehetősége lett volna a védőnek e minőségben elvégzett tevékenységét kifejezésre juttatni.

Ezzel szemben az észrevételben írt másik tevékenység, a bíróságtól az ügyben történt felvilágosítás kérése, mint a Be. 42. § (2) bekezdés c) pontjában nevesített jog, nem volt igazolható, tekintve, hogy ennek nyoma az iratok közt (sem elektronikusan, sem papír alapon) nem lelhető fel, s egyébként az érintett adatok jellege (elérhetőség, elítélés) alapján, annak teljesítése telefonon nem is történhetett volna meg.

Megjegyzendő, hogy tényleges eljárási cselekmény hiányában nincs lehetőség a ráfordított idő vizsgálatára, ezért a Rendelet 7. § (3) bekezdése értelmében adható ügyenkénti legkisebb összegének megállapítása (21 000 forint) igazolható védői tevékenység mellett nem mellőzhető. Ebből következően az elsőfokú bíróság díjszámításának nem volt semmilyen jogszabályi alapja.

A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen eljárva a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, a megállapított védői díj egyidejű mellőzésével dr. D. S. F. védő ez irányú indítványát elutasította.