BK ÍH 2024/93.

Ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt kényszergyógykezelésének van helye, a bűnismétlés megakadályozása érdekében nem a letartóztatásról, hanem az előzetes kényszergyógykezelés elrendeléséről kell határozni [Be. 272. § (2) bekezdés e) pont, 277. § (5) bekezdés, 279. § (3) bekezdés b) pont, 301. § (1) és (2) bekezdés; Btk. 78. § (1) bekezdés].

A vármegyei főügyészség a 2024. április 17. napján benyújtott vádiratában a vádlottal szemben a Btk. 164. § (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés I. fordulata szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt emelt vádat.

A vádirati tényállás szerint a vádlott a halmozott mentális zavarai által okozott súlyosan kóros elmeállapota miatt képtelen volt cselekménye következményeinek felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A vádhatóság a vádiratban indítványozta, hogy a törvényszék a vádlottat az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból – kóros elmeállapot – mentse fel és rendelje el kényszergyógykezelését.

A vádirat benyújtását követően a törvényszék a 2024. április 22. napján meghozott végzésével a vádlott letartóztatását a főügyészség vádiratában foglalt indítványnak megfelelően a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában szabályozott különös ok – bűnismétlés lehetősége – miatt az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta azzal, hogy a kényszerintézkedés végrehajtási helyeként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet határozta meg.

Az elsőfokú bíróság végzése ellen a vádlott jelentett be indokolás nélküli fellebbezést a kézbesítési íven.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú végzés megváltoztatását, a vádlott letartóztatásának megszüntetését és vele szemben előzetes kényszergyógykezelés elrendelését indítványozta. Indoklásul előadta, hogy a törvényszék helytállóan állapította meg a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltételeinek és különös okának, a bűnismétlés veszélyének a fennállását, azonban tévedett a vádlottal szemben megválasztott kényszerintézkedés fajtája tekintetében.

Kiemelte, hogy a vádirati tényállás értelmében a vádlott a cselekmény elkövetésekor és jelenleg is az elmeműködés kóros elmeállapotában szenved, majd utalt a vádhatóság felmentésre és kényszergyógykezelés elrendelésére irányuló indítványára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem ismerte fel, hogy az eljárás adatai alapján megalapozott következtetés vonható arra, hogy a vádlottal szemben kényszergyógykezelést kell elrendelni, majd rögzítette a kényszergyógykezelés Btk. 78. § (1) bekezdésében foglalt konjunktív feltételeit és előadta, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor és jelenleg is kóros elmeállapotú, akinél a bűnismétlés veszélye fokozottan fennáll. Meglátása szerint nem kétséges, hogy a vádlott bűnösségének megállapítása esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni, így mindezek alapján az előzetes kényszergyógykezelés valamennyi törvényi feltétele adott. Hangsúlyozta, hogy e kényszerintézkedés elrendelése egyrészt megakadályozza a vádlottat abban, hogy újabb bűncselekményt kövessen el, másrészt így megkezdődhet a gyógyítása is.

Végezetül a Be. 279. § (3) bekezdés b) pontja alapján rámutatott arra, hogy a vádlott letartóztatásának megszüntetése szükséges, mert nem állhat egyidejűleg két kényszerintézkedés hatálya alatt, ezért indítványozta a vádlott letartóztatásának megszüntetését és az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig előzetes kényszergyógykezelésének elrendelését.

A fellebbviteli főügyészség átiratában foglaltakra a vádlott és védője a törvényes határidőn belül nem tett észrevételt.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott fellebbezése és a fellebbviteli főügyészség indítványa az alábbiak szerint alapos.

A törvényszék helyesen állapította meg végzésében, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltételei mellett a Be. 276. § (2) bekezdés c) pont cb) alpontjában szabályozott különös oka az eljárás jelenlegi szakaszában is fennáll.

Az ítélőtábla szükségesnek tartja rögzíteni, hogy a hivatkozott különös ok törvényi szabályozása olyan jövőbeni történésre utal a „megalapozottan feltehető” szavak használatával, amelynek bekövetkezése csak valószínűsíthető és e valószínűség nagyságára, illetve fokozott fennállására valamennyi körülmény vizsgálata után lehet megalapozott következtetést levonni.

A kényszerintézkedés különös okaira vonatkozólag a Kúria a 2017. évi 363. számú eseti döntésében kifejtette, hogy a bíróságnak minden esetben egyfelől konkrét, az eljárásban felmerült adatot, tényt kell rögzítenie, másfelől abból megalapozott és az adott vádlott személyére konkretizált következtetést kell vonnia valamely veszély meglétére.

A törvényszék végzése 2. oldalán irathűen utalt a bűnismétlés lehetőségének megállapítását eredményező ügyadatokra, amelyekre tekintettel alappal feltételezte, hogy a vádlott a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés hiányában szabadságvesztéssel büntetendő újabb bűncselekményt vagy bűncselekményeket követne el.

A Kúria a BH 2017.363. számú eseti döntésében arra is rámutatott, hogy a vád nem ítéleti bizonyosság, adatai nem tények, és megállapított tényről a jogerős ítéletig valójában nincs szó, az eljárásnak csupán tényszerű adatai lehetnek. Kétségtelen azonban, hogy a vád szerinti adatok alapján következtetés vonható a törvény szerinti eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése. Az eljárás, a bizonyítás lefolytatásának érdeke és a vádlott személyi szabadságához fűződő – ártatlanság vélelméből fakadó – érdeke között kell ugyanis dönteni.

Az ítélőtábla a törvényszékkel egyezően azt állapította meg, hogy a vádlottal szemben kényszerintézkedés fenntartását a közérdek továbbra is indokolja, ami nagyobb nyomatékkal bír, mint a személyi szabadság tiszteletben tartása. A fellebbviteli főügyészség azonban helytállóan kifogásolta a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés típusának megválasztását, az átiratában hivatkozott érvekre tekintettel jelen esetben nem a letartóztatás fenntartása, hanem előzetes kényszergyógykezelés elrendelése szükséges, tekintettel arra, hogy az ügyadatokból az tűnik megállapíthatónak, hogy a kényszergyógykezelés törvényi feltételei adottak.

A vádirat tényszerű adatai értelmében a vádlott a beszámítási képességet kizáró kóros elmeállapotú, aki – hangsúlyozottan a vád szerint – személy elleni erőszakos bűncselekményt, nevezetesen a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pont c) alpontjának III. fordulatában írt testi sértés bűntettét követte el. Az ügyadatok alapján tartani kell attól, hogy a vádlott hasonló cselekményt fog elkövetni és feltételezhető, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene vele szemben kiszabni [Btk. 78. § (1) bekezdés].

A Be. 277. § (5) bekezdése szerint az előzetes kényszergyógykezelés a bűnismétlés megakadályozása érdekében rendelhető el, ha megalapozottan feltehető, hogy a terhelt kényszergyógykezelésének van helye. Megállapítható tehát, hogy a Be. 272. § (2) bekezdés e) pontja szerinti személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés, az előzetes kényszergyógykezelés jogerős ügydöntő határozat meghozatala előtti elrendelésének törvényi feltételei fennállnak.

Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését a Be. 598. § (1) bekezdés g) pontja szerinti tanácsülésen, a Be. 606. § (1) bekezdésének értelemszerű alkalmazásával akként változtatta meg, hogy a vádlott letartóztatását a Be. 279. § (3) bekezdés b) pontja alapján megszüntette és a Be. 301. § (1) bekezdése alapján előzetes kényszergyógykezelését elrendelte.

Az előzetes kényszergyógykezelés tartamára vonatkozó rendelkezés a Be. 301. § (2) bekezdése és a 297. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó 290. § (1) bekezdésén alapul.

A törvényszék az ítélőtábla megváltoztató rendelkezése ellenére helyesen tüntette fel végzése rendelkező részében végrehajtási helyként az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetet (IMEI), mivel az előzetes kényszergyógykezelés végrehajtási helye a Bv. törvény 326. § (1) bekezdésére figyelemmel a 424. § (1) bekezdése alapján az IMEI.

Erre figyelemmel az ítélőtábla a törvényszék végzését egyebekben a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.