BK ÍH 2024/94.

Egyezség kötése esetén – a törvényben foglalt kivételekkel – az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdések nem képezhetik az egyezség tárgyát, de ezekről bíróság akkor is rendelkezni köteles, ha az a vádlottra hátrányos rendelkezést jelent [Be. 411. § (6) bekezdés, 736. § (3a) bekezdés].

A törvényszék előkészítő ülésen meghozott végzésével a vádlott és a vármegyei főügyészség között létrejött egyezséget a Be. 735. § (1) bekezdése alapján jóváhagyta, majd a tárgyaláson kihirdetett ítéletében a vádlottat – az egyezséggel egyezően – bűnösnek mondta ki 2 rb. bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés b) pont], 2 rb. bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont] és 4 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 342. § (1) bekezdés c) pont]. Ezért – ugyancsak az egyezségnek megfelelően – mint többszörös visszaesőt és bűnszervezeti elkövetőt halmazati büntetésül 1 év börtön fokozatú szabadságvesztésre, 1 év közügyektől eltiltásra, 5 év gazdálkodó társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól eltiltására, és 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A bíróság a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 2000 forintban állapította meg, és rendelkezett arról, hogy az így kiszabott összesen 300 000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként egynapi börtön fokozatú szabadságvesztésre kell átváltoztatni. Emellett a vádlottal szemben 2 000 000 forint összegben vagyonelkobzást rendelt el. Megállapította továbbá, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. Ugyanakkor a törvényszék – az egyezségben foglaltakon túl – a vádlottal szemben az F.-i Törvényszék ítéletének végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot megszüntette.

A törvényszék ítéletével szemben a vádlott a feltételes szabadságra bocsátás megszüntetése miatt, míg a védője a feltételes szabadságra bocsátás körében jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak találta. Rámutatott, hogy a felülbírálat a Be. 731. § (1) bekezdése, 738. § (1)–(4) bekezdése, 583. § (3) bekezdés b) pontja és 590. § (3) bekezdése alapján korlátozott. Kifejtette, hogy a Be. 411. § (6) bekezdése értelmében nem képezheti az egyezség tárgyát egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdés [ily módon a Be. 671. § 4. pontja szerinti, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés, valamint 5. pontja szerinti, a feltételes szabadságnak a Btk. 40. § (1) bekezdése alapján történő megszüntetéséről szóló rendelkezés], ezért az egyezségbe az nem is kerülhetett be. A vádlott és védője által ezt kifogásoló fellebbezés alaptalan. Mindezekre figyelemmel indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét hagyja helyben.

A védő a fellebbezésének indokolásában előadta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének kizárólag azon rendelkezése ellen jelentett be fellebbezést, amellyel a feltételes szabadságot megszüntette. Egyúttal indítványozta, hogy az ítélőtábla a Be. 738. § (5) bekezdés a) pontjában írt okból – figyelemmel a Be. 734. § (1) bekezdés a) pontjára – az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és utasítsa új eljárás lefolytatására.

Kifejtette, hogy a vádlott – még gyanúsítottként – egyezséget kötött a vármegyei főügyészséggel a NAV Igazgatóság előtt folyamatban volt büntetőeljárás során. Az egyezséget okiratba foglalták, amely részletesen rendelkezett a terhelti beismerő vallomás tartalmáról, a terhelti kötelezettségekről és az alkalmazandó szankciórendszerről is. Abban azonban az előző büntetés során alkalmazott feltételes kedvezménnyel kapcsolatos rendelkezés nincs, ami azt jelenti, hogy a részletesen leegyeztetett ügyészi indítványok között – az egyezség szerint – nem szerepelt a feltételes kedvezmény megszüntetése és utólagos letöltésére vonatkozó igény. Ezt követően az ügyész a vádiratban indítványozta, hogy bíróság az egyezséget hagyja jóvá. A törvényszék az előkészítő ülésen elfogadta a vádlott beismerő nyilatkozatát, jóváhagyta az egyezséget, ám az eljárást nem különítette el, és nem hozott ítéletet. A Be. 734. § (2) bekezdése szerint az egyezséget jóváhagyó végzés ellen fellebbezési lehetőség nincs, tehát a döntés végleges. Jogfelfogása szerint ez azt jelenti, hogy az egyezséget szó szerint kell figyelembe venni, sem elvenni, sem hozzátenni nem lehet. A Be. 411. § (6) bekezdése nem tartalmaz kizáró rendelkezést a feltételes kedvezményre vonatkozó szabályoktól való eltérés kérdésében, tehát nem olyan anyagi jogszabály, amelytől az egyezség során a felek ne térhetnének el. Az egyezségben való ezen rendelkezés mellőzése nyilvánvalóan – a büntető jogelvi alapokból következően – azt jelenti, hogy nem terjeszthető elő utólag ilyen tárgyú indítvány, hiszen az egyezségben ilyen kitétel nem szerepel.

A tárgyaláson a terhelt eleget tett az egyezségben vállalt kötelezettségének, és részletes tényfeltáró, önmagára és vádlott-társaira is terhelő vallomást tett. A törvényszék ezt követően elkülönítette a vádlott ügyét és ítéletet hozott. A védő a fellebbezése indokolásának kiegészítésében kitért arra, hogy az elsőfokú eljárás során előterjesztetett, a vádlottól lefoglalt, illetve zár alá vett bankszámlák, kriptovaluták, valamit készpénz lefoglalásának megszüntetésére, illetve zár alá vételének feloldására irányuló indítványát is fenntartja és kérte az ítélőtáblától annak érdemi elbírálását.

Hivatkozott továbbá arra, hogy a Be. XCIV. fejezete, amely az egyszerűsített felülvizsgálati eljárásról rendelkezik, a törvényszövegben való elhelyezkedést figyelembe véve, tehát a rendszertani értelmezést használva, az egyezség megkötése nélkül lefolytatott büntetőeljárásokra vonatkozó szabályrendszert tartalmaz. A Be.-ben LXV. fejezet alatt szabályozott egyezség a bűnösség beismeréséről szóló fejezet teljesen más jogi helyzetet teremtett, amikor még a vádemelés előtt lehetőséget nyújt az ügyészség, mint vádhatóság és a vádlott között egyezség kötésére, amely során rendkívül széles körben állapodhat meg a bűnösség beismerése esetén a két fél a büntetőjogi következmények vonatkozásában. Az egyszerűsített felülvizsgálat viszont arra a helyzetre ad reparációs lehetőséget, ha ilyen egyezség hiányában a bíróság a „normál” eljárási szabályok szerint folytatja le az eljárást és hoz döntést.

Mindezekre tekintettel tévesnek ítélte azt az ügyészségi álláspontot, miszerint az egyszerűsített felülvizsgálat okaként megjelölt témákban egyezséget ne köthetne az ügyészség a terhelttel, hiszen pl. a szabadságvesztés végrehajtásának fokozata vagy egyáltalán a minimális büntetési tételtől való eltérés pontosan azok a témakörök, amelyben a törvényi előírásokkal nem összeegyeztethető bírói döntés esetén a „normál” eljárás során egyszerűsített felülvizsgálati eljárás folytatható le. Az egyezség esetén azonban a bíróság dönthet úgy, hogy az egyezséget jóváhagyja, avagy nem. Ha azonban jóváhagyta az egyezséget és az jogerőre emelkedik, akkor az egyezségben rögzített tartalom az irányadó a bírói ítéletben is.

Az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás okai között nem szerepel olyan ok, amely arra vonatkozna, hogy a bíróság által jóváhagyott egyezség tartalma valamely szankció jellegű anyagi jogszabállyal ellentétes volna. Így egyszerűsített felülvizsgálati eljárást nem folytatható le azon okból sem, hogy az egyezséget jóváhagyó végzés és az annak nyomán meghozott ítélet nem azonos tartalmú az egyezség szövegével. Ezen helyzet esetében kizárólag a jelen fellebbezés ad jogorvoslatot.

Hivatkozott arra, hogy a Be. LXV. fejezetében rögzített egyezség szabályai között a Be. 411. § (6) bekezdése taxatíve sorolja fel azokat a szankció jellegű intézkedéseket, amelyben nem lehet a törvény szabályozásától eltérő egyezséget kötni. Ez a taxatív felsorolás pedig a kényszergyógykezelés, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele. Így azon jogelvi alapelv alapján, miszerint ami nem tiltott, az szabad, következik, hogy ami ott tiltásként nem jelenik meg, abban bizony szabadon egyezkedhet a vád és a terhelt.

Hozzáfűzte, hogy itt ténylegesen szó szerint nem történt egyezség a feltételes kedvezmény megszüntetése tárgyában, de miután az összes szankcióban, jogkövetkezményben való megegyezés az egyezség tartalmi eleme, így amennyiben jóváhagyja az egyezséget a bíróság, úgy az egyezség tartalmához képest azt sem pozitív, sem negatív irányban nem bővítheti és nem terjesztheti ki.

Érvelése szerint a jogalkotó alapvető szándéka az volt, hogy a vádhatóságnak lehetőséget adjon mérlegelni az egyes cselekmények résztvevői vonatkozásában, hogy büntetőjogi szempontból hasznosabb-e egyik-másik vádlottnak kedvezőbb szankciórendszert ajánlani annak érdekében, hogy ezen vádlottak ténylegesen elősegítsék az anyagi igazság felderítését, avagy ne akadályozzák a bizonyítást, sőt akár még bizonyítékokat is szolgáltassanak. Amennyiben a bíróság akceptálja ezen ügyészi döntést és jóváhagyja az egyezséget, valójában kiengedi kezei közül mindazon jogokat, amely egyébként a bíróságot illetné meg, viszont nincs több joga sem innentől kezdve, és nem alkalmazhat olyan joghátrányt, amely az egyezségben nem volt ténylegesen rögzítve. Ha ugyanis ez a gyakorlat alakulna ki, akkor esetleg olyan helyzetbe kerülne a terhelt, hogy nem tudná pontosan felmérni mit nyerhet és mit veszíthet egy egyezség megkötésekor, így egyrészt az egyezség jogintézményének a kiüresítéséhez vezetne ez a gyakorlat, másrészt a jogbiztonságot, a kiszámíthatóságot és a tisztességes eljáráshoz fűződő jogokat és érdekeket sértené.

Mindezek alapján álláspontja szerint nincs más jó döntés ebben az esetben, minthogy a fellebbezésnek helyt adva az elsőfokú ítéletet meg kell változtatni oly módon, hogy az egyezségben szereplő tényállást, minősítést és szankciókat kell alkalmazni, míg a feltételes kedvezmény és annak végrehajtásáról rendelkező ítéleti rendelkezést mellőzni kell.

Az ítélőtábla rögzíti, hogy egyezség jóváhagyása esetén, az annak alapján meghozott elsőfokú ítélettel szemben a Be. 738. § (1) bekezdés a)–d) pontjára figyelemmel nincs helye fellebbezésnek a bűnösség megállapítása, a váddal egyező tényállás és minősítés, az egyezség szerint megállapított büntetés, illetve intézkedés neme, valamint mértéke vagy tartama, továbbá az ítéletnek az egyezség tartalmával egyezően megállapított egyéb rendelkezése ellen, ide nem értve az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésben hozott döntést. Ebből következően az elsőfokú bíróság ítéletével szemben kizárólag ez utóbbi kérdésben hozott rendelkezés, nevezetesen a feltételes szabadság megszüntetése miatt nyílt meg a fellebbezés lehetősége, amely ekként a Be. 583. § (3) bekezdés b) pontjára, valamint a Be. 590. § (3) bekezdésére figyelemmel korlátozott felülbírálatot eredményezett.

Az ítélőtábla így a korlátozott felülbírálat kereteire figyelemmel kizárólag az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel támadott rendelkezését bírálta felül azzal, hogy a Be. 590. § (5) bekezdése szerint a felülbírálat kiterjedt az elsőfokú bíróság eljárására is, melynek során a másodfokú bíróság vizsgálta, hogy nem történt-e olyan, a Be. 607. § (1), a 608. § (1) és a 609. § (1) bekezdésében írt eljárási szabálysértés, amely miatt az elsőfokú ítéletet hatályon kívül kell helyezni. Kiterjedt a felülbírálat a Be. 738. § (4) bekezdésére figyelemmel a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezésre is, amennyiben a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének lenne helye. Vizsgálta továbbá a másodfokú bíróság az (5) bekezdésben írtaknak megfelelően azt is, hogy a törvényszék az előkészítő ülésre vonatkozó, Be. 732. § (1)–(4) bekezdésében írt rendelkezéseket megtartotta-e, illetve az elsőfokú bíróság a Be. 734. § (1) bekezdésében meghatározott valamely ok ellenére hagyta-e jóvá az egyezséget. Emellett a Be. 590. § (7) bekezdésnek megfelelően hivatalból felülbírálta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező további kérdésekben hozott rendelkezéseket is.

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság eljárásában nem talált olyan eljárási szabálysértést, mulasztást, hiányosságot, amely a Be. 607. § (1), a 608. § (1), illetve a 609. § (1) bekezdése alapján az érdemi felülbírálat akadályát képezhette volna. A rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az előkészítő eljárás mindenben megfelelt a Be. 499–504. §-ban írt rendelkezéseknek. Az előkésztő ülésre a vádlott és védőjének idézése, az ügyész értesítése megtörtént, az idézés tartalmazta a Be. 500. § (2) bekezdésében írt figyelmeztetéseket, betartásra kerültek továbbá a Be. 732. §-ában írt további rendelkezések is. Az előkészítő ülésen a vádlott beismerte a bűnösségét az egyezséggel egyezően és lemondott a tárgyaláshoz való jogáról, majd a bíróság a Be. 735. §-ában írtaknak megfelelően az egyezséget jóváhagyta, miután annak Be. 733. §-ában írt feltételei fennálltak, a Be. 734. § (1) bekezdése szerinti kizáró ok pedig nem merült fel. Ezt követően a Be. 736. § (6)–(7) bekezdésére figyelemmel a vádlott vonatkozásában az ügyet elkülönítette, és tárgyaláson hirdetett ügydöntő határozatot. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálatának nincs akadálya.

Az egyezségben írtakkal egyező tényállás alapján okszerű a vádlott bűnösségének megállapítása és a cselekmények minősítése is törvényes; adott tényállás mellett a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének nincs helye.

Az ítélőtábla a vádlott és védője fellebbezését az alábbiak szerint nem találta alaposnak.

A Be. 411. § (6) bekezdése értelmében nem képezheti az egyezség tárgyát a kényszergyógykezelés, az elkobzás, a vagyonelkobzás és az elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele, valamint – a bűnügyi költség viselése kivételével – más, az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdés, továbbá a polgári jogi igény vagy a szülői felügyeleti jog megszüntetése.

Ehhez képest a Be. 736. § (3a) bekezdése alapján a bíróság az ítéletben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésben a törvénynek megfelelő rendelkezést hoz, ha azt az egyezség nem vagy nem a törvénynek megfelelően tartalmazza.

A Be. 671. § 4. és 5. pontja értelmében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezés, illetve a feltételes szabadságnak a Btk. 40. § (1) bekezdése alapján történő megszüntetéséről szóló rendelkezés egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képezheti.

A Btk. 40. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bíróság a feltételes szabadságot megszünteti, ha az elítéltet a feltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítéli.

A Btk. 39. § (1) bekezdése értelmében határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év.

Megállapítható, hogy a vádlottat a F.-i Törvényszék ítéletével, amely – az ítélőtábla határozatával – 2017. április 13-án emelkedett jogerőre, mint többszörös visszaesőt 3 rb., bűnsegédként elkövetett csalás bűntette és 3 rb., bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt 10 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottat a szabadságvesztésből 2018. március 12. napján bocsátották feltételes szabadságra, a szabadságvesztés-büntetés utolsó napja 2018. május 14.

Miután az egyezségben írtakkal egyező tényállás szerint a vádlott által megvalósított bűncselekmények elkövetési ideje 2018 májusától 2020 októberéig terjedt, megállapítható, hogy a vádlott a jelen ügyben elbírált bűncselekményeket részben a fenti szabadságvesztésből engedélyezett feltételes szabadság tartama alatt követte el.

A vádlott és az ügyészség által kötött egyezség valóban nem tér ki a – kógens büntető anyagi jogi szabályon alapuló – feltételes szabadság megszüntetésével kapcsolatos rendelkezésre, azonban a Be. 736. § (3a) bekezdése egyértelműen rögzíti, hogy a bíróság az ítéletben az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező kérdésben a törvénynek megfelelő rendelkezést hoz, ha azt az egyezség nem vagy nem a törvénynek megfelelően tartalmazza.

Miután pedig a vádlottat az elsőfokú bíróság részben a feltételes szabadság hatálya alatt elkövetett bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, a Btk. 40. § (1) bekezdés b) pontja alapján a F.-i Törvényszék ítéletével kiszabott szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során engedélyezett feltételes szabadságot meg kellett szüntetnie, annak ellenére is, hogy azt az egyezség nem tartalmazta.

A védő a fellebbezésében a vádlottól lefoglalt, illetve zár alá vett bankszámlák, kriptovaluták, valamit készpénz lefoglalásának megszüntetését, illetve zár alá vételének feloldását is indítványozta. Ennek kapcsán az ítélőtábla utal arra, hogy a Btk. 74/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra, amelyet az elkövető bűnszervezetben való részvétele alatt szerzett, míg a (2) bekezdés o) pontja értelmében ugyanígy az ellenkező bizonyításáig vagyonelkobzás alá eső vagyonnak kell tekinteni, és vagyonelkobzást kell elrendelni arra a vagyonra is, amelyet a bűnszervezetben elkövetett, különösen nagy vagy különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás [396. § (4)–(5) bekezdés] elkövetője a büntetőeljárás megindítását megelőző öt évben szerzett, ha a vagyon, illetve az elkövető életvitele az igazolható jövedelmi viszonyaihoz, személyi körülményeihez képest különösen aránytalan. A fenti vagyonelemekkel kapcsolatban azonban sem a felterjesztett résziratok, sem az egyezségen alapuló ítéleti tényállás nem tartalmaznak olyan tényeket, adatokat, amelyek alapján az indítványról az irányadó jogszabályi rendelkezéseket is figyelembe véve megalapozott döntést lehetne hozni; arról egyszerűsített felülvizsgálati eljárásban – szükség esetén a megfelelő bizonyítás felvételét követően – az elsőfokú bíróságnak kell döntést hoznia.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a Be. 598. § (2) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva a törvényszék ítéletét a Be. 731. § (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.