BK ÍH 2024/95.

Annak ellenére, hogy a Be. 771. § (1) bekezdésének szövegében kifejezetten csak 2023. január 1. napjától kezdődő hatállyal szerepel az ügydöntő határozattal megfogalmazás, a bírói gyakorlat az ezen a törvényhelyen alapuló megszüntetési okokhoz ezt megelőzően is anyagi jogerőt társított. A bíróság a nem ügydöntő végzéséhez is kötve van (alaki jogerő, egyszerű kötőerő), az véglegessé válását követően – ha a Be. eltérően nem rendelkezik – nem változtatható meg [Be. 460. § (1) bekezdés, 492. § (1) bekezdés d) pont, 763. § (1) és (2) bekezdés, 771. § (1) bekezdés b) és d) pont].

Az elsőfokon eljárt járásbíróság a 2023. március 24-én kelt ítéletével I. r. és II. r. vádlottakat a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő társtettesként elkövetett testi sértés vétsége miatt egy-egy évre próbára bocsátotta. Megállapította továbbá, hogy a magánvádló jogosult az általa lerótt 10 000 forint eljárási illeték visszatérítésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a magánvádló – mindkét vádlott terhére – súlyosbításért, míg a II. r. vádlott a büntetőjogi felelősségének megállapítása miatt, felmentés érdekében jelentett be fellebbezést.

A másodfokon eljárt törvényszék a 2023. november 30-án kelt végzésével a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította. Ennek okát a Be. 609. § (1) bekezdésében jelölte meg, azaz olyan – a Be. 607. § (1) bekezdésében, illetve a Be. 608. § (1) bekezdésében fel nem sorolt – eljárási szabálysértésre alapította, mely a másodfokú eljárásban nem volt orvosolható és lényeges hatást gyakorolt az eljárás lefolytatására.

E határozat ellen – céljának megjelölése nélkül – a magánvádló jelentett be fellebbezést.

A Be. 627. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító végzése ellen fellebbezésnek van helye, ha a hatályon kívül helyezésre a Be. 609. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértés miatt került sor. A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzése ellen – a Be. 781. §-ában foglaltak szerint – a magánvádló fellebbezésre jogosult, így az előterjesztett jogorvoslati kérelem alanyi és tárgyi szempontból is joghatályos volt.

A hatályon kívül helyező végzés elleni fellebbezés elbírálása során – a Be. Tizenhetedik Részében írt rendelkezések értelemszerű figyelembevételével – a harmadfokú eljárásra vonatkozó előírásokat kell alkalmazni (Be. 626. §). Ennek keretében azt szükséges vizsgálni, hogy ténylegesen hiányoztak-e az érdemi határozathozatal feltételei, és így volt-e törvényes oka a másodfokú bíróságnak a hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés meghozatalára (EBH 2018.B.8., EBH 2019.B.9., BH 2022.318.).

Az ítélőtábla is ebben a megközelítésben vizsgálta a másodfokú bíróság döntésének helytállóságát.

Jelen ügyben a büntetőeljárás rendőri intézkedéssel vette kezdetét, azt követően, hogy a magánvádló, valamint az egymással élettársi kapcsolatban élő I. r. és II. r. vádlottak között 2022. augusztus 5-én tettlegességig fajuló, egymás bántalmazásába torkolló heves vita alakult ki. A történtek tisztázása után a helyszínen intézkedő rendőrök tájékoztatást adtak a magánindítvány előterjesztésének lehetőségéről, mellyel az érintett személyek élni kívántak, és úgy nyilatkoztak, hogy kérik a büntetőeljárás megindítását, illetve az elkövető megbüntetését.

Kezdetben ezek a dokumentumok – a rendőri jelentések, valamint a magánindítvány előterjesztésére vonatkozó nyilatkozatok – képezték a bírósági ügyiratok alapját.

Az elsőfokú bíróság ilyen előzmények után hívta fel – a Be. 765. § (1) bekezdése alapján – a feljelentőket a kézbesítéstől számított nyolc napon belül 10 000 forint illeték megfizetésére, illetve arra, hogy írásban vagy az ügyfélsegítő napon szóban jelöljék meg azt, hogy ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kérik a büntetőeljárás lefolytatását. Ennek – a mulasztás törvényes következményeire történt figyelmeztetés ismeretében – kizárólag a magánvádló tett eleget, I. r. és II. r. vádlott a szabályszerűen kézbesített felhívást válasz nélkül hagyta.

Ez okból az elsőfokú bíróság a 2022. szeptember 28-án kelt végzésével a magánvádló vonatkozásában az ellene 2 rendbeli, a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdése szerint minősülő testi sértés vétsége miatt indult büntetőeljárást a Be. 771. § (1) bekezdés b) és d) pontjaiban írt okokból megszüntette. Egyrészt azért, mert I. r. és II. r. vádlottak mulasztását a feljelentés visszavonásának tekintette, másrészt pedig azért, mert a szóban forgó személyek az illetéket sem rótták le. Ehhez az állásponthoz igazodóan az elsőfokú bíróság a személyes meghallgatásra a magánvádlót feljelentőként, míg I. r. és II. r. vádlottat feljelentettként idézte.

A szóban forgó végzésre az elsőfokú bíróság a jogerőre emelkedés 2022. október 28-i időpontját záradék formájában felvezette.

A 2022. október 21-én megtartott személyes meghallgatáson az elsőfokú bíróság – a Be. 769. § (1) bekezdésében írt rendelkezést követve – megállapította a feljelentő és a feljelentettek személyazonosságát, majd ismertette a feljelentés lényegét. Az ezt követően megkísérelt békítés eredményre nem vezetett, mi több, az eredménytelen békítést követően I. r. és II. r. vádlott is – az ennek lehetőségére történő figyelmeztetés nélkül – úgy nyilatkozott, hogy viszonvádat kíván emelni.

Az ügy új számra történő lajstromozása után az elsőfokú bíróság a 2022. november 14-én kelt végzésével a magánvádló ellen a – viszonvádakkal emelt – 2 rendbeli, a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő testi sértés vétsége miatt indult eljárást a Be. 492. § (1) bekezdés d) pontjában írt okból megszüntette. Álláspontja szerint ugyanis a viszonvádakkal vád tárgyává tett – az I. r. és a II. r. vádlottak sérelmére elkövetett – cselekményeket korábban, a 2022. szeptember 28-án kelt és október 28-án jogerőre emelkedett végzésével már jogerősen elbírálta, így az ítélt dolgot (res iudicata) eredményezett.

Az eljárást megszüntető újabb végzés 2022. november 28-án jogerőre emelkedett, az ellen sem az I. r., sem pedig a II. r. vádlott nem jelentett be fellebbezést. Ezt követően folytatta le az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást oly módon, hogy annak tér- és időbeli kereteit a magánvádló által vád tárgyává tett cselekményekhez igazította.

A másodfokú bíróság az I. r. és II. r. vádlottak személyes meghallgatáson tett nyilatkozatait törvényes viszonvádnak tekintette, melyekről megítélése szerint az elsőfokú bíróságnak – a Be. 6. § (2) bekezdése alapján – döntenie kellett volna. Mindezt a 2022. szeptember 28-án kelt az eljárást hiánypótlás elmulasztása miatt megszüntető végzés nem ügydöntő jellegére vezette vissza; így végső soron arra, hogy ahhoz az elsőfokú bíróság semmilyen értelemben nem volt kötve, azt akár figyelmen kívül is hagyhatta volna. Ez pedig a másodfokú bíróság szerint azt jelentette, hogy a bizonyítási eljárás során – a viszonvádak kimerítésével – a magánvádló büntetőjogi felelősségét is el kellett volna bírálnia.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint tehát tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a 2022. szeptember 28-án meghozott – első – eljárást megszüntető végzését ügydöntő határozatnak tekintette és azt jogerősítő záradékkal látta el. Az ekkor hatályos Be. 771. § (1) bekezdésében felsorolt okok ugyanis nem teremtettek anyagi jogerőt, ezt a jellegüket csak a Be. szóban forgó szakaszát módosító 2022. évi LX. törvény 93. §-ának hatálybalépését – 2023. január 1. – követően nyerték el. A határozathoz tehát az elsőfokú bíróság nem volt kötve, eljárásával pedig megfosztotta az I. és a II. r. vádlottakat a Be. 763. § (1) bekezdése alapján őket megillető viszonvád előterjesztésének jogától, amivel az egész eljárásra kiható lényeges és a másodfokú eljárásban nem orvosolható eljárási szabálysértést követett el. Ezt követően ugyanis már nem volt lehetőség a magánvádló büntetőjogi felelősségének vizsgálatára.

A Be. 763. § (1) és (2) bekezdése értelmében kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás vagy becsületsértés esetén a vádlott a magánvádló ellen vádat emelhet (viszonvád). Ennek az ügydöntő határozat meghozataláig van helye, abban az esetben is, ha a magánindítvány előterjesztésének határideje lejárt, feltéve, hogy a büntethetőség nem évült el.

E rendelkezések helyes értelmezése szerint a joghatályos viszonvád feltétele a felsorolt bűncselekmények közötti szoros személyi és tárgyi összefüggés, az érvényes magánvád léte, a magánvádló elleni irányultsága, az elévülési időn belülisége, valamint az, hogy abban a feljelentés tartalmi kellékei megtalálhatók legyenek.

A törvényszék hatályon kívül helyező végzését felülbíráló ítélőtábla álláspontja szerint ugyan kétségtelen, hogy a Be. 771. § (1) bekezdésének szövegében kifejezetten csak 2023. január 1. napjától kezdődő hatállyal szerepel az ügydöntő határozattal megfogalmazás: azonban az ítélkezési gyakorlat az ezen a törvényhelyen alapuló megszüntetési okokhoz ezt megelőzően is anyagi jogerőt társított. Egyértelműen erre lehet következtetni az ugyan még korábbi jogállapotra vonatkozó BH 1994.297. számú eseti döntésben kifejtett álláspontból, de különösen a bírói gyakorlatot tükröző Kommentár a gyakorlat számára kiadvány (szerkesztette: dr. Belegi József) alábbi, a törvény 2023. január 1. előtti szövegét értelmező megfogalmazásaiból: Ugyanakkor még ilyen körülmények között sem emelhető joghatályos viszonvád, ha annak tárgya ítélt dolog, azaz a viszonvád tárgyában a bíróság korábban büntetőeljárást megszüntető határozatot hozott (3. pótlás 1581. oldal). Az eljárás fentiek szerint történő megszüntetése ügydöntő végzés. A határozat nemcsak kötőerővel rendelkezik, ahhoz anyagi jogerőhatás is fűződik. A feljelentés tárgya az eljárás jogerős megszüntetésével ítélt dologgá válik (3. pótlás 1606. oldal).

Hangsúlyozni szükséges azt is, hogy a Be. 460. § (1) bekezdésében írtak szerint a nem ügydöntő végzés a véglegessé válását követően – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – nem változtatható meg. Azaz alaki jogerővel és egyszerű kötőerővel bír.

Az elsőfokú bíróság a viszonvád joghatályosságáról 2022. november 14-én döntött, amikor az I. és II. r. vádlottak által kezdeményezett büntetőeljárás megszüntetéséről rendelkező korábbi határozatához a fentebb írtak szerint tehát már mindenképpen kötve volt.

Az ügy jogorvoslati kérelem előterjesztésére jogosult résztvevői ugyanis az elsőfokú bíróságnak az eljárást megszüntető határozatait sohasem kifogásolták, azokkal szemben fellebbezést nem jelentettek be. Eltérő rendelkezés hiányában az elsőfokú bíróságnak tehát akkor sem lett volna lehetősége arra, hogy a már kézbesített eljárást megszüntető határozatát figyelmen kívül hagyja – hivatalból megváltoztassa vagy hatályon kívül helyezze –, amennyiben azt a másodfokú bírósághoz hasonlóan nem ügydöntő végzésnek tekintjük.

Ekként törvényesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az általa foganatosított bizonyítás során a magánvádló büntetőjogi felelősségét – joghatályos viszonvád nélkül – nem vizsgálta. Így az eljárása megfelelt a perrendi előírásoknak, abban lényeges hatással járó és a másodfokú eljárásban nem orvosolható szabálysértés nem történt. Az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése tehát nem volt indokolt. Következésképpen a magánvádló fellebbezése megalapozott volt.

Mindezekre tekintettel az ítélőtábla – a Be. 628. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, 2024. március 26-án megtartott tanácsülésen – a törvényszék végzését a Be. 630. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyzete, és a másodfokú bíróságot a másodfokú eljárás lefolytatására utasította.

A megismételt másodfokú eljárásban – a bejelentett jogorvoslati kérelmekhez igazodóan – az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 590. § (1) és (2) bekezdései alapján teljes terjedelmében felül kell bírálni. Állást kell foglalni a tényállás megalapozottságának kérdésében, majd azt követően abban, hogy helytálló-e az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségére vont következtetés; ha igen, úgy a bűncselekmények minősítése és a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása megfelel-e a jogszabályoknak és az ítélkezési gyakorlatnak.

Ezzel lesz az ügy – büntetőjogi szempontból – megnyugtató módon lezárható.