KÜ BH 2024/98

[1] Az alperes vadászati hatóság a vadászterület határvonalát, 2017. március 1-jétől a rá vonatkozó vadgazdálkodási üzemterv hatályának lejártáig, a 2016. június 16-án kelt VEH/001/1222-1/2016. számú határozatában hivatalból megállapította.

[2] A földtulajdonosi közösség és az alperesi érdekelt, mint vadászatra jogosult között kötött vadászati haszonbérleti szerződést az alperes vadászati hatóság a 2016. december 13-án kelt VEH/001/1222-6/2016. számú határozatában hagyta jóvá. A felperes az érintett földterület használója, a község külterületén nagyságrendileg harminc önálló helyrajzi számú ingatlanon, összesen mintegy 370 hektár alapterületen végez szarvasmarha-tenyésztést.

[3] Korábban az alperesi érdekelt megkereste a felperest és tájékoztatta, hogy a vadászati jog hasznosítására vonatkozó haszonbérleti szerződésben foglalt alapvető kötelezettsége teljesítésétől továbbra sem tud eltekinteni. Vadgazdálkodási feladatai ellátása miatt kérte, hogy a hivatásos vadászai részére a felperes biztosítsa a területére a belépést, a földtulajdonos alkalmazottaira is vonatkozó állategészségügyi vagy egyéb ésszerű előírások betartása mellett. Az alperesi érdekelt ezen felhívása eredménytelenségét követően kereste meg az alperesi hatóságot és tett bejelentést.

[4] Az alperes a megismételt eljárásban 2022. január 4. napján hozott VE/33/45-1/2022. számú határozatában a felperest a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenység akadályozásáért 600 000 forint vadvédelmi bírsággal sújtotta. Kötelezte továbbá, hogy az illetékes hatóság által meghatározott állategészségügyi előírások egyidejű figyelembevételével biztosítsa az érdekelt hivatásos vadászai részére a vadásztársaság által vadászati haszonbérbe vett vadászterületbe eső külterületi ingatlanok területén történő feladatellátást. A határozat hivatkozott a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 34. § (1) bekezdésére, 35. § (1) bekezdésére, 53. § (1) bekezdés b) és d) pontjaira, 84. § (1) bekezdés h) pontjára.

[5] Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet. Elsődlegesen kérte az alperes határozatának megváltoztatását, a kötelezés és a bírság mellőzését; másodlagosan a határozat megsemmisítését és szükség esetén az alperes új eljárásra kötelezését. Álláspontja szerint az alperes jogszabálysértő módon kötelezte a vadvédelmi bírság megfizetésére és arra, hogy biztosítsa az alperesi érdekelt hivatásos vadászai részére a határozatban megjelölt ingatlanokon a szabad mozgást.

[6] Az alperes védiratában a határozatban foglaltakat fenntartotta, a kereset elutasítását kérte. Az alperesi érdekelt ehhez kapcsolódóan kifejtette, hogy a határozatban végrehajtásra alkalmas módon határozták meg az érintett területeket és a kötelezés tartalmát.

[7] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította.

[8] Indokolásában megállapította, hogy a határozat rendelkezése tartalmazza, hogy a vadászatra jogosult hivatásos vadászai részére milyen területeken kell biztosítani a feladatellátást. Helytállóan mutatott rá az alperes védiratában, hogy határozata indokolása tartalmazza, miszerint csupán a hivatásos vadászok számára a feladatellátás lehetőségének biztosítását várja el a felperes részéről. Kifejezetten szerepel a határozat indokolásában, hogy a vadászatra jogosultnak e körben az állategészségügyi feladatok ellátásának biztosítását, a vad- és élőhelyi feladatok ellátását kell elvégeznie a Vtv. 34. § (1) bekezdése és a 35. § (1) bekezdése szerint. Elegendő és szükséges mértékben foglalja magában a határozat a kötelezésre vonatkozó előírásokat.

[9] Megfelelően megindokolta az alperes, hogy a már ismert állatbetegségek és az esetlegesen a helyileg illetékes állategészségügyi hatóság által előírt korlátozások betartása mellett végezhetik a tevékenységet az alperesi érdekelt hivatásos vadászai.

[10] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes tulajdonában állnak ingatlanok, amelyek a vadászterület részletes határleírásán belül helyezkednek el. Az alperes határozatában felsorolt további pénzesgyőri ingatlanokat másik két gazdasági társaság haszonbérli. A felperes tulajdonosának nyilatkozata szerint azonban a három gazdasági társaság együttműködik. A felperes a másik két gazdasági társaság használatában lévő ingatlanokat is használja.

[11] Az elsőfokú bíróság a Vtv. 8. § (2) bekezdés e) pontjára hivatkozással kifejtette indokolásában, hogy a vadászterület határának megállapítása a vadászati hatóság hatásköre. A Vtv. 20. § (1) bekezdése értelmében hatósági határozatban állapítják meg a vadászterületet, ami a vadgazdálkodási üzemterv időtartamára szól és ezen időtartam alatt köti a mindenkori földtulajdonosokat.

[12] A hatályos vadgazdálkodási üzemterv és a vadászati hatóság által hivatalból megállapított vadászterületi határok figyelembevételével, a felperes által lekerített területeken az alperesi érdekelt jogszerűen vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet folytathat.

[13] A felperest a vadászati hatóságnak a vadászterület határa kijelöléséről szóló hatósági határozatában foglaltak földtulajdonosként kötik, ezen túlmenően földhasználóként, gazdálkodóként sem valósíthat meg a Vtv. előírásaival ellentétes magatartást. Az alperesi vadászati hatóság jogszerűen alkalmazott vadvédelmi bírságot a felperessel szemben és jogszerűen kötelezte a határozatban foglaltak szerint.

[14] A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását.

[15] Hivatkozással az állat-egészségügyi Szabályzat kiadásáról szóló 41/1997. (V. 28.) FM rendelet 1. sz. mellékletére és az 1. sz. függelékére (a továbbiakban: Szabályzat) kifejtette, hogy az alperes határozatának végrehajthatatlan az a része, amelyben őt arra kötelezte, miszerint az illetékes hatóság által meghatározott állategészségügyi előírások egyidejű figyelembevételével biztosítsa az alperesi érdekelt hivatásos vadászai részére a külterületi ingatlanok területén történő szabad feladatellátást. Ez az előírás álláspontja szerint végrehajthatatlan, az az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 81. § (1) bekezdésébe ütközik. A nagy létszámú állattartó telepen ugyanis olyan állategészségügyi szabályok vannak érvényben, amik nem teszik lehetővé a szabad bejárást. Ennek figyelmen kívül hagyása miatt az alperesi határozat szakszerűtlen is, ami az Ákr. 2. § (2) bekezdése a) pontjában meghatározott alapelvvel is ellentétes. Mindezek miatt az elsőfokú bíróság döntése a közigazgatási perrendtarásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 92. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik.

[16] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. Rámutatott, hogy a már ismert állatbetegségek és esetlegesen a helyileg illetékes állategészségügyi hatóság által előírt korlátozások betartása mellett végezhetik a tevékenységet az alperesi érdekelt hivatásos vadászai. A felperes nem vitatta a perben, hogy nem engedi be a vadászatra jogosult vadászokat a területre, ezt a felülvizsgálati kérelemmel támadott ítélet is rögzíti. A vadvédelmi bírság kiszabása feltételeinek vizsgálata körében tehát kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy ezzel akadályozza a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet.

[17] Az alperesi érdekelt felülvizsgálati ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte. A perben a felek között nem volt vitatott, hogy a vadászterület határait megállapító hatósági döntés, valamint az alapul fekvő vadgazdálkodási üzemterv körülírja az alperesi határozatban felsorolt ingatlanokat is, mivel azok a vadászterület határvonalát kijelölő területen belül találhatóak. A felek között az sem volt vitatott, hogy ezeken a területeken történik vadmozgás, a területek egy jelentős része vadak élőhelye is. A felperes továbbá nem cáfolta, hogy nem engedi be a vadászatra jogosult hivatásos vadászait sem a területekre. Eszerint tényként kell megállapítani, hogy a perbeli területek vadászterületek. A felperes ugyanakkor összemossa a területeken lévő állattartó egységeket a legelőterületekkel. Az alperesi érdekelt szerint az alperes köteles illetékességi területén a vadászati tevékenységet felügyelni és rendjét betartatni. Hatáskörében eljárva a jogszabályoknak megfelelően járt el, tehát szakszerűtlenség fel sem merülhet az ügyben.

[18] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[19] A Kp. 115. § (2) bekezdése értelmében alkalmazandó Kp. 108. § (1) bekezdés, valamint 100. § (2) bekezdés b) pontja alapján a Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelmek keretei között, a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogsértések körében vizsgálhatja felül.

[20] A per tárgya az alperes bírságot megállapító és a vadásztársaság feladatellátása feltételeinek biztosítására kötelezést előíró VE/33/45-1/2022. számú határozata. A megelőző eljárásokban hozott döntések ebben a perben már nem vitathatók. Tényként kellett ezért figyelembe venni, hogy VEH/001/1222-6/2016. számú végleges határozat 2017. március 1-jétől meghatározta a 301750-507 számú vadászterület határvonalát a vadgazdálkodási üzemterv hatályának lejártáig. A VEH/001/1222-6/2016. számú végleges határozat az alperesi érdekeltet mint a vadászterület vadászatra jogosultját nyilvántartásba vette, továbbá jóváhagyta földtulajdonosi közösség és az alperesi érdekelt között kötött vadászati haszonbérleti szerződést. Az alperesi érdekelt ennek folytán jogosulttá vált a vadászterületen vadászati tevékenység folytatására, egyben köteles a vad- és élőhelyvédelmi feladatok ellátásra.

[21] A felperes a vadászati és vadgazdálkodási tevékenység lehetővé tétele ellenében az ügyben a nagy létszámú állattartásra vonatkozó állategészségügyi szabályok betartására hivatkozott. A Szabályzat 1. számú függelék 2. és 3. pontja szerint állattartó telep az, ahol a közvetlenül az állatok elhelyezésére, védelmére szolgáló létesítményként meghatározott állattartó épületeken kívül az állattartás egyéb létesítményei is megtalálhatók. A 6. pont alapján nagy létszámú állattartó telep az olyan állattartó telep, amelyen az elhelyezhető állatokszáma állatfajonként legalább (…) ötven szarvasmarha (…).

[22] E rendelkezések tehát a felperesi ingatlanok azon részeire vonatkoznak, ahol az állattartó épületek és az állattartás egyéb létesítményei találhatóak. Ezek ténylegesen nem képezik részét a vadászható területnek. Az éppen nem használt legelőterületek és a közéjük ékelődő erdőfoltok viszont igen, és azokon a területeken az alperesi érdekeltnek el kell látnia a Vtv. 41. §-ában, továbbá az 50. § (3) bekezdése útján az 53. § (1) bekezdésében meghatározott feladatait.

[23] A felülvizsgálati kérelem hivatkozott az alperesi határozat végrehajthatatlanságára. Az elsőfokú bíróság ítéletének [35] pontja azonban helyesen mutatott rá, hogy a hivatásos vadászok számára a feladatellátás lehetőségének biztosítása csak az elvárás az állattartóval szemben. A vadászatra jogosultnak e körben az állategészségügyi feladatok ellátásának biztosítását és a vad- és élőhely feladatok ellátását kell elvégeznie a Vtv. 34. § (1) bekezdés és 35. § (1) bekezdése alapján. Nem a vadászati hatóságnak, hanem a Vtv. 53. § (1) bekezdésében foglaltak szerint az alperesi érdekeltnek kell rendelkeznie a megfelelő ismerettel a konkrétan elvégzendő tevékenységeket illetően. Megállapítható, hogy az elegendő és szükséges mértékben tartalmazza a határozat a kötelezésre vonatkozó előírásokat. A más jogszabályokból, így az állategészségügyi normatív rendelkezésekből eredő kötelezettségeket pedig egyébként is be kell tartani.

[24] A felperes nem vitatta, hogy az alperesi érdekeltet nem engedte be a telepre, vagyis a Kúria megállapítása szerint is akadályozta a Vtv. szerinti feladata ellátásában az alperesi érdekeltet, ami a Vtv. 84. § (1) bekezdés h) pontja szerinti tényállást valósítja meg, azaz megalapozta a vadvédelmi bírság kiszabását. Eszerint a vadászati hatóság határozata alapján vadvédelmi bírságot köteles fizetni, aki a jogszerű vadászati és vadgazdálkodási tevékenységet akadályozza.

[25] A felülvizsgálati kérelem a szakszerűség hiányára is hivatkozott. Ezt az alapelvi rendelkezésbe ütközést a határozat végrehajthatatlanságával indokolta. A fentiek szerint azonban ez az érv nem fogott helyt, így az alapelvi sérelem sem állapítható meg. Rámutat még a Kúria arra, hogy az alperes és az alperesi érdekelt jogosultságait a vadászterület tekintetében a Vtv. rendszere megalapozza. A Vtv. 45. § (2) bekezdése szerint a vadgazdálkodási üzemtervet a vadászati hatóság hagyja jóvá. A 44. § (1) bekezdése értelmében a vadgazdálkodási üzemtervet a tájegységi vadgazdálkodási terv alapján készítik, húsz évre szól és ez alapján lehet gyakorolni vagy hasznosítani a vadászterületre vonatkozóan a vadászati jogot. A Vtv. 44. § (5) bekezdése alapján a vadászatra jogosult felel a vadgazdálkodási üzemtervben foglaltak végrehajtásáért. A földtulajdonosi közösség és a vadászatra jogosult alperesi érdekelt megállapodása szerint, a vadgazdálkodási üzemtervnek megfelelően kiadott hatósági jóváhagyásnak megfelelően tehát az anyagi jogi szabályokkal összhangban van a felperes által vitatott joggyakorlás.

[26] E keretek módosítása más eljárásban kezdeményezhető, de az jelen ügy tárgyát nem érinti. Az adott jogi keretek között a felperesnek a Vtv. 79. § (1) bekezdése alapján egyeztetési és közreműködési kötelezettsége van. A föld használója eszerint a vadkárok, valamint a vadban okozott károk megelőzése érdekében köteles a vadkár elhárításában, illetve csökkentésében a vadászatra jogosulttal egyeztetett, és a károk elhárítására vagy csökkentésére alkalmas módon közreműködni.

[27] A Kúria szerint az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a felperes nem teljesítette a Vtv. szerinti kötelezettségét, ezért jogszerű volt az alperes határozata.

[28] Mindezek folytán megállapítható, hogy az elsőfokú bíróságnak a keresetet elutasító ítélete jogszerű, a benne foglalt megállapítások nem sértik a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat.

[29] A Kúria ezért a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (2) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.