PK ÍH 2024/98.

I. Amennyiben a vállalkozó a teljesítés egész tartama alatt fennálló, a megrendelő szerződésszegésére visszavezethető akadályozó körülmények ismeretében vállalt módosított véghatáridő alatt sem teljesít, úgy a késedelmikötbér-fizetési kötelezettség alóli mentesülés érdekében nem hivatkozhat arra, hogy e körülményeket nem láthatta előre.

II. Ha a peres felek közbeszerzési eljárás lefolytatását követően kötöttek egymással vállalkozási szerződést, a kötbér mértékének arányosságára és a kötbér mérséklésére alapot adó körülményeket a verseny tisztaságára, a versenyegyenlőség elvére is figyelemmel fokozott szigorúsággal indokolt értékelni [2013. évi V. törvény 6:142. §, 6:186. § (1) bekezdés, 6:188. §].

A felperes mint megrendelő, és az alperes mint vállalkozó 2016. szeptember 26-án vállalkozási szerződést kötött „A … komplex felújítása és bővítése érdekében a létesítmény épületátalakításához szükséges kivitelezési feladatok ellátása, vállalkozási szerződés keretében” elnevezésű projektre vonatkozó építési beruházás megvalósítása iránti közbeszerzési eljárás alapján. A szerződés II.6. pont b) pontjában a kivitelezési feladatok tekintetében a kötbérrel szankcionált véghatáridőt 2017. május 31. napjában rögzítették, amely a műszaki átadás-átvétel kezdő időpontja.

A szerződés IV.10. pontja szerint a kivitelezési feladatok hiánytalan és hibátlan teljesítéséért járó vállalkozói díj nettó összege 405 251 100 forint. A VII.44. pontba foglaltan a megrendelő kötelezettségét képezte a közbeszerzési dokumentum részét képező építési engedély- és tervdokumentáción kívül valamennyi, a projektelemek megvalósításhoz, teljesítéshez szükséges tervdokumentáció elkészítése, a szükséges összes engedély, jóváhagyás, hozzájárulás beszerzése, és a tervek vállalkozó részére történő átadása szakaszos/ütemezett tervszállítás keretében. E körbe sorolható különösen, de nem kizárólagosan a szervezési, forgalomkorlátozási tervek, a munkakezdési engedély, út-járda lezárás, bontás, közterület-használat, ideiglenes/végleges közműcsatlakozások. A VII.53. pont szerint a teljesítéshez szükséges közművek, azaz a víz- és áramellátás telekhatáron belüli rendelkezésre állásának biztosítása a megrendelő feladata. A szükséges csatlakozások kialakítása, a fogyasztás megfelelő mérhetővé tétele és egyben a felhasznált mennyiségek költségének megtérítése a vállalkozó kötelessége. A VII.58. pont értelmében a vállalkozó köteles gondoskodni az általa végzett munkával összefüggésben esetlegesen szükséges közterület-használat engedélyeztetéséről. A felmerülő költségeket a vállalkozó viseli. A VII.59. pont akként rendelkezett, hogy a projektelemek megvalósítása során a közművezetékek átépítéséhez az engedélyek, hozzájárulások beszerzése a megrendelő feladata.

A szerződés XI.108. pontja szerint, amennyiben a vállalkozó olyan okból, amelyért felelős, a szerződésben meghatározott teljesítési határidők tekintetében késlekedik, úgy a megrendelő késedelmikötbér-igényt érvényesíthet. A XI.109. pont szerint a késedelmi kötbér a teljesítési határidő eredménytelen lejárta utáni első naptól jár minden erre vonatkozó további figyelmeztetés nélkül, mértéke a vállalkozói díj nettó értékének napi 0,5%-a azzal, hogy a kötbér maximuma 40 napi tétel.

A vállalkozási szerződés 1. számú módosítására 2016. november 29-én, 2. számú módosításra 2017. május 31-én került sor. Ez utóbbiban – egyebek mellett – rögzítették, hogy a teljesítési határidő a feleken kívül álló okból nem tartható, ezért a műszaki átadás-átvétel kezdő időpontját – amely a kötbérrel szankcionálható véghatáridő – 2017. augusztus 17-ében, majd a 2017. szeptember 22-én kelt 3. számú módosításban – szintén a feleken kívül álló okra hivatkozással – 2017. november 15-ében állapították meg. A szerződés 3. számú módosítása szerint a nettó vállalkozói díj 598 880 877 forint. Rögzítették, hogy a vállalkozói díjat módosító tényezőket a műszaki ellenőr részletesen megvizsgálta (a megállapodás mellékletét képező műszaki ellenőri nyilatkozat szerint), és a szerződésmódosításban a műszaki tartalom kapcsán a műszaki ellenőr által jóváhagyott pótmunkákat is rögzítették.

A projekt 2017. október 31-ét követően nem rendelkezett közterület-használati engedéllyel. Az alperes a kivitelezés során a felépítendő új épületrész miatt szükséges bontás részeként 2017. január 25-én elbontotta az ingatlanon lévő vízbekötést. A kivitelezéshez szükséges vizet a szomszéd társasház kerti csapjáról biztosították 2017. november 13-ig, majd ezt követően ez a vízvételi lehetőség megszűnt. Az alperes a 3. számú módosítást követően, a 2017. november 15-i módosított teljesítési határidőt megelőzően sem a vállalkozási szerződésben, sem annak módosításaiban, sem a kivitelezéssel kapcsolatos tervdokumentációban nem szereplő, a felperes részéről 2017. szeptember 22-ét követően megrendelt különböző munkákat végzett.

Az alperes először 2017. november 14-én, majd 2017. november 15-én akadályközlést terjesztett elő, amelyben a vízbekötések hiányán kívül több további, az átadás-átvétel elindításához szükséges készültség elérését akadályozó, hátráltató tényezőt jelölt meg azzal, hogy ezekre a problémákra a kooperációs emlékeztetőkben és e-mail-levelezésben többször is felhívta a figyelmet. Az M. Zrt. 2017. november 16-án kelt, az alperesnek címzett levelében utalt arra, hogy megbízott műszaki ellenőre 2017. november 15-én elkészítette a kivitelezés készültségi fokával kapcsolatos beszámolóját, amelynek értelmében a jogszabályi előírások és a vállalkozási szerződés szerinti átadás-átvételi eljárás megkezdésének feltételei nem álltak fenn, továbbá a műszaki ellenőr által megállapított hiányosságokra tekintettel az épület üzembe helyezése sem kezdődhetett meg; az akadályközlést elutasította. A projekt műszaki átadás-átvétele végül 2017. december 21-én történt meg.

Az alperes a per folyamatban léte alatt, 2019. november 8-i kezdő időponttal felszámolás alá került. A felperes a kereseti követelését hitelezői igényként a felszámoló által visszaigazoltan bejelentette az eljárásban.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 104 804 140 forint késedelmi kötbér és késedelmi kamata megfizetésére. Előadta, hogy az alperes a felújítási munkákat 2017. október 31-én készre jelentette, azonban november 15-én még jelentős hiányosságokat rögzítettek, ezért az átadás-átvétel ténylegesen 2017. december 21-én történt meg, azaz az alperes 35 nap késedelembe esett. A szerződés rendelkezései értelmében ezért ezen időszakra a keresettel érvényesített késedelmi kötbér fizetésére köteles.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a késedelmes teljesítésének oka az volt, hogy a felperes mint megrendelő a szükséges intézkedésekkel késedelmeskedett, ennek következtében nem tudta a szerződésben meghatározott határidőben elvégezni a rábízott munkát. Másodlagosan a kötbér összegének a mérséklését kérte.

Az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 26 949 636 forintot és késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Indokolása szerint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:186. § (1) bekezdése és a perbeli szerződés 108. és 109. pontjára alapított kereset elbírálása során kizárólag a szerződés 3. számú módosítását, azaz 2017. szeptember 22-ét követően beállt, vagy a korábbi időszakból eredő, folyamatosan fennálló akadályozó tényezőket vette figyelembe a 35 napos alperesi késedelem értékelése során. Ennélfogva az értékelés alá vont időintervallumot a 2017. szeptember 23. és 2017. november 15. közötti időszakban jelölte meg.

A lefolytatott bizonyítási eljárás – különösen a beszerzett aggálytalan szakértői vélemény – alapján megállapította, hogy a közterület-használati engedély hiánya miatt 2017. november 1. és 15. között 1 nap, a vízhiány miatt 2017. szeptember 23. és november 15. között 10 nap, továbbá a 3. számú módosításban nem szereplő, azt követően november 15-ig megrendelt és elkészült pótmunkák, utólagos tervmódosítások tekintetében 6 nap akadályoztatással érintett időtartam vehető figyelembe. Összességében a kimenthető késedelmes napok számát 17 napban határozta meg, ennélfogva az alperes felróható késedelmét 18 napban állapította meg. Az alperes kimentést célzó egyéb hivatkozásait nem találta bizonyítottnak.

A Ptk. 6:188. §-a alapján megalapozottnak ítélte az alperes kötbér mérséklésére irányuló kérelmét. A megítélése szerint irányadó bírói gyakorlat felhívását követően a mérséklés indokoltsága körében figyelembe vette az alperesi kötelezettségek jellegét, a szerződésszegés súlyát és az ennek következtében beállt felperesi érdeksérelmet. Megállapította, hogy az alperesnek felróható 18 napos késedelem mértéke nem tekinthető olyan súlyú szerződésszegésnek, amely kizárja a kötbér mérséklését. A felperesi érdeksérelem körében rögzítette, hogy a felperes nem hivatkozott arra, hogy kára merült fel. Rámutatott, hogy a szerződés 109. pontja értelmében az alperes a kivitelezés neki felróható késedelme esetén is legfeljebb a vállalkozói díj 20%-át köteles megfizetni késedelmi kötbérként. Minderre figyelemmel a napi kötbér mérsékelt összegét a kikötött kötbér 50%-ában, azaz 1 497 202 forint/napban állapította meg, így a felróható késedelmes 18 napra számított kötbér összegét összesen 26 949 636 forintban fogadta el azzal, hogy az ennél nagyobb arányú mérséklés ellentétben állna a kötbér azon funkciójával, hogy a szerződésszegő felet a kötelezettsége teljesítésére ösztönözze.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy a keresetnek megfelelően kötelezze a bíróság az alperest 104 804 140 forint összegű késedelmi kötbér és ezen összegnek 2017. december 21. napjától a kifizetés napjáig járó késedelmi kamatai megfizetésére. Másodlagosan kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását.

Megítélése szerint az elsőfokú bíróság nem volt figyelemmel arra, hogy a perben kirendelt szakértő szakvéleménye az ítélet alapjául nem szolgálhat, vagy ha mégis, akkor a szakkérdésekre adott válaszokból a jogi következtetéseket hibásan vonta le, emellett tévesen mérlegelte a körülményeket a késedelmi kötbér mértékének és a kötbér mérséklésének megállapítása során.

Fenntartotta azon elsőfokú eljárásban kifejtett álláspontját, miszerint a kirendelt szakértő bizonyítottan nincs annak a szakmai tudásnak a birtokában, amely a perben feltett kérdések hiteles megválaszolásához szükséges, ami önmagában teljes mértékben megdönti a szakvéleményt, ezért az aggályosnak tekinthető.

Megítélése szerint a szakvélemény nemcsak a szakértői kompetenciahiány, hanem annak tartalma alapján is aggályos, amelyet a két írásbeli kiegészítés és a szakértő szóbeli meghallgatása sem tudott kiküszöbölni. Kiemelte, hogy a szakértő nem adott választ a felperes által feltett, a per egyik jelentős kérdésére, majd az ezt követően előterjesztett kiegészítést a bíróság maga is aggályosnak minősítette a Pp. 316. § (1) bekezdés a) pontja értelmében, ezért ismételten felhívta a szakértőt a kérdés megválaszolására. A 2. számú szakvélemény kiegészítésben a szakértő végső következtetése az volt, hogy nem állnak rendelkezésre a szükséges adatok, amelynek okán nincs összehasonlítási alap a ténylegesen felhasznált és az elméletileg szükséges vízfelhasználás tekintetében, vagyis számítással nem igazolható a két lehetőség közötti eltérés. Az irányadó bírói gyakorlat szerint vélelem szól amellett, hogy az építkezés annak megfelelően zajlott le, ahogyan azt az építési napló tartalmazza, figyelemmel a BDT 2000.248., BDT 2013.2858., BDT 2019.4087. számú eseti döntésekben foglaltakra is. Ha vélelem szól az építési napló mellett, akkor a szakértő egy bizonytalan alapokon álló becsléssel döntötte meg a vélelmet, ezért a bíróság erre alapított ítélete megalapozatlan. Emellett a szakértő azt is kijelentette, hogy nem tudja számszerűsíteni, hogy az állítólagos akadályok miképpen hatottak ki az egyes munkafolyamatok egymásutániságára, sorrendiségére, csupán azt tudta rögzíteni, hogy a vízhiány kihatott a késedelemre. Ennélfogva a per egyik legfontosabb kérdését hagyta megválaszolatlanul.

Sérelmezte, hogy a szakértő a felperesi hivatkozások ellenére sem értékelte a Ny. Kft. 2017. november 17-én és 2018. október 18-án keletkezett jelentését és állásfoglalását. Erre az elsőfokú bíróság sem tért ki, amely sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését. Álláspontja szerint ezért a szakértői véleményt aggályossága miatt a Pp. 315. § (1) bekezdésére is figyelemmel ki kellett volna rekeszteni a bizonyítékok közül, és új szakértőt kellett volna kirendelni, hiszen a szakértő által adott felvilágosítás ellenére sem volt kiküszöbölhető az aggályosság. Ugyanakkor álláspontja szerint a bíróságnak a Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében a bizonyítás sikertelenségét kellett volna megállapítani a szakvélemény tartalmára tekintettel és azt az alperes terhére kellett volna értékelni, hiszen az ő érdekében állt a késedelmének a kimentése.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a késedelemmel érintett napok számának megállapítása során nem mérlegelte az összes körülményt és nem fektetett kellő hangsúlyt a vállalkozói munkaerőlétszám elégtelenségére, illetve a hanyag kivitelezésre. Az építési napló által dokumentált létszámadatok szerint a létszám nemcsak az építési terület méretéhez, hanem az elvégzendő feladatokhoz képest is jelentősen kevés volt. A fellebbezésben táblázatba foglalva részletesen bemutatta a munkaerő elégtelenségére és növelésének kérésére vonatkozó építésinapló-bejegyzések időpontját, annak tartalmát, és az adott időpontban fennálló munkaerőre vonatkozó adatokat. Mindezek alapján megállapította, hogy a létszámhiány a kivitelezés elejétől fennállt. A műszaki ellenőr már márciusban figyelmeztette az alperest, hogy veszélyezteti a szerződéses határidők betartását, ehhez képest az alperes a munkaerőlétszámot nem növelte, csak október 12. után, azonban ezzel az építkezések egyes folyamatait már nem lehetett felgyorsítani.

Rámutatott arra is, hogy az alacsony létszám mellett az alperes hanyag kivitelezésének is jelentősége volt, amiért az ellenőrök többször is felszólították valamely elvégzett munka visszabontására és újbóli elkészítésére.

Jelentőséget tulajdonított annak is, hogy az ellenőrök a munkaterületen fennállott állapotok miatt többször is felhívták az alperest a takarításra, elpakolásra a gördülékenyebb munkavégzés érdekében, amellyel összefüggő naplóbejegyzéseket is részletesen rögzítette. Mindezek alapján megállapította, hogy az alperes ezen magatartása sem tette lehetővé a gördülékeny munkavégzést, ami szintén az alperesi késedelmet segítette elő.

A fentiek figyelembevétele alapján arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság logikája helytelen, a körülmények mérlegelése nem volt teljes körű, hiszen a szakértő által megadott késedelmes napok számát elfogadta, de nem volt tekintettel arra, hogy az állított akadályozó körülményekkel párhuzamosan a létszámhiány, a hanyag kivitelezés és a munkaterület rendezetlensége folyamatosan fennállt, amelyek részben vagy akár egészben kioltják az alperes által hivatkozott akadályozó körülmények hatását.

Utalt azon töretlen bírói gyakorlatra, miszerint a vállalkozó eredményesen nem hivatkozhat olyan körülményekre a késedelem alóli mentesülés céljából, amelyek a szerződés módosítása előtt merültek fel (BDT 2007.1627., BDT 2019.4087., BH 2006.50.). Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen alkalmazta a bírói gyakorlatot azzal, hogy a szerződés 3. módosítása előtt felmerült, de utána is fennálló akadályokat mentesülési lehetőségként vizsgálta. E körben hivatkozott a Ptk. 6:191. § (3) bekezdésére és a 6:186. § (1) bekezdésére és hangsúlyozta, hogy ezek fényében kell megítélni a Ptk. 6:142. §-ában foglaltakat. Azaz szerződésmódosítás esetén a kontraktuális felelősség alóli kimentés három konjunktív feltételének fennállását a szerződésmódosítás időpontjában fennállott körülmények alapján kell értékelni. Mindebből pedig az állapítható meg, hogy az alperes nem mentesülhet a kötbérfizetési kötelezettség alól, ugyanis a szerződés módosításának időpontjában már valamennyi általa állított akadályról tudomással bírt és ennek alapján írta alá a módosítást, egy építési szakértelemmel rendelkező társaságnak pedig fel kellett ismernie, hogy a fennálló körülmények alapján tudja-e vállalni a teljesítési határidőt. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság helytelenül állapította meg, hogy az akadályozó körülmények a szerződés 3. módosítása utáni időszakban mentesülési okként figyelembe vehetők.

Megítélése szerint jogsértően mérsékelte a megállapított kötbér mértékét a felére az elsőfokú bíróság. Utalt a BDT 2011.2487. számú eseti döntésben foglaltakra, és hangsúlyozta, hogy az alperes a szerződésben kikötött kötbérteher ellenére indult a közbeszerzési pályázaton, míg lehet, hogy más vállalkozók emiatt mondtak le az indulásról. Azzal, hogy az elsőfokú bíróság a kötbér mértékét mérsékelte, az alperest gyakorlatilag előnyösebb helyzetbe juttatta azon versenytársakhoz képest, akik a kötbér okán nem indultak a közbeszerzésen.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp. 237. §-át is, mert fel kellett volna hívni a felperes figyelmét arra, hogy kötbér mérséklésére utaló körülményeket észlelt, ekként meg kellett volna adni a lehetőséget a mérséklés indokoltságával szemben az ellenbizonyításra. Ennek hiányában el volt zárva a szerződésszegésből adódó sérelem, hátrány bizonyítása elől. E körben hivatkozott a BDT 2022.4523. számú jogesetben, továbbá a PJD 2019.32. számú jogesetben foglaltakra.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság kiegészített ítéletének a helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a releváns tényállást helyesen állapította meg, az abból levont következtetései helytállóak, jogi álláspontja megalapozott.

Alaptalannak tartotta a szakértői kompetencia hiányával összefüggő elsőfokú bírói álláspont vitatását. Rámutatott arra, hogy a kirendelő végzés kézhezvételét követően a felperes tudomást szerzett a szakértő személyéről, ezért a szakértő kompetenciájáról is tájékozódhatott volna az Igazságügyi Minisztérium által vezetett közhiteles nyilvántartás alapján. Amennyiben arra a következtetésre jut, hogy a szakértő nem rendelkezik megfelelő kompetenciával, akkor a Pp. 156. § (1) bekezdése szerint az eljárás szabálytalansága iránti kifogást terjeszthetett volna elő. Azonban a felperes csupán akkor kifogásolta a szakértő kompetenciáját, amikor a felperesre nézve kedvezőtlen szakvéleményt adott. Megítélése szerint megalapozatlanul hivatkozik a felperes a szakértői kompetenciahiány körében felhívott kormányrendeletre is. Álláspontja szerint a szakértő eleget tett a Szaktv. 45. § (4) bekezdésében rögzített elvárásnak és megvizsgálta, hogy az adott kérdés megválaszolásához szükséges szakismeretekkel rendelkezik-e. Ezen döntés meghozatala önmagában is különleges szakmai ismeretet igényel, amelynek során az egyéni szakmai tapasztalatokat is figyelembe kell venni. Amennyiben a szakértő nem rendelkezik a szükséges szakismeretekkel, akkor jogában áll társszakértő vagy szakkonzulens bevonását kezdeményezni, jelen esetben azonban erre sem került sor.

Megítélése szerint önmagában az nem eredményezi a szakvélemény aggályosságát, hogy a bíróság a szakértőt a felperes sorozatos indítványai alapján a szakvéleményének kiegészítésére hívta fel, vagy szóban meghallgatta a tárgyaláson. Rámutatott a Pp. 373. § (1) bekezdésére, ami kategorikusan kizárja a fellebbezésben az utólagos bizonyítás előterjesztésének a lehetőségét, ezért azt az ítélőtábla a Pp. 220. § (7) bekezdése alapján köteles figyelmen kívül hagyni. Vitatta a felperes azon fellebbezési érvelését is, hogy a szakértő az adatlapján feltüntetett kompetenciakörökön túl, a beruházások értékelésében nem rendelkezik gyakorlati tapasztalattal, ugyanis ezen állítását semmilyen konkrét tényelőadással nem indokolta, még az elsőfokú eljárás során sem. A fentiekből kiindulva összességében alaptalannak tartotta azon felperesi okfejtést, hogy a szakvélemény a kompetenciahiány okán aggályos.

Alaptalannak tartotta azon felperesi érvelést is, hogy a szakértő az elsőfokú bíróság 127. sorszámú végzésében hozzá intézett kérdést nem válaszolta meg, emiatt a szakvélemény hiányos és aggályos maradt. A szakértő a kérdést adathiány miatt nem tudta megválaszolni. A szakértő válaszát a bíróság elfogadta és aggálytalannak minősítette a szakvéleményt, amely bizonyítékként felhasználható és ítéleti bizonyosság alapját képezheti.

Vitatta a felperes azon nyilatkozatát is, amely szerint a szakértő az építési naplóra vonatkozó vélelmet megdöntendő becsléseket alkalmazott a kérdések megválaszolására. A szakértő a 2022. március 14-ei kiegészítésben is leszögezte, hogy ahol rendelkezésre álltak az építési napló szerinti adatok, ott azokat vette figyelembe, ahol pedig nem voltak, ott csak becsléssel tudott számolni. Kifejtette, hogy a felperes az eljárás során egyszer sem vitatta, hogy az alperes a perbeli szerződésben vállalt munkát elvégezte, az tehát kétségtelen, hogy az alapanyagok és az erőforrások felhasználása megtörtént. A kérdés csupán ezek mennyisége volt, azonban pontos adatok híján ezek kizárólag a szakértő különleges szakértelmére és szakmai tapasztalatára alapított becsléssel határozhatók meg. Ennélfogva a szakértő nem az építési napló adatait írta felül a becsült adatokkal, hanem az építési napló tartalmát vette alapul. Ugyanakkor megítélése szerint a Pp. 300. § (1) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a szakvélemény alkalmas arra, hogy az építési naplóra vonatkozó vélelmet megdöntse. Minderre figyelemmel a felperes fellebbezése alkalmatlan a szakértői vélemény aggályosságának megállapítására.

Vitatta a felperes azon érvelését is, hogy a szakértő a 2022. március 11-ei válaszában önellentmondásba keveredett volna a vízellátás korlátozottságából eredő akadályoztatás valamennyi munkafolyamatra történő kihatására vonatkozó álláspontja kapcsán. Megítélése szerint a szakértő azt szögezte le, hogy ha több olyan szakma is jelen van a kivitelezésben, amelynek szüksége van a vízre, azonban a vízhez csak korlátozott mértékben és módon férnek hozzá a szakmák, akkor át kell adni a korlátozottan rendelkezésre álló vizet azon szakmáknak, amelyek csak kizárólag folyamatos vízellátás mellett képesek funkcionálni. Az események ezen láncolata vezet ahhoz, hogy a kivitelező jelentősen akadályoztatva van. A szakértő egyébként azt is rögzítette, hogy ezen megállapítása szakmai evidenciának minősül, vagyis annak alapját különleges szaktudáson alapuló szakmai érvek és tapasztalatok képezik.

Alaptalanul sérelmezi a felperes, hogy a szakértő nem értékelte a Ny. Kft. jelentéseit. Hangsúlyozta, hogy a szakértő részére a bíróság a teljes peres iratanyagot átadta, ennek részét képezték a felperes által nevesített iratok is, mindezt a szakértő megtekintette és értékelte, ennek eredményeként jutott a szakvéleményében rögzített megállapításokra. Megalapozatlanul kifogásolja a felperes a Pp. 346. § (5) bekezdésének sérelmét is, hiszen az elsőfokú bíróság ítélete kifejezetten rögzíti, hogy a tényállás megállapításakor figyelembe vette a felek által csatolt okiratokat.

A létszám elégtelenségére és a hanyag kivitelezésre vonatkozó felperesi fellebbezési érvelés kapcsán rámutatott arra, hogy ezen állításokat az elsőfokú eljárás során végig és következetesen vitatta, ugyanakkor a felperes ezzel összefüggésben nem terjesztett elő szakértői bizonyítás iránti kérelmet az elsőfokú eljárás során, tehát e körben nem áll rendelkezésre megfelelő bizonyíték, amit a Pp. 265. § (1) bekezdése értelmében a felperes terhére kell értékelni. A munkaerőlétszám elégtelenségével kapcsolatban előadta, hogy az eljárás során bizonyított tény, miszerint 2017. január 5-től a munkák végleges befejezéséig folyamatosan vezetékesvíz-hiány volt, amely az alperesi munkavégzést akadályozta. Továbbá 2017. február 1-től november 15-ig a közterület használata is korlátozott volt, ami szintén akadályozta a munkavégzést. Ezen feltételek mellett csupán korlátozott mennyiségű személy tudott a munkaterületen munkát végezni. A felperes által a fellebbezésben citált ellenőri építésinapló-bejegyzések kivétel nélkül az akadályoztatott időszakból származnak. Az akadályoztatások a felperesnek felróható szerződésszegő magatartások voltak. Irrelevánsnak tartotta a felperesnek a határidők betartásával kapcsolatos műszaki ellenőri figyelmeztetésre való hivatkozását is, ugyanis a felek a szerződéses határidőket a 2. számú szerződésmódosításban módosították, amelyben rögzítették, hogy a határidő módosítására a feleken kívülálló okból került sor, vagyis egyiküknek sem róható fel. Ennélfogva nem az alperes állítólagos munkavállalói hiánya volt az oka a határidő csúszásának.

Álláspontja szerint szintén szakértői bizonyítás tárgya, hogy a takarítás körében tett ellenőri jelzések szakmailag alaposak voltak-e és az ott leírtak valóban az alperesi késedelmet segítették-e elő. A felperes ezen állításait az elsőfokú eljárás során határozottan vitatta, e körben bizonyítékot a felperes nem terjesztett elő, így az állítását bizonyítatlannak kell tekinteni és a terhére kell értékelni.

Kiemelte azt is, hogy mind a vállalkozói munkaerőlétszám elégtelenségére, mind a hanyag kivitelezésre vonatkozó felperesi fellebbezési érvelés olyan eseményeket ró fel az alperesnek, amelyek időpontját követően a felek a vállalkozási szerződést módosították. Éppen a felperes volt az, aki hivatkozott azon bírói gyakorlatra, amelynek értelmében nem lehet eredményesen olyan körülményekre hivatkozni a késedelem alóli kimentés körében a mentesülés céljából, amelyek a szerződés módosítása előtt merültek fel. Álláspontja szerint ez a korlátozás nem csupán a vállalkozó alperesre vonatkozik, hanem a megrendelő felperesre is. A szerződések módosítására ugyanis a felek egybehangzó nyilatkozata alapján került sor, ezért a felperes nem hivatkozhat olyan okokra az alperesi késedelem okai körében, amelyekre vonatkozóan később a szerződést módosította, a véghatáridőt meghosszabbította, ráadásul el is ismerte, hogy a véghatáridő módosítása nem róható fel semelyik szerződő félnek, így alperesnek sem. Álláspontja szerint a felperes azon magatartása, hogy saját maga vonatkozásában figyelmen kívül hagyja a szerződésmódosításokat, megvalósítja a Ptk. 1:3. § (1)–(2) bekezdései szerinti és a Pp. 5. § (1) bekezdése szerinti jóhiszemű joggyakorlással és eljárással ellentétes magatartást.

Vitatta a felperes azon álláspontját is, hogy a bíróság tévesen alkalmazta a szerződésmódosítások és a késedelem alóli mentesülés kapcsán alkalmazandó bírói gyakorlatot.

A kötbér mérséklésével összefüggő fellebbezési érvelés kapcsán előadta, hogy kizárólag a felperes minden alapot nélkülöző spekulációja az, hogy voltak olyan személyek, akik azért nem indultak a közbeszerzésen, mert túlzottnak tartották a kötbér mértékét. Erre vonatkozóan semmilyen érvelést nem adott elő az elsőfokú eljárás során, tényállítást sem tett, bizonyítékot sem csatolt és indítványt sem terjesztett elő, ezért ezen nyilatkozata nyilvánvalóan bizonyítatlannak minősül. Másrészt azzal, hogy a felperes akként nyilatkozik, hogy voltak olyan személyek, akik azért nem indultak a közbeszerzésen, mert a kikötött késedelmi kötbér mértékét túlzónak találták, azzal közvetve elismeri azt, hogy a kikötött késedelmi kötbér mértéke túlzott. A felperes azon állítását, miszerint voltak olyan személyek, akik a túlzott mértékű kötbér miatt nem vettek részt a közbeszerzési eljárásban, olyan új tényállításnak minősítette, amely nem az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztését követően jutott a felperes tudomására, ezért azt a Pp. 373. § (2) bekezdése értelmében figyelmen kívül kell hagyni.

A kötbér mérséklésére utaló körülmények kapcsán hiányolt anyagi pervezetéssel összefüggő fellebbezési érvelést is vitatta. Hangsúlyozta, hogy a Pp. 237. §-a értelmében a bíróság nem köteles valamely specifikus anyagi pervezetést megtenni, hiszen annak megítélése, hogy erre szükség van-e, kizárólag az eljáró bíróság szuverén joga. A felperes tehát nem kérheti számon az anyagi pervezetés elmaradását és emiatt az ítélet nem helyezhető hatályon kívül, hiszen eljárási szabály sérelme nem következett be.

A felperes fellebbezése nagyobbrészt megalapozott.

Mindenekelőtt rámutat az ítélőtábla arra, hogy a felperesnek az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló kérelme nem helytálló. Megalapozatlanul hivatkozik a Pp. 346. § (5) bekezdésének megsértésére, ugyanis az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének a Pp. 346. §-ának megfelelően eleget tett. Az indokolási kötelezettség megsértése egyébként is csak akkor eredményezheti az elsőfokú bíróság ítéletének kötelező hatályon kívül helyezését a Pp. 380. § c) pontja alapján, ha az olyan mértékben hiányos, hogy abból a bíróság döntése nem érthető, és nem ismerhető meg belőle, hogy min alapul a döntés, a jelen esetben azonban ez nem merült fel. Az alább kifejtettek értelmében [84] a felperes által e körben hivatkozott bizonyítékok – a műszaki ellenőri jelentések – az alperesi kimentés körében döntő jelentőséggel nem rendelkeztek, ezért szükségtelen volt azokra részletesen kitérni az ítélet indokolásában.

Tévesen állította a felperes a Pp. 237. §-ának megsértését a kötbér mérséklése körében. Az anyagi pervezetés szabályainak sérelmére alapított fellebbezési érvelés kapcsán rámutat arra az ítélőtábla, hogy a Pp.-ben rögzített anyagi pervezetés szűkebb körű, mint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: rPp.) 3. § (3) bekezdésében, azaz az alapelvek között szabályozott bírói tájékoztatási kötelezettség. Ugyanis a Pp. 237. § (2) bekezdése szerint a bizonyítás körében csak akkor merül fel a bíróság anyagi pervezetési kötelezettsége, ha a perfelvételi nyilatkozat nem terjed ki valamely lényeges tény vonatkozásában a bizonyításra vagy a felek között vita van abban, hogy valamely tény bizonyítása mely felet terheli. A fellebbezésben foglaltakkal szemben a kötbér mérséklése körében nem merült fel az elsőfokú bíróság anyagi pervezetési kötelezettsége a felperesnek a késedelemmel okozott hátrányra vonatkozó kifejezett, konkrét tényállításának hiányában. Hangsúlyozza továbbá az ítélőtábla, hogy a Pp. 369. § (4) bekezdése szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének, illetve eljárásának az anyagi pervezetéssel összefüggő részét csak az anyagi jogi felülbírálat részeként vizsgálhatja és minősítheti. Ennélfogva az anyagi pervezetés sérelme nem vezethet a Pp. 381. §-ában szabályozott, az eljárásjogi felülbírálat keretében megállapított eljárási szabálysértés miatti hatályon kívül helyezéshez arra is figyelemmel, hogy a másodfokú bíróság a 369. § (4) bekezdésében meghatározott felülbírálati jogkörének gyakorlása körében a Pp. 384. § (2) bekezdésének megfelelően járhat el.

Megalapozottan sérelmezte a felperes, hogy az elsőfokú bíróság a Pp. szabályaival ellentétesen állapította meg a felperesnek a Pp. 5. §-ába, a jóhiszemű joggyakorlás elvébe ütköző magatartását a szakértő kompetenciahiányának észlelésével kapcsolatban. Helytállóan hivatkozott a fellebbezésében a Pp. 316. § (1) bekezdés d) pontjában foglaltakra, amelynek értelmében a szakértői vélemény aggályosságát megalapozza, ha a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség fér a szakértői kompetenciahiány okán. Ebből következően a szakértő kompetenciájának hiánya a szakértői véleményre adott észrevételben a Pp. 5. §-ának sérelme nélkül előadható. Rámutat az ítélőtábla arra, hogy a fellebbezési ellenkérelemben hivatkozott Pp. 156. §-a szerinti kifogás az eljárás szabálytalansága miatt a bíró eljárási cselekményeinek a kontrollja, ennek körében a nem megfelelő szakértelemmel rendelkező szakértő kirendelése csak kirívó, nyilvánvaló esetben értelmezhető az eljárási szabályok megsértéseként. A fentiek értelmében a szakértői kompetenciahiány a szakvéleménnyel szemben előterjesztett észrevétel alapján, annak aggályossága körében értékelendő.

A felperes által állított szakértői kompetenciahiány körében az ítélőtábla elsődlegesen abból indult ki, hogy az elsőfokú eljárásban a kirendelt szakértő a Szaktv. 45. § (4) bekezdésében foglalt kötelezettsége ellenére nem jelentette be, hogy a feltett kérdések megválaszolása egészben vagy részben nem tartozik azon szakismeretek körébe, amelyekben a rá irányadó szabályok szerint jogosult eljárni. Ebből következően a szakértő maga is úgy ítélte meg, hogy a kirendelésben rögzített kérdések megválaszolásában kompetens – ahogyan arra az alperes is rámutatott fellebbezési ellenkérelmében. A fellebbezésben hivatkozott 266/2013. (VII. 11.) Kormányrendelet 1. számú mellékletének IV. része 28. pontjában rögzített szakterületi meghatározás nem zárja ki a kirendelt szakértő perbeli kompetenciáját. Ugyanakkor az sem állapítható meg kétséget kizáróan, hogy a perbeli szakkérdés megválaszolására kizárólag a felperes által hivatkozott építésügyi beruházási szakértő lenne kompetens, mivel a keresetlevélben maga is több megfelelőnek vélt szakterületet jelölt meg, így pl. építési szakipart, építési szerelőipart, építési és építőanyag ipart. Minderre figyelemmel a kirendelt szakértő kompetenciájának hiánya okán a szakvélemény és annak kiegészítései aggályossága nem állapítható meg.

Megalapozatlan a szakvélemény tartalmi aggályosságával kapcsolatos fellebbezési érvelés is. A szakértő nem hagyta figyelmen kívül a felperes által hivatkozott BH 2005.138. számú eseti döntésben kifejtetteket, hiszen a felperes erre alapított érvelése alapján újraszámolta a késedelmes napokat a 30.G.41.237/2009/89. számú kiegészített véleményében [1.c) válasz, 6. oldal] – ahogyan arra az elsőfokú bíróság is utalt ítéletében (37. oldal) –, és a vízigényes munkák meghatározása mellett kifejezetten értékelte azok egyidejűségét.

A felperes által sérelmezett szakértői módszer vonatkozásában a 89. számú kiegészítő szakvélemény és a szakértő meghallgatása alapján (30.G.41.237/2009/120. jegyzőkönyv 5. oldal) egyértelműen rögzíthető, hogy az alperes akadályoztatásának mértéke – különösen a vízigényes munkák vonatkozásában – részben az építési napló adatai alapján számítással, részletes dokumentáció hiányában pedig becsléssel volt megállapítható. A szakértő a 124. számú kiegészítő véleményében is határozottan rögzítette, hogy az akadályoztatás tényének és mértékének utólagos megállapítása csak dokumentumok alapján lehetséges, azonban a perbeli beruházás dokumentáltsága hiányos volt, ezért – a betonozás és a vasbeton munkákon kívül – a felhasznált vízmennyiség szakértői becsléssel határozható meg a tervek és a költségvetés alapján.

Rámutat az ítélőtábla arra, hogy a fellebbezési érveléssel ellentétben a szakértő az akadályoztatás mértékének meghatározása körében nem az építési naplóval szemben alkalmazta a becslés módszerét, hanem annak kiegészítéseként, a rendelkezésre álló (a tervekből és a költségvetésből kinyert) adatokra alapítottan. Minderre figyelemmel a munkafolyamatok dokumentáltságának hiánya okán – a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben – nem állapítható meg a szakvélemény ellentmondásossága és hiányossága, azaz tartalmi aggályossága a munkafolyamatok sorrendisége és a ténylegesen felhasznált víz mennyisége körében sem. Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan vette figyelembe az aggálytalan kiegészített szakvéleményt az ítéletének meghozatala során. Mindez egyben annak megállapítását is eredményezi, hogy – a fellebbezésben hivatkozottakkal ellentétben – a Pp. 315. § (1) bekezdése nem sérült, ugyanis az aggálytalan szakvéleményre figyelemmel az elsőfokú eljárás során nem volt szükség új szakértő kirendelésére.

Megalapozatlanul hivatkozott a felperes a vállalkozói munkaerőlétszám elégtelenségére, az alperes hanyag kivitelezésére, és a takarítás hiányára. Rámutat arra az ítélőtábla, hogy a felperes e körben (a fellebbezésben foglaltaknak megfelelő) részletes tényelőadást, egyéb perfelvételi nyilatkozatot a perfelvétel során nem adott elő, ezért a fellebbezésben részletesen kifejtett felperesi álláspont a bizonyítás, így a másodfokú eljárás kereteit is meghaladja. Jelentősége van annak is – ahogyan arra az alperes is hivatkozott fellebbezési ellenkérelmében –, hogy a felek a 2017. szeptember 22-én kelt 3. számú szerződésmódosításuk 8. pontjában egyértelműen rögzítették, hogy a teljesítési határidő a feleken kívül álló okból nem tartható, ezért az alperesi késedelem körében, annak okaként az addig felmerült létszámhiányt és hibás teljesítést nem lehet értékelni. Hangsúlyozza azt is az ítélőtábla, hogy a késedelem tényét az alperes nem vitatta, ezért az alperesnek felróható késedelem körében a késedelem oka – a vállalkozói munkaerő létszám elégtelensége, az alperes hanyag kivitelezése, és a takarítás hiánya – nem bír relevanciával arra is figyelemmel, hogy a Ptk. 6:186. § (1) bekezdés értelmében az alperesnek kellett kimentenie a szerződésszegését.

Téves az elsőfokú bíróság álláspontja a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés körében – ahogyan arra a felperes is rámutatott fellebbezésében. A korábbi, felróhatósági alapú felelősséggel szemben a jogalkotó a kötbérfelelősséget a szerződésszegésből eredő kártérítési felelősséggel azonos módon szigorította azzal, hogy a mentesülést a szerződésszegés miatti felelősség alól történő kimentéshez kötötte, tehát a kötbérigény kontraktuális kárfelelősségi megítélés alá esik. Ennek megfelelően a Ptk. 6:186. § (1) bekezdését és a 6:142. §-át együttesen kell értelmezni, ezzel szemben az elsőfokú bíróság a kötbérfizetési kötelezettség alóli kimentés körében nem vette figyelembe a Ptk.-nak a szerződésszegés alóli kimentésre vonatkozó szabályait. Rámutat az ítélőtábla, hogy a kötelezett a kötbérfelelősség alól csak akkor mentesülhet, ha bizonyítja, hogy a szerződésszegést az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amely a szerződéskötéskor nem volt előre látható, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje, vagy a kárt elhárítsa. E feltételek konjunktívak, azaz a mentesüléshez mindegyikük egyidejű fennállta szükséges, megfordítva: egyik feltétel hiánya önmagában kizárja a mentesülést (BH 2022.156., Kúria Pfv.20.784/2021/6.). Mindebből következően az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a 2017. szeptember 22-ét megelőzően keletkezett és az azt követően is folyamatosan fennálló akadályokat a kimentés értékelése során.

A fentiekből kiindulva az ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok – különösen a 2017. szeptember 7-i, és 14-i kooperációs jegyzőkönyvek – alapján megállapította, hogy a közterület-használattal kapcsolatos hatósági engedélyek hiányáról a felek tudomással bírtak a 2017. szeptember 22-i 3. számú szerződésmódosítás alkalmával, azaz az alperes a módosított teljesítési határidőt a közterület-használattal összefüggő akadály ismeretében fogadta el. Ennek megfelelően az alperes a késedelem alól nem mentheti ki magát a közterület-használattal összefüggő engedélyek hiányára hivatkozással, hiszen az ebből eredő késedelem a szerződés módosításakor előre látható volt. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság e körben tévesen értékelte az 1 napos akadályt az alperes javára.

A vízhiánnyal összefüggő késedelem tekintetében szintén abból kellett kiindulni, hogy az alperes a 2017. szeptember 22-i szerződésmódosítást a korlátozott vízvételi lehetőség ismeretében kötötte meg, azaz a kimentés mérlegelése során ezt az előre látható akadályt nem lehet figyelembe venni. Jelentősége annak a szerződésmódosítást követően bekövetkezett új körülménynek van, hogy 2017. november 13-án az alperes korlátozott vízvételi lehetősége is megszűnt, amit a 2017. november 14-i akadályközléssel hozott a felperes tudomására. Ennek következtében csak a 2017. november 14-től fennálló késedelmes időszak mérlegelhető a kimentés körében a vízhiánnyal összefüggésben. Az ítélőtábla – mérlegelve a 89. számú és a 103. számú kiegészített szakértői véleményekben, továbbá az azokhoz csatolt 5. számú mellékletekben foglaltakat, valamint a felek által a fellebbezésben nem vitatott elsőfokú ítélet 32. oldalán rögzítetteket is – a vízhiánnyal összefüggésben 2 napot vett figyelembe az alperes javára a kimentés körében.

Az elsőfokú ítélet által a kimentés körében a pótmunkák vonatkozásában megállapított 6 nap alperesi kimentést a fellebbezés nem támadta. A fentiekre figyelemmel az ítélőtábla megállapította, hogy a felperes által állított 35 napos késedelem tekintetében összesen 8 napra az alperes kimentette magát a szerződésszegés alól, ezért a 27 nap késedelemre összesen (27 × 2 994 404) 80 848 908 forint kötbérfizetési kötelezettség terheli a Ptk. 6:186. §-a, és a szerződés 108., és 109. pontjai alapján.

A felperes helytállóan hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy az elsőfokú bíróság a kötbér mérséklése körében tévesen mérlegelte a körülményeket. A Ptk. 6:188. §-a értelmében a bíróság a kötbért kivételesen mérsékelheti, ha az arányosság elvének kirívó sérelme, az eset összes körülménye, így a szerződésszegés objektív (az okozott hátrány) és szubjektív (enyhébben megítélhető szerződésszegő magatartás, a felek helyzete stb.) összetevői miatt a mérséklésre megfelelő indokok hozhatók fel. A mérséklés körében elsődlegesen a kötbérnek a szerződésben kikötött ellenértékkel való összevetése mellett, a szerződésszegés súlyát és következményeit kell figyelembe venni (EBH 2001.522.). A szerződésben kikötött kötbér maximuma az 598 880 877 forintos vállalási ár 20%-a, ami nem sérti az arányosság elvét, azaz önmagában a kötbér összegének szerződésszerű meghatározása nem indokolja a kötbér mérséklését. A szerződésszegés súlya körében a 27 napos késedelem jelentősnek értékelendő, ami a kötbér mérséklését nem alapozza meg.

Önmagában a felperes állításainak bizonyítatlansága az okozott hátrány körében nem indokolja a kötbér mérséklését, figyelemmel a késedelemből eredő hátrány köztudomású jellegére is. Jelentősége van annak is – osztva a felperesnek a BDT 2011.2487. számú eseti döntésre való hivatkozását –, hogy a felek közbeszerzési eljárás alapján kötötték meg a vállalkozási szerződést. Figyelemmel kell lenni ezért arra is, hogy a pályázaton más kivitelezők esetleg éppen a kötbérteher miatt nem indultak, vagy tettek eltérő feltételekkel vesztes ajánlatot. A verseny tisztaságát, a versenyegyenlőség elvét sértené, ha a bíróság a többi pályázóval szemben méltánytalan előnyhöz juttatná a szerződő kivitelezőt, és a kötbér mértékét mérsékelné. A fentiek alapján az alperesnek a kötbér mérséklésére irányuló kérelme megalapozatlan.

Minderre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése értelmében részben megváltoztatta, az alperest terhelő kötbér összegét felemelte 80 848 908 forintra, és ennek az elsőfokú ítéletben meghatározott késedelmi kamatára.