BÜ BH 2025/10

[1] Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével elutasította a Kft. meghatalmazott képviselője által az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítélete ellen bejelentett fellebbezését.

[2] A végzés ellen a fellebbviteli főügyészség jelentett be fellebbezést. A fellebbezés lényege szerint az ítélőtábla ítélete a Kft. jogi személy tekintetében hozott ellentétes döntéssel összefüggő kérdésben, a bűnügyi költség viselésére kötelezés tekintetében megnyitotta a másodfellebbezés jogát. A fellebbviteli főügyészség hivatkozott arra, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezések folytán felülbírált részét megváltoztatta, és egyebek mellett a Kft. elkövetéskori ügyvezetőjét, XXIII. r. vádlottat 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntette [1978. évi IV. tv. 310. § (1) bek. I. ford., (3) bek.] miatt emelt vád alól felmentette. Ez az ellentétes döntés a másodfokú ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 615. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pont I. fordulata alapján megnyitotta. Ugyanakkor a jogi személy törvényes képviselőjének meghatalmazottjaként eljáró ügyvéd a Be. 616. § a)–d) pontjai alapján nem jogosult olyan tartalmú fellebbezés benyújtására, amely az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő vagyonelkobzás elrendelését sérelmezi, mivel a vagyonelkobzásra vonatkozó törvényi rendelkezéseket a Büntető törvénykönyv, és nem a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (Jszbt.) tartalmazza. A fellebbviteli főügyészség szerint a törvényes képviselő meghatalmazottja a jogi személyt érintő vagyonelkobzással kapcsolatos ítéleti rendelkezés tekintetében a vagyoni érdekelt képviselőjének tekinthető, aki viszont másodfellebbezésre nem jogosult. A jogi személyt érintő bűnügyi költség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezés szabályait nem a Be., hanem a Jszbt. 19. §-a tartalmazza. A jogi személyre vonatkozó rendelkezés esetében önálló másodfellebbezési jogot határoz meg a Jszbt. 21/B. § (2) bekezdés b) pontja, és a Jszbt. 9. § (8) bekezdésére és a 20. § (1) bekezdésére figyelemmel a jogi személy meghatalmazott képviselője útján is jogosult fellebbezés előterjesztésére. Álláspontja szerint ezért a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezés ellen bejelentett fellebbezés nem törvényben kizárt és jogosulttól is származik, ezért indítványozta, hogy a Kúria a Be. 609. § (1) bekezdése alapján az ítélőtábla végzését helyezze hatályon kívül és utasítsa a másodfokú bíróságot az iratoknak a jogi személy meghatalmazott képviselője által is bejelentett fellebbezés alapján történő felterjesztésére.

[3] A Legfőbb Ügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, annak indokolását annyiban eltérően terjesztette elő, hogy ugyan a jogi személyre vonatkozó rendelkezések tekintetében a Jszbt. 21/A. §-a önállóan meghatározza, hogy mikor van helye jogi személyre vonatkozó rendelkezés ellen másodfellebbezésnek, azt azonban a Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti szabályok töltik ki tartalommal, vagyis ezek a szabályok irányadók a tekintetben, hogy mit sérelmezhetnek a fellebbezésre jogosultak. A Be. 615. § (3) bekezdés b) pontja szerinti felülbírálat kiterjed a Be. 583. § (3) bekezdés b) pontja szerint egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó kérdésekre is. Ennek értelmében a Be. 671. § 15. pontjára figyelemmel a jogi személy képviselője által a másodfokú ítéletnek a bűnügyi költség viselésére kötelező rendelkezése fellebbezéssel támadható, ezért a jogi képviselő fellebbezésének elutasítására a bűnügyi költség tekintetében törvénysértően került sor. Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel az ítélőtábla végzését a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 609. § (1) bekezdése alapján helyezze hatályon kívül és a jogi képviselő másodfellebbezését érdemben bírálja el.

[4] A fellebbezés alaptalan.

[5] A Be. 615. § (1) bekezdése szerint a másodfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a harmadfokú bírósághoz a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntése esetén.

[6] A Be. 615. § (2) bekezdése szerint ellentétes a döntés, ha a másodfokú bíróság

a) olyan vádlott bűnösségét állapította meg vagy olyan vádlott kényszergyógykezelését rendelte el, akit az elsőfokú bíróság felmentett vagy vele szemben az eljárást megszüntette,

b) az első fokon elítélt vádlottat felmentette vagy vele szemben a büntetőeljárást megszüntette,

c) a vádlott bűnösségét olyan bűncselekményben állapította meg, amelyről az elsőfokú bíróság nem rendelkezett.

[7] A Jszbt. 21/A. § (1) bekezdése kimondja, hogy ha a másodfokú bíróság ítélete ellen a Be. 615. §-a szerint fellebbeztek, a harmadfokú bíróság a megtámadott másodfokú ítéletnek a jogi személyre vonatkozó rendelkezését hivatalból felülbírálja, ha a 2. §-ban meghatározott bűncselekményre vonatkozó rendelkezést is felülbírálja.

[8] A Be. 21/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a másodfokú bíróság ítéletének kizárólag a jogi személyre vonatkozó rendelkezése esetén is van helye fellebbezésnek a harmadfokú bírósághoz, ha a másodfokú bíróság

a) olyan jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, akivel szemben az elsőfokú bíróság az ügyészség intézkedés alkalmazására irányuló indítványát elutasította, az intézkedés alkalmazását mellőzte, vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét megszüntette,

b) olyan jogi személlyel szemben utasította el az ügyészség intézkedés alkalmazására irányuló indítványát, mellőzte az intézkedés alkalmazását, vagy szüntette meg az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét, amellyel szemben az elsőfokú bíróság intézkedést alkalmazott,

c) olyan jogi személlyel szemben alkalmazott intézkedést, akivel szemben az elsőfokú bíróság ítélete nem tartalmazott rendelkezést.

[9] Mindezek alapján megállapítható, hogy a Jszbt. 21/A. § (2) bekezdés b) pontjára figyelemmel a másodfokú bíróság ítéletének a jogi személyre vonatkozó rendelkezése ellen jelen ügyben másodfellebbezésnek van helye.

[10] A másodfellebbezés tartalmát azonban a Jszbt. önállóan már nem határozza meg, ezért arra a Jszbt. 7. § (2) bekezdésére figyelemmel a Be. rendelkezéseit kell alkalmazni.

[11] A Be. 615. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés sérelmezheti

a) az ellentétes döntést, illetve

b) kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, az 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.

[12] A másodfokú bíróság jogi személyt érintő ellentétes döntése a pénzbírság mellőzése volt, ezért magát az ellentétes döntést kizárólag az ügyészség sérelmezhetné másodfellebbezésében.

[13] Az ügyészi fellebbezés az ítélőtábla fellebbezést elutasító végzésének ezen részét ugyan nem érinti, a Kúria utal arra, hogy az a vagyonelkobzás mellőzésére irányuló fellebbezést elutasító részében helyes indokokon alapszik, és a fellebbviteli főügyészségnek a vagyonelkobzás elleni másodfellebbezés kizártságára irányuló érvelése is helytálló.

[14] A fellebbezés azonban a bűnügyi költség viselésére irányuló rendelkezés tekintetében alaptalan.

[15] A Be. 615. § (3) bekezdése két feltételt követel meg, amelynek együttesen kell fennállnia. Igaz ugyan, hogy a Be. 583. § (3) bekezdése alapján fellebbezésnek van helye kizárólag az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálati eljárás tárgyát képező rendelkezése ellen is, és a Be. 671. § 15. pontja alapján a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés ilyen, azonban a Be. 583. § (3) bekezdésében meghatározott rendelkezés vagy indokolás csak akkor képezheti másodfellebbezés tárgyát, ha az az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból ered. Jelen ügyben azonban a Kft. bűnügyi költség viselésére vonatkozó kötelezése a másodfokú bíróság ítéletének nem az ellentétes döntéséből, a jogi személlyel szemben alkalmazott pénzbírság mellőzéséből ered, hanem az elsőfokú bíróság által elmulasztott rendelkezés pótlása.

[16] A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú eljárás során felmerült bűnügyi költségből kötelezte a Kft.-t más jogi személyekkel együtt további 54 000 forint egyetemleges megfizetésére. A másodfokú bíróság ítélete ennek indokolását nem adta, ugyanakkor az elsőfokú bíróság által a jogi személyekkel szemben alkalmazott pénzbírság mellőzését – a másodfokú ítélet [704] bekezdésében – arra alapozta, hogy annak kiszabása a Jszbt. 3. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a törvényi feltételek megléte esetén sem kötelező, így a rendkívüli időmúlásra figyelemmel az azóta is működő gazdasági társaságok esetében nem indokolt e szankció alkalmazása. A másodfokú bíróság ítéletének [708] bekezdésében foglalt indokolás szerint a jogi személyek vonatkozásában a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költséget, azért viseli az állam, mert a pénzbírság mellőzése iránti fellebbezések eredményre vezettek.

[17] Mindezek alapján megállapítható, hogy a Kft.-nek a másodfokú bíróság ítéletében megjelölt, az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség – más jogi személyekkel egyetemleges – viselésére történő kötelezése nem a vele szemben kiszabott pénzbírság mellőzésével, mint ellentétes döntéssel összefüggő rendelkezés, hanem az az elsőfokú bíróság által elmulasztott rendelkezés pótlása, ebből következően ez az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását eredményezte, azonban ez nem a másodfokú bíróságnak a Kft. vonatkozásában hozott pénzbírság mellőzésére vonatkozó döntésével van összefüggésben.

[18] A Kúria osztotta a Legfőbb Ügyészség által kifejtetteket abban, hogy Jszbt. 19. §-ában eltérően rendelkezik a jogi személy esetében a bűnügyi költség viseléséről, ez a rendelkezés a büntetőeljárási rendelkezésekről szóló II. fejezetben található és azt a döntés meghozatalának időpontjában hatályos szöveggel kell alkalmazni. Kétségtelen az is, hogy a jogi személlyel szemben a bűnügyi költség viselésének alapja a Jszbt. 19. § (1) bekezdése, amely szerint a bíróság a jogi személyt – ha vele szemben intézkedést alkalmazott – a felmerült bűnügyi költség azon részének viselésére kötelezi, amely annak folytán merült fel, hogy az eljárás során a jogi személlyel szemben alkalmazandó intézkedés szükségességét kellett vizsgálni. A Jszbt. 19. § (4) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ha a bíróság a jogi személlyel szembeni intézkedés alkalmazására irányuló indítványt elutasítja, az intézkedés alkalmazását mellőzi, vagy az eljárás jogi személlyel kapcsolatos részét megszünteti, az állam viseli a bűnügyi költséget. E jogszabályi előírások azonban nem érintik azt, hogy a másodfokú bíróság a Kft.-t az elsőfokú bírósági eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte, mivel ez a költség nincs összefüggésben a másodfokú bíróságnak a pénzbírság mellőzésére vonatkozó döntésével.

[19] A másodfokú bíróság ítéletében a Kft. vonatkozásában megállapított bűnügyi költség tekintetében a fentebb kifejtettek értelmében a másodfellebbezés joga nem nyílt meg, ezért amennyiben az arról történő rendelkezés nem felel meg a bűnügyi költségre vonatkozó törvényi rendelkezéseknek, jogerőre emelkedést követően egyszerűsített felülvizsgálati eljárás lefolytatásának van helye (Be. 671. § 15. pontja).

[20] Mindezekre figyelemmel a Kúria a Be. 614. § (1) bekezdése, valamint (3) bekezdés b) pontja alapján eljárva, a Be 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen az ítélőtábla végzését a Be. 605. §-a alapján helybenhagyta.