KÜ BH 2025/100

[1] Az alperes építésfelügyeleti hatóság hivatalból indult eljárásban 2021. november 26-án kelt határozatában kötelezte első alkalommal a felperes építtetőt, hogy a perbeli ingatlanon található szabálytalanul épített fémvázas, ponyvával fedett, 9 x 9 méter alaprajzi méretű építményt bontsa el, amelynek eleget tett. A hatóság hivatalból észlelte, hogy a perbeli ingatlanon ismét építmény áll, alatta egy lakókocsi található, ezért előzetes értesítés mellett helyszíni ellenőrzést tartott, amelyről jegyzőkönyvet vett fel. Az ellenőrzés alapján az építésrendészeti eljárást megindította, majd a 2022. június 13-án kelt határozatában kötelezte a felperest, hogy a perbeli ingatlanon található, szabálytalanul épített – beton alapokhoz rögzített, valamint acél zártszelvény oszlopokon elhelyezett, acél zártszelvényekből kialakított, rácsostartó áthidalásokból álló és acél szaruzattal ellátott – építményt a határozat véglegessé válását követő 6 hónapon belül bontsa el. A felperes a határozatot keresetettel támadta, amely alapján közigazgatási per indult. Az alperes ezt követően a határozatát az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 115. § (1) bekezdése alapján visszavonta, melyre tekintettel a törvényszék a 2023. február 9-én kelt végzésével a peres eljárást megszüntette.

[2] A határozat visszavonását követően az alperes az építésrendészeti eljárást folytatta és 2023. március 28. napján a perbeli ingatlanon ismételten helyszíni ellenőrzést tartott. A szerkezetekkel kapcsolatos megállapításait, továbbá a felperes jogi képviselőjének nyilatkozatát a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyv tartalmazza. A felperes 2023. április 11-én elektronikus úton nyilatkozatot tett, amelyben a perbeli ingatlanra vonatkozó szőlőtelepítési szándékát is bejelentette. Az alperes előzetes értesítés nélkül 2023. május 31-én a perbeli ingatlant kívülről ismételten megtekintette és arról fényképfelvételt készített.

[3] Az alperes 2023. június 29. napján hozta meg a határozatát, amellyel kötelezte a felperest mint építtetőt, hogy a határozat véglegessé válását követő 6 hónapon belül a perbeli ingatlanon található szabálytalanul épített – beton alapokhoz és terméskő falazatú támfalhoz rögzített, valamint acél zártszelvény oszlopokon elhelyezett, acél zártszelvényekből kialakított rácsostartó áthidalásokból álló és acél szaruzattal ellátott, bruttó 9,95 x 9,95 méter alapterületű, részben aljzatbetonozott – építményt, valamint a beton alapon álló két műanyag vázú és borítású, tetővel ellátott tároló építményt bontsa el és az épületszerkezeteket az ingatlanról szállítsa el. A határozat indokolásában rögzítette, hogy a kertes mezőgazdasági terület övezetben elhelyezkedő perbeli ingatlanon mezőgazdasági tevékenységet nem végeznek, növénytermesztés, állattenyésztés nem folyik, melyet a helyszínen készített fényképfelvételek alátámasztanak. Az 1. jelű szerkezet a talaj feletti légtérben is megjelenik, jelentős mértékű vázszerkezetével, kubatúraszerű kialakításával a légtér megváltoztatásával jött létre. Az 1. jelű acél vázszerkezet a terepszint feletti légtér megváltoztatásával létrejött, építési tevékenységgel létrehozott, csavarozott kapcsolatokkal rendelkező, helyhez kötött műszaki alkotás, ezért az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontja alapján építménynek minősül. A felperes eljárás során tett nyilatkozatai alapján a szerkezet emberi tartózkodásra, illetve tárolásra is szolgál, valamint gépjármű beállóként is használják, ezért az egyúttal az épület Étv. 2. § 10. pontjában meghatározott fogalmának is megfelel. E körben hivatkozott a Kúria Kfv.III.38.001/2017/7. és Kfv.I.37.091/2022/6. számú határozataira. A 2. jelű szerkezetek esetén megállapította, hogy az építmények a talajban létesült beton alapon állnak, műanyag vázú és borítású tetővel ellátott tárolók, helyhez kötött műszaki alkotások, amelyek a légtér megváltoztatásával jöttek létre, ezért az épület fogalmának is megfelelnek.

[4] Az Étv. 2. § 8. pontját, 10. pontját, 36. pontját, 18. § (1) bekezdését, 46. § (2) bekezdését, 48. § (1) bekezdését, (5) bekezdés a) pontját, az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 29. § (3) bekezdését, valamint Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Matrt.) 84. § (2) bekezdés c) pontját és a 87. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontját felhívva megállapította, hogy a perbeli ingatlan a helyi építési szabályzat ( a továbbiakban: HÉSZ) az Mk-4 jelű kertes mezőgazdasági övezetbe tartozik, az övezetre előírt beépíthető telek legkisebb mérete 1500 m², a HÉSZ és a Matrt. rendelkezései értelmében az övezetben legfeljebb 3%-os beépítettséggel, legfeljebb 150 m² bruttó alapterületű műveléssel összefüggő egyetlen gazdasági épület és legfeljebb egyetlen különálló, földdel borított pince építhető. A perbeli ingatlan egyben szőlőkataszter szerint I. osztályú terület is, az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként szerepel, azon nem folyik mezőgazdasági termelés. Összességében azt a következtetést vonta le, hogy az ingatlan területén megvalósított építési tevékenység szakszerűtlen, szabálytalan, mert a HÉSZ előírásainak nem felel meg, nem gazdasági épület és nem terepszint alatti építmény (pince), az ingatlan művelési ága, a telek területének térmértéke nem teszi lehetővé annak beépítését. A fentiek értelmében az építmények nem tehetők szabályossá, ezért azokra fennmaradási engedély sem kérhető.

[5] A felperes az alperes határozatával szemben közigazgatási pert indított. Keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes eljárás megszüntetésére kötelezését, másodlagosan az alperes határozatának megsemmisítését és az eljárás megszüntetését, harmadlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes eljárás megszüntetésére kötelezését, negyedlegesen az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az eljárás megszüntetését, ötödlegesen az alperes határozatának megsemmisítését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését, hatodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

[7] Az alperes a védiratában – a határozatában foglalt indokokat fenntartva – a kereset elutasítását kérte.

[8] A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolásában megállapította, hogy az alperes eljárása az 50 nap ügyintézési határidőt valóban meghaladta, de a felperes – az Alaptörvény XXIV. cikkét, valamint az Ákr. 2. §-át megjelölve – a tisztességes eljárás megsértésére csak általánosságban hivatkozott, azt nem fejtette ki, hogy ezzel összefüggésben milyen konkrét jogsérelem érte. Eljárási jogszabálysértés miatt a határozat megsemmisítése kizárólag abban az esetben indokolt, ha az az ügy érdemére is kihatott. Az alperes az Ákr. 103. § (4) bekezdése alapján a bontást a jogszerű állapot helyreállítása érdekében az ügyintézési határidő kétszeres túllépése ellenére is elrendelhette. A felperes eljárási szabálysértésként állította az Ákr. 5. § (2) bekezdés és a 76. § megsértését is, de azt nem fejtette ki, hogy a 2023. május 31-én megtartott helyszíni ellenőrzésre vonatkozó előzetes értesítés elmaradása miatt milyen konkrét hátrányt szenvedett, figyelemmel arra is, hogy a feljegyzésben rögzített körülményekről, miszerint a perbeli ingatlanon a szőlő ültetését még nem kezdték meg és a két darab műanyag vázú építményre a tetőt visszahelyezték, a felperesnek nyilvánvalóan tudomása volt.

[9] Az ügy érdemében az Étv. 2. § 8. és 10. pontja szerinti építmény, épület fogalmát és a Kúria Kfv.VI.37.026/2018/9. számú ítélete [19] bekezdését idézve, megállapította, hogy a perbeli ingatlanon lévő 1. jelű acél szerkezet esetén a részbeni térkörülzárás az elhúzható ponyvás tetőszerkezet révén felülről megvalósul, amely tetőszerkezet már a 2022. május 17-i és a 2023. március 28-i helyszíni ellenőrzésen készült fényképfelvételeken is jól látható. Az acél vázszerkezet helyhez kötöttsége szintén megvalósul, mert az acél oszlopok a beton talajhoz csavarokkal rögzítettek. A felperes által felhívott Kfv.II.37.977/2016/9. kúriai határozat az ügyben nem volt irányadó, mert a jelen szerkezet a rögzítő csavarok eltávolítása nélkül nem mozdítható el, kerekeken nem vontatható, nem önhordó alvázra épült és nem minősül járműnek sem. Ezzel szemben a Kúria Kfv.III.37.192/2014/6. számú ítéletében arra mutatott rá, hogy a késztermékként a helyszínre szállított, tárolás céljára használt mobilház is helyhez kötött építménynek minősül. A Kfv.III.37.322/2013/5. számú ítéletben a Kúria pedig akként foglalt állást, hogy az olyan mobilház, amelynél a kerekek csak az ingatlanon belüli elhelyezést könnyítik meg, az állandóra bekötött közművek és a kitámasztás folytán, a telekkel tartósan egybeépítettnek minősülnek, ezért az építési szabályok alkalmazása nem mellőzhető. A „jellemzően emberi tartózkodásra szolgál” feltétel megvalósulásával kapcsolatban a Kfv.VI.37.026/2018/9. számú ítélet [23] bekezdésére és a Kfv.II.37.270/2017/4. számú ítéletre utalva, kifejtette, hogy a fenti cél nem kizárólagos, hanem többek között tárolás is lehet. A felperes megelőző eljárás során tett nyilatkozatai („kerti kiülő nyári ott tartózkodás céljából”; időnként gépkocsival állnak alá; hordókat, kádakat kívánja védett helyen elhelyezni) egyébként a „jellemzően emberi tartózkodás” és a tárolás funkciót egyaránt alátámasztották. Mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az 1. jelű szerkezet az épület és az építmény fogalmának megfelel. Az alperes határozata kerti építményre vonatkozó indokolásának a jelen jogvitában nem volt jelentősége, mert a kerti építmény az OTÉK 1. számú melléklet 61. pontja szerint műtárgy. Az alperes határozatának indokolása azonban ennek figyelembevétele nélkül is eleget tesz az Ákr. 81. § (1) bekezdésben foglaltaknak.

[10] A 2. jelű szerkezet esetén – ismételten a Kúria Kfv.VI.37.026/2018/9. számú ítéletének [23] bekezdésére utalva – kifejtette, hogy a helyszíni ellenőrzésen készült fényképfelvételek alapján egyértelműen megállapítható, hogy azokba be lehet menni, értelemszerűen ezt a funkciót szolgálja a kétszárnyú ajtajuk is. Méretüknél, alapterületüknél fogva alkalmasak emberi tartózkodásra, a tároló funkciót pedig a felperes tárgyaláson tett előadása egyértelműen alátámasztotta. Nincs jelentősége, hogy építési tevékenységgel jöttek-e létre, ugyanis azok késztermékként az építési helyszínre is szállíthatók. A műanyag tárolók helyhez kötöttségével kapcsolatban hivatkozott a Matrt. 84. § (2) bekezdés e) pontjára, amelynek értelmében a kertes mezőgazdasági terület övezetben mobil lakóház, egyéb mobilház, lakókocsi, lakókonténer sem helyezhető el. Ismételten utalt a Kúria Kfv.III.37.192/2014/6. és Kfv.III.37.322/2013/5. számú határozataira, amelyek a helyhez kötöttséget és abból levezetve az építmény és épület fogalmát a felperes álláspontjához képest tágabban határozták meg. A 2023. március 28-án készült 11. számú fényképfelvételen látható, hogy az egyik tároló belső falának jobb oldalán, arra rögzített két kanyarodó elektromos vezeték van, amely az ingatlannal való tartós összeköttetést megvalósítja. Az Étv. 2. § 8. pontja és a HÉSZ 38. § (7) bekezdése összevetéséből megállapítható, hogy a HÉSZ rendelkezése valamennyi építéssel, beépítéssel létrehozott építményre vonatkozik. Nem volt jogsértő, hogy az alperes az ismételt ellenőrzés alapján az eljárását a műanyag tárolókra is kiterjesztette, mert erre vonatkozó tiltó rendelkezést az építésügyi szabályok és az Ákr. sem tartalmaz.

[11] A perbeli ingatlan a kertes mezőgazdasági területi övezet mellett, a HÉSZ 38. § (7) bekezdés c) pontja értelmében egyben szőlőkataszter szerint I. osztályú terület is, ezért a Matrt. 87. § (1) bekezdés c) pont cb) alpontja és (5) bekezdése is irányadó. A felperes előadásával szemben az alperes határozata e körben nem hiányos, mert a fenti jogszabályi rendelkezésekre hivatkozással és az azokhoz fűzött megállapításokkal indokolási kötelezettségének eleget tett, a kizárólag védiratban hivatkozott Matrt. 11/3. és 11/4. számú melléklete nélkül is megállapítható, hogy a perbeli ingatlan egyben a borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezén belül helyezkedik el. Az alperes helyes megállapításokat tett arra vonatkozóan, hogy az 1. jelű acél vázszerkezetet és a 2. jelű műanyag tárolót miért kell építménynek, illetve egyúttal épületnek tekinteni. Összességében arra az álláspontra helyezkedett, hogy az alperes a határozatában a perbeli ingatlanon lévő 1. és 2. jelű szerkezetek építmény, illetve épületté minősítésével összefüggésben indokolási kötelezettségének eleget tett, és megalapozottan kötelezte a felperest mint építtetőt a szabálytalanul épített építmények elbontására.

[12] A felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben elsődlegesen a jogerős ítélet alperes határozatára kiterjedő hatályon kívül helyezését, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, harmadlagosan az ítélet megváltoztatását és alperes határozatának megsemmisítését, negyedlegesen az ítélet megváltoztatásával az alperes határozatának megsemmisítését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte.

[13] A felperes a felülvizsgálati kérelmében eljárási jogszabálysértésként az ügyintézési határidő jelentős túllépése miatt a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmére hivatkozott. E körben az Ákr. 2. § (1) és (2) bekezdését, a Jogegységi határozatot és a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) Kommentár több oldalát idézte. A Kúria Kfv.I.35.290/2017/11. és Kfv.V.35.558/2014/6. számú ítéleteire utalva, a tisztességes eljárás sérelmét állította azzal kapcsolatban, hogy az elsőfokú bíróság az OTÉK 60. § (1) – (3) bekezdésében foglaltak ellenére a mozgatható árnyékoló fóliát tetőnek minősítette, de ez a jogcím az alperes határozatában nem szerepelt. Álláspontja szerint a mozgatható árnyékoló ponyva tetőnek minősítése körében a bíróság a döntést alperes helyett indokolta meg, így lényegében a hatóság szerepét vette át és erre az elsőfokú peres eljárás során érdemben nyilatkozni sem tudott. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott továbbá a jogerős ítélet indokolási hiányosságára, jogszabálysértésként a Kp. 84. § (2) bekezdését és annak folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásáról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdését megjelölve. Az indokolási hiányossághoz kapcsolódóan a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-ához és az Ákr. 81. §-ához fűzött Kommentár vonatkozó oldalait idézte. Felperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete e követelményeknek nem felel meg, mert számtalan keresetben felhozott érvre, jogszabályi hivatkozásra nem reagál (vagy alaptörvény-ellenesen reagál vagy jogszabályi hivatkozás nélkül), amely súlyos, az ügy érdemére kiható jogszabálysértésnek minősül. A Kúria a Kfv.V.35.269/2022/5. és Kfv.I.35.019/2021/7. számú határozatokban kifejtette, hogy a bíróságnak és az alperesnek is úgy kell megindokolni a döntését, hogy valamennyi kereseti kérelemmel kapcsolatban mindenre kiterjedő indokolást fogalmazzon meg, amely koherens egységet képez. A bíróság nem indokolta meg azon kereseti hivatkozását, hogy hogyan lehet helyhez kötött egy olyan szerkezet, amely mindenfajta károsodás nélkül (még emberi erővel is) szétszerelhető és máshol összeszerelhető és ezen hivatkozásnak a helyhez kötöttség szempontjából döntő jelentősége volt. E körben az ügy érdemére kihatóan jogszabálysértőnek tekintette azt is, hogy a törvényszék olyan kúriai ítéletekre (Kfv.III.37.322/2013/5., Kfv.III.37.192/2014/6.) hivatkozott, amelyek nem vonatkoztathatóak jelen ügyre, mivel a perbeli acél vázszerkezet nem mobilház, nem rendelkezik közművekkel, illetve az acél vázszerkezet és a tároló dobozok emberi tartózkodásra nem alkalmasak.

[14] A felperes az ügy érdemében vitatta a szerkezetek építménnyé, illetve épületté minősítését, e körben azt, hogy az 1. jelű szerkezeten lévő mozgatható, árnyékoló fólia tetőnek minősül, ezért legalább részben teret határol körül. Mindkét szerkezet esetén vitatta, hogy jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgálnak és a helyhez kötöttek, álláspontja szerint e kérdésekben a jogerős ítélet a Kúria több közzétett határozatától is eltér. A jogerős ítélet a Kfv.III.37.026/2018/9. számú határozattal azért ellentétes, mert úgy minősített egy szerkezetet építménynek, épületnek, hogy egy mozgatható, árnyékoló ponyvát tetőnek minősített. A Kúria a Kfv.II.37.977/2016/9. számú ítélet [12] bekezdésében egyértelműen állást foglalt arról, hogy a helyhez kötöttség fogalmát milyen módon kell értelmezni, amely jelen ügyben is irányadó. Az elsőfokú bíróság és az alperes tévesen és jogszabályellenesen értelmezte a helyhez kötöttséget, mert figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy jelen esetben a szerkezetek mindenfajta építési-szerelési munka nélkül rövid időn belül szétszedhetők és a rögzítés csak azt a célt szolgálja, hogy a szerkezet biztonságos legyen.

[15] Az elsőfokú bíróság és az alperes azt állapította meg, hogy az ingatlan kertes mezőgazdasági övezetnek minősül, ezért arra a HÉSZ szabályai irányadók. Az alperes a Matrt. alkalmazását nem indokolta meg, ugyanakkor az elsőfokú bíróság egyáltalán nem fogalmazott meg indokolást azzal kapcsolatban, hogy mire alapozza álláspontját, miszerint a perbeli ingatlan borszőlő termőhelyi kataszteri terület is egyben. Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása e körben és a mozgatható árnyékoló ponyva tetőnek minősítésével összefüggésben hiányos, ezért sérti a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4) és (5) bekezdését. A borszőlő termőhelyi kataszteri területtel kapcsolatban az alperes határozatának kellett volna tartalmaznia a mellékletekre történő hivatkozást is, amelyre csak a védiratban utalt. A HÉSZ a perbeli ingatlant a kertes mezőgazdasági terület övezetbe sorolja, de jelen ügyben nem a HÉSZ, hanem a Matrt. irányadó, amely szintén indokolja a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, mert a Matrt. mellett a HÉSZ nem alkalmazható, az alperes és az elsőfokú bíróság azonban erre alapította a döntését.

[16] A felperes a felülvizsgálati tárgyaláson a korábbi álláspontját fenntartva, előadta, hogy az 1. jelű szerkezet épületnek és építménynek sem minősül, lényegében az Étv. fogalomrendszerébe nem illeszthető be, nem tartozik annak hatálya alá. A 2. jelű dobozok tároló funkciót töltenek be, de a helyhez kötöttség és az épület fogalma teljesen hiányzik. Az építési övezet meghatározásánál a Matrt. az elsődleges, az övezetek területeit meghatározó 11/3. és 11/4. mellékletek tartalmilag nem léteznek, így ugyanarra az övezetre lényegében két szabályt rendel alkalmazni, ezért a HÉSZ övezeti besorolása a Matrt-vel ellentétes.

[17] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmét a Kp. 118. § (4) bekezdésében foglalt 8 napos határidőn túl terjesztette elő, ezért a Kp. 36. § (1) bekezdés g) pontja folytán alkalmazandó Pp. 149. § (1) bekezdése alapján hatálytalan.

[18] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Kp. 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az – az alábbiak szerint – érdemben nem alapos.

[19] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdés folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül.

[20] A Kúria mindenekelőtt a felperes eljárási szabálysértéssel kapcsolatos felülvizsgálati érveit vizsgálta. A felperes eljárási szabálysértésként az ügyintézési határidő túllépése miatt a tisztességes eljárás sérelmére hivatkozott, az Ákr. 2. § (1) – (2) bekezdését és a Jogegységi határozatot megjelölve. A felperes érvelésével szemben a Jogegységi határozat megállapításaiból nem következik, hogy az ügyintézési határidő jelentős túllépése a jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét automatikusan és önmagában kizárja. A Kúria a Jogegységi határozat [47] – [49] bekezdéseiben kifejtette, hogy az ügyintézési határidő túllépése esetén jelentősége vannak is, hogy a félnek ebből keletkezett-e konkrét hátránya. A hatóság részéről az ügyek ésszerű határidőn belüli befejezésére vonatkozó – az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében előírt – alkotmányos követelmény és a jogszabályokban foglalt ügyintézési határidők betartásának előírása nem teljesen fedik egymást. Az Alkotmánybíróság 25/2020. (XII. 2.) AB határozat [37] bekezdésére és a 3458/2020. (XII. 14.) AB végzés [14] bekezdésére utalva, rámutatott arra, hogy az eljárási határidő megsértése nem azonosítható mechanikusan az alapjog szerinti észszerű határidővel. Az ügyintézési határidő túllépése nem eredményezi automatikusan az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés sérelmét és kivételesen az is előfordulhat, hogy az ügyintézési határidő betartása mellett is sérül az ügyek észszerű határidőn belül való befejezésének alkotmányos előírása. A Jogegységi határozat egy versenyüggyel kapcsolatos felülvizsgálati kérelem befogadásának megtagadásával összefüggésben előterjesztett panasz alapján azt vizsgálta, hogy az ügyintézési határidő túllépésével a bírság szankció elenyészik-e. Jelen ügyben ugyanakkor bírság alkalmazása nem merült fel. A felperes a felülvizsgálati kérelmében pedig az ügyintézési határidő túllépéséhez kapcsolódóan a fentieken kívül további, konkrét eljárási jogszabályok megsértésére nem hivatkozott, és azt sem fejtette ki, hogy az eljárási határidő túllépése számára milyen jogsérelmet jelentett. Az elsőfokú bíróság az ítéletében ezzel összefüggésben helytállóan hivatkozott az Ákr. 103. § (4) bekezdésében foglaltakra is, amely a hivatalból indult közigazgatási eljárásban az ügyintézési határidő kétszeres túllépése esetén korlátot állít fel az alkalmazható intézkedés és szankció formájára. E szerint ebben az esetben is lehetőség van a jogsértés tényének megállapítására, a jogellenes állapot megszüntetésére vagy a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésre, egyéb jogkövetkezmény azonban nem alkalmazható. A felperessel szemben a hatóság a jogszerű állapot helyreállítása érdekében bontásra kötelező intézkedést alkalmazott, amelyet a fenti Ákr. rendelkezés nem zárt ki. A határozatban alkalmazott intézkedés, illetve annak késlekedése a felperes oldaláról megjelölt hátrány, egyéb jogsérelem megjelölése hiányában nem minősült az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértésnek. A Kúria megállapította, hogy az alperes 2022. évben a jogsértés hivatalbóli észlelésétől számítva a hatósági ellenőrzésre irányuló eljárást az Étv. 48/A. § (5) bekezdésben meghatározott határidőben megindította, az Eljr. 14/A. § (3) bekezdésben meghatározott határidőn belül az építésrendészeti eljárást lefolytatta és érdemi döntést hozott. A határozat visszavonását követően 2023. március 28-án és 2023. május 31-én ismételten helyszíni ellenőrzést tartott és 2023. június 29-én hozta meg határozatát. Az építésrendészeti eljárás lefolytatására nyitva álló határidő ezért ebben az esetben jogvesztőként sem volt értékelhető.

[21] A felperes a tisztességes eljárással összefüggésben hivatkozott arra is, hogy az alperes a 2023. május 31. napján megtartott helyszíni szemléről előzetesen, illetve annak eredményéről utólag nem értesítette, így arra nem tudott érdemi nyilatkozatot tenni. A felperes e kereseti hivatkozását az elsőfokú bíróság az ítélete [53] – [55] bekezdésében megválaszolta, amellyel a Kúria is egyetért. Az alperes a perbeli ingatlanon 2022. május 17-én és 2023. március 28-án helyszíni ellenőrzést tartott, amelyek alkalmával fényképfelvételeket készített, az ellenőrzés megállapításait a helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvben tüntette fel. Ezt követően 2023. május 31-én az alperes a perbeli ingatlant kizárólag a telekhatáron kívülről tekintette meg, amely valójában annak ismételt szemléjét jelentette. A szemlét egyrészt – a felperes által „fedés nélküli tároló dobozok”-ként megjelölt – 2. jelű szerkezet ismételt megtekintése, másrészt a felperes 2023. április 11-én kelt írásbeli nyilatkozata indokolta, miszerint az ingatlanon szőlőt kíván telepíteni, vagyis a szemle indoka a perbeli ingatlanon korábban tapasztalt körülmények és a felperes helyszíni ellenőrzést követően tett nyilatkozatának az ellenőrzése volt. A megelőző eljárás iratanyagánál fellelhető helyszíni ellenőrzésre vonatkozó hivatalos feljegyzés és annak mellékletét képező fényképfelvételek alapján megállapítható, hogy a hatóság ebben az időpontban lényegében olyan tényeket rögzített, amelyeket a felperes nyilvánvalóan ismert (az ingatlanon a szőlő ültetését nem kezdték meg, a két darab műanyag vázú és borítású építményre a tetőt visszahelyezték). Az eljárási cselekményre és annak eredményére vonatkozó értesítés elmaradása abban az esetben eredményezheti a határozat megsemmisítését, illetve hatályon kívül helyezését, ha e szabálysértés az ügy érdemére is kihatott. A felperes nem fejtette ki, hogy az értesítés elmaradása az ügy érdemére milyen módon hatott ki, milyen nyilatkozat megtétele maradt el ezáltal, ami az ügy eldöntését érdemben befolyásolta volna. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés hiányát helytállóan állapította meg.

[22] A felperes tisztességes eljáráshoz való joga sérelmére, illetve a bíróság ítéletének indokolási hiányosságára az Ákr. 2. § (1) és (2) bekezdését felhívva általánosságban is hivatkozott, a felülvizsgálati kérelme 7–8. oldalán és a 14–22. oldalán a Kp., Ket. és Ákr. Kommentár meghatározott részeit szó szerint idézve (és megismételve a felülvizsgálati kérelem 50–51., illetve 57–65. oldalán). A Kommentárból idézett kúriai határozatokkal a jelen ügy nem volt összevethető, annak konkrét megjelölése hiányában, hogy a felperes miben látja az eljárási szabálysértés mint jogkérdés azonosságát és a tényállás hasonlóságát (Jpe.I.60.002/2021/7., Jpe.II.60.019/2021/18.).

[23] A felperes konkrét eljárási szabálysértésként hivatkozott még az alperes határozatának indokolási hiányosságára azzal összefüggésben, hogy az 1. jelű acél vázszerkezet fedettségével, illetve térbeli lehatárolásával kapcsolatban érveket nem tartalmaz, az elsőfokú bíróság pedig az indokolási hiányosságot pótolva, a mozgatható árnyékoló fóliát tetőnek minősítette. A hatóság határozata indokolásának követelményeivel összefüggésben a Kúria gyakorlata egységes (Kf.V.40.283/2021/6., Kfv.III.37.166/2021/6., Kfv.IV.39.177/2022/4., Kfv.I.37.111/2023/11.). E szerint az olyan közigazgatási határozat, amelynek indokolása a tényállás releváns elemeit illetően hiányos vagy ellentmondásos, illetve abból az ügyfél által megsértett jogszabályi rendelkezések nem állapíthatóak meg, az ügy érdemére is kiható módon jogszabálysértő. Erre mutatott rá a Kúria a Kfv.IV.38.022/2021/6. számú ítélete [32] bekezdésében, amikor kifejtette, hogy a bírósági felülvizsgálat tárgyát képező közigazgatási döntés valós indokait az ügyfélnek/felperesnek a közigazgatási eljárásban kell megismerni, a hiányzó indokolás az ügy érdemére kiható eljárási hiba. A kúriai gyakorlat abban is következetes, hogy a közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata során csak a határozatban szereplő indokok vehetők figyelembe, az alperes azt a védiratában vagy a közigazgatási perben nem pótolhatja (Kfv.VI.37.739/2016/3., Kf.V.39.011/2020/9.).

[24] A perbeli 1. és 2. jelű szerkezettel összefüggésben a bontásra kötelezés alapját az képezte, hogy az alperes az Étv. 2. § 8. és 10. pontja alapján mindkét létesítményt építménynek, illetve épületnek minősítette, megállapítva, hogy azok az irányadó építésügyi rendelkezések értelmében a perbeli ingatlanon nem helyezhetők el. Az alperes a határozatában az 1. jelű szerkezettel kapcsolatban részletesen kifejtette, hogy melyek azok a jogszabályi feltételek, amely alapján építménynek, illetve épületnek is tekintendő, a határozata 6. oldal hatodik bekezdésében a helyszíni ellenőrzésen tapasztaltakra, az ETDR-ben rögzített fotókra és a felperesnek a szerkezet funkciójára vonatkozóan tett nyilatkozataira is hivatkozott. Az épület fogalmi kritériumai körében a Kfv.III.38.001/2017/7. számú ítéletre utalva kifejtette, hogy a Kúria e határozatában a falra támaszkodó lábakon álló faszerkezetű építmény, a „kerti tető” épület jellegét ismerte el. Hivatkozott továbbá arra, hogy ezt az indokolást a Kúria Kfv.I.37.091/2022/6. számú végzésében is átvette, amelynek tárgya egy „falábakon álló, a felső részén fa áthidalókkal, illetve polikarbonáttal fedett, oldalfalak nélküli, ezáltal négy oldala felől nyitott építmény” tekintetében elrendelt bontási kötelezés volt. Mindez alátámasztja, hogy az alperes az 1. jelű szerkezet esetén a térkörülzárás feltételét is megvizsgálta, rámutatva, hogy e megállapítás a kúriai gyakorlattal nem ellentétes. A felperes felülvizsgálati érvelésével szemben ezért a térkörülzárás körében a határozat nem volt az ügy érdemére kihatóan hiányos.

[25] A Kúria megállapította, hogy a felperes által ezzel kapcsolatban hivatkozott Kfv.V.35.558/2014/6. és Kfv.I.35.290/2017/11. számú, adóügyekben meghozott kúriai határozatok a jelen ügyben nem voltak irányadók. A Kúria a Kfv.35.558/2014/6. számú, általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló eljárásban meghozott ítéletében azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság az alperes határozatától eltérő, új tényállást állapított meg és más jogcímen tartotta megállapíthatónak a felperes adómentes sportszolgáltatási tevékenységét. A Kfv.I.35.290/2017/11. számú ügyben pedig kifejtette, hogy a bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés alapján az alperes a román adóhatóság által adott válasz bevárása nélkül hozott határozatot, mert az általa kért nyilatkozat az adóhatósághoz csak a felperes keresetlevelének bíróságra érkezése után érkezett meg. A megelőző adóvizsgálati eljárásban a felperesnek ezért nem volt lehetősége arra, hogy az alperes által beszerzett nyilatkozatra érdemben reagáljon, arra észrevételt tehessen, az alperes az erre vonatkozó álláspontját szintén csak a perben fejthette ki. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának tényállását és az alperes perbeli bizonyítását úgy vetette össze, hogy a felperes nem kapott lehetőséget észrevételezésre és ellenbizonyításra, amelynek folytán sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.

[26] A jelen perbeli esetben ezzel szemben a megelőző eljárásban tett nyilatkozatok, illetve a határozat indokolása alapján nem lehetett kétséges, hogy az alperes a perbeli ingatlanon fellelhető 1. és 2. jelű szerkezetek építmény, illetve épület minőségét állapította meg. Ezt támasztja alá az alperes határozatának 6. oldal hetedik és nyolcadik bekezdése, valamint a 7. oldal első és második bekezdése. A felperes iratellenesen állította, hogy erre vonatkozó érveit a keresetében nem tudta kifejteni, ugyanis a keresetlevele 5. oldal hetedik bekezdésében kifejezetten reagált az alperes határozatának erre a részére, beleértve az alperes által felhívott kúriai határozatot is, amelyből kiderül, hogy az alperes jogi álláspontját a határozatból már megismerte. Az elsőfokú bíróság tehát az ítélet indokolásának [60] bekezdésében nem új tényállást állapított meg, illetve nem a határozat érdemi hiányosságát egészítette ki azzal a megállapítással, hogy a részbeni térkörülzárás az 1. jelű szerkezet esetén az elhúzható ponyvás tetőszerkezet révén megvalósult.

[27] A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott még a jogerős ítélettel összefüggésben az indokolási kötelezettség megsértésére, utalva a Kp. 84. § (2) bekezdésére és az annak folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésére. Számos kúriai határozatot – közöttük a Kfv.V.35.269/2022/5. és Kfv.I.35.019/2021/7. számú határozatokat – megjelölve –, kiemelte, hogy a bíróságnak úgy kell megindokolnia a döntését, hogy valamennyi kereseti kérelemmel kapcsolatban, mindenre kiterjedő indokolást fogalmazzon meg. Egyrészt azt állította, hogy ennek az ítélet nem felel meg, mivel az elsőfokú bíróság „számtalan, a keresetben felhozott érvre, jogszabályi hivatkozásra nem reagál (vagy Alaptörvény ellenesen reagál vagy jogszabályi hivatkozás nélkül), amely súlyos, az ügy érdemére is kiható jogszabálysértésnek minősül”, anélkül, hogy pontosan részletezte volna, melyek ezek a kereseti érvelések. Konkrétan arra hivatkozott, hogy a bíróság nem indokolta meg, hogyan lehet helyhez kötött egy olyan szerkezet, amely mindenfajta károsodás nélkül emberi erővel is szétszerelhető és máshol összeszerelhető. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának [61] – [71] bekezdéseiben a felperes keresetének erre vonatkozó részére részletesen és érdemben reagált, ezért e körben a Kp. 2. §-ának, 37. § (1) bekezdés f) pontjának, illetve az Alaptörvény XVIII. cikk (7) bekezdésének megsértése nem volt megállapítható. A felperesnek az a jogi álláspontja, hogy a helyhez kötöttség feltételének vizsgálata körében az elsőfokú bíróság olyan kúriai határozatokat vett figyelembe, amelyek az ügyben nem irányadók, nem eljárási szabálysértésként vizsgálandó, hanem az ügy érdemére tartozik, ezért azt a Kúria az érdemi kifogások között értékelte.

[28] A felperes az alperes határozatának indokolási hiányosságával összefüggésben azzal is érvelt, hogy az alperes az Ákr. 81. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségét megszegte, amikor nem indokolta meg, hogy a kertes mezőgazdasági övezetben miért alkalmazhatók a borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezetre vonatkozó Matrt. 87. § rendelkezései, és erre vonatkozóan konkrét jogszabályt sem jelölt meg.

[29] A Kúria ezzel szemben megállapította, hogy az alperes a határozata indokolásában felhívta a HÉSZ 38. § (2) és (7) bekezdését, kiemelve, hogy a perbeli ingatlan az Mk-4 jelű kertes mezőgazdasági terület övezetében található. A határozat indokolása tartalmazza, hogy a perbeli ingatlan a Matrt. hatálya alá tartozik, továbbá a HÉSZ 38. § (7) bekezdés c) pontja megjelölésével az alperes számot adott arról, hogy miért tartja alkalmazhatónak jelen ügyben a Matrt. 87. § (1) és (5) bekezdését is. A Kúria hangsúlyozza, hogy valamely indokolási hiányosság, csak akkor eredményezi a határozat megsemmisítését vagy hatályon kívül helyezését, ha a hiányosság az ügy érdemére is kihatott. Az alperes határozata szöveges indokolásából és az általa idézett jogszabályi rendelkezésekből kitűnik, hogy az alperes megállapította, miszerint a perbeli ingatlan a kertes mezőgazdasági terület övezeten kívül a borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezetébe is tartozik. A megvalósított építési tevékenység szakszerűtlen, szabálytalan voltát az általa megállapított releváns tények és jogszabályi rendelkezések alapján vonta le. A határozatnak tehát nem volt olyan, az ügy érdemére is kiható indokolási hiányossága, amely alapján az elsőfokú bíróságnak ennek következményét levonva a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontját kellett volna alkalmaznia.

[30] A bíróság ítélete indokolásának tartalmi követelményeivel kapcsolatban a Kúria a Kfv.VII.37.257/2024/7. számú határozata [18] bekezdésében arra mutatott rá, hogy „a tisztességes eljárás alkotmányos követelménye a bírói döntésekkel szemben azt a minimális elvárást mindenképpen megfogalmazza, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja és ennek értékeléséről határozatában számot adjon. Ennek teljesítése kapcsán vizsgálni kell a jogvita természetét, az alkalmazandó eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az adott ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket (ld. 7/2013.(III.1.) AB határozat, indokolás [34])”. Az elsőfokú bíróság az alperes határozatának jogszerűségét az előterjesztett kereset által támadott körben vizsgálta. Jogszabályi rendelkezésekkel is alátámasztva részletesen értékelte, hogy a perbeli ingatlanon létesített szerkezetek mely okokból minősülnek építménynek, illetve épületnek, illetve az irányadó építésügyi rendelkezések alapján állást foglalt arról is, hogy az alperes jogszerűen rendelkezett-e a szerkezetek elbontásáról. A Kúria ez alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a fenti követelményeknek eleget tett, mert indokolása az ügy érdemi elbírálása szempontjából releváns tényállást és jogszabályi rendelkezéseket, valamint a rendelkezésre álló bizonyítékok egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított tényállással összevetve való értékelését tartalmazza, ezért az elsőfokú bíróság a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésben előírt indokolási kötelezettségét nem sértette meg.

[31] A felperes az ügy érdemében az Étv. 2. § 8. és 10. pontját, az OTÉK 60. § (1) – (3) bekezdését megjelölve, arra hivatkozott, hogy az alperes és az elsőfokú bíróság nem vizsgálta meg azt a kérdést, hogy az 1. jelű szerkezet teret határol-e körbe azáltal, hogy rendelkezik egy elhúzható árnyékoló ponyvával, illetve az elsőfokú bíróság a térkörülhatárolás fennálltát tévesen állapította meg. Ehhez kapcsolódóan a Kfv.VI.37.026/2018/9. számú kúriai ítélettől való eltérésre utalt, idézve annak [19]–[21] bekezdéseit. Álláspontja szerint a törvényszék a Kúria határozatában foglaltaktól jogkérdésben eltért, mert úgy minősített egy szerkezetet épületnek, hogy egy mozgatható árnyékoló ponyvát tetőnek tekintett.

[32] Az Étv. 2. § 8. pontja értelmében az építmény az épület és a műtárgy gyűjtőfogalma, építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre. Az épület, építmény meghatározása és e feltételek teljesülésének vizsgálata a Kúria gyakorlata szerint nem szakkérdés, hanem elsősorban jogkérdés (Kfv.II.37.270/2017/4. határozat [13] bekezdés). A felperes által is felhívott ügyekben a Kúria az építménnyé, illetve ezen belül épületté minősítés feltételeit megvizsgálta, de a döntések az építmények további sajátosságain alapultak. A Kfv.VI.37.026/2018/9. számú kúriai ítélet a [19] bekezdésében az Étv. 2. § 10. pontja alapján az épületté történő minősítés négy konjunktív feltételét határozta meg, a [21] bekezdésében pedig egy tetővel ellátott és az egyik oldaláról, a kerítés felől zárt építmény esetén a részbeni térkörülzárást megállapította. A felhívott kúriai ítéletben tehát a felülről és egyik oldalról teljesen zárt, vagyis jelen ügytől eltérő szerkezet volt a vizsgálat tárgya, ezért a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy az az ügyben e körben nem volt irányadó. Az elsőfokú ítélet által felhívott Kfv.I.37.091/2022/6. számú kúria határozat tárgya egy falábakon álló, felső részén fa áthidalókkal, illetve polikarbonáttal fedett építményre vonatkozó fennmaradási engedély volt. A Kúria abban az ügyben elsősorban azt vizsgálta, hogy az elsőfokú bíróság a fennmaradási engedély feltételeinek fennállását helytállóan állapította-e meg. A Kúria megállapítása szerint annak volt kiemelt jelentősége, hogy az épület nem építési helyen van, ezért a fennmaradási engedély feltételei nem voltak megállapíthatóak. Mindezek alapján a jelen ügyre ez a kúriai határozat sem volt irányadó. A Kfv.III.38.001/2017/7. számú ítéletben pedig a Kúria egy oldalhatáron lévő tömör falra támaszkodó, lábakon álló faszerkezetű építményről foglalt állást, amely a szomszédos ingatlanon lévő közös telekhatáron álló falhoz közvetlenül hozzáépült, és ez a körülmény a szomszéd tulajdonos karbantartási, állagmegóvási munkálatai elvégzését nem tette lehetővé. Az ügyben annak volt kiemelt jelentősége, hogy a fedett-nyitott kerti építmény a telek oldalkertjében, ezáltal építési helyen kívül állt. A felhívott ügy eltérő tényállása okán a részbeni térkörülzárás kérdésével kapcsolatban a jelen ügyben szintén nem volt irányadó. Azt pedig a Kúriának egyik ügyben sem kellett vizsgálnia, hogy ha valamely építmény az épületnek minősítés és a műtárgynak minősítés feltételeit is teljesíti, milyen szempontok alapján kell a kétféle építményt elhatárolni, melyik minőség a meghatározó. A felhívott ügyekben kifejtett jogértelmezést ezért a Kúria a jelen ügyben is követi, ugyanakkor a felmerült építkezési sajátosságokat vizsgálnia kell.

[33] A felperes arra is hivatkozott, hogy az 1. jelű szerkezeten lévő elhúzható ponyvatető az OTÉK rendelkezéseinek nem felel meg, mert a tetővel szemben támasztott követelményeket nem teljesíti. Az OTÉK 60. § (1) bekezdése szerinti előírás, hogy a tető az építmény rendeltetésének megfelelő mértékben álljon ellen az időjárás (szél, csapadék, napsugárzás), a vegyi és mechanikai (pl. ellenőrzési, tisztítási) hatásoknak és a csapadékot a felületéről a tervezett irányba vezesse le. A tetővel kapcsolatos e követelményt ugyanakkor mindig az adott rendeltetéshez igazodóan kell figyelembe venni, ami azt jelenti, hogy egy kertben lévő árnyékoló a funkcióját tekintve a lakóház fedésétől lényegesen eltérő rendeltetésű, az előbbieknek ugyanis elsődleges funkciója a csapadéktól, napsugárzástól való védelem, ezért tetőnek minősülhet ebben az értelemben a fólia, illetve a különböző minőségekben gyártott ponyva is. A felperes által hivatkozott OTÉK 60. § (2) bekezdése szerint a 25-75 közötti hajlásszögű és a fémlemez fedésű tetőt hófogósorral kell ellátni, ha az eresz élvonala közlekedésre szolgáló területtel határos. A 10 m-nél hosszabb esésvonalú tetőt egymás felett több hófogósorral kell megvalósítani. E rendelkezés arra az esetre vonatkozik, amikor a tető hajlásszöget zár be, valamint az épület eresszel rendelkezik és annak élvonala a közlekedésre szolgáló területekkel, jellemzően közúton lévő közterülettel (például járdával) határos. Az OTÉK 60. § (3) bekezdésében foglaltak pedig akkor irányadóak, amikor az adott épület tetőszerkezetéből adódóan a karbantartás érdekében a tetőre való feljutás, illetve kijutás értelmezhető. Jelen ügyben ilyen jellegű karbantartás a perbeli 1. jelű szerkezettel kapcsolatban nem merült fel. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítélete nem jogsértő a körben, hogy az OTÉK tetőkre vonatkozó 60. § (1) – (3) bekezdésében foglalt előírásait nem vizsgálta.

[34] A felperes az 1. jelű szerkezettel összefüggésben azt is vitatta, hogy helyhez kötöttnek minősül, hivatkozva arra, hogy mindenfajta károsodás nélkül szétszerelhető és máshol összeszerelhető. A jogerős ítélet helyhez kötöttségre vonatkozó megállapítása a Kfv.II.37.977/2016/9. számú kúriai ítélet értelmezésével ellentétes, mert a hivatkozott ítélet elvi éllel mondta ki, hogy a szétszerelhetőség kizárja a helyhez kötöttséget. Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy abban az ügyben egy önhordó szerkezetre épített, előregyártott elemekből álló fedett szín és tároló helyhez kötöttségéről kellett dönteni, amely az aláépített négy kerék révén az ingatlanon belül is elmozdítható volt, vagyis a jelen perbeli szerkezetektől teljes egészében eltért. A Kúria ezen ítélete [12] bekezdésében azt is megállapította, hogy a kerekeken vontatható, önhordó alvázra épített szerkezet jármű, így az értelemszerűen nem minősülhetett helyhez kötött műszaki alkotásnak. Jelen ügyben azonban az 1. jelű szerkezet építési-szerelési, illetve szétszerelési munka nélkül történő áthelyezésének a lehetősége fel sem merült, mert a hat acél oszlop a betonaljhoz tartósan rögzített állapotban van, attól függetlenül, hogy a tulajdonos elhatározásától függően, az a későbbiekben szétszerelhető és az ingatlanról elszállítható.

[35] A felperes a helyhez kötöttségre vonatkozó megállapítást a 2. jelű szerkezet („műanyag tároló dobozok”) esetén is vitatta, mivel azok kézi erővel könnyedén mozgathatók. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság által kifejtettekkel szemben az egyik dobozban elhelyezett villamosvezeték sem eredményez a talajjal való tartós egyesítést, ezért nem minősül helyhez kötöttnek. A 2. jelű szerkezettel összefüggésben az alperes, illetve az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy betonalapon áll, az épület fogalmi feltételeinek megfelel. A felperes a 2024. február 27. napján megtartott tárgyaláson (10. számú jegyzőkönyv 2. oldal 9. bekezdés) úgy nyilatkozott, hogy „…a két műanyag doboz általános tárolási funkciót lát el, mindenféle tárgyat tárolnak bennük […] a tömegük rendkívül kicsi, így amennyiben nincsenek lerögzítve, úgy egy átlagos ember odébb tudja őket helyezni, éppen ezért szükséges a lerögzítésük, mert egy kisebb széllökés is odébb tudja ezeket lökni”. Mindebből következően a felperes maga nyilatkozott arról, hogy a 2. jelű szerkezet esetén szükséges annak az aljzatbetonhoz való rögzítése – ebből következően a helyhez kötöttsége – megállapítható. Az elsőfokú bíróság a helyhez kötöttséget nemcsak a villamos vezeték elhelyezkedése, hanem a bizonyítékok összességéből vonta le (ítélet [80] – [82] bekezdés), ezért nem volt jogsértő az elsőfokú bíróság következtetése, miszerint a 2. jelű szerkezet is helyhez kötöttnek minősül.

[36] A felperes az ügy érdemében a perbeli ingatlan borszőlő termőhelyi területté minősítése körében az alperes indokolási kötelezettsége teljesítésének vitatása mellett, arra is hivatkozott, hogy a perbeli ingatlanra a Matrt. 87. § (5) bekezdése nem alkalmazható, mivel azt alperes kertes mezőgazdasági terület övezetnek minősítette. A perbeli ingatlanra ezért kizárólag a Matrt. 84. §-át kell alkalmazni, amelynek (2) bekezdés c) pontja alapján arra 150 m² nagyságú gazdasági épület építhető, függetlenül attól, hogy nem áll művelés alatt, illetve az ingatlan-nyilvántartásban kivett terület megnevezéssel szerepel. Érvelése szerint a Matrt. rendelkezése mellett a HÉSZ nem alkalmazható. A Matrt. alperes által hivatkozott 11/3. és 11/4. melléklete pedig tartalmában nem létezik.

[37] A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) és az Alaptörvény T) cikkéből fakadó jogszabályi hierarchia az építésügyi jogviszonyokban is érvényesül. E szerint az építési ügyekben elsődlegesen a törvényi szintű (Étv., Matrt.) szabályozás az irányadó azzal, hogy maga a törvény ad elhatalmazást az alacsonyabb szintű jogszabályok, jelen esetben az OTÉK, illetve a HÉSZ alkalmazására. Az Étv. 18. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy építési tevékenységet végezni az e törvényben foglaltak, valamint az egyéb jogszabályok megtartásán túl, csak a helyi építési szabályzat előírásainak megfelelően szabad. A helyi építési szabályzat rendelkezéseivel ellentétesen megvalósított építési tevékenységet pedig az Étv. 48. § (1) bekezdés c) pontja, illetve az (5) bekezdés a) pontja kifejezetten szakszerűtlennek minősíti. A Matrt. 3. § (2) bekezdése értelmében a vármegyei területrendezési terv, valamint a területrendezési terv e törvényben meghatározott előírásoknál szigorúbb követelményeket megállapíthat, vagyis jelen esetben a HÉSZ a Matrt. rendelkezéseitől a szigorúbb építési követelmények megállapítása érdekében eltérhet.

[38] Az országos szintű általános építési követelményeket az OTÉK tartalmazza, az OTÉK pedig több esetben felhatalmazást tartalmaz, illetve eltérést enged az építéssel összefüggő tevékenységek meghatározása és feltételei körében a helyi önkormányzat számára. Az OTÉK 32. § (1) bekezdése konkrétan meghatározza, hogy melyek azok az építmények (és ezen belül műtárgyak), amelyek a helyi építési szabályzat eltérő rendelkezése hiányában, valamennyi építési övezetben, illetve övezetben elhelyezhetők. A HÉSZ és annak szabályozási terve, illetve a tervlapja a perbeli ingatlant az Mk-4 jelű kertes mezőgazdasági terület övezetbe sorolja. A HÉSZ 38. § (2) bekezdése szerint kertes mezőgazdasági területen a termelést, termékfeldolgozást és tárolást szolgáló építmények (OTÉK 29. §) helyezhetők el, vagyis a HÉSZ rendelkezése is visszautal az OTÉK szabályaira. Az OTÉK 29. § (2b) bekezdése értelmében a kertes mezőgazdasági terület alapvetően kisüzemi vagy családi használatú telkekből áll, amely jellemzően kert, szőlő vagy gyümölcsös művelési ágban szerepel az ingatlan-nyilvántartásban. Az övezetben lakás nem létesíthető.

[39] A Matrt. Magyarország és az egyes kiemelt térségek területrendezési tervét tartalmazza. A Matrt. 2. § (3) bekezdése szerint a Negyedik Részben foglalt, a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének (a továbbiakban: BKÜTrT.) területi hatálya a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet településeire terjed ki, melyet az 1/2. melléklet tartalmaz. A perbeli ingatlan elhelyezkedése szerinti település szerepel a Matrt. 1/2. mellékletben felsorolt „a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések jegyzéke”, illetve az 1/3. mellékletben szereplő, „a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet parti és partközeli településeinek jegyzéke” között, ezért a perbeli ingatlanra a BKÜTrT. rendelkezései is vonatkoznak. A Matrt. 77. § (1) bekezdés 14., illetve 19. pontjai értelmében a kertes mezőgazdasági terület övezet és a borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezet a BKÜTrT-ben kiemelt térségi övezeteknek minősülnek, ami egyben azt jelenti, hogy e területekre speciális szabályok vonatkoznak.

[40] A felperes állítása szerint a Matrt. 87. §-ának rendelkezései az ingatlanára nem vonatkoznak, mert az nem minősül borszőlő termőhelyi területnek, azt az alperes kertes mezőgazdasági területként nevesítette. A felperes érvelésével szemben a HÉSZ alperes és az elsőfokú bíróság által is felhívott 38. § (7) bekezdés c) pontja egyértelművé teszi, hogy a perbeli ingatlan egyben szőlőkataszter szerint I. osztályú terület övezetbe is tartozik. A HÉSZ 38. § (7) bekezdés c) pontja – gondolatjelek között elhelyezett – fenti meghatározásának a szövegkörnyezetével való együttes nyelvtani értelmezéséből az következik, hogy az Mk-4 jelű kertes mezőgazdasági terület egyben szőlőkataszter szerint I. osztályú területnek is minősül. Ezt támasztja alá az is, hogy a perbeli ingatlan a Matrt. 47. § (2) bekezdés g) pontja a 11/3. melléklet szerinti mezőgazdasági terület övezetbe, a h) pontja pedig a 11/4. melléklet szerinti borszőlő termőhelyi kataszteri terület övezetbe sorolja. A felperes állításával szemben a Matrt. 11/3. és 11/4. mellékletét a Magyar Közlöny 2016. évi 216. száma képi ábra formájában tartalmazza, amelyet a Jogtár nem jelenít meg, de visszautal arra az oldalra, amelyen elérhető. Mindezek alapján megállapítható, hogy a perbeli ingatlanra vonatkozó területnek Matrt., illetve HÉSZ szerinti övezeti besorolása nem ellentétes egymással.

[41] A Matrt. 84. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kertes mezőgazdasági terület övezetben a beépíthető telek legkisebb nagysága 2000 m², országos jelentőségű védett természeti területen 2700 m², kivéve, ha helyi építési szabályzat más mértéket nem állapít meg, tehát a törvény kifejezetten megengedi, hogy a helyi építési szabályzat az általa meghatározott minimális területmértéktől eltérjen, ezért a két jogszabály közötti (felperes által állított) kollízió ebben az esetben sem áll fenn. A HÉSZ 38. § (1) bekezdése szerint Alsóörsön a kertes mezőgazdasági terület részben a kisüzemi jellegű termelés, illetve a saját ellátást szolgáló kertészkedés és döntően az aktív szabadidő eltöltést biztosító kertészeti jellegű tevékenységek színtere. A HÉSZ 38. § (7) bekezdés a) pontja az Mk-4 jelű kertes mezőgazdasági területen a beépíthető telek legkisebb méretét 1500 m²-ben határozza meg, vagyis a perbeli ingatlan bármilyen beépítését annak 1305 m² nagyságú mértéke eleve kizárja.

[42] A jelen ügyben ténykérdés volt, melyet a rendelkezésre álló fényképfelvételek is kétséget kizáróan alátámasztottak, hogy a perbeli ingatlan nem áll művelés alatt, azon semmilyen gazdasági tevékenységet – közöttük szőlőművelést – sem folytatnak. A felek által sem vitatott tény az is, hogy a perbeli ingatlan az ingatlan-nyilvántartásban művelés alól kivett területként szerepel. Az OTÉK 29. § (2b) bekezdése, a Matrt. 84. § (2) bekezdés c) pontja és a HÉSZ 38. § (7) bekezdése együttes értelmezéséből az következik, hogy a legkisebb telekméret (1500 m²) teljesülése esetén sem lenne elhelyezhető más a perbeli ingatlanon mint egyetlen (150 m²-nél nem nagyobb) gazdasági épület és egyetlen pince építmény, a terepszint felett legfeljebb 3 %-os, terepszint alatt legfeljebb 8%-os maximális beépíthetőséggel.

[43] A felperes tévesen állította, hogy a perbeli ingatlanon a Matrt. 84. §-a alapján nem gazdasági, vagyis egyéb rendeltetésű épület is elhelyezhető. A „gazdasági épület” megnevezés, ugyanis feltételezi az adott ingatlanon a tényleges gazdálkodás fennállását. Ez az értelmezés következik a „gazdasági épület” kifejezés Alaptörvény 28. cikkének megfelelő értelmezéséből. A Matrt. és a HÉSZ zárt felsorolásából az is következik, hogy a perbeli ingatlanon semmilyen építmény nem helyezhető el. Ezt a Matrt. 84. § (2) bekezdés e) pontja egyértelműen kizárja, amely utóbbi értelmében a kertes mezőgazdasági terület övezetén lakóház, mobil lakóház, egyéb mobilház, lakókocsi, lakókonténer, kerti tó, dísztó, medence, nyílt tűzivíztározó, állattartó épület nem helyezhető el. A perbeli ingatlanon a HÉSZ 6. § (1) bekezdése értelmében az OTÉK 32. §-ában szereplő építmények (nyomvonal jellegű építmények és műtárgyaik, a köztárgyak, a kutatást és az ismeretterjesztést szolgáló műtárgyak, a nyilvános illemhelyek, hulladékgyűjtők, valamint a megújuló energiaforrás műtárgya – kivéve szélerőmű, szélerőmű park – amely használata során az építési övezetben, övezetben az alaprendeltetésnek megfelelő használatot nem korlátozza vagy attól nem igényel védelmet) helyezhetők el. A művelés és az építkezés szoros kapcsolatát támasztja alá, hogy a Matrt. 87. § (5) bekezdés utolsó fordulata szerint a tényleges művelés megszűnését követően az (1) bekezdés c) pontja alapján megvalósított épületet, építményt el kell bontani. A tényleges gazdálkodás és megfelelő telekméret esetén kivételesen létesíthető egyetlen gazdasági épületnek és egyetlen pincének kellene minden ingatlannal összefüggő célt kiszolgálnia, további építmény pedig – az OTÉK szerint engedély nélkül létesíthető építményeken kívül – semmilyen megfontolásból nem építhető. A perbeli ingatlanon a telek megfelelő mérete hiányában ez sem.

[44] A korábban kifejtettek szerint a perbeli ingatlanra a Matrt. 87. §-a is alkalmazandó, mint I. osztályú borszőlő termőhelyi kataszteri terület, abban az esetben, ha a tényleges gazdálkodás az ingatlanon megvalósul. A Matrt. 87. § c) pont cb) alpontja ugyanis a kizárólag szőlőművelést, szőlőfeldolgozást, bortárolást vagy borturizmus szolgáló rendeltetésű épület elhelyezését a legalább 80%-ban szőlő művelési ágban nyilvántartott és ennek megfelelően művelt telekhez köti, azzal, hogy az (5) bekezdésben foglaltak alapján a hegybíró közreműködésével a szőlőművelést igazolni kell. Az ingatlan-nyilvántartásban zártkertként nyilvántartott, kivett művelési ágú telek pedig nem minősül mezőgazdaságilag műveltnek. A szőlőműveléssel összefüggő kedvezőbb építési szabályok ezért nem voltak alkalmazhatók, továbbá a beépíthető telek legkisebb méretére a HÉSZ szigorúbb szabályokat tartalmaz. A Kúria utal arra is, hogy a felperes a megelőző eljárás során kifejezte ugyan a szándékát a jövőbeni szőlőtelepítésre, azonban a 2023. május 31-i helyszíni ellenőrzés időpontjáig ez nem történt meg, melyet az ekkor készített fényképfelvételek igazolnak. A perben a felperes pedig akként nyilatkozott, hogy a telepítést ősszel kívánja megkezdeni. Az alperes a döntésénél csak a határozat meghozataláig fennálló tényeket vehette figyelembe, eddig az időpontig azonban felperes a szőlőművelést, illetve ennek a perbeli ingatlanra vonatkozó ingatlan-nyilvántartási átvezetését nem igazolta.

[45] A HÉSZ értelmében a perbeli ingatlan tehát a beépítésre nem szánt fenti két övezettel érintett területen található, ahol az épület, illetve építmény elhelyezésének feltétele a tényleges gazdálkodás. A Matrt. 84. §-a felhatalmazása alapján a HÉSZ a beépíthető telek legkisebb nagyságára eltérő előírást tartalmazhat, e szerint az 1500 m² -t el nem érő perbeli ingatlan esetén épület, illetve egyéb építmény elhelyezésére sem volt lehetőség. A perbeli szerkezetek az Étv. 2. § 8. pontjában foglalt építmény fogalmának megfeleltek, mely feltételek közül a felperes kifejezetten csak a helyhez kötöttséget vitatta. Az erre vonatkozó felülvizsgálati érvelése azonban a korábbiakban kifejtettek szerint, nem volt alapos. Miután a szerkezetek az építmény fogalmi elemeinek megfeleltek, a perbeli ingatlanon történő elhelyezésükre gazdálkodási cél hiányában nem kerülhetett sor. Mindezen körülményekre figyelemmel szükségtelen volt annak további vizsgálata, hogy a szerkezetek az épület fogalmi feltételeinek is megfelelnek-e, mert az építmények nem voltak szabályossá tehetők. Mindezekre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság érdemben helytállóan foglalt állást az alperes – 1. és 2. jelű építmények bontását elrendelő – határozata jogszerűségéről.

[46] A Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a fenti pontosítással és kiegészítéssel a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.