BÜ BH 2025/102

[1] A járásbíróság jogerős ítéletével az ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) és (3) bek.], ezért – mint különös visszaesőt – halmazati büntetésül 90 nap elzárásra ítélte. Rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az irányadó tényállás lényege szerint

– a II. r. terhelt 2017. október 8. napján 02 és 04 óra közötti időben, ittas állapotban a helyi diszkóban tartózkodott. A II. r. terheltet a szórakozóhelyen dolgozó kidobók kivezették a tánctérről, emiatt a II. r. terhelt indulatossá vált, a szórakozóhelyről való távozása során a bejárat előtti területen szóváltásba került a kidobóként ott dolgozó IV. r. terhelttel, majd levette a felső ruházatát, és veréssel fenyegetőzött.

– Ezt követően a IV. r. terhelt a szórakozóhellyel szemközt lévő kft. épülete előtti parkolóban legalább egyszer, oldalról megütötte a II. r. terhelt fejét. A II. r. terhelt beült 1. számú tanú gépkocsijába, azonban mielőtt elindultak volna, a IV. r. terhelt egy ütéssel kitörte az autó jobb oldali hátsó ajtajának ablaküvegét. A II. r. terhelt a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett.

– Rövid idő elteltével a II. r. terhelt az őt ért sérelmek miatt a szintén ittas állapotban lévő édesapja, az I. r. terhelt és a testvére, a III. r. terhelt társaságában az I. r. terhelt járművével leparkoltak a kft. előtti parkolóban. A gépjárműből az I. r. terhelt egy vasvillát, a II. r. terhelt egy fából készült eszközt vett magához, majd mindhárman a diszkó bejárata felé indultak. A kidobók ezt észlelve bezárták a szórakozóhely bejáratának ajtaját.

– Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel és a testi erejükkel betörték a bejárati ajtó üvegét, majd az ajtót beszakítva bementek a helyiségbe, ahol rátámadtak a IV. r., a VI. r. és az V. r. terheltre, akikkel ezt követően kölcsönösen bántalmazni kezdték egymást. Ennek során a VI. r. terhelt egy baseballütőt vett magához, azzal megütötte az I. r. terhelt fejét, aki a nála lévő vasvillával megütötte a VI. r. terhelt jobb vállát, aki a földre esett, ahol a II. r. terhelt a nála lévő eszközzel szintén megütötte őt, majd mind a ketten megrúgták a már földön fekvő VI. r. terheltet.

– A verekedés során az V. r. és az I. r. terhelt kölcsönösen, legalább egy alkalommal megütötték egymás fejét, valamint a IV. r. és a III. r. terhelt is kölcsönösen bántalmazták egymást, melynek során mindketten a földre kerültek, ahol tovább dulakodtak. A IV. r. terhelt megütötte a III. r. terhelt orrát, amely ennek következtében eltört.

– Közben az V. r. terhelt a szórakozóhely egyik raktárként, illetve ruhatárként funkcionáló helyiségébe menekült és magára zárta az ajtót. Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel az V. r. terhelt után mentek, és rátörték az ajtót. A helyiségből a IV. r. és az V. r. terhelt először egy 3 felmosónyelet vett magához, majd a későbbiek során a velük szemben álló társaságtól elvették a vasvillát. A verekedés alatt az I. r. terhelt egy bárszéket felemelve azzal megütötte az ott tartózkodó 2. számú tanút, aki ennek következtében a jobb bordáján felületes, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

– Az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel tovább bántalmazták a már földön fekvő IV. r. és V. r. terheltet. Ekkor a VI. r. terhelt lökdösni kezdte az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet. Végül a szórakozóhelyen tartózkodók, valamint IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt az I. r., a II. r. és III. r. terhelttől elvett vasvillát magukhoz véve a hátsó kijáraton át a benzinkút irányába menekült, míg az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a lőfegyvert és a baseballütőt magánál tartva visszaszaladt a parkolóba, és beült az I. r. terhelt autójába.

[3] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt – tartalma szerint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja, valamint a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja szerinti okból – a felmentése érdekében.

[4] Indokai szerint arról, hogy a jelen ügyben elítélték, csak 2022 márciusában szerzett tudomást. A 2017-ben indult eljárásnak sértettje volt, őt kihallgatták, más eljárási cselekmény tudomása szerint nem történt. 2018 nyarán külföldre távozott, más ügy kapcsán 2022. évben Angliából hozták vissza Magyarországra. A jelen eljárásban – sem a nyomozati, sem a bírósági szakban – nem vett részt, a terheltté minősítéséről sem volt tudomása, így védekezésre sem volt lehetősége.

[5] Az ügy érdemével kapcsolatban kifejtette, hogy egy szórakozóhelyen biztonsági őrként a munkáját végezte, amikor csoportosan megtámadták. A felfegyverkezett támadókkal szemben csak védekezett, ezért jogos védelmi helyzetben volt. Hivatkozott arra, hogy a jelen ügyben a Kúria az V. r. terheltet felülvizsgálati eljárásban felmentette.

[6] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a járásbíróság jogerős ítéletét változtassa meg, és őt az ellene emelt vád alól mentse fel.

[7] A Legfőbb Ügyészség indítványában kifejtette, hogy a bíróság eljárása az ismeretlen helyen tartózkodó IV. r. terhelt vonatkozásában szabályszerű volt.

[8] Álláspontja szerint a IV. r. terhelt azon magatartása, amikor a parkolóban megütötte az őt verekedésre kihívó II. r. terhelt fejét, illetve a helyszínről távozó gépkocsi ablaküvegét úgy törte ki, hogy a II. r. terhelt részéről jogtalan támadás nem történt, garázdaság vétsége megállapítására alkalmas. Ugyanakkor a IV. r. terhelt további cselekményei a Btk. 22. § (1) bekezdése szerinti jogos védelem okán nem büntetendők.

[9] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a IV. r. terhelt köznyugalom elleni bűncselekményét minősítse garázdaság vétségének, őt a testi sértés bűntette miatt emelt vád alól mentse fel, a halmazati büntetésre utalást mellőzze, egyebekben az ítéletet a IV. r. terhelt tekintetében hatályában tartsa fent.

[10] A IV. r. terhelt felülvizsgálati indítványa az alábbiak szerint alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[12] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.]. A Be. 659. § (1) bekezdése alapján a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[13] Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[14] A IV. r. terhelt elsődlegesen a távollétében történt elítélését sérelmezte.

[15] A Be. 649. § (2) bekezdése taxatíve felsorolja azon eljárási szabálysértéseket, amelyek felülvizsgálat alapjául szolgálhatnak. A d) pont értelmében felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bíróság határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg.

[16] A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint a másodfokú bíróság nem ügydöntő végzésével hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[17] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban a rendelkezésre álló iratok alapján a következőket állapította meg:

– a rendőrkapitányság 2017. október 8. napján rögzített jelentése szerint a IV. r. terheltet garázdaság miatt a rendőrkapitányságra előállították;

– a IV. r. terheltet a rendőrkapitányság garázdaság bűntettének gyanúja miatt 2017. október 8. napján 9 óra 35 perc és 10 óra 28 perc közötti időben gyanúsítottként hallgatta ki, vallomását jegyzőkönyvben rögzítette;

– a járási ügyészség a 2019. augusztus 10. napján kelt vádiratában az I. r. terhelttel és társaival szemben vádat emelt; a vádhatóság a IV. r. terheltet mint különös visszaesőt társtettesként elkövetett garázdaság bűntettével [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) és d) pont] és testi sértés bűntettével [Btk. 164. § (1) és (3) bek.] vádolta;

– az elsőfokú bíróság 2018. szeptember 12. napján meghozott 2. számú végzésével az ügyben 2019. október 21. napjára előkészítő ülést tűzött ki. Ezen végzését, a bíróság tájékoztatását és a vádiratot a IV. r. terhelt részére az általa a nyomozás során történt kihallgatásakor közölt címre kézbesítette, a küldeményt a IV. r. terhelt meghatalmazottja átvette;

– a 2021. október 21. napjára kitűzött előkészítő ülésen a IV. r. terhelt nem jelent meg, magát előzetesen nem mentette ki, ezért a bíróság – többek között a IV. r. terhelt vonatkozásában – 2019. december 11. napjára újabb előkészítő ülést tűzött, amelyre a IV. r. terhelt elővezetését rendelte el;

– az előkészítő ülésre a IV. r. terhelt elővezetése nem történt meg, a bíróság az ügyben tárgyalás kitűzéséről és a IV. r. terhelt vonatkozásában elfogatóparancs kibocsátásáról rendelkezett;

– a járásbíróság 2019. december 16. napján a IV. r. terhelttel szemben elfogatóparancsot bocsátott ki;

– az elfogatóparancs eredményre nem vezetett, amely tényről a bíróság 2020. január 6. napján tájékoztatta a járási ügyészséget, egyúttal a vádhatóságot nyilatkozattételre hívta fel;

– a járási ügyészség a 2020. február 4. napján kelt átiratában indítványozta, hogy a járásbíróság a tárgyalást a IV. r. terhelt távollétében tartsa meg;

– a bíróság a 2020. február 6. napján meghozott végzésében a IV. r. terhelt számára védőt rendelt ki, az illetékes ügyvédi kamara ugyanezen a napon 1. számú ügyvédet védőként kijelölte;

– a bíróság a IV. r. terheltet a fentiekről hirdetményi úton tájékoztatta;

– a bíróság az ügyben 2020. november 11., 2021. január 26., 2021. június 8., 2021. szeptember 8., 2021. november 11. és 2021. november 21. napjára tárgyalást tűzött ki és tartott, amely tárgyalási napokra a IV. r. terheltet hirdetményi úton idézte;

– a bíróság által a fenti napokon tartott tárgyaláson mindvégig jelen volt a IV. r. terhelt kirendelt védője;

– a bíróság a 2021. december 21. napján, a IV. r. terhelt távollétében meghozott ítéletében a IV. r. terhelt bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapította, és vele – mint különös visszaesővel – szemben büntetést szabott ki;

– a járásbíróság a IV. r. terhelt részére történő hirdetményi kézbesítést követően megállapította, hogy az ítélet a IV. r. terhelt vonatkozásában 2022. február 28. napján jogerőre emelkedett;

– a bíróság a IV. r. terhelt vonatkozásában kibocsátott elfogatóparancsot 2022. március 10. napján visszavonta.

[18] Kétségtelen, hogy a Be. 428. § (1) bekezdése szerint a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról a 430. § (1) bekezdése értelmében nem mondott le, vagy a bíróság kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre.

[19] Jelen esetben ugyanakkor a rendelkezésre álló adatok alapján nem kétséges, hogy a IV. r. terhelt az elsőfokú bírósági eljárás során szabadlábon volt, de ismeretlen helyen tartózkodott.

[20] A Be. 747. § (3) bekezdése értelmében távollévő terhelttel szemben vádemelésnek és azt követően a bíróság eljárásának akkor van helye, ha a) a terhelt az eljárás során elszökött, elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárás elkerülése érdekében más módon elérhetetlenné vált, b) a terhelt felkutatása érdekében tett intézkedések észszerű időn belül nem vezettek eredményre, és c) azt a bűncselekmény tárgyi súlya vagy az ügy megítélése indokolja.

[21] Az iratokból kitűnően a IV. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy jelen ügy tárgyát képező bűncselekmény miatt büntetőeljárás indult vele szemben, de az állandó bejelentett lakcímétől eltérő más belföldi tartózkodási helyet, külföldi lakcímet, vagy tartózkodási helyet nem jelentett be [Be. 39. § (3) bek. b) pont].

[22] A Be. 749. § (1) bekezdése alapján a bíróság a távollévő terhelttel szemben az ügyészség erre irányuló indítványára jár el.

[23] Jelen esetben ezen törvényi előfeltétel is megvalósult.

[24] A járásbíróság az eljárási szabályokat maradéktalanul betartotta, amikor a IV. r. terhelt távollétében akként folytatta le az eljárást, hogy

– a tárgyalásra őt hirdetményi úton idézte;

– a tárgyaláson a kirendelt védője jelen volt;

– az ügydöntő határozatot részére hirdetményi úton kézbesítette.

[25] Az iratokból kitűnően a IV. r. terhelt más ügyben 2020. szeptember 16. napjától 2020. október 9. napjáig az Egyesült Királyságban előzetes átadási letartóztatásban volt, ezt követően elrendelt házi őrizetből azonban megszökött.

[26] A fentiek alapján a IV. r. terhelt a járásbíróság által 2020. november 11., 2021. január 26., 2021. június 8., 2021. szeptember 8., 2021. november 11. és 2021. november 21. napjain tartott tárgyalások idején, az ügydöntő határozat meghozatalának napján, 2021. december 21-én és annak 2022. február 28. napján történt jogerőre emelkedése időpontjában egyaránt ismeretlen helyen tartózkodott.

[27] Nem kétséges tehát, hogy a IV. rendű terhelt a büntetőeljárás elkerülése érdekében elérhetetlenné vált, és a felkutatása iránt tett intézkedések nem vezettek eredményre, így a Be. CI. Fejezete szerinti külön eljárás feltételei maradéktalanul teljesültek.

[28] Mindezek alapján a járásbíróság a IV. r. terhelt távollétében folytatott eljárásban a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt feltétlen eljárási szabálysértést nem valósított meg, így a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapított felülvizsgálati indítvány nem megalapozott.

[29] A IV. r. terhelt elfogását követően 2022. június 22. és 2022. július 7. napja között átadási letartóztatásban volt az Egyesült Királyságban, átadására 2022. július 7. napján került sor.

[30] Figyelemmel arra, hogy a IV. r. terhelt átadására az ítélet jogerőre emelkedését követően került sor, ekként vonatkozásában a specialitás megsértése sem jöhet szóba.

[31] A IV. r. terhelt hivatkozott arra, hogy a terhére rótt bűncselekményeket jogos védelmi helyzetben követte el.

[32] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapította meg a terhelt bűnösségét.

[33] Jelen ügyben azt kellett vizsgálni, hogy a IV. r. terhelt vonatkozásában fennáll-e az általa hivatkozott büntethetőséget kizáró ok, a jogos védelem.

[34] A Btk. 15. § e) pontja szerint az elkövető büntethetőségét, illetve a cselekmény büntetendőségét kizárja vagy korlátozza a jogos védelem.

[35] A Btk. 22. § (1) bekezdése kimondja, hogy nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A (2) bekezdés a) pont aa), ac) és ad) alpontja alapján a jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna, ha azt személy ellen éjszaka, felfegyverkezve vagy csoportosan követik el. A (4) bekezdés szerint a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől.

[36] A Btk. a jogos védelmet a büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okok között objektív büntethetőségi akadályként szabályozza, és a jogos védelem során megvalósított cselekményt „nem büntetendőnek” nyilvánítja. Tehát az a cselekmény, amelyet a védekező a jogtalan támadás elhárítása érdekében kifejt, ha azzal megvalósítja a Btk. Különös Részében meghatározott valamely törvényi tényállást, nélkülözi a társadalomra veszélyességet, ezáltal nem bűncselekmény.

[37] A jogos védelem megítélésénél döntő kérdés, hogy jogtalannak tekinthető támadás (vagy annak közvetlen veszélye) hatására, annak elhárítása érdekében cselekedett-e az elkövető. Jogtalan támadás hiányában ugyanis a jogos védelmi helyzet fel sem merülhet még akkor sem, ha az elkövetés éjszaka történt (BH 2018.103.).

[38] A törvény megfogalmazása szerinti „intézett” támadásról van szó akkor, ha az elkövető valamely, a Btk. Különös Részében büntetni rendelt bűncselekmény (szabálysértés) törvényi tényállásának megvalósítását megkezdte. Közvetlenül fenyegető pedig a támadás akkor, ha a támadás megkezdésétől azonnal vagy igen rövid időn belül reálisan tartani lehet.

[39] A jogos védelmi helyzet értékelésekor, így a támadás ténye, illetve annak jogtalansága megállapításakor az előzmények és a teljes cselekménysor vizsgálata szükséges annak meghatározásával, hogy az érintett elkövető tekintetében a jogos védelmi helyzet mikor kezdődött, és meddig tartott.

[40] A védekezést ugyanis támadás előzi meg, az elhárítás pedig válasz a támadásra. A védekezés azért jogos, mert a támadás jogtalan. Ha van jogtalan támadás, akkor annak elhárítása szükséges.

[41] A felülvizsgálat keretében valamely büntethetőséget kizáró ok – így a jogos védelem – kizárólag az irányadó tények alapulvételével vizsgálható (BH 2017.323.).

[42] A jogerős, a felülvizsgálatban irányadó tényállás lényege szerint

– a szórakozóhelyről való távozása során az indulatossá vált II. r. terhelt a bejárat előtti területen szóváltásba került a kidobóként ott dolgozó IV. r. terhelttel, majd levette a felső ruházatát, és veréssel fenyegetőzött;

– a IV. r. terhelt ezt követően a szórakozóhellyel szemközt lévő parkolóban legalább egyszer, oldalról megütötte a II. r. terhelt fejét;

– a II. r. terhelt ekkor beült 1. számú tanú gépkocsijába, azonban mielőtt elindultak volna, a IV. r. terhelt egy ütéssel kitörte az autó jobb oldali hátsó ajtajának ablaküvegét;

– a IV. r. terhelt általi bántalmazás következtében a II. r. terhelt 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett.

[43] Az irányadó tényállás ezen része szerint tehát az időrendben első konfliktus a szórakozóhely előtt a II. r. és a IV. r. terhelt között jött létre, melynek során a IV. r. terhelt a parkolóban oldalról fejen ütötte a II. r. terheltet, majd egy ütéssel kitörte 1. számú tanú személygépkocsijának ablaküvegét.

[44] Kétségtelen, hogy a II. r. terhelt a szórakozóhely bejárata előtt veréssel fenyegetőzött, és őt a IV. r. terhelt az út túloldalán lévő parkolóban bántalmazta. Az a körülmény, hogy a szórakozóhely biztonsági őreként dolgozó IV. r. terhelt a II. r. terhelt „kihívása” után nem ment vissza a szórakozóhelyre, hanem a II. r. terhelttel együtt tartott a parkolóban rá váró gépkocsiig, arra utal, hogy a IV. r. terhelt a verekedésre történő felhívást elfogadta, míg a helyszínről távozó – a II. r. terheltet szállító – gépkocsi ablaküvege kitörését megelőzően pedig a II. r. terhelt részéről semmilyen jogtalan támadás nem történt.

[45] A verekedésre szóló kihívás és annak elfogadása egyaránt – legalább eshetőleges – testbántalmazási szándékot feltételez, ennélfogva a jogos védelmi helyzet egyik fél javára sem állapítható meg.

[46] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt szabadságvesztéssel büntetendő.

[47] A bűncselekmény egyes tényállási elemei – a bűncselekmény megvalósulásának konjunktív feltételei – a kihívó közösségellenesség, az erőszakos elkövetés és a magatartás mások megbotránkoztatására, riadalom keltésére való alkalmassága (BH 2020.61.).

[48] A IV. r. terhelt a II. r. terhelt kihívását elfogadva őt bántalmazta és a jármű szélvédőjét betörte, nem kétséges tehát, hogy a IV. r. terhelt a II. r. terhelt testére és a jármű ablakára irányulóan támadó jellegű fizikai ráhatást, erőszakot alkalmazott. Ez a magatartás belvárosban, közterületen tanúsított erőszakos, a közösségi normákkal szembeforduló magatartás volt, amely alkalmas megbotránkozás, riadalom kiváltására.

[49] A támadott alapítélet tényállása a IV. r. terhelt tekintetében minden olyan elemet tartalmazott, amelyek maradéktalanul megfelelnek a garázdaság vétsége törvényi tényállási elemeinek [Btk. 339. § (1) bek.].

[50] A IV. r. terhelt további magatartásának helyes jogi értékelése során a következőket kell figyelembe venni.

[51] Az irányadó tényállás további részében azt rögzíti, hogy

– a II. r. terhelt az őt ért sérelmek miatt a szintén ittas állapotban lévő I. r. és a III. r. terhelt társaságában visszatért a parkolóba, a gépjárműből az I. r. terhelt egy vasvillát, a II. r. terhelt egy fából készült eszközt vett magához, majd mindhárman a szórakozóhely bejárata felé indultak;

– ezt észlelve a kidobók – köztük a IV. r. terhelt – a szórakozóhely bejárati ajtaját bezárták;

– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel és a testi erejükkel betörték a bejárat ajtó üvegét, majd az ajtót beszakítva bementek a helyiségbe, ahol rátámadtak a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltre, akikkel ezt követően kölcsönösen bántalmazni kezdték egymást;

– ennek során a IV. r. és a III. r. terhelt is kölcsönösen bántalmazták egymást, melynek során mindketten a földre kerültek, ahol tovább dulakodtak, melynek során a IV. r. terhelt megütötte a III. r. terhelt orrát, amely ennek következtében eltört;

– az V. r. terhelt közben a szórakozóhely egyik helyiségébe menekült és magára zárta az ajtót, míg az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel az V. r. terhelt után mentek és rátörték az ajtót;

– a helyiségből a IV. r. és az V. r. terhelt először egy felmosónyelet vett magához, majd a későbbiek során a velük szemben álló társaságtól elvették a vasvillát. A verekedés alatt az I. r. terhelt egy bárszéket felemelve megütötte azzal az ott tartózkodó 2. számú tanút, aki ennek következtében a jobb bordáján felületes, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett;

– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a náluk lévő eszközökkel tovább bántalmazták a már földön fekvő IV. r. és V. r. terheltet, ekkor a VI. r. terhelt lökdösni kezdte az I. r., a II. r. és a III. r. terheltet;

– a szórakozóhelyen tartózkodók, valamint IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt ezután a vasvillát magukhoz véve a hátsó kijáraton át a benzinkút irányába menekültek, míg az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt a lőfegyvert és a baseballütőt maguknál tartva visszaszaladtak a parkolóba és beültek az I. r. terhelt autójába.

[52] Az irányadó tényállás szerint a konfliktus ezen része során tehát

– nem a IV. r. terhelt (és társai) léptek fel támadólag, hanem az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt érkezett a helyszínre vasvillával és más eszközzel felfegyverkezve, és támadott rá a IV. r. terheltre (és társaira);

– a IV. r. terhelt és a vele lévő személyek a diszkó ajtaját magukra zárták, nem bocsátkoztak verekedésbe;

– az I. r. terhelt és társai az ajtót betörve rátámadtak a IV. r., az V. r. és a VI. r. terheltre és köztük kölcsönös bántalmazás alakult ki;

– a verekedés során a IV. r. és a III. r. terhelt is bántalmazták egymást kölcsönösen, melynek során mindketten a földre kerültek, ahol tovább dulakodtak, a IV. r. terhelt megütötte a III. r. terhelt orrát, amely ennek következtében eltört;

– az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt bántalmazta a földön fekvő IV. r. és V. r. terheltet, amikor a VI. r. terhelt lökdösni kezdte őket;

– végül a IV. r., az V. r. és a VI. r. terhelt a támadóktól elvett vasvillával a hátsó kijáraton elmenekült.

[53] Következésképpen az irányadó tényállás alapján a IV. r. terhelt javára a jogos védelmi helyzet megállapítható figyelemmel arra, hogy őt a testi épsége ellen intézett jogtalan támadás érte [Btk. 22. § (1) bek.].

[54] A jogos védelmi helyzet időben akkor kezdődött, amikor a felfegyverkezett támadók a diszkó ajtaját a bent lévőkre rátörték, ekkor ugyanis a tettleges bántalmazás (személy elleni támadás) közvetlen veszélye teremtődött meg; a személy elleni támadás pedig rövid időn belül be is következett.

[55] A jogos védelmi helyzet pedig mindaddig fennáll, ameddig a megtámadott okkal tarthat a támadás megkezdésétől vagy annak folytatásától.

[56] Jelen esetben, figyelemmel az egységes cselekménysorra, a IV. r. terhelt az épületből történt sikeres elmeneküléséig jogos védelmi helyzetben volt. Ekként pedig a támadókkal szemben jogszerűen alkalmazott erőszakot.

[57] Az eljárt bíróság az I. r., a II. r. és a III. r. terhelt tekintetében megállapította, hogy a cselekményük során olyan eszközt használtak, amely miatt az felfegyverkezve elkövetett, hárman támadtak a többi terheltre, így az csoportosan elkövetett is, és mindez éjszaka történt.

[58] Következésképpen a IV. r. terhelt vonatkozásában a Btk. 22. § (2) bekezdés a) pont aa), ac) és ad) alpontja szerinti jogos védelmi helyzet állt fenn.

[59] Ekként a Kúria – miután nem észlelt olyan további eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a Be. 662. § (2) bekezdés a) pontja alapján a járásbíróság ítéletét a IV. r. terhelt tekintetében megváltoztatta; a IV. r. terhelt köznyugalom elleni bűncselekményét a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő garázdaság vétségének minősítette, míg a Be. 566. § (1) bekezdés d) pontjára figyelemmel őt az ellene a Btk. 164. § (1) bekezdésében meghatározott és a (3) bekezdés szerint minősülő testi sértés bűntette miatt emelt vád alól felmentette, a halmazati büntetésre való utalást mellőzte. Egyebekben a Be. 662. § (1) bekezdése alapján a megtámadott határozatot a IV. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.