2025. évi CIV. törvény indokolás

A Magyarország Kormánya és Kuvait Állam között a beruházások ösztönzéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás (a továbbiakban: Megállapodás) létrehozásának célja a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fejlesztése, különösen az egymás területén megvalósuló beruházási tevékenység feltételeinek kedvezőbbé és biztonságosabbá tételével, valamint a beruházások ösztönzésével.

A két ország között létrejövő beruházásvédelmi megállapodás jogi keretet teremt az egymás területén megvalósuló beruházások tekintetében. Meghatározza a beruházás fogalmát, megfogalmazza a kedvező beruházási feltételek megteremtésének szükségességét. A Megállapodás a beruházók beruházási vitáival kapcsolatban az igazságos és méltányos elbánást írja elő. Lényeges rendelkezés ezen kívül a nemzeti elbánás és a legnagyobb kedvezmény elve alkalmazásának előírása, az indokolt kivételek megjelölésével (pl. integrációk keretében nyújtott kedvezmények). Rendelkezik tovább a keletkezett jövedelmek átutalásáról, az esetleges államosítás esetén követendő gyakorlatról. A Megállapodás szabályozza a Szerződő Felek, valamint a beruházó és az állam közötti viták rendezésének módjait.

A Megállapodás egyik legfőbb rendeltetése, hogy a két ország beruházói számára biztosítottak legyenek a beruházásaik védelmét jelentő jogi garanciális elemek. A beruházók számára különösen fontos az esetlegesen – akár az állammal szemben is – felmerülő jogviták tisztességes, pártatlan választottbíráskodás mellett történő rendezése. Többek között ennek garanciáit is nyújtja a Megállapodás.

Magyarország és Kuvait Állam között a tárgyalások lefolytatására irányuló felhatalmazást a Magyar Köztársaság és Kuvait Állam között a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás módosításáról szóló Megállapodás létrehozására adott felhatalmazásról szóló 65/2020. (VIII. 17.) ME határozat és az Európai Bizottság 2020. március 12-én kelt határozata tartalmazza.

Jelen Megállapodás a két állam között 1989. november 8-án aláírt és 1994. március 1-én hatályba lépett, a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló, az utóbbi évtizedek nemzetközi gazdasági környezetében bekövetkezett jelentős változások következtében elavulttá vált megállapodás helyébe lép. Jelen Megállapodás hatályba lépésével a korábbi megállapodás, illetve az abból fakadó jogok és kötelezettségek hatályukat vesztik.

Jelen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő, és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A Megállapodás a nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos eljárásról szóló 2005. évi L. törvény (a továbbiakban: Nsztv.) 2. § a) pontja szerinti nemzetközi szerződésnek minősül, arra ennek megfelelően az Nsztv. előírásai vonatkoznak.

Az Nsztv. 7. § (1) bekezdés a) pontjára és (3) bekezdés b) pontjára való tekintettel a nemzetközi szerződés kötelező hatályának elismerésére akkor kerülhet sor, ha a szerződés szövegének ismeretében az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe tartozó nemzetközi szerződés esetében az Országgyűlés erre felhatalmazást ad.

Az aláírást követően a Megállapodás hatálybalépése érdekében annak kötelező hatálya elismerésére az Országgyűlés – a Megállapodás kihirdetéséről szóló törvényjavaslat elfogadása útján adott – ad felhatalmazást. A Kormány így a Megállapodás szövegének végleges megállapítását követően a törvényjavaslatot benyújtotta az Országgyűlésnek a Megállapodás kötelező hatályának elismerésére vonatkozó felhatalmazás megadása céljából.

Az Nsztv. 7. § (2) bekezdése és 9. § (1) bekezdése szerint a Megállapodás kihirdetése az Országgyűlés hatáskörébe tartozik.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelően a törvény 1. melléklete a Megállapodás hiteles magyar nyelvű szövegét, a 2. melléklete a hiteles angol nyelvű szövegét tartalmazza.

A 4. § a törvény hatálybalépéséről rendelkezik. A Megállapodás hatálybalépésének naptári napját – az Nsztv. 10. § (4) bekezdésének megfelelően – a külpolitikáért felelős miniszter annak ismertté válását követően a Magyar Közlönyben közzétett közleményével állapítja meg.

Az Nsztv. 10. § (1) bekezdés f) pontjának megfelelően az 5. § a törvény végrehajtásáért felelős minisztert nevezi meg.

A 6. § a felek között a tárgyban korábban hatályos megállapodás hatályon kívül helyezéséről rendelkezik.

A Megállapodás 1. cikke a fogalmi meghatározásokat tartalmazza. Lényeges, hogy a „beruházó” fogalmi meghatározása alapján biztosított a Megállapodásban rögzített védelmi és garancia rendszer. A Megállapodás a beruházó által a másik szerződő fél területén létrehozott beruházásai tekintetében alkalmazandó. A beruházás fogalma szélesen definiált, példaként beruházásnak minősül egy külföldi befektető gazdasági társaságban való részesedése, a gazdasági tevékenység megvalósításához vásárolt ingatlan, olyan jog vagy kedvezmény, ami a külföldi befektetőt megilleti.

A 2. cikkben a felek vállalásokat tesznek a tisztességes és méltányos elbánás biztosításáról a másik fél beruházásainak és beruházóinak számára. Emellett teljes körű biztonságot biztosítanak a másik fel területén megvalósult beruházásoknak.

A 3. cikk a diszkriminációmentesség, a nemzeti és a legnagyobb kedvezményes elbánás elvét rögzíti. A nemzeti elbánás elve szerint a külföldi beruházót a fogadó állam nem részesítheti hátrányosabb elbánásban, mint amelyet a gazdaság hazai szereplőinek biztosít. A legnagyobb kedvezmény elve alapján a szerződő államok beruházói kölcsönösen jogosultak azokra a kedvezményekre, amelyeket egy harmadik ország beruházója megkapott vagy meg fog kapni a beruházást fogadó országban. Rögzítik továbbá a Felek, hogy más nemzetközi beruházási szerződésekben és egyéb kereskedelmi megállapodásokban lefektetett anyagi kötelezettségek önmagukban nem minősülnek „elbánásnak”.

A 4. cikk lényeges új szabályozási elemet tartalmaz: rögzíti a Felek szabályozási jogát. E szerint a Megállapodás rendelkezései nem befolyásolják a Felek azon jogát, hogy a jogos szakpolitikai céljaik eléréséhez szükséges szabályozási intézkedéseket fogadjanak el olyan területeken, mint a közegészségügy, a biztonság, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem stb. A szabályozási keretnek a beruházás szempontjából negatív változása sem feltétlenül jelenti a Megállapodás megsértését. A Megállapodás rendelkezést tartalmaz továbbá az esetlegesen korábban nyújtott állami támogatást illetően.

Az 5. cikk rendelkezik az elszenvedett veszteségek rendezése érdekében biztosított kártalanítás feltételeiről. A cikk értelmében amennyiben a Szerződő Fél a saját, vagy harmadik állam beruházóját vagy beruházását háborúval, fegyveres összeütközéssel, szükségállapottal, felkeléssel, lázadással, zavargással vagy egyéb hasonló eseménnyel összefüggésben elszenvedett károkra tekintettel kártalanításban részesíti, a másik Szerződő Fél beruházóit ért veszteségekre tekintettel ugyanilyen szintű kártalanítást köteles biztosítani.

A 6. cikk rögzíti a kisajátítás szabályait. A másik Szerződő Fél beruházói által megvalósított beruházások kizárólag közcélból, tisztességes eljárás keretében, megkülönböztetéstől mentes módon, illetve azonnali, megfelelő és tényleges kártalanítás ellenében kerülhetnek kisajátításra. Annak megítélése, hogy a hozott intézkedés vagy intézkedéssorozat kisajátítással azonos hatású-e, tényeken alapuló, eseti elbírálást igényel, amelynek szempontjait a Megállapodás rögzíti. A kisajátítás napjától a tényleges kártalanítás megtörténtének napjáig kereskedelmileg elfogadható mértékű kamat jár. A kártalanítás késedelem nélkül teljesítendő, ténylegesen hozzáférhetőnek, szabadon átváltható pénznemben szabadon átutalhatónak kell lennie.

A 7. cikk a beruházásból származó jövedelmek átutalásának szabadságát rögzíti, felsorolva azon kifizetéseket, amelyek esetében szabad az átutalás. Az átutalásokat szabadon átváltható pénznemben kell késedelem nélkül teljesíteni, összhangban annak a Szerződő Félnek a törvényeivel és jogszabályaival, ahol a beruházást létrehozták.

A 8. cikk a beruházáshoz kapcsolódó jogátruházás kérdéseit szabályozza. Az átruházott jogok és követelések nem haladhatják meg a beruházó eredeti jogait és követeléseit.

A 9. cikk az egyik szerződő állam és a másik szerződő állam beruházója között az egyik szerződő állam területén lévő beruházásával kapcsolatban keletkezett viták rendezésének módját adja meg. A keletkezett vitát a vitában álló feleknek peren kívül, barátságos módon, tárgyalásos úton kell egymással rendezniük. Az egyik szerződő fél beruházója írásban kéri a másik szerződő felet a tárgyalásos vitarendezésre, megadva a tényállást, a kifogással élő beruházó megállapításait, a bizonyítékokat és a feltételezett jogalapot egyaránt.

Amennyiben a vitát hat hónapon belül nem sikerül rendezni, a beruházó fordulhat többek között a beruházást fogadó állam bíróságához; vagy a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központjához (ICSID); vagy ad hoc választott bírósághoz, amely vagy az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottságának szabályai alapján jött létre; vagy a Beruházási Viták Rendezése Központjának Titkársága által az eljáráshoz szükséges kiegészítő intézkedések szabályai szerint. A fenti vitarendezési módok útján való igényérvényesítés kizárja, hogy a beruházó másik fórumhoz is kérelemmel forduljon az adott ügyben. A választottbíróság által meghozott döntés végleges és kötelező érvényű a vitában résztvevő felek számára és azt az érintett szerződő állam jogszabályaival összhangban kell végrehajtani.

A hazai, külföldön beruházást végrehajtó vállalkozások védelmében különösen nagy jelentőségű a választottbíráskodás lehetőségének biztosítása. Az Európai Unió tagországai számára legfontosabb kereskedelmi partnerekkel önálló vagy szabadkereskedelmi megállapodás keretében kitárgyalandó beruházási megállapodást a tagországok által adott felhatalmazás alapján az Európai Bizottság tárgyal. Átmeneti időre szólóan a tagországok létrehozhatnak kétoldalú beruházásvédelmi megállapodásokat azon harmadik országokkal, amelyekkel az Európai Bizottság nem rendelkezik tárgyalási felhatalmazással. Így figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy Magyarország kétoldalú keretben beruházásvédelmi megállapodást – megfelelő hazai és az Európai Bizottság által adott felhatalmazás alapján – csak fejlődő, legkevésbé fejlett, illetve átmeneti gazdaságú országokkal köthet, ahol a jogrend és a jogbiztonság nem minden esetben éri el a fejlett országokban meglévő szintet. Kiemelendő, hogy a beruházásvédelmi megállapodások lényegét, értelmét éppen a beruházó tulajdonának védelmét szolgáló választottbíráskodás lehetősége jelenti. Ezért fontos, hogy a megállapodások tartalmazzák a beruházók védelmét szolgáló legfőbb garanciális elemet.

A cikk rögzíti továbbá, hogy amennyiben a jövőben létrejön egy többoldalú beruházási választottbíróság vagy a jogvitákra alkalmazandó fellebbezési mechanizmus, és az annak keretében létrejött megállapodásnak Magyarország és Kuvait Állam egyaránt részese, a jelen Megállapodás jogvitákra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók.

A 10. cikk – hivatkozva az ENSZ Nemzetközi Kereskedelmi Jogi Bizottsága (UNCITRAL) által 2023. július 7-én elfogadott, a nemzetközi beruházási viták rendezésében eljáró választottbírák magatartási kódexére – rögzíti, hogy a választottbírák függetlenek, és nem állhatnak kapcsolatban egyetlen kormánnyal sem, továbbá nem vehetnek részt olyan vita elbírálásában, amely közvetlen vagy közvetett összeférhetetlenséget eredményezne. Amennyiben felmerül valamely választottbíró összeférhetetlensége, az érdekelt fél kifogással élhet, amelynek keretében felkérheti az ICSID főtitkárát, hogy döntsön az érintett választottbíró kizárásáról.

A Szerződő Felek közötti jogviták rendezésének módját adja meg a Megállapodás 11. cikke. A Szerződő Felek között a Megállapodás értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatban felmerült viták tárgyalások, konzultációk útján kerülnek rendezésre. Amennyiben hat hónapon belül nem sikerül rendezni a vitás kérdést, úgy azt háromtagú választottbíróság elé kell terjeszteni. A cikk rendelkezik a választottbíróság létrehozásának módjáról. A választottbíróság döntése végleges és kötelező mindkét fél számára.

A 12. cikk rendelkezik arról, hogy a Szerződő Felek elismerik a vállalati társadalmi felelősségvállalás hozzájárulását a beruházások fenntartható növekedésben betöltött pozitív szerepének erősítéséhez.

A 13. és 14. cikkek értelmében a Szerződő Felek elismerik az egyes Szerződő Felek jogát arra, hogy meghatározzák fenntartható fejlődési politikáikat és prioritásaikat és saját környezetvédelmi, illetve munkajogi normáikat melyeknek azonban összhangban kell állniuk a Szerződő Feleknek a nemzetközileg elismert környezetvédelmi és munkajogi szabványok és megállapodások iránti kötelezettségvállalásaival. A Szerződő Felek továbbá kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem ösztönzik a beruházásokat a nemzeti környezetvédelmi és munkajogi jogszabályaikban biztosított védelmi szint gyengítésével vagy csökkentésével.

A 15. cikk szerint a Megállapodás egyetlen rendelkezése sem korlátozza a szerződő felek beruházóinak azon jogát, hogy bármely olyan kedvezőbb elbánásban részesüljenek, amelyet olyan meglévő vagy jövőbeli két- vagy többoldalú megállapodás ír elő, amelynek mindkét Szerződő Fél a részese.

A 16. cikk értelmében a Megállapodás alkalmazandó azokra a beruházásokra, amelyeket az egyik Szerződő Fél területén a másik Szerződő Fél beruházói a Megállapodás hatálybalépése előtt és után hajtottak végre, de nem alkalmazandó olyan vitákra vagy követelésekre, amelyek a Megállapodás hatálybalépése előtt keletkeztek vagy amelyeket a Megállapodás hatálybalépése előtt rendeztek.

A 17. cikk az információk átláthatóságáról és közzétételéről szól. E cikk rendelkezik a Szerződő Felek egymás beruházóit és azok beruházásait esetlegesen érintő jogszabályaival, nemzetközi megállapodásaival kapcsolatos tájékoztatási kötelezettségéről.

A 18. cikk a Megállapodás értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos egyeztetések körét szabályozza.

A 19. cikk a Megállapodás alóli általános kivételeket és azok feltételeit határozza meg. Fizetési mérleg problémák alapján például rendkívüli intézkedések hozhatók. Ezen különleges körülmények között hozott intézkedéseknek azonban méltányosnak kell lenniük, nem alkalmazhatóak önkényesen, sem indokolatlan hátrányos megkülönböztetésként, és az intézkedésekről, azok mibenlétéről és várható időtartamáról a másik Szerződő Felet értesíteni kell. A Szerződő Felek megállapodtak abban is, hogy a Megállapodás 9. cikke szerinti vitarendezés nem minősül elbánásnak, preferenciának vagy kiváltságnak.

A 20. cikk értelmében bármelyik Szerződő Fél megtagadhatja a jelen Megállapodás keretében nyújtott előnyöket a másik Szerződő Fél jogi személyiséggel rendelkező beruházójától, amennyiben az nem folytat számottevő gazdasági tevékenységet azon Szerződő Fél területén, amely joga szerint azt létrehozták, vagy az előnyök nyújtását megtagadó Szerződő Fél olyan intézkedéseket fogad el vagy tart fenn a harmadik állammal szemben, amelyek tiltják az ilyen beruházóval folytatott és a beruházásaihoz kapcsolódó ügyleteket.

A 21. cikk rögzíti, hogy a Megállapodás egyetlen rendelkezése sem akadályozza a Szerződő Feleket abban, hogy gyakorolják a meglévő vagy jövőbeli gazdasági integrációs megállapodásokban való tagságukból eredő jogaikat és teljesítsék kötelezettségeiket, ideértve a szabadkereskedelmi övezetekből, vámunióból, közös piaci gazdasági és monetáris unióból eredő, különösen pedig az Európai Unióban, illetve az Öböl Menti Együttműködési Tanácsban (GCC) betöltött tagságot. A cikk alapján továbbá a Megállapodás nem kötelezi a Szerződő Feleket arra, hogy a másik Szerződő Fél beruházóira és azok beruházásaira kiterjessze az ilyen gazdasági integrációs megállapodásban való tagságából vagy részvételéből eredő bármely bánásmód, kedvezmény vagy kiváltság előnyeit.

A 22. cikkben kerülnek rögzítésre a Megállapodás záró rendelkezései. A cikk rendelkezik a hatálybalépés, az időbeli hatály megszűnés és a módosítás kérdéseiről.

A Megállapodás tizenöt éves időtartamra szól, ami automatikusan meghosszabbodik, hacsak valamelyik Szerződő Fél a tizenöt éves időtartam lejárta előtt legalább egy évvel vagy azt követően bármikor írásban az fel nem mondja. A beruházások biztonsága érdekében arról is rendelkeztek a Szerződő Felek, hogy a Megállapodás felmondása előtt megvalósult beruházásokra vonatkozóan a Megállapodás rendelkezései a felmondást követő további tizenöt évig joghatás kiváltására alkalmasnak maradnak.

A Megállapodás bármely fél kérésére módosítható. Bármely módosítás a Megállapodás részét képezi és hatálybaléptetésük módja megegyező a Megállapodás hatálybaléptetésének szabályaival.

A felek diplomáciai úton értesítik egymást arról, hogy a Megállapodás hatálybalépésére vonatkozó belső eljárási követelményeiket teljesítették. Ez a Megállapodás az utolsó értesítés keltét követő hatvanadik napon lép hatályba.

A Megállapodás hatálybalépésével a felek között 1989. november 8-án aláírt, a beruházások elősegítéséről és kölcsönös védelméről szóló megállapodás, illetve az abból fakadó jogok és kötelezettségek hatályukat vesztik. Az 1989. évi megállapodás alkalmazandó azonban az 1989. évi megállapodásban meghatározott bármely olyan beruházásra, amelyet e Megállapodás hatálybalépése előtt hoztak létre, az e Megállapodás hatálybalépése előtt történt cselekmények vagy események tekintetében, feltéve, hogy a beruházó az 1989. évi megállapodás 11. cikke alapján az e Megállapodás hatálybalépésétől számított három éven belül igényt nyújt be.