KK ÍH 2025/108.

A nyilvános tőzsdei kereskedés rendeltetésszerű működését, kereskedési mechanizmusát figyelmen kívül hagyó, az érintett piac átláthatóságát akadályozó ügyleti magatartás hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, vagy valószínűsíthetően adhat a pénzügyi eszköz kínálata, kereslete vagy ára tekintetében, így piaci manipulációt valósít meg [596/2014/EU rendelet (MAR) 12. cikk (1) bekezdés a) pont, 15. cikk, I. melléklet A. szakasz d) pont; 2016/522 felhatalmazáson alapuló rendelet II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpont, 3. pont c) alpont; 2013. évi CXXXIX. törvény 75. § (4) bekezdés; 2017. évi I. törvény 85. § (5) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény 81. § (1), (2), (3) bekezdések, 82. § (1), (3) bekezdések; 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1), (2) bekezdések].

A perben nem álló K. Nyrt. (a továbbiakban: Kibocsátó) alapítója, nagytulajdonosa és igazgatóságának elnöke K. T. – a Kibocsátó munkatársa F. Cs. Á. közreműködésével – több találkozót szervezetett befektetőkkel. A K. T., F. Cs. Á., K. A., R. T. és a felperes részvételével létrejött találkozókon megállapodtak, hogy a K. T. által eladni kívánt kibocsátói részvényekből a többiek, így a felperes tőzsdei ügylettel vásárolnak; egyeztették a megbízás irányát, az árat, a mennyiséget és a kereskedés időpontját. K. T. ígéretet tett a részvények eladási árfolyamon történő visszavételére, ha a jövőben az árfolyam kedvezőtlen irányban változna. K. T. 2019. november 21. napján 9 óra 10 perc 5 másodperckor 17 000 darab kibocsátói részvényre vonatkozó eladási megbízást adott be a Budapesti Értéktőzsde (a továbbiakban: BÉT) azonnali piacán 1250 forintos árfolyamon. A felperes 9 óra 11 perc 31 másodperckor 8000 db részvényre vonatkozó vételi megbízást adott szintén 1250 forintos darabáron. Ezzel párhuzamosan R. T. 9 óra 10 perc 21 másodperckor 3600 db, F. Cs. Á. 9 óra 11 perc 7 másodperckor 2000 db, K. A. 9 óra 12 perc 59 másodperckor 1360 db részvényre adott vételi megbízást.

Az alperes a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Mnbtv.) 90. § (1) bekezdés b) pontja alapján hivatalból piacfelügyeleti eljárást indított a piaci visszaélésekről (piaci visszaélésekről szóló rendelet), valamint a 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv és a 2003/124/EK, a 2003/125/EK és a 2004/72/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, az Európai Parlament és a Tanács 2014. április 16-i 596/2014/EU rendelete (a továbbiakban: MAR) 12. és 15. cikkeiben foglaltak vizsgálatára. Ennek eredményeképpen az alperes a 2022. augusztus 3. napján kelt H-PJ-III-B-11/2022. számú határozata rendelkező részének I. pontjában megtiltotta, hogy a felperes a MAR piaci manipuláció tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket ismételten megsértse; továbbá II. pontjában a felperest a piaci manipuláció tilalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése miatt 15 millió forint piacfelügyeleti bíróság megfizetésére kötelezte. Megállapította, hogy a felperes vételi megbízásának valamennyi lényeges paramétere, az árfolyama, a megbízás iránya és az eladással érintett mennyiség nagyságrendje egyeztetésre került K. T.-vel. A felperes ezen ügylete hamis, félrevezető jelzéseket közvetíthetett a tőkepiaci szereplők irányába, elsődlegesen a vizsgált részvény átlagos napi forgalma (ezáltal likviditása), másodlagosan annak ára tekintetében, így sértette a jogtárgyat, a pénzügyi eszközök kereskedésének tisztaságát és átláthatóságát, ezáltal a tőkepiac integritását. Kereskedési magatartása alkalmas volt arra, hogy hamis benyomást keltsen a pénzügyi eszköz valós piaci megítéléséről és keresletéről-kínálatáról. Ezen cselekménye az 596/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek a harmadik országok egyes állami szervei és központi bankjai részére biztosított mentesség, a piaci manipuláció jelei, a közzétételi küszöbértékek, a késleltetésekkel kapcsolatos értesítések tekintetében illetékes hatóság, a tilalmi időszak alatti kereskedésre vonatkozó engedélyek és a vezető tisztségviselők értesítési kötelezettséggel járó ügyleteinek típusai tekintetében történő kiegészítéséről szóló, a Bizottság 2015. december 17-i (EU) 2016/522 felhatalmazáson alapuló rendelete (a továbbiakban: Vhr.) II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontjának és ezáltal a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontjának megvalósításán keresztül kimerítette a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontját, így a MAR 15. cikkébe ütközik. Az ügyletek – „improper matched orders” („rosszhiszeműen párosított megbízások”) – piaci manipulációra utaló kereskedési gyakorlatnak minősülnek.

Az alkalmazott jogkövetkezményeket a tiltás intézkedés kapcsán a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 400. § (2) bekezdés a) pontjára, míg a bírság vonatkozásában a Tpt. 405. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította. Egyrészt kifejtette, hogy nem merült fel arra vonatkozó pontos információ, hogy a felperesnek az eljárás során vizsgált megbízásaiból – egzakt módon, összegszerűen meghatározható – nyeresége vagy vesztesége keletkezett volna, ezért a Tpt. 405. § (4) bekezdése nem alkalmazandó. Másrészt a határozat 3.2.4. pontjában rögzítette a piacfelügyeleti bírság összegének megállapítására vonatkozó mérlegelésének szempontjait: a Mnbtv. 75. § (4), a Tpt. 399. § (5), valamint a MAR 31. cikk (1) bekezdéseire hivatkozással mérlegelte a jogsértés különös súlyát; tárgyi súlya körében a vételi ügylet nagyságrendjét. Súlyosító körülményt nem azonosított; enyhítő körülményként értékelte a felperes jogsértés elismerésének minősíthető nyilatkozatát; a határozat 20–21. oldalain – amelynek részét képezte a 2. szám táblázat szerinti részvényforgalmi kimutatás – leírtak szerint a piacfelügyeleti bírság összegének megállapítása során figyelembe vette, hogy a felperesnek – amennyiben csak az értekesített 6303 db részvényt veszi alapul – 7 781 510 forint nyeresége keletkezett, a fennmaradó 1697 db részvény a tulajdonában maradt.

A felperes keresetében a határozat megsemmisítését kérte. Egyebek mellett kifejtette, hogy esetében a MAR szerinti piaci manipuláció jogszabályi feltételei hiányoznak. Befektetésére valódi és jogszerű gazdasági érdekből, az osztalékból történő részesedés céljából került sor, a vásárolt részvények háromnegyedét megtartotta. A Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontjában, így a MAR I. melléklet A. szakasz d) alpontjában írt feltételek nem állnak fenn. Esetében nem ismétlődő megbízások teljesültek, egyetlen üzletkötés volt; ellenirányú ügylet nem történt, a részéről a vételt aznap eladási ajánlat nem követte; az eladási és vételi megbízás között az „egyidejűleg vagy közel egyidejűleg” feltétel nem teljesült pontos; a tőzsdei kereskedelemben az egyeztetett üzletkötések, azaz fix ügyletek jogszerűek.

Vitatta a piacfelügyeleti bírság összegére vonatkozó alperesi mérlegelést. Álláspontja szerint a bírság a hasonló jogsértések során kiszabott összegekhez képest indokolatlanul magas. Az alperes nem vett figyelembe az Mnbtv. 75. § (4) bekezdésében foglalt szempontot, és tévesen állapította meg, hogy a Tpt. 405. § (4) bekezdése nem alkalmazható. Az ügylettel elért nyereséget pontosan megállapíthatónak tartotta, amely az 3 916 690 forint. Sérelmezte, hogy az alperes a nyereség összegének kiszámításakor figyelembe vett olyan tételeket, amelyek nem a kifogásolt ügyletből származtak. Az alperes a védiratában a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát – a bírság összegszerűsége tekintetében – a Kp. 89. § (1) bekezdés b) pontja alapján megsemmisítette, és alperest e körben új eljárásra kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. Határozatának indokolásában a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontja, 12. cikk (3) bekezdése, 15. cikke, I. melléklet A. szakasz d) pontja, a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 3. pont c) alpontja, 4. pont b) alpontja idézésével rögzítette, hogy a Vhr. 1. szakasz 3. pont c) alpontja alapján egy ügylet akkor minősül „rosszhiszeműen párosított megbízások” gyakorlatnak, ha (1) ugyanazon piaci szereplő vagy különböző, de egymással összejátszó felek által (2) egyidejűleg vagy közel egyidejűleg (3) nagyon hasonló mennyiségre és (4) hasonló árra vonatkozóan adott vételi és eladási kereskedési megbízások eredményeként végrehajtott ügyletekről van szó. K. T., valamint a felperes és 3 további természetes személy előre letárgyaltak egy olyan tőzsdei tranzakciót, melynek valamennyi lényeges paramétere, így annak árfolyama, a megbízás iránya és az eladással érintett mennyiség nagyságrendje is egyeztetésre került, így egymással összejátszó felek hajtották végre az érintett ügyleteket. Önmagában azzal, hogy az ügylet lényeges elemeit egyeztették, az összejátszás megvalósult. Egyetértett az alperessel abban, hogy a jogsértés megvalósulása körében nincs jelentősége annak, hogy a felperes szándéka ténylegesen mire irányult, a piaci manipuláció megvalósulhat úgy is, hogy a piaci szereplőt racionális gazdasági cél vezeti. A perben vizsgált ügylet nem a szabályozás szerinti fix ügylet volt. Az eladási és a vételi megbízások közel egyidejűleg (3 percen belül) kerültek végrehajtásra. Nem csak a felperes által megvásárolt mennyiség a releváns, az egyeztetésben részt vevő felek által adott vételi megbízások összességét kell K. T. által beadott 17 000 darabra vonatkozó eladási megbízáshoz viszonyítani. Az eladási ajánlattal szemben 14 960 darab vásárolt részvény volt (88%), amely nagyon hasonló mennyiségnek tekinthető. Az eladási megbízás és a vételi megbízások részvénydarabára azonos volt (1250 forint). A perbeli esetben a jogszabályi kritériumok megvalósultak, ezért az alperes jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy azok „rosszhiszeműen párosított megbízások” körébe tartoznak. A Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja értelmében pedig a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 3. pont c) alpontja szerinti „rosszhiszeműen párosított megbízások” a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontja szerinti hamis vagy félrevezető jelzésekhez kapcsolódó manipulatív jelet meghatározó, azaz piaci manipulációra utaló kereskedési gyakorlatnak minősülnek. A MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i) alpontja alapján az az ügylet, amely félrevezető jelzéseket adhat – eredményétől függetlenül – valamely pénzügyi eszköz kínálata, kereslete vagy ára tekintetében, piaci manipulációnak minősül. A piaci manipuláció megvalósítása nem feltételezi eredmény bekövetkezését, nem kell, hogy az adott magatartás a piaci szereplőket ténylegesen megtévessze, vagy a keresleti-kínálati viszonyok ténylegesen megváltozzanak, illetve az árfolyamváltozás ténylegesen megtörténjen, elegendő az, ha ezek lehetősége fennáll, azaz az adott magatartás alkalmas ezen eredmények kiváltására. Az alperesnek ezért a megbízások tényleges piacbefolyásoló eredményét nem kellett bizonyítania. A részes felek azáltal, hogy egymással egyeztettek, kiiktatták a piac működését, ez félrevezető jelet adhatott a többi piaci szereplőnek a részvény keresletére, kínálatára nézve, mivel a kereskedés nem a szabadpiaci működés mellett elérhető valós forgalmat tükrözte. Mindezek alapján a piaci manipuláció jogszabályi feltételei megvalósultak, az alperes ezért jogszerűen állapította meg, hogy a felperes megvalósította a MAR 15. cikke által tiltott piaci manipulációt. Jogszabály nem követeli meg azt, hogy a vevő még aznap el is adja a megvásárolt részvényt, ezért a felperes alaptalanul állította ezen feltétel hiányát. Az eladásra kínált részvénymennyiség 88%-át az egyeztetésben részt vevő felek vásárolták meg, így ezen vételi megbízások jelentős arányt képviseltek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek napi forgalmában. Nincs jelentősége a piaci manipuláció megvalósulása szempontjából, hogy a felperes csak egyszeri vételi ajánlatot hajtott végre, mivel az ő megbízását az egyeztetésben részt vevő felek ügyletével együtt kell értékelni. Nem csak az minősül piaci manipulációnak, amikor az összejátszó felek egy adott részvénycsomagot (fiktív forgalmat generálva) egymás között oda-vissza adogatnak, vagy azok ügyletek, amelyek nagy árfolyamváltozással járnak.

Ezt követően az elsőfokú bíróság a felügyeleti bírság összegszerűsége tekintetében elvégzett alperesi mérlegelés jogszerűségét vizsgálta. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 85. § (5), az Mnbtv. 75. § (4), a MAR 31. cikk (1), és a Tpt. 405. § (4) bekezdései idézésével – a Kúria Kfv.I.35.246/2019/4., Kfv.I.35.588/ 2016/10., Kfv.I.35.220/2015/8. és Kfv.III.37.582/2016/16. számú ítéleteiben foglaltakra figyelemmel – kifejtette, hogy az adott ügyben releváns, lényeges szempontokat kell kiemeli és okszerűen értékelni. A Tpt. 405. § (4) bekezdése szerinti bírságkorlát nem alkalmazható, mert a felperes az ügylettel vett részvények közül az alperesi határozathozatal időpontjáig még nem adta el az összeset, így nem realizálta a teljes nyereséget, ezért az eljárás során vizsgált vételi megbízásból elért nyereség összege nem számítható ki. A Kp. 4. § (1) és (3) bekezdései alapján a közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási szerv közigazgatási cselekménye, így nem az alperes perbeli előadását, hanem a határozatban foglaltakat kellett vizsgálnia. A határozat szövege a 21. oldalon a táblázat alatti 2. bekezdésben – a nyelvtani értelmezés alapján – azt tartalmazza, hogy az alperes az e szövegrész feletti szempontokat is figyelembe vette a bírság kiszabása során. Ezen mondat felett szerepel a táblázat, illetve a táblázat alatt az a szöveg, hogy: „Amennyiben csak az értékesített 6303 darabos részvénymennyiséget is vesszük alapul, a vételi ár figyelembevétel 7 781 510 forint nyeresége keletkezett a felperesnek…”. Ezért az alperes figyelembe vette a nyereség összegét is, amelyhez képest a megállapított bírság összege ennek mintegy kétszerese. A táblázat adatait vizsgálva megállapítható, hogy a 7 781 510 forint nyereség összegét az alperes nem pontosan állapította meg; kiszámításakor olyan tételeket is figyelembe vett, amelyek a megállapított jogsértéssel nem érintettek, így a bírságkiszabás alapjául sem vehetők számításba. Az Mnbtv. 75. § (4) bekezdés g) pontja szerinti vagyoni előny nem volt figyelembe vehető, az erre vonatkozó alperesi mérlegelés nem volt okszerű. Iránymutatása szerint a megismételt eljárás során az alperesnek egyértelműen állást kell foglalnia arról, hogy megállapítható-e a felperes jogsértő magatartásával elért vagyoni előny vagy sem. Amennyiben igen, akkor a felperes által becsatolt igazolások figyelembevételével pontosan és tényszerűen szükséges azt meghatároznia. Amennyiben nem, akkor az új határozata szükségtelenül, értelemzavaró módon ne tartalmazzon nyereségszámításra vonatkozó táblázatot, ismételten végezze el a bírságkiszabásra vonatkozó mérlegelését, vizsgálja meg, hogy lehet-e további enyhítő körülményeket figyelembe venni, majd a határozatában egyértelműen rögzítse a mérlegelése szempontjait.

A felperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alperesi határozat – teljes egészében történő – megsemmisítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. A keresetében foglaltakat fenntartva előadta, hogy az elsőfokú bíróság megsértette a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontját, 15. és 31. cikkeit, I. melléklet A) szakasz d) pontját, a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontját, 3. pont c) alpontját, 1. pont a) alpontját és 3. pont a) alpontját, az Mnbtv. 75. § (1) bekezdés b) pontját, külön annak bf) alpontját, valamint az IM rendelet 2. § (2) bekezdését. Összefoglalta az alperesi határozat megállapításait, valamint az elsőfokú ítélet jogalapra vonatkozó indokolását, majd kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság jogszabálysértő módon állapította meg az alperesi határozatban foglalt jogalap fennállását. A MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontja, 15. cikke és I. melléklet A) szakasz d) pontja értelmében hamis vagy félrevezető jelzésekhez és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek esetében (1) a vételi vagy eladási megbízásokkal szemben ellenirányú ügylettel lezárt pozíciók állnak; (2) az ellenirányú ügylettel lezárt pozíciók rövid időszakon belül következnek be, és (3) jelentős arányt képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek között. A Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja és 3. pont c) alpontja alapján alkalmazandó 1. pont a) alpont i) alpontja, 3. pont a) alpont i. és ii. alpontjai szerint „rosszhiszeműen párosított megbízásoknak” azok a piaci manipulációra utaló kereskedési gyakorlatok minősülnek, amelyek ugyanazon piaci szereplő vagy különböző, de egymással összejátszó felek által egyidejűleg vagy közel egyidejűleg, nagyon hasonló mennyiségre és hasonló árra vonatkozóan adott vételi és eladási kereskedési megbízások eredményeként végrehajtott ügyletek. Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor egy tőzsdei szereplő eladási aktusát és egy másik piaci szereplő ehhez párosuló vételi aktusát rosszhiszeműen párosított megbízásként értelmezte. A rosszhiszeműen párosított megbízások megvalósításához több ügyletnek (több vételnek és több eladásnak) kellene megtörténnie, jelen esetben azonban egyetlen eladási ajánlatból vásároltak többen, míg ellenirányú ügylet nem született. A fogalmi tévedések feloldására rögzítette a tőzsdei kereskedelemben használt „short” (rövid pozíció), a „long” (hosszú pozíció) gyakorlati megvalósítását, amelyből azt vezette le, hogy egy tőzsdei lezárt pozíció két ügyletet foglal magában, egy nyitási és egy zárási ügyletet feltételez. Így a vételi ügylet a tőzsdei pozíció megnyitását, az eladás zárását jelenti, vagy fordítva az eladási nyitó pozíció zárását a vétel jelenti. A kettő között a pozíció nyitott, a kereskedő viseli az árfolyamkockázatot. A tőzsdei vételi vagy eladási megbízások ellenirányú ügyletei nem tekinthetőek azonosnak az adásvételi szerződésben a két fél akarategységével. Az ismertetett három szempont egyidejű megvalósulásával lehet párosított ügyletekről beszélni: (1) a vételi megbízásokkal megnyitott pozícióval szemben ellenirányú ügylettel, eladási ügylettel lezárt pozíció van, (2) amely ellenirányú ügylettel lezárt pozíció rövid időszakon belül következik be és (3) az ilyen ügyletek jelentős arányt képviselnek az adott pénzügyi eszköz napi forgalmában. Ezzel szemben ő nem, csak sokkal később kezdte meg a részvénypozíciójának lezárását, így a vételi ügylettel szembeni ellenirányú ügyletek rövid – napon belüli – időszakon belül nem következtek be, amely hiányában azok nem képviselhettek jelentős arányt az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek között. A rosszhiszeműen párosított ügylet útján megvalósuló piaci manipuláció klasszikus esete az, ha összejátszó felek egymásközt adnak és vesznek egy részvény(csomagot), amely ügyletek rövid időszakon belül következnek be, és ezen ügyletek rövid – jellemzően napi – időszakon belüli ügyletek között jelentős arányt képviselnek, és a felek nap végi egyenlege, részvényportfóliója érdemben változatlan marad. Ez a pénzügyi eszköz árfolyamát mesterségesen duzzasztó, ahhoz tényleges gazdasági érdeket nem társító magatartásforma részéről nem valósult meg; egy vételi ügylettel nem tud (tudott) megvalósítani rosszhiszeműen párosított gyakorlatot. A részvényeinek számát az első vételt követően még bővítette is, és a pozíciót tartotta, ez nem minősül piaci manipulációnak, ugyanis a vételi ügyleteinek rosszhiszeműen párosított eladási ellenpárja hiányzik. A Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja vételi és eladási kereskedési megbízásokról rendelkezik, így egyetlen vételi ügylete nem feleltethető meg a MAR I. melléklete A. szakasz d) pontja szerinti gyakorlatoknak. Egy előre egyeztetett ügylet még nem tilalmazott magatartás. A BÉT Általános üzletszabályzatának Kereskedési szabályokról szóló 5. könyvének 6. fejezete ismeri az ún. fix ügylet fogalmát, amely 50 millió forintos értéket megahaladóan mennyiségre, árra és lényeges feltételekre vonatkozóan előre egyeztetett tőzsdei ügylet. Így a jelen alacsonyabb érték vonatkozásban sem lehet ez tiltott magatartás. Az összejátszó feleknek a másodpercek is számítanak, a piaci gyakorlatra figyelemmel a 10 másodpercnél hosszabb időt igényló ügylet esetén már fennáll annak a kockázata, hogy nem beavatott befektető is „beleköt” a felkínált tételbe. A jelen ügyben az első érintett 16 másodperccel, az utolsó pedig 2 perc 54 másodperccel később vásárolt, mint ahogy az eladási megbízás elhelyezésre került; az eladás behelyezése után 29 másodperccel egy „beavatatlan” piaci szereplő vásárolhatott 400 darabot. Így a tőzsdei gyakorlat szerint a „közel egyidejűleg” jelző másodpereceket jelent, nem pedig 3 percet.

A kereseti érveléséből fenntartotta, hogy egyszeri vételi ajánlata nem adott, vagy adhatott volna hamis vagy félrevezető jelzéseket a részvény kereslete tekintetében; valódi és jogszerű gazdasági érdek vezette; a részvényeket az osztalékból való részesedés céljával, aktuális piaci áron vásárolta; portfólióját később még növelte is; a lehetséges árfolyamnyereséget nem realizálta. Ezen a tényen nem változtat az sem, hogy K. T. és F. Cs. Á. előre tájékoztatta, hogy mikor kerül annyi részvény eladásra, hogy abból lehet vételi megbízást beadni a tőzsdei kereskedési rendszerben. A különböző motivációjuk ellenére az alperes megkülönböztetés nélkül összemosta és azonos módon értékelte az ügyletét az ellenoldali felek (K. T, valamint F. Cs. Á.) magatartásának jogszerűségével. Ahhoz, hogy két fél egymással összejátszó feleknek minősüljenek, a feleknek ügylettel kapcsolatos azonos (jogellenes) célja és tudattartalma kell, hogy legyen, akiknek közös, az ügylettel elérni kívánt céljuk, hogy a piacot manipulálják, amely likviditásnövelő és árfolyam-befolyásoló szándék részéről nem állt fenn. Az ügylet vezetőnek minősülő eladó esetében még OTC (nem tőzsdei) ügyletként is nyilvánosságra került volna. Nem hasonló mennyiségre adta be vételi ajánlatát; 8000 darabot kívánt venni, szemben az eladásra kínált 17 000 darab részvénnyel. A részvények kereskedésében aznap 18 221 darabos forgalom volt, amelyből 8000 darabot tett ki vételi ügylete, 10 221 darab részvény tőle függetlenül került megvételre. Az állított árfolyam-emelkedés nem ezen vételének volt köszönhető, a beadott mennyiség, még azoknak a vételi szándékoknak a mértékét is jelentősen meghaladta, amelyről az egyeztetések miatt tudomása lehetett. Összességében jogalap hiányában az Mnbtv. 75. § (1) bekezdés b) pontja és annak bf) alpontja sem alkalmazható, ezért a határozatot teljes egészében meg kellett volna semmisíteni, ennek megfelelően a perköltség megfizetésére is az alperest kellett volna kötelezni.

Az alperes fellebbezésében kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a felperes keresetének – teljes egészében történő – elutasítását. Az elsőfokú ítélet keresetet részben elutasító rendelkezését nem támadta. Előadta, hogy az elsőfokú ítélet egyrészt a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4)–(5) bekezdései sérelmével iratellenesen rögzítette, hogy a bírság összegének megállapítása körében a felperes által elért nyereséget figyelembe vette; másrészt a Kp. 85. § (5) bekezdésében foglaltakat sérti, mert az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy a bírság összegére vonatkozó mérlegelése nem volt okszerű. Ez az ítéleti megállapítás iratellenes, mert a határozat nemcsak az elért nyereség táblázatos számítását és megállapított összegét rögzítette, hanem az elsőfokú bíróság által kontextusából kiragadott és idézett szövegrészek felett kitért arra is, hogy „Ugyan az összegszerűen nem mutatható ki, hogy az Ügyfélnek az Eljárás során vizsgált megbízásából mekkora nyeresége keletkezett, az MNB rögzíti az alábbiakat.” Ezért a kontextusából kiragadott szövegrészek figyelembevétele téves következtetésre vezet. A magyar nyelv szabályai szerint egyértelmű, hogy a felperesi nyereségre vonatkozó adatokat a határozatában csak megjegyzésként szerepeltette, az nem értelemzavaró; egyértelműen rögzítette, hogy a felperes nyeresége összegszerűen nem határozható meg. Ha egy adott döntés a mérlegelés során figyelembe vett körülményeken kívül megjegyzést is tartalmaz, nem jogsértő. Nincs olyan jogszabályi rendelkezés vagy nyelvi szabály, amelyből az következik, hogyha egy adott döntésben szerepel „A fentieken túl” fordulat, megjegyzések kizárólag ezt követően tehetők. A felperes által elért vagyoni előnyt nem vette figyelembe a bírság összegének meghatározása körében, és ezt a határozatában egyértelműen rögzítette, ezért alaptalan az elsőfokú bíróság azon álláspontja, hogy a mérlegelése nem volt okszerű. Rámutatott arra, hogy a felperes perben csatolt adóigazolásai a hatósági eljárásban nem álltak rendelkezésére, így az új eljárásra kötelezése szükségtelen.

A felperes fellebbezési ellenkérelmében – a fellebbezésében foglaltak fenntartása mellett – a határozatot részben megsemmisítő, és az alperest új eljárásra kötelező elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a táblázat hibás adatait a mérlegelés során az alperes figyelembe vette. A magyar nyelvtan általános szabályai szerint „A fentieken túl” fordulat, és az a körülmény, hogy a 2. számú táblázat e bekezdés felett került elhelyezésre, csak azt jelentheti, hogy az alperes a táblázat tartalmát a határozat alapjául alkalmazta. A határozat indokolásától elvárható, hogy a döntést alátámasztó tényállási elemek és jogszabályi összefüggések levezetését tartalmazza. Amennyiben az alperes nem vett figyelembe nyereséget, úgy azt nem is kellett volna kimutatnia. A megjegyzéseknek is összhangban kell állniuk a valós tényállási elemekkel, így a határozat nem tartalmazhat nyilvánvalóan valótlan tényállításokat. Utalt rá, hogy a nyereség mértéke egyébként a határozat meghozatalakor is meghatározható lett volna, amennyiben bekér erre vonatkozó okiratokat.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében a keresetet részben elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint egyrészt az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen rögzítette, hogy a rosszhiszeműen párosított megbízás létrejöhet akár különböző, de egymással összejátszó felek között. Az ügyben annak van jelentősége, hogy a felperes előzetesen egyeztetett K. T.-vel, így a vételi megbízására oly módon került sor, hogy annak valamennyi lényeges paramétere, az árfolyama, a megbízás iránya és az eladással érintett mennyiség nagyságrendje előre egyeztetett volt. A jogsértés szempontjából irreleváns, hogy a felperes a részvényeket eladta-e és mikor. Másrészt jogszabályi rendelkezésből nem következik, hogy egyetlen eladási/vételi ajánlat, illetve rosszhiszeműen párosított megbízás ne valósíthatna meg piaci manipulációt. Az ügyben K. T. eladási ajánlata párosult – többek között – a felperes vételi ajánlatával, az eladási ajánlatnak részben a felperes vételi ajánlata lett az ellenpárja. Az volt manipulatív, hogy a felperes és más személyek ügyleteket előre egyeztettek, ez – az ügyletek időbelisége és paramétereinek egyezősége – valósította meg az összejátszást, valótlan és hamis képet alakítva ki ezzel az érintett értékpapír keresleti-kínálati viszonyairól. A felperes jogsértő magatartása szempontjából nincs jelentősége, hogy más vevők az eladásra kínált részvénymennyiségből vásároltak-e, továbbá milyen mennyiséget. Harmadrészt az ún. fix ügyletekre vonatkozó tőzsdei szabályozásnak nincs jelentősége, mert a jelen perben vizsgált ügylet nem ilyen ügylet volt, ahogy a short-, illetve longügyletekkel kapcsolatban előadottaknak sincs. Továbbá kifejtette, hogy a piaci manipuláció jelen ügy kapcsán releváns tényállása nem követeli meg, hogy az alanyi oldalon a szándék piaci manipulációra irányuljon. Önmagában az megállapíthatóvá teszi a piaci manipulációt, hogy bizonyos megbízások objektív alapon hamis vagy félrevezető jelzéseket adnak vagy adhatnak az adott pénzügyi eszköz kínálata, kereslete vagy ára tekintetében Elegendő a piaci manipuláció lehetőségének fennállása, a jogalkotó nem eredménytényállást szabályozott. A piaci manipuláció megvalósulhat akkor is, ha az adott ügyletek kötésére a piaci szereplőt a saját, szubjektív szempontjai szerint egyébiránt racionális gazdasági cél vezeti. A tőkepiaci szereplőnek kötelessége az ügyletek megkötésére a piaci manipulációt meg nem valósító módot választani.

A fellebbezések megalapozatlanok. Az ítélőtábla arra a jogi álláspontra jutott, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében helyesen hívta fel a döntéséhez irányadó, releváns jogszabályokat, és azok alapján jogszerű döntést hozott, döntésével – annak helyes indokai alapján – a másodfokú bíróság egyetértett; a fellebbezésekben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emelte ki. A felperes az elsőfokú eljárásban az alperesi határozat tényállását – az elért nyereséggel kapcsolatban rögzítettek kivételével – nem támadta; fellebbezésében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást nem kifogásolta; továbbá kizárólag a fellebbezési ellenkérelmében állította, hogy a kifogásolt magatartásával elért nyereség összege megállapítható. A felperes fellebbezésében az elsőfokú ítélet anyagi jogi megállapításait (jogalapját) vitatta. Az alperes fellebbezésében az elsőfokú ítéletet eljárásjogi alapon támadta, a mérlegelési tevékenysége jogszabálysértő jellegét kimondó rendelkezések iratellenességét és okszerűtlenségét állította; nem vitatta, hogy a határozatában rögzített nyereség kiszámítása hibás alapokon nyugszik. Egyik fél fellebbezése sem kifogásolta közvetlenül az elsőfokú ítéleti iránymutatást, ezért azt a másodfokú bíróság nem érinthette. A felek fellebbezései az elsőfokú ítélet más-más rendelkezéseit (és az ezekhez tartozó indokolást) támadták, ezért elsőként az elsőfokú ítélet anyagi jogi jogalapjával, majd az alperes által alkalmazott jogkövetkezményre vonatkozó mérlegeléssel, végül pedig a perköltséggel kapcsolatos megállapítások, valamint elsőfokú ítéleti rendelkezések jogszerűségét vizsgálta.

A másodfokú bíróságnak figyelemmel kellett lennie arra is, hogy a Kp. perjogi szabályai számára milyen keretben, feltételek teljesülése esetén engedik meg, vagy zárják ki a felülbírálatot. Ennek során alkalmaznia kellett a Kp. 99. § (1) bekezdését, valamint a Kp. fellebbezés tartalmát szabályozó 100. §-át, különösen annak a (2) bekezdés b) pontját és 104. § (1) bekezdését. Fenti szabályozás folytán a másodfokú bíróság nem vehette figyelembe a felperes keresetében foglaltakat, mivel a fenti jogszabályi rendelkezésekre figyelemmel a fellebbezési eljárás rendeltetése és célja nem az elsőfokú bírósági eljárás újbóli lefolytatása, megismétlése. A Kp. 100. § (2) bekezdésénél fogva a félnek a fellebbezési kérelmében azt kell alátámasztania, hogy az elsőfokú ítélet miért jogszabálysértő, vagy mennyiben tér el a Kúria közzétett határozatától. Nem vezethet (vezethetett) eredményre az, ha ehelyett a felperes általános jelleggel a keresetében és nyilatkozataiban előadott jogi álláspontjának fenntartására hivatkozik.

Azonban a másodfokú bíróság a kereseti érvelésből azokat a jogszabálysértéseket már vizsgálhatta, amelyeket a felperes a fellebbezésében is rögzített. E szempont szerint a felperes hivatkozott a MAR 31. cikke, valamint az Mnbtv. 75. § (1) bekezdés b) pontja, különösen bf) alpontja sérelmére, azonban az alperes által alkalmazott jogkövetkezményekkel összefüggésben hozott elsőfokú ítéleti rendelkezés kapcsán a jogi álláspontját nem fejtette ki, így a másodfokú bíróság számára nem volt olyan érvelés, amellyel az elsőfokú ítélet jogi álláspontját összevethette volna, ami a felülbírálat akadályát képezte. A felperes kifejezett előadása szerint az alperes által alkalmazott piacfelügyeleti bírság szankcióval (mérlegeléssel) kapcsolatban az elsőfokú ítéletet támadni nem kívánta, de értelemszerű, hogy az alperesi határozat anyagi jogi jogalapjának sikeres megdöntésével, a MAR, a Tpt. és az Mnbtv. szerinti felperesre hátrányos jogkövetkezmények sem lennének alkalmazhatók. A fellebbezésében megjelölt Vhr. II. melléklet 1. szakasz 1. pont a) pont i) alpontja és 3. pont a) pont i) és ii) alpontjai szerinti manipulatív magatartásra utaló jeleket az alperes nem állapított meg, azokat az elsőfokú bíróság sem vizsgálta, ezért ezen elsőfokú ítéleti indokolással nem összefüggő jogi norma megsértésére sikerrel a felperes nem hivatkozhatott. Az egyes piaci magatartások a Vhr. II. mellékletében felsorolt manipulatív magatartásra utaló jelek közül többnek is megfelelhetnek, amint azt a Vhr. II. mellékletének egymásra utaló pontjai kifejezetten rögzítik is. A felperes alátámaszthatja ugyan, hogy piaci magatartása bizonyos – a terhére nem rótt – manipulatív magatartásra utaló jeleknek nem felel meg, azonban ezen érvelését a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i) alpontjával történő összevetésben kell értékelni. A felperes a fellebbezésében eljárási jogszabálysértést – a jogszabályhely pontos megjelölésével – nem jelölt meg, így a Kp. 100. § (2) bekezdés b) pontja értelmében a másodfokú bíróság valamely jogszabályhellyel összefüggésben nem vizsgálhatta azt a körülményt, hogy a tárgybeli piaci ügyleteket megvalósító személyek felelősségét az alperes nem egyetlen eljárásban állapította meg. Ezért a másodfokú bíróság csak megjegyzésként rögzítheti, hogy az alperes diszkrecionális döntése, hogy mely piaci magatartás miatt és mely ügyféllel szemben indít hivatalból piacfelügyeleti eljárást [Mnbtv. 90. § (1) bekezdés b) pont]; nincs olyan jogszabályi kötelezettsége, hogy egymással összefüggésben álló piaci magatartásokban érintett különböző ügyfelekkel szemben azonos piacfelügyeleti eljárásban döntsön.

A perbeli ügy kiindulópontja, hogy az alperes a felperes piaci magatartását a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja által felhívott 3. pont c) alpontja szerinti „improper matched orders” („rosszhiszeműen párosított megbízások”) gyakorlata körébe tartozó ügyletnek minősítette, ezáltal a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontjában rögzített ügylet megvalósításán keresztül a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti piaci manipulációt, így a MAR 15. cikkének megsértését állapította meg.

A másodfokú bíróság a vizsgált és a jogvita szempontjából alkalmazandó rendelkezések között – az elsőfokú ítélet logikai sorrendjét elfogadva – állította fel a szabályozási viszonyrendszert, a következők szerint: Az elsőfokú bíróság ítélete szerint az alperes által jogszerűen megállapított tiltott piaci manipuláció (MAR 15. cikke) a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i. alpontja alapján olyan ügylet kötésével, vételi vagy eladási megbízás adásával, vagy olyan egyéb magatartással valósul meg, amely hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, vagy valószínűsíthetően adhat valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében; […] kivéve, ha az ügyleteket kötő, vételi vagy eladási megbízást adó, vagy bármely más magatartást tanúsító személy bizonyítja, hogy az ilyen ügylet, megbízás vagy magatartás indokai jogszerűek és megfelelnek valamely, a 13. cikknek megfelelően megállapított, elfogadott piaci gyakorlatnak.

A perbeli ügyben annak van jelentősége, hogy a felperes terhére rótt tilalmazott piaci manipuláció a MAR 12. cikk a) pont i. alpontjában írt ügylet, ezért a felperes piaci magatartását ezen jogi normában megjelenő tényállással kell összevetni. Ehhez képest a piaci manipuláció megállapítását megkönnyítendő, a MAR 12. cikk (3) bekezdésénél fogva az I. melléklet nem teljeskörűen határozza meg a fiktív eszközöknek vagy a megtévesztés és félrevezetés egyéb formájának az alkalmazására utaló jeleket, valamint – szintén nem teljeskörűen – a hamis vagy félrevezető jelzésekre és az árfolyamrögzítésre utaló jeleket. Az I. melléklet A. Szakaszban (A hamis vagy félrevezető jelzésekhez és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jelek) a teljesség igénye nélkül felsorolt jeleket, így a d) pontja szerinti magatartást nem szükségszerűen kell önmagában piaci manipulációnak tekinteni, csak olyan jelnek, amelyet az egyes ügyletek értékelése kapcsán a MAR által szabályozott tevékenységet végző piaci szereplőknek és a piacfelügyeleti hatóságnak vizsgálniuk kell [MAR I. melléklet A. Szakasz bevezető szövegrésze]. Ezen d) pont értelmében manipulatív magatartásra utaló jel: „a vételi vagy eladási megbízások, illetve végrehajtott ügyletek vagy törölt megbízások milyen mértékben tartalmaznak rövid időszakon belül ellenirányú ügylettel lezárt pozíciókat, és ezek mennyire jelentős arányt képviselnek az adott pénzügyi eszközzel folytatott ügyletek, a kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügyletek, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termékkel folytatott ügyletek napi forgalmában, illetve, hogy ez milyen mértékben hozható kapcsolatba az adott pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet, vagy kibocsátási egységen alapuló aukciós termék árfolyamának lényeges változásaival;”. A MAR (81) preambulumbekezdésének megfelelően a hamis vagy félrevezető jelzésekhez és az árfolyamrögzítéshez kapcsolódó manipulatív magatartásra utaló jeleket a Vhr. II. melléklet 1. szakasza tovább részletezi. A Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja alapján a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontja szerinti jel az „improper matched orders” („rosszhiszeműen párosított megbízások”) gyakorlata, amelyek ugyanazon piaci szereplő vagy különböző, de egymással összejátszó felek által egyidejűleg vagy közel egyidejűleg, nagyon hasonló mennyiségre és hasonló árra vonatkozóan adott vételi és eladási kereskedési megbízások eredményeként végrehajtott ügyletek [Vhr. II. melléklet 3. pont c) alpontja]. Mindezek szerint a MAR I. mellékletben, valamint a Vhr. II. mellékletben felsorolt piaci manipulációra utaló jelek nem egzakt közigazgatási tényállások, csak olyan nem teljeskörűen rögzített jelek, amelynek megfelelő piaci magatartások nem szükségszerűen valósítanak meg piaci manipulációt. Egyik oldalról a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i. alpontja szerinti piaci manipuláció megállapításának nem feltétele, hogy a kifogást ügyleti magatartás ezen példálózó felsorolásban szerepeljen, egy vagy több jellel azonosságot mutasson. Másik oldalról az egy vagy több jelnek megfeleltethető ügyleti magatartás sem vezethet automatikusan a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i. alpontja szerinti piaci manipuláció megállapításához. Ebből következően a felperes esetében elsősorban nem annak van jelentősége, hogy a tényállásban ismertetett ügyleti magatartása pontosan megfeleltethető legyen a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 3. pont c) alpontjában, vagy a MAR I. melléklet A. Szakasz d) pontjában rögzítetteknek; a megfeleltethetőség csak az ügyleti magatartás vizsgálatában csak másodlagos szerepet játszik. A felperes esetében az bír alapvető relevanciával, hogy kifogásolt ügylete hamis vagy félrevezető jelzéseket adott, vagy valószínűsíthetően adhatott valamely pénzügyi eszköz, kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet vagy kibocsátási egységeken alapuló aukciós termék kínálata, kereslete vagy ára tekintetében [MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i. alpont]. Olyan körülményre pedig, hogy a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont utolsó fordulata értelmében kimentési lehetőségként szereplő elfogadott piaci gyakorlatokat az alperes a MAR 13. cikke alapján megállapított volna, a felek nem hivatkoztak; elfogadott piaci gyakorlatok hatósági megállapításáról a másodfokú bíróságnak hivatalból sincsenek információi.

Fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta elsőként, hogy a felperes magatartása a „rosszhiszeműen párosított megbízások” körébe tartozik-e, majd azt, hogy ez a piaci manipulációra utaló jelek közé tartozó magatartás az ügy egyedi körülményeire tekintettel is megfelel-e a MAR 12. cikk (1) bek. a) pont i. alpontja szerinti piaci manipulációnak. Ugyanezen egymásra épülő szabályok értelmében a felperes fellebbezésének sikerességéhez nem elegendő pusztán annak alátámasztása, hogy ügylete nem tartozik a „rosszhiszeműen párosított megbízások” körébe, hanem azt kellett volna alátámasztania, hogy esetében nem történt a MAR 12. cikk (1) bek. a) pontja szerinti piaci manipuláció, amelyre a fellebbezésben felhozott érvei nem voltak alkalmasak.

Az elsőfokú bíróság alappal állapította meg, hogy a felperes közreműködésével megvalósított ügylet a „rosszhiszeműen párosított megbízások” gyakorlata jogszabályi kritériumainak megfelel. Az eladó, valamint a felperes és 3 további természetes személy, mint piaci szereplők előzetesen egyeztették a tárgybeli pénzügyi eszközök (részvények) BÉT szabályozott piacán történő tranzakciójának valamennyi lényeges paraméterét (darabár, a megbízás iránya és a megbízással érintett mennyiség nagyságrendje), ezért egymással összejátszó felek hajtották végre az érintett ügyleteket. Az eladási és a vételi megbízások közel egyidejűleg (3 percen belül, a felperes vonatkozásában 1 perc 26 másodpercen) kerültek végrehajtásra. A 17 000 darabra vonatkozó eladási megbízással szemben a beavatottak által vásárolt 14 960 darab részvény (88%) az ügy sajátos tényállására figyelemmel nagyon hasonló mennyiségnek tekinthető. A tárgybeli eladási megbízás a felperes vonatkozásában az előzetesen egyeztetett (azonos) részvénymennyiség megvásárlására kétségkívül lehetőséget biztosított. Az eladási megbízás és a vételi megbízások részvénydarabára is azonos volt (1250 forint). Ezért a felperes közreműködésével megvalósított megbízások megfeleltethetők a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja értelmében a 3. pont c) alpont szerinti „rosszhiszeműen párosított megbízások” körébe tartozó ügyletnek. Ezáltal a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontja szerinti hamis vagy félrevezető jelzésekhez kapcsolódó manipulatív jelet meghatározó, azaz piaci manipulációra utaló kereskedési gyakorlatnak minősülnek.

A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy több megbízás nem valósult meg, hiszen az eladási megbízást közel egyidejűleg követő, nagyon hasonló mennyiségre és azonos árra vonatkozó vételi megbízások, így a felperes paramétereiben előzetesen egyeztetett vételi megbízása követték. A közel egyidejűséget az adott pénzügyi eszköz, piac és ügylet egyedi körülményeihez képest lehet megítélni, és a jelen ügyben adott eladási és vételi megbízások közötti nagyon rövid időtartam az előre egyeztetett ügyletek végrehajtásának kétségkívül nem képezhette akadályát. A fellebbezési érveléssel szemben a vételi megbízásra adott mennyiségből a felperes és az előzetes egyeztetésben részt vevők az egyeztetett (azonos) mennyiséghez, egyeztetett áron hozzájutottak, a fennmaradó részt pedig a kifogásolt ügyletek közben és percekkel azt követően (9 óra 16 perc 40 másodpercig) más piaci szereplők jóval kisebb tételekben lekötötték (alperes 17. sorszámú kimutatása). A felperes közreműködésével megvalósított előzetesen egyeztetett ügyletek a részvény napi kereskedési mennyiségének (18 221 db) túlnyomó részét (14 960 db) tették ki, amely napi kereskedési mennyiségben a felperes által vásárolt részvények száma (8 000 db) is jelentős arányt képviselt. A „rosszhiszeműen párosított megbízások” gyakorlatához tartozó tevékenység nem csak a felperesei fellebbezésben kifejtett, részvénycsomag napon belüli oda-vissza értékesítésével és végül a résztvevőknél változatlan portfólióval valósítható meg; ennél a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 3. pont c) alpontja jóval tágabb körre utal. A felperes K. T. előzetes visszavételi ígérte alapján a tőzsdei ügyleteknél szokásos árfolyamkockázatot nem viselt. A felek egyező előadása alapján a felperes ügylete nem volt ún. fix. ügylet. Az előzetesen egyeztett fix. ügyletek átláthatóságát, piactorzító hatásának elkerülését – a felperes ügyleti magatartásától eltérően – a BÉT Általános üzletszabályzata biztosítja azzal, hogy annak realizálására nem nyilvános kereskedés során, hanem külön funkcióban rögzítéssel kerül sor, statisztikában, napi forgalmi adatokban nem jelenik meg, és még számos esetben figyelmen kívül kell hagyni stb. Azt pedig a MAR 12. cikk (5) bekezdése alapján megalkotott Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont d) alpontja egyértelművé teszi, hogy a 3. pont c) alpontja szerinti gyakorlat a MAR I. melléklet A. szakasz d) pontjában meghatározott manipulatív magatartásra utaló jel.

A MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pont i. alpontja szerinti piaci manipuláció vizsgálata során a Kúria a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett Kf.V.40.161/2021/7. számú részítéletében már kifejtette, hogy a vizsgált ügyletek jellemzőit összefüggéseiben kell értékelni, amelynek az elsőfokú bíróság eleget tett. A felperes kereseti érvelését vizsgálva, a MAR 12. cikk (1) bek. a) alpontjában rögzítettekkel összefüggésben az elsőfokú bíróság jogszerűen mutatott rá, hogy a piaci manipuláció megvalósítása nem feltételezi eredmény bekövetkezését, nem kell, hogy az adott magatartás a piaci szereplőket ténylegesen megtévessze, vagy a keresleti-kínálati viszonyok ténylegesen megváltozzanak, illetve az árfolyamváltozás ténylegesen megtörténjen, elegendő az, ha ezek lehetősége fennáll, azaz az adott magatartás alkalmas ezen eredmények kiváltására. Hétköznapi szóhasználattal élve, a kifogásolt ügyletekben közreműködők előzetesen meghatározták, hogy a többi paci szereplő a részvényre vonatkozóan mit fog majd látni az Ajánlati Könyvben, továbbá a tőzsdei statisztikákban, adatokban, amely magatartás alkalmas a piaci szereplők megtévesztésére. Az egyeztetés résztvevőjeként a felperes megkerülte a BÉT szabályozott piaca (nyilvános tőzsdei kereskedés) rendeltetésszerű működését; piaci magatartásával az érintett piac kereskedési mechanizmusát figyelmen kívül hagyta, az érintett piac átláthatóságát akadályozta. Így ez a piaci magatartás valószínűsíthetően hamis vagy félrevezető jelet adhatott a többi piaci szereplőnek a részvény keresletére, kínálatára nézve, mivel a kereskedés nem a nyilvános tőzsdei kereskedéssel elérhető valós forgalmat tükrözte.

A felperes ítéleti jogalappal kapcsolatos fellebbezési kérelmének akkor lehetett volna helyt adni, ha az ügyben megállapítható hamis vagy félrevezető jelzésekhez képest rá tud mutatni az ügy olyan egyedi körülményeire, amelyek alátámasztják, hogy nem történt a MAR 12. cikk (1) bek. a) pont i. alpontja szerinti piaci manipuláció, azaz ügyleti magatartása nem adott vagy valószínűsíthetően nem adhatott hamis vagy félrevezető jelzéseket a részvények kínálata, kereslete vagy ára tekintetében.

A felperes által előadott körülmények közül az, hogy részvényeinek számát a vizsgált ügylet után továbbá bővítette, részvénypozíciót tartotta, nem áll összefüggésben vizsgált ügyleti magatartásával, a tőzsdei kereskedés időpontjában a részvények kínálata, kereslete vagy ára tekintetében adott vagy valószínűsíthetően adható hamis vagy félrevezető jelzésekkel. A valós, a felperes szempontjából gazdaságileg racionális ügylet megkötése is adhat – mint jelen esetben – félrevezető jelzést a piaci szereplők számára, mert a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében nem az ügylet valós vagy fiktív jellegét, hanem a többi piaci szereplőre gyakorolt tényleges vagy valószínűsíthető hatását kell értékelni. A piaci manipuláció megállapításához nem szükséges, hogy a piaci szereplő szándéka kifejezetten a likviditás növelésére, az árfolyam befolyásolásra alkalmas félrevezető jelzés megadására irányuljon, elegendő, ha magatartása erre alkalmas. A piaci manipuláció elkerüléséhez nem elegendő, ha a felperest valódi és jogszerű gazdasági érdek vezette, ezért a részvényeket az osztalékból való részesedés céljával, aktuális piaci áron vásárolta, a lehetséges árfolyamnyereséget nem realizálta, mert a felperes hivatkozott motivációja az ügylettel adott jelzés tekintetében irreleváns. Az a felperesi magatartás pedig, hogy a megbízás irányára, az árra, a mennyiségre és a kereskedés időpontjára nézve előre egyeztetett módon vett részt, nyilvánvalóan nem felel meg a nyilvános tőzsdei kereskedés szabályainak. Ezért az elsőfokú bíróság jogszerűen hagyta figyelmen kívül a felperes valós motivációjára; az egyeztetésben részt vevő többi piaci szereplő tőle különböző tudattartalmára (likviditásnövelő és árbefolyásoló szándékára) vonatkozó, nem releváns előadását. Mindezek szerint a piaci manipuláció jogszabályi feltételei megvalósultak, az elsőfokú bíróság, illetve az alperes jogszerűen állapította meg a MAR 15. cikke által tiltott piaci manipulációt. Így a MAR 12. cikk (1) bekezdés a) pontja, 15. cikke, I. melléklet A. szakasz d) pontja, a Vhr. II. melléklet 1. szakasz 4. pont b) alpontja és 3. pont c) alpontja megsértése nem állapítható meg.

Ezt követően a másodfokú bíróság áttért az elsőfokú ítélet alperesi mérlegelés jogszerűségével kapcsolatos megállapításainak vizsgálatára. A következetes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően mérlegelési jogkörben hozott döntésről akkor beszélünk, ha ugyanazon tényállás mellett többféle jogszerű döntés is hozható. Ilyen az az eset, amikor a jogszabály csupán a döntés kereteit, így a bírság alsó és felső határát adja meg, amely kereten belül a hatóságnak kell a bírság összegét megállapítania. A közigazgatási anyagi jogszabályok általában megjelölik a mérlegelés legfőbb szempontjait, amelyek súlyozásával kell kialakítani magát a döntést (Kúria BHGY-ban közzétett Kfv.V.37.095/2023/4. számú ítélete). A mérlegelési jogkörben hozott döntés akkor jogszerű, ha a hatóság az egyedi ügy sajátosságait megfelelően, logikusan, a súlyukhoz igazodóan értékeli, indokolásában számot ad a mérlegelés folyamatáról; mely körülményt, milyen súllyal értékelt, melyet hagyott figyelmen kívül, illetve mindezt milyen okból tette (Kúria BHGY-ban közzétett III.Kfv.37.328/2024/6. számú ítélete). A Kúria változatlanul alapul veszi a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatáról szóló 2/2015. (XI. 23.) KMK véleményében (a továbbiakban: KMK vélemény) foglaltakat (I.Kfv.37.501/2022/6.), amely szerint – többek között – a téves vagy az ügy érdemével össze nem függő mérlegelési szempont alkalmazása esetén a mérlegelés jogsértőnek minősülhet. Az irányadó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az elsőfokú bíróság helyesen vizsgálta az alperesi határozat indokolását, és ítéleti tényállásában pontosan rögzítette a határozat 20–21. oldalain található – egymásnak ellentmondó – mérlegelési szempontokat: (1) összegszerűen nem mutatható ki, hogy a felperesnek a vizsgált megbízásából mekkora nyeresége keletkezett, (2) a felperes ügylettel elért nyereségének számítását tartalmazó táblázatát, (3) az alperes által kiszámított 7 781 510 forint nyereség összegét, (4) a táblázat alatti második bekezdésben „A fentieken túl az alperes a piacfelügyeleti bírság összegének megállapítása során figyelembe vette azt is, hogy…” szövegrészt. Majd indokolásában jogszerűen állapította meg, hogy az alperes a piacfelügyeleti bírság összegére vonatkozó mérlegelése során figyelembe vette a 7 781 510 forint nyereség összegét, amely számítása bizonyítottan téves, mert a táblázatban nem csak a kifogásolt ügylet során, 1250 forintos darabáron beszerzett részvények eladását kalkulálta. Ezért az alperes alaptalanul hivatkozott határozatában nem szereplő adatok, körülmények elsőfokú bíróság által történő figyelembevételére, iratellenességre.

Fentiek szerint az elsőfokú bíróság helyes kiindulópontból – miszerint az alperesi mérlegelési tevékenységének jogszerűségét a határozati indokolás vizsgálatával kell elvégeznie – okszerű következtetésre jutott. Az elsőfokú bíróság iratszerűen, helyes szövegértelmezéssel észlelte az alperesi határozat mérlegelésre vonatkozó indokolásának ellentmondásosságát; az alperes fellebbezési állításával szemben nem csak a táblázat, valamint az elért nyereség összegének kiszámítására vonatkozó határozati megállapításokra volt figyelemmel. Arra a körülményre, hogy a felperes által elért nyereség kiszámítására szolgáló táblázatot, valamint az elért nyereség összegének megállapítását az alperes csak megjegyzésnek szánta, azt a mérlegelési szempontok között nem vette figyelembe, a határozati indokolás semmilyen formában nem utal; erre a körülményre, ilyen tartalommal az alperes kizárólag az elsőfokú peres eljárás során hivatkozott. Az alperesi határozat indokolásából egyértelmű, hogy az elsőfokú bíróság alappal állapította meg azt, az alperes mérlegelése nem volt okszerű. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy maga az alperes sem támadta azon elsőfokú ítéleti megállapítást, miszerint a táblázatban a nyereség kiszámítására alkalmazott levezetés nyilvánvalóan hibás, ezért a nyereség kiszámított összege is téves. A határozati indokolás tartalmából nem lehet más következtetésre jutni, mint hogy az alperes a nyereség tévesen kiszámított összegét a piacfelügyeleti bírság összegére vonatkozó mérlegelése során figyelembe vette. A határozati indokolás nyilvánvaló ellentmondásossága a felperes terhére nem értékelhető. Ezért az alperes piacfelügyeleti bírság összegére vonatkozó mérlegelési tevékenysége nem felel meg a Kp. 85. § (5) bekezdésében írt okszerűségi követelménynek. A bíróság az alperes döntését az Mnbtv. 57/B. § (2) bekezdése alapján nem változtathatja meg, ezért megfelelő iránymutatással a határozat e tekintetben történő megsemmisítésének, és az alperes új eljárásra kötelezésének volt helye. Ennélfogva a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4)–(5) bekezdései, valamint a Kp. 85. § (5) bekezdése sérelme nem állapítható meg. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla Kp. 109. § (1) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.