PÜ BH 2025/109

[1] A felperes keresetében kérte 1. a házastársi közös vagyon megosztását: perbeli ingatlan őt megillető 17/40 tulajdoni hányadának az alperes tulajdonába adását, az alperes kötelezését a tulajdonában lévő kft. üzletrész ½ része értékének megtérítésére, készpénzmegtakarításnak a tulajdonába adását, ingó vagyontárgyak fele-fele arányú megosztását, és elsődlegesen az alperes kötelezését 45 588 815 forint értékkülönbözet megfizetésére; másodlagosan – ha az elsődleges kereseti kérelem nem vezetne eredményre – kérte annak megállapítását, hogy a perbeli ingatlan 17/40 tulajdoni hányadát házastársi közös vagyon jogcímén megszerezte, kérte a közös tulajdon megszüntetését árverési értékesítés útján. 2. Kérte kötelezni az alperest 2018. július 16-tól az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséig havi 170 000 forint használati díj megfizetésére. 3. Az 1. és a 2. számú keresetek elutasításának esetére jogalap nélküli gazdagodás jogcímén 42 500 000 forint megfizetésére kérte kötelezni az alperest. 4. Az 1., 2. és 3. számú keresetek elutasítása esetén 20 000 000 forint lakáshasználati jog vagyoni értékének a megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[2] Az elsőfokú bíróság végzésével az eljárást megszüntette. Kötelezte a felperest perköltség megfizetésére az alperesnek, és kereseti illeték megfizetésére az államnak. Végzése indokolásában foglaltak szerint a felperes 1., 2. és 4. számú keresete házassági vagyonjogi jogviszonyból, a 3. számú keresete ettől eltérő, szubszidiárius jogviszonyból, jogalap nélküli gazdagodásból ered. A keresetek tehát nem ugyanabból a jogviszonyból erednek, ezért az eshetőleges tárgyi keresethalmazat előterjesztésének a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 173. § (2) bekezdés a) pontjában írt feltétele nem áll fenn. A felperes különböző jogviszonyokból eredő igényeit érvényesítette eshetőlegesen, azonban a Pp. nem teszi lehetővé meg nem engedett keresethalmazat formájában az igényérvényesítést. Hiánypótlás a per érdemi szakaszában már nem lehetséges, ezért az eljárást meg kellett szüntetni.

[3] A felperes fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság végzésével – az eljárás főtárgya tekintetében – az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Végzése indokolásában kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás kötelemkeletkeztető tény, az alaptalan gazdagodás a gazdagodó és a sérelmet szenvedett fél között az esetleges egyéb jogviszonyuktól független, önálló kötelmi jogviszonyt teremt. A felperes 3. számú keresete jogalap nélküli gazdagodásból származó önálló kötelmi jogviszonyból ered, az 1. 2. és a 4. számú keresete pedig házassági vagyonjogi jogviszonyból. Az 1. 2. és a 4, valamint az azokkal eshetőleges keresethalmazatban előterjesztett 3. számú kereset nem ugyanabból a jogviszonyból származik, az eshetőleges keresethalmazat előterjesztésének feltétele nem állt fenn. A felperes keresete meg nem engedett keresethalmazatot tartalmazott.

[4] A meg nem engedett keresethalmazat tényét az elsőfokú bíróságnak már a perfelvételi szakban észlelnie kellett volna, és a Pp. 185. § (3) bekezdése alapján hiánypótlásra kellett volna felhívnia a felperest. Ez azonban elmaradt.

[5] A Pp. 237. § (1) bekezdése alapján az anyagi pervezetés a hiányos, nem kellően részletezett vagy ellentmondó perfelvételi nyilatkozat kijavítására szolgál. A meg nem engedett keresethalmazat anyagi pervezetéssel nem orvosolható, mert a keresetlevélnek nem a felperes rendelkezési joga körébe tartozó formai vagy tartalmi elemei hiányoztak, hanem az a keresethalmazatra irányadó kógens közjogi szabállyal volt ellentétes. Egyébként is a bíróság az anyagi pervezetést a félhez intézett kérdéssel, nyilatkozattételre felhívással és tájékoztatással gyakorolja, nem pedig hiánypótlási felhívással.

[6] A Pp. 185. § (3) bekezdése szerinti hiánypótlási felhívás csak a perfelvételi szakban megengedett, elmulasztásának jogkövetkezménye a visszautasítás, az érdemi tárgyalási szakban pedig a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárás megszüntetése. Az érdemi tárgyalási szakban a Pp. 215. § (1) bekezdése alapján keresetet változtatni csak az (1) bekezdés a) vagy a b) pont által meghatározott esetben lehet.

[7] Kétségtelen, hogy a felekre nézve nem méltányos, ha egy évek óta folyamatban lévő perben történik az eljárás ilyen jellegű hibák miatti megszüntetése, de a Pp. rendelkezéseiből e döntés meghozatala következik akkor is, ha a Pp. szabályai azt kívánták volna meg, hogy a keresetváltoztatás hibáit a bíróság már korábban, annak előterjesztésekor észlelje.

[8] A jogerős végzés ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet és felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálat engedélyezését a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontjára hivatkozással kérte: a joggyakorlat nem egységes abban az elvi jelentőségű jogkérdésben, hogy előterjeszthető-e látszólagos – eshetőleges – tárgyi keresethalmazatban a jogalap nélküli gazdagodásra alapított kereset. Állította, hogy a jogerős végzés ellentétes több bírósági döntéssel, egyebek mellett a BDT2018. 3876. szám alatt közzétett eseti döntéssel a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.338/2021/7. számú és a fellebbezésében is hivatkozott Pécsi Törvényszék – Mohácsi Járásbíróság P.20.017/2022/36. számú ítéletét részben megváltoztató – 2.Pf.20.039/2023. számú határozatával.

[9] Felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság végzésének az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróságnak a kereset érdemi elbírálására utasítását és az alperes perköltségben marasztalását kérte. Magyarország Alaptörvénye (a továbbiakban: Alaptörvény) 25. cikk (1) és (2) bekezdés, 28. cikk, a Pp. 173. §, 176. §, 215. §, 217. § (1) bekezdés, 237. § (1)–(5) bekezdés, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:579. § megsértésére hivatkozott.

[10] Érvelése szerint a bíróságok okszerűtlenül és helytelenül értelmezték a megsértettként állított jogszabályokat, ebből következően jogszabálysértő döntést hoztak. Hangsúlyozta, hogy a látszólagos tárgyi keresethalmazatnak két típusa van: az eshetőleges és a vagylagos. Eshetőleges keresetek esetében a felperesnek több keresete van, de feltételesen, az elsődlegesen megjelölt kereset alaptalansága esetére terjeszti elő másodlagos, harmadlagos és további keresetét. A korábban vizsgált kereset megalapozottsága esetén a sorrendben azt követő keresetet a bíróságnak már nem kell vizsgálnia.

[11] Valamennyi keresete ugyanabból a jogviszonyból ered, ezért a jogalap nélküli gazdagodás mint a házassági vagyonjogi igényektől eltérő jogcím sem eredményez eltérő jogviszonyt. A jogalap nélküli gazdagodás járulékos jellegű: más jogviszony fennállása esetén az indokolatlan vagyoneltolódást elsősorban az ezen jogviszonyra irányadó szabályok szerint kell megítélni, azonban ha a vagyoni egyensúly így nem állítható helyre, az indokolatlan előny visszatérítésének nincs elvi akadálya. A jogalap nélküli gazdagodás esetében a felek között nincsen jogviszony, ezen okból önmagában nem is lehet szó eltérő jogviszonyokról, ezt a tényt a bíróságok figyelmen kívül hagyták.

[12] Megengedett a keresetváltoztatás, ha a felperes az eredeti, a szerződés teljesítésére irányuló keresete mellett másodlagosan ugyanazon tényállásra alapítottan jogalap nélküli gazdagodás címén terjeszti elő keresetét. A perfelvétel során történő keresetváltoztatás anyagi jogi jellegű korlátja az, hogy a megváltoztatott kereset ugyanabból vagy ténybeli és jogi alapon összefüggő jogviszonyból eredjen, mint a korábbi kereset. Ezeket a körülményeket kell a bíróságnak megvizsgálnia, és ha a keresetváltoztatás megfelel a jogszabályi rendelkezéseknek, a bíróságnak nem kell alakszerű határozatot hoznia, hanem fel kell hívnia az alperest a megváltoztatott keresetre vonatkozó perfelvételi nyilatkozatai megtételére. Ez a jelen eljárásban is így történt: az elsőfokú bíróság hiánypótlási felhívás nélkül befogadhatónak találta a keresetváltoztatást, azt az alperessel közölte, ellenkérelem előterjesztésére hívta fel, ezután lezárta a perfelvételi szakaszt, és a per érdemi szakaszában meghallgatta a tanúkat.

[13] Visszautasítási oknak minősül, ha a felperes a perfelvétel során meg nem engedett keresethalmazatot keletkeztető keresetváltoztatást terjeszt elő például azért, mert a másodlagos keresete nem ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredetileg előterjesztett kereset. Ebben az esetben eredménytelen hiánypótlás esetén a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatot a Pp. 185. § (3) bekezdése alapján vissza kell utasítani.

[14] A Pp. nem határozza meg a jogviszony fogalmát, ezért a keresethalmazat megengedhetőségénél az anyagi jogviszonyból, a Ptk. rendelkezéseiből kell kiindulni. Olyan esetekben, amikor az elsődleges igény keretében nem lehet helyreállítani a felek közötti vagyoni egyensúlyt, kiegészítő jelleggel a jogalap nélküli gazdagodás szabályait is lehet alkalmazni. Ezt alakította ki a bírói gyakorlat (BH 2004.461., BH 2010.333.). A jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását önmagában nem zárja ki az a tény, hogy a felek között más (rendszerint szerződéses) jogviszony állt fenn. Ha a vagyoneltolódás orvoslására a szerződéses kapcsolat nem ad megfelelő alapot, és az alaptalan gazdagodás szerződésszegés jogcímén sem orvosolható, az indokolatlan vagyoneltolódást a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazásával kell rendezni.

[15] A jogalap nélküli gazdagodásnak két formája van: az egyik az, amikor a felek között nincsen jogviszony és a jogalap nélküli gazdagodás a legalkalmasabb magánjogi eszköz a jogvita elbírálására; a másik eset az, amikor fennáll a felek között egy jogviszony, és mégis a jogalap nélküli gazdagodás intézményének alkalmazása küszöböli ki az indokoltan vagyoneltolódást, mert a jogviszony keretein belül nem bírálható el az egyik fél igénye, ezért a jogalap nélküli gazdagodásnak mint szubszidiárius járulékos jellegű szabálynak az alkalmazása szükséges.

[16] Az alperessel szemben támasztott valamennyi keresete ugyanabból a jogviszonyból ered, ekként a jogalap nélküli gazdagodás mint a házassági vagyonjogi igényektől eltérő jogcím sem eredményez eltérő jogviszonyt, ezért az eljárást nem lehetett volna megszüntetni. A bíróságoknak vizsgálniuk kellett volna a jogcím és a jogviszony fogalmak közötti különbséget.

[17] Megengedett tárgyi keresethalmazatnak minősül az előterjesztett több olyan kereseti kérelem, melyek létezése és elbírálása nem függ egymástól, és valamennyi önállóan elbírálható akkor is, ha a különböző jogviszonyokon alapulnak, de közöttük az összefüggés ténybeli és jogi alapon megállapítható.

[18] A jogalap nélküli gazdagodás iránti keresetét harmadlagos keresetként terjesztette elő arra az esetre, ha az elsődleges és másodlagos keresetét a bíróság nem értékelné megalapozottnak. A jogalap nélküli gazdagodás esetén a felek között nincs olyan háttérjogviszony, melyből a felek igénye fakad, ezért a felperesnek a jogalap nélküli gazdagodás megtérítésére vonatkozó igényéből mint jogcímből fakadó jogviszony nem is lehet eltérő. A jogalap hiánya teszi a jogalap nélküli gazdagodás tényállását kisegítő (szubszidiárius) tényállássá.

[19] Ha az elsőfokú bíróságnak az volt az álláspontja, hogy a jogalap nélküli gazdagodás iránti igény eltérő jogviszonyból származik, a felperest hiánypótlásra kellett volna felhívnia, és az anyagi pervezetés körében tájékoztatnia a tiltott keresethalmazattal összefüggő álláspontjáról. Az elsőfokú bíróság azonban hiánypótlásra nem hívta fel, továbbá anyagi pervezetési kötelezettségét sem teljesítette. A keresetlevél visszautasításának vagy az eljárás megszüntetésének előfeltétele, hogy a bíróság hiánypótlási felhívást bocsásson ki, mely azonban a jelen esetben elmaradt.

[20] Jogszabálysértő a bíróságoknak az az álláspontja is, hogy a hiánypótlás a per érdemi szakaszában már nem lehetséges. Ha az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetés körében tájékoztatta volna a felperest a tiltott keresethalmazatról, a felperesnek a Pp. 217. § (1) bekezdése alapján 15 napja lehetett volna arra, hogy keresetét módosítsa.

[21] Súlyosan méltánytalan a bíróságok döntése azért is, mert ennek nyomán jelentős összegű eljárási illeték és perköltség fizetési kötelezettsége is keletkezett.

[22] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[23] A Kúria a Pfv.I.20.565/2024/2. számú végzésével a Pp. 409. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a joggyakorlat egységének biztosítása érdekében engedélyezte a jogerős végzés felülvizsgálatát.

[24] Az így engedélyezett felülvizsgálatban előterjesztett felülvizsgálati kérelem az alábbiak miatt megalapozott.

[25] A Pp. 406. § (1) bekezdésében és a 424. § (3) bekezdésében foglaltak együttes értelmezéséből következően az eredményes felülvizsgálatot anyagi jogi vagy eljárásjogi jogszabálysértés egyaránt megalapozhatja; azonban csak akkor, ha annak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.

[26] A kereset egy anyagi jogszabály (tárgyi jog) által biztosított valamely jog (alanyi jog) érvényesítését jelenti: a felperes állítja, hogy a valóságban megtörtént konkrét történeti tények megvalósítják az alanyi jogot tételező jogi normában meghatározott törvényi tényállási elemeket, így az alanyi jog megnyílt, amely feljogosítja őt valamilyen igény támasztására. Az alanyi jog mindig egy jogviszonyból ered. […] Egy jogviszonyból akár több alanyi jog is érvényesíthető […], amelyek – az anyagi jog szabályozásától függően – vagy kizárják egymást, vagy egymás mellett is érvényesíthetők (Kúria 6/2022. Jogegységi határozat [31]). Az érvényesített jog valamilyen jogviszonyból, a felek között fennálló jogilag szabályozott kapcsolatból ered: egy jogviszonyból azonban több alanyi jog is érvényesíthető (Kúria Gfv.I.30.270/2022/10.).

[27] A […] Pp. megkülönbözteti egymástól a jogviszonyt és az abból eredő keresetet [keresethalmazat: Pp. 173. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont; keresetváltoztatás 185. § (1) bekezdés, 215. § (1) bekezdés], valamint az alanyi jogot létrehozó anyagi jogi normát [jogalap: Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont] és magát az alanyi jogot [keresettel érvényesített jog: Pp. 7. § (1) bekezdés 11. pont] A keresetlevélben előterjesztett kereset – a Pp. által szabályozott háromtagú pertárgyfogalomnak megfelelően – tartalmazza az (ekkor még érvényesíteni kívánt, később érvényesített) alanyi jogot (az azt létrehozó jogi norma megjelölésével), az ebből eredő követelésre vonatkozó kereseti kérelmet, valamint a jogot és a kereseti kérelmet megalapozó konkrét (történeti) tényeket [Pp. 170. § (2) bekezdés a), b), c) pont; Pp. törvényjavaslat 325.] (Kúria 6/2022. Jogegységi határozat [32]).

[28] Egy keresetben általában egy jogviszony elbírálása kérhető. A jogviszony fogalmát a Pp. nem határozza meg. A jogirodalom szerint a jogviszony a jogalanyok jogainak és kötelezettségeinek a jog által szabályozott rendszere, azaz a jogviszony az alanyi jogok és kötelezettségek forrása. A jogviszony tartalma a jogviszony alanyait megillető jogosultságok és az őket terhelő kötelezettségek összessége. Egy jogviszony tartalmát jelentő, a jogviszony alanyait megillető jogosultságok érvényesítéséhez adott esetben több kereset előterjesztése is szükséges lehet. Ezt a Pp. célszerűségi, pergazdasági okokból lehetővé teszi azzal, hogy egy perben több kereset előterjesztését is engedélyezi.

[29] A Pp. 173. § (2) bekezdése értelmében egymással eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló több kereset (a továbbiakban: látszólagos tárgyi keresethalmazat) akkor terjeszthető elő, ha a) a keresetek ugyanabból a jogviszonyból erednek, b) az egyes keresetek között nincs olyan, amelynek elbírálása más bíróság hatáskörébe vagy kizárólagos illetékességébe tartozik, és c) több alperes esetén valamennyi keresetet valamennyi alperes ellen indítják.

[30] A látszólagos tárgyi keresethalmazat előterjeszthetőségének egyik feltétele az, hogy a keresetek ugyanabból a jogviszonyból eredjenek. A jogviszony alanya maga dönti el, hogy a jogviszonyból eredő jogait, azaz az ellenérdekű féllel szemben fennálló követelését milyen jogalapon [Pp. 7. § (1) bekezdés 8. pont: az az anyagi jogi jogszabályi rendelkezés, amely az alanyi jogot közvetlenül keletkeztető tényeket meghatározza és annak alapján az igény támasztására feljogosít] érvényesíti; arra milyen anyagi jogszabályhelyet jelöl meg. A bíróság a perben a fél igényének az általa megjelölt jogalapon fennálló megalapozottságát vizsgálja. A jogalany ugyanabból a jogviszonyból eredő jogát adott esetben különböző jogalapon is érvényesítheti. Az igény ilyen érvényesítésénél, az igényérvényesítés jogalapja többszöröződik meg ugyanazon jogviszony esetében.

[31] A perbeli esetben is így tett a felperes. Keresetében a házastársi közös vagyon megosztását kérte. Keresete házassági vagyonjogi igénye elbírálására irányult, melynek alapját a házassági vagyonjogi jogviszony, a házastársi vagyonközösség teremtette meg. A házassági vagyonjogi jogviszonyból eredő igényének teljesítését harmadlagosan kérte a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén. A felperes keresetlevelében és a keresetváltoztatást tartalmazó nyilatkozatában megjelölte az érvényesíteni kívánt jogot, azt az őt megillető alanyi jogot, aminek az érvényesítését az alperessel fennálló házassági vagyonjogi jogviszonyból az általa megjelölt anyagi jogi jogszabályok lehetővé teszik. Ezen jogszabályok között tüntette fel a jogalap nélküli gazdagodásra vonatkozó anyagi jogszabályi rendelkezést.

[32] Ha a felperes az ugyanabból a jogviszonyból eredő jogát különböző jogalapon érvényesíti, a bíróság juthat arra a következtetésre, hogy az általa megállapított történeti tényállás (tényalap) nem felel meg a felperes által elsődlegesen állított törvényi tényállásnak, de megvalósítja a másodlagosan megjelölt törvényi tényállást, amit ugyancsak állított látszólagos tárgyi keresethalmazatként előterjesztett keresetében a felperes. A jogalap meghatározásának, a jogalap minősítésének van tehát központi szerepe, hiszen a fél a tényalapon nem változtatva több külön jogalapon is előterjesztheti az igényét. Azonos tényállás (tényalap) és kereseti kérelem (petitum) mellett halmazatba került igények megengedettek, az az igény fog érvényesülni, amely esetén a megállapított történeti tényállás kimeríti a felperes keresetében állított valamelyik törvényi tényállás elemeit. Az eshetőlegesen előterjesztett látszólagos tárgyi keresethalmazat esetén a felperes több keresetének létezése egymástól függ, a keresetek egymáshoz való viszonya feltételes, az elsődlegesen kért keresetének alaptalansága esetére terjeszt elő másik (másodlagos) vagy további kereseteket.

[33] A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:2. § (1) bekezdésében foglaltak szerint kötelem keletkezhet – továbbiak mellett – jogalap nélküli gazdagodásból. A jogalap nélküli gazdagodás tehát az idézett jogszabályi rendelkezés értelmében kötelemkeletkeztető ténynek minősül. A jogalap nélküli gazdagodás helyettesítő (szubszidiárius), járulékos jogintézmény, a jogalap hiánya miatt a gazdagodónak nincs érvényes jogcíme (jogalapja) a gazdagodás megtartására. Jogalap nélküli gazdagodás jogcímén a vagyoneltolódás helyreállítását akkor lehet alkalmazni, ha a visszakövetelésnek nincs más jogcíme. A jogintézmény általánosságából levezethető helyettesítő jellegből következően lehetséges a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazása akkor is, ha a felek közötti jogviszonyra vonatkozó speciális szabályok (itt a házastársi közös vagyon megosztását vezérlő szabályok) a keletkezett gazdagodás visszatérítésére, a vagyoneltolódás helyreállítására nem terjednek ki.

[34] A jelen ügyben a felperes elsődleges keresetében a több tételből álló házastársi közös vagyon megosztásának jogcímén elsődlegesen értékkülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest, másodlagosan közös vagyon jogcímén ingatlan hányad tulajdonjogának megállapítását és a közös tulajdon árverési értékesítés útján való megszüntetését kérte. Másodlagos keresetében az ingatlan közös tulajdonának megszüntetéséig használati díj megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az elsődleges és a másodlagos keresetek elutasítása esetére jogalap nélküli gazdagodás jogcímén kérte az alperes kötelezését 42 500 000 forint megfizetésére. Keresetének tényalapjaként arra hivatkozott, hogy a per tárgyát képező vagyontárgyakat az alperessel fennálló vagyonközösségének az ideje alatt közösen szerezték.

[35] A vagyonközösségben élő házastársaknak a Ptk. 4:37. § (1), (2) és (3) bekezdése alapján – mint többen a kevesebbet – a kötelmi jogi igény érvényesíthetőségét is magában foglaló dologi jogi igénye keletkezik az életközösség ideje alatt megszerzett valamennyi aktív (pozitív) vagyontárgy egymással egyenlő arányú osztatlan közös tulajdonára és kötelezettsége a vagyontárgyak terheinek, valamint a bármelyikük által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozások egyenlő arányú viselésére – kivéve a házastársak valamelyikének a Ptk. 4:38–4:39. §-ai szerinti aktív (pozitív) és passzív (negatív) különvagyonához tartozó vagyoni elemeket.

[36] Ennek alapján a vagyonközösség megszűnése esetén a Ptk. 4:57. § (1) és (3) bekezdése szerint bármelyik házastárs igényelheti a közös vagyon megosztását azzal, hogy – a közös vagyon szerződéses megosztásának hiányában vagy szerződéses megosztás esetén akkor, ha a szerződés nem terjed ki a vagyonközösség megszűnéséhez kapcsolódó valamennyi igényre – a házastársi közös vagyon megosztását és a rendezetlenül maradt igények elbírálását a bíróságtól lehet kérni. A közös vagyon bíróság általi megosztása során a házastársi vagyonközösségből eredő igényeket a Ptk. 4:58. §-a szerint egységesen kell rendezni. Ennek érdekében rendelkezik a Ptk. 4:59. § (1) bekezdése úgy, hogy a közös vagyon megosztása során igényelni lehet a közös vagyonból a különvagyonra, a különvagyonból a közös vagyonra, és az egyik házastárs különvagyonából a másik házastárs különvagyonára történő ráfordítások és a másik vagyonból teljesített tartozások megtérítését is.

[37] A megtérítési igények főszabály szerint kötelmi jogi igényként érvényesíthetők – kivéve az ingatlan jelentős és tartós értéknövekedését eredményező ráfordítást, amelynek ellenében a megtérítésre jogosult házastárs az ingatlan értéknövekedésének megfelelő tulajdoni hányadra is igényt tarthat.

[38] A Ptk. 4:59. § (1) bekezdése szerinti megtérítési igények valójában olyan önállósult anyagi jogi (főszabály szerint kötelmi jogi) igények, amelyek az egymástól dologi jogilag is elkülönülő alvagyonok vegyüléséből erednek, és amelyek a jogalap nélküli gazdagodás megtérítése iránti igénnyel mutatnak elvi hasonlóságot annyiban, hogy a bíróság csak olyan gazdagodás megtérítéséről rendelkezik, amely az arra igényt tartó személy vagyonában értékcsökkenésként jelentkezik, a gazdagodó félnél előálló gazdagodás mértéke azonban nem szükségszerűen esik egybe a másik félnél előálló vagyoni hátránnyal.

[39] Nincs ezért eljárásjogi akadálya annak, hogy a vagyoni igények egységes rendezése körében az arra jogosult házastárs a Ptk. 6:579.-6:582. §-ai szerinti jogalap nélküli gazdagodás visszatérítése mint helyettesítő (szubszidiárius) jellegű jogcímen érvényesíthesse a (volt) házastársával szemben fennálló olyan kötelmi jogi igényét is, amely a felek házassági vagyonjogi jogviszonyára irányadó speciális szabályok alapján nem lenne elbírálható. Az elbírálhatóság lehetősége vagy annak hiánya tárgyában való állásfoglalásra azonban nem a Pp. 173. § (2) bekezdés a) pontja szerinti – egymással eshetőleges vagy vagylagos viszonyban álló – látszólagos tárgyi keresethalmazat előterjesztésének az időpontjában történő eljárásjogi szempontú, hanem kizárólag az elsődleges keresetnek az anyagi jogi jogszabályok alapján történő érdemi elbírálását követően, attól függően kerülhet sor.

[40] A – fentebb kifejtettek szerint – kötelemkeletkeztető ténynek minősülő és a Ptk. 6:579. – 6:582. §-ai által szabályozott jogalap nélküli gazdagodás lényege ugyanis – az elnevezéséből is kitűnően – nem jogviszony létrehozása, hanem az, hogy jogalapot keletkeztessen az olyan vagyoni előny visszatérítésére, amelyhez valaki másnak rovására jogalap nélkül jutott. E vonatkozásban pedig nincs jogi jelentősége annak, hogy a felek között egyébként áll-e fenn bármilyen jogviszony vagy sem. Az ilyen igényérvényesítés azonban nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy egyfelől a kötelemkeletkeztető ténynek minősülő jogalap nélküli gazdagodás jogcímén történő igényérvényesítés ténye az eredeti házassági vagyonjogi jogviszonytól eltérő kötelmi jogi jogviszony alapján történne, másfelől a kötelmi jogi jogviszony létrejötte és az e jogcímen történő igényérvényesítés sem eredményezhetné azt, hogy az utóbbi jogcímen történő igényérvényesítés az egyéb vagyoni igényektől függetlenül külön perben is elbírálható lenne.

[41] A másodfokú bíróság végzése [15] bekezdésében hivatkozott Pfv.VI.20.866/2020/8. számú határozatában a Kúria a Ptk. szabályai alapján minősítette a jogalap nélküli gazdagodást mint jogintézményt, nem pedig abban az összefüggésben vizsgálta, nem azt a jogkérdést bírálta el, hogy látszólagos tárgyi keresethalmazatban előterjeszthető-e a jogalap nélküli gazdagodásra mint jogcímre alapított igény; az adott ügyben a felperes a keresetet nem keresethalmazatban terjesztette elő. Egyébként a hivatkozott határozatában a Kúria is úgy fogalmazott, hogy a gazdagodás akkor alaptalan, ha a vagyoni előnyhöz jutott félnek nincs olyan jogcíme, amely őt az előny megtartására feljogosítaná. A Pfv.V.21.013/2021/19. számú ítéletben pedig a jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett keresetet látszólagos tárgyi keresethalmazatban előterjesztettként bírálta el.

[42] Az első- és a másodfokú bíróság tehát a Pp. 173. § (2) bekezdés a) pontjának megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes által harmadlagosan előterjesztett jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított igény nem állhat látszólagos tárgyi keresethalmazatban a házastársi közös vagyon megosztásának jogcímére alapított igénnyel, továbbá jogszabálysértő az eljárást megszüntető döntésük is.

[43] Nem vitás, hogy a keresethalmazat megengedhetőségének megítélése, ebből következően a halmazati szabályok betartásának biztosítása a bíróság feladata. Meg nem engedett keresethalmazat esetén ezért – azon, a Pp. preambulumában rögzített cél érvényesülése érdekében is, hogy a magánjogi jogviták tisztességes eljárás elvén nyugvó rendezése és az anyagi jogok hatékony érvényre juttatása megvalósuljon – nem mellőzhető a meg nem engedett keresethalmazattal kapcsolatos bírói felhívás kiadása a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja értelmében. Adott esetben nem mellőzheti ennek megfelelően a Pp. 379. §-a alapján a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti felhívás kiadását az eljárást megszüntető határozat meghozatala előtt a másodfokú bíróság sem, ahogyan erre a Kúria rámutatott a Pfv.V.20.539/2023/7. számú és a Pfv.I.20.043/2024/6. számú határozatában is.

[44] Az eljárás hivatalból történő megszüntetésére perakadály utólagos észlelése esetében csak akkor kerülhet sor, ha lehetősége van a félnek a perakadály elhárítására, de ezzel a lehetőséggel a bíróság felhívása ellenére nem élt. A másodfokú bíróság azonban a Pp. 379. §-át megsértve szüntette meg az eljárást.

[45] A Kúria a jogszabálysértésekre tekintettel az ügy érdemére kiható módon jogszabálysértő jogerős végzést az elsőfokú bíróság végzésére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.