BK ÍH 2025/113.

I. Tekintettel arra, hogy a 2025. évi XIX. törvény 17. §-a 2025. június 15. napjától hatályon kívül helyezte a Btk. 184. §-ában szabályozott új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettére vonatkozó rendelkezéseket, ezért a szintén ezen időpontban beiktatott Btk. 459. § (1a) bekezdésére is figyelemmel, a pszichotrop anyaggal visszaélés 2025. június 15. napját követően a Btk. 176. §-ában és a Btk. 178. §-ában szabályozott törvényi tényállások keretei között szankcionált.

II. A módosítás okán a vádlott elkövetéskor kábítószer-kereskedelem bűntettének és új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettének minősülő cselekménye a Btk. 2. § (2) bekezdésére figyelemmel egységesen kábítószer-kereskedelem bűntettének minősülhet a tényállástól függően.

III. Amennyiben a vádlott a kereskedés céljából megszerzett kábítószerből fogyaszt is, úgy a kábítószer-fogyasztás szubszidiárius jellege folytán beleolvad a kereskedéssel elkövetett törvényi tényállásba.

IV. Kábítószer-kereskedelem esetén kizárólag a vádlott által a kábítószer értékesítése során megszerzett összegre kell vagyonelkobzást elrendelni, a kábítószer beszerzésére fordított összegre nem [2025. évi XIX. törvény 17. §; Btk. 2. §, 74. § (1) bekezdés a) és e) pontok, 176. § (1) bekezdés, 178. § (1) és (6) bekezdések, 184. §, 459. § (1a) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bekezdés 4. fordulat, (2) bekezdés a) pont] és társtettesként elkövetett új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettében [Btk. 184. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] állapította meg. Ezért a vádlottat halmazati büntetésül 5 év szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben állapította meg azzal, hogy a vádlott a kiszabott szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A vádlottal szemben 320 000 forint összegre vagyonelkobzást rendelt el.

Az irányadó tényállás szerint a vádlott 2020 ősze és 2022. május 9. napja között speed port, extasy tablettát és kokaint vásárolt egyik vádlott-társától, mely anyagokat részben maga fogyasztotta el. Emellett a vádlott a fentiekben beszerzett mennyiségből ismerősei körében ellenérték fejében kábítószert értékesített. A tényállás alapján a vádlott 2021. év elején kipróbálta a fogyasztók körében kristály néven ismert új pszichoaktív anyagot is, amelyet szintén egyik vádlott-társától vásárolt. E megvásárolt kristályból a vádlott nemcsak fogyasztott, hanem abból ellenérték fejében értékesített is.

Az elsőfokú ítélettel szemben a vádlott és védője a kiszabott büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Be. 590. § (3), (5), (5a) és (7) bekezdésében, valamint a 606. § (3) bekezdésében írtak szerint, korlátozott terjedelemben bírálja felül. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem vétett, a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatának elfogadására a törvénynek megfelelően került sor. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes. A főügyészség hivatkozott arra, hogy nincs törvényes indok a vádlottal szemben kiszabott büntetés további lényeges enyhítésére. Észrevételezte továbbá, hogy az elsőfokú bíróság az ügyészség mértékes indítványával egyező összegben rendelt el vagyonelkobzást, azonban az nem terjed ki arra az összegre, amelyet a vádlott az új pszichoaktív anyag beszerzésére fordított. Mivel a másodfokú bíróság hivatalból dönt az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező kérdésekben, ily módon a vagyonelkobzással összefüggő rendelkezések másodfokú felülbírálatát nem érinti a súlyosítási tilalom.

A fellebbviteli főügyészség mindezekre tekintettel indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet akként változtassa meg, hogy a vádlottal szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét emelje fel, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.

A vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában indítványozta, hogy az ítélőtábla vizsgálja meg a 2025. június 15. napjától hatályba lépett törvénymódosításra figyelemmel a vádlott új pszichoaktív anyagra elkövetett cselekményének bűncselekményi jellegét. Az enyhítés körében hivatkozott arra, hogy a vádlott életvitelét megváltoztatta, folytatta tanulmányait, munkát vállalt és pszichológus segítségét is igénybe vette. A büntetés enyhítésére irányuló fellebbezés indokaként hivatkozott még a cselekmény elkövetésétől számított 5 éves időmúlásra, továbbá a vádlott fiatal felnőtt voltára, megbánó magatartására és ténybeli, bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomására.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást – a bejelentett fellebbezések irányára figyelemmel – a Be. 590. § (3), (5), (5a) és (7) bekezdései, valamint a 606. § (3) bekezdése alapján korlátozott terjedelemben bírálta felül.

E felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság hatályon kívül helyezést eredményező szabálysértést nem követett el, illetve nem merült fel olyan körülmény sem, amelyre figyelemmel a vádlottat fel kellett volna menteni vagy vele szemben az eljárást meg kellett volna szüntetni.

A Be. 591. § (2) bekezdés a) pontja folytán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozottságát nem vizsgálta, és határozatát az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapította.

Kiegészítette az elsőfokú bíróság ítéletének vádra utalását – mely nem képezi a tényállás részét – azzal, hogy az ügyészség, amennyiben a vádlott a terhére rótt bűncselekmények vonatkozásában a bűnösségét az előkészítő ülésen beismeri 5 év 6 hónap, börtön fokozatú szabadságvesztés, 5 év közügyektől eltiltás kiszabását, valamint a vádlottal szemben 320 000 forint összegben vagyonelkobzás elrendelését indítványozta.

A vádlott személyi körülményeit – melyek szintén nem a tényállás részét képezik – kiegészítette azzal, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetésekor büntetve nem volt.

Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet tényállásából a jogi indokolásába utalta azokat a részeket, amelyek arra vonatkoztak, hogy az egyes kábítószerek hatóanyag-tartalmai a minősítést megalapozó mennyiséghatár hány százalékai voltak, tekintettel arra, hogy az ítélet tényállása a megtörténtként elfogadott tényeket rögzíti, míg az ebből levont jogkövetkeztetés – mint jelen esetben a minősítést megalapozó mennyiséghatárhoz történő viszonyítás – a jogi indokolásba tartozik.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a törvényszék ügydöntő határozatának kihirdetésekor a vádlotti cselekményeket törvényesen minősítette, azonban e minősítés a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2025. évi XIX. törvény révén a Btk.-ba iktatott változásokra figyelemmel immár nem felel meg az anyagi jogi büntető jogszabályoknak.

A Btk. 2. § (2) bekezdése értelmében, ha a cselekmény elbírálásakor hatályban lévő új büntetőtörvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új büntetőtörvényt kell alkalmazni.

A fentebb említett 2025. évi XIX. törvény 17. §-a 2025. június 15. napjától hatályon kívül helyezte a Btk. 184. §-ában szabályozott új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntettére vonatkozó rendelkezéseket. Az ezen időponttól hatályos Btk. 184. §-a a tudatmódosító anyaggal visszaélés törvényi tényállását szabályozza.

Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla megvizsgálta, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában rögzített ezen vádlotti cselekmény a másodfokú elbírálás időpontjában is büntetőtörvénybe ütköző magatartásként értékelhető-e.

A módosító törvény miniszteri indokolása szerint a Btk.-ban szereplő ún. kábítószer-bűncselekmények részbeni újraalkotásának elsődleges célja egyrészt a kábítószerekkel, másrészt az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények büntetőjogi fenyegetettsége terén ez ideig fennállott különbségek megszüntetése volt. Ennek eredményeképpen a kétféle körbe tartozó illegális szerekkel mint elkövetési tárgyakkal történő visszaélés a továbbiakban azonos tényállási keretek között vált elbírálhatóvá, illetve azonos büntetési tételekkel lett sújtható.

A tudatmódosító anyaggal visszaélés elnevezésű újabb tényállással a kábítószernek nem minősülő, nem emberi fogyasztásra szánt anyagok kóros élvezetszerzés céljából történő kínálását, átadását, forgalomba hozatalát és kereskedelmét szankcionálja a módosítás. Ezen tényállás alkalmazási köre nem terjed ki a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 1. mellékletében a kábítószerek 1. vagy 2. jegyzékén nevesített, annak 2. mellékletében a pszichotrop anyagok 1. vagy 2. jegyzékén szereplő, illetve a 3. mellékletében meghatározott klasszikus kábítószerekre.

Mindezen jogszabályváltozásra figyelemmel az új pszichoaktív anyaggal visszaélés 2025. június 15. napját követően a Btk. 176. §-ában szabályozott kábítószer-kereskedelem vagy a Btk. 178. §-ában szabályozott kábítószer birtoklása törvényi tényállásainak keretei között szankcionált.

A módosító törvény szintén 2025. június 15. napjától hatályba léptette a Btk. 459. § (1a) bekezdésében írt új értelmező rendelkezést. Eszerint a Btk. alkalmazásában kábítószer a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 1. mellékletében a kábítószerek 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, a 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. vagy 2. jegyzékén szereplő anyag, valamint a 3. mellékletben meghatározott anyag.

Megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában hivatkozott ún. kristály hatóanyaga az N-etil-norpentedron, illetve a kationszármazék változatlanul a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 3. mellékletének 2. pontjában szerepel, azaz jelenleg kábítószernek minősül.

Következetes a bírói gyakorlat abban, hogy az azonos törvényi tényállások alá eső elkövetési magatartások többszöri megvalósulása esetén a tiszta hatóanyagtartalom alapján kiszámított részmennyiségeket összegezni kell, és a bűncselekmény minősítése szempontjából az összmennyiség az irányadó.

A kifejtettekre figyelemmel a vádlott által tovább értékesítés céljából megszerzett kábítószerek tiszta hatóanyag-tartalma – az együttes mennyiséget figyelembe véve – a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el, immár annak 94,25%-a.

Nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor megállapította, hogy a kábítószer-fogyasztás jelen esetben beleolvad a forgalmazói típusú magatartásokba, így a minősítés körében külön nem értékelhető, ugyanakkor ítéleti indokolása e tekintetben kiegészítésre szorult.

Az ítélőtábla rámutat, hogy kizárólag az azonos törvényi tényállások alá eső elkövetési magatartások többszöri megvalósulása teremt természetes egységet. Fő szabály szerint a kábítószer-kereskedelem és a kábítószer birtoklása különböző törvényi tényállásokat képeznek, ezért valóságos anyagi halmazatban állnak egymással. Ugyanakkor, amennyiben az elkövető a forgalomba hozatallal megvalósított kábítószer-kereskedelem során egyúttal a beszerzett kábítószer-mennyiségből fogyaszt is, akkor a kábítószer-fogyasztás [kábítószer birtoklása, Btk. 178. § (6) bekezdés 1. fordulat] szubszidiárius jellege folytán beleolvad a kereskedéssel elkövetett törvényi tényállásba.

Tekintettel arra, hogy a Btk. 2. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó, a másodfokú elbíráláskor hatályos büntetőtörvény szerint a vádlotti cselekmény immár egy cselekményt valósít meg, ezért a terhelttel szemben nem kell halmazati büntetést kiszabni, ily módon a jelenleg hatályos büntetőtörvény lehetővé teszi a vádlott számára a kedvezőbb elbírálást.

Ezen oknál fogva a másodfokú bíróság a vádlott terhére kizárólag a Btk. 176. § (1) bekezdésének 4. fordulatába ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő és büntetendő kábítószer-kereskedelem bűntettét állapította meg.

A vádlott által elkövetett bűncselekmény eltérő minősítése, annak egységként történő megállapítása folytán ugyanakkor nincs szükség az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette tekintetében felmentő rendelkezést hozni, hiszen az elsőfokú bíróság ítéletéhez képest mindez nem eredményez a Be. 615. § (1) és (2) bekezdései szerinti ellentétes döntést.

A büntetés kiszabása során értékelhető tényeket az ítélőtábla több ponton kiegészítette, illetőleg helyesbítette.

Nem osztotta a másodfokú bíróság a fellebbviteli főügyészség vagyonelkobzással összefüggésben kifejtett álláspontját.

Láncolatos kábítószer-kereskedelem esetében ugyanis kizárólag a kábítószer értékesítése során megszerzett összeg vonatkozásában kell vagyonelkobzást elrendelni a Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel, míg a kábítószer beszerzésére fordított összegre nézve vagyonelkobzásnak nincs helye, a Btk. 74. § (1) bekezdés e) pontjára figyelemmel sem.

A megváltozott minősítésre figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés a Btk. 79. §-a szerinti büntetési célok, valamint a Btk. 80. § (1) bekezdésében foglalt büntetéskiszabási elvek alapján eltúlzottan súlyos, ezért annak tartamát az ítélőtábla 3 évre enyhítette. A megváltoztatott minősítésre figyelemmel a halmazati büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezést a másodfokú bíróság mellőzte. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek.

A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket alaposnak találta és az elsőfokú ítéletet a Be. 606. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 605. § (1) bekezdése folytán azt helybenhagyta.