BK ÍH 2025/118.

I. A jogi személy érdekében eljáró ügyvéd sajátos eljárásjogi helyzete, ennek megkülönböztetése a védő eljárásjogi helyzetétől a 2025. december 31. napjáig hatályos szabályok alapján.

II. A nem ügydöntő végzéssel szemben fellebbezésre jogosultak köre [Be. 271. § (1) bekezdés, 454. § (1) és (3) bekezdés, 579. § (2) bekezdés; Jszbt. 9. § (1), (2) és (4) bekezdés].

Az elsőfokon eljáró törvényszék a 2025. február 24-én kelt ítéletével I. r. és II. r. vádlottat – mint társtettest – a Btk. 396. § (1) bekezdés a) pontjának I. fordulatában meghatározott és az (5) bekezdés b) pontja szerint minősülő költségvetési csalás bűntette, valamint a Btk. 345. §-ában meghatározott, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétsége miatt személyenként 4 év szabadságvesztésre, 350 napi tétel pénzbüntetésre, 4 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői foglalkozástól, illetve 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztéseket börtönben rendelte végrehajtani és megállapította, hogy a vádlottak legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egynapi tételének összegét I. r. vádlott vonatkozásában 200 000 forintban, míg II. r. vádlott tekintetében 300 000 forintban határozta meg, így velük szemben összesen 70 000 000 forint, illetve 105 000 000 forint pénzbüntetést szabott ki.

Ezen túlmenően az elsőfokú bíróság – a jelen indítvány elbírálásán kívül eső rendelkezések mellett – a P.-S. Kft.-vel szemben 120 000 000 forint pénzbírságot szabott ki és 278 478 000 forintra vagyonelkobzást rendelt el.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I. r. vádlott és védője, valamint II. r. vádlott és védője a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében, míg a P.-S. Kft. jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a kiszabott pénzbírság és az alkalmazott vagyonelkobzás mellőzése céljából fellebbezést jelentett be.

A vádemelést megelőzően a P.-i Járásbíróság Nyomozási-Szabálysértési Csoportja a 2021. február 15-én kelt határozatával a P.-S. Kft. kizárólagos tulajdonában álló tizenegy ingatlanra – 835 434 000 forint erejéig – zár alá vételt rendelt el. Ennek feloldásáról az elsőfokú bíróság nem rendelkezett, arra visszavezethetően, hogy a vagyont érintő kényszerintézkedés alkalmazásának feltételeiben nem látott változást.

A 2013. május 10-én nyilvántartásba vett P.-S. Kft. tagjai az I. r. és II. r. vádlottak, közülük utóbbi egyben a gazdasági társaság vezető tisztségviselője, ügyvezetője is.

Az ügyiratok felterjesztését követően az I. r. vádlott – a védelmének ellátására – dr. P. Cs. védőt is meghatalmazta, aki a 9. sorszám alatti beadványában indítványozta a P.-S. Kft. tulajdonában álló ingatlanokra elrendelt zár alá vétel teljes vagy részleges feloldását.

A P.-S. Kft. jogi személy érdekében eljáró ügyvéd dr. R. A. Őt erre az eljárási feladatra – a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (továbbiakban: Jszbt.) 9. § (2) bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság rendelte ki.

A fellebbviteli főügyészség átiratában – az ügy érdemére vonatkozó indítványában foglaltak fenntartása mellett – a vagyont érintő kényszerintézkedés felülvizsgálatát, annak teljes vagy részleges feloldását nem tartotta indokoltnak.

Az ítélőtábla rögzíti, hogy a büntetőeljárási feladatok sokrétűek, azok sok esetben a részt vevő személyekhez kapcsolódóan – a törvény erejénél fogva – egymástól elkülönülnek.

Abban az esetben, ha a büntetőeljárás során a jogi személlyel szemben intézkedés alkalmazásának lehet helye, úgy – figyelemmel a Jszbt. 9. § (1) bekezdésében írtakra – a jogi személy érdekében meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd, kamarai jogtanácsos vagy európai közösségi jogász jár el. Az ilyen jogi személy a büntetőeljárásban sem vagyoni érdekeltnek, sem egyéb érdekeltek nem tekinthető: a jogállását – sajátos eljárási pozíciójára visszavezethetően – a Jszbt. önállóan szabályozza.

Mindezekből következően a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd a büntetőeljárás önálló résztvevője, akinek a helyzete – dogmatikai hasonlósága folytán – lényegében a védő eljárásjogi helyzetének feleltethető meg. Feladata a jogi személy érdekeinek képviselete, melynek keretében – a Jszbt. 9. § (6) bekezdés c) pontja alapján – jogosult arra, hogy a jogi személyt érintő körben bizonyítékokat terjesszen elő, illetve indítványokat és észrevételeket tegyen.

E feladatok maradéktalan ellátása érdekében az eljárási pozícióját élesen el kell választani a védő szerepétől és jogállásától, mely abban is kifejezésre jut, hogy a meghatalmazásával kapcsolatosan szigorú korlátozások érvényesülnek. A Jszbt. 9. § (4) bekezdése szerint ugyanis a terhelt, a terhelt hozzátartozója, illetve védője a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd részére meghatalmazást nem adhat, mi több, a terhelt védője nem lehet a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd.

A védői és a jogi személy érdekében eljáró ügyvédi pozíció tehát különböző résztvevőket kíván, az indítványtételi és észrevételezési jogaik tartalmi szempontból – célját és irányát tekintve – nem mosódhatnak egybe, az érdekeik nem keveredhetnek.

A védő által sérelmezett – teljesen vagy részben feloldani kívánt – vagyont érintő kényszerintézkedés a P.-S. Kft. zár alá vett ingatlanjai feletti rendelkezési jogát függesztette fel. Elsődlegesen ez a gazdasági társaság szenvedi el a tulajdonosi jogosultságok gyakorlásának korlátozását, ezért amennyiben az a Be. 271. § (1) bekezdésével szembenállónak – indokolatlanul elhúzódónak vagy aránytalannak – mutatkozik, úgy a szóban forgó kényszerintézkedéssel szemben is a jogi személynek kell fellépnie.

Ez megvalósulhat a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd útján, avagy oly módon, hogy a jogi személy törvényes képviselőjén keresztül – személyesen, illetve meghatalmazott képviselő igénybevételével – nyilvánul meg.

Ezzel szemben a jelen ügyben az történt, hogy a kényszerintézkedéssel, illetve vagyonelkobzással érintett jogi személy helyett az I. r. vádlott védője lépett fel a zár alá vétel feloldásának igényével, melyre azonban nem volt jogosult. Indítványtételi kezdeményezése ugyanis a jogi személy érdekében eljáró ügyvéd feladat- és hatáskörének elvonását jelenti, olyan jogosultság gyakorlását, mely a számára – összeférhetetlenség okán – nem megengedett. Igaz ez a megállapítás akkor is, ha az I. r. vádlott a P.-S. Kft. tagja, így a jogi személlyel kapcsolatos intézkedések áttételesen az ő vagyoni érdekeire is kihatással lehetnek.

Dr. P. Cs. védő zár alá vétel teljes vagy részbeni feloldására irányuló indítványa tehát nem jogosulttól származik. Ezért azt az ítélőtábla – érdemi vizsgálat nélkül – elutasította.

Az indítvány elutasítása a nem ügydöntő végzések közé sorolható. A Be. 454. § (1) bekezdése értelmében a határozatot azzal kell közölni, akire rendelkezést tartalmaz, illetve – miután nem a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körébe tartozó pervezető végzés – az ügyészséggel is [Be. 454. § (3) bekezdés]. A nem ügydöntő végzéssel szemben a Be. 579. § (2) bekezdésében biztosított fellebbezési jog – a törvény eltérő rendelkezésének hiányában – arra terjed ki, akivel azt közölte a bíróság. Ezért a védő indítványának elutasítására vonatkozó rendelkezéssel szemben a védőt önállóan illeti meg a fellebbezési jog, ugyanakkor a vádlottnak e vonatkozásban nincs jogorvoslati joga.

A végzés ellen nem jelentettek be fellebbezést.