2025. évi CXVIII. törvény indokolás

A javaslat elsődleges célja, hogy egyes uniós jogi aktusoknak és nemzetközi egyezményeknek való megfelelést szolgálja, illetve alkalmazását segítse elő. A javaslat emellett a joggyakorlatból érkezett visszajelzések alapján módosít egyes büntető eljárásjogi, illetve végrehajtási jogi rendelkezéseket. Mindezekre tekintettel a javaslat az alábbi jogszabályok módosítását tartalmazza:

1. a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Rtv.),

2. a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Nbjt.),

3. a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi intézkedésekről szóló 2001. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Jszbt.),

4. a bűnüldöző szervek nemzetközi együttműködéséről szóló 2002. évi LIV. törvény (a továbbiakban: 2002. évi LIV. törvény),

5. a bűncselekmények áldozatainak segítéséről és az állami kárenyhítésről szóló 2005. évi CXXXV. törvény (a továbbiakban: Ást.),

6. büntető ügyekben alkalmazható közvetítői tevékenységről szóló 2006. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Bktv.),

7. az állami vagyonról szóló 2007. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Ávt.),

8. a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: NAVtv.),

9. a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.),

10. az Európai Unió tagállamaival folyatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény (a továbbiakban: EUtv.),

11. a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény,

12. a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.),

13. a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.),

14. az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.).

Az emberkereskedelem elleni hatályos büntetőjogi szabályok nagyrészt megfelelnek az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelv módosításáról szóló, 2024. június 13-i (EU) 2024/1712 európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a továbbiakban: 2024/1712 irányelv) foglaltaknak. Az irányelv újítása, hogy a kizsákmányolás fogalmát kiterjeszti a béranyasághoz, a kényszerházassághoz, illetve a jogellenes örökbefogadáshoz kapcsolódó kizsákmányolásra is. A javaslat az irányelvnek való megfelelés érdekében pontosítja a Btk. 192. §-a szerinti emberkereskedelem és kényszermunka tényállását.

A vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló 2024. április 24-i (EU) 2024/1260 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2024/1260 irányelv) 33. cikke kötelezővé teszi a tagállamok számára, hogy az irányelv előírásait átültessék jogrendszerükbe. A magyar szabályozásban ennek legjelentősebb következménye a vagyonkezelés intézményes kereteinek megteremtése, amely a lefoglalt és zár alá vett vagyon aktív, értékmegőrző kezelését biztosítja a kényszerintézkedés elrendelésétől egészen az elkobzás végrehajtásáig.

Az új szabályozás átfogóbb módosítást tartalmaz, amelyek összességében azt szolgálják, hogy a kényszerintézkedés alá vont vagyon kezelése átlátható, egységes és értékmegőrző módon valósuljon meg: a bűnjelkezelő szervek intézményesítésével, a célrendszer és a jogalapok dinamikus nyilvántartásával, a tárgyak körének világos meghatározásával, a végrehajtási és értékesítési szabályok korszerűsítésével, a pénzösszegek állami kezelésének és kamatoztatásának biztosításával, valamint egy központi nyilvántartás létrehozásával. Az új szabályozás egyszerre erősíti a jogbiztonságot, a vagyon értékének megőrzését és a büntetőeljárás hatékonyságát, miközben megfelel az uniós irányelv aktív vagyonkezelési elvárásainak.

A magyar jogi szabályozás teljes mértékben megfelel a 2016/800 irányelvben foglaltaknak, a javaslat szerinti módosítások technikai jellegűek, csupán egyes törvények jogharmonizációs záradékát egészíti az irányelvre történő hivatkozással.

Az uniós korlátozó intézkedések megsértése bűncselekményi tényállásainak és szankcióinak meghatározásáról és az (EU) 2018/1673 irányelv módosításáról szóló, 2024. április 24-i (EU) 2024/1226 európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: 2024/1226 irányelv) átültetéséhez szükséges módosításokat az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény maradéktalanul elvégezte, a javaslat csupán kisebb, koherenciát biztosító módosítást tartalmaz a Jszbt.-ben és a Btk.-ban.

A büntetőeljárás során az elektronikus bizonyítékokkal kapcsolatban, valamint a büntetőeljárást követően a szabadságvesztés-büntetések végrehajtása céljából kibocsátott, közlésre kötelező európai határozatokról és megőrzésre kötelező európai határozatokról szóló (EU) 2023/1543 rendelet (a továbbiakban: 2023/1543 rendelet) alapján a hatóságok közvetlenül fordulhatnak megkereséssel a szolgáltatókhoz. A rendelet 1. cikk (1) bekezdése megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján egy tagállami hatóság a büntetőeljárásban közlésre kötelező európai határozatot vagy megőrzésre kötelező európai határozatot bocsáthat ki, és ezáltal arra kötelezhet egy, az Unióban szolgáltatásokat kínáló és egy másik tagállamban letelepedett vagy – ha nem letelepedett – ott jogi képviselő által képviselt szolgáltatót, hogy az adatok helyétől függetlenül közöljön vagy őrizzen meg elektronikus bizonyítékokat. A rendeletben meghatározott esetekben a határozatot kibocsátó hatóságnak értesítenie kell a másik tagállam végrehajtó hatóságát a határozat kibocsátásáról.

A 2023/1543 rendelet 2. cikk (1)–(2) bekezdése szerint a rendelet az Unióban szolgáltatást kínáló szolgáltatókra alkalmazandó. Közlésre kötelező európai határozat és megőrzésre kötelező európai határozat kizárólag büntetőeljárás keretében és céljából bocsátható ki, valamint büntetőeljárást követően legalább négy hónapig terjedő szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából, amelyet nem a terhelt távollétében hozott határozattal szabtak ki, olyan esetekben, amikor az elítélt megszökött az igazságszolgáltatás elől.

Fentiekre tekintettel szükséges megalkotni a rendelet alkalmazását elősegítő végrehajtási szabályokat, amely miatt az EUtv. egy új, VI/A. Fejezettel történő kiegészítése indokolt.

A kiegészítő jegyzőkönyv célja az elektronikus bizonyítékokhoz való hozzáférés megkönnyítése a nemzetközi együttműködésben, valamint a szolgáltatókat érintő ütköző kötelezettségek csökkentése egy átfogó nemzetközi jogi keret megteremtésével. A jegyzőkönyv szabályozza többek között a domain név regisztrációs adatokra és előfizetői adatokra vonatkozó kérelmeket, a forgalmi és tárolt adatok gyorsított közlését, a vészhelyzeti együttműködést, valamint a közös nyomozati formákat, így a videokonferenciákat és közös nyomozócsoportokat. Ennek alkalmazása érdekében szükségessé válik az Nbjt. módosítása.

A Bktv. módosításának célja hangsúlyt adni a közvetítő azon szakmai kompetenciájának, hogy az adott esethez leginkább igazodó helyreállító technikát, módszert megválassza, és ehhez kapcsolódóan az egyes technikák sajátosságai alapján szükséges rögzíteni azt is, hogy a közvetítő határozza meg a megbeszélésen a felek és a közvetítői eljárás egyéb résztvevőinek a felszólalási rendjét.

A Bv. tv. módosítását elsősorban a joggyakorlatból érkezett visszajelzések alapozták meg. Egyrészt a közérdekű munka végrehajtása körében, mivel gyakran előfordul, hogy a külföldre települt elítélt büntetését az adott tagállam nem tudja megfeleltetni és az elítéltnek haza kellene költöznie a végrehajtás érdekében. Az egzisztencia feladása helyett a módosítás lehetőséget teremtene a közérdekű munka pénzbüntetéssel történő megváltatására.

Jelzés érkezett arról is, hogy feltételes szabadságra bocsátás elbírálásakor előfordul, hogy a büntetés-végrehajtási bírák kevésbé veszik figyelembe az elítéltnek a nemrégiben bevezetett kategória-rendszerben megvalósított teljesítményét, és továbbra is inkább a jutalmazás és fenyítés arányát veszik alapul. A reintegrációs célokat számszerűsítve kifejező kategória-előmeneteli rendszer értelemszerűen magában foglalja az elítélt magatartását, mert fenyítés esetén nem szerez, hanem levonnak tőle kreditpontot, de képet ad az elítélt reintegrációs tevékenységben való aktivitásáról és együttműködési készségéről is. Ebből következően a bv. intézetben tanúsított magatartás megítélése szempontjából indokolt kiemelt súllyal figyelembe venni a kategória-rendszerben elért előmenetelt az elbírálás során.

Eltérő joggyakorlat alakult ki annak megítélésében, hogy a közérdekű munka elévülhet-e abban az esetben, ha a megelőző ilyen büntetés végrehajtása okán ezzel a büntetéssel összefüggésben nem történt intézkedés. A módosítás egyértelműen rögzíti, hogy erre tekintettel nem következhet be az elévülés, mivel egy végrehajtási sorrendet tart be a pártfogó felügyelői szolgálat. Ez a szabály mindazon büntetés esetén érvényesül, amikor a végrehajtás nem folyhat párhuzamosan.

Ezen indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján a Magyar Közlöny mellékleteként megjelenő Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Az (EU) 2024/1260 irányelv hazai jogrendszerbe való átültetése megköveteli, hogy a vagyonvisszaszerzési érdekek előzetes, az igazságügyi jogsegély csatornák működését megelőző biztosítása érdekében a bűnügyi információcsere során is lehetőség legyen az érintett vagyontárgy vagy elektronikus adat ideiglenes elvételére. Ezt a jogalapot teremti meg a jogszabály-módosítás, amely új rendelkezést jelenít meg az Rtv.-ben, a NAVtv.-ben és a 2002. évi LIV. törvényben.

Az Európa Tanács Számítástechnikai Bűnözésről szóló Egyezményéhez kapcsolódó második kiegészítő jegyzőkönyv célja az elektronikus bizonyítékokhoz való hozzáférés megkönnyítése a nemzetközi együttműködésben, valamint a szolgáltatókat érintő ütköző kötelezettségek csökkentése egy átfogó nemzetközi jogi keret megteremtésével. A jegyzőkönyv szabályozza többek között a domain név regisztrációs adatokra és előfizetői adatokra vonatkozó kérelmeket, a forgalmi és tárolt adatok gyorsított közlését, a vészhelyzeti együttműködést, valamint a közös nyomozati formákat, így a videokonferenciákat és közös nyomozócsoportokat. Ennek alkalmazása érdekében szükségessé vált az Nbjt. módosítása.

A javaslat szerinti Be.-módosításhoz kapcsolódó, koherenciát biztosító módosítás. A Be. vagyoni kényszerintézkedésekkel kapcsolatos szabályozásának a módosítása okán a zár alá vétel elrendelésére – a vagyonelkobzás biztosítása céljából – összeghatártól függetlenül jogosult az ügyészség és a nyomozó hatóság is. Erre tekintettel megszűnik a Be.-ben az az eset, amikor a bíróság helyett ideiglenesen más szerv által kellene elrendelni ezt a kényszerintézkedést. Polgári jogi igény biztosítása érdekében, noha megmarad a bírósági hatáskör, azt még ideiglenesen sem pótolhatná a nyomozó hatóság vagy az ügyészség döntése. Erre tekintettel a Be.-ben nem szerepel olyan – a korábbi 327. § (5) bekezdésének megfelelő – rendelkezés, amire a Jszbt. 11. § (5) bekezdésében hivatkozni lehetne. Mindezek következtében tartalmi szempontból szükséges megteremteni a bírósági hatáskörbe tartozó zár alá vétel – ideiglenesen – más szerv általi elrendelésének a lehetőségét.

Jszbt. jogharmonizációs záradék.

a) pont: A 2026. januártól hatályos Jszbt. szerint az eljárás alá vont jogi személlyel szemben az intézkedés alkalmazásának célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy a jogi személy érintettségével újabb, a 2. §-ban meghatározott bűncselekményt kövessenek el. A határozott névelő teret engedhet egy olyan jogértelmezésnek, miszerint az intézkedés alkalmazásának célja, kizárólag az, hogy az adott jogi személy vonatkozásában ne történjen újabb bűncselekmény (speciális prevenció). Szükséges egyértelművé tenni, hogy az intézkedésnek generálprevenciós célja is van.

b) pont: A 2024/1226 irányelv 7. cikk (2) bekezdése alapján az irányelv 3. cikk (1) bekezdésében szabályozott büntetendő magatartások többsége esetében a bírságmértéket minimálisan a teljes globális árbevétel 5%-ában kell maximálni. Az uniós normának való megfelelés érdekében ezt a mértéket kell alkalmazni a Btk. 327–327/B. § által büntetni rendelt, három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett alapeseti cselekmények esetében is [Btk. 327. § (1)–(4) bekezdés, 327/A. § (1) bekezdés, 327/B. § (1) bekezdés].

c) pont: Belső koherenciát biztosító módosítás.

d) pont: A vádemelés után a bíróság válik az ügy urává, a szükségességi-arányossági szempontú értékelést is indokolt, hogy a bíróság végezze el.

Belső koherenciát biztosító módosítás.

Jogharmonizációs záradék.

A közvetítői eljárás jogintézménye napjainkra jelentős fejlődésen ment át, és olyan helyreállító technikák alakultak ki, amelyek az adott helyzetre vonatkoztatva a felek körülményeihez és a cselekmény jellegéhez jobban igazodnak. Az adott módszer – így pl. mediáció, kör vagy konferencia módszer – megválasztása a közvetítő szakmai kompetenciájába tartozik. A módosítás ennek hangsúlyosabbá tétele érdekében a rendeleti szintű szabályt törvényi szintre emeli. Ehhez kapcsolódóan az egyes technikák sajátosságai alapján szükséges rögzíteni azt is, hogy a közvetítő határozza meg a közvetítői megbeszélés kereteit, ekként a felek és a közvetítői eljárás egyéb résztvevőinek a felszólalási rendjét. A közvetítői megbeszélés fő célja ugyanis az, hogy a megbeszélésen a sértett és a terhelt személyesen fejezhesse ki megéléseit és szükségleteit, és együttesen jussanak a konfliktus feloldását szolgáló megállapodásra, ehhez igazodnak az eljárás keretei.

A Bktv. 7. § (2) bekezdése értelmében a sértett és a terhelt Be. 59. § (1) bekezdés a), c), e)–h) és m) pontjában meghatározott segítője, valamint a védő a közvetítői eljárásban részt vehet. A segítők, illetve a védő a közvetítői megbeszélésen tanácsadó és támogató szerepet töltenek be. A hatályos rendelkezések a sértett meghatalmazott képviselője és a védő tekintetében a sértett, illetve a terhelt jogainak gyakorlására utal, de nem fejti ki pontosan, hogy milyen jogosítványok illetik meg az adott képviselőt. A sértett helyett eljáró törvényes képviselő, illetve meghatalmazott képviselő – pl. jogi személy vagy kiskorú sértett esetén – a sértett jogait gyakorolja. E körön kívül a sértett meghatalmazott képviselője és a védő egyrészt ellátja a sértett, illetve a terhelt képviseltét, tehát pl. ügyiratot vagy igazolási kérelmet nyújthat be a nevében, továbbá saját jogon megilleti a jelenlét, az ügyirat-megismerés és felvilágosítás-kérési jog, valamint a közvetítői megbeszélésen a közvetítő által meghatározott rendben felszólalhat.

A 2024. március 1-jén hatálybalépett, a büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódóan egyéb törvények módosításáról szóló 2023. évi XCVII. törvény megteremtette a büntetőeljárások során elkobzott gépjárművek rendvédelmi célú hasznosításának a törvényi alapjait. Ennek eredményeképpen az Ávt. 1. § (6) bekezdésében foglalt előírás lehetőséget teremt arra, hogy az elkobzott és (a pénzösszegben kifejezett vagyonelkobzást leszámítva) a vagyonelkobzás alá eső gépjárművek tekintetében a tulajdonosi jogok és kötelezettségek összessége a rendvédelmi feladatot ellátó szervekre szálljon át, amelyek e gépjárműveket a saját feladataik ellátására használhatják.

A rendvédelmi feladatot ellátó költségvetési szervek tulajdonosi joggyakorlóként történő kijelölése ugyanakkor az elkobzott gépjárművek tekintetében jelentős adminisztrációs többletteherrel jár mind a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv, mind pedig a fejezetet irányító szerv számára. Ugyanis az elkobzott gépjárművet elkülönített könyvvezetés keretében, amennyiben a tevékenységet tartósan, legalább egy éven túl szolgálja, az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Áhsz.) 11. § (3) bekezdés b) pontjának megfelelően a tárgyi eszközök között szükséges kimutatni. A tulajdonosi joggyakorló szervezet az Áhsz. 33. § (3) bekezdése értelmében az éves költségvetési beszámolót köteles készíteni és feltölteni a Magyar Államkincstár által működtetett elektronikus adatszolgáltató rendszerbe, amelynek jóváhagyása a fejezetet irányító szerv feladata.

Ennek kiküszöbölése érdekében a javaslat a hatályos szabályozás olyan irányú módosítását végzi el, amelynek eredményeképpen az elkobzott, vagyonelkobzás alá eső gépjárművek használatba vétele érdekében a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv a továbbiakban ne tulajdonosi joggyakorlóként, hanem vagyonkezelőként kerüljön kijelölésre.

A Btk. 242. § (1) bekezdés c) pontja alapján a 338/97/EK rendelet szerinti vadon élő állat- vagy növényfajok akár egyetlen egyedére történő elkövetés is megvalósítja a természetkárosítást. Ez a gyakorlatban több esetben is indokolatlanul széles körű szabályozásnak bizonyult, pl. bűncselekményt valósított meg, aki egy nyaralás során a tengerparton talált és hazahozott egy elpusztult apró koralldarabot. Erre tekintettel a javaslat kimondja, hogy nem büntethető, aki a természetkárosítást elhanyagolható mennyiségű egyedre követi el, ha külön jogszabály meghatározza a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló EK tanácsi rendelet hatálya alá tartozó élő szervezet egyedének elhanyagolható mennyiségét. A háttérjogszabály a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól szóló 292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet.

A Btk. 250. § (5) bekezdése szerinti veszélyes radioaktív anyag fogalmát meghatározó értelmező rendelkezés nincs összhangban az Atv. 2. § 3. pontjában szereplő meghatározásával. Minden, az ionizáló sugárzás elleni védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről szóló 2/2022. (IV. 29.) OAH rendelet (a továbbiakban: Svr.) alapján meghatározott mentességi szint feletti radioaktív anyag veszélyes az emberi életre és egészségre, valamint az élő és élettelen környezetre. A jogszabályok ezért kötik a radioaktív anyagok alkalmazását hatósági engedélyhez, valamint ezért állnak sugárvédelmi hatósági felügyelet alatt, és ezért kell biztosítani a megfelelő őrzésüket is. Egy radioaktív anyag veszélyességének megállapítása a büntetőeljárásban mindig a szakértő szakvéleményében foglaltak alapján történik, ezért a büntetőeljárások kimenetele nagymértékben függ a kirendelt szakértő „veszélyérzetétől”. Erre tekintettel szükséges a Btk. és az Atv. értelmező rendelkezése közötti összhang olyan megteremtése, amellyel a szakértői értékelés mozgásterét szűkítő, de az eljárás szempontjából egyértelmű szabályozás valósul meg.

A nukleáris anyagnak a tényállásban való kiemelésének indokát az adja, hogy a nukleáris anyag az Atv. 2. § 4. pontjában szereplő értelmező rendelkezés alapján az a radioaktív anyag, amely önfenntartó nukleáris láncreakcióra képes vagy képessé tehető, különösen az urán, a tórium, a plutónium és bármilyen anyag, amely az előbbiek közül egyet vagy többet gazdaságosan kinyerhető koncentrációban tartalmaz, a bányászat és az ércfeldolgozás körébe tartozó ércek és érchulladékok kivételével. A nukleáris anyag fogalmából adódik, hogy ez kettős felhasználású anyagnak minősül, amely békés és nem békés célokra egyaránt felhasználható. A nukleáris anyag kiemelt jelentőségét az a tény is alátámasztja, hogy szerepel a kettős felhasználású termékek kivitelére, az azokkal végzett brókertevékenységre, az azokkal kapcsolatos technikai segítségnyújtásra, valamint azok tranzitjára és transzferjére vonatkozó uniós ellenőrzési rendszer kialakításáról (átdolgozás) szóló, 2021. május 20-i (EU) 2021/821 európai parlamenti és tanácsi rendelet I. mellékletében szereplő listán is. Emellett az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló nemzetközi egyezmény 7. cikkében szereplő rendelkezés alapján a nukleáris anyagok jogtalan birtoklása átvétele, használata, továbbítása, átalakítása, a tőle való megszabadulás vagy az ilyen anyagok szétszórása – ha a cselekmény halált, súlyos testi sérülést vagy jelentős anyagi kárt okoz, vagy ezek okozására alkalmas – szándékos elkövetése minden szerződő állam – köztük Magyarország – saját belső jogrendszerében büntetendő.

Szükséges a Btk. 250. §-ában szereplő bűncselekményhez kapcsolódóan egy büntethetőséget megszüntető okot meghatározni arra az esetre, amikor a nukleáris vagy radioaktív anyag birtokosának a radioaktív anyag tárolására jogosító hatályos engedélyek bármelyikének [azaz az Svr. szerinti sugárvédelmi és az atomenergia alkalmazása körében a fizikai védelemről és a kapcsolódó engedélyezési, jelentési és ellenőrzési rendszerről szóló 190/2011. (IX. 19.) Korm. rendelet szerinti fizikai védelmi engedély] időbeli hatálya az alatt az időtartam alatt jár le, amíg az újabb engedély kiadása iránti közigazgatási hatósági eljárás az atomenergia-felügyeleti szerv (az Országos Atomenergia Hivatal) előtt folyamatban van. Ebben az esetben az adott nukleáris vagy radioaktív anyagot birtokló engedélyes az engedély(ek) időbeli hatályának lejárta előtt benyújtotta az engedély(ek) időbeli hatályának meghosszabbítására vagy új engedély kiadására irányuló kérelmét az atomenergia-felügyeleti szervhez, azonban a korábbi engedély időbeli hatályának meghosszabbításáig, vagy az új engedély megszerzéséig ezen anyagok engedély nélküli tárolását valósítja meg. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a nukleáris vagy radioaktív anyagot birtokló engedélyesek az atomenergia-felügyeleti szerv által korábban engedélyezett tárolási helyen tárolják a nukleáris vagy radioaktív anyago(ka)t, és így az új engedély kiadásáig, vagy a korábbi engedély időbeli hatályának meghosszabbításáig eltelő azon időtartam, amíg a nukleáris vagy radioaktív anyagot birtokló engedélyes nem rendelkezik hatályos engedéllyel, nem jelent a nukleáris biztonság, a nukleáris védettség és a sugárvédelem szempontjából olyan többletkockázatot, és a társadalomra is olyan csekély mértékben veszélyes, hogy nem indokolja az ilyen jellegű magatartás kriminalizálását. E csekély biztonsági jelentőségű mulasztás szankcionálására elegendő önmagában az Atv. 15. § (1) bekezdése alapján az atomenergia-felügyeleti szerv által lefolytatott érvényesítési eljárás – lényegét tekintve egy olyan hivatalból indított közigazgatási eljárás, amely a jogszabályok és határozati előírások megsértésének kivizsgálására irányul és általában az ügyfelet kötelező, illetve szankcionáló döntéssel zárul – befejezéseként a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvényben meghatározott közigazgatási szankció kiszabása és az Atv.-ben meghatározott érvényesítési intézkedés (például a korábban engedélyezett tevékenység végzésétől történő tevékenységtől eltiltás) alkalmazása.

Nem csak az atomenergia alkalmazásához szükséges engedély megszerzése érdekében kifejtett megtévesztő magatartást, hanem a meglévő, hatályos engedélyt érintő, az Atv. 14. § (3) és (3a) bekezdése alapján közigazgatási szankcionálás céljából alkalmazott érvényesítési intézkedések alkalmazásának elkerülése érdekében kifejtett megtévesztő magatartást is indokolt a büntetőjog eszközeivel szankcionálni. Az Atv. 14. § (3) és a (3a) bekezdésében meghatározott érvényesítési intézkedéseket az Országos Atomenergia Hivatal az Atv. 15. § (1) bekezdése alapján indított érvényesítési eljárásban alkalmazza a közigazgatási szankciók mellett.

A rendkívüli esemény az Atv. 2. § 20. pontja értelmében az atomenergia alkalmazását szolgáló létesítményben, berendezésben, vagy radioaktív (nukleáris) anyaggal végzett tevékenység során – bármilyen okból – bekövetkező olyan esemény, amely a biztonságot kedvezőtlenül befolyásolhatja, és az emberek nem tervezett sugárterhelését, valamint a környezetbe radioaktív anyagok nem tervezett kibocsátását eredményezi vagy eredményezheti. A rendkívüli esemény előbbi törvényi fogalmát tovább konkretizálja az Svr. 36. § (1) bekezdésében szereplő példálózó felsorolás is. A hivatkozott rendelkezésekből megállapítható, hogy a rendkívüli események hatóság által történő kivizsgálásának akadályozására irányuló cselekményeket indokolt – a közigazgatási szankciórendszer eszközein túl – büntetőjogi szankcióval is sújtani.

Az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos bejelentési és jelentéstételi kötelezettség elmulasztása elkövetési magatartásként rendkívül széleskörű, heterogén bejelentési és jelentéstételi kötelezettségeket ölel fel, amelyek elmulasztásának büntetőjogi szankcionálása – a csekély társadalomra veszélyességükre tekintettel – nem minden esetben indokolt. Példaként említhető egy röntgenberendezés – mint ionizáló sugárzást létrehozó berendezés – tulajdonjogának átruházására vonatkozó, az Svr. alapján fennálló bejelentési kötelezettség, vagy a röntgenberendezés tulajdonosának nevében bekövetkező változás bejelentésére vonatkozó kötelezettség. A javaslat ezért az elkövetési magatartást kizárólag a rendkívüli esemény bekövetkezéséhez vezető jelentéstételi és bejelentési kötelezettség elmulasztására korlátozza.

A Btk. hatályos szövege a zárolás, míg a 2024/1226 irányelv a befagyasztás fogalmát használja. A két kifejezés egymásnak megfeleltethető, azonban ez nem jelenik meg a Btk. hatályos szövegében. Az Btk. új 327/D. § d) pontja egyértelművé teszi az összefüggést az irányelv 2. cikk 5–6. pontja szerinti befagyasztás és a Btk. zárolás-fogalma között.

A Btk. jogharmonizációs záradéka a folyamatos uniós jogalkotásra tekintettel áttekinthetetlenné vált, ezért a javaslat újraszabályozza azt.

a) Btk. 74/A. § (3) bekezdés: koherenciát biztosító módosítás.

b) A Btk. 192. § (2) bekezdés: az emberkereskedelem súlyos, gyakran a szervezett bűnözés keretei között elkövetett bűncselekmény, amely folyamatosan kihívások elé állítja az államokat. E kihívásokra is figyelemmel született meg a 2024/1712 irányelv, amely módosította az emberkereskedelem megelőzéséről és az ellene folytatott küzdelemről, valamint az áldozatok védelméről szóló 2011/36/EU irányelvet. A módosítás a kizsákmányolás fogalmának kiegészítésével ráirányította a figyelmet a béranyasághoz, a kényszerházassághoz, illetve a jogellenes örökbefogadáshoz kapcsolódó kizsákmányolásra is, ugyanakkor a szabályozási technikát nem változtatta meg, azaz a releváns nemzetközi dokumentumokhoz hasonlóan a kizsákmányolási formákat felsoroló új rendelkezés [2. cikk (3) bekezdés] továbbra sem tartalmazza a kizsákmányolás pontos meghatározását, csupán annak tipikus eseteit, jellemző előfordulási módozatait sorolja fel nem taxatív módon.

Az emberkereskedelem és kényszermunka elleni magyar büntetőjogi fellépést a Btk. 192. §-a teremti meg, amelynek átfogó módosítására legutóbb 2020. július 1-jével került sor. E rendelkezés (2) bekezdése meghatározza magát a kizsákmányolási tevékenységet, egyértelművé teszi, hogy a kiszolgáltatottságnak milyen ismérvei szükségesek a bűncselekmény megállapításához. A kizsákmányolás mindig valamilyen sértetti tevékenységet céloz személyes vagy vagyoni előny érdekében. A Btk. 192. § (2) bekezdése – hasonlóan a nemzetközi dokumentumok és az irányelv szabályozásához – a leggyakrabban előforduló kizsákmányolási formákat és módszereket tartalmazza, azonban ezen túl bármely további, a gyakorlatban kizsákmányolásnak minősülő bűnözői magatartás büntethetőségére is lehetőség van. Tekintettel ugyanakkor az újabb kizsákmányolási formák megjelenésére, és arra, hogy Magyarország továbbra is elkötelezett az emberkereskedelem és kényszermunka elleni fellépés hatékonyságának növelésére, a kizsákmányolási formák között indokolt külön is megjeleníteni a kényszerházasságot, a béranyaságot és a jogellenes örökbefogadást.

Míg a házasságkötés és az örökbefogadás ágazati jogi keretei egyértelműek, a béranyasággal kapcsolatban ez nem mondható el. Noha a béranyaság köznapi értelemben az emberi reprodukciós eljárások egyikének tekinthető, azonban a magyar jogrendszerben ez az eljárás nincs megjelenítve és definiálva. Erre figyelemmel a javaslat az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 166. § (5) bekezdésére tekintettel – amely alapján reprodukciós eljárásként kizárólag az Eütv. 166. § (1) bekezdésében meghatározott módszereket lehet alkalmazni – az Eütv. szerinti eljárásra utal vissza.

c) Btk. 250. § (1) bekezdés: a Btk. 250. §-ához kapcsolódó módosítás, indokát ld. ott.

d) Btk. 251. § (1) bekezdés: az Atv. 2. § 35. pontjában meghatározott szabotázs elkövetéséhez kapcsolódó magatartások kriminalizálása indokolt nem csak a nukleáris létesítmények, hanem a radioaktívhulladék-tárolók vonatkozásában is, összhangban a 2008. évi LXII. törvénnyel kihirdetett, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség keretében 1979-ben elfogadott, és az 1987. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett nukleáris anyagok fizikai védelméről szóló Egyezménynek a NAÜ által szervezett diplomáciai konferencia keretében, 2005. július 8-án aláírt módosításáról szóló egyezmény 2A. cikkével.

A menekültkénti elismeréssel szerzett védelem megerősítése és az egységes jogértelmezés biztosítása érdekében szükségessé vált az EUtv. módosítása annak érdekében, hogy ne kerülhessen sor az európai nyomozási határozat végrehajtására olyan személlyel szemben, aki menekült jogállást élvez; olyan tagállam által kibocsátott határozat esetében, amely tagállam a menekültkénti elismerésre alapot szolgáltatott.

Az EUtv. új 103/A. §-a rögzíti, hogy az új VI/A. Fejezet rendelkezéseit az Európai Unió azon tagállamaival folytatott eljárási jogsegélyre kell alkalmazni, amelyek tekintetében a 2023/1543 rendelet alkalmazandó.

A 2023/1543 rendelet 8. cikke előírja, hogy meghatározott esetekben a másik tagállam végrehajtó hatóságát értesíteni kell a közlésre kötelező európai határozat kibocsátásáról. Az EUtv. új 103/B. §-a rögzíti, hogy Magyarországon az értesítések fogadására az ügyészség jogosult.

A 2023/1543 rendelet 12. cikke lehetőséget biztosít arra, hogy a végrehajtó hatóság megtagadja a közlésre kötelező európai határozat végrehajtását. Az EUtv. új 103/C. §-a meghatározza a közlésre kötelező európai határozat megtagadására vonatkozó eljárási szabályokat.

A 2023/1543 rendelet 16. cikke alapján a kibocsátó hatóság felkérheti a végrehajtó hatóságot a közlésre kötelező európai határozat vagy a megőrzésre kötelező európai határozat végrehajtására, amennyiben a címzett nem tesz eleget a közlésre kötelező európai határozatnak határidőn belül vagy nem tesz eleget a megőrzésre kötelező európai határozatnak, anélkül, hogy a kibocsátó hatóság által elfogadott indokolást szolgáltatna. Továbbá a 2023/1543 rendelet 15. cikke lehetővé teszi, hogy a végrehajtó hatóság pénzbeli szankciót szabjon ki a kötelezettségét nem teljesítő szolgáltatóval szemben. Az EUtv. új 103/D. §-a rögzíti, hogy a végrehajtási eljárás során az ügyészség a 2023/1543 rendelet 16. cikke alapján jár el, továbbá meghatározza a kötelezettségét nem teljesítő szolgáltatóval szemben kiszabható rendbírságra vonatkozó szabályokat.

A 2023/1543 rendelet 10. cikk (6) bekezdése értelmében, ha a címzett nem tud eleget tenni a kért adatok közlésére vonatkozó kötelezettségének, mivel a közlésre kötelező európai határozat hiányos, nyilvánvaló hibákat tartalmaz vagy nem tartalmaz elegendő információt annak teljesítéséhez, a címzett indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a kibocsátó hatóságot és – amennyiben értesítésre került – a végrehajtó hatóság, és felvilágosítást kér. A közlésre kötelező európai határozat nem teljesíthető, amíg a kibocsátó hatóság vagy a végrehajtó hatóság nem ad felvilágosítást vagy helyesbítést. Az EUtv. új 103/E. §-a rögzíti, hogy amennyiben a szolgáltató a közlésre kötelező európai határozat végrehajtásával kapcsolatban az ügyészséghez – mint végrehajtó hatósághoz – fordul, az ügyészség a szükséges felvilágosítást, segítséget haladéktalanul megadja.

A 2023/1543 rendelet 16. cikk (4)–(5) bekezdései lehetőséget biztosítanak arra, hogy az értesített végrehajtó hatóság megtagadja a közlésre kötelező európai határozat teljesítését. Az EUtv. új 103/F. §-a nemzetközi jogon alapuló mentességgel, valamint vallomástétel tilalmával és a tanúvallomás megtagadásával kapcsolatban rögzíti a megtagadási kötelezettséget.

A 2023/1543 rendelet 4. cikke rögzíti, hogy mely hatóságok bocsáthatnak ki közlésre és megőrzésre kötelező európai határozatokat. A 2023/1543 rendelet 10. cikk (6) bekezdése és a 11. cikk (5) bekezdése alapján, amennyiben a címzett nem tud eleget tenni a kért adatok közlésére vagy megőrzésére vonatkozó kötelezettségének, mivel a közlésre vagy megőrzésre kötelező európai határozat hiányos, nyilvánvaló hibákat tartalmaz, vagy nem tartalmaz elegendő információt annak teljesítéséhez, a címzett indokolatlan késedelem nélkül tájékoztatja a kibocsátó hatóságot és felvilágosítást kér. Az EUtv. új 103/G. §-a rögzíti, hogy kibocsátó hatóság Magyarországon a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság lehet.

A 2023/1543 európai parlamenti és tanácsi rendelet 4. cikk (2) bekezdés b) pontja lehetővé teszi, hogy „a kibocsátó állam által meghatározott és az érintett ügyben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró illetékes hatóság” is kibocsáthasson közlésre kötelező európai határozatot forgalmi adatok, valamint tartalmi adatok beszerzése céljából. Ebben az esetben azonban a közlésre kötelező európai határozatot – miután megvizsgálta, hogy megfelel-e a közlésre kötelező európai határozat kibocsátására vonatkozóan e rendeletben meghatározott feltételeknek – egy kibocsátó állambeli bírónak, bíróságnak vagy nyomozási bírónak kell hitelesítenie. A rendelet értelmében tehát nem kizárt, hogy a nyomozó hatóság is kibocsáthasson közlésre kötelező európai határozatot a tartalmi és forgalmi adatok megszerzése érdekében. Ennek megfelelően az EUtv. 103/G. § (2) bekezdésének szabályozása a bíróság és az ügyészség mellett a nyomozó hatóságot is kibocsátó hatóságként tünteti fel.

A magyar büntetőeljárási szabályozás értelmében a nyomozási bíró döntési hatáskörébe tartozó kérdésekben az ügyészség tehet indítványt, a nyomozó hatóság pedig erre irányuló előterjesztést. Ebben a szabályozási struktúrában nincs szükség arra vonatkozó szabályozásra – mint ahogy a Be. Tizenkettedik Része sem tartalmaz ilyen irányú rendelkezést, – hogy a nyomozó hatóság miként tesz előterjesztést az ügyészségen az indítványtételre. Ez a szabályozási megközelítés ugyanakkor nem zárja ki azt sem, hogy az ügyészség a nyomozó hatóság előterjesztését továbbítva tegyen indítványt a bíróságon, ez utóbbi megoldás értelemszerűen a nyomozó hatóságtól származó (és az ügyészség egyetértését is bíró) kezdeményezés esetén adminisztrációs szempontból kisebb terhet jelent, ami már önmagában indokolhat ilyen tartalmú szabályozást. A nyomozó hatóság kezdeményezése esetén az ügyészségnek mindössze az előterjesztéssel történő egyetértését kellene indítvány formájában kifejeznie, anélkül, hogy saját nevében teljes körű indítványt fogalmazna meg.

Ennek megfelelően a módosuló szabályozás alapján határozatot a bíróságon kívül nem csak az ügyészség, hanem a nyomozó hatóság is kibocsáthat, amelyhez a rendelet alapján szükséges bírósági jóváhagyást az ügyészség útján tett indítvány révén kezdeményezheti.

Külön szabályozás kialakítására volt szükség arra az esetre, ha a közlésre kötelező európai határozat vagy a megőrzésre kötelező európai határozat kibocsátására szabadságvesztés büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt felkutatása érdekében van szükség. Ilyen esetben a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (a továbbiakban: Bv. tv.) 19. §-ának és a körözési nyilvántartási rendszerről és a személyek, dolgok felkutatásáról és azonosításáról szóló 2013. évi LXXXVIII. törvény 26. § (3) bekezdésének együttes értelmezése után egyértelműen rögzíteni kellett, hogy – mivel a Bv. tv. szabályozása értelmében az ismeretlen helyen tartózkodó elítélt felkutatása érdekében körözés elrendelésére és elfogatóparancs kibocsátására kizárólag a bíróság jogosult – ugyanez a bíróság, vagyis a büntetés-végrehajtási bíró legyen jogosult a közlésre kötelező európai határozat, illetve a megőrzésre kötelező európai határozat kibocsátására.

Az EUtv. új 103/E. §-a rögzíti, hogy amennyiben a szolgáltató a közlésre vagy megőrzésre kötelező tagállami határozat teljesítésével kapcsolatban az ügyészséghez fordul, az ügyészség a szükséges felvilágosítást, segítséget haladéktalanul megadja.

A 2023/1543 rendelet 17. cikke lehetőséget biztosít az adatok közlésére vagy megőrzésére kötelezett szolgáltató számára, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy egy közlésre kötelező európai határozatnak való megfelelés ütközne egy harmadik ország alkalmazandó joga szerinti kötelezettséggel, akkor tájékoztassa a kibocsátó hatóságot és a végrehajtó hatóságot azokról az indokokról, amelyek miatt nem teljesíti a közlésre kötelező európai határozatot. Amennyiben a kibocsátó hatóság fenn kívánja tartani a közlésre kötelező európai határozatot, az illetékes magyar bírósága általi felülvizsgálatot kell kérelmeznie. Az EU tv. új 103/H. §-a meghatározza a felülvizsgálatra vonatkozó eljárással kapcsolatos szabályokat. Ezek alapján a rendeletben szereplő felülvizsgálati eljárás hazai megfelelője során a kibocsátó hatóság székhelye szerint illetékes nyomozási bíró jár el, és a kifogást a felülbírálati indítványra vonatkozó szabályok szerint kell elbírálni.

A 2023/1543 rendelet 18. cikk (1) bekezdése rögzíti, hogy a nemzeti joggal összhangban rendelkezésre álló további jogorvoslati lehetőségek sérelme nélkül, bármely személy, akinek adatait közlésre kötelező európai határozat révén kérték, hatékony jogorvoslatra jogosult az adott határozattal szemben. Az EUtv. új 103/I. §-a rögzíti, hogy amennyiben a kibocsátó hatóság tájékoztatta a közlésre kötelező európai határozat alapján adatkéréssel érintett személyt az adatközlésről, a tájékoztatás kézbesítését követő nyolc napon belül a 2023/1543 rendelet 18. cikke alapján felülbírálati indítványt terjeszthet elő a határozattal szemben.

A 2023/1543 rendelet 19. cikk (1) bekezdése értelmében az illetékes hatóságok és a kijelölt telephelyek vagy jogi képviselők közötti írásbeli kommunikációt a rendelet alapján létrehozandó biztonságos és megbízható decentralizált informatikai rendszeren (a továbbiakban: decentralizált informatikai rendszer) keresztül kell végrehajtani. Továbbá a 2023/1543 rendelet 19. cikk (5) bekezdése szerint, amennyiben a decentralizált informatikai rendszeren keresztül folytatott kommunikáció nem lehetséges, a továbbítást a legmegfelelőbb alternatív eszközzel kell végrehajtani, figyelembe véve az olyan információcsere biztosításának szükségességét, amely gyors, biztonságos és megbízható, és lehetővé teszi a címzett számára a hitelesség megállapítását. Az EUtv. új 103/J. §-a rögzíti, hogy amennyiben a 2023/1543 rendelet 19. cikke szerinti, a decentralizált informatikai rendszeren keresztül folytatott kommunikáció nem lehetséges, a közlésre vagy megőrzésre kötelező európai határozatra vonatkozó tanúsítvány bármely olyan módon előterjeszthető, amely lehetővé teszi a tanúsítvány hitelességének megállapítását.

A 2023/1543 rendelet 28. cikk (2) bekezdése értelmében a tagállamok 2026. augusztus 18-tól minden esetben átfogó statisztikákat gyűjtenek a releváns hatóságoktól és nyilvántartják azokat. Az előző naptári évre vonatkozóan gyűjtött adatokat minden év március 31-ig meg kell küldeni a Bizottságnak. Az EUtv. új 103/K. §-a meghatározza a hatóságok statisztika gyűjtésére vonatkozó szabályokat.

Jogharmonizációs záradék.

A jogalkalmazói gyakorlatban eltérő álláspont alakult ki a tekintetben, hogy a közérdekű munka végrehajtása esetén a végrehajtásban soron következő büntetés elévülhet-e annak folytán, hogy a végrehajtás érdekében intézkedés nem történt, viszont intézkedés azért nem történik, mert az előző ügy vagy ügyek végrehajtása még nem fejeződött be. Az egységes jogalkalmazás és jogértelmezés érdekében indokolt annak rögzítése, hogy ha több azonos nemű büntetés vár végrehajtásra, az adott büntetést megelőzően foganatba vett büntetés végrehajtásának ideje alatt nyugszik az elévülés. A hatályos rendelkezések értelmében [Bv. tv. 29. § (5) bekezdés a) pont] a végrehajtási sorrend érvényesítése érdekében történő megszakítás időtartama sem számít bele az elévülésbe. Indokolt tehát az állami büntető igény érvényesítése érdekében ezt egyértelművé tenni arra az esetre is, amikor a végrehajtások egymást követően történnek. Ez mindazon büntetési nemek esetében így van, ahol a végrehajtás nem folyhat párhuzamosan, mert az elítélt jelenlétéhez kötött.

A közérdekű munka végrehajtása során az elítélt lakóhely, illetve tartózkodás hely szabad megváltoztatásához való joga nincs korlátozva. Az elítélt, ha a tényleges tartózkodási helye külföldön van, az EUtv. IX/B. Fejezete alapján kérheti a büntetése végrehajtásának átadását. A gyakorlatban előfordul, hogy az adott tagállam nem veszi át a büntetés végrehajtását, mert jogrendszerükben nincs a közérdekű munka büntetésnek megfeleltethető büntetési nem. Ezekben az esetekben az állami büntetőigény érvényesítése azt követeli meg, hogy az elítélt szakítsa meg külföldi, akár már huzamosabb ideje fennálló életközösségét, gazdasági kapcsolatait, és költözzön vissza Magyarországa a büntetés letöltése érdekében, amely megoldás az elítélt reintegrációja ellen hat. Ennek feloldására termeti meg a javaslat méltányolható okból a közérdekű munka pénzbüntetéssel történő megváltásának a lehetőségét.

A jövőben a végrehajtásban egyébként együttműködő, igazoltan külföldre költözött és ott gazdasági kapcsolatot is létesített elítéltek esetében a végrehajtás átvételének – a nem megfeleltethető okra hivatkozással történő – megtagadása esetén, ha az elítélt annak megfizetését vállalja, pénzbüntetés megfizetésével a közérdekű munka büntetés megváltható lesz. Az átváltoztatásról – a pártfogó felügyelő jelentése alapján – az ügyészség indítványára a büntetés-végrehajtási bíró iratok alapján dönt. Az elítélt együttműködő magatartásának a vizsgálata körében kellő körültekintéssel kell eljárni, mert előfordulhat, hogy az elítélt pártfogó felügyelői meghallgatásra történő idézése ugyan szabályszerű, de arról az elítélt nem szerzett tudomást, mert annak megállapítása vélelemre alapozva történt vagy a postai küldemény átvételére jogosult arról nem, vagy nem időben tájékoztatta, tehát önmagában az elfogató parancs kiadása sem zárja ki automatikusan a jogintézmény alkalmazását, ha az elítélttel történő sikeres kapcsolatfelvétel eredményeként egyértelműen megállapítható, hogy a végrehajtásban kész együttműködni, csupán annak átadását kezdeményezi.

A közérdekű munka és a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatása vonatkozó szabályok alapulvételével a módosítás szerint négy óra közérdekű munkának egy napi tétel pénzbüntetés felel meg, amelynek helyébe, ha azt mégsem fizetik meg, egy napi szabadságvesztés lép, miként az a közérdekű munka végrehajtásának az elítéltnek felróható okból történő meghiúsulása esetén is bekövetkezne. Tekintettel arra, hogy nem új büntetés kiszabásáról van szó, a pénzbüntetés egynapi tételének összegét a törvény határozza meg nyolcezer forintban. Az így átváltoztatott pénzbüntetés legkisebb mértéke 96 000 Ft, legmagasabb mértéke 624 000 Ft lesz.

Az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panasz, mint megelőző jogorvoslat a korábbi jogi szabályozásban önálló rendelkezésként került feltüntetésre. A hatályos szabályozás értelmében továbbra is lehet kérelemmel, illetve panasszal élni a zsúfolt elhelyezés megszüntetése, illetve ellensúlyozása iránt, de ezek számszerűsítése jelenleg nem megoldható. A javaslat újból önállóan nevesíti a jogszabályban előírt élettér biztosításának hiányából eredő alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti panaszt. A preventív jogorvoslati eszközként funkcionáló speciális panaszról történő adatszolgáltatás érdekében a módosítás előírja, hogy a panaszt és elbírálásának eredményét a jogszabályhely megjelölésével kell a fogvatartotti nyilvántartásban rögzíteni. Ennek révén e speciális panasz nyomon követhetősége és számszerűsítése megvalósul.

Tekintettel arra, hogy az egyes bv. intézetek adottságai és lehetőségei eltérőek, ebből következően a módosítás nem határozza meg konkrétan, hogy a zsúfolt elhelyezésből eredő sérelem ellensúlyozása miként történjen, de a lehetőségekre ad egy példálózó jellegű felsorolást. E speciális panasz független az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatti kártalanítási eljárástól, a panasz benyújtása nem tekinthető kártalanítási kérelemnek. Ha a panasz tartalmából ez egyértelműen nem állapítható meg, az elítéltet nyilatkoztatni kell és szükség szerint tájékoztatni kell a kártalanítási kérelem benyújtásának feltételeiről.

A kategória- és kreditrendszer lényegi eleme, hogy számszerűsíthető (kreditált) módon, objektív tényezők (az elítéltnek a reintegrációs tevékenységbe, úgymint munkavégzés, tanulmányok, reintegrációs programok terén mutatott aktivitása, az elítélt magaviselete és együttműködési készsége) mentén értelmezi a büntetési célok elérését, az elítéltnek a visszaesési kockázatok csökkentésében és a jogkövető magatartás tanúsítására való készség kifejlesztésében tett erőfeszítését. A gyakorlat visszajelzése alapján a feltételes szabadságról való döntés során a bírói értékelésben a kategória-rendszerben való előmenetel a reintegrációs tevékenységben való részvétel nem kap súlyának megfelelő figyelmet, továbbra is inkább a jutalmazásokat és fenyítéseket veszik alapul. A módosítás a kategória-rendszernek az értékelési szempontrendszerben való hangsúlyosabbá tételét célozza.

A veszélyhelyzet ideje alatt egyes büntetés-végrehajtást érintő rendelkezések eltérő alkalmazásáról szóló 3/2023. (I. 12.) Korm. rendelet alapján félbeszakított néhány végrehajtási ügyben a büntetés végrehajtásának átadása iránti eljárás még folyamatban maradt. Ha külföldi állam a büntetés átvételét megtagadja vagy értesítése alapján a végrehajtás meghiúsult, mert a külföldi elítélt nem lelhető fel és az elítélt személyek átszállításáról szóló 1983. március 23-án kelt egyezmény alapján a végrehajtás visszaszáll a magyar államra, a szabadságvesztés végrehajtásának félbeszakítását meg kell szüntetni és intézkedni kell a végrehajtás érdekében. Az országos parancsnok a félbeszakítás megszüntetéséről az igazságügyért felelős miniszter tájékoztatása alapján határozattal dönt. A módosítás a határozattal szemben garanciális szempontból – felmerülhet az elévülés vizsgálatának szükségessége – biztosítja a felülvizsgálati kérelem benyújtásának lehetőségét. A kérelem elbírálására speciális illetékesség kerül megállapításra, indokolt ugyanis, hogy az a bíróság járjon el, amely az átadási eljárásban intézkedett.

Szövegcserés módosítás. Az a) pont szerinti módosítás a jogalkalmazói gyakorlat jelzéséből ered, és megfelelő koherenciát teremt a Bv. tv. és a fegyelmi felelősségre vonatkozó miniszteri rendelet között. A b)–d) pontok szerinti terminológiai átvezetések azzal a módosítással összefüggésben szükségesek, hogy az elkobzott, vagyonelkobzás alá eső gépjárművek használatba vétele során a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv a jövőben vagyonkezelőként kerül kijelölésre.

A módosuló szabályozás célja, hogy biztosítsa a vagyonkezelés átlátható, intézményes kereteit, valamint megfeleljen a vagyonvisszaszerzésről és -elkobzásról szóló 2024. április 24-i (EU) 2024/1260 európai parlamenti és tanácsi irányelv által előírt aktív és értékmegőrző vagyonkezelési elvárásoknak.

Szervezeti változások. A módosítás alapvető újítása a bűnjelkezelő szerv eljárásjogi jogalapjának megteremtése. Ez a szerv decentralizált formában, többnyire a külön jogszabályban rögzített belső szervezeti struktúrában látja el a vagyonkezelési feladatokat. A Be. módosítása nem jelenti új hivatal létrehozásának kötelezettségét, hanem a meglévő szervek – a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság – állományából kijelölt egységek is biztosíthatják a funkció ellátását, a rendeleti szabályozás függvényében. A bűnjelkezelő szerv számos döntést saját hatáskörben meghozhat, ugyanakkor ezek felett az eljárást lefolytató szerv előzetes tiltási és utólagos visszavonási joggal bír. A szerv határozathozatali jogkörrel nem rendelkezik, ugyanakkor döntései a vagyoni érdekelt által vitathatók, amelynek következményeként az eljáró szerv köteles a tárgykörben érdemi határozatot hozni. Ez a konstrukció egyszerre biztosítja a bűnjelkezelő szakmai önállóságát és az eljárása törvényességének garanciális felügyeletét.

A kényszerintézkedések célrendszerének és jogalapjainak dinamikus kezelése. A javaslat kiemelt célja, hogy a kényszerintézkedések cél-eszköz rendszere átláthatóbb, következetesebb és dinamikusabb legyen. Ennek megfelelően a kényszerintézkedés fennállása alatt rögzíteni kell az aktuális célokat és jogalapokat, és azok változását dokumentálni kell. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a vagyonkezelést akadályozó célok (különösképpen a bizonyítási cél) lehetőség szerint felszámolhatók legyenek, és ez ne akadályozza vagy korlátozza, hogy az adott tárgy vagyoni értékként legyen kezelhető.

A vagyonkezelésbe tartozó tárgyak meghatározása és differenciálása. A szabályozás világosan meghatározza, hogy a kényszerintézkedés alá tartozó tárgyak közül mely esetekben merülhet fel vagyonkezelési feladat. A módosítás elvi alapja, hogy valamennyi tárgy esetében fennállhat a vagyonkezelés szükségessége, de míg a bizonyítási eszközök és az elkobzás érdekében biztosított tárgyak esetén ez csak kivételesen indokolt, addig a vagyonelkobzási célból biztosított tárgyaknál ez lehet főszabály. Az eljáró szervnek ugyanakkor minden esetben beavatkozási lehetősége van, amely eltérő irányú a különféle jogalapon fennálló kényszerintézkedések esetén: vagyonelkobzási cél esetén a vagyonkezelés a döntés hiányában is automatikusan érvényesül (opt-out logika), míg más célok esetén külön döntés szükséges hozzá (opt-in logika).

A végrehajtási szabályok korszerűsítése. Az új szabályozás egységes keretbe rendezi a lefoglalás és a zár alá vétel közös végrehajtási szabályait, de egyúttal nem vonja teljesen közös rezsim alá. Az általános végrehajtási szabályok közé bekerül a fokozatosság elve, amely szerint mindig a legkevésbé korlátozó intézkedést kell alkalmazni. Új elem a vagyoni biztosíték intézménye; az érintett birtokában maradó tárgyak esetén az óvadékhoz hasonló biztosíték előírása teszi lehetővé, hogy a kényszerintézkedés céljai akkor is garantáltak legyenek, ha a tárgy nem kerül hatósági őrizetbe. A kötelezettségek megszegése a vagyoni biztosíték elvesztésével jár, ami jelentős preventív hatást biztosít a kényszerintézkedés célját sértő magatartással szemben.

Pénzösszegek kezelése. Az irányelvi szabályozásból a vagyonként kezelhető pénzösszegek tekintetében kamatfizetési kötelezettség fakad, amely elsősorban akkor bír jelentőséggel, ha az összeget a vagyoni érdekelt részére kell kiszolgáltatni. A kamatfizetés alapja gazdasági szempontból az lehet, ha lehetővé válik a pénz használata, amely megfelel az uniós vagyonkezelési elvárásoknak is. A pénzzel való gazdálkodást illetően a legkisebb kockázatot az állami gazdálkodás jelentheti, amit az új eljárási szabályozás azzal támogat, hogy előírja valamennyi lefoglalt vagy zár alá vett összeg birtokba vételét, amelyek elhelyezése a közös állami számlán történhet meg. Az állami számlán levő összegekkel való gazdálkodási szabályok nem képezik a büntetőeljárás tárgyát, e kérdésekben külön jogszabály rendelkezései irányadók. Az új rendszer lényeges következménye ugyanakkor, hogy a kamatfizetési feladat így áttelepíthető lesz a büntetőeljárást lefolytató szervekről a központi költségvetésre.

Központi nyilvántartás. A tervezet megjeleníti a kényszerintézkedés alá tartozó vagyon országos nyilvántartásának törvényi alapjait, a nyilvántartás részletes szabályait rendeleti szintű jogszabályok tartalmazzák. A központi nyilvántartás célja, hogy átlátható, egységes és naprakész információt nyújtson a kényszerintézkedés alá tartozó tárgyakról, támogatva ezzel a hatékony vagyonkezelést.

Az értékesítés szabályainak átalakítása. Az új szabályozás érdemi változást hoz az értékesítés területén. Megjelenik a konszenzuális alapú, ún. vagyonkezelési célú értékesítés, amely lehetővé teszi, hogy a vagyoni érdekelt és az eljáró szerv közös megegyezéssel értékesítsen egy tárgyat, akkor is, ha erre külső körülmények miatt nem áll fenn kényszerítő körülmény. Szintén újdonság, hogy a vagyoni érdekelt megjelölhet egy meghatározott összeget is, amely fölött hozzájárulna az értékesítéshez. A kényszerértékesítés címén továbbra is értékesíthetők gyors értékvesztésnek kitett vagy jelentős tárolási költséget generáló tárgyak, ugyanakkor ehelyütt objektív arányossági kritériumok kerülnek meghatározásra, és a vagyoni érdekelt jogai is szélesednek. A törvényi szinten is megjelenő árverési értékesítés részletes szabályait rendeleti jogszabály tartalmazza, de az árverés igénybevétele nem válik kötelezővé.

Az eljáró és a bűnjelkezelő szervek kapcsolata. A javaslat lefekteti a bűnjelkezelő és az eljárást lefolytató szervek közötti feladatmegosztás alapjait, elhatárolja a döntési kompetenciákat. Ennek megfelelően a bűnjelkezelő szerv az eljárást lefolytató szervek felügyelete mellett, és elsősorban önállóan jár el. Egyedi értékeléseket önállóan végez, és bizonyos döntéseket – végrehajtási mód megválasztása, vagyoni biztosíték alkalmazása, értékesítés, megváltás – is önállóan meghozhat. Az eljáró szervek előzetesen meghatározhatják, mely esetekben zárják ki a bűnjelkezelő önálló döntését, míg az utólagos felülvizsgálat lehetősége biztosítja a döntések korrigálhatóságát.

Költség-haszon szempontok megjelenése. A szabályozás lehetőséget ad arra, hogy az aktív vagyongazdálkodás hozama terhére a vagyonkezelés költségei elszámolhatók legyenek. Ez biztosítja, hogy a bűnjelkezelő szervek meghatározott mértékű ellentételezéshez jussanak azokban az esetekben, amikor költségeik bűnügyi költségként nem számolhatók el.

A bizonyítékok, illetve bizonyítási eszközök felderítése, felkutatása, megszerzése, összegyűjtése vagy rögzítése során a különleges szakismeret bevonásának kereteit indokolt kiterjeszteni. Ez az elvi lehetőség az Europol mellett olyan külföldi bűnüldözési feladatot ellátó szervekre is kiterjedhet, amelyek szaktanácsadóként való bevonását a büntetőeljárásban az ügyészség, a nyomozó hatóságok, valamint az előkészítő eljárás lefolytatására jogosult szervek egyedi döntés alapján szükségesnek tartják.

A Be. hatályos 351. § (7) bekezdésében szereplő korlátozás a határidő meghosszabbításának feltételeként írja elő, hogy több bűncselekmény vagy több gyanúsított esetén nincs helye az elkülönítésnek. E rendelkezésből az következik, hogy amennyiben a határidő az ilyen ügyekben lejárna, az eljárásokat elsődlegesen el kell különíteni. A szabályozás azonban a gyakorlat visszajelzései alapján túlzottan merevnek bizonyult. Egyrészt a nyomozási gyakorlatban a határidőt eleve gyanúsítottanként kell számítani, így nem szükséges a több gyanúsított esetén az elkülönítés előírása. A több bűncselekményre vonatkozó jelenlegi szabályozástól való eltérés pedig azért is indokolt, mert a 2025. szeptember 1-jétől hatályos 351. § alapján már a nyomozás alap határideje a büntetési tétel függvénye, amely a bűncselekmények szerinti elkülönítéssel változhat, így adott esetben felmerülhet annak a veszélye is, hogy a kisebb büntetési tételű ügyekben a határidő lerövidül, és a már igénybe vett határidővel együtt le is jár.

Ezért indokolt a (7) bekezdés jelenlegi szabályozását a gyakorlat által már kimunkált, és az egységes jogalkalmazást segítő határidő-számítási szabályokkal felváltani, amelyek egyaránt biztosítják a hatékony nyomozást és az eljárási határidők ésszerű alkalmazását. Ezért a módosított (7) bekezdés rögzíti, hogy a nyomozási határidő számítását több gyanúsított esetén minden gyanúsított tekintetében önállóan kell elvégezni, és a nyomozás határidejét a gyanúsítással közölt legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének figyelembevételével kell megállapítani.

Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény egy új felülvizsgálati okot fogalmazott meg a Be. 649. §-a (1) bekezdésének c) pontjában, a b) pont korábbi szövegének érintetlenül hagyása mellett. Ugyanakkor a 662. § (2) bekezdésében szövegcserés megoldást követően a korábbi b) pont helyére került ezen új felülvizsgálati ok korrekciójának lehetősége.

Ennek eredményeként a Be. 2025. szeptember 1. napjától hatályos szövegéből hiányzik a 649. § (1) bekezdésének b) pontja szerinti felülvizsgálati ok – a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más (kötelező) szabályának megsértésével kiszabott törvénysértő büntetés vagy intézkedés – miatt lefolytatott rendkívüli jogorvoslati eljárás során hozható határozatra vonatkozó szabályok.

Az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény módosításai tették lehetővé, hogy azokban az eljárásokban, ahol a fiatalkorú mellett felnőtt terhelttel szemben is folyik az eljárás, a nyomozás határidejét az ügyész, valamint a felettes ügyész is hat-hat hónappal meghosszabbíthassa. A hosszabbítás feltételeinek pontosítása tette indokolttá a jelen módosítást. A módosítás alapján a külön eljárásban az első határidő-hosszabbításra is csak a Be. 351. § (6) bekezdés a)–f) pontjában felsorolt valamely feltétel fennállása esetén kerülhet sor (megjegyzendő, hogy a külön eljárással szemben ezek a feltételek az általános eljárásban csak a második, a felettes ügyész hatáskörébe tartozó határidő hosszabbítás esetén alapozzák meg a határidő meghosszabbítását). Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az eljárási szabályok módosulásának hatálya kiterjed a hatályba lépés idején folyamatban levő ügyekre is, e körben egyértelmű állásfoglalást adott az Alkotmánybíróság több határozatában. Vagyis a több terheltes, a fiatalkorú mellett felnőtt elkövetőkkel szemben is folyamatban lévő nyomozásban a fiatalkorúakra vonatkozó nyomozási határidő a nyomozást felügyelő ügyész által hat hónappal, majd ezen hat hónap lejártát követően a felettes ügyész által további hat hónappal meghosszabbítható, függetlenül attól, ha az ügy a módosítás hatályba lépését megelőzően indult. A javaslat ezzel együtt nem érinti a már folyamatban levő határidők lejártát, ennek megfelelően a nyomozási határidő meghosszabbítása a hatályba lépést követően is csak akkor szükséges, amikor a nyomozási határidő lejárna (akár hosszabbítás nélkül, akár hosszabbítást követően).

A Be. 848. § (2) bekezdése szerint a kártalanítási igényt az állammal szemben kell érvényesíteni. Az államot az igazságügyért felelős miniszter képviseli. A Be. tehát speciális rendelkezést tartalmaz az állam képviseletére a Ptk. szabályozásához képest.

A kártalanítás a Be.-ben szabályozott ún. a büntetőeljáráshoz kapcsolódó egyéb eljárás. Az alaptalanul kifizetett kártalanítás visszakövetelése viszont már nem tekinthető ebbe a körbe tartozónak, hiszen az ily módon kifizetett kártalanítással vagy annak egy részével a kártalanítást igénylő jogalap nélkül gazdagodik. Bár a helyes értelmezés eddig is az volt, hogy az alaptalanul kifizetett kártalanítás visszakövetelése során az államot szintén az igazságügyért felelős miniszter képviseli, és a javaslat valójában csak ezt egyértelműsíti, a gyakorlatban felmerült, hogy a visszakövetelés iránti eljárás polgári jogi jogalapjára tekintettel az állam képviseletére a Ptk. szabályozását, tehát a 3:405. § (2) bekezdését kell alkalmazni, miszerint az államot a polgári jogi jogviszonyokban az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter képviseli.

Tekintettel arra, hogy a kártalanítás kifizetése egy kifejezetten és kizárólag erre a célra fenntartott előirányzat terhére történik a költségvetésben az Igazságügyi Minisztérium fejezetén belül, a visszakövetelt összeg is ezt az előirányzatot kell, hogy megillesse. Kétséget kizáró módon kell tehát garantálni azt, hogy az alaptalanul kifizetett kártalanítás a visszakövetelés révén ne kerüljön más minisztérium rendelkezésébe.

A módosítással lehetővé válik, hogy a kártalanítás során eljáró igazságügyért felelős miniszter a fogvatartottak nyilvántartásának adatbázisából is kérhessen adatokat, s ezzel olyan információk rögzítésére váljék lehetősége, amelyek mind az egyszerűsített kártalanítási eljárásban, mind a kártalanítási perben relevanciával bírnak. Ez a változtatás lényegében a jogalkalmazói gyakorlatban már kialakított kapcsolatot rögzíti azzal, hogy annak szabályozott csatornáját vezeti be a törvénybe.

A 874. § (2a), (2b) és (2c) bekezdésének módosításai a 2025. évi XLIX. törvénnyel bevezetett nyomozási határidő meghosszabbítás lehetőségének a szabályozás hatályosulása kérdésében felmerülő gyakorlati problémáira kívánnak egyértelmű és részletes szabályozást adni.

Az átmeneti rendelkezések terén kialakított rendezőelv – a módosítással együtt – több, egymásra épülő szabályból áll össze.

Az első rendelkezés a 874. § (2a) bekezdése, amely az új határidő szabályozás terén rögzíti a főszabályt, miszerint a módosítás 2025. szeptember 1-jei hatályba lépésekor folyamatban levő ügyekben a korábbi szabályok szerint indokolt a határidőt számítani. Ebből következően a nyomozás két éves alap határideje a büntetési tételtől függetlenül irányadó. A módosítás ezt csak annyiban pontosítja, hogy a folyamatban levő ügyek csoportjába egyértelműen és a korábbi módosítás idején is fennálló jogalkotói szándéknak megfelelően beleérti azokat az ügyeket is, amelyek 2025. szeptember 1-jét megelőzően indultak, és 2025. szeptember 1-jét megelőzően, vagy a 2025. szeptember 1. napja és 2026. január 2. napja közötti időben felfüggesztésre vagy megszüntetésre kerültek. A nyomozási határidő kérdése ezekben az ügyekben értelemszerűen csak a folytatással merülhet fel, de ebben az esetben is indokolt, hogy az ügy indulásakor irányadó két éves nyomozási határidő legyen irányadó a nyomozás alap határidejének számításakor. Ellenkező esetben felmerülhetne olyan – nem kívánt – helyzet, hogy az új szabályok alapján egy éves alap-határidőbe tartozó ügyben lejárttá válik a határidő [351. § (3) bekezdés a) pontja].

Az előzőekre épülő átmeneti szabály a Be. 874. § (2b) bekezdésében köti össze a nyomozás (korábbi szabályok szerinti) alap határidejét az új szabályok szerinti két szakaszos hosszabbítás lehetőségével. E rendelkezésben a merev hivatkozások módosítása jogtechnikai szempontból szükséges annak érdekében, hogy a rendelkezés kifejezze a helyes jogalkotói szándékot, miszerint, ha a 2025. szeptember 1-jét megelőzően indult ügyben korábban nem volt hosszabbítás, akkor a 351. § új szabályai alapján az ügyészség, ha pedig már volt hosszabbítás, akkor a felettes ügyészség hosszabbíthatja meg a nyomozás határidejét. Értelemszerűen azokban az esetekben, ha a határidő meghosszabbítására a 351. §-ban foglalt rendelkezések is lehetőséget adnak.

A nyomozási határidő meghosszabbítására vonatkozó átmeneti szabályozás 874. § (2c) bekezdésében szereplő harmadik eleme arra az ügycsoportra vonatkozik, amikor a fiatalkorú elleni büntetőeljárásnak a felnőtt terhelt ügyétől való elkülönítése kizárt, ugyanis ebben az esetben van lehetőség a nyomozási határidő meghosszabbítására. Ilyen esetekben a 2025. szeptember 1. napját megelőzően indult büntetőeljárásban a 687. § (3) bekezdése – pontosított hivatkozásainak – alkalmazásával van lehetőség a határidő hosszabbítására. Ennek következtében, ha a hosszabbításra korábban nem került sor, akkor az ügyészség hat hónappal, ha a hosszabbításra már sor került, akkor a felettes ügyészség további hat hónappal hosszabbíthat. Mindkét határidő hosszabbítás feltétele, hogy a 351. § (6) bekezdésében meghatározott valamely feltétel fennálljon.

Az előzőek alapján

– azokban az ügyekben, amelyek 2025. szeptember 1-jét megelőzően indultak, a kétéves alap nyomozási határidő irányadó, függetlenül attól, hogy 2025. szeptember 1. napját megelőzően vagy a 2025. szeptember 1. napja és 2026. január 2. napja közötti időben az ügyben felfüggesztő vagy megszüntető határozatot hoztak-e vagy a határidő folyamatosan telik;

– azokban az ügyekben, amelyek 2025. szeptember 1-jét követően indultak, az új szabályok szerinti differenciált alap határidő számítás szerint állapítható meg a nyomozás alap határideje;

– a határidő hosszabbításra 2025. szeptember 1-jét követően valamennyi ügyben már az új szabályok alapján kerülhet sor.

A nyomozási határidő meghosszabbításának kérdésében rögzíteni szükséges, hogy csak a már vizsgálati szakban lévő nyomozások határidejének van relevanciája. Vagyis mind a „2025. szeptember 1-jei hatályba lépésekor folyamatban levő”, mind a „2025. szeptember 1-jét megelőzően indult” meghatározások arra utalnak, hogy a gyanúsításra ezen büntetőeljárásokban 2025. szeptember 1. napját megelőzően sor került, s a hosszabbítás szükségességének felmerülésekor a nyomozás vizsgálati szakban van. Ehhez képest, ha a nyomozás 2025. szeptember 1. napját megelőzően felderítési szakban volt, akkor az alap nyomozási határidő számítása és meghosszabbítása tekintetében is az új szabályok az irányadók.

1. A módosításból következően a végfelhasználóknak internethozzáférést nyújtó elektronikus hírközlési szolgáltatók (internetszolgáltatók) kötelesek aktív közreműködéssel fellépni az online térben elkövetett csalások megelőzéséért. Az internetszolgáltatók tevékenysége kulcsszerepet játszik abban, hogy a felhasználók eljussanak online tartalmakhoz, ezért indokolt bevonni őket a csalások elleni védekezésbe.

A rendelkezés felhatalmazza az igazságügyi minisztert, hogy az ehhez szükséges technikai eszközök körét, illetve a szükséges védelmi intézkedéseket meghatározza.

A „részletes szabályok” kifejezés felhatalmazza a minisztert például arra, hogy előírja: milyen típusú támadások esetén, milyen eljárásrend szerint kell a szolgáltatónak beavatkoznia (pl. bizonyos küszöbértékek vagy listák alapján történő szűrés, értesítési kötelezettség valamely hatóság felé, incidensjelentés, stb.). Ugyanígy a „műszaki követelmények és paraméterek” körében lehet majd szabályozni, hogy az alkalmazott védelmi eszközöknek milyen teljesítményi, biztonsági vagy interoperabilitási feltételeknek kell megfelelniük. (Például: milyen gyorsan kell tudni blokkolni egy újonnan azonosított adathalász weboldalt; mekkora adatforgalmat kell tudni valós időben monitorozni; az alkalmazott szűrőmegoldás nem gátolhatja az internet-szolgáltatás általános minőségét, stb.)

A felhatalmazás kellően tág, hogy minden szükséges műszaki részlet szabályozható legyen. Ugyanakkor kellően konkrét is, hiszen egyértelmű, hogy csak az online csalások megelőzésével összefüggő védelmi intézkedések és technikai követelmények tartoznak ide – ez a törvényi keret megszabja a rendeleti szabályozás határait. A miniszteri rendelet nem léphet túl ezen: például nem írhat elő olyan kötelezettséget, ami nem a csalások megelőzését szolgálja, vagy nem az internetszolgáltatókra vonatkozik.

2. Jogharmonizációs záradék.

Be. jogharmonizációs záradék.

1–15., 17–19., 23–24. pontok: belső koherenciát biztosító módosítás.

16. pont: A feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező és felülvizsgálati eljárásban is érvényesíthető úgynevezett abszolút eljárási szabálysértések körében a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint hatályon kívül helyezésre kerül sor, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte kötelező. A Kúria számos határozatában mutatott rá arra, hogy ez az eljárási szabálysértés nemcsak tárgyalás, hanem nyilvános ülés, illetve a fellebbviteli bíróság által megtartott tanácsülés esetén is megállapítható. A következetes bírói gyakorlat ennek megfelelően állapítja meg az utóbbi esetekben is az eljárási szabálysértést és helyezi hatályon kívül a megtámadott határozatokat. Ennek megfelelően indokolt a fenti törvényhely módosítása.

20–21. pontok: A javaslat nem változtat a kérelem elbírálásának öt hónapos objektív határidején, vagyis a kérelem beérkezése elindítja az igazságügyért felelős miniszter számára rendelkezésre álló vizsgálati határidőt. Azonban annak hangsúlyozásával, hogy a tényleges vizsgálat csak az ügy iratainak megismerhetősége után válik lehetővé, a jogalkotó az ügyiratok megküldésének fontosságára kívánja felhívni a büntetőügyben eljárt bíróságok figyelmét.

22. pont: ld. az 55. §-hoz fűzött indokolást.

1. A Be. 234. § (2) bekezdése értelmében a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén is alkalmazhatók. E körbe jelenleg beletartozik többek között a Btk. 178. § (6) bekezdése szerinti kábítószer birtoklása, amennyiben a Btk. 180. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesül. A Btk. 178. § (6) bekezdésében meghatározott bűncselekmény azonban vétség, amelynek büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés. Ennek következtében ez a bűncselekmény nem felel meg a Be. 234. § (2) bekezdésében meghatározott feltételnek. Ennek megfelelően a kábítószer-fogyasztásra és a tudatmódosító anyaggal visszaélésre vonatkozó rendelkezések átkerülnek a Be. 234. § (3) bekezdésébe.

2. A Nemzetbiztonsági Szakszolgálat műveleti szolgáltatásainak biztosításai során megkezdte a Mesterséges Intelligencia széles körben történő alkalmazását, amelynek következményeként a megrendelő szervek a korábbinál lényegesen gyorsabban és nagy mennyiségben jutnak hozzá az eszközalkalmazás eredménytermékeihez. Ez a változás lényegesen megnehezíti az adatok büntetőeljárásban történő felhasználásához fűződő határidők tartását, valamint az automatizált döntéshozatal elkerülése ellen hat. A bizonyítékként történő értékelés körében a kiszolgáláshoz kapcsolódó határidő-számítás szempontjából szükséges figyelembe venni a gépi adatfeldolgozás útján előállt, ám további humán feldolgozást, értékelést igénylő eredménytermékeket is.

1–11. pont: Belső koherenciát biztosító hatályon kívül helyező rendelkezések. A javaslat szerinti módosításokkal az elektronikus adat a lefoglalás tárgyaként kerül szabályozásra, erre tekintettel indokolt a Be. 317. §-ának hatályon kívül helyezése. A hatályon kívül helyező rendelkezés tartalmi változást nem eredményez.

12. pont: A közbeszéd minőségének romlása azt eredményezi, hogy az állampolgárok egyre növekvő számban kezdeményeznek eljárást, illetve tesznek feljelentést rágalmazás, illetve becsületsértés bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt. A fenti bűncselekmények kapcsán magánvádas eljárásra kerül sor. A Be. 335. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételét akkor lehet elrendelni, ha az eljárás olyan közvádra üldözendő bűncselekmény miatt folyik, amellyel kapcsolatban elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tételének van helye, és az a bűncselekmény megszakítása érdekében szükséges. Ennek okán magánvádas eljárásban nincs lehetőség arra, hogy a nyilvánosan, elsősorban az online térben közzétett, adott esetben súlyosan becsületsértő tartalmak eltávolítására a hatóság intézkedni tudjon. A jogsértés mielőbbi megszakítása és a bűncselekménnyel okozott sérelem minimalizálása érdekében indokolt az elektronikus adat ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tételének alkalmazhatóságát a magánvádas bűncselekmények miatt folytatott eljárásokra is kiterjeszteni.

13. pont: A módosítás célja a szöveg egyértelműsítése és a jogalkalmazás megkönnyítése. A „szükség esetén” kitétel eltávolításával egyértelművé válik, hogy a bűnügyi felügyelet és az előzetes kényszergyógykezelés idejét minden esetben átszámítva kell figyelembe venni a kártalanítás jogalapjának és mértékének megállapításánál. A változtatás kizárja a téves jogértelmezés lehetőségét.

A Be. 234. § (2) bekezdése értelmében a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök a három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, szándékosan elkövetett bűncselekmények esetén is alkalmazhatók. E körbe jelenleg beletartozik többek között a Btk. 178. § (6) bekezdése szerinti kábítószer birtoklása, amennyiben a Btk. 180. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott feltétel nem teljesül. A Btk. 178. § (6) bekezdésében meghatározott bűncselekmény azonban vétség, amelynek büntetési tétele két évig terjedő szabadságvesztés. Ennek következtében ez a bűncselekmény nem felel meg a Be. 234. § (2) bekezdésében meghatározott feltételnek. Ennek megfelelően a kábítószer-fogyasztásra és a tudatmódosító anyaggal visszaélésre vonatkozó rendelkezések átkerülnek a Be. 234. § (3) bekezdésébe.

Hatályba léptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.

Jogharmonizációs záradék.