BK ÍH 2025/119.

A bírói gyakorlat szerint az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése iránti indítványt elutasító határozat pervezető végzésnek minősül, mivel ez a döntés csupán az ügy további menetének akkénti meghatározását jelenti, hogy a bíróság nem látja fennállni a feltételeket sem a felfüggesztéshez, sem az ügydöntő határozat meghozatalához. Az eljárás felfüggesztése, illetve megszüntetése iránti indítványról nem kell alakszerű határozatot hozni, és így megindokolni sem. Az írásba foglalt ilyen határozat ellen bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnak, ha pedig ezt elmulasztja, a másodfokú bíróságnak, mint törvényben kizártat, el kell utasítania [Be. 449. § (4) bekezdés, 451. § (9) bekezdés, 580. § (1) bekezdés d) pont, 588. § (1) bekezdés, 597. § (1) bekezdés; BH 2020.322.].

A törvényszék a 2025. június 12. napján kelt végzésével a IV. r. vádlott védője által előterjesztett, az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványt elutasította.

A végzés ellen a IV. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség a 2025. július 4. napján kelt átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az igazságügyi szakértői vizsgálat elrendelése nem tekinthető a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontja szerinti előzetes kérdésben hozott döntésnek, ami az eljárás felfüggesztését indokolná, és a Be. 487. §-ában meghatározott eljárásfelfüggesztési okok egyike sem áll fenn. Önmagában az éhségsztrájk folytatása miatti leromlott erőnlét, egészségügyi gyengeség tartós, súlyos betegségnek nem értékelhető, és nincs adat arra sem, hogy a IV. r. vádlott a bűncselekmény elkövetése után bekövetkezett elmebetegségben szenvedne. A büntetőeljárási törvényben meghatározott felfüggesztési okok hiányában az elsőfokú bíróság a védői indítványt indokoltan utasította el, ezért az ügyészség az elsőfokú végzés helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú eljárásban az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú végzés ellen bejelentett fellebbezés törvényben kizárt.

A törvényszék a IV. r. vádlott védőjének az eljárás felfüggesztésére irányuló indítványát utasította el arra hivatkozással, hogy a Be. 487. §-ában és a Be. 488. § (1) bekezdés d) pontjában írt felfüggesztési okok nem állnak fenn.

Az egységes és a Kúria BH 2020.322. számon közzétett eseti döntésében összefoglaló jelleggel bemutatott bírói gyakorlat szerint az eljárás megszüntetése vagy felfüggesztése iránti indítványt elutasító határozat pervezető végzésnek minősül [Be. 449. § (4) bekezdés], mivel ez a döntés csupán az ügy további menetének akkénti meghatározását jelenti, hogy a bíróság nem látja fennállni a feltételeket sem a felfüggesztéshez, sem az ügydöntő határozat meghozatalához. Amennyiben az indítvány előterjesztője ezt sérelmesnek tartja, az ügydöntő határozat elleni fellebbezésében élhet jogorvoslati jogával, önálló és azonnali fellebbezés benyújtására azonban nincs lehetősége [Be. 580. § (1) bekezdés d) pont]. Az eljárás felfüggesztése, illetve megszüntetése iránti indítványról nem kell alakszerű határozatot hozni, és így megindokolni sem [Be. 451. § (9) bekezdés]. Az írásba foglalt ilyen határozat ellen bejelentett fellebbezést az elsőfokú bíróságnak, ha pedig ezt elmulasztja, a másodfokú bíróságnak el kell utasítania.

Így tehát az elsőfokú bíróság már a formális döntés meghozatalával sem járt el helyesen, de ezen túlmenően is tévesen biztosított fellebbezési jogot végzése ellen, ezért a IV. r. vádlott és védője által bejelentett fellebbezéseket mint törvényben kizártakat a másodfokú bíróság a Be. 597. § (1) bekezdésére hivatkozással a Be. 588. § (1) bekezdés első fordulata alapján elutasította.

Az ítélőtábla végzését a Kúria – a IV. r. vádlott fellebbezése folytán eljárva – a Bpkf.I.1217/2025/3. számú végzésével a másodfokú végzés helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.