BK ÍH 2025/120.

Ha a kerületi bíróság (járásbíróság) által alkalmazott próbára bocsátást kimondó rendelkezést a törvényszék elsőfokú eljárásában hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátást megszüntette és a próbára bocsátással érintett bűncselekmény miatt is halmazati büntetést szabott ki, a kerületi bíróság (járásbíróság) ítéletében írt tényállás már a törvényszék ítéletének részét képezi.

Ezért perújítási indítvánnyal már csak a jogerős törvényszéki ítélet támadható.

Ilyen esetben tehát a perújítás megengedhetőségének kérdésében az ítélőtábla dönt, mivel az alapügyben törvényszék járt el elsőfokon [Be. 29. § (1) bekezdés, 608. § (1) bekezdés c) pont, 642. § (1) bekezdés, 643. § (1) bekezdés, 644. § (6) bekezdés, 645. § (4) bekezdés].

A kerületi bíróság a 2019. március 22. napján kihirdetett és jogerőre emelkedett ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettében Btk. 347. § (1) bekezdés a) pont], és ezért 3 évre próbára bocsátotta, rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

A törvényszék 2022. szeptember 8. napján kihirdetett, az ítélőtábla mint másodfokú bíróság határozata folytán 2023. március 28. napján jogerőre emelkedett ítéletével a fenti próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezte, a próbára bocsátást megszüntette, és a vádlottat mint különös visszaesőt a fenti bűncselekmény és kábítószer-kereskedelem bűntette miatt halmazati büntetésül 6 év 6 hó börtön fokozatú szabadságvesztésre és 7 év közügyektől eltiltásra, valamint 200 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

Az elítélt a kerületi bíróság ítélete ellen perújítási indítványt terjesztett elő, melyet a törvényszék a 2025. április 25. napján kelt végzésével elutasított.

A végzés ellen az elítélt jelentett be kézbesítési íven fellebbezést. Fellebbezésének írásbeli indokolásában vitatta a bíróság által megállapított tényállást, valamint hivatkozott arra is, hogy az alapügyben a bíróság felhívta az ügyészséget bizonyítékok előterjesztésére, de ez nem történt meg, így nincs is bizonyítva a cselekmény. Nemcsak az ügyvédje javaslatára, hanem fenyegetettség hatására is magára vállalta az ügyet. Véleménye szerint nem volt ellene semmi bizonyíték, és a bíróság hibázott, amikor nem mérlegelt semmit. Nem hallgattak ki tanúkat sem. A bíróság eljárási szabálysértést követett el, ő maga nem tudott arról, hogy hamis a rendszám, és így tévedés miatt nem is büntethető. Véleménye szerint új bizonyíték az ő vallomása, hiszen az alapeljárásban nem tett vallomást. Továbbra is a perújítás elrendelését indítványozta.

A fellebbviteli főügyészség átiratában előadta, hogy a törvényszék 2023. március 28. napján jogerőre emelkedett ítéletére figyelemmel – mely a próbára bocsátást megszüntette és halmazati büntetést szabott ki – a törvényszék már nem volt jogosult a perújítás kérdésében dönteni, arra az ítélőtáblának van hatásköre és illetékessége a Be. 645. § (4) bekezdése alapján.

Álláspontja szerint azonban a perújítási indítvány elutasítása indokolt, így indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék végzését a bíróság hatáskörének túllépésére figyelemmel helyezze hatályon kívül, és a terhelt perújítási indítványát a Be. 644. § (6) bekezdése alapján utasítsa el.

Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezés eltérő okból az alábbiak szerint alapos.

A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a törvényszék ítéletével a kerületi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátást megszüntette, az abban a határozatban megállapított bűncselekmény miatt is halmazati büntetést szabott ki. Ezáltal az egyedi azonosító jellel visszaélés bűntettének alapját képező tényállás is a törvényszék ítéletének része lett, és az ezen bűncselekmény miatt kiszabott joghátrány sem a próbára bocsátás már, hanem azt a kábítószer-kereskedelem bűntette miatt kiszabott halmazati büntetés foglalja magában. Így rendkívüli jogorvoslattal, perújítási indítvánnyal is már csak a törvényszék ítélete támadható.

A Be. 643. § (1) bekezdése alapján, ha az alapügyben a törvényszék járt el elsőfokon, az ítélőtábla dönt a perújítás megengedhetőségének kérdésében, ahogy a fentiekre tekintettel jelen ügyben is. Ezért megállapítható, hogy a törvényszék hatáskörét túllépte, amikor a perújítás megengedhetőségének tárgyában döntött, így az ítélőtábla a törvényszék végzését a Be. 645. § (4) bekezdése alapján tanácsülésen a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjában írt okból hatályon kívül helyezte.

Tekintettel arra, hogy a Be. 642. § (1) bekezdése alapján a más jogosulttól származó perújítási indítványt a perújítás megengedhetőségének kérdésében döntésre jogosult bíróság mellett működő ügyészségnél kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani, a Be. 643. § (4) bekezdése alapján pedig, ha a perújítási indítványt a bíróságnál terjesztették elő, a bíróság azt az alapügy bírósági ügyirataival együtt, a 642. §-ban meghatározott intézkedések megtétele érdekében megküldi az ügyészségnek, ezért az ítélőtábla is akként rendelkezett, hogy az elítélt perújítási indítványát az ügyiratokkal együtt a fellebbviteli főügyészségnek küldi meg, hiszen az indítványtételre a törvényszék hatáskörének hiányában a főügyészség ugyancsak nem rendelkezett hatáskörrel a Be. 29. § (1) bekezdése alapján. Emiatt nincs törvényes lehetőség a fellebbviteli főügyészség indítványában foglaltak szerint arra, hogy az ítélőtábla a fellebbezést elbíráló végzéssel egyidejűleg döntsön a perújítás megengedhetősége tárgyában is.