2025. évi CXXV. törvény indokolás

Ez az indokolás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 18. § (6) bekezdése, valamint a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. §-a alapján az Indokolások Tárában közzétételre kerül.

Napjaink nemzetközi biztonságpolitikai fejleményei indokolttá teszik a terrorizmust elhárító szerv külföldre irányuló tevékenységét övező törvényi szabályozás felülvizsgálatát és pontosítását. Ugyanezen megfontolások indokolják a terrorizmus elleni küzdelem terén rendelkezésre álló jogi eszköztár kiszélesítését egyes olyan jogintézmények törvénybeiktatása által, amelyeket mindezidáig a Kormány veszélyhelyzeti rendeletei rögzítettek.

A jogalkalmazói tapasztalatok tükrében szükségessé vált a lőfegyvertartást kizáró törvényi rendelkezések pontosítása is a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.), a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (a továbbiakban: Szabs. tv.), valamint a gyülekezési jogról szóló 2018. évi LV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) irányadó előírásaival fennálló maradéktalan logikai összhang megteremtése érdekében.

Az üzlet ideiglenes bezárásának különleges rendjét előzőleg a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő veszélyhelyzeti szabályokról szóló 360/2025. (XI. 18.) Korm. rendelet állapította meg.

A szóban forgó norma jogi alapot teremtett arra, hogy a jegyzői hatáskör mellett – szűkebb körben, meghatározott büntetőjogi tényállások megvalósulása esetén – a rendőrség is elrendelhesse az üzlet ideiglenes bezárását.

A veszélyhelyzet idején hatályban volt szabályozást a veszélyhelyzet elmúltával is indokolt változatlanul fenntartani az e körben kormányzati célkitűzésként meghatározott, a kábítószer elleni hatékony és azonnali fellépés érdekében.

E célkitűzés megvalósítása érdekében a jelen módosítás megfelelően kiegészíti a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényt.

A terrorizmust elhárító szerv külföldre irányuló tevékenysége háborús veszélyhelyzet idején történő ellátásának a különleges rendjét előzőleg a terrorizmus megelőzés és elhárítás veszélyhelyzeti szabályairól szóló 290/2025. (IX. 11.) Korm. rendelet állapította meg.

A szóban forgó norma – adott esetben az érintett miniszterek döntése alapján – kiszélesítette a Terrorelhárítási Központ (TEK) külföldre irányuló műveleti és hírszerzési tevékenységét, e körben a titkos információgyűjtés lehetőségét is biztosítva a terrorizmust elhárító szerv számára.

Az aktuális nemzetközi biztonságpolitikai fejlemények tükrében a háborús veszélyhelyzet idején hatályban volt szabályozást a veszélyhelyzet elmúltával is indokolt változatlanul fenntartani az e körben felmerült jogalkalmazói igényeknek, valamint a rendelkezésre álló gyakorlat tapasztalatoknak megfelelő, zökkenőmentes feladatellátás érdekében.

E célkitűzés megvalósítása érdekében a jelen módosítás megfelelően pontosítja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény érintett rendelkezéseinek a szövegét, valamin a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 10. § (3) bekezdés a) pont aa) alpont alapján hatályon kívül helyezi a vonatkozó veszélyhelyzeti kormányrendeletet.

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 46. § (2) bekezdésének módosításához:

A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 46. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés értelmében a védett személyeket a Kormány rendeletben jelöli ki. Egyes esetekben – mint például a köztársasági elnök és családtagjai esetében – ugyanakkor a személyvédelemre való jogosultság a Kormány rendeleti úton végrehajtott kijelölése helyett közvetlenül az érintett személy jogállását meghatározni hivatott magasabb jogforrási szintű norma ez irányú rendelkezésén alapul. A törvény ennek megfelelően pontosítja a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvénynek a védett személyek kijelölésére vonatkozó előírását.

Az üzlet ideiglenes bezárásának különleges rendjét előzőleg a kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő veszélyhelyzeti szabályokról szóló 360/2025. (XI. 18.) Korm. rendelet állapította meg.

A szóban forgó norma jogi alapot teremtett arra, hogy a jegyzői hatáskör mellett – szűkebb körben, meghatározott büntetőjogi tényállások megvalósulása esetén – a rendőrség is elrendelhesse az üzlet ideiglenes bezárását.

A veszélyhelyzet idején hatályban volt szabályozást a veszélyhelyzet elmúltával is indokolt változatlanul fenntartani az e körben kormányzati célkitűzésként meghatározott, a kábítószer elleni hatékony és azonnali fellépés érdekében.

A módosítás rögzíti, hogy amennyiben a rendőrség részéről döntés születik az üzlet bezárásának elrendeléséről, akkor a jegyző nem dönthet e tárgykörben. Ebből az is következik, hogy ha a rendőrség részéről nem születik döntés az üzletbezárásról, az nem befolyásolja a jegyző e tárgykört érintő jogosultságait.

E célkitűzés megvalósítása érdekében a jelen módosítás megfelelően kiegészíti a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvényt, egyidejűleg a rendőrség által elrendelhető ideiglenes üzletbezárásról szóló hatósági döntéshozatal körében végzendő mérlegelés szempontjait is meghatározva.

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvény 3/A. § (2) bekezdés e) és f) pontjához, a 3/A. § (4) bekezdés b) pontjához, valamint a 4/J. § (3) bekezdés c) pontjához:

A lőfegyverekről és lőszerekről szóló 2004. évi XXIV. törvényben (a továbbiakban: Ftv.), valamint az ennek végrehajtására szolgáló kormányrendeletben lefektetett fegyverjogi szabályozás értelmében a lőfegyvertartást engedélyező hatóság köteles mérlegelés nélkül visszavonni az általa előzőleg kiadott lőfegyvertartási engedélyt abban az esetben, ha az engedély kiadásának a feltételei a továbbiakban nem állnak fenn.

A lőfegyvertartás engedélyezésének az egyik jogszabályi feltétele a kérelmező személy előéleti alkalmassága, ezért az előzőleg kiadott lőfegyvertartási engedélyt haladéktalanul vissza kell vonni, ha az engedélyes előéleti alkalmassága időközben megszűnik.

Így kell eljárni olyankor is, amikor a lőfegyvertartási engedéllyel rendelkező személy szabálysértési felelősségét a lőfegyvertartást kizáró – az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott – szabálysértés elkövetése miatt megállapították.

A szabálysértési jogi szabályozás ugyanakkor nem ismeri a lőfegyvertartási engedély szabálysértési eljárás keretében megvalósuló „felfüggesztésének” vagy visszavonásának a jogintézményét. Ebből következően tehát a lőfegyvertartási engedély visszavonásáról a szabálysértési eljárástól elkülönült közigazgatási hatósági eljárás keretében kell dönteni, aminek a megindítására azonban a szabálysértési eljárás folyamatban léte nem, csupán ennek a szabálysértési felelősséget jogerősen megállapító lezárása adhat okot.

Az érvényes hatósági engedéllyel tartott lőfegyverek szabálysértési eljárás keretében megvalósuló elvételének az egyetlen lehetséges módozataként így kizárólag a szabálysértési eljárásban elrendelt elkobzás, illetve lefoglalás jogintézménye jöhet szóba.

A tárgykör tekintetében irányadó fegyverjogi szabályozás értelmében egyidejűleg több különböző lőfegyver tartása is engedélyezhető.

A szabálysértési eljárásban elkobozni – valamint ennek érdekében lefoglalni – ugyanakkor kizárólag azt a dolgot lehet, amelyet a szabálysértés elkövetéséhez eszközül használtak, illetve amelyre a szabálysértést ténylegesen elkövették. Azon további eszközök esetében ezzel szemben, amelyek nem szolgáltak a szabálysértés elkövetésének a tényleges tárgyául, az elkobzás és a lefoglalás nem alkalmazható.

Mindebből az következik, hogy a szabálysértés elkövetésével nem érintett további lőfegyvereit az engedélyes a ténylegesen érintett fegyver(ek) lefoglalását követően is jogszerű módon tarthatja meg.

Mi több: mivel a szabálysértési eljárás folyamatban létének az előzőleg kiadott lőfegyvertartási engedély meglétére és érvényességére nincs közvetlen kihatása, az ez idáig hatályban volt szabályozás alapján annak sem volt jogi akadálya, hogy a szabálysértési eljárás alá vont személy a meglévő lőfegyvertartási engedélye birtokában újabb lőfegyvereket szerezzen be a szabálysértési eljárásban lefoglalt eszköz(ök) helyett (a fegyverjogszabályokban előírt mennyiségi korlátok között.)

Ugyanez a lőfegyvertartást kizáró – az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés b) pont ba)–bd) alpontjában meghatározott – bűncselekmények kapcsán azért nem merülhetett fel hasonlóképpen, mert az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezés értelmében a büntetőeljárás megindulása már önmagában (a büntetőjogi felelősséget megállapító bírósági döntést megelőzően, illetve annak hiányában is) okot ad a lőfegyvertartási engedély hatóság általi kötelező visszavonására. A lőfegyvertartási engedély visszavonásával ezért a hatóságnak nem szükséges bevárnia a büntetőjogi felelősséget megállapító döntés jogerőre emelkedését.

A lőfegyvertartást kizáró bűncselekményekre és az ezek miatt indult büntetőeljárásokra nézve irányadó ilyetén szabályozásnak az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés d) pontjában meghatározott szabálysértésekre történő kiterjesztése a szabálysértési eljárás alá vont személyek lőfegyvereinek az elvételére is megfelelő megoldást kínál, összhangban a Szabs. tv. 154. §-ának azon rendelkezéseivel, amelyek szerint a szabálysértési nyilvántartási rendszernek a szabálysértési eljárás hatálya alatt állók nyilvántartása is a részét képezi: e résznyilvántartás adattartalmához a rendőrség a fegyverhatósági feladatai ellátása érdekében közvetlenül hozzáférhet.

Az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés b) pontjához és 18/D. § (2) bekezdés b) pontjához:

A Btk. 217/B. §-ába ütköző, az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése vétségét az követi el, aki a gyűlés gyülekezési jogról szóló törvény szerinti békés jellegét biztosító korlátozásait megsérti, úgyszintén továbbá az is, aki a gyűlés vezetőjeként az általa alkalmazott rendezőnek a gyűlés békés jellegét biztosító korlátozásokat megsértő magatartásáról való tudomásszerzését követően nem intézkedik haladéktalanul a rendező leváltásáról.

E bűncselekmény ugyanakkor mindezidáig annak ellenére nem szerepelt a lőfegyvertartást kizáró – a hatályos Btk.-ra nézve az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontjában meghatározott – bűncselekmények körében, hogy a Gytv. 9. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt előírás a gyűlés békés jellegét biztosító korlátozásként a lőfegyverrel történő megjelenés tilalmát is önállóan nevesíti.

A Gytv.-ben rögzített ilyen normatív tartalmú szabályozásnak megfelelően az Ftv. 3/A. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontját érintő módosítás a lőfegyvertartást kizáró bűncselekmények körébe immár a Btk. 217/B. § (1), illetve (2) bekezdésébe ütköző, az egyesülési és a gyülekezési szabadság megsértése vétségét is bevonja.

A szóban forgó bűncselekményt ezzel egyidejűleg a polgári célú pirotechnikai tevékenységet, illetve az ennek irányítását kizáró bűncselekmények körében is hasonlóképpen rögzíteni kell, figyelemmel arra, hogy a Gytv. 9. § (1) bekezdés a) pontjában írtak szerint a robbanóanyag, a robbantószer, illetve az ezek felhasználására szolgáló készülék birtoklására vonatkozó tilalom úgyszintén a gyűlés békés jellegét biztosítani hivatott korlátozásnak minősül.

Az Ftv. 18/D. § (2) bekezdés b) pont bc) alpontját érintő módosítás ez utóbbi törvényalkotói cél megvalósítására irányul.

A terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szembeni fellépés veszélyhelyzeti szabályairól szóló 297/2025. (IX. 26.) Korm. rendelet újonnan vezette be Magyarország terrorizmus elleni nemzeti listájának a jogintézményét, valamint a természetes személyek terrorista személlyé nyilvánításának a lehetőségét.

E jogintézmények keretei között lehetőség nyílt a terrorista tevékenységet folytató csoportok, csoportosulások és egyéb szervezetek, valamint az ezek jogellenes tevékenységével összefüggésbe hozható természetes személyek büntetőjogi eszközökön kívüli szankcionálására, illetve a büntetőjog és a szabálysértési jog körébe nem tartozó speciális – kimondottan a pénzügyi és a gazdasági jellegű tevékenységet érintő, valamint a nem magyar illetőségű személyek magyarországi tartózkodására irányuló – korlátozó intézkedések velük szemben megvalósuló alkalmazására.

A jelen módosítás lényegében változatlan normatív tartalom mellett emeli törvényi erőre a Kormány veszélyhelyzeti rendeletében lefektetett szabályozást annak érdekében, hogy a szóban forgó jogintézmények a háborús veszélyhelyzet elmúltával is tovább erősítsék a közrend és a közbiztonság védelmét, valamint a terrorizmus elleni fellépés eredményes voltát és hatékonyságát.

A terrorizmussal összefüggő személyekkel és szervezetekkel szembeni fellépés különleges rendszabályai az Európai Unió és az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt pénzügyi és vagyoni korlátozó intézkedések végrehajtásáról szóló 2017. évi LII. törvény szövegébe épülnek be akként, hogy a szóban forgó norma új 7/A–7/C. alcímei a Magyarország terrorizmus elleni nemzeti listájának, valamint a természetes személyek terrorista személlyé nyilvánításának az eltérő szabályait állapítja meg: ezeken felül a meglévő törvényi előírásokat ilyen esetben is megfelelően alkalmazni kell.

Ezzel egyidejűleg a törvény a terrorista szervezetté vagy személlyé nyilvánítás, valamint az ezzel összefüggő szankcióalkalmazás anyagi jogi és eljárási garanciáit is megállapítja annak érdekében, hogy az érintettek alapvető jogai, illetve az egyes jogalanyokat megillető jogosultságok korlátozását övező jogállamisági követelmények a terrorista szervezetté vagy személlyé minősítés esetén se sérüljenek.

A Magyarország terrorizmus elleni nemzeti listáján szereplő csoportok, csoportosulások, illetve szervezetek kijelölését, valamint az egyes konkrét szereplők esetében alkalmazandó korlátozó intézkedések mibenlétének és hatályának a megállapítását a törvény a Kormány rendeletalkotási jogkörébe utalja, figyelemmel a terrorista minősítést és az ezzel járó szankcióalkalmazást megalapozó egyedi körülmények gyakori változására, továbbá a lényeges fejlemények folyamatos nyomonkövetést és esetenkénti mérlegelést igénylő, változékony természetére.

E célkitűzéshez kapcsolódóan jelen módosítás a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 10. § (3) bekezdés a) pont aa) alpont alapján hatályon kívül helyezi a vonatkozó veszélyhelyzeti kormányrendeletet.

Hatálybaléptető rendelkezés.

Sarkalatossági záradék.