PK ÍH 2025/126.

I. A visszterhes elemmel vegyes ajándékozási ügyletben ingyenes szolgáltatásként nyújtott ajándék visszakövetelhető [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. §].

II. Nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:88. §].

Az elsőfokú bíróság által az ügy érdemére vonatkozóan megállapított tényállás szerint a felperes az I. és II. rendű alperesek édesapja, akinek a kizárólagos tulajdonát képezték a perbeli ingatlanok.

A felperes és az alperesek közötti rossz viszonyt követően az alperesek 2022. július hónaptól kezdődően a kérésére havi rendszeres anyagi támogatásban részesítették az egészségügyi problémákkal küzdő felperest: 2022. július és augusztus hónapokban mindketten havi 20 000 forint, 2022. szeptember és október hónapokban mindketten havi 30 000 forint, 2023. márciusig az I. rendű alperes havi 30 000 forint, a II. rendű alperes 2022. novemberben 18 000 forint, decemberben 30 000 forint összegben (a felperes és a II. rendű alperes 2022. karácsonyát követően összevesztek, ezért a felperes visszaküldött neki 148 000 forintot).

A felperes – miután a későbbi hagyaték terhére és a II. rendű alperes megkerülésének szándékával eredménytelenül fordult az I. rendű alpereshez 2 000 000 forint kölcsönért, aki azonban elzárkózott a II. rendű alperes érdekeinek mellőzésétől – 2023. márciusában felajánlotta az I. és II. rendű alpereseknek, hogy amennyiben a mintegy 1 500 000 forint összegű hiteltartozása kiegyenlítésére és 500 000 forint szabad felhasználására megfizetnek neki fejenként 1 000 000 forintot, átruházza rájuk az ingatlanok tulajdonjogát (haszonélvezettel terhelten), amelyet ők elfogadtak. A felperes mint ajándékozó és az I. és II. rendű alperesek mint megajándékozottak 2023. március 30-án kötöttek ajándékozási szerződést az ingatlanok ½-½ arányban az I. és II. rendű alperesekre történő átruházására. Az ajándékozási szerződéshez készült ügyvédi tényvázlat szerint a „felek megállapodnak abban, hogy megajándékozottak a korábbiakban megfelelően továbbra is segítik édesapjukat havi szinten, valamint amennyiben az ajándékozó magáról gondoskodni valamely okból nem tud, úgy biztosítják neki az ellátást a saját otthonában. Megjelent felek megállapodnak, hogy megajándékozottak vállalják az ajándékozó halála esetén illő eltemettetését, a kívánsága szerinti sírhelyen, illetve az általa kiválasztott sírkő, síremlék felállítását. Az ajándékozás egyéb feltételeit megjelent felek az ajándékozási szerződésben szabályozzák.”

Ezt követően, még ugyanezen a napon az I. és II. rendű alperesek személyenként 1 000 000 forintot átadtak a felperesnek; az átvételi elismervény szerint a „…hitelek tartozásának rendezésére” azzal, hogy a felperes a fennmaradó összeggel szabadon rendelkezhet.

Az I. és II. rendű alperesek ezt követően 2023. májusától 15 000–15 000 forintot küldtek a felperesnek, amelyet a felperes – miután az I. és II. rendű alperesek elzárkóztak attól, hogy őt újabb 500 000 forint összegű támogatásban részesítsék – 2023. júniusától visszaküldött nekik, majd a per során pedig bírósági letétbe helyezett az alperesek korábbi teljesítései alapján az I. rendű alperes javára 1 265 000 forintot, a II. rendű alperes javára 1 015 000 forintot.

A felperes a megváltoztatott keresetében kérte az ingatlanok visszaszármaztatását, elsődlegesen és másodlagosan az ajándékozási szerződés tévedés, illetőleg színleltség miatti érvénytelenségére alapozva (amely esetre vállalta a letétbe helyezett összegek visszafizetését), harmadlagosan ajándék visszakövetelése címén. E keresetét arra alapozta, hogy az általa kinyilvánított feltevés véglegesen meghiúsult, mert a viszonyuk megromlott az I. és II. rendű alperesekkel, ezért a jövőben nem kap tőlük szeretetteljes, odaadó gondoskodást és támogatást, illetőleg a korábban küldött havi 30 000–30 000 forint támogatást sem küldték. Emellett arra is hivatkozott, hogy a létfenntartása is veszélyeztetett.

Az I. és II. rendű alperesek az ellenkérelmükben kérték a keresetek elutasítását. Hivatkozásuk szerint a szerződés az elsődleges és másodlagos keresetben foglaltakkal szemben nem érvénytelen, míg a harmadlagos keresetet illetően azzal védekeztek, hogy a felperesnek nem volt feltevése az ajándékozás kapcsán. Nem minősül ilyennek az ügyvédi tényvázlatban tett vállalásuk sem, amelyet a szerződéskötés előtt, és azt követően is ingyenesen nyújtottak, de az ott pontosan meg nem határozott összegű havi támogatás nem is hiúsult meg véglegesen. Az pedig nem értékelhető a terhükre, hogy a felperes saját magának felróhatóan 2023 júniusától visszaküldi a havi juttatást. Vitatták azt is, hogy a felperes létfenntartása veszélyeztetett.

A III. és IV. rendű alperesek nem terjesztettek elő érdemi ellenkérelmet.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett ítéletével elutasította a keresetet.

Az elsőfokú ítélet másodfokú eljárás szempontjából is jelentős indokolása szerint a szerződés ajándékozással vegyes adásvételi szerződésnek minősül. A felperes ugyanis eredetileg 2 000 000 forint kölcsönért fordult az I. rendű alpereshez, amelyből és a felperes nyilatkozatából megállapítható, hogy nem ingyen kívánta az I. és II. rendű alperesek 2 000 000 forint összegű támogatását sem. Ezt (és a testvérével, Sz. T.-nével való megbeszélést) követően azzal kereste az I. és II. rendű alpereseket, hogy amennyiben 2 000 000 forintot biztosítanak neki, az ingatlanokat – haszonélvezeti jogának fenntartása mellett – nekik ajándékozza. Ebből megállapítható, hogy az ajándékozásra a 2 000 000 forint megfizetése nélkül nem került volna sor, tehát az ajándékozásnak volt pénzbeli ellenértéke, ezért a felek között ajándékozással vegyes adásvételi szerződés jött létre azzal, hogy az ajándékozásnak voltak feltevései. Ezeket az ügyvédi tényvázlat 3. pontjában rögzítették: a felperes jövőbeni támogatása, illő eltemettetése, részére sírhely állítása, amennyiben leesik a lábáról, úgy részére gondozó biztosítása. Emellett a felperes azzal a titkos fenntartással kötötte meg a szerződést, hogy utóbb azt valamilyen módon felbontja.

Az ítéletben részletes indokát adta, hogy miért nem érvénytelen (illetőleg támadható meg) a szerződés a felperes által megjelölt okokból (tévedés, színlelt tartási szerződés). Ennek részeként egyebek mellett kitért arra is, hogy az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása szerint az ügyvédi tényvázlat 3. pontjában rögzítették a felperes ajándékozási szerződéssel kapcsolatos feltevéseit, illetőleg az I. és II. rendű alperesek vállalásait, és a tanú tudott arról is, hogy a felek a szerződés aláírását követően a bankba mennek, de a 2 000 000 forint megfizetését előtte nem hozták összefüggésbe az ajándékozási szerződés megkötésével. A meghallgatott tanú pedig előadta, hogy a felperes a 2 000 000 forint megfizetése érdekében kötötte meg az ajándékozási szerződést. Utalt mindezekkel összefüggésben arra is, hogy a felek egyező előadása szerint az I. és II. rendű alperesek részéről a földrajzi távolság miatt kizárt volt a személyes gondoskodás, de életjáradékot sem szabályoztak a szerződésben, hiszen pontos összeget a szerződés részét nem képező ügyvédi tényvázlat sem tartalmaz.

Az ajándék visszakövetelése iránt előterjesztett harmadlagos kereseti kérelmet azért találta megalapozatlannak, mert a szerződés részben visszterhes volt, így az ajándék visszakövetelése fel sem merülhet. A teljesség kedvéért megjegyezte, hogy ajándékozási szerződésként tekintve a felek jogviszonyára, a felperesnek kellett volna igazolnia, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor kinyilvánított feltevése véglegesen és nem neki felróható módon hiúsult meg. Az ajándékozás feltevésének lehetne tekinteni a kétszer 1 000 000 forint megfizetését és az ügyvédi tényvázlat 3. pontjában foglaltakat. A felperes által állított egyéb feltevéseket nem foglalták írásba, azok kinyilvánítása nem volt bizonyított. A kétszer 1 000 000 forintot azonban az I. és II. rendű alperesek megfizették, havi apanázst utalnak a felperes részére, csak ő azt a részükre visszaküldi, míg a további feltételek egyelőre nem következtek be. E jogalapon ezért e kereset nem teljesíthető. Emellett részletes indokát adta annak is, hogy a felperes létfenntartása nincs veszélyben.

A felperes a fellebbezésben kérte az ítélet „egészben” való megváltoztatását, és az ingatlanok visszajegyzését ajándék visszakövetelése címén (az I. és II. rendű alperesek tulajdonjogának törlésével, valamint a III. és IV. rendű alperesek tűrésre történő kötelezésével), másodlagosan annak a megállapítását, hogy az ajándékozási szerződés uzsorásként érvénytelen, egyúttal kérte az eredeti állapot helyreállítását (az I. rendű alperes viszonylatában 1 265 000 forint, a II. rendű alperes esetében 1 015 000 forint visszafizetésének igazolását követően annak a tűrésére kötelezni őket, hogy az ingatlanok tulajdonjogát visszajegyezzék, a III. és IV. rendű alperesek pedig tűrjék mindezt. Előrebocsátotta, hogy nem támadja az elsődleges és másodlagos keresetet elutasító rendelkezéseket, hanem az elsődleges fellebbezési kérelem jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:237. § (3) bekezdését, azaz a harmadlagos kereset jogcímét jelöli meg. Ennek alapjaként pedig az elsőfokú bíróság tévesen minősítette a szerződést lényegében adásvételi szerződésnek, elvetve az ajándék visszakövetelhetőségét. Analógia útján alkalmazható ugyanis a BH 2010.274. számú határozat elvi tétele, amely alapján az ajándékozással vegyes gondozási szerződés megszüntetésére irányuló kereset elbírálásánál annak a szerződésnek a szabályait kell figyelembe venni, amelynek elemei a felek viszonyában a szerződéskötéskor meghatározóak. Ugyan az I. és II. rendű alperesek megfizettek 2 000 000 forintot, a visszterhesség korántsem tekinthető a szerződés elemének, a szerződés pedig önmagában az ingatlanok értékéhez képest csekély összegű juttatás folytán nem minősíthető adásvételi szerződésnek. Az elsőfokú bíróság ezért téves jogi következtetést vont le a rendelkezésre álló bizonyítékokból. Az I. és II. rendű alperesek azt adták elő a tárgyaláson, hogy az ajándékozási szerződésnek nem volt feltétele a 2 000 000 forint megfizetése, amelyet az okiratszerkesztő ügyvéd tanúvallomása is alátámasztott. Ebből következően a felek szándéka az ingatlanok ingyenes átruházására irányult, amelyhez képest ugyancsak ajándékozás tárgyát képezte az ominózus 2 000 000 forint, amellyel az I. és II. rendű alperesek segítették őt a hiteltartozásai teljesítése érdekében. Eltérő megítélés szerint is e 2 000 000 forint az ingatlanok 45 100 000 forintos értékéhez képest csekélynek minősül, és a visszterhességet nem teszi a szerződés meghatározó elemévé. Ezért a Ptk. – fellebbezésben idézett – 6:237. § (3) bekezdése is alkalmazandó a perben, amellyel összefüggésben hivatkozott PK 76. számú vélemény I. pontjára és a BH 2019.110. számú eseti döntésre is. Az elsőfokú ítélet is elismeri, hogy az ügyvédi tényvázlat tartalmazza a szerződés feltevéseit, amely minden fél számára ismert volt. Az I. és II. rendű alperesek azonban az itt rögzített vállalásuk ellenére rögtön a szerződéskötést követően megszüntették azt a havi apanázst, amelyet a szerződéskötést megelőzően nyújtottak, és amelyet tőlük a megélhetése biztosítása érdekében várhatott. Az I. rendű alperes 2023 márciusáig 30 000 forinttal, a II. rendű alperes 2022. szeptember, október és december hónapjaiban ugyancsak 30 000 forinttal támogatták, míg a 2023. március 30-i szerződéskötést követően két hónapra nem utaltak semmit. Ennek oka az I. és II. rendű alperesek szerint az volt, hogy a hiteltartozások megfizetését követően 500 000 forint maradt a számláján, ezért rendben volt anyagilag, majd 2023 májusától 15 000–15 000 forintot fizettek a részére; időközben azonban olyannyira megromlott a viszony, hogy ezeket inkább visszaküldi. Ezért az I. és II. rendű alperesek a vállalásukat megszegve korántsem nyújtották a szerződéskötést megelőző állapotoknak megfelelő, általuk teljesíteni vállalt havi apanázst (2 hónapig pedig egyáltalán nem), ezért e feltevése meghiúsult: a megromlott viszonyuk miatt véglegesen.

Az I. és II. rendű alperesek a fellebbezési ellenkérelmükben kérték az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Utalva az elsőfokú ítélet helyes indokaira előadták, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan minősítette ajándékozással vegyes adásvételnek a felek jogviszonyát, amelynek körében idézték a felperes ezt alátámasztó személyes nyilatkozatait, amelyek alapján egyértelmű volt az általuk adott 2 000 000 forint visszterhes jellege. Ezt támasztották alá a tanúvallomások is. Az elsőfokú bíróság pedig amellett, hogy leszögezte, hogy ilyen esetben eleve fel sem merülhet az ajándék visszakövetelése, kifejtette az érveit erre az eshetőségre is. Az ő szándékuk valóban ingyenes jogügyletre irányult, azonban a felperes nem kötötte volna meg a szerződést, ha nem részesítik 2 000 000 forintban. Ha pedig ajándékozásnak minősítenék a szerződést, immáron nem vitás, hogy a felperesnek voltak feltevései. Ezek közül azonban a további támogatás összegszerűségét és formáját nem határozták meg, csak hogy ők „továbbra is segítik édesapjukat havi szinten”, amelynek eleget is tettek, csak azt a felperes visszautalta. E feltevés ráadásul nem is hiúsult meg véglegesen, minthogy a felperes azt sem jelezte, hogy nem elégséges a havi kétszer 15 000 forint juttatás. A BH 2008.149. II. pontja szerint az ajándék visszakövetelésének feltétele a kétséget kizáróan felismerhető módon kinyilvánított feltevés. Azt is vitatták, hogy a szerződéskötést követően azonnal megszüntették a felperes támogatását, hiszen az átadott 2 000 000 forintból a hitelek törlesztését követően 500 000 forintja maradt, amelyről azt feltételezték, hogy átmenetileg kiegészítő fedezetet nyújt a felperes megélhetésére, amelyhez képest a felperes ezzel ellentétes elvárása csak az ő kifejezésre nem jutatott reményeként értékelhető. Megjegyezték, hogy a felperes teljesítőképességének igazolásához szükséges bírói letét a tudomásuk szerint nem történt meg.

A III. és IV. rendű alperesek nem nyilatkoztak a másodfokú eljárásban.

A fellebbezést az ítélőtábla megalapozatlannak találta.

Az ítélőtábla fellebbezés hiányában nem érintette az elsőfokú ítéletnek az elsődleges és másodlagos kereseteket elutasító rendelkezéseit, valamint hogy a harmadlagos kereset annyiban alaptalan, hogy az ingatlanokra mint ajándékra a felperes létfenntartása érdekében van szükség [Ptk. 6:237. § (1) bekezdés]. Az ítélőtábla ezzel összefüggésben utal arra, hogy bár a felperes az ítélet „egésze” ellen jelentett be fellebbezést, a fellebbezési kérelem és annak indokolása alapján egyértelműen megállapítható, hogy az valójában az előzőekben rögzítettekre nem terjed ki.

Az elsőfokú bíróság – a felek bizonyítási indítványait kimerítve – feltárta az ügy érdemi elbíráláshoz szükséges tényállást, és helytálló döntést hozott a kereset elutasításáról. Döntésének indokolásával azonban az ítélőtábla nem értett egyet maradéktalanul, ezért azt – a fellebbezésben foglaltakra is tekintettel – az alábbiak szerint korrigálja.

A felperes alaptalanul vitatta azt a fellebbezésben, hogy a felek szerződése részben visszterhes volt (azt azonban nem vitatta, hogy ebben az esetben a felek ajándékozással vegyes adásvételi szerződést kötöttek). Bár a felperes helytállóan ismertette az I. és II. rendű alperesek ezzel ellentétes nyilatkozatait, valamint az okiratszerkesztő ügyvéd arra vonatkozó tanúvallomását, hogy az ő ismeretei szerint az I. és II. rendű alperesek 2 000 000 forint összegű segítsége független volt az ajándékozási szerződéstől, az elsőfokú bíróság a felek szerződéskötést megelőző magatartása és az egyes teljesítések időbeliségét is értékelve helytállóan következtetett a felek valós ügyleti akaratára. Az elsőfokú ítélet e vonatkozásban helytálló indokait szükségtelenül meg nem ismételve, az ítélőtábla hangsúlyozza azt is, hogy a felperes már a keresetlevélben, majd az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését követően az eljárás egésze során következetesen állította, hogy az „ügylet visszterhes elemeket is mutat”, az I. és II. rendű alperesek 2 000 000 forint összegű támogatásáért „cserébe” ajándékozta nekik az ingatlanokat, akik nem szerették volna fedezet nélkül átadni a pénzt, de ő sem várt el tőlük ingyen segítséget. A felperes pedig a fellebbezésben mindezeknek, ez alapján pedig a Pp. 373. § (1) és (2) bekezdéseiben rögzítettek ellenére, meg nem engedhető módon változtatta meg a kereset alapjául szolgáló tényállítását. Ennek azonban – részben a fellebbezésben is hivatkozott okból – nem volt érdemi jelentősége.

Az elsőfokú bíróság ugyanis annak ellenére jutott arra a jogi következtetésre, hogy a felek atipikus jogviszonyában nincs helye az ajándék visszakövetelésének, hogy az erre vonatkozó, már hivatkozott anyagi pervezetése ellenére a felperes e vonatkozásban lényegében változatlan jog- és tényállítások mellett tartotta fenn a keresetét, az I. és II. rendű alperesek pedig ezzel összefüggő kifogást nem tettek, illetőleg nem vitatták, hogy a szerződéses megállapodáson alapuló jogviszonyukban helye van az ajándékként nyújtott szolgáltatás(rész) visszakövetelésének. A Pp. 342. § (1) bekezdés első mondata értelmében azonban az érdemi döntés nem terjedhet túl az ellenkérelmen, míg a (3) bekezdés szerint a törvény eltérő rendelkezése hiányában az érdemi döntés nem terjedhet ki olyan jogra, amelyet a fél a perben nem állított. Ez alapján az elsőfokú bíróság az I. és II. rendű alperesek ellenkérelmén túlterjeszkedve állapította meg, hogy a felek jogviszonyában (akár a jogszabályi rendelkezések, akár a felek esetleges megállapodása ellenére) nincs helye az ajándék visszakövetelésének.

A felperes ettől függetlenül helytállóan hivatkozott arra is, hogy az általa nyújtott szolgáltatás túlnyomórészt ajándék volt, amely visszakövetelhető. A bírói gyakorlat régóta (pl. BH 1976.211., Kúria Pfv.II.21.695/2014/9. számú ítélet) abból indul ki, hogy a visszterhes elemmel vegyes ajándékozási ügyletben ingyenes szolgáltatásként nyújtott ajándék visszakövetelhető (amelynek értéke az ajándékozott ingatlanok valós forgalmi értéke és a megajándékozott által megfizetett ellenérték különbözeteként nyújtott vagyoni előny). Ebbe illeszkedik a felperes fellebbezésében hivatkozott bírói gyakorlat is, amely az ajándékozási elemmel vegyes gondozási szerződés esetében is azt rögzíti, hogy annak a szerződésnek a szabályait kell figyelembe venni, amelynek elemei a felek viszonyában a szerződéskötéskor meghatározóak (BH 2010.274.). A mindenkori Ptk. ugyanis a szolgáltatás (jelen esetben annak egy része) ingyenes volta alapján biztosítja a megajándékozó részére a visszakövetelés alanyi jogát. A Ptk. 6:237. § (3) bekezdése szerint az ajándékozó visszakövetelheti az ajándékot, vagy követelheti az ajándék helyébe lépett értéket, ha a szerződő felek számára a szerződéskötéskor ismert olyan feltevés, amelyre figyelemmel az ajándékozó az ajándékot adta, utóbb véglegesen meghiúsult, és enélkül az ajándékozásra nem került volna sor. Mivel a perbeli ügylet túlnyomó részét (mintegy 95%) a felperes ingyenes szolgáltatása tette ki, nem volt akadálya az ajándék visszakövetelése iránti kereset előterjesztésének, amely azonban megalapozatlan volt.

Az elsőfokú bíróság ugyanis helytállóan utalt arra, hogy az I. és II. rendű alperesek továbbra is havi rendszerességgel, bár a szerződéskötést megelőző szolgáltatásuknál kisebb összeget fizetnek a felperesnek, amelyet ő visszautal nekik. Ennek hátterében ugyanakkor az a felperessel is közölt (és a perben nem vitatott) alperesi megfontolás áll, hogy az ügylet részeként részükről biztosított 2 000 000 forintból a felperesnél maradt mintegy 500 000 forint figyelembevételével a felperes közvetlenül a szerződéskötést követően nem szorult komolyabb támogatásra, ezért csak 2023 májusától kezdve küldenek egyelőre összesen havi 30 000 forintot. Ez azonban a Ptk. már idézett 6:237. § (3) bekezdésében foglaltakkal ellentétben nem azt jelenti, hogy az ajándék visszakövetelésének alapjául (a fellebbezésben egyedüliként hivatkozott) feltevés meghiúsult, különösen nem véglegesen, hanem csak azt, hogy a felek között elszámolási vita áll fenn az I. és II. rendű alperes által biztosított havi szolgáltatás tekintetében. A felperes az elszámolási vita tisztázása helyett a jogviszony egészének alaptalan felszámolását kísérelte meg, amely összhangban áll az elsőfokú ítélet azon fellebbezéssel sem támadott megállapításával (indokolás [22] bekezdés), hogy eleve azzal a titkos fenntartással kötötte meg a szerződést, hogy azt utóbb valamilyen módon felbontja. A PK 76. számú állásfoglalás V. pontja szerint azonban nem követelhető vissza az ajándék, illetőleg nem követelhető az ajándék helyébe lépett érték, ha az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés meghiúsulását az ajándékozó felróható magatartása okozta. Mindezek alapján megállapítható ezért, hogy egyrészt az ajándékozás alapjául szolgáló feltevés véglegesen nem hiúsult meg (figyelemmel arra is, hogy az I. és II. rendű alperesek a felek jó vagy rossz viszonyától e tekintetben független pénzbeli szolgáltatást nyújtanak), amelynek körében a felperes – különösen a titkos fenntartása mellett – azt sem bizonyította, hogy az I. és II. rendű alperesek magatartására vezethető vissza e feltétel (esetleges) meghiúsulása.

Az ítélőtábla ezért a fenti korrekciókkal helybenhagyta az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletének fellebbezett részét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján.