KÜ BH 2025/127

[1] A felperes a tulajdonában lévő perbeli ingatlanon lakóépület építésére vonatkozóan egyszerű bejelentést tett. A kivitelezés befejezését követően az építésügyi hatóság 2022. november 4-én a felperes kérelmére kiállította a megvalósult lakóépületre a hatósági bizonyítványt. E szerint a perbeli ingatlanon az egyszerű bejelentéshez kötött új lakóépület építése megtörtént, a lakóépület összes hasznos alapterülete 269,96 m².

[2] Az alperes közérdekű bejelentés alapján a 2023. augusztus 3-án kelt végzésével építésfelügyeleti hatósági ellenőrzést rendelt el és a perbeli ingatlanon 2023. augusztus 22. napján helyszíni ellenőrzést tartott. A helyszíni ellenőrzési jegyzőkönyvben rögzítette, hogy az ingatlanon az 1. jelű lakóépület, a 2. jelű szemetesedény tároló és a fémváz szerkezetű, üvegtetővel és üveg oldalfalakkal ellátott 3. jelű fedett terasz bővítmény található. Megállapította, hogy a fenti építményeken kívül a perbeli ingatlan teljes felületén térburkolat és műfű található. A felperes a helyszínen akként nyilatkozott, hogy a 2. jelű szemetesedény tárolót 2022. novemberben létesítette, a 3. jelű bővítmény 2023. májusban épült, a funkciója külső tartózkodó tér. Az alperes 2023. szeptember 20-án kelt végzésével az építésrendészeti hatósági eljárást megindította és 2023. október 3. napján a perbeli ingatlanon ismételten helyszíni szemlét tartott.

[3] Az alperes 2023. november 17-én meghozott határozatával elrendelte a perbeli ingatlan beépítettségének és zöldfelületének – a határozat véglegessé válásától számított hat hónapon belüli – szabályossá tételét oly módon, hogy a Helyi Építési Szabályzatban (a továbbiakban: HÉSZ) előírtaknak megfelelően az ingatlan beépítettségének mértéke ne haladja meg a maximális 30%-os értéket, az ingatlan zöldfelületének mértéke pedig el kell érje a minimális 50%-os értéket. Határozata indokolásában megállapította, hogy 2022. november 4-én a felperes kérelmére a perbeli ingatlanon megvalósított lakóépületről hatósági bizonyítványt állított ki, a lakóépület és a hulladékgyűjtő építése az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 48. § (2) bekezdése, továbbá az építésügyi és építésfelügyeleti hatósági eljárásokról és ellenőrzésekről, valamint az építésügyi hatósági szolgáltatásról szóló 312/2012. (XI. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Eljr.) 1. számú melléklet 21. pontja alapján jogszerű.

[4] A perbeli ingatlanon létesített terasz bővítménynek minősül, amelynek építését a felperes az Étv. 33/A. § (1) bekezdés b) pontjában előírtak ellenére nem jelentette be, ezért annak építése jogszerűtlen. A perbeli ingatlan az Lke-1 jelű kertvárosias lakóterület övezetbe tartozik, a HÉSZ 4. § (1) és (3) bekezdései szerint a beépítettség megengedett legnagyobb mértéke 30%, a zöldfelület előírt legkisebb mértéke 50%. A lakóépület egyszerű bejelentésében szereplő É-09 rajzszámú idomterv (a továbbiakban: idomterv) és a mért értékek alapján a perbeli ingatlanon a beépítettség a HÉSZ előírásával ellentétes, mert annak mértéke 35,11%. Az építményeken kívül a perbeli ingatlan teljes területét műfű és térburkolat borítja, ezért a HÉSZ-ben előírt – az az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet (a továbbiakban: OTÉK) 1. számú melléklet 92. pontja szerinti – zöldfelület sem teljesül, az ténylegesen 0%. Mindezekre figyelemmel a megvalósított építési tevékenység az Étv. 48. § (5) bekezdés alapján szakszerűtlen. Az előírt legnagyobb beépítettséget meghaladó mérték és minimálisan előírt zöldfelület hiánya miatt a lakóépület bővítéseként megépített terasz fennmaradásának a feltétele nem áll fenn, ezért az Étv. 51. § (1) bekezdése és az Eljr. 67. § (3b) bekezdése alapján a szabályossá tételhez szükséges munkák elvégzésére a felperes építtető köteles.

[5] A felperes az alperes határozatával szemben közigazgatási pert indított, keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megsemmisítését, másodlagosan a határozat megváltoztatását és a határozatnak a beépítettségre vonatkozó szabályossá tételre kötelező rendelkezése mellőzését kérte. Eljárási szabálysértésként az Étv. 46. § (2) bekezdés d) pontjára, (4) bekezdésére, az Eljr. 58. § (1) bekezdésére, 67. § (1)–(2) bekezdésére és (3) bekezdés b) pontjára hivatkozott. Kifejtette, hogy a 2023. augusztus 22. napján megtartott helyszíni szemlét követően a tíz napos határidőre figyelemmel az alperesnek 2023. szeptember 1. napjáig döntenie kellett volna arról, hogy a fennmaradás feltételei fennállnak-e, de ezen időpontig semmilyen vizsgálatot nem végzett. Az építésfelügyeleti hatóság – átalakítást, bontást elrendelő – intézkedésére törvényesen nyitva álló határidő 2023. október 21-én letelt, az alperes a döntést azonban csak 2023. november 17-én hozta meg.

[6] Az ügy érdemében előadta, hogy az építési tevékenység nem jogszerűtlen, mert azt egyszerű bejelentés alapján folytatta, az épület a fedett terasszal együtt sem haladja meg a 300 m²-t (236,97 m² + 43,53 m² = 279,5 m²), ezért az Étv. 33. § (1) bekezdés a) pontja és a lakóépület építésének egyszerű bejelentéséről szóló 155/2016. (VI. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 4. § (3) bekezdés a) pontja értelmében az egyszerűsített bejelentési dokumentációtól való eltérés, a terasz télikertiesítése bejelentés nélkül elvégezhető volt. Vitatta az alperes határozatának a beépítettségre vonatkozó megállapításait is, állítva, hogy az építési tevékenység az Étv. 48. § (5) bekezdése, az OTÉK 1. melléklet 17., 34a. és 48. pontja figyelembevételével nem szakszerűtlen. A fedett terasz nem az épület része, mert nem minősül helyiségnek, nincs födémje, ezáltal jogszabály szerint mérhető belmagassága sem, nincs minden oldalról épületszerkezettel körülhatárolva, így a beépítettségnél nem vehető figyelembe. A megvalósított létesítmény egy télikert, amely az OTÉK fogalommeghatározások között sem szerepel.

[7] Az alperes a védiratában – a határozatában foglalt indokokat fenntartva – a kereset elutasítását kérte.

[8] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes által megjelölt eljárási szabálysértéssel összefüggésben az Étv. 46. § (2) bekezdés b) és d) pontját, 48/A. § (5) bekezdését, az Eljr. 58. § (4) bekezdését, 67. § (3) bekezdés a) és d) pontját felhívva, kifejtette, hogy az alperes a lakossági bejelentés beérkezésétől számított nyolc napon belül az építésfelügyeleti hatósági ellenőrzést megindította. A hatósági ellenőrzés lefolytatására nyitva álló határidő az Étv. 46. § (4) bekezdése alapján 60 nap volt, amely 2023. október 1. napján járt volna le. Az alperes az ellenőrzés befejezésére nyitva álló határidő lejártát megelőzően, 2023. szeptember 20-án építésrendészeti eljárást indított, amelynek ügyintézési határideje az Eljr. 14/A. § (3) bekezdése alapján 50 nap volt. Az építésrendészeti eljárás lefolytatására nyitva álló határidő 2023. november 8-án telt le, az alperes a keresettel támadott határozatot 2023. november 17. napján hozta meg. Az Étv. 48/A. § (5) bekezdése és az Ákr. 103. § (4) bekezdésének együttes értelmezéséből az következik, hogy a mindösszesen kilenc nap ügyintézési határidő túllépés nem minősül lényegesnek és az ügy érdemére sem hatott ki, ezért a határozat megsemmisítése ez okból nem volt indokolt.

[9] Az ügy érdemében alaptalannak tartotta a felperesnek azon kereseti érveit, hogy a fedett terasz építése nem jogszerűtlen és szakszerűtlen, mert az egyszerű bejelentés alapján megkezdett építkezést folytatta és az épület a fedett terasszal együtt sem haladja meg a 300 m²-t. Kiemelte, hogy a felperes egyszerű bejelentése a tervek alapján kizárólag a lakóépület kivitelezésére vonatkozott, amelynek építési munkálatait befejezte és a megvalósításról hatósági bizonyítványt kért. A hatósági bizonyítvány kiállításával az építési kivitelezési tevékenység befejeződött, a kivitelezés módosítására a hatósági bizonyítvány kiállításáig lett volna lehetőség. A felperes ezért megalapozatlanul hivatkozott a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontjára, mert a lakóépület építésének jogszerűségét az alperes a hatósági bizonyítvány kiállításával tudomásul vette, az alperes pedig a fedett terasz vonatkozásában állapította meg, hogy az jogszerűtlenül épült, mert arra a felperes nem tett egyszerű bejelentést. A felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a fedett terasszal a lakóépület hasznos alapterülete nem haladja meg a 300 m²-t, mert a megvalósított lakóépületre kiadott hatósági bizonyítvány szerint az épület hasznos alapterülete 269,96 m², míg a fedett terasz alapterülete 10.50 m x 4,05 m, azaz 42,53 m², vagyis az összes alapterület 312,49 m². A felperes állításával szemben a terasz az Étv. 2. § 8. pontja szerinti építmény és a 10. pontja szerinti épület fogalmi kritériumainak mindenben megfelel, mivel a fém vázszerkezetű építmény üvegtetővel és üveg oldalfalakkal teljes terjedelmében teret határol le és emberi tartózkodás célját szolgálja, így a telek beépítettségébe be kell számítani. A terasz megépítésével a maximális 30 %-os beépítettségre vonatkozó előírás megsértése megvalósult. Összességében azt a következtetést vonta le, hogy az alperes a jogszerűtlen és szakszerűtlen építési tevékenység miatt felperessel szemben helytállóan alkalmazta a határozatban írt jogkövetkezményt.

[10] A felperes a jogerős ítélettel szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogerős ítélet megváltoztatását, az alperes határozatának megsemmisítését és alperes új eljárás lefolytatására kötelezését kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 89. § (1) bekezdés a) pontját, az Étv. 46. § (4) bekezdését, 48/A. § (5) bekezdését, az Eljr. 67. § (3) bekezdés b) pontját, az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 98. §-a alapján irányadó 50. § (6) bekezdését, 101. § (1) bekezdését és a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontját sérti.

[11] Eljárási szabálysértésként arra hivatkozott, hogy az alperes a 2023. augusztus 22-én lefolytatott helyszíni ellenőrzésen az építés szabálytalanságát állapította meg, ezért ettől az időponttól számított tíz napon belül lett volna köteles dönteni arról, hogy a fennmaradás feltételei nem állnak fenn és építésrendészeti eljárásban kötelezni a megépített építmény, építményrész szabályossá tételére. Az elsőfokú bíróság ezért az építésrendészeti eljárás megindításának jogszerűsége körében nem helytálló következtetést vont le. Utalt e körben a Kfv.IV.37.016/2024/9. számú kúriai ítélet [51] és [57] bekezdéseire, amelyekből az következik, hogy az alperesnek az érdemi döntését a helyszíni ellenőrzéstől számított tíz napon belül meg kellett volna hoznia. A jelen ügyben ez nem történt meg, mert az alperes csak a helyszíni ellenőrzést követő huszonkilenc nap elteltével, 2023. szeptember 20-án indította meg az építésrendészeti eljárást. Az alperes a késve megindított építésrendészeti eljárást sem fejezte be határidőben, mert döntését a törvényben meghatározott 50 napos ügyintézési határidőn túl, kilenc napos késéssel hozta meg. Az ügyintézési határidő túllépésével az alperes megsértette a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát, mert olyan határozatra alapítottan kellene építési munkákat végezni, amelynek megindítása – az ügyintézési határidő túllépése miatt – jogszerűtlen volt. A határidőn túl indított eljárással és az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes hatósági eljáráshoz való jog sérelmével összefüggésben felhívta a Kúria Kfv.III.37.074/2023/7. számú ítélet [43]–[49] bekezdéseit. Álláspontja szerint a jogerős ítélet megállapítása, miszerint a kilenc nap ügyintézési határidő túllépése az ügy érdemére nem hatott ki, a Kúria fenti határozataiban foglalt jogértelmezéssel ellentétes.

[12] Az ügy érdemében az Étv. 33/A. § (1) és (6) bekezdésére, valamint a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontjára utalva, kifejtette, hogy az egyszerű bejelentés alapján az építési tevékenységet további bejelentés nélkül folytathatta. A hatósági bizonyítvány szerint 269,96 m² volt a lakóépület hasznos alapterülete, ehhez a hozzáépített fedett terasz bruttó alapterületének a felét, vagyis 21,26 m²-t kell hozzáadni, így a lakóépület hasznos alapterülete a 300 m²-t nem haladja meg, az ítélet téves számítást tartalmaz. Az elsőfokú bíróság azt is tévesen állapította meg, hogy a hatósági bizonyítvány kiállítására tekintettel a teraszt már nem építhette meg, mert az építkezést folytathatta, amennyiben a megvalósított épület a megengedett 300 m² alapterületen belül marad. A hatósági bizonyítvány kiállítása deklaratív típusú hatósági döntés, a Kúria következetes gyakorlata szerint abból jog és kötelezettség nem származhat. A Kúria a Kfv.III.37.383/2021/10. számú ügyben kimondta, hogy a hatósági bizonyítvány kiállításával a hatóság tényt, állapotot, egyéb adatot megállapít, azaz egy fennálló helyzetet tanúsít, leír és nem előír. A Kfv.III.37.228/2022/7. számú ügyben a Kúria arra is rámutatott, hogy a hatósági bizonyítvány nem irányulhat az ügyfél anyagi jogi jogviszonyait befolyásoló jog vagy kötelezettség megállapítására, így a konkrét ügyben lakóépület szabályossá tételi kötelezettséget sem írhat elő. A fentiek alapján a hatósági bizonyítvány kiállítása nem akadályozta, hogy a perbeli ingatlanon az építkezést egy terasz lefedésével folytassa, e tevékenység nem minősült bővítésnek.

[13] A megvalósított építési tevékenység nem volt jogszerűtlennek minősíthető, az építkezést az egyszerű bejelentés alapján folytatta, az épület hasznos alapterülete a fenti számítás szerint a fedett terasszal sem haladja meg a 300 m²-t, ezért az egyszerűsített dokumentációtól való eltérés (a terasz télikertiesítése) a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontja értelmében bejelentés nélkül elvégezhető volt. Az Étv. 13. § (5) bekezdése, 48. § (5) bekezdés b) pontja, az OTÉK 1. számú melléklet 17., 34a. és 48. pontja figyelembevételével megállapítható, hogy a télikertnek nincs födémje, jogszabály szerint mérhető belmagassága, nincs minden oldalról épületszerkezettel körülhatárolva, csak egy oldalról van épületszerkezettel lezárva, ami a főépület fala. Az építmény nem épület, a beépítettségnél a területe nem vehető figyelembe, nem áll fenn a HÉSZ-ben meghatározott 30%-os beépítettségi mérték túllépése, ezért az építési tevékenység nem volt szakszerűtlen. A télikert egy olyan teljesen vagy részben üvegezett különálló szerkezet, mely lehet a házhoz kapcsolt vagy szabadon álló építmény is, oldalai és a legtöbb esetben teteje is üvegezett. Télikertnek tekinthető az a szerkezet, amely felületeinek legalább 50%-a üveg. Ilyen fogalom nem szerepel az OTÉK meghatározásai között, ezért arra a fedett teraszra vonatkozóan kifejtettek irányadóak. Mindezek alapján megállapítható, hogy az építkezés nem volt szabálytalan, mert nem állapítható meg jogszerűtlenség vagy szakszerűtlenség, ennek hiányában az építésfelügyeleti hatóság nem alkalmazhatja az Étv. 48/A. § (2) bekezdése szerinti kötelezést.

[14] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, hivatkozva arra, hogy az ítélet az irányadó jogszabályban foglaltaknak és a kúriai gyakorlatnak teljes egészében megfelel. A felperesnek az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértésre hivatkozása alaptalan, mert a hatósági ellenőrzést a törvény által meghatározott 60 napos határidő letelte előtt lefolytatta és amikor a szabálytalanságról megbizonyosodott, haladéktalanul megindította az építésrendészeti eljárást. Az elsőfokú bíróság az Eljr. 67. § (3) bekezdés b) pontja és (3a) bekezdése értelmezésénél a fennmaradás feltételeinek vizsgálatára vonatkozóan is helytálló megállapítást tett. A fennmaradás feltételeinek tíz napon belüli vizsgálata azt jelenti, hogy e határidőn belül akkor kell intézkednie, ha a szakszerűtlenül megépült épület fennmaradhat, ez esetben ugyanis az építtetőt a fennmaradási engedély iránti kérelem benyújtására kell felhívnia. A felperes által hivatkozott Kfv.III.37.074/2023/7. számú ítéletnek az Étv. 48/A. § (5) bekezdésének értelmezésére vonatkozó jogi okfejtése – figyelemmel annak [36]–[38] és [55]–[57] bekezdéseire is – a jelen ügyben is irányadó. A felperes által hivatkozott Kfv.IV.37.016/2024/9. számú ítélet jogi indokolása, figyelemmel a [45], [58]–[59], [63] és [83] bekezdésben kifejtettekre, az Étv. 46. § (4) bekezdésének és 48/A. § (5) bekezdésének értelmezése kapcsán – az építésrendészeti intézkedés megtételére előírt határidő természetét és annak elmulasztása következményeit tekintve – nem tért el a korábbi gyakorlattól, ezért azzal az elsőfokú ítélet nem ellentétes. A felperes által felhívott Kfv.III.37.228/2022/7. számú kúriai ítélet eltérő tényálláson alapult, mert a hatóság az egyszerű bejelentéssel épült lakóépületre vonatkozóan tagadta meg a hatósági bizonyítvány kiadását és az Eljr. 56. § (2) bekezdését kellett értelmezni. A felperes által hivatkozott Kfv.III.37.383/2021/10. számú kúriai határozat az ügyben szintén nem alkalmazható, mert az szálláshely szolgáltató épületről és nem egyszerű bejelentéssel megvalósult lakóépület megvalósításának igazolásáról szólt, a határozat elvi tartalma sem kapcsolódik a jelen ügyhöz. Jelen ügyben a felperes az egyszerű bejelentés alapján az építkezést szabályosan valósította meg, ezért a kérelmére a megvalósított lakóépületre hatósági bizonyítványt állított ki. A szabálytalan építési tevékenység a hatósági bizonyítvány kiállítását követően történt, amely alapján hozta meg a szabályossá tételre kötelező határozatát.

[15] A felperes megalapozatlanul hivatkozott a HÉSZ beépítettségre vonatkozó szabályainak helytelen értelmezésére is. A felperes által benyújtott egyszerű bejelentésre vonatkozó dokumentumoknál rendelkezésre álló tervek alapján az ingatlan a megvalósított lakóépülettel 29,77% beépítettségű lett. E beépítettség a 42,53 m² hasznos alapterületű fedett terasz építésével emelkedett. A megvalósított fedett terasz helyhez kötött műszaki alkotás, a rendelkezésre álló képeken jól látható, hogy teret határol le, emberi tartózkodásra szolgál és a meglévő lakással közvetlen térkapcsolata van, így az Étv. 2. § 8. és 10. pontjában foglalt építmény, illetve épület fogalmainak eleget tesz. A felperes által állított télikert és üvegház rendeltetése ettől teljes egészében eltér. Az elsőfokú bíróság ezért helyesen állapította meg, hogy az ingatlan a 30%-os maximális beépítettségi mértéket meghaladja, így a HÉSZ-ben meghatározott követelményekhez képest túlépített.

[16] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 118. § (1) bekezdésének alkalmazásával befogadta, majd az érdemi elbírálás eredményeként megállapította, hogy az – az alábbiak szerint – nem alapos.

[17] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül.

[18] A Kúria mindenekelőtt a felperes eljárási szabálysértéssel kapcsolatos felülvizsgálati érveit vizsgálta. A felperes eljárási szabálysértésként az ügyintézési határidő túllépésére hivatkozott, állítva, hogy az Étv. 46. § (4) bekezdésére, 48/A § (5) bekezdésére és az Eljr. 67. § (3) bekezdés b) pontjára tekintettel az alperesnek a 2023. augusztus 22-én lefolytatott helyszíni ellenőrzést követő tíz napon belül, illetve haladéktalanul intézkednie kellett volna az építésrendészeti eljárás megindítása iránt és a fennmaradás feltételeinek hiányában érdemi határozatot kellett volna hoznia, valamint, az érdemi határozatát is kilenc nap késedelemmel hozta meg. Az eljárási szabálysértésekkel összefüggésben hivatkozott a Kúria Kfv.IV.37.016/2024/9. és a Kfv.III.37.074/2023/7. számú határozataira.

[19] A hatósági ellenőrzés lefolytatására irányadó határidőt az Étv. 46. § (4) bekezdése tartalmazza, e szerint az építésfelügyeleti hatóság a hatósági ellenőrzést a megindításától számított 60 napon belül lefolytatja. Szabálytalanság észlelése esetén haladéktalanul megindítja a (2) bekezdés szerinti intézkedések megtételére irányuló eljárást. Az Étv. 48/A. § (5) bekezdése a hatósági ellenőrzés lefolytatására irányadó határidővel összefüggésben szintén úgy rendelkezik, hogy az építésügyi és az építésfelügyeleti hatóság jogszabályban meghatározott esetekben és módon 60 napon belül folytatja le a hatósági ellenőrzést. Szabálytalanság észlelése esetén hivatalból megindítja az eljárást és megteszi az (1) - (4) bekezdésben meghatározott intézkedéseket. Az eljárás megindításának legkésőbb az építés befejezésétől – ha az nem állapítható meg, akkor az építmény használatbavételétől – számított 10 éven belül van helye.

[20] Az idézett jogszabályi rendelkezések alapján a hatósági ellenőrzésre nyitva álló határidő 60 nap, ezen a határidőn belül kell az alperesnek feltárnia, hogy megállapítható-e olyan, az építésügyi jogszabályokba ütköző szabálytalan építési tevékenység, ami intézkedési kötelezettséget keletkeztet. Ilyen körülmény feltárásának hiányában az ellenőrzés lezárásáról, ellenkező esetben pedig a jogkövetkezmény alkalmazása érdekében a szükséges eljárás, – jelen esetben az építésrendészeti eljárás – megindításáról kell döntenie. Jelen ügyben az alperes a 2023. július 26-án érkezett lakossági bejelentést követően 2023. augusztus 3-án a hatósági ellenőrzés megindításáról döntött és 2023. augusztus 22-én a perbeli ingatlanon helyszíni ellenőrzést tartott. A rendelkezésre álló dokumentumok és a helyszínen tapasztaltak alapján 2023. szeptember 20-án – még az ellenőrzésre nyitva álló 60 nap leteltét megelőzően – megindította az építésrendészeti eljárást.

[21] A felperes ezzel összefüggésben hivatkozott a jogerős ítéletnek a Kúria Kfv.IV.37.016/2024/9. és Kfv.III.37.074/2023/7. számú határozataitól való eltérésére. A Kúria vizsgálta, hogy a felperes által hivatkozott kúriai határozatok, azok tényállására és az ott vizsgált jogkérdésre figyelemmel jelen ügyben irányadóak-e, különös tekintettel a Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa Jpe.I.60.002/2021/7. számú határozatában foglalt ügyazonosság megállapításának kritériumaira. A Kfv.IV.37.016/2024/9. számú ügy tényállása szerint, a hatóság az építéssel érintett ingatlanon 2020. évben két alkalommal, 2021. évben egy alkalommal helyszíni ellenőrzést tartott, majd 2022. évben távoli eléréssel újabb ellenőrzést végzett. Ezt követően hozta meg az ingatlan bal oldali oldalkertjében megvalósított lakóépület bővítés elbontására kötelező határozatot, amelyre vonatkozóan az építtető a jogszabályi előírások ellenére nem tett egyszerű bejelentést. Az építésügyi hatóság azonban a 2020. május 26. napján érkezett lakossági bejelentéshez képest 2022. június 24. napján anélkül hozott az ügyben érdemi határozatot, hogy ezt megelőzően a hatósági ellenőrzés lezárásáról, illetve az építésrendészeti eljárás megindításáról rendelkezett volna. Ennek figyelembevételével a hivatkozott ügy a jelen ügy tényállásától lényeges pontokban eltér, mert a jelen ügyben az eljárás megindításának mellőzéséről nincs szó. A Kúria mindemellett megjegyzi, hogy a fenti kúriai ítéletnek a hatósági ellenőrzés lefolytatásának, az építésrendészeti eljárás megindításának a határidejével összefüggésben tett érdemi megállapításai a jelen felülvizsgálattal érintett jogerős ítéletben kifejtett jogi állásponttal nem ellentétesek. A Kúria Kfv.IV.37.016/2024/9. számú ítélete [81] bekezdésében elvi éllel fogalmazta meg, hogy a hatósági ellenőrzés lefolytatására az Étv. 46. § (4) bekezdésében és a 48/A. § (5) bekezdésében előírt 60 napos határidő akkor megtartott, ha az építésfelügyeleti hatóság annak lezárásaként, amennyiben szabálytalanságot tár fel, haladéktalanul intézkedik az eljárás megindítása iránt. Az ítélet elvi tartalma és az [51] bekezdése együttes olvasatából is az következik, hogy az alperesnek az építésrendészeti eljárás megindítására a hatósági ellenőrzésre nyitva álló határidőn belül, illetve legkésőbb annak lejártát követő nyolcadik napig volt lehetősége, amely összhangban áll az építési ügyekben is alkalmazandó Ákr. 101. § (1) bekezdésével és a 98. § alapján irányadó Ákr. 50. § (6) bekezdésével is.

[22] Ezt az értelmezést tükrözi az Étv. 48/A. § (5) bekezdését 2019. január 2-ai hatállyal módosító, a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban: Matrt.) 100. §-ához fűzött jogalkotói indokolás is. E szerint az „Étv. 48/A. § (5) bekezdésében szereplő szabályozás értelmezése – amely szerint a hatóság 60 napon belül lefolytatja a hatósági ellenőrzést, majd ezt követően megindítja a szükséges eljárást – nem egységes a hatóságok között. Ezért a szöveg pontosítására van szükség, amely jobban kiemeli azt az eddig is fennálló jogalkotói szándékot, hogy a 60 nap a hatósági ellenőrzés lefolytatására áll nyitva, az eljárás megindítása ebbe nem tartozik bele.”

[23] A felperes által felhívott Kfv.III.37.074/2023/7. számú ügyben a Kúria szintén vizsgálta az építésügyi hatóság eljárására és az ügyintézési határidőre vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, valamint a határidő túllépésével összefüggésben a tisztességes eljárásra vonatkozó Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében megfogalmazott követelmény érvényesülését, de eljárási jogkérdésként elsődlegesen az Eljr. 56. § (2) bekezdésének értelmezését végezte el. E rendelkezés a megvalósított építmény jogszerűtlensége, illetve annak az országos építési követelményekbe vagy a helyi építési szabályzatba ütközése esetére a hatósági bizonyítvány megtagadásával egyidejű építésrendészeti eljárás kezdeményezését írja elő. A Kfv.III.37.074/2023/7. számú ügyben az építésügyi hatóság a megvalósított építési tevékenység helyi építési szabályzatba ütközése miatt (a megvalósított épület elhelyezése az oldalkert minimális méretének a jobb- és baloldali szomszédos ingatlanok telekhatára miatt nem felel meg) a 2020. december 18-án meghozott határozatában a hatósági bizonyítvány kiadását megtagadta. A Kúria a fenti Eljr. 56. § (2) bekezdése és a tisztességes eljárás követelményének érvényesülése körében mutatott rá arra, hogy az alperes az eljárási rendelkezéseket megsértette, amikor nem a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadásával egyidejűleg, hanem a megtagadó határozat meghozatalát követő több mint két hónappal később indította meg az építésrendészeti eljárást, mert az nem felel meg a jogszabály által előírt egyidejűség követelményének. A fentiekből következően a vizsgált jogkérdés és a tényállás is eltért a jelen ügytől, ugyanakkor a fenti jogértelmezéssel és a tisztességes hatósági eljárás követelményével összefüggő megállapításai a jelen ügyben felülvizsgált jogerős ítélet megállapításaival nem állnak ellentétben. A jelen ügyben az alperes az ellenőrzésre nyitva álló 60 napon belül hivatalból az építésrendészeti eljárást szabályosan megindította és ezzel a hatósági ellenőrzést lezárta ezért az Étv. 46. § (4) bekezdésének és a 48/A. § (5) bekezdésének megsértése nem volt megállapítható.

[24] A felperes a felülvizsgálati kérelmében az Eljr. 67. § (3) bekezdés b) pontjában foglaltak megsértésére is hivatkozott. E rendelkezések szerint az építésfelügyeleti hatóság a szabálytalan építési tevékenység tudomásra jutásától számított tíz napon belül vizsgálja, hogy a jogszerűtlen, vagy szakszerűtlen építési tevékenységgel megépített építmény, építményrész fennmaradásának az Étv. 48/A. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei fennállnak-e, vagy megteremthetők-e. Az Eljr. 67. § (3a) bekezdése szerint, amennyiben az építésfelügyeleti hatóság megállapítja, hogy a fennmaradás feltételei fennállnak, végzésben értesíti az építtetőt, vagy, ha az építtető személye nem ismert, a tulajdonost a fennmaradási engedély feltételeiről, valamint jogkövetkezményeiről, és legfeljebb száznyolcvan napos határidő kitűzésével felhívja a fennmaradási engedély iránti kérelem és mellékleteinek az építésügyi hatósághoz történő benyújtására. A jelen ügyben az alperes a hatósági ellenőrzés eredményeként az építési tevékenység szabálytalanságát észlelte, ezért döntött az építésrendészeti eljárás megindításáról. Az építésrendészeti eljárás megindulásától számított tíz napon belül kellett alperesnek vizsgálnia, hogy a fennmaradás feltételei fennállnak-e. Ennek teljesülése esetén állt volna fenn az alperes arra vonatkozó kötelezettsége, hogy tíz napon belül a felperest a fennmaradási engedélykérelem benyújtására hívja fel. Miután jelen ügyben ennek feltételei nem álltak fenn, az alperesnek az érdemi határozatot a felperes érvelésével szemben az építésrendészeti eljárásra nyitva álló – az Eljr. 14/A. § (3) bekezdésben meghatározott – 50 napos eljárási határidőn belül kellett meghoznia. A fennmaradás feltételeinek vizsgálatáról pedig elegendő volt az érdemi határozat indokolásában számot adnia.

[25] Az alperes az érdemi határozat meghozatalára nyitva álló – építésrendészeti eljárás lefolytatására előírt 50 nap – határidőt kilenc nappal elmulasztotta, ezért indokolt vizsgálni azt is, hogy e határidő elmulasztásának mértéke és körülményei felvetik-e a tisztességes eljárás követelményének megsértését, amely a határozatban alkalmazott jogkövetkezmény alkalmazásának kizárásához vezethet. A Jpe.I.60.019/2022/9. számú Jogegységi határozat elvi tartalma szerint, ha az eljáró hatóság az ügyintézési határidőt túllépi, az ezzel összefüggő jogkövetkezményeket az határozza meg, hogy a hatóság anyagi jogi, vagy eljárási határidőt lépett-e túl. Anyagi jogi határidő túllépése esetén a bírságszankció kiszabásának lehetősége – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – elenyészik. Az eljárási határidők elmulasztása azonban nem jár együtt automatikusan a szankcionálási lehetőség elenyészésével, ilyenkor a határidő túllépésének mértékétől, annak tisztességes ügyintézésre gyakorolt hatásától függ, hogy a bírság szankció mellőzhető-e, a bírság összege mérsékelhető-e, avagy az nincs hatással a bírságra, mint jogkövetkezmény alkalmazására. Az alperes a határozatában a felperes által megvalósított építési tevékenység jogszerűtlen voltát állapította meg, a határozatban alkalmazott intézkedése a jogszerű állapot helyreállítására irányult. Az Ákr. 103. § (4) bekezdése értelmében a jogszerű állapot helyreállítására kötelezésre a határidő kétszeres túllépése esetén is lehetőség van, vagyis e jogkövetkezmény alkalmazását az eljárási törvény kifejezetten lehetővé teszi, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy jelen ügyben az alperes intézkedési kötelezettsége nem enyészett el, az alperes a határidő túllépésével az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem követett el. Mindebből következően az elsőfokú bíróságnak a Kp. 92. § (1) bekezdés b) pontjában foglalt jogkövetkezményt sem kellett levonnia. A felperes által e körben felhívott Kfv.III.37.074/2023/7. számú határozat – a korábban kifejtettek szerint – jelen ügyben e körben sem volt irányadó, mert a tisztességes hatósági eljáráshoz való jog megsértését az Eljr. 56. § (2) bekezdésében előírt, a hatósági bizonyítvány kiadásának megtagadásával egyidejűleg indítandó építésrendészeti eljárás késedelmes megindításával összefüggésben állapította meg.

[26] A felperes az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy a fedett terasz bővítés nem jogszerűtlen, mert az egyszerű bejelentés alapján végezte az építési tevékenységet és azt a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontjára tekintettel folytatta, továbbá az épület a fedett terasszal együtt sem haladja meg a 300 m², a dokumentációtól való eltérés (a terasz télikertiesítése) bejelentés nélkül elvégezhető volt.

[27] A Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontja szerint, ha az egyszerű bejelentés a saját lakhatás céljából valósul meg, akkor az építési tevékenység építési napló vezetése és az egyszerű dokumentációtól való eltérés bejelentése nélkül végezhető. Az Étv. 33/A. § (1) bekezdés a) pontja értelmében egyszerű bejelentéssel történik a 300 négyzetméter összes hasznos alapterületet meg nem haladó új lakóépület építése. A fenti rendelkezések összevetéséből az következik, hogy az építtető az Étv. 33/A. § (1) bekezdésben meghatározott feltételek keretein belül az építési tevékenység folyamatban léte alatt a benyújtott dokumentációtól erre vonatkozó bejelentés nélkül is eltérhet. A jelen ügyben a felperes ezzel szemben az építési tevékenységet a bejelentésben foglaltak szerint megvalósította, amelyről hatósági bizonyítvány kiállítását kérte. Az alperes a kérelmére 2022. november 4-én a megvalósult lakóépületre hatósági bizonyítványt állított ki, miszerint az egyszerű bejelentéshez kötött lakóépület építése megtörtént, annak hasznos alapterülete 269,96 m². A megvalósult lakóépület jogszerűségét az alperes a hatósági bizonyítvány kiállításával tudomásul vette és abban tényként tüntette fel a lakóépület legfontosabb adatait. Ilyen esetben – a felperes nyilatkozata szerint 2023. májusban végzett – újabb építési tevékenység esetén már nem értelmezhető az egyszerű bejelentési dokumentációtól való eltérés lehetősége annak az építéshatóság felé történő bejelentése nélkül. Az eltérés egyik feltétele ugyanis az, hogy az építési tevékenység még folyamatban legyen, mégpedig a hatósági bizonyítvány kiállítását megelőzően, a másik pedig, hogy az eltérés ne eredményezzen olyan kivitelezési tevékenységet, amely újabb egyszerű bejelentés, illetve építési engedély köteles. Ezzel szemben a hatósági bizonyítvány kiállítását követően a fedett terasz építménnyel összefüggésben a felperesnek újabb kötelezettsége keletkezett. Mindezekre tekintettel a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a Rendelet 4. § (3) bekezdés a) pontja alapján az építési tevékenységet bejelentés nélkül folytathatta.

[28] A felperes az álláspontja alátámasztására a hatósági bizonyítvány kizárólag deklaratív jellegével kapcsolatban két kúriai határozatra hivatkozott. A Kfv.III.37.383/2021/10. számú ügyben az építéshatóság az ingatlan tulajdonos kérelmére hatósági bizonyítványt állított ki arról, hogy az épület harmadik emeletén lévő két ingatlanban összesen 14 szobával rendelkező szálláshely-szolgáltató rendeltetési egység található. A Kúria a társasház felperes hatósági bizonyítvány megsemmisítésére irányuló kérelmével összefüggésben vizsgálta, hogy a hatósági bizonyítvány kiállítására irányuló közigazgatási eljárásban megállapítható-e a felperes ügyféli jogosultsága. Kimondta, hogy a hatósági bizonyítvány valamely tény, állapot, adat fennállását tanúsítja, de rendelkezést nem tartalmaz, ezért a kiállítására irányuló eljárásban nem kell bevonni azokat a személyeket, akik az építésügyi engedélyezési, építésfelügyeleti, illetve építésrendészeti eljárásokban egyébként érintettségük miatt ügyfélnek minősülnek. A Kfv.III.37.228/2022/7. számú ügyben (a felperes által hivatkozott Kfv.III.37.074/2023/7. számú ügy előzménye) a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a kereset kimerítésének hiánya miatt hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A fent hivatkozott ügyek tényállása és a felmerült jogkérdés a fentiek szerint a jelen ügytől teljes egészében eltért, ezért azok alkalmazása fel sem merülhetett, a jelen ügyben pedig nem volt vitás, hogy a felperes kérelmére kiállított hatósági bizonyítvány a perbeli ingatlanon a lakóépület megvalósítását és annak hasznos alapterületét, mint tény adatokat igazolja, jogmegállapítást vagy kötelezést nem tartalmaz.

[29] A felperes a felülvizsgálati kérelmében a hasznos alapterület számítása esetén arra is hivatkozott, hogy a szintterület számítás során az OTÉK 7. § (6) bekezdése szerint a fedett terasz területének 50%-át kell figyelembe venni, a helyes számítás: 269,96 m² + 21,26 m² = 291,225 m², ezért az elsőfokú bíróság ítélete téves számítást tartalmaz. A felperes a keresetében a fenti szintterületi számításra nem hivatkozott, ezért azzal a kialakult gyakorlat szerint érdemben a Kúria sem foglalkozhatott (Kfv.II.37.560/2014/16., Kfv.III.38.018/2015/3., Kfv.VI.38.066/2017/5.). Mindemellett a Kúria megjegyzi, hogy az egyszerű bejelentésre vonatkozó rendeletben előírt 300 m² területnél az OTÉK 1. számú melléklet 46. pontja szerinti hasznos alapterületből kellett kiindulni, amelynél az alapterület legalább 1,90 méter belmagasságot elérő részét kell figyelembe venni. A hatósági bizonyítvány alapján a lakóépület hasznos alapterülete 269,96 m², amelyhez a helyszíni ellenőrzésen mért (és felperes által kétségbe nem vont) terasz 42,53 m² hasznos (1,90 méter belmagasságot elérő) alapterületét hozzáadva 312,49 m² adódik, vagyis az elsőfokú ítélet a hasznos alapterület számítását helyesen tartalmazza.

[30] A felperes az ingatlan beépítettségének mértékét arra hivatkozással vitatta, hogy a terasz alapterületét nem kell figyelembe venni, mert az nem épület és nem helyiség, nincs födéme, ezért belmagassága sem és nem minősül bővítésnek.

[31] Az Étv. 2. § 8. pontja értelmében építmény az építési tevékenységgel létrehozott, illetve késztermékként az építési helyszínre szállított, – rendeltetésére, szerkezeti megoldására, anyagára, készültségi fokára és kiterjedésére tekintet nélkül – minden olyan helyhez kötött műszaki alkotás, amely a terepszint, a víz vagy az azok alatti talaj, illetve azok feletti légtér megváltoztatásával, beépítésével jön létre (az építmény az épület és műtárgy gyűjtőfogalma). Az Étv. 2. § 10. pontja szerint az épület jellemzően emberi tartózkodás céljára szolgáló építmény, amely szerkezeteivel részben vagy egészben teret, helyiséget vagy ezek együttesét zárja körül meghatározott rendeltetés vagy rendeltetésével összefüggő tevékenység, avagy rendszeres munkavégzés, illetve tárolás céljából. Az Étv. 2. § 15. pontja műtárgyként nevesíti mindazon építményeket, amelyek nem minősülnek épületnek és épület funkciót jellemzően nem tartalmaznak. Az épület, építmény meghatározása és e feltételek teljesülésének vizsgálata a Kúria gyakorlata szerint nem szakkérdés, hanem elsősorban jogkérdés {Kfv.II.37.270/2017/4. határozat [13] bekezdés}. A rendelkezésre álló peradatokból megállapítható, hogy a perbeli ingatlanon utóbb létesített terasz kapcsolódik a lakóépülethez, fedett, részben az épület falszerkezetei, részben acél szerkezetbe foglalt üvegezés határolja nyitható nyílászáróval. A helyszínen készített fényképfelvételek alapján jól azonosítható annak berendezése is (növényeken kívül bútorokkal berendezett, üvegfal felülete függönnyel ellátott), a felperes helyszíni ellenőrzésen tett nyilatkozata szerint funkcióját tekintve külső tartózkodó tér. Mindezek alapján az épület fogalmi kritériumai – beleértve az emberi tartózkodást is – egyértelműen teljesülnek. A Kúria megjegyzi, hogy egyebekben a télikert is épületnek minősül, amennyiben teret határol körül, annak csak a rendeltetése más, mert elsősorban növények termesztését, tárolását szolgálja.

[32] Az OTÉK 1. számú melléklet 17. pontja értelmében bővítés minden olyan tevékenység, amely az építmény térfogatát növeli, a 34a. pont szerint az építmény térfogata az építmény külső határoló szerkezeteinek (így különösen falak, pillérek, tetők) külső felületi síkjai által körbefogott térfogat. A fedett és minden oldalról zárt terasznak a meglévő lakóépülettel közvetlen térkapcsolata van, a belmagassága pedig a helyszíni ellenőrzésen mért adatok alapján 2,80–3,20 méter közötti, ezért a teljes alapterületét a perbeli ingatlan beépítettségénél figyelembe kellett venni. A perbeli ingatlan alapterülete 796 m², amelynek a beépítettsége az egyszerű bejelentésben szereplő 236,97 m² alapterületű lakóház megépítésével 29,77%-os lett. A felperes az egyszerű bejelentés alapján megvalósított lakóépülettel megközelítőleg kimerítette a HÉSZ-ben előírt maximális 30%-os beépítettségi mértéket. A vizsgálattal érintett üveg oldalfalakkal és üvegtetővel rendelkező terasz 42,53 m² alapterületével a perbeli ingatlan beépítettsége 35,11%-ra változott, amely a HÉSZ 4. § (1) bekezdésben foglalt követelményeknek nem felel meg. Mindezek alapján az alperes helytállóan foglalt állást arról, hogy a felperes által megvalósított építési tevékenység az Étv. 48. § (1) bekezdés a) és c) pontja szerint jogszerűtlen és szakszerűtlen, az elsőfokú bíróság pedig helytállóan foglalt állást az alperes határozata jogszerűségéről.

[33] A Kúria mindezek alapján megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.