PK ÍH 2025/128.

I. A szükségtelenül okozott perköltség viseléséről szóló rendelkezés alkalmazható abban az esetben is, ha az eljárás megszüntetéssel végződik.

II. Közérdekű adat megismerése iránti perben, ha a közfeladatot ellátó szerv tudja, hogy a kért adatokkal nem rendelkezik, erről a lényeges tényről a felperest azonban csak az írásbeli ellenkérelmében tájékoztatja, és emiatt a felperes a szükségtelenül indított perben eláll a keresetétől, a felmerült elsőfokú perköltséget az alperes köteles megtéríteni az eljárás eredményétől függetlenül [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 86. § (2) bekezdés; 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 30. § (3) bekezdés; Tromsø-i Egyezmény 5. cikk 2. pont].

A felperes közérdekű adatigénylésére az alperes 2024. október 31-én azt a választ adta, hogy a kért adatok tekintetében az alperes nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel.

A felperes ezt követően 2025. január 20-án elektronikus úton közérdekű adatigényléssel fordult a miniszterelnökhöz az o@o.hu címen keresztül. Adatigénylésében kérte, hogy a miniszterelnök küldje meg neki azt a levelét, amelyet a „2024. évi jogállamisági jelentés, Országfejezet – A jogállamiság helyzete Magyarországon” megnevezésű dokumentumra küldött tavaly reakcióként az Európai Bizottság részére”.

Az alperes 2025. február 6-án kelt válaszában arról tájékoztatta a felperest, hogy a 2024. október 31. napján megküldött válaszukat továbbra is fenntartják. A felperes által kért adatokban változás nem állt be. Az ismételt adatigénylésre tekintettel az igényt az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 29. § (1a) bekezdése alapján elutasítják.

A felperes a keresetlevelében a pert megelőző kérelmével egyező tartalmú közérdekű adat kiadására kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a kiadni kért adat kezelése tekintetében nincs feladat- és hatásköre, és a kiadni kért adatot nem kezeli. Védekezésében azt állította, hogy az alperesnél a kért levél nincs meg, mivel az alperes feladat- és hatásköre nem terjed ki ilyen levélnek a kezelésére. Az adatigénylésben szereplő levelet az európai uniós ügyekért felelős miniszter kell, hogy kezelje.

A felperes az alperes ellenkérelmének előadását követően a keresetétől elállt, egyúttal kérte az alperest 90 000 forint perköltség megfizetésére kötelezni. Hivatkozott arra, hogy azért az alpereshez nyújtotta be az adatigénylést, mert a levél aláírója a miniszterelnök volt. Az alperes okot adott a perre, miután az Infotv. 30. § (3) bekezdése ellenére nem adott tájékoztatást a felperesnek az adatokat kezelő személyről. Álláspontja alátámasztására hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.647/2022/8/II. számú ítéletére, amelyet a Kúria Pfv.IV.20.156/2023/6. számú ítéletében hatályában fenntartott, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.584/2023/7. számú ítéletére is.

Az alperes az elálláshoz hozzájárult, azonban perköltségigényt érvényesített a felperessel szemben. Álláspontja szerint a felperes nem az alperesi teljesítésre, hanem arra tekintettel állt el a keresetétől, hogy az alperes érdemi védekezést terjesztett elő, és így a felperes úgy gondolta, hogy megalapozatlan a kereset. Ez alapján a Pp. 85. § (2) bekezdése értelmében a felperes nem tarthat igényt perköltségre.

Fellebbezett végzésével az elsőfokú bíróság az eljárást megszüntette. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 88 900 forint perköltséget. Döntését a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 241. § (1) bekezdés a) pontjára, (2) bekezdésére, a perköltség viseléséről szóló rendelkezést a Pp. 85. § (1), (2), illetve (4) bekezdésére alapította. A perköltségről szóló rendelkezésének indoklása szerint pedig a Pp. 85. § (2)–(4) bekezdéseiben meghatározott kivételek nem állnak fenn, ezért a költségekben a felperest marasztalta.

Okfejtése szerint a Pp. 85. §-a alapján elállás esetén – függetlenül attól, hogy az alperes megfelelő tájékoztatást nyújtott-e az eljárást megelőző adatigénylés során a felperesnek – nincs eljárásjogi lehetőség, hogy a felperes perköltségének megfizetésére az alperest kötelezze a bíróság, még abban az esetben sem, ha az alperes a perre okot adott. Nem alkalmazta a felperes által hivatkozott határozatokat, tekintettel arra, hogy azokban az eljárásokban a felperes a keresetétől nem állt el, és így a bíróság a perköltségről ítélettel döntött.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte az elsőfokú bíróság végzésének részbeni megváltoztatását, és a perköltség viselésére kötelezése mellőzését, továbbá az alperes 90 000 forint összegű elsőfokú perköltség megfizetésére kötelezését.

Fellebbezését arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság az Infotv. 30. § (3) bekezdését és a Pp. 86. §-át tévesen értelmezte. Hivatkozott arra, hogy 2024. október 31. napján az alpereshez fordult adatigényléssel, amelyre válaszul az alperes arról tájékoztatta, hogy a kért adatok tekintetében nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel, egyéb tájékoztatást azonban nem adott. Az alperesi tájékoztatásra tekintettel a felperes 2025. január 20. napján a miniszterelnökhöz fordult adatigényléssel, a miniszterelnök helyett azonban az alperes válaszolt, amelyben arról tájékoztatta, hogy fenntartja korábbi álláspontját, az adatmegtagadás jogalapjaként pedig az Infotv. 29. § (1a) bekezdésére támaszkodott. Az alperes az első válaszában csak annyit közölt, hogy nem rendelkezik feladat- és hatáskörrel, nem nyilatkozott egyértelműen arról, hogy nem kezeli a kért adatot, valamint arról sem, hogy a levelet mely minisztérium kezeli. Mindezek alapján fenntartotta azt az álláspontját, hogy az alperes a perre okot adott, ugyanis a keresetlevél benyújtása előtti tájékoztatásai nem feleltek meg az Infotv. 30. § (3) bekezdésének, valamint az Európa Tanács közérdekű adatot tartalmazó iratokhoz való hozzáférésről szóló Egyezményének kihirdetéséről szóló 2009. évi CXXXI. törvénnyel kihirdetett (Tromsø-i Egyezmény) 5. cikk 2. pontjának.

Érvelése szerint, amennyiben az alperes az Infotv. 30. § (3) bekezdésének megfelelően a pert megelőzően tájékoztatást adott volna arról, hogy az adatok kezelője nem ő, hanem az Európai Uniós Ügyek Minisztériuma, nem indított volna pert az alperessel szemben, ezért a Pp. 86. § (2) bekezdését alkalmazni kell. Álláspontja szerint az eljárás megszüntetése esetén a Pp. perköltség viselésére vonatkozó 85. §-át a közérdekű adat perek sajátosságaira tekintettel, valamint a Pp. 86. § (2) bekezdésével összhangban szükséges értelmezni.

Az alperes nem tett észrevételt a fellebbezésre.

A felperes fellebbezése alapos.

Fellebbezés hiányában a Pp. 358. § (5) bekezdése alapján jogerőre emelkedett az elsőfokú bíróság végzésének eljárást megszüntető rendelkezése.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság perköltség megfizetésére vonatkozó rendelkezésével nem értett egyet, ezért az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta a következőkre figyelemmel.

Az elsőfokú bíróság azt helyesen állapította meg, hogy a Pp. 85. § (2)–(4) bekezdésében meghatározott kivételek nem álltak fenn. A Pp. 85. § (1) bekezdése azonban az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően nem zárja ki a 86. § alkalmazását. E jogszabályhely alkalmazása nem korlátozódik kizárólag az ítéletben megállapított perköltségre. A Pp. 86. § (2) bekezdésének rendszertani elhelyezkedéséből és abból a megfogalmazásából, hogy akár a perben, akár azt megelőzően az ellenfélnek feleslegesen okozott költséget a per eredményére tekintet nélkül meg kell térítenie az okozó félnek, az következik, hogy a nem ítélettel befejezett ügyekre is alkalmazható e rendelkezés. Az elsőfokú bíróság ezért megalapozatlanul hagyta figyelmen kívül a felperes által hivatkozott határozatokat.

Az elsőfokú bíróság nem értékelte az ügy alapjogi érintettségét sem. Az ítélőtábla ebben a tekintetben azt emeli ki, hogy az adatkezelőnek az Alkotmánybíróság töretlen gyakorlata szerint [13/2019. (IV. 8.) AB határozat] elő kell mozdítania a közérdekű adatok megismeréséhez való jog érvényesülését. Ezt a kötelezettségét nem teljesíti abban az esetben, ha nem tájékoztatja megfelelően a kérelmezőt, hogy a megismerni kívánt adatok milyen okból nem ismerhetőek meg, vagy milyen okból nem állnak rendelkezésre. A felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a Tromsø-i Egyezmény 5. cikk 2. pontja is tájékoztatási kötelezettséget ír elő. Az ítélőtábla utal arra is, hogy az adatkezelő és a jogosult között információs aszimmetria áll fenn azzal összefüggően, hogy a miniszterelnök által írt levelet mely szerv, milyen formában kezeli, az alperes a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet értelmében a miniszterelnök munkaszervezete. Az ítélőtábla megítélése szerint az alapjog érvényesítésétől visszatarthatja a jogosultakat, ha viselniük kellene azokat a költségeket, amelyek a közfeladatot ellátó szerv nem egyértelmű tájékoztatása miatt, szükségtelenül, érdemi jogvita nélküli perindításból erednek. Ezért a nem megfelelő tájékoztatás következményei a közérdekű adatok iránti perben, ha azok felesleges költséggel járnak, a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján vonhatók le.

Az adott ügyben az ítélőtábla egyrészt annak tulajdonított jelentőséget, hogy a felperes a miniszterelnök levelét kérte kiadni közérdekű adatként a miniszterelnöktől, és ezt az igényt az alperes utasította el. Ezzel azt a látszatot keltette a jogosult előtt, hogy a miniszterelnök által írt levél adatkezelőjeként adott választ. Másrészt az alperes az adatmegtagadás okaként a korábbi elutasítási okra visszautalva kizárólag a feladat- és hatásköre hiányát jelölte meg. Csak az ellenkérelemben közölte, hogy a kért adattal (irattal) nem rendelkezik, miközben erről a jogérvényesítés szempontjából lényeges tényről már az adatigénylésre adott válaszakor tudott. Ennek a lényeges ténynek az ismeretében viszont a felperes nem az alperessel szemben indított volna pert.

Az előzőekre figyelemmel az alperes eljárásával szükségtelenül perre kényszerítette a felperest, felesleges költséget okozott neki. Következésképpen a Pp. 86. § (2) bekezdése alapján köteles a felperes elsőfokú eljárási költségeinek megtérítésére, tekintet nélkül az eljárás eredményére.

Mindezek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezett részét a Pp. 389. § folytán alkalmazandó 383. § (2) bekezdése szerint megváltoztatta, és a Pp. 86. § (2) bekezdése értelmében kötelezte az alperest a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdése alapján felperes által felszámított teljes elsőfokú perköltség, 90 000 forint áfa nélküli ügyvédi munkadíj megfizetésére, továbbá mellőzte a felperes perköltség fizetésére kötelezését.