BÜ BH 2025/132

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet egyaránt bűnösnek mondta ki 2 rendbeli társtettesként elkövetett testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., egy esetben (3) bek., egy esetben (8) bek. I. ford.], továbbá a II. r. terheltet 2 rendbeli zaklatás vétségében is [Btk. 222. § (2) bek. a) pont]. Ezért a terhelteket – halmazati büntetésül – személyenként 7 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsáthatók feltételes szabadságra. Az előzetes fogvatartásban töltött időt mindkét terhelt esetében beszámította a kiszabott büntetésbe, rendelkezett továbbá a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] Kétirányú fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét terhelt vonatkozásában megváltoztatta, a terhükre rótt társtettesként elkövetett testi sértés bűntetteként [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. ford.] értékelt cselekményt társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősítette [Btk. 160. § (1) bek.]. A terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztést egyaránt 8 év 6 hónapra, a közügyektől eltiltást 8 évre súlyosította. Megállapította, hogy a terheltek nem bocsáthatók feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ítéletben megállapított tényállás lényege a következő:

Az I. r. és a II. r. terhelt az I. r. terhelt élettársával és a II. r. terhelt barátnőjével 2021. június 2-án 16 óra körüli időben 1. számú településen egy felújítás alatt álló hotel előtt sétáltak, a két terhelt hozzávetőlegesen 20 méterrel a két lány után haladt. Amikor a lányok a szállodához értek, az építkezés állványzatán dolgozó egyik munkás, 1. számú sértett füttyögött, és megjegyzéseket tett rájuk, félreérthetetlen kifejezéseket használt irányukban. A lányok és a terheltek 1. számú sértett viselkedését sértőnek találták, a két terhelt felelősségre vonta őt a barátnőiket ért sértések miatt. Szóváltás alakult ki a sértett és a terheltek között, kölcsönösen szidalmazták, trágár kifejezésekkel illették egymást, valamennyien kiabáltak, végül a terheltek a barátnőikkel együtt elhagyták a helyszínt.

A következő napokban a terheltek 1. számú településen járkálva, ismerőseikkel beszélve kiderítették, hogy a szálló építkezésén 2. számú településről származó munkások dolgoznak, akik az 1. számú panzióban szálltak meg.

2021. június 4-én 17 óra 10 perc körüli időpontban a terheltek a barátnőikkel együtt az 1. számú panzióhoz mentek, ahová a két terhelt ment be, mégpedig azért, hogy a két nappal korábbi sértegetés miatt felelősségre vonják 1. számú sértettet. A terheltek számítottak arra, hogy a 2. számú településről származó munkások erőszakosan léphetnek fel velük szemben, és túlerőben lehetnek, ezért mindketten magukhoz vettek egy-egy hozzávetőlegesen 6–10 cm pengehosszúságú kinyitható zsebkést.

A terheltek érkezésekor a munkásbrigád tagjai a hétvégi hazautazáshoz készülődtek. A terheltek a munkások vezetőjéhez léptek, aki éppen az udvaron álló kisteherautó mellett pakolt. Elmondták neki, hogy az egyik munkása sértegette barátnőiket, aminek kapcsán szóváltásuk volt. A beszélgetés közben a panzióépületből több – legfeljebb nyolc – személy köréjük gyűlt, ekkor a terheltek a nadrágzsebeikből előkapták a késeket, a csoportosulás tagjai különböző irányba szétszaladtak.

Az 1. számú sértett az udvar túloldalán lévő épületben lévő szobája felé futott, azonban a füvön megcsúszott, elvesztette egyensúlyát, és a földre esett. Az I. r. terhelt késsel a kezében a sértettre támadt, a kést a sértett irányába tartva fenyegetően lépett felé, a sértett azonban védekezésként ráfogott a kés pengéjére, a földön fekve rugdalózva védekezett, igyekezett magától távol tartani támadóját.

Az I. r. terhelt ekkor kiabált társának, a II. r. terheltnek, hogy „gyere, öljük meg!”. A II. r. terhelt a kezében lévő késsel 1. számú sértetthez lépett, és a sértett felé szúrt. A szúrás a sértett bal combját hátulról érte el, ugyanis az éppen hanyatt fekvő testhelyzetben lévő sértett lábával felfelé, támadói felé rúgott. A sértett munkatársai, akik az udvaron látták 1. számú sértett megtámadását, a téglákból összerakott tűzrakó helyről felvett téglákkal dobálni kezdték a terhelteket, akik elmenekültek a helyszínről.

Az 1. számú sértett a lakrészébe ment, munkásnadrágjával és más ruhadarabokkal bekötötte vérző combját, ebben sógora, 2. számú sértett segédkezett neki. A sértett sérülése erősen vérzett, ezért úgy döntöttek, hogy 1. számú sértettet kórházba kell vinni, így az udvar túloldalán álló furgon felé indultak.

A terheltek az 1. számú panziót elhagyták, és az úttest túloldalán parkoló személygépkocsihoz mentek, amivel az I. r. terhelt nagybátyja, a közelben lakó 1. számú tanú érkezett a helyszínre, akit az. I. r. terhelt élettársa hívott oda. A terheltek 1. számú tanútól a munkások elleni támadásra alkalmas ütlegeket kértek. 1. számú tanú az I. r. terheltnek a gépkocsi csomagtartójából egy keréklazító kulcsot adott át, a II. r. terhelt pedig a csomagtartóból egy esztergált farudat vett magához, és ezekkel az eszközökkel felfegyverkezve a terheltek visszamentek az 1. számú panzióba.

A furgon mellett álló 2. számú sértettet az I. r. terhelt a kerékkulccsal fejen ütötte, a II. r. terhelt pedig a farúddal 2. számú sértett bal karjára és jobb vállára mért egy-egy ütést, aminek során a fából készült eszköz hosszában kettétört. Az ütések miatt 2. számú sértett a földre esett, és a terheltek elől hátrálva a lakrésze felé menekült. Az I. r. terhelt a kést ismét a kezébe vette és 2. számú sértettre támadt, aki meg tudta fogni az I. r. terhelt kést tartó kezét, a sértett és a terhelt így hátráltak tovább az épület felé. Ekkor ért oda hozzájuk a II. r. terhelt, aki az I. r. terhelthez hasonlóan a kezében kést tartott, azzal 2. számú sértettre támadt. 2. számú sértett elengedte az I. r. terhelt kezét, és az épület előtt az egyik terhelt 2. számú sértettet testének bal oldalán a csípőcsont felett közepes erővel megszúrta, a sértett a sebéhez kapott, és a konyhába menekült. A dulakodás során az egyik terhelt a 2. számú sértett koponyájának bal oldali fali régióját is megszúrta. A terheltek követték a sértettet a konyhába, és egyikük vele szemben állva a felsőteste bal oldalán közepes erővel mellkason szúrta. A szúrások után egyikük még egy székkel fejbe akarta ütni 2. számú sértettet, azonban a terheltek meghallották a helyszín felé közelítő szirénát, ezért futva elmenekültek az udvarból.

A terheltek az udvarból kimenekülve beugrottak a rájuk várakozó 1. számú tanú gépkocsijába, és barátnőikkel együtt az 1. számú település egyik terére vitették magukat, majd négyesben elmenekültek a városból. A terhelteket másnap a kibocsátott elfogatóparancsokra sikerült elfogni.

A sértetteket mentővel az 1. számú település kórházának sürgősségi baleseti osztályára szállították.

2. számú sértett a koponya bal oldali fali régiójának másfél centiméter hosszúságú szúrt sebét, a tarkótájék másfél centiméter kiterjedésű zúzott sebét, a jobb válltájék zúzott sebét, a felhas bal oldalán a bordaív mellett elhelyezkedő másfél centiméteres szúrt sebet, valamint a bal oldali ágyéki régióban a középső hónaljvonalnak megfelelően a csípőlapát felett kettő centiméter hosszúságú szúrt sebet szenvedett el, emellett a bal lábszár elülső felszínén többszörös felületes, vonalas hámsérülések alakultak ki.

A koponya bal oldali fali régiójában a szúrt seb nyolc napon belül gyógyuló sérülés, aminek tényleges gyógytartama hét nap, a tarkótájék zúzott sebe nyolc napon belül gyógyuló sérülés, annak tényleges gyógytartama hét nap. A tarkótáji sérülés tompa erőbehatástól alakult ki, ezért az zúzott sebként értékelendő, míg a koponya bal oldali fali régiójában észlelt sérülés szúrt sebnek felel meg. A jobb válltájék zúzott sebe nyolc napon belül gyógyuló sérülés, a tényleges gyógytartama hét nap, a bal lábszár felületes, vonalas sebei nyolc napon belül gyógyuló sérülések, tényleges gyógytartamuk hét nap.

A felhas bal oldalán a bal bordaív mellett lévő szúrt seb áthatolt a hashártyán, a hasüreget megnyitotta, azonban sem szervsérülést, sem pedig nagyobb vérzést nem eredményezett. A hasüreget megnyitó sérülés nyolc napon túl gyógyuló, közvetett életveszélyt okozó sérülés, aminek tényleges gyógytartama harminc nap.

A bal ágyéki régióban a csípőlapát felett kialakult szúrt seb a hashártyát nem sértette, a hasüregbe nem hatolt, viszont ez a sérülés a vese körül bevérzést eredményezett, ezért az nyolc napon túl gyógyuló sérülés, a tényleges gyógytartam tizennégy nap. Ez a sérülés nem okozott életveszélyt, mert a szúrás nem sértette a hashártyát, a hátulsó hashártyán nem hatolt át, a hasüreget nem nyitotta meg, vesesérülést sem eredményezett. 2. számú sértett sérüléseinek tényleges gyógytartama összességében harminc nap.

A 2. számú sértett a bántalmazásból eredendően öt sérülést szenvedett, amelyek közül három sérülést szúrás, kettő sérülést pedig tompa erőbehatás okozott. A három szúrt sebet heggyel, éllel bíró eszközzel okozták, a tarkótáj zúzott sebét valamely kis felületű, kemény, tompa eszközzel, ugyancsak tompa eszköz okozta a jobb válltájék zúzott sebét is. A koponya bal oldali fali régiójában észlelt szúrt seb a közepesnél kisebb erőbehatással keletkezett. A tarkótájék zúzott sebet közepes erejű tompa erőbehatás okozta, legfeljebb közepes erőbehatás eredményezte a jobb válltájék zúzott sebét, a felhas bal oldalának szúrt sebét közepes erejű erőbehatással okozták, ugyancsak közepes erőbehatásra volt szükség a bal oldali ágyéki régióban lévő szúrt sérülés keletkezéséhez is.

A felhas bal oldalán a bordaív mellett lévő seb szúrt csatornája a sértetthez viszonyítva elölről hátrafelé és a bal oldala felé irányult, a szúrás irányával bélsérülés is létrejöhetett volna, annak elmaradása a véletlenen múlt. A felhas bal oldalát ért szúrás okozhatott volna közvetlen életveszélyes állapotot is.

A bal ágyéki régióban a csípőlapát feletti seb szúrt csatornája a bal vese irányába hatolt, a bal vese körül bevérzést eredményezett, ezzel a szúrásiránnyal és erőbehatással bal vesesérülés is keletkezhetett volna, aminek elmaradása a véletlenen múlt. Amennyiben a bal vesét elérte volna a szúrás, közvetlen életveszélyes állapot alakulhatott volna ki.

2. számú sértett esetében maradandó testi fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás visszamaradása nem várható.

Azt pontosan nem lehetett megállapítani, hogy melyik sérülést melyik terhelt okozta, de mindketten megszúrták 2. számú sértettet.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt és a II. r. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapítottan. Az I. r. terhelt elsődlegesen a másodfokú bíróság határozatának hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a megtámadott határozatok megváltoztatását és enyhébb büntetés kiszabását kérte. A II. r. terhelt védője a jogerős ítélet megváltoztatását, az emberölés bűntette kísérleteként értékelt cselekmény életveszélyt okozó testi sértésnek minősítését, és ezáltal a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

[5] A felülvizsgálati indítványok közös eleme, hogy kizárólag a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény emberölés bűntette kísérletének történő minősítését vitatják.

[6] Az I. r. terhelt indokai szerint nem ölési szándékkal keresték meg a sértettet, így az egyenes szándék hiánya okán a cselekményük – mint ahogyan azt az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg – legfeljebb testi sértésnek minősülhet.

[7] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálat indítványa szerint a másodfokú bíróság indokolása nagymértékben hiányos, mivel lényegében semmilyen indokát nem adta annak, hogy az elkövetéshez használt eszköz, az erőkifejtés mértéke, a sérülések helye és jellege alapján miért helyezkedett az elsőfokú bíróságétól eltérő álláspontra.

[8] Kifejtette, hogy az irányadó tényálláshoz tartoznak az elsőfokú bíróság ítélete indokolásában írt azon tények is, hogy a felhas bal oldalán a bal bordaív mellett lévő sérülés vonatkozásában a szúrcsatorna hosszát nem lehetett pontosan megállapítani, illetve, hogy a csípőtájékot ért szúrásnál sem volt lehetőség a szúrcsatorna hosszának meghatározására, hanem csak a szúrás irányát lehetett megállapítani, mivel a szúrás elszenvedésekor a sértett mozgásban volt.

[9] Ami a cselekmény jogi minősítését illeti, rámutatott, hogy az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja vagy ebbe belenyugszik. Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés esetében az elkövető szándéka csupán testi sérülés előidézésére irányul.

[10] A 3/2013. Büntető jogegységi határozatra hivatkozva utalt rá, hogy a két bűncselekmény egymástól való elhatárolása szempontjából az elkövető – cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló – konkrét tudattartalmának van jelentősége. A másodfokú bíróság a jogegységi határozatban is rögzített szempontok téves értékelése miatt vont helytelen jogkövetkeztetést a terheltek által elkövetett cselekmény minősítésekor.

[11] A használt eszköz kapcsán kifejtette, hogy 2. számú sértett sérülései vonatkozásában nem volt megállapítható a szúrcsatorna hossza, ekként nem határozható meg a terheltek által használt kések konkrét pengehosszúsága sem. Ebből pedig az következik, hogy a terheltekre kedvezőbb 6 centiméteres érték vehető figyelembe, amely egyértelműen kis pengehosszúságnak minősül. Ez pedig nem ad alapot az emberölésre irányuló szándékra történő következtetésre.

[12] Az elkövetés körülményeinek értékelésekor nem maradhat figyelmen kívül, hogy a terheltek a munkások elleni támadásra alkalmas ütlegeket kértek, amelyek a sértetti oldalon fellépő túlerőben lévő személyek bántalmazására voltak alkalmasak. Egyik sérülés okozásakor sem fejtettek ki nagy erőt, az elkövetés nem volt kitartó jellegű, rendkívül rövid időtartam alatt, indulati állapotban okoztak sérülést a sértettnek. A dulakodás közben történt szúrások nem voltak célzottak, a sértettet a bal oldalán megszúró egyik terhelt nem szemből a mellkast vagy a hasat, hanem a test bal oldalát szúrta meg a mellkas alatti részen. A jogerős ítéletben írt megállapítással szemben nem a terheltek, hanem alapvetően a munkások voltak túlerőben. Az emberölésre irányuló szándék hiányát mutatja az is, hogy a szúrás után az egyik terhelt egy székkel ütötte fejbe a sértettet, mert – bár lett volna rá lehetőség – nem akarták őt ismételten megszúrni.

[13] Szintén a testi sértésre irányuló szándékot támasztja alá a sérülések helye is, ugyanis egyik sérülés sem irányult kifejezetten életfontosságú szerv ellen, és a sérülések legfeljebb közepes erőbehatással keletkeztek. Az alacsony intellektusú II. r. terhelt, aki csupán az általános iskolát végezte el, bizonyosan nem rendelkezett komoly anatómiai ismeretekkel, így nem volt elvárható tőle, hogy tisztában legyen azzal, hogy a felhas bal oldalának sérülése esetén bélsérülés, illetve a csípőtáji szúrás esetén vesesérülés is létrejöhetett volna.

[14] Szintén az ölési szándék hiányát mutatják a sértett sérülései. A terheltek három szúrásából ugyanis kizárólag egy okozott közvetett életveszélyes sérülést. A felhas bal oldalát ért szúrás áthatolt ugyan a hashártyán, és megnyitotta a hasüreget is, azonban sem szervi sérülést, sem pedig nagyobb vérzést nem eredményezett.

[15] A II. r. terhelt kijelentéseiből, illetve a terheltek elkövetés utáni magatartásából szintén nem következhet az emberölés kísérletének megállapítása. A II. r. terheltnek sem a cselekmény előtt, sem azt követően nem voltak ölési szándékot tartalmazó kijelentései.

[16] Tévedett a másodfokú bíróság abban, hogy a terheltek közömbösek voltak a sértett halálát illetően. A védő szerint a sértettet nem hagyták magára, mert voltak ott mások, akik megfelelő segítséget tudtak nyújtani neki. Csak akkor mentek el a helyszínről, amikor meghallották a sziréna hangját, így biztosak lehettek abban, hogy a sértettet szakszerűen el fogják látni. Emellett nem volt olyan nagyobb sérülés, vérzés, ami alapján a sértett halálának lehetőségére kellett volna számítaniuk.

[17] Az alanyi tényezők körében a védő kifejtette, hogy bár a II. r. terhelt személyisége beszűkült, de alapvetően nem erőszakos személy. Az erőszakot kizárólag 1. számú sértett megjegyzései, azaz a terheltek barátnőit sértő kifejezések, valamint az váltotta ki, hogy a munkások téglával dobálták meg őket. Szándékuk még esetlegesen sem irányult a sértettek megölésére, pusztán számon akarták kérni őket, számítva arra, hogy tettlegességre is sor kerülhet.

[18] Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a II. r. terhelt a cselekmény elkövetésekor 19 éves volt, amikor pszichikai szempontból a felnőtté válás folyamata zajlik. Ebben a korban a fiatalok hajlamosak túlreagálni az őket sértő eseményeket. Jelen ügyben éppen erről van szó, hiszen a 1. számú sértett által használt kifejezések olyan pszichikus folyamatot indítottak el, mely során a terheltek úgy érezték, hogy a barátnőiknek bizonyítandó meg kell torolniuk az okozott sérelmet.

[19] Emellett a terheltek és a sértettek korábban nem ismerték egymást, a konfliktusuk alkalmi jellegű volt, az ilyen konfliktus pedig értelemszerűen nem alakít ki ölési szándékot.

[20] A védő álláspontja szerint tehát a terheltek szándéka 2. számú sértett esetében is testi sértés okozására irányult, így az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés a helyes. Ezért indokolt a minősítést érintő ítéleti rendelkezés megváltoztatása, valamint a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetés lényeges enyhítése.

[21] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványokat alaptalannak tartotta.

[22] Az elkövetéshez használt kést illetően kifejtette, hogy a tényállás szerint mindkét terhelt egy-egy, körülbelül 6–10 centiméter pengehosszúságú kést vett magához. 1. számú sértettnek okozott sérülések esetében valóban vonható következtetés arra, hogy azt 10 centiméter pengehosszúságú késsel okozták, hiszen a szúrcsatorna hossza éppen ekkora volt. A tényállásból ugyanakkor az is megállapítható, hogy a terheltek a magukhoz vett kést ezt követően is maguknál tartották, 2. számú sértettet pedig ebből következően ugyanazzal a késsel támadták és szúrták meg, amely a másik sértett esetében 10 centiméteres sérülés okozására is alkalmas volt. Az életveszély a halál bekövetkezésének reális lehetőségét jelenti, így nyilvánvaló, hogy az elkövetéshez használt kés alkalmas volt a halálos eredmény előidézésére.

[23] Rámutatott, hogy a minősítés szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a sértett helyszínen lévő munkatársai létszámfölényben voltak. Ők ugyanis az irányadó tényállás szerint nem avatkoztak be a cselekménysor ezen részébe, nem siettek 2. számú sértett segítségére. Így a valóságban a két terhelt túlerőben volt a sértettel szemben: ők ketten felfegyverkezve, másoktól nem zavartatva támadtak az egyedül, eszköz nélkül védekező sértettre.

[24] Az ölési szándékot önmagában valóban nem támasztja alá az a körülmény, hogy a terheltek a munkások elleni támadásra alkalmas ütlegeket kértek, ugyanakkor nem is zárja ki azt. E körben jelentősége van annak is, hogy a II. r. terhelt nem csupán az indulat hevében vette elő ismét a kést, hanem azért is, mert az ütések hatására az általa előzőleg használt esztergált farúd hosszában kettétört. Az, hogy a kerékkulccsal és a farúddal való egy, illetve két alkalommal történt bántalmazás során esetlegesen még csupán testi sértésre irányuló szándékkal bántalmazták a sértettet, nem zárja ki a szándékváltást. Az irányadó gyakorlat szerint a cselekmény végrehajtása során kialakuló rögtönös szándék ugyanúgy megalapozza az élet elleni bűncselekmény megállapítását, mint az előzetesen meglévő ölési szándék.

[25] Álláspontja szerint a terheltek szándéka kitartó volt, hiszen őt többféle eszközzel, több helyszínen, még menekülés közben is bántalmazták. A terheltek felváltva, a bántalmazások során használt eszközöket cserélgetve okozták a sértett sérüléseit, a bántalmazással azért hagytak fel, mert féltek attól, hogy őket a helyszínen elfogják.

[26] A bántalmazás során a szúrások leadása is többszöri volt. Azokat nem vaktában, hadonászva, kaszáló mozdulattal tették, hanem kifejezetten a sértett testére irányították. Az a körülmény, hogy a terheltek dulakodás közben szúrták meg a sértettet, és ezért nem feltétlenül ott találták el a testét, ahol azt eredetileg célozták, nem teszi vaktában leadottá a szúrást.

[27] A sérülések helyével, jellegével kapcsolatban kifejtette, hogy két olyan szúrás is volt, ami a halál bekövetkeztének reális lehetőségét magában rejtő sérülést okozott volna, ennek elmaradása nem a terhelteken múlt, ez pedig nyilvánvalóan túlmutat a testi sértés okozására irányuló szándékon.

[28] Nem eshet a terheltek javára, hogy a munkatársai segítséget tudtak nyújtani a sértettnek, egy ugyanis biztos: ők maguk nem akartak segítséget nyújtani 2. számú sértettnek.

[29] Mindezen körülmények túlmutatnak a testi sértés okozásának szándékán, a terheltek tudatában meg kellett jelennie a halál bekövetkezése lehetőségének, mely iránt közömbösek maradtak. A halálos eredmény elmaradása kizárólag a körülmények szerencsés alakulásának, a véletlennek volt köszönhető.

[30] Kifogásolta ugyanakkor az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény minősítését, mert álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján az alkalmas maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette kísérletének [Btk. 164. § (1) bek., (6) bek. d) pont I. ford.] megállapítására.

[31] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatokat mindkét terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn.

[32] A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében az I. r. terhelt arra hivatkozott, hogy a munkások elleni támadásra alkalmas ütlegeket kértek, mely az ölési szándékot nem támasztja alá. Testi sértésre irányuló szándékkal történt a támadás, amely közben semmilyen szándékváltásra nem került sor.

[33] A II. r. terhelt védője az észrevételében a felülvizsgálati indítványban írtakkal egyezően nyilatkozott, kiemelve, hogy az irányadó tényállásból nem vonható következtetés a cselekmény során kialakuló rögtönös ölési szándékra.

[34] Kifejtette ugyanakkor, hogy az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény minősítése jelen felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható, hiszen a felülvizsgálati indítvány kizárólag a 2. számú sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezést támadja. A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában írtak ezért e tekintetben nem vehetők figyelembe.

[35] Az I. r. terhelt és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány egyaránt nem alapos.

[36] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 648. § a)–d) pontjában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[37] A Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható, a jogkövetkeztetések helyessége az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható [Be. 659. § (1) bek.].

[38] A Be. 659. § (5) bekezdése kimondja, hogy a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot – a (6) bekezdésben meghatározott kivétellel – csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében, és csak az indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül.

[39] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[40] A felülvizsgálati indítványok szerint a másodfokú bíróság törvénysértően minősítette a 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekményt emberölés kísérletének, az valójában életveszélyt okozó testi sértésnek minősül.

[41] A Btk. 160. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

[42] A Btk. 164. § (1) bekezdése szerint, aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. Ugyanezen törvényhely (8) bekezdés I. fordulata alapján a büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a testi sértés életveszélyt okoz.

[43] A Btk. 164. § (8) bekezdés I. fordulatában meghatározott életveszélyt okozó testi sértés nem „tiszta” veszélyeztetési bűncselekmény, mert az elkövetési magatartás csak az érintett egyik jogtárgyat – az emberi életet – veszélyezteti, a másik jogtárgyat – a testi épséget – viszont ténylegesen sérti.

[44] Az életveszély fogalmilag a halál bekövetkezésének a reális lehetőségét jelenti, de nem azonosítható a halál szükségszerű beállásának a lehetőségével. Az előbbiről akkor van szó, ha a testi sértés folytán megindult az az okfolyamat, amely a halál bekövetkezéséhez vezethet, de rendszerint fennáll az életveszély megszüntetésére, illetőleg a halál elhárítására alkalmas beavatkozás lehetősége is.

[45] Életveszélyt okozó testi sértés megállapításának van helye, ha a testi sértésre irányuló magatartást tanúsító elkövető szándéka az életveszélyre is kiterjed, mert ennek bekövetkezését kívánja, vagy ebbe belenyugodva cselekszik (3/2013. Büntető jogegységi határozat I/4. pont).

[46] Ezzel szemben az emberölés, illetőleg ennek kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének lehetőségét, és ezt kívánja, vagy ebbe belenyugszik.

[47] Minthogy az említett bűncselekmények mindegyike szándékos elkövetési magatartással valósul meg, elhatárolásuk az elkövetőnek a cselekmény véghezvitele időpontjában fennálló konkrét tudattartalma alapján történhet (3/2013. Büntető jogegységi határozat I/1. pont).

[48] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa helytállóan idézi a 3/2013. Büntető jogegységi határozat megfogalmazását, mely szerint az elkövetés időpontjában fennálló tudati állapot tisztázásánál, így annak megítélésénél, hogy az elkövető szándéka ölésre avagy testi sértésre, illetőleg egészségsértésre irányult-e: jelentős mértékben a külvilágban megnyilvánult, és ennélfogva megismerhető tények elemzésének van jelentősége.

[49] Az indítványok valójában a megállapított tényekből való jogkövetkeztetés helyességét vitatják.

[50] A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása (viselkedése), ami a büntetőtörvényi tényállás szerint elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, amely az alany tudati/gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon). A bűncselekmény hiánya pedig ezek hiányát jelenti.

[51] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége, és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[52] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely, külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[53] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek, s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[54] Rámutat a Kúria, hogy a külvilágban megnyilvánult, és ennélfogva megismerhető tények elemzése során az egyes tényezőknek nem önmagukban, hanem egymással összevetve van jelentősége. Egy-egy tény kiragadása és annak önálló jelentéstartalommal felruházása, s abból az elkövető tudatára, szándékára történő egyoldalú következtetés levonása nem vezet helyes jogi értékeléshez.

[55] Mindezek a jelen ügyben a következőket jelentik.

[56] Nem hagyható figyelmen kívül az a jelentős tény, hogy az irányadó tényállás szerint az egész cselekménysorozat azzal kezdődött, hogy amikor az I. r. terhelt a szobája felé menekülő és ennek során földre eső 1. számú sértettre támadt, és a kezében lévő, sértett irányában tartott késsel fenyegetően lépett felé, odakiáltott a társának, a II. r. terheltnek, hogy „gyere, öljük meg!”.

[57] Kétségtelen, hogy e kijelentés nem a II. r. terhelttől származott, de az is, hogy az irányadó tényállás alapján a II. r. terhelt attól nem határolta el magát. Ez pedig a terheltek mindvégig meglévő (megszakítás nélküli, folyamatos), mindkét, ekként nyilvánvalóan 2. számú sértett bántalmazására is kiterjedő, közös szándékára utal.

[58] Ezzel összefüggésben a Kúria utal a következőkre.

[59] A Btk. 13. § (3) bekezdése szerint társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg.

[60] A társtettességnek alapvetően két ismérve van: tárgyi oldalon a bűncselekmény közös megvalósítása, alanyi oldalon pedig az a tudat, hogy az elkövetési tevékenységek egymást kiegészítik.

[61] Az elkövető (így a társtettes) választja meg mindig magatartásának módját, ami – értelemszerűen – helyzeti előnyéből fakadó lehetőség. Ha nem korlátozza a külvilág számára világosan, és a másik elkövető számára kifejezetten saját magatartása hatókörét, akkor az egyidejű, azonos térben, egymás észrevehető, elérhető – ekként közvetlen – közelségében kifejtett elkövetői (tettesi és részesi) magatartások kölcsönösen szándékegységben vannak.

[62] A társtettesség megállapításához szükséges szándékegységnek nem feltétele az előzetes megállapodás, szóbeli megegyezés. A tett közös végrehajtásában megmutatkozó egyetértés a cselekmény helyszínén, a véghezvitel során is létrejöhet.

[63] A közös elkövetés többféle együttes magatartást is jelenthet, ide tartozik az is – miként jelen ügyben –, ha a társtettesek közvetlen egymást követően, térben és időben lényegében egyszerre valósítják meg a törvényi tényállást.

[64] Mint ahogyan a Kúria az előzőekben utalt rá, a terheltek cselekvősége egyazon térben és időben zajlott, az eseménysorban megszakítás nem volt. A II. r. terhelt a sértettek bántalmazása során mindvégig a helyszínen volt, az I. r. terhelt kijelentésétől és tevékenységétől egyik sértett bántalmazása kapcsán sem határolódott el.

[65] Ennek tükrében vizsgálandóak az elkövetés további körülményei.

[66] Kétségtelen tény, hogy a terheltek erőfölényben voltak 2. számú sértettel szemben. E körben helytálló a Legfőbb Ügyészség azon megállapítása, hogy az irányadó tényállás alapján a sértett helyszínen lévő munkatársai létszámfölényben voltak ugyan, de nem avatkoztak be a cselekménysor ezen részébe. Emiatt a terheltek felfegyverkezve, másoktól nem zavartatva támadtak az egyedül, eszköztelenül védekező sértettre.

[67] A terheltek először kerékkulccsal és egy esztergált farúddal bántalmazták a sértettet, összesen háromszor sújtottak le, majd ezzel nem elégedtek meg, mindketten ismét kést ragadtak. A sértettet a lakrészébe való menekülés közben tovább bántalmazták.

[68] Ehhez képest van jelentősége annak, hogy mindketten kést tartottak maguknál – korábbi eszközt késre váltva –, amely az irányadó tényállás szerint egy olyan 6–10 centiméter pengehosszúságú kés volt, amellyel az egyik terhelt korábban már az 1. számú sértettnek egy 10 centiméter szúrcsatorna hosszúságú szúrt sebet okozott. A terheltek által használt kés értelemszerűen objektíve alkalmas volt az élet kioltására, hiszen vele 2. számú sértettnek életveszélyt okoztak, ami pedig nem más, mint a halál beálltának reális lehetősége.

[69] A kések használatával kapcsolatban a tényállás rögzíti, hogy az ütlegelést követően:

– az egyik terhelt 2. számú sértettet testének bal oldalán a csípőcsont felett közepes erővel megszúrta;

– a dulakodás során az egyik terhelt a koponyájának bal oldali fali régióján is megszúrta a sértettet;

– a konyhába menekülő sértettet a terheltek követték, és egyikük vele szemben állva a felső teste bal oldalán közepes erővel mellkason szúrta.

[70] A három szúrás egyértelműen a terheltek kitartó szándékára utal, miként az is, hogy a szúrások előtt az I. r. terhelt egy kerékkulccsal, a II. r. terhelt pedig egy farúddal bántalmazta a sértettet, akinek bántalmazásával a szúrásokat követően sem hagytak fel, hiszen egyikük még egy székkel is fejbe akarta ütni őt.

[71] Helytállóan állapította meg a Legfőbb Ügyészség, hogy az irányadó tényállás szerint a terheltek nem vaktában, hadonászva, kaszáló mozdulattal szúrták meg három alkalommal a sértettet, hanem a szúrásokat kifejezetten a testére irányították, a mellkason szúrás pedig a sértettet szemből érte.

[72] Alaptalan a II. r. terhelt védőjének azon okfejtése, hogy a II. r. terhelt nem volt olyan anatómiai ismeretek birtokában, melynél fogva felismerhette volna, hogy a szúrások következtében a sértett halála is bekövetkezhet.

[73] Ezzel szemben vitán felül áll, hogy a koponyára, mellkasra, vesetájékra irányzott szúrás esetén a II. r. terheltnek is fel kellett ismernie azt a mindenki által tudott tényt, hogy e testtájak életfontosságú szerveket tartalmaznak.

[74] Ezzel összefüggésben az irányadó tényállás rögzíti a következőket:

– a felhas bal oldalán a bal bordaív mellett lévő szúrt seb áthatolt a hashártyán, a hasüreget megnyitotta, azonban sem szervsérülést, sem pedig nagyobb vérzést nem eredményezett, a hasüreget megnyitó sérülés nyolc napon túl gyógyuló, közvetett életveszélyt okozó sérülés;

– a felhas bal oldalán a bordaív mellett lévő seb szúrt csatornája a sértetthez viszonyítva elölről hátrafelé és a bal oldala felé irányult, a szúrás irányával bélsérülés is létrejöhetett volna, annak elmaradása a véletlenen múlt;

– a felhas bal oldalát ért szúrás okozhatott volna közvetlen életveszélyes állapotot is;

– a bal ágyéki régióban a csípőlapát feletti seb szúrt csatornája a bal vese irányába hatolt, a bal vese körül bevérzést eredményezett, ezzel a szúrásiránnyal és erőbehatással bal vesesérülés is keletkezhetett volna, aminek elmaradás a véletlenen múlt;

– amennyiben a bal vesét elérte volna a szúrás, közvetlen életveszélyes állapot alakulhatott volna ki.

[75] Ez egyben azt is jelenti, hogy a terheltek egymás után kétszer is úgy szúrták meg a sértettet, hogy azok olyan sérüléseket okozhattak volna, amelyek magukban hordozták a halál bekövetkezésének reális lehetőségét. Ez értelemszerűen túlmutat a testi sértésre irányuló szándékon.

[76] Összefoglalva: a menekülő, eszköztelenül védekező sértettre késsel támadó, őt előzőleg más eszközökkel ütlegelő, kitartóan bántalmazó terheltek egyértelmű ölési (és nem testi sértés okozására irányuló) szándékára utal, hogy a sértettet a testére irányzottan (egy esetben szemből) közepes erővel, háromszor, olyan testtájékon szúrták meg, amely életfontos szerveket tartalmaz.

[77] A terheltek ölési szándékára vonható következtetés az elkövetés motívumából. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terheltek bosszúállási célzattal tértek vissza a helyszínre. Ennek megvalósítása érdekében mindenre, így tettlegességre, és – a használt eszközből következtetve – akár súlyos, életveszélyes sérülés okozására is felkészültek, cselekményüket kitartóan követték el.

[78] Nem foghatott helyt az a védői – valójában az elkövetett cselekmény súlyának relativizálására irányuló – okfejtés, mely szerint az éppen a felnőtté válás folyamatában lévő II. r. terhelt, miként a fiatalok általában, hajlamos volt túlreagálni a korábbi szóváltást.

[79] A Kúria hangsúlyozza, hogy az erőszak semmilyen formája nem lehet a vélt vagy valós konfliktusok feloldásának elfogadott eszköze, függetlenül az elkövető nemétől, életkorától, személyének és személyiségének egyéb összetevőitől, tulajdonságaitól.

[80] Téves az a védői felvetés is, hogy a terheltek cselekmény utáni magatartásából az ítélőtábla helytelenül vont következtetést az esetleges halálos eredménnyel kapcsolatos közömbösségükre.

[81] Kétségtelen, hogy a helyszínen jelen voltak a sértett kollégái, akik segítséget tudtak nyújtani.

[82] Ez azonban önmagában nem eshet a terheltek javára. Helytállóan hivatkozott a Legfőbb Ügyészség arra, hogy ők maguk bizonyosan nem akartak a sértettnek segítséget nyújtani. E körben nem maradhat figyelmen kívül, hogy nem maradtak a helyszínen, onnan a sziréna hangjára elmenekültek, és csak másnap kerültek elfogásra.

[83] Összefoglalva: a terheltek tudatában bizonyosan megjelent a sértett halálának reális lehetősége, amely iránt közömbösek maradtak. A sértett bántalmazásával az életveszélyes sérülést eshetőleges szándékkal (Btk. 7. § II. ford.) okozták.

[84] Nem tévedett tehát az eljárt bíróság, amikor a terheltek 2. számú sértett sérelmére elkövetett cselekményét egyaránt társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének [Btk. 160. § (1) bek.] minősítette, és törvényes a kiszabott büntetés is.

[85] Az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény minősítését érintő, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában kifejtett álláspont kapcsán a Kúria rögzíti, hogy a Be. 659. § (5) bekezdésében írt rendelkezésből következően ennek vizsgálatára nem kerülhetett sor. A Kúria a támadott határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal támadott részében, és – a (6) bekezdésben írt kivétellel – csak az abban írt ok alapján bírálja felül.

[86] Ekként a Kúria az I. r. terhelt és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványokat elbírálva – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a megtámadott határozatot a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen eljárva, a Be. 662. § (1) bekezdése alapján minkét terhelt vonatkozásában hatályában fenntartotta.