PÜ BH 2025/138

[1] A felperes mint hitelező és az XY Kft., valamint az XX Kft. mint adósok között 2017. október 4. napján forgóeszköz hitelszerződések jöttek létre, amelyek alapján a felperes 45 000 000 és 37 000 0000 forint hitelkeret erejéig kölcsönt nyújtott az adós gazdasági társaságok részére. A szerződéskötés időpontjában a II. rendű alperes az adós társaságok tagja és ügyvezetője volt.

[2] A hitelszerződések biztosítására ugyanazon a napon a felperes és az adós gazdasági társaságok írásban váltó megállapodásokat kötöttek, amelyek alapján a társaságok váltót adtak a felperes részére. E váltómegállapodásokban a II. rendű alperes, valamint a perben nem állt személy váltókezességet vállaltak a váltókból származó kötelezettségek kiállító általi teljesítéséért.

[3] Az XY Kft. 2020. január 6. napjától nem tett eleget a folyósított kölcsönök visszafizetésére vonatkozó szerződéses kötelezettségének. A 2020. február 18. napján fennálló összes lejárt tartozása 1 592 528 forint volt. Adóvégrehajtás indult ellene, a társaság számlájára 2020. április 30-án 32 900 000 forint összegű beszedési megbízást nyújtottak be, 2020. május 26. napján újabb végrehajtási eljárás indult, majd 2020. szeptember 10. napján 209 733 193 forint összegű hatósági átutalási megbízás érkezett a garantőr XX Kft. számlájára.

[4] Az XX Kft. sem tett eleget 2020. január 6. napjától a szerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségének, továbbá különböző végrehajtási eljárások indultak ellene. Ekként a kft. számlájára 2020. szeptember 10. napján 209 733 193 forint összegű hatósági átutalási megbízás érkezett.

[5] Az I. rendű alperes a II. és III. rendű alperesek gyermeke. A III. rendű alperes a II. rendű alperes házastársa. A II. és III. rendű alperesek 2020. szeptember 22. napján ajándékozási szerződést kötöttek az I. rendű alperessel, amelyben a II. és III. rendű alperesek, az egymás között ½-½ arányú tulajdonukat képező ingatlan az I. rendű alperes részére ajándékozták; egyidejűleg a szerződő felek a II. és III. rendű alperesek javára holtig tartó haszonélvezeti jogot alapítottak az ingatlanra. Az ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlan ¹/₁ tulajdoni hányadának értékét 35 000 000 forintban rögzítették, a II. rendű alperesi ingatlanhányad forgalmi értéke 17 500 000 forint volt.

[6] A felperes az XY Kft.-hez címzett, 2020. november 10-én kelt iratával a forgóeszköz hitelszerződést azonnali hatállyal felmondta. Figyelemmel arra, hogy az adós társaság a felmondást követően sem teljesítette a fizetési kötelezettségét, a felperes a 28 650 687 forint összegű követelése érvényesítése érdekében 2021. február 25. napján a váltót fizetés végett bemutatta, azonban fizetés a váltó alapján sem történt.

[7] A felperes a 2020. november 10-én kelt iratával az XX Kft.-vel kötött hitelszerződését ugyancsak azonnali hatállyal felmondta. Mivel teljesítés a felmondást követően nem történt, a felperes 2021. február 25. napján fizetés végett a fiókjának bemutatta a váltót, azonban fizetés fedezethiány miatt nem történt.

[8] A felperes 2021. február 26-án kelt iratában a II. rendű alperest mint váltókezest a váltókban foglalt követelések megfizetésére szólította fel, eredménytelenül. Ezt követően keresettel kérte a II. rendű alperes marasztalását a váltókezességből eredő követelések megfizetésére.

[9] A bíróság az XY Kft. által kiállított váltót érintő váltókezesség tárgyában a 2021. december 8. napján meghozott ítéletében kötelezte a II. rendű alperest és a perben nem állt másik váltókezest, hogy egyetemlegesen fizessenek meg a felperesnek 28 650 687 forintot és annak 2021. február 25. napjától a kifizetés napjáig számított évi 6% mértékű kamatát, valamint 85 952 forint váltódíjat. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[10] A bíróság az XX Kft. által adott váltóhoz kapcsolódó váltókezességből eredő tartozás megfizetése körében a 2021. december 8. napján meghozott ítéletével kötelezte a jelen per II. rendű alperesét, hogy fizessen meg a felperesnek 23 312 713 forintot és annak 2021. február 25. napjától a kifizetés napjáig számított évi 6% mértékű kamatát, 69 938 forint váltódíjat. A II. rendű alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[11] A váltókezességből eredő követelések megfizetése iránti perekben eljárt bíróságok ítéleteinek indokolásában szerepelt, hogy a két gazdasági társaság által kiállított váltóból származó kötelezettségek kiállító általi teljesítéséért a II. rendű alperes mint váltókezes kötelezettséget vállalt. A társaságok fizetési kötelezettségeiknek nem tettek eleget, ezért a forgóeszköz hitelszerződéseket felmondták, majd a felperes a váltót 2021. február 25-én fizetés végett a fiókjának bemutatta, ezzel a váltóból eredő fizetési kötelezettség lejárttá, esedékessé vált.

[12] Mivel a II. rendű alperes az ítéletekben foglalt marasztalásnak sem tett eleget, a felperes kérelmére az elsőfokú bíróság végrehajtást rendelt el. Mindkét végrehajtási eljárásban a felperes 85 000–85 000 forint költségelőleget fizetett meg az eljáró végrehajtónak. Jelenleg mindkét végrehajtási eljárás szünetel az adós II. rendű alperes végrehajtás alá vonható vagyona hiányában.

[13] Időközben az XY Kft. és az XX Kft. is felszámolás alá került, a felperes mindkét felszámolási eljárásban a követelését bejelentette. Az XY Kft. felszámolási eljárásából a felperes 2 956 150 forint kifizetésben részesült, míg az XX Kft. felszámolási eljárásából 461 740 forint összegű megtérülést kapott.

[14] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a II. rendű alperesnek a perbeli ingatlan ½ tulajdoni hányadára az I. rendű alperessel kötött ajándékozási szerződés és ugyanerre a tulajdoni hányadra a II. és III. rendű alperes javára a haszonélvezeti jog alapítására kötött szerződés hatálytalan. Kérte az alpereseket annak tűrésére kötelezni, hogy az ingatlan ½ tulajdoni hányadából a II. rendű alperessel szemben fennálló követelését az ingatlanra vezetett végrehajtás útján kielégítse.

[15] Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy az ajándékozási szerződés megkötésekor, 2020. szeptember 22. napján még nem állt fenn a felperes követelése a II. rendű alperessel szemben, mivel a váltó 2021. február 25. napján jött létre. Állították, hogy nem volt vagyonkimentési célzata az ajándékozási szerződésnek, mindezen túlmenően a követelés összegszerűségét is vitatták. Utaltak a felszámolási eljárás közbenső mérlegadataira.

[16] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli ingatlan ½-ed tulajdoni hányadára az I. és II. rendű alperesek által 2020. szeptember 22. napján megkötött ajándékozási szerződés és a II. és III. rendű alperesek javára haszonélvezeti jogot alapító szerződés a felperessel szemben hatálytalan. Annak tűrésére kötelezte az alpereseket, hogy a felperes az ingatlan ½-ed tulajdoni hányadából a II. rendű alperessel szemben fennálló 25 694 537 forint, illetve 22 850 973 forint és ezek 2021. február 25. napjától számított évi 6% mértékű késedelmi kamata 3 118 533 forint és ennek 2022. február 12. napjától 2 772 278 forint és ennek 2022. február 21. napjától a megfizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal egyező mértékű késedelmi kamata, továbbá 170 000 forint összegű követelését az ingatlanra vezetett végrehajtás útján kielégítse.

[17] Idézte a fedezetelvonó szerződésre vonatkozóan a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:120. § (1)–(3) bekezdését, majd rögzítette, hogy 2020. szeptember 22-én a II. rendű alperes a gyermekével, az I. rendű alperessel kötött ajándékozási szerződést, továbbá az I. rendű alperessel és a házastársával, a III. rendű alperessel holtig tartó haszonélvezeti jogot alapító szerződést. Az elsőfokú bíróság a Ptk. 6:120. § (2) bekezdésére figyelemmel megállapította, hogy a szerződésből az I. és III. rendű alperesekre nézve ingyenes előny származott, ami következett az ajándékozási szerződés jellegéből is, ami a Ptk. 6:235. § (1) bekezdése értelmében ingyenes szerződés.

[18] A fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény (a továbbiakban: PK vélemény) 3. pontja alapulvételével az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a relatív hatálytalanság megállapításának feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni.

[19] Az alperesi védekezés arra irányult, hogy a felperesnek az ajándékozási szerződés megkötésekor nem állt fenn követelése a II. rendű alperessel szemben. A 2017. október 4. napján létrejött váltómegállapodások 2. pont (2) bekezdése alapján a II. rendű alperes az XY Kft. és az XX Kft. által kiállított váltókból származó kötelezettségek kiállító általi teljesítéséért váltókezességet vállalt. A 3. pont (3) bekezdésében írtak szerint a váltókezes II. rendű alperesnek kötelezettsége keletkezett arra, hogy megfizeti a felperesnek mindazt az összeget, amit a gazdasági társaságok a biztosított hitelszerződések alapján, az abban meghatározott esedékességi időpontban nem teljesítenek. A váltókezes II. rendű alperes felelőssége ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. Kötelezettségvállalása a váltókezesség elvállalásával létrejött.

[20] Alaptalannak találta azt az alperesi hivatkozást az ügyben alkalmazandó, a váltójogi szabályok szövegének közzétételéről szóló 1/1965. (I. 24.) IM rendelet (a továbbiakban: Vár.) 75. §-ával összefüggésben, hogy a biankó váltó (kitöltetlen váltó) alaki okok miatt nem tekinthető saját váltónak. A felperes által felhívott eseti döntések szerint az ún. biankó váltó érvényes, ha a váltóblankettát az adós aláírja. A váltó többi adata utólag is pótolható (BH 1992.121). A váltó aláírásának és a váltókezességre vonatkozó szerződés aláírásának időpontjában az abban foglalt szerződési rendelkezések szerint a II. rendű alperes kötelezettségvállalása is létrejött. A váltó kitöltése és fizetésre bemutatása – ami nem vitásan az ajándékozási szerződés megkötését követő időpontban történt meg –, csupán a kötelezettség esedékessé tételét jelenti. Ezt tartalmazzák az elsőfokú bíróság ítéletei, amely ítéletek a váltókezességre vonatkozó megállapodásból eredő követelések létrejötte és azok esedékességének időpontja tekintetében is anyagi jogerővel rendelkeznek a felperes és a II. rendű alperes vonatkozásában. Erre tekintettel a II. rendű alperes a váltómegállapodás létrejöttét és esedékességét, ezek időpontjait jelen perben már nem is vitathatta [a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 360. § (1) bekezdés].

[21] Az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában tehát a jogosultnak a II. rendű alperessel szemben követelése állt fenn, amely a PK vélemény 3. pontjának második mondata alapján a perindításkor már esedékessé vált. A PK vélemény 4. pontja szerint a kielégítési alap elvonásának tényét a fedezetelvonó szerződés megkötésének időpontjára vonatkozóan kell vizsgálni, és ezen belül azt, hogy a szerződéskötés időpontjában nagyságrendileg milyen összegű felperesi követelés állt szemben a II. rendű alperes vagyonával, továbbá, hogy ő milyen értékű vagyont ruházott át.

[22] Az elsőfokú bíróság a kielégítési alap elvonásának tényét az ajándékozási szerződés megkötése időpontjára, azaz 2020. szeptember 22. napjára vonatkozóan vizsgálta. Erre az időpontra vetítve a váltóval és a váltókezességgel biztosított követelés a felperesi előadás szerint az XY Kft. esetében 27 856 024 forint, míg az XX Kft. esetében 22 668 435 forint volt.

[23] A bíróságok ítéleteinek tényállása, de a felperes által csatolt, a hitelszerződések felmondását tartalmazó nyilatkozatok is rögzítették a felmondás alapjául szolgáló szerződésszegéseket. A felmondásban megjelölt szerződésszegések tényét a II. rendű alperes a bíróság előtti eljárásban nem vitatta, és azt jelen perben az I. és III. rendű alperes sem vitatta. Mindkét gazdasági társaság számlájára 100 000 000 forintot meghaladó összegű igényérvényesítés történt különböző módokon (inkasszó, végrehajtás, hatósági átutalási megbízás). A társaságok 2020. január 6. napjától nem tettek eleget a hitelszerződések alapján fennálló fizetési kötelezettségeiknek. Ebből és a hitelszerződések törlesztési ütemre vonatkozó 1.1.4-es pontjának rendelkezéseiből (amely szerint az XY Kft.-nek havonta 750 000 forintot, az XX Kft.-nek havonta 616 000 forintot kellett törleszteni) tudható volt a II. rendű alperes számára, hogy a tartozás 2020 szeptemberére nagyságrendekkel emelkedni fog.

[24] A II. rendű alperes e két társaság tulajdonosa és ügyvezetője volt, ebből következően tudomása volt arról, hogy az általa vezetett gazdasági társaságok nem képesek a tartozásaikat határidőben megfizetni a felperesnek. Emellett az is várható volt, hogy a 2020 első félévében különböző módokon megindult, nagyértékű végrehajtási eljárások miatt a felperes a gazdasági társaságokkal kötött hitelszerződését fel fogja mondani, ami meg is történt. A váltót a gazdasági társaságok képviseletében a II. rendű alperes írta alá, miként a váltómegállapodásokat is, tudomása volt arról is, hogy vele szemben a felperes belátható időn belül igényt fog érvényesíteni.

[25] Mindezen indokoknál fogva az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a II. rendű alperes az ingatlanban fennálló tulajdonrészét vagyonkimentési céllal ajándékozta az I. rendű alperesnek.

[26] A II. rendű alperesnek a rendelkezésre álló adatok szerint egyéb, jelentős értékű vagyontárgya az ajándékozási szerződés megkötésekor nem volt, az alperesek a felperesi követelés fedezetéül szolgáló egyéb II. rendű alperesi vagyon meglétét a szerződéskötés időpontjára vonatkozóan bizonyítani nem tudtak. A II. rendű alperes az egyetlen jelentősebb értékű vagyontárgyát a felperesi követelés kielégítésének a meghiúsítása érdekében ajándékozta el.

[27] Az XY Kft.-ben és XX Kft.-ben fennálló II. rendű alperesi üzletrész nem cáfolja a szerződés fedezetelvonó jellegét, mert ezen gazdasági társaságoknak állt fenn – a II. rendű alperes mint ügyvezető által tudottan – a felperessel szemben jelentős összegű tartozása. A II. rendű alperesnek azzal is tisztában kellett lennie, hogy a különböző nagyösszegű tartozások meg nem fizetése miatt a társaságokkal szemben felszámolási eljárás fog indulni.

[28] Az elsőfokú ítélet értelmében a felperes a kielégítés alapjául szolgáló követelése fennállását és összegszerűségét jogerős ítélettel bizonyította. A felperes által megjelölt valamennyi követelés a váltókezességből ered, és a II. rendű alperes a váltómegállapodások 1. pont (2) bekezdése és a 3. pont (2) bekezdése értelmében a váltókezességre vonatkozó megállapodás megkötésekor a biztosított szerződésekből származó tőke, díj, kamat és költségek megfizetését is vállalta, ezért az elsőfokú bíróság a felperes kereseti kérelmével egyezően, az ott megjelölt járulékok esetében is kötelezte az alpereseket a kielégítés tűrésére.

[29] A szerződés fedezetelvonó jellegének megállapítása körében nincs jelentősége az alperesek által megjelölt egyéb eljárásoknak, azok aktuális állapotának, az azokból várható megtérülésnek. Nincs relevanciája az XY Kft. és az XX Kft. alperesek által megjelölt eszközállománya értékének. A felszámolási eljárás aktuális helyzetének is csak annyiban van jelentősége, hogy amennyiben a felszámolási eljárásokban a felperes megtérülést realizál, úgy azzal csökkentendő a követelésének az összegszerűsége, amelyre azonban az alperesek a vagyontárgyra vezetett végrehajtás során is bármikor hivatkozhatnak. A felperesi igény érvényesítésének nem feltétele a másik váltókezes ellen folyamatban lévő végrehajtási eljárás aktuális állapotának tisztázása sem. Ugyanez vonatkozik az alperesek által garanciára is.

[30] Az ítélet ellen a II. rendű alperes fellebbezett.

[31] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.

[32] Tényként állapította meg, hogy jogerős ítélet fizetésre kötelezte a II. rendű alperest váltókezesség alapján, amelyre tekintettel nem tehető vitássá, hogy a II. rendű alperes váltókezességen alapuló kötelezettsége fennállt.

[33] Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az adós gazdasági társaságoknak, valamint a II. rendű alperesnek a váltókon alapuló fizetési kötelezettsége annak ellenére érvényesen keletkezett, hogy a váltót hiányos tartalommal állították ki, mivel a biankó váltókat a pénzösszeg beírása útján a bemutatást megelőzően kiegészíthette a felperes, amellyel azok immár teljesítették mindazokat a tartalmi követelményeket, amelyeket a Vár. 76. §-a ahhoz ír elő, hogy az okiratot saját váltónak lehessen tekinteni. A jogvita elbírálása során nem annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a II. rendű alperesnek a váltók, valamint az általa vállalt váltókezességek alapján keletkezett-e kötelezettsége a váltókban feltüntetett pénzösszeg megfizetésére, hanem annak, hogy e kötelezettsége mikor keletkezett.

[34] Az elsőfokú bíróság nem értékelte megfelelően, hogy a II. rendű alperes nem egyszerűen az XY Kft. és az XX Kft. felperessel szemben fennálló tartozásai megfizetéséért vállalt kezességet, hanem váltókezességet vállalt. Ez utóbbi körülmény miatt pedig lényeges volt annak megállapítása, mikor keletkezett ebből eredő kötelezettsége, az fennállt-e – még ha nem is vált esedékessé – az alperesek közötti ajándékozási szerződés megkötése idejében.

[35] kiállított váltók alapján megállapítható, és ezt a felperes sem tette vitássá, hogy az adós gazdasági társaságok olyan saját váltót állítottak ki, amely nem tartalmazta annak a határozott összegnek a megjelölését, amelynek megfizetésére feltétlen kötelezettséget vállaltak. A váltókezes fizetési kötelezettsége nem a bianco váltó kiállításakor, hanem abban az időpontban keletkezik, amikor a váltóbirtokos a határozott pénzösszeg kitöltésével teljessé teszi a váltó okirat tartalmát.

[36] A Vár. 76. §-ában foglaltakra tekintettel a jogerős ítélet azt tartalmazta, hogy váltók a kiállításkor és egészen a bemutatást megelőző időpontig hiányosak voltak a tekintetben, hogy azok tartalma nélkülözte a 75. § 2. pontjában megkövetelt tartalmi elemet, annak a határozott pénzösszegnek a megjelölését, amelynek megfizetésére a kiállító feltétlen kötelezettséget vállalt.

[37] Mindaddig, amíg a felperes a határozott pénzösszeg kitöltésével nem pótolta az okirat Vár. 75. § 2. pontjában meghatározott tartalmi eleme tekintetében fennálló hiányosságát, az okiratot a 76. § értelmében nem lehetett váltónak tekinteni. A váltó hiányából eredően a II. rendű alperes váltókezessége sem jött létre, mindaddig függő jogi helyzet állt fenn, amíg a felperes a váltó tartalmi hiányosságát elhárította a pénzösszeg okiratokra vezetésével. A felperesnek ettől az intézkedésétől lehetett az okiratokat egyáltalán váltónak tekinteni, és emiatt csupán ekkor keletkezhetett az alperes váltókezességen alapuló fizetési kötelezettsége is. Abból pedig, hogy a felperes által sem vitatottan a határozott pénzösszeget a váltó benyújtását megelőzően vezette rá a bianco váltóra, az következik, hogy – váltónak minősülő okirat hiányában – a II. rendű felperessel szemben az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában még nem állt fenn követelése. A PK vélemény 3. pontjában meghatározott – konjunktív – feltételek egyikének, a követelés fennállásának hiányában annak a körülménynek nem volt jelentősége, hogy a másik feltétele, a perlés idejéig bekövetkező esedékesség teljesült.

[38] A jogerős ítélet ezen levezetése szerint az ajándékozási szerződés nem minősült a Ptk. 6:120. § (1) bekezdése szerinti fedezetelvonó szerződésnek, és erre alapozva utasította el a másodfokú bíróság a keresetet.

[39] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozatként a keresetének való helyt adást kért.

[40] Megsértett jogszabályi rendelkezésként a Vár. 76. §-át és a Ptk. 6:120. § (1) bekezdését jelölte meg.

[41] A jogerős ítéletben szereplő jogértelmezést logikailag hibásnak minősítette, mert e szerint csak akkor keletkezik követelés a váltókezessel szemben, amikor a váltóbirtokos a biankó váltó kellékhiányát pótolta. A pótlás időpontjáról azonban a váltókezes nem tud, így ez az időpont biztosan nem alapozhatja meg a fedezetelvonás szempontjából releváns követelés létrejöttét.

[42] Hangsúlyozta: gyakori, hogy a kezes nem valamely konkrét tartozásért, hanem a kötelezett minden tartozásáért vagy meghatározott jogviszonyból eredő tartozásaiért vállal kezességet. Ha a kezesség a kötelezett jövőben létrejövő kötelezettségét biztosítja, akkor a kezesség elvállalásának időpontjában még nem létezik a biztosított követelés, azonban a fedezetelvonás már megvalósulhat.

[43] A jogerős ítélet szerint a biankó váltó nem váltó. A biankó váltóból akkor keletkezik váltó és így akkor keletkezik a váltókötelezett és a váltókezes tartozása, amikor a váltót kitöltik. Viszont a váltó kitöltésére a váltóbirtokos jogosult. Ezt megteheti anélkül is, hogy erről az egyenes, illetve megtérítési váltóadósokat értesítené. A jogerős ítéletben szereplő jogértelmezésből az következik, hogy a váltókötelezettség létrejöhet oly módon, hogy arról a kötelezett nem tud. Ilyen nyilvánvalóan nem lehetséges. Biankó váltóért vállalt kezesség is helytállási kötelezettséget keletkeztet.

[44] A Vár. 76. §-a úgy rendelkezik, hogy – egyes, a jelen per szempontjából nem releváns kivételektől eltekintve – az az okirat, amelyből meghatározott kellékek valamelyike hiányzik, nem saját váltó, kivéve a felsorolt eseteket. Mivel a perbeli váltó az ajándékozási szerződés időpontjában a határozott pénzösszeg fizetésére vonatkozó feltétlen kötelezettségvállalást nem tartalmazta, így a kiállított okirat ebben az időpontban látszólag nem volt váltó. Ugyanakkor a Vár. 77. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 10. §-a úgy rendelkezik, hogy „Ha a váltó a kibocsátáskor hiányos volt és a pótlás a létrejött megállapodástól eltér, a váltóbirtokossal szemben a megállapodás megszegésére csak abban az esetben lehet hivatkozni, ha a váltót a váltóbirtokos rosszhiszeműen szerezte, vagy ha a megszerzéssel kapcsolatban súlyos gondatlanságot követett el.” Ez a rendelkezés önmagában világosan mutatja, hogy a kellékhiányos váltó váltónak minősül. A Legfelsőbb Bíróság BH 1992.121. számon közzétett döntése szerint a biankó váltó érvényes, ha a váltóblankettát az adós aláírja. Azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a szándékosan kellékhiányos váltó érvényességét elismerte, világossá tette, hogy a biankó váltót rögzítő okirat – a jelen perbeli jogerős ítélet álláspontjától eltérően – váltónak minősül. Nem az szükséges, hogy a váltó hiánytalan legyen, hanem az, hogy fizetési ígéretet tartalmazzon.

[45] Mindezek alapján a jogerős ítéletben szereplő jogértelmezés téves, a biankó váltó esetén ugyanis létező és érvényes váltóról van szó. A Vár. 76. §-át sérti a jogerős ítéletnek az a megállapítása, hogy a hiányzó kellékek pótlásáig a perbeli okirat nem minősül váltónak.

[46] A biankó váltó kiállításával a váltójogosultnak követelése keletkezik a váltó kibocsátójával és kezesével szemben, a követelés azonos a váltómegállapodásban rögzített biztosított követeléssel. Jóllehet, amíg a biankó váltót nem töltik ki, addig nincs a váltóban meghatározott mértéke a váltókötelezett és a váltókezes kötelezettségének. Ez azonban nem változtat a kötelezettség fennálltán.

[47] A váltószabályok helyes értelmezése szerint biankó váltó esetén a váltómegállapodásban rögzített feltételek képezik a váltóból hiányzó részeket.

[48] A II. rendű alperes mint az adósok tulajdonosa vállalt váltókezességet az adósok olyan tartozásáért, amelynek a részleteit pontosan ismerte. Ez, és csak ez az a követelés, amelyet a váltóbirtokos jogszerűen feltüntethetett utóbb a váltóban. Ezt biztosítja a Vár. 10. §-a, amely rögzíti, hogy a váltókötelezett kifogást terjeszthet elő, ha a kibocsátáskor hiányos váltó pótlása a létrejött megállapodástól eltérően történt meg.

[49] A jogerős ítélet jogszabálysértően jutott arra a következtetésre, hogy biankó váltó esetén nem létezik a váltójogosultnak követelése a váltókezessel szemben. A II. rendű alperes arra vállalt kötelezettséget, hogy a váltómegállapodásban rögzített tartozásért vállal váltókezességet. Mivel a váltómegállapodás rögzítette az adósok tartozását, amelyről az adósok biankó váltót állítottak ki, így a váltókezes helytállási kötelezettsége a kezességvállalással ugyanezen összegre terjedt ki.

[50] Abból, hogy a biankó váltó is érvényes váltó, amely megalapozza a váltókötelezett és a váltókezes felelősségét, fogalmilag csak az következhet, hogy a váltó ebben az esetben is megtestesít pénzkövetelést, hiszen a saját váltó nem más, mint egy értékpapírba foglalt fizetési ígéret. Ha tehát a Kúria úgy találja, hogy a váltókezes kötelezettsége biankó váltó esetén nem azonos a váltómegállapodásban rögzített tartozással, akkor el kell ismerni, hogy a biankó váltóból egy meg nem határozott összegű követelés fakad. Ezen értelmezés mellett a követelés pontos összege csak a váltó kitöltésekor rögzül, de ez nem változtat azon, hogy a követelés már a váltó kiállításával létrejön.

[51] A PK vélemény 3. pontja nem azt várja el, hogy a követelés összegszerűségében meghatározott legyen, hanem csupán azt, hogy legyen követelés. Ez a feltétel biankó váltó esetén kétségkívül teljesül.

[52] Nem lehet jogszerű polgári jogi jogviszonyokban az az ítélet, amelyről az eljáró tanács maga érzékeli, hogy az morálisan nem helyes. Nem csupán az Alaptörvény 28. cikke támasztja alá azt a követelményt, hogy a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy azok a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak, de a polgári jog szabályozási logikájával sem fér össze a morális értékrendet sértő ítélet.

[53] A Ptk. 6:120. § (1) bekezdésének helyes értelmezése a keresetének történő helyt adáshoz kell, hogy vezessen, hiszen az ajándékozási szerződés megkötésének időpontjában a II. rendű alperes 1.) tudta, hogy az általa tulajdonolt adósokat tartozás terheli, és e tartozás összegét is ismerte, 2.) tudta, hogy az adósok a tartozásokat nem fogják megfizetni, 3.) tudta, hogy a felperes fel fogja mondani a hitelszerződéseket, és így az adósok tartozása egy összegben esedékessé válik, 4.) tudta, hogy az adósok törlesztésének hiányában a váltó alapján fizetési kötelezettség fogja terhelni olyan összegben, amely megegyezik az adósok tartozásával, és az ajándékozással, amelyből a megajándékozottnak ingyenes előnye származott, épp ezért a tartozás egyetlen fedezetét elvonta a felperes elől.

[54] Az alperesek a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérték.

[67] A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.

[69] A jogerős ítélet [13] bekezdése értelmében az okirat mindaddig nem tekinthető váltónak, amíg annak fennálló hiányosságát, a meghatározott pénzösszeggel történő kitöltést nem pótolták, és ezért a váltó hiánya miatt a II. rendű alperes váltókezessége sem jött létre. Az ajándékozási szerződés 2020. szeptember 22-i megkötésekor, a felperesnek nem volt váltón (váltókezességen) alapuló követelése a II. rendű alperessel szemben, így az ajándékozási szerződés nem lehetett fedezetelvonó. A másodfokú bíróság mindezt a Vár. 75. § 2. pontjával és 76. §-ával indokolta.

[70] E levezetés mellett azonban a Vár. nem lett volna alkalmazható, mert a hiányzó adatok közül az összeg és az esedékesség megjelölése idején, azaz 2021. február 25. napján a Vár. már nem volt hatályos. Helyette a váltójogi szabályokról szóló 2017. évi CLXXXV. törvény volt hatályban. Ennek 97. § (1) bekezdése értelmében pedig a törvény rendelkezéseit – a jelen ügyben nem releváns kivétellel – a hatálybalépését követően kiállított váltók alapján létrejött váltójogviszonyokra kell alkalmazni. Mivel a másodfokú bíróság indokolása értelmében 2021. február 25. napjáig a váltójogviszony nem jött létre, álláspontjából következően e törvény rendelkezéseire kellett volna hivatkoznia.

[71] Az eljárt bíróságok azonban helyesen a Vár. rendelkezéseit alkalmazták, mert a váltók kiállításának ideje, ahogy az magukból az okiratokból is kitűnik, 2017. október 4. napja volt.

[72] A Ptk. 6:565. §-a az értékpapír fogalmát úgy határozza meg, hogy az értékpapír olyan egyoldalú jognyilatkozat, amely papíralapú okiratként vagy jogszabályban megjelölt más módon létrehozott, rögzített, nyilvántartott és továbbított adatösszességként (dematerializált értékpapírként) a benne foglalt jogot úgy testesíti meg, hogy azt a jogot gyakorolni, arról rendelkezni csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. A Ptk. nem tartalmazza az egyes értékpapírok felsorolását, ezt a jogirodalom rendszerezte, és a váltó vitán felül értékpapírnak minősül.

[73] A Legfelsőbb Bíróság Pf.VII.26.202/1999/3. számú ítélete az abban az ügyben releváns jogkérdést akként fogalmazta meg, hogy a váltó pénz befizetésére kötelező értékpapír, a benne foglalt kötelezettség független a mögöttes jogügylettől. Indokolásában kimondta, hogy … „az alperesek a kitöltetlen, úgynevezett biankó váltó átadásával azt is vállalták, hogy a hiányzó adatokat a felperes fogja pótolni, és nekik ezen adatok alapján kell a pénztartozást teljesíteni. A váltó olyan értékpapír, amelyben egyoldalú és jogcímmentes kötelezettségvállalás szerepel.”

[74] A perbeli esetben az adósok által kibocsátott váltó, amelyért a II. rendű alperes kezességet vállalt, nem tartalmazta a fizetendő összeget és annak esedékességét. A váltó tehát hiányos volt. Ha a váltó a fizetendő összeget vagy annak pénznemét nem tartalmazza, kellékhiányos. A kellékhiányok azonban még az igényérvényesítés során – vagyis a lejáratot követően is pótolhatók (Legfelsőbb Bíróság Gf.I.32.826/1995., közzétéve BH 1996.486.). E döntés indokolása kifejtette, hogy a Vár. 10. §-ából következik a váltó hiányának a kiállítás utáni pótolhatósága. A Vár. 10. §-a nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy a hiányok pótlása mely időpontig lehetséges, így arra a lejáratot követően, az igényérvényesítés során is van lehetőség, amennyiben a váltó a jogosult birtokában van. A hiányzó kellék utólagos pótlása esetén a megállapodás ellenes kitöltés kifogásolására a Vár. 10. §-ában írt feltételek mellett lehet hivatkozni. Ugyanezen elv alapján döntött a Legfelsőbb Bíróság a Gf.I.30.808/1991. számú, BH 1992.121. számon közzé tett határozatában, amikor kimondta, hogy az ún. biankó váltó érvényes, ha a váltóblankettát az adós aláírja; a váltó többi adata utólag is pótolható; az érvényességi kellékeknek nem az aláíráskor, hanem a váltó érvényesítésekor kell meglenniük. Ez utóbbi döntést tovább értelmezve jutott a Debreceni Ítélőtábla határozatában arra a következtetésre, hogy a jogszabályban meghatározott kellékek közül csupán a „váltó” elnevezés és a kiállító aláírása olyan, amellyel az okiratnak már a kiállításakor rendelkeznie kell ahhoz, hogy váltónak minősüljön. Az összes többi kellék, így az esedékesség megállapítása is, utóbb pótolható.

[75] Mindezekből levezethetően az adós gazdálkodó szervezetek által kibocsátott váltók az érvényesítéskor tartalmazták azokat a kellékeket, amelyek alapján a felperes a váltóban megtestesített kötelezettséget a II. rendű alperessel mint a Vár. 30–32. §-ai szerinti váltókezessel szemben érvényesíthette. Ez a kötelezettség a váltó kiállításakor, tehát 2017. október 4. napján létrejött. Abban tévedett a másodfokú bíróság, hogy a követelés keletkezését nem a váltó kiállításának időpontjához, hanem a később is feltüntethető esedékesség dátumához kötötte. Ha ugyanis a váltó a benne foglalt jogot teljeskörűen megtestesíti [Ptk. 6:565. § (1) bekezdés], a követelést teljes mértékben – így a keletkezésének időpontjára nézve is – körülírja (Kúria Pfv.21.011/2012/9.) és elegendő a „váltó” elnevezésen valamint a kiállító aláírásán kívüli váltóelemeknek az utólagos, de a váltón alapuló igényérvényesítést megelőző feltüntetése (BH 1992.121.), az igény érvényesítésére irányuló perben már hiánytalan váltó tartalma alapján kell állást foglalni a kötelezettségvállalás körülményeiről, közöttük a keletkezéséről is. Ez pedig a váltókezes esetében sem más, mint a váltó kiállításának dátuma, az adott esetben 2017. október 4. A Vár 32. § (1) bekezdése alapján ugyanis a váltókezes kötelessége ugyanolyan, mint azé, akiért a kezességet vállalta. A jogerős ítélet tehát sérti a Vár. 76. §-át, mert a váltóperekben már hiánytalan volt a keresetek alapjául szolgáló váltó, és nem merült fel azzal szemben a Vár. 10. §-ára alapítható kifogás.

[76] A Ptk. 6:120. § (1) bekezdése szerint az a szerződés, amellyel harmadik személy igényének kielégítési alapját részben vagy egészben elvonták, e harmadik személy irányában hatálytalan, ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott.

[77] Az ítélkezés során kimunkált bírói gyakorlatot összefoglaló PK vélemény 3. pontja szerint a szerződés fedezetelvonó jellegének és ebből következően a relatív hatálytalanság megállapításának a feltétele, hogy a szerződés megkötésének időpontjában a jogosultnak a kötelezettel szemben követelése álljon fenn, amelynek a fedezetét a kötelezett el akarja vonni. A kötelezettől jogot szerző személlyel (a továbbiakban: szerző féllel) szemben történő perindításkor már az is feltétel, hogy a jogosultnak a kötelezettel fennálló jogviszonyából származó követelése az igény állapotába kerüljön, azaz bírósági úton kikényszeríthető legyen.

[78] Ez a követelmény is teljesült, hiszen a [75] bekezdés szerint a váltón (váltókezességen) alapuló kötelezettség 2017. október 4. napján keletkezett, az ajándékozási szerződés pedig 2020. szeptember 22-én. Az ajándékozási szerződés ingyenes előnyt jelentett az I. rendű alperes javára, és a Ptk. 6:120. § (2) bekezdése folytán az I. rendű alperes rosszhiszeműségét vélelmezni kell. Az alperesek által nem cáfolt ténymegállapítás szerint a két adós gazdasági társaság 2020. január 6. napjától nem tett eleget a fizetési kötelezettségének, erről a II. rendű alperesnek mint a cégek tagjának és ügyvezetőjének értelemszerűen tudnia kellett, miként arról is, hogy a nem fizetés következménye a hitelszerződések felmondása, a fennálló tartozás lejárttá tétele lesz, ami maga után vonja a saját váltókezesi minőségből eredő helytállási kötelezettségét. A nem fizetés kezdetét követő nyolcadik hónapban – még a felmondás előtt – a II. rendű alperes a nevén lévő ingatlantulajdoni hányadot ingyenesen az I. rendű alperesnek juttatta, ezáltal kivonta a végrehajtható saját vagyona köréből. Mindebből következőleg a jogerős ítélet sérti a Ptk. 6:120. §-át is.

[82] A jogerős ítélet megsértette tehát a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért a Kúria hatályon kívül helyezte, és a jogszabályoknak megfelelő döntést tartalmazó elsőfokú ítéletet helybenhagyta.