GK ÍH 2025/140.

Nem minősül az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője követelésének az, amely a vezető tisztségviselői jogviszony alatt még nem létezett, a keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig a jogosultja már nem volt az adós vezető tisztségviselője [1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpont].

Az adós 2015. március 5. napi kezdő időponttal felszámolás hatálya alatt áll. A kifogást tevő az adós igazgatóságának tagja volt a felszámolás elrendelését megelőzően, vezető tisztségviselői jogviszonyát 2015. február 23-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

A felszámoló az adós nevében peres eljárást kezdeményezett a kifogást tevővel szemben a kifogást tevő vezető tisztségviselői kárfelelősségére alapítottan. Keresetét a Fővárosi Törvényszék a 2022. szeptember 1-jén hozott P/21. számú ítéletével elutasította, és kötelezte az adóst, hogy fizessen meg a kifogást tevőnek 1 905 000 forint elsőfokú perköltséget. Az elsőfokú ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a Pf/7/II. számon 2023. január 17-én hozott ítéletével helybenhagyta, egyben további, 500 000 forint + áfa másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az adóst a kifogást tevő részére.

A kifogást tevő 2023. október 11. napján felhívta a felszámolót, hogy a részére jogerősen megítélt 2 540 000 forint perköltség-követelést vegye nyilvántartásba felszámolási költségként a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 57. § (2) bekezdés e) pontja szerint. A felszámoló a 2023. december 11. napi válaszlevelében a kérést megtagadta, mivel álláspontja szerint a követelés a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerint minősül.

A kifogást tevő az elsőfokú bíróságnál kifogást terjesztett elő, amelyben kérte a felszámoló kötelezését 2 540 000 forint perköltségnek a Csődtv. 57. § (2) bekezdés e) pontja szerinti nyilvántartásba vételére és a felszámolási vagyonból történő soron kívüli kiegyenlítésére.

Álláspontja szerint a felszámoló az állandó bírói gyakorlattól eltérően, tévesen értelmezi a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének e) pontját, mivel a felszámolási eljárás alatt indított peres eljárásban az adós társaság terhére megállapított perköltség – ideértve az ügyvédi munkadíjat is – felszámolási költségnek minősül. Hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság Gfv.30.250/2009/3. számú határozatára, hogy a felszámoló által felhívott ÍH 2015.170. számú eseti döntés az ügyben nem irányadó, mert a kifogást előterjesztő soha nem volt az adós többségi befolyással rendelkező tagja. Hangsúlyozta, hogy már nem volt az adós vezető tisztségviselője, amikor a felszámoló vele szemben a kártérítési pert megindította, illetve a keresetet elutasító ítélet jogerőre emelkedett, továbbá a per tárgya nem a Csődtv. szerinti vezető tisztségviselői felelősség, hanem a Ptk. szerinti kártérítés volt.

A felszámoló ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult.

Kifejtette, hogy az adott perköltségfizetési kötelezettség az adós vezető tisztségviselője felé áll fenn, ezért a kifogást előterjesztő alaptalanul kéri őt kötelezni arra, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontja szerinti követelésként vegye nyilvántartásba, az a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja alá tartozik. Hivatkozott az ÍH 2015.170. számú eseti döntésre, valamint az adós felszámolási eljárásában jogerősen befejeződött ügyben hozott határozatban kifejtettekre. Hangsúlyozta, hogy a kifogást előterjesztőnek a követelését a Csődtv. 37. § (3) bekezdése alapján legkésőbb a 180 napos jogvesztő határidőn belül be kellett volna jelentenie az adós felszámolási eljárásában, ez azonban nem történt meg, így a kifogást tevő nem rendelkezik hitelezői igénnyel.

Az elsőfokú bíróság a 10. sorszámú végzésével a kifogást elutasította.

Határozatának jogi indokolásában a Csődtv. 51. § (1) és (3) bekezdésére, 3. § (1) bekezdésének c) pontjára, 37. § (1)–(3) bekezdésére és 57. § (1) bekezdésére utalva leszögezte: abban a kérdésben kellett állást foglalnia – a sérelmezett intézkedésről való 2023. december 14-i tudomásszerzéshez képest határidőben előterjesztett – kifogás elbírálásához, hogy az adós vezető tisztségviselője felszámolási költségnek minősülő követelése a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének a) vagy h) pontja szerinti hitelezői kategóriába sorolandó.

A cégnyilvántartás adatai alapján megállapította, hogy a kifogást előterjesztő 2012. április 27. – 2014. április 27. és 2014. április 25. – 2019. április 25. között, azaz a felszámolás kezdő időpontjáig az adós vezető tisztségviselője volt.

Kiemelte, hogy a Csődtv. 57. § (2) bekezdésének c) pontja értelmében és a következetes bírói gyakorlat szerint a felszámoló által az adós képviseletében kezdeményezett perekben a pernyertes hitelezőnek megítélt költségeket felszámolási költségként kell nyilvántartásba venni. Ugyanakkor a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja szerinti hitelezői osztályba sorolandók azok a követelések – a törvényben konkrétan nevesített, taxatíve felsorolt, kiterjesztően nem értelmezhető szűk kivétellel (kizárólag munkabér- és bérjellegű követelések) – amelyek jogosultja a gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. E besorolást – melynek indoka az adós és a követelés jogosultja közötti szoros kapcsolat – kizárólag a jogosult személye határozza meg, függetlenül a követelése jogcímétől.

Alaptalannak tartotta a kifogást előterjesztő azon hivatkozását, hogy a követelése azért minősül a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandónak, mert az adott peres eljárás jogerős befejezésekor nem volt, illetve jelenleg már nem az adós vezető tisztségviselője, mert a kivételekre vonatkozó taxatív felsorolást nem lehet kiterjesztően értelmezni, a vezető tisztségviselő felszámolási költségnek minősülő követelése – a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott, jelen esetre nem irányadó törvényi kivételtől eltekintve – a jogosult személye alapján minden esetben elveszíti privilegizált helyzetét. Annak pedig, hogy a kérdéses perköltség a Csődtv. 33/A. §-a szerinti, vagy – mint a jelen esetben – a volt vezető tisztségviselőkkel szemben folyamatban volt büntetőeljárás alapján érvényesített polgári jogi igényen alapuló kártérítési perben keletkezett, nincs jelentősége, kizárólag annak van relevanciája, hogy a kifogást előterjesztő a felszámolás kezdő időpontjáig az adós vezető tisztségviselője volt.

Mindezek alapján megállapította, hogy a felszámoló eljárása nem jogszabálysértő amiatt, hogy a kifogást előterjesztő összesen 2 540 000 forint összegű, a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pontjának megfelelő hitelezői osztályba sorolandó perköltség-követelését, a Csődtv. 37. § (1)–(3) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség és a jogvesztő határidő elmulasztása miatt nem tartja nyilván hitelezői igényként.

Az elsőfokú bíróság végzését a kifogást előterjesztő fellebbezéssel támadta, annak megváltoztatását, a felszámoló kifogásolt intézkedésének megsemmisítését és a felszámoló részére annak előírását kérve, hogy 2 540 000 forint, perköltségből eredő igényét felszámolási költségként vegye nyilvántartásba és a felszámolási vagyonból soron kívül elégítse ki.

Fellebbezésének indokai szerint az elsőfokú bíróságnak nem abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az adós vezető tisztségviselője felszámolási költségnek minősülő követelése a Csődtv. 57. § (1) bekezdésének a) vagy h) pontja szerinti kategóriába sorolandó, hanem abban, hogy az adós korábbi vezető tisztségviselőjének, e jogviszonya megszűnését évekkel követően keletkezett perköltségigénye ezek közül mely kategóriába tartozik. Álláspontja szerint a törvényszék teljes egészében figyelmen kívül hagyta, hogy a követelése nem a vezető tisztségviselői jogviszonya alatt és nem is abból eredően keletkezett. A törvényszék által tekintetbe vett ÍH 2015.170. számú eseti döntés nem precedensképes határozat, de más követelés tárgyában is született, ott a követelés jogosultja a felszámolás alatt álló a gazdálkodó szervezetben a részvények 98%-ával rendelkezett. A törvényszék ugyanakkor semmilyen jogi érvet nem fejtett ki annak alátámasztására, hogy milyen indokok mentén tekinti őt vezető tisztségviselőnek, és tartja rá nézve alkalmazhatónak a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontját.

A felszámoló a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását, ennek hiányában azt kérte, hogy a másodfokú bíróság engedélyezze az eljárási költség adós vagyonából való felvételét és felszámolási költségként történő elszámolását.

Álláspontja szerint a kifogást előterjesztő tévesen állítja, hogy az eredetileg 2019. április 25. napjáig tartó vezető tisztségviselői megbízatása a felszámolás elrendelésével, idő előtt megszűnt. A felszámolás elrendelése ugyanis önmagában nem szünteti meg a vezető tisztségviselői megbízatást, a kifogást tevő tehát 2019. április 25. napjáig az adós vezető tisztségviselője maradt. A kereset benyújtása ehhez képest 2017. december 29. napján történt, tehát a per részben akkor folyt, amikor a kifogást előterjesztő még vezető tisztségviselő volt. Kifejtette: a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja beiktatásával nyilvánvalóan az volt a jogalkotó célja, hogy a felszámolás alatt álló adós irányításában részt vett vezető tisztségviselők ne kaphassanak előnyösebb kielégítést a többi hitelezőnél. Így nincs jelentősége, hogy a követelés keletkezésekor a jogosult még vezető tisztségviselője volt-e az adósnak, ahogyan annak sincs jelentősége, hogy a követelés milyen jogviszonyból ered, ide nem értve meghatározott bér- és járulékjellegű juttatásokat.

A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte. Az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és kötelezte a felszámolót, hogy a kifogást előterjesztő javára haladéktalanul vegyen nyilvántartásba felszámolási költség címén 2 540 000 forintot, és ezen összeget az adós vagyonából fedezet esetén egyenlítse ki.

Végzésével az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást annyiban helyesbítette, hogy a kifogást tevőnek az adósnál betöltött vezető tisztségviselői jogviszonyát 2015. február 23-i hatállyal törölték a cégnyilvántartásból.

Kifejtette, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontjába azok a követelések tartoznak (meghatározott, az adott ügy tárgyát képező követeléstől eltérő jogcímű követelések kivételével), amelyek jogosultja az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője. E törvényi tényállás – tartalmi és nyelvtani szempontból történő értelmezése szerint – azt az esetet szabályozza, amikor az adós vezető tisztségviselője egyszersmind az adóssal szembeni követelés jogosultja, azaz a vezető tisztségviselői és a követeléshez fűződő jogosulti minőség egyidejűleg összekapcsolódik egymással. Jogszabály nem tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontját a vezető tisztségviselő tisztségének megszűnése után keletkezett követelésekre is alkalmazni kell, azt nem lehet kiterjesztően értelmezni.

Az adott esetben a kifogást előterjesztő az adós tisztségviselőjeként nem volt és ilyen minőségben jelenleg sem jogosultja az eljárásbeli követelésnek. A vezető tisztségviselői jogviszonya alatt ugyanis a követelés még nem létezett, annak keletkezésekor (esedékessé válásakor) pedig már nem volt az adós vezető tisztségviselője. A követelés így nem tartozhat a Csődtv. 57. § (1) bekezdés h) pont hb) alpontja által szabályozott esetkörbe, ennek hiányában pedig a Csődtv. 57. § (2) bekezdés e) pontjára figyelemmel, a Csődtv. 57. § (1) bekezdés a) pontjába sorolandó és a Csődtv. 58. § (1) bekezdése értelmében, esedékességkor elégítendő ki. Ezáltal nem vonatkozik rá a Csődtv. 37. § (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettség sem, azt a felszámoló enélkül köteles nyilvántartani és az adós vagyona által nyújtott fedezet függvényében, az esedékességének megfelelő sorrend figyelembevételével kiegyenlíteni.

A felszámolónak a fellebbezésre tett észrevételével összefüggésben rámutatott, hogy a perköltségkövetelés akkor keletkezik, amikor a bíróság abban történő marasztalása jogerőre emelkedik, és a megfizetése akkor válik esedékessé, amikor a bíróság jogerős határozatában megállapított teljesítési idő eltelt. Nincs jelentősége tehát, hogy a per, amelyben a kifogást előterjesztő javára az eljárásbeli perköltséget megítélték, mikor indult. Ugyanakkor a kifogást előterjesztő már a per megindításakor sem volt az adós vezető tisztségviselője.

A Fővárosi Ítélőtábla az előzőekben kifejtettekre tekintettel a felszámolási eljárásban a Csődtv. 6. § (3) bekezdése értelmében megfelelően irányadó, a jelen eljárásra hatályos, a polgári perrendtartásól szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 259. §-a folytán alkalmazott régi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a kifogásnak a Csődtv. 51. § (3) bekezdése szerint helyt adott.