KÜ BH 2025/150

[1] A felperes közforgalmú gyógyszertárat üzemeltet. A közvetlen gyógyszertári értékesítésen túl gyógyszert házhozszállítással is eljuttat a megrendelőkhöz akként, hogy az internetes gyógyszerkereskedelem során értékesített gyógyszereket és egyéb termékeket nem a gyógyszertárban lévő gyógyszerkészletéből, hanem a beszállító nagykereskedőtől (a továbbiakban: nagykereskedő) közvetlenül, a felperes szakszemélyzete szállítja ki a megrendelő címére. Az internetes gyógyszerkereskedelem során ezáltal a megrendelt gyógyszerek közforgalmú gyógyszertárba nem kerülnek sem beszállításra, sem raktározásra.

[2] Az alperes 2023. január 26-án tartott helyszíni ellenőrzése eredményeként meghozott határozatával a felperest figyelmeztette, hogy gyógyszertárában a jogszabályban foglalt előírásokat megsértette azzal, hogy az internetes gyógyszerkereskedelem során értékesített gyógyszereket és egyéb termékeket nem a gyógyszertár monori raktárában tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, hanem a társaság székhelyeként szolgáló T. utcai helyiségből szállítja szakszemélyzettel házhoz, illetve juttat el csomagküldés útján a megrendelőkhöz. Ezzel a közvetlen lakossági gyógyszerellátási tevékenységét a működési engedélyben foglaltaktól eltérően végzi. A közvetlen lakossági gyógyszerellátási tevékenységre vonatkozó jogszabályok súlyos megsértése miatt a felperest 1 000 000 forint közegészségügyi bírság megfizetésére is kötelezte és azonnali hatállyal megtiltotta a működési engedélyben foglaltaktól eltérő gyógyszerforgalmazási gyakorlat további folytatását.

[3] Indokolásában kifejtette, a gyógyszertárban forgalmazható, valamint kötelezően készleten tartandó termékekről szóló 2/2008. (I. 8.) EüM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 5. § (1) bekezdése értelmében a gyógyszertárból a gyógyszer kiszolgáltatója a beteg, az egészségügyi intézmény, az orvos által igényelt gyógyszert vagy egyéb terméket az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 44/2004. (IV. 28.) ESzCsM rendeletben (a továbbiakban: ESzCsM rendelet) foglalt szabályok figyelembevételével a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből köteles kiadni.

[4] A felperes az engedélye alapján kizárólag a közforgalmú gyógyszertárában jogosult közvetlen lakossági gyógyszerellátás végzésére. Habár a gyógyszerek házhozszállításáról a felperes a jogszabály előírásainak megfelelő nyilvántartást vezet és a gyógyszerek házhozszállítását a gyógyszertár szakdolgozója végzi, azonban azok készletezését, ellenőrzését, tárolását mint szaktevékenységet nem kizárólag a gyógyszertár címével megegyező telephelyen, hanem a webpatika értékesítéséhez kapcsolódó gyógyszerek és egyéb termékek esetében a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság székhelyén is folytatja.

[5] A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 3. § 16. pontja a közforgalmú gyógyszertárat jelöli meg közvetlen és teljes körű lakossági gyógyszerellátást biztosító egészségügyi intézményként. Ugyanezen jogszabályhely 21. pontja részletezi mindazon tevékenységeket, amelyeket a közforgalmú gyógyszertárnak közvetlen lakossági gyógyszerellátás során teljesítenie kell. A működési engedély pontosan tartalmazza a közvetlen lakossági gyógyszerellátás helyszínét. Azzal azonban, hogy a működési engedélytől eltérően a felperes közvetlen lakossági gyógyszerellátást nem csak a gyógyszertár mint egészségügyi intézmény működési engedélyében foglaltaknak megfelelően, vagyis a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből és termékkészletből végez, megsértette a Rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét.

[6] A felperes keresetében az alperes határozatának megsemmisítését kérte.

[7] Előadta, a gyógyszertári szakasszisztens által házhoz szállított termékek ténylegesen nem teszik meg a gyakorlati szempontból felesleges utat a nagykereskedő jogszabályi előírásoknak megfelelő, a gyógyszerek szakszerű tárolására, kiválogatására, összekészítésére és dobozolására minden szempontból alkalmas raktárából a gyógyszertárba, hanem a nagykereskedelmi raktárból a gyógyszertári szakasszisztens – ellenőrzést és készletre vételt követően – közvetlenül szállítja ki a vonatkozó előírások betartása mellett a vevők részére. A gyógyszert minden esetben erre jogosult személy, azaz gyógyszertári szakasszisztens szállítja ki, és megfelelő expediálás keretében a megrendelőknek átadja.

[8] Álláspontja szerint a Rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét nem sértette meg, tevékenységét a működési engedélyben foglaltaknak megfelelően végezte és végzi, az alperes tévesen és megalapozatlanul állapította meg a jogsértést.

[9] Kiemelte azt is, hogy az alperes figyelmen kívül hagyta az emberi alkalmazásra kerülő gyógyszerekről és egyéb, a gyógyszerpiacot szabályozó törvények módosításáról szóló 2005. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Gytv.) 12. § (4) bekezdését, továbbá a Rendelet 5. § (2) bekezdését, amelyek eltérést engednek a Rendelet 5. § (1) bekezdésétől.

[10] A törvényszék ítéletével a keresetet elutasította.

[11] A tényállás vonatkozásában elsősorban korrigálta a határozat azon megállapítását, hogy a gyógyszerek és egyéb termékek kiszállítása a felperes székhelyéről történne, miután az nem vitatottan a nagykereskedő telephelyéről történik.

[12] Ugyanakkor ezen jogsérelemnek az ügy érdemi eldöntése szempontjából nem volt jelentősége figyelemmel arra, hogy a Rendelet 5. § (1) bekezdéséből következően a jogsértés megvalósult.

[13] A jogértelmezés körében hivatkozott a Gyftv. preambulumára, arra, hogy különlegesen szigorú szabályok fűződnek ahhoz, hogy a gyógyszerek biztonságosan és megfelelően ellenőrizhető helyen álljanak a betegek mint a betegségük folytán kiszolgáltatott fogyasztói csoport képviselői rendelkezésére. A gyógyszerek forgalmazása szigorú szabályok mentén zajlik. Ez alól pedig az internetes gyógyszerkereskedelem, a weboldalon keresztül megrendelt gyógyszerek fogyasztókhoz való eljuttatása sem lehet kivétel. A biztonságos gyógyszerellátáshoz fűződő érdek ugyanis megelőzi a felperes által hivatkozott gyorsaság piaci követelményét, mivel nem csak ahhoz fűződik érdek, hogy a gyógyszerek a lehető legrövidebb idő alatt eljussanak a fogyasztókhoz, hanem ahhoz is, hogy a megfelelő gyógyszerek kerüljenek a betegekhez, a gyógyszerek megrendelése és házhozszállítása zárt láncon keresztül történjen, amelynek minden egyes mozzanata ellenőrizhető, nyomon követhető. Ezt pedig a működési engedély megszerzését biztosító szabályozott és ellenőrzött keretek biztosítják. E körben hivatkozott az Európai Parlament és a Tanács emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK Irányelv (a továbbiakban: EK irányelv) [33]–[35] bekezdéseire is.

[14] Kiemelte, a Rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt követelményből következik, hogy gyógyszer és egyéb termék tárolása, raktározása csak és kizárólag gyógyszertárban végezhető, amely követelménynek a nagykereskedő telephelye nem felel meg.

[15] Rámutatott arra is a Rendelet 2. § (1) bekezdés b) pontja alapján, hogy a funkcionális helyiség fogalmának meghatározása a jogszabálysértés érdemi elbírálása körében nem bír jelentőséggel. A Rendelet 5. § (1) bekezdése ugyanis két együttes feltétel fennálltát kívánja meg a jogszerű gyógyszerkiadás tekintetében: a gyógyszertárban való tartást és a gyógyszerkiadást. Azt azonban a felperes sem vitatta, hogy a nagykereskedő telephelyén nem tárolta a megrendelt gyógyszereket és egyéb termékeket, azok tartósan ott nem kerültek raktározásra, pusztán a szállításra átadott ideig voltak ott megtalálhatók.

[16] Felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítéletnek a Közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 121. § (1) bekezdés a) pontja szerinti hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[17] Kifejtette, a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontja szerint hivatalból kellett volna az eljárt bíróságnak figyelembe vennie a közigazgatási cselekménynek az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapítását, azonban helytelenül értelmezte és alkalmazta a vonatkozó Rendeletet.

[18] A Rendelet 5. § (1) bekezdése megegyezik az 1997-től hatályban volt, a gyógyszertárban forgalmazható termékekről szóló 43/1996. (XI. 29.) NM rendelet (a továbbiakban: NM rendelet) 3. § (1) bekezdésével. Tartalmilag tehát a rendelkezés 27 éve hatályban van. Ez a körülmény pedig erősíti azt, hogy a Rendelet 5. § (1) bekezdése kizárólag a gyógyszertárban, személyesen történő kiszolgálásra vonatkozik, hiszen 1997-ben még nem is létezett internetes, házhoz szállítás útján való gyógyszerrendelés.

[19] A hiányos távértékesítésre vonatkozó szabályozás okán az általános gyógyszerértékesítésre vonatkozó szabályokat szükséges megfelelően értelmezni és alkalmazni. Egy 27 éve változatlan rendelkezés azonban nyilvánvalóan nem arra irányul a jogalkotó szándéka szerint, hogy mindenképpen fizikailag is a patikában megjelenjen az interneten rendelt gyógyszer, hanem továbbra is a gyógyszertárban való kiszolgálásra vonatkoztatható elsősorban.

[20] Az elsőfokú bíróság a gyógyszertárban tartás helytelen értelmezéséből vezeti le, hogy a felperes a közvetlen lakossági gyógyszerellátási tevékenységét a működési engedélyében foglaltaktól eltérően végzi. Ugyanakkor indokolás nélkül figyelmen kívül hagyta felperes arra vonatkozó részletes előadását, hogy az általa alkalmazott gyakorlat nem veszélyeztette a gyógyszerhez való hozzáférést vagy a gyógyszerbiztonságot és nem volt közvetlen hatása az emberi egészségre.

[21] Az ítéletben hivatkozott EK irányelv, valamint az Európai Unió Bíróságának C-606/21. számú (ECLI:EU:C:2024:179) előzetes döntéshozatali eljárása szerint is a tagállamok korlátozhatják ugyan a gyógyszerek távértékesítés útján való kereskedelmét különböző feltételek előírásával, azonban ilyen korlátozások csak a közegészségügy védelme alapján írhatóak elő. Jelen esetben a gyógyszerbiztonság nem sérült, az értékesítés ellenőrizhető és nyomon követhető, zárt lánc útján valósult meg.

[22] A felperes külön raktározási tevékenységet ugyan nem végzett, ugyanakkor annak nagykereskedőtől történő szakszerű átvételét követően megfelelő szakszemélyzet és nyilvántartás mellett szállította ki a gyógyszert a vevőinek. A gyógyszerellátási lánc végig zárt, nyomon követhető volt. Eleget tett a közforgalmú, fiók- és kézigyógyszertárak, továbbá intézeti gyógyszertárak működési, szolgálati és nyilvántartási rendjéről szóló 41/2007. (IX. 19.) EüM rendelet 19. §-ában foglalt követelményeknek azzal, hogy külön kezelte a gyógyszertári és webes értékesítés nyilvántartásait.

[23] A Kp. 85. § (5) bekezdése alapján vizsgálnia kellett volna a bíróságnak azt is, hogy az alperes hatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazás keretei között gyakorolta-e és a mérlegelés szempontjai és azok okszerűsége megállapítható-e.

[24] Szükségtelenül szűkítően, így helytelenül értelmezte a bíróság a Rendelet 5. § (1) bekezdését figyelmen kívül hagyva, hogy a felperes szakszemélyzete a nagykereskedőnél tételesen ellenőrizve átvette a gyógyszereket, rögzítette azokat nyilvántartásában, vagyis felperes készletébe és birtokába vette azokat. A gyógyszertár készletében tartott gyógyszerek kerültek a házhozszállítás során értékesítésre, amely megfeleltethető a Rendelet előírásainak, hiszen azt nem írja elő, hogy a gyógyszertár helyiségében raktározni is kell a gyógyszert. A gyógyszertárban tartás fogalmi körébe beletartozik az is, ha a gyógyszertár készletébe ugyan bekerül, de fizikailag nem kerül raktározásra a gyógyszer, amit a fogyasztó interneten keresztül rendelt meg, hanem az rögtön a nagykereskedőtől való átvételt követően kerül a fogyasztóhoz kiszállításra.

[25] Felülvizsgálati ellenkérelmében az alperes a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt. Kifejtette, az eljárt bíróság a jogszabályoknak megfelelő ítéletet hozott, eljárási szabálysértés nem történt.

[26] Álláspontja szerint a jogszabálysértések között számos olyan van, amelynek, ha ténye meg is állapítható, annak az ügy érdemére kihatása nincs. Ezek között említette a Kp. 85. § (5) bekezdésével kapcsolatban előadott jogsérelmet. Utalt arra is, hogy a felperes alapvetően keresetében még azt igyekezett bemutatni, hogy a Rendelet 5. § (1) bekezdése éppen az 5. § (2) bekezdésében foglalt kivétel szabály miatt nem alkalmazandó.

[27] A jogszabályi rendelkezések közül egyedül a Rendelet 5. § (1) bekezdése lenne olyannak tekinthető, amelynek sérelme az ügy érdemére kiható jelleggel bírna, ugyanakkor felülvizsgálati kérelmében nem adta egyértelmű és konkrét indokát annak a felperes, hogy az ítélet miért ütközik ezen rendelkezésbe. Hangsúlyozta, a felülvizsgálati érvelés hiányos és több szempontból téves, fenntartva korábbi jogértelmezési álláspontját.

[29] A felperes felülvizsgálati kérelme – az alábbiak okán – alapos.

[30] A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 115. § (2) bekezdés folytán alkalmazandó 108. § (1) bekezdésének alapulvételével a felülvizsgálati kérelem és az ellenkérelem keretei között – a megjelölt jogszabálysértések mentén – vizsgálta felül azzal, hogy a Kp. 120. § (5) bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye, a Kúria a jogerős határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján döntött.

[31] A Kúriának perbeli ügyben arról kellett döntenie, hogy jogszerűen állapította-e meg az alperes, hogy a felperes azzal, hogy az internetes gyógyszerkereskedelem során értékesített gyógyszereket és egyéb termékeket nem a közforgalmú gyógyszertárából, hanem közvetlenül a nagykereskedő telephelyéről juttatta el szakszemélyzete útján a címzettekhez, megsértette-e a Rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt előírást.

[32] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, az, hogy az eljárt bíróság eltérő jogértelmezés mellett foglalt állást, nem jelenti a Kp. 85. § (3) bekezdés b) pontjának sérelmét, mert perbeli ügyben nem arról van szó, hogy a törvényszék a közigazgatási cselekményt az ügyben nem alkalmazandó jogszabályi rendelkezésre alapította volna, hanem arról, hogy az alkalmazandó jogszabályt, azaz a Rendelet 5. § (1) bekezdését az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte.

[33] A Rendelet 5. § (1) bekezdése annak 2008. február 1-jei hatályba lépésétől – egy pontosításbeli módosítással – kezdődően úgy rendelkezik, hogy a gyógyszertárból a gyógyszer, egyéb termék kiszolgáltatója a beteg, az egészségügyi intézmény, az orvos által igényelt gyógyszert vagy egyéb terméket az ESzCsM Rendeletben foglalt szabályok figyelembevételével a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből köteles kiadni.

[34] A Rendelettel hatályát vesztette az NM rendelet, amelynek 3. § (1) bekezdése már 1997. január 28-tól akként rendelkezett, hogy a gyógyszertárból a gyógyszerész a beteg, az egészségügyi intézmény, az orvos, illetve az állatorvos (a továbbiakban: felhasználó) által igényelt gyógyszert, készítményt vagy egyéb terméket – a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet figyelembevételével – a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből (a továbbiakban: készlet) köteles kiadni.

[35] Vagyis egy 1997-től a vizsgált részében változatlan szövegezéssel hatályban levő rendelkezés értelmezését kellett a Kúriának elvégeznie.

[36] Tény, hogy 1997-ben interneten keresztül gyógyszer rendelésére és annak házhozszállítására nem volt lehetőség, a házhozszállítást először a Gyftv. rendelkezései tették lehetővé 2006. december 29-től kezdődően. A gyógyszer házhozszállításának szabályai számos módosításon átestek azzal, hogy a hatályos rendelkezések szerint gyógyszernek a vevő részére csomagküldés útján történő eljuttatása nem tekinthető a közvetlen lakossági gyógyszerellátás részének, így a szabályozás koherenciája érdekében ki kellett azt zárni a gyógyszer házhozszállítása fogalmából. Vagyis házhozszállítás esetén nem egyszerűen csomagküldésről van szó, hanem arról, hogy a gyógyszertár vezetőjének felelőssége mellett a gyógyszertári szakasszisztens kézbesíti azt a fogyasztó részére ellátva őt a szükséges tájékoztatással is.

[37] A Gyftv. hatálybalépésével azonban a Rendelet vizsgált szabálya nem változott.

[38] A vitatott rendelkezés szerint a gyógyszertárból a gyógyszer, egyéb termék kiszolgáltatója a beteg, az egészségügyi intézmény, az orvos által igényelt gyógyszert vagy egyéb terméket a gyógyszertárban tartott és forgalmazott gyógyszerkészletből, illetve termékkészletből köteles kiadni.

[39] A Rendelet maga a gyógyszertárban forgalmazható termékekről szól annak címe szerint is.

[40] A Rendelet 5. § (1) bekezdésének a megfogalmazása arra utal, hogy a gyógyszertár csak olyan gyógyszert adhat ki a betegnek, amelyet előzőleg a saját készletébe bevett és a gyógyszertári forgalmazás szabályai szerint kezel. Ugyanakkor a gyógyszertári készleten tartás és a gyógyszer fizikai bekerülése két különböző fogalom.

[41] A gyógyszertári készleten tartás elsősorban gazdasági és nyilvántartási kérdés, vagyis a gyógyszertár rendelésére és készletgazdálkodására vonatkozik. Egy gyógyszer készleten lehet akkor is, ha azt a gyógyszertár a saját készletében nyilvántartja, de fizikálisan akár egy külső raktárban, akár egy nagykereskedőnél tárolja. A gyógyszertár felelős az adott készleten tartott gyógyszerek minőségéért és jogszerű kiadásáért.

[42] A gyógyszer fizikai gyógyszertárba kerülése azt jelenti, hogy a gyógyszer ténylegesen megérkezik a gyógyszertár épületébe, ahol a gyógyszerész vagy a szakasszisztens átveszi és ellenőrzi.

[43] A készleten tartás tehát lehet fizikai (azaz a gyógyszertár épületében tárolt gyógyszerek) vagy nyilvántartási (például külső raktárból beszerezhető, de a gyógyszertár felelősségi körébe tartozó készletek).

[44] Mindez nem mond ellent annak, hogy a gyógyszertár nem adhat ki olyan gyógyszert, amely nem került be a saját készletébe, azaz fizikailag készletbe vétel vagy készletben tartás hiányában közvetlenül a nagykereskedőtől a beteghez nem juthat el a gyógyszer. A készletbe vétel részben minőségbiztosítási, részben nyomon követhetőségi, részben betegbiztonsági szempontból lényeges.

[45] Vagyis a gyógyszertár nem kerülheti meg a saját készletbe vételt azzal, hogy a gyógyszert közvetlenül a nagykereskedőtől juttatja a beteghez. Ehelyett a gyógyszert először be kell fogadnia a készletbe (ami nem jelenti azt, hogy fizikailag is be kell juttatnia), majd azt onnan a gyógyszertári fogalmazási szabályok szerint adhatja ki a beteg részére.

[46] Azzal, hogy az arra jogosult gyógyszertári szakdolgozó a nagykereskedőtől tételesen ellenőrizve átveszi a megrendelt termékeket, azokat külön nyilvántartásában rögzíti, a gyógyszertár készletébe és birtokába kerülnek a gyógyszerek. Vagyis ekkor már a gyógyszertár készletéből kerülnek kiszállításra. És ezzel a gyógyszertár közvetlen lakossági gyógyszerellátást végez, vagyis olyan tevékenységet, amely során a gyógyszertár a gyógyszert és az alkalmazásával összefüggő szakmai információt házhoz szállítás útján közvetetten, a betegek, fogyasztók részére biztosítja.

[47] Az Alkotmánybíróság 15/2014. (V. 13.) AB határozata [33] bekezdésében kifejtette, a jogszabályszövegeknek nemcsak nyelvtani, hanem más módszerek alapján történő értelmezése is lehetséges. Minden értelmezés számára a jogszabály által használt szavak, kifejezések, illetve nyelvi formulák, mondatszerkezeti elemek hétköznapi (illetve, ha ilyen létezik, jogi szakmai) nyelvtani értelme a kiindulópont. A szemantikai és a szintaktikai értelmezés azonban nem az egyedüli, kizárólagos módszer. Elemi formállogikai követelmény, hogy ha a nyelvtani értelem abszurd eredményre vezetne, azt el kell vetni, és más módszerek alapján más, a szó szerinti (exegetikus) értelemtől eltérő, adott esetben azzal szembenálló értelmet kell a jogszabályszövegnek tulajdonítani.

[48] A Kúria jogértelmezésével nem sérül sem a gyógyszerbiztonság követelménye, sem pedig Magyarország Alaptörvénye XX. cikkében deklarált testi és lelki egészséghez való jog, hanem azt előmozdítja.

[49] Azt nem vitatja a legfőbb bírói fórum, különösen szigorú szabályok fűződnek ahhoz, hogy a gyógyszerek biztonságosan és megfelelően ellenőrizhető helyen álljanak a betegek, mint a betegségük folytán kiszolgáltatott fogyasztói csoport képviselői rendelkezésére. Mint ahogyan azt sem, hogy kiemelten fontos, hogy a megfelelő gyógyszerek kerüljenek a betegekhez, ezáltal a gyógyszerek megrendelése és házhozszállítása egy a kezdő időponttól a végidőpontig terjedő zárt láncon keresztül kell történjen. Ez a zárt lánc azonban jelen esetben a Kúria jogértelmezésével nem szakad meg.

[50] Az informatikai és logisztikai fejlődés, a növekvő gyógyszerkereskedelem és különösen az idősek részéről, illetve járványidőszakokban jellemző házhozszállítás iránti igények elterjedése mellett különösen fontos a gyógyszerbiztonsági előírások betartása, ezt azonban a jogalkotó többek között a Gyftv. azon rendelkezésével biztosította, hogy a házhoz szállítást kizárólag a gyógyszertári szakdolgozó végezheti szigorú szabályok betartása mellett. Mindemellett a felelősség szabályai sem változnak, házhozszállítás esetében is a gyógyszertár vezetőjét terheli a felelősség.

[51] Az érintett piac azon sajátosságait is figyelembe véve, hogy a gyógyszerek előállítását jellemzően nem a gyógyszertárak végzik, az online gyógyszerkereskedelem vonatkozásában nem értelmezhető a Rendelet akként, hogy kizárólag a gyógyszertárban fizikailag raktározott készlet szállítható házhoz. A gyógyszerbiztonság nem sérült azzal, hogy a szakszemélyzet a gyógyszer tételes átvételét, ellenőrzését, külön nyilvántartásba vételét, csomagolását követően a szállító eszközével nem először a gyógyszertárba, majd onnan a megrendelő fogyasztóhoz szállítja az interneten rendelt gyógyszert, hanem közvetlenül a megrendelőhöz. Az értékesítés ezáltal ugyanúgy nyomon követhető, ellenőrizhető, zártláncú, pontosan annak szigorú előírásai miatt.

[52] A Kúria mindemellett rámutat, az Irányelvből fakadóan a tagállamok korlátozhatják ugyan a gyógyszerek távértékesítés útján való kereskedelmét feltételek előírásával, azonban jelen esetben ilyen korlátozásról szó nincs, így az Irányelv rendelkezése a jogszabályhely értelmezésénél nem irányadó.

[53] A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés b) pontja alapulvételével megváltoztatta, az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[54] A megismételt eljárásban az alperes a Kúria jogértelmezését követve a felperes azon magatartását, hogy az internetes gyógyszerkereskedelem során értékesített gyógyszereket és egyéb termékeket nem a közforgalmú gyógyszertárából, hanem közvetlenül a nagykereskedő telephelyéről juttatta el szakszemélyzete útján a címzettekhez, nem értékelheti úgy, hogy megsértette a Rendelet 5. § (1) bekezdésében foglalt előírást. Ennek jogkövetkezményét pedig eljárásában le kell vonnia.