PK ÍH 2025/16.

Az elítélt az őt a büntetés-végrehajtási intézetben ért személyiségsértés miatti objektív és sérelemdíjigényeit közvetlenül a bíróság előtt érvényesítheti [2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143. §; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bekezdés].

A felperes a pártfogó ügyvédje által az alperes ellen 2022. december 23-án előterjesztett keresetlevelében azt kérte, hogy a bíróság

1. állapítsa meg, hogy az alperes megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy nem biztosította számára a szemészeti vizsgálatot, embertelen, megalázó bánásmódot tanúsított vele szemben;

2. kötelezze az alperest 800 000 Ft sérelemdíj és a per jogerős befejezésétől kezdődően havi 100 000 Ft járadék megfizetésére;

3. kötelezze az alperest bocsánatkérő levél formájában történő elégtétel adására.

A törvényszék a fellebbezéssel támadott végzésével a keresetlevelet a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 176. § (1) bekezdés c) pontja alapján visszautasította.

A határozatának indokolásában rámutatott, a felperes kereseti kérelme különböző jogcímeken tartalmazott követeléseket: személyiségi jog megsértésének megállapítására, elégtétel adására, sérelemdíj és járadék megfizetésére vonatkozó követelést terjesztett elő.

A felperesi igényérvényesítés egyik kereseti követelés esetén sem történhet közvetlenül a bíróság előtt, mivel a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 143. §-a nem tesz különbséget a vagyoni és nem vagyoni kártérítés, sérelemdíj vagy személyiségijog-sértés felróhatóságtól független szankciói között. Így az elítéltnek a büntetés-végrehajtási intézettel szembeni valamennyi igényét a Bv. tv. 143. §-a szerinti módon, azaz előbb a büntetés-végrehajtási intézménynél kell előterjesztenie. [Az elítéltek igénye érvényesítésének ezen módjára vonatkozó jogszabály-értelmezést tartalmazza a 3254/2019. (X. 30.) AB határozat indokolása.]

Ezzel szemben a felperes nem igazolta azt, hogy igényét a büntetés-végrehajtási intézetnél érvényesítette volna, így nem volt az sem megállapítható, hogy a keresetlevél benyújtása a Bv. tv. 143. § (2) bekezdése szerinti jogvesztő határidőn belül történt-e. A felperesi pártfogó ügyvéd által hivatkozott iratok között csak a felperesi panasz elutasítására vonatkozó határozatok találhatóak, azok pedig nem minősülnek a személyiségijog-sértésre, illetve sérelemdíjra-kártérítésére vonatkozó igények büntetés-végrehajtási intézménynél való előterjesztésének. A felperesnek az igényérvényesítése előfeltételét (milyen módon érvényesítette igényét a büntetés-végrehajtási intézettel szemben, azt elbírálták határozattal, a határozat kézbesítésére mikor került sor) a keresetlevél benyújtásakor igazolnia kell, ha ehhez további iratokra van szüksége, úgy még a keresetlevél benyújtása előtt a büntetés-végrehajtási intézethez kell fordulnia. Amennyiben a felperes lefolytatta a büntetés-végrehajtási intézetnél a szükséges, a peres eljárást megelőző eljárást, úgy ennek irataival a felperesnek rendelkeznie kell, és azokat a keresetlevélhez mellékelnie kell.

A végzés ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és a keresetlevél visszautasításának mellőzését kérte. Érvelése szerint egyrészt a jelen pert megelőzte panasz, amelyet a törvényszék a fellebbezett végzésében maga is rögzített. Másrészt a Fővárosi Törvényszék P.24.047/2017/55. számú határozatára és BDT 2017.3620. számú eseti döntésre utalással kifejtette, hogy a perben nem kártérítési igényt érvényesít, hanem a személyiségi joga megsértése miatti sérelemdíj megfizetését kérte, amelyre a Bv. tv. 143. § (1) bekezdése szerinti előzetes eljárás nem irányadó. Hivatkozott a Debreceni Ítélőtábla Pf.20.332/2021/9. számú határozatára – melyet a Kúria Pfv.21.546/2021/4. számú precedensképes határozatával hatályában fenntartott –, amely szerint a következetes bírói gyakorlat nem állít előfeltételt (panasz, határozat stb.) a pernek, ezeket ugyanakkor sértetti közrehatásként fogja fel.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

Az elsőfokú végzésben hivatkozott Bv. tv. 143. § (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az elítélt kárigényét – kivéve, ha szabadult – annál a büntetés-végrehajtási szervnél terjesztheti elő, ahol a kár bekövetkezett, más gazdálkodó szervezetnél végzett munkáltatás során annál a büntetés-végrehajtási szervnél, amely a szerződést a gazdálkodó szervezettel megkötötte.

E törvényhellyel összefüggésben a Kúria a Pfv.III.20.421/2022/4. számú határozatának indokolásában ([28]) rámutatott arra, hogy „…csak a vagyoni károk megtérítésére vonatkozik, a nem vagyoni károkra, sérelmekre a szabályozás nem terjed ki. Ez azt jelenti, hogy a fogvatartott a fogva tartás során elszenvedett nem vagyoni sérelme kapcsán személyiségijog-sértésre hivatkozva a sérelemdíj megfizetési igényét közvetlenül a bíróság előtt érvényesítheti.” (Kjk. Nagykommentár a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvényhez, a Bv. tv. 143. §-ához).

A fenti határozatban kifejtetteket osztva az ítélőtábla nem értett egyet azzal a törvényszéki állásponttal, hogy a felperes a jelen peres eljárásban érvényesített jogsértés megállapítása, sérelemdíj (egyösszegű és járadék), valamint elégtétel adása iránti igényét nem érvényesítheti közvetlenül a bíróság előtt előterjesztett keresettel, hanem csak a büntetés-végrehajtási intézetnél előterjesztett igénye elutasítását követően a jogvesztő határidőben benyújtott keresetlevél útján. A jogszabály idézett rendelkezése kifejezetten a kárigény iránti igény vonatkozásában teszi kötelezővé az elsőfokú bíróság által hivatkozott megelőző eljárás lefolytatását. A felperes követelései azonban nem tartoznak a kárigény fogalma alá. Itt jegyzi meg az ítélőtábla, hogy a felperes havi járadék iránti igénye sem tekinthető – a keresetlevélben és a per irataiban tett felperes nyilatkozat alapján – a Bv. tv. 143. § (1) bekezdésében jelölt kártérítési igénynek.

Ezért a felperes valamennyi kereseti kérelme közvetlen törvényszék előtti előterjesztésére jogosult volt, nem helytálló tehát a törvényszék Pp. 176. § (1) bekezdés c) pontjára alapított keresetlevelet visszautasító rendelkezése.

A fentiek alapján az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és a keresetlevél visszautasítását mellőzte.