KÜ BH 2025/174

[1] A felperes a perbeli ingatlanok (a továbbiakban: Ingatlanok) földhasználója 2019. február 15. napján tartós telepítésű mezőgazdasági vadkárelhárító kerítés létesítésének engedélyezése iránt előterjesztett kérelmét a Vas Megyei Kormányhivatal Szombathelyi Járási Hivatala elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Pest Megyei Kormányhivatal az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

[2] Az alperes az Ingatlanokon 2020. szeptember 7. napján tartott helyszíni szemlén megállapította, hogy a felperes engedély nélkül létesített tartós telepítésű mezőgazdasági vadkárelhárító kerítést. Határozatával rendelkezett annak bontásáról, másik határozatával a felperest vadgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A Törvényszék ítéletével felperesnek e határozatok jogszerűségét vitató keresetét elutasította.

[3] Időközben felperes a bontási kötelezettségének önként eleget tett.

[4] A felperes 2023. március 1. napján a földhasználatában álló Ingatlanokon a hatékony vadkárelhárítás érdekében ismételten tartós létesítésű kerítés engedélyezését kérte. Kérelmében arra hivatkozott, hogy az érintett Ingatlanokon nagyüzemi szántóföldi gazdálkodást folytat, melyet rendkívüli módon megnehezít a vadak kártétele.

[5] Az alperes természetvédelmi hatóságként eljárva határozatával a felperes kérelmét elutasította.

[6] Indokolása szerint az Őrségi Nemzeti Park létesítéséről szóló 4/2002. (II. 27.) KÖM rendelet (a továbbiakban: KÖM. r.) II. melléklete alapján a felperes földhasználatában álló Ingatlanok országos jelentőségű védett természeti területek. Az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) és az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet (a továbbiakban: KvVM. r.) alapján az ingatlanok Natura 2000 oltalom alatt állnak (a Natura 2000 hálózat az Európai Unió tagországaiban található legértékesebb természeti területek összefüggő rendszere).

[7] A vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vadtv.) 29/A. § (3) bekezdése szerint védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető vadgazdálkodási, vadászati létesítmény. Utalt a vad védelméről, a vad gazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtásának szabályairól megalkotott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Vadtv. Vhr.) 24. §-ára, a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Term.véd.tv.) 8. § (1) bekezdésére, a 16. § (1) bekezdésére, a Vadtv. 79. § (1) bekezdésére, a 29/A. § (5) bekezdésére, a Rendelet 4. § (1) bekezdésére.

[8] A tényállás tisztázása érdekében 2023. március 20-án terepi bejárást tartott megállapítva, hogy a tájvédelmi szempontból érdemi változást nem idéz elő, ugyanakkor a megépítése a Term.véd.tv. 8. § (1) bekezdését sértené.

[9] A felperes keresetében az alperes határozatának a megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az általa művelt területek csak és kizárólag vadvédelmi kerítéssel védhetők meg, a vadászati törvényben felsorolt védekezési lehetőségek vagy hatástalanok vagy kizárt az alkalmazásuk.

[10] A hatóság nem tett eleget tényállástisztázási kötelezettségének, megsértve ezzel az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjait, 62. §-át, 76. §-át, a 81. § (1) bekezdését, a 82. § (2) bekezdését, a 123. § (1) bekezdés a) pontját, a Vadtv. Vhr. 68. § (1)–(2) bekezdéseit.

[11] Vitatta, hogy a korábbi kérelme alapján hozott döntés jogereje kizárná a hatóság eljárását. Kérte igazságügyi szakértő kirendelését.

[12] Az alperes védiratában elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását, másodlagosan, a visszautasítás hiányában a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján a kereset elutasítását kérte, utalva a Törvényszék előtt korábban folyamatban volt 9.K.701.978/2020/9. számú perben eljáró vadászati hatóság álláspontjára.

[14] A perben az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el.

[15] Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte.

[16] Indokolása III. pontjában rámutatott arra, hogy a Törvényszék 9.K.701.978/2020. számú eljárásában meghozott döntés nem tette a felperes kérelmében foglaltakat ítélt dologgá, alperes a kérelem elutasításáról a Vadtv. 29/A. §-ában rögzített hatáskörében eljárva döntött.

[17] A IV. pontban megállapította, hogy az engedély kiadásának szempontjai vadgazdálkodási jellegűek, a tényállás feltárása érdekében bizonyítási eljárást rendelt el, szakértő kirendeléséről intézkedett, mely arra irányult, hogy a felperes által művelt Ingatlanok vadvédelme a kerítés alkalmazása nélkül a Vadtv. célja és irányadó előírásai alapján más eszközökkel megoldható-e. Ismertette a szakértői vélemény megállapításait, mely szerint a perbeli terület megfelelő hatékonysággal tartós telepítésű kerítéssel védhető meg a vadkár ellen. A kerítés a védett és jelölő madárfajok életterét nem korlátozza, kisemlősökre és egyéb állatfajokra nincs érdemi hatása.

[19] A VII. pontban a jogalkotói cél alapján ismertette a Vadtv. 29/A. § (4) és (6) bekezdéseinek hatályos rendelkezéseit, a Vadtv. Vhr. 24. §-át. Rögzítette, a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapítható, hogy a perrel érintett terület érdemben csak tartós telepítésű vadkárelhárító kerítéssel védhető, telepítése indokolt.

[21] A megismételt eljárásra előírta a tartós telepítésű kerítés engedélyezése során a terület egyedi, vadvédelmi és tájvédelmi specialitásainak vizsgálatát, melynek ki kell terjednie a vadállomány túltartottságára, a növénykultúra vadkárral szembeni ellenállására, a vadak vonulási útvonalának megváltozásával kapcsolatos közúti közlekedésben előálló problémákra, a vadállomány életterének változására, a földhasználó és a vadászatra jogosult vadkárelhárító kötelezettségének tisztázására. Hangsúlyozta az egyedi területi sajátosságok figyelembevételét.

[22] Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte.

[24] Hangsúlyozta, hogy a perrel támadott határozatot természetvédelmi hatáskörben hozta, döntésének indokolása természetvédelmi jogszabályi rendelkezéseken alapul, melyeket azonban az elsőfokú bíróság ítéletében egyáltalán nem értékelt, a jogvitát vadgazdálkodási jellegűnek minősítette.

[25] Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem foglalkozott a keresetben támadott Vadtv. Vhr. 68. §-ával, a vadászterület jogosultjával kötött megállapodással. Az ítélet indokolása több ellentmondást tartalmaz, a [63]–[69] bekezdésekben arra utal, hogy a tartós telepítésű kerítés csak végső megoldás lehet, ezzel szemben a [71]–[72] bekezdésekben úgy foglalt állást, hogy a terület vadkárral érintettsége kimutatható, ami csak tartós telepítésű vadkár elhárító kerítéssel védhető.

[26] A két szakvélemény közötti ellentmondást nem oldotta fel ítéletében, csupán egy-egy mondatot ragadott ki a szakértők tárgyaláson tett nyilatkozatából.

[31] A természetvédelmi szempontok vizsgálatának elmaradását magánszakértői véleménnyel mutatta be, melyet az elsőfokú bíróság bizonyítékként elfogadott, de a döntéshozatalnál nem vette figyelembe. Ugyanakkor ítéletét a perben kirendelt szakértő véleményére sem alapította, melyből szintén az a következtetés vonható le, hogy a szakértő kirendelése felesleges volt, indokolatlan perköltséget okozott. Utalt a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1)–(2) bekezdéseiben, a 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban Pp.) 279. § (1) bekezdésében foglalt szabad bizonyítás elvének, a bizonyítékok szabad mérlegelésének a megsértésére.

[32] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a jogszabályoknak megfelelően folytatta le, a bizonyítás eredményét okszerűen mérlegelve a tényállást helyesen állapította meg, és abból a jogszabálynak megfelelő jogi következtetést vont le, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.

[34] Nem vitatta, hogy a Vadtv. 29/A. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ügyben a természetvédelmi hatóságnak kell eljárnia, azonban a Vadtv. ide vonatkozó rendelkezéseinek megfelelően, figyelemmel a Vadtv. 29/A. § (4) bekezdésére.

[35] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[41] A peres felek nem vitatták, hogy a felperes földhasználatában álló külterületi, mezőgazdasági Ingatlanok országos jelentőségű, védett természeti területek, Natura 2000 oltalom alatt állnak.

[42] A Vadtv. 29/A. § (3) bekezdés a) pontja szerint vadgazdálkodási, vadászati létesítmény védett természeti területen a természetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető, mely törvényi rendelkezés meghatározza az alperes természetvédelmi hatóságkénti eljárási jogosultságát.

[44] A Vadtv. 29/A. § (4) bekezdése szerint vadászterületen – a (3) bekezdésben meghatározott, illetve erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló törvény hatálya alá tartozó területeket kivéve – a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés a vadászatra jogosult hozzájárulásával, és a vadászati hatóság engedélyével létesíthető. Amennyiben tehát a terület nincs természetvédelmi területen, akkor a tartós telepítésű kerítés telepítési engedélyének kiadására, az erre irányuló kérelem elbírálására a vadászati hatóság jogosult, ha természetvédelmi területen található, akkor természetvédelmi hatóság jár el.

[45] A Vadtv. kérelem benyújtásakor hatályos 29/A. § (5) bekezdése rögzíti, hogy a vadászterületen, a (4) bekezdés szerinti kerítés létesítésekor, figyelemmel kell lenni a vad természetes életfeltételeire, jellemző mozgásirányára.

[46] A Vadtv. Vhr. 24. § (1) bekezdése határozza meg a tartós telepítésű kerítés fogalmát, ami olyan, mezőgazdasági művelés alatt álló szomszédos földterületeket térben elválasztó, lehatároló építmény, amely a bekerített mezőgazdasági növénykultúra tenyészidőszakát követő egy hónap elteltével is fennáll. Nem tekinti tartós telepítésű kerítésnek a jogszabály a villanypásztort.

[47] A Term.véd.tv. „A vadon élő élővilág általános védelme” cím alatt, a 8. § (1) bekezdésében rögzíti, hogy a vadon élő szervezetek, továbbá ezek állományai, életközösségei megőrzését élőhelyük védelmével együtt kell biztosítani. „Az élőhelyek általános védelme” címen a Term.véd.tv. 16. § (1) bekezdése szerint a mező-, erdő-, nád-, hal- és vadgazdálkodás (a továbbiakban: gazdálkodás) során biztosítani kell a fenntartható használatot, ami magában foglalja a tartamosságot, a természet kímélő módszerek alkalmazását és a biológiai sokféleség védelmét. A Term.véd.tv. 17. § (1) bekezdése kimondja, hogy a 8. § (1) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően a vadon élő szervezetek élőhelyeinek, azok biológiai sokféleségének megóvása érdekében minden tevékenységet a természeti értékek és területek kíméletével kell végezni. A (2) bekezdés alapján a természeti területek hasznosítása során figyelemmel kell lenni az élőhely típusára, jellemző vadon élő szervezetek fajgazdaságára, a biológiai sokféleség fenntartására.

[48] A Term.véd.tv. alapján vizsgálandó és a Vadtv.-ben meghatározott szempontok nem teljesen azonosak. A természetvédelmi hatóságnak a tartós telepítésű mezőgazdasági vadkárelhárító kerítés engedélyezése során több szempontot kell mérlegelnie, egyrészt a terület ökológiai egyensúlyát, mivel cél, hogy a területeket térben elválasztó építmény ne veszélyeztesse a védett fajok élőhelyeit. Vizsgálnia szükséges másrészt, hogy a kerítés megváltoztathatja-e a terület használatát, mivel fontos szempont, hogy ne akadályozza a vadon élő állatok természetes mozgását, migrációját és hozzáférését a létfontosságú erőforrásokhoz. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy a kerítés milyen mértékben befolyásolja a tájképet, hogyan illeszkedik a környezet esztétikai értékeihez, illetőleg mérlegelni kell azt is, hogy létezik-e olyan alternatív módszer, amely esetleg kevésbé befolyásolja a természeti környezetet. Mindezt azzal összhangban kell eldönteni, hogy biztosítva legyen a gazdálkodó gazdálkodása során a fenntartható használat.

[49] A Vadtv. előírja a tartós telepítésű kerítés létesítéséhez a vadászati hatóság engedélyének a becsatolását [29/A. § (4) bekezdés], és 2027. május 16-ig a vad természetes életfeltételeinek és jellemző mozgásirányának figyelembevételét [29/A. § (5) bekezdés]. A Vadtv. 29/A. § (5) bekezdésének 2024. május 17-től hatályos módosítására az egyes agrár tárgyú törvények módosításáról szóló 2024. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 13. § (1) bekezdésének végső előterjesztői indokolása szerint azért volt szükség, mert: „A Vadtv.-ben már korábban is szabályozott, az egyes vadászterületeken létesítendő, a vad mozgását befolyásoló, tartós telepítésű kerítés engedélyezésével összefüggésben az elmúlt időszakban többször felmerült szakmai igényeknek megfelelően szükséges a vonatkozó szabályozás egyértelműsítése. A tartós telepítésű kerítés létesítésére, bővítésére irányadó szabályok pontosításával meghatározásra kerülnek a kiadott engedély időbeli hatályára, valamint az engedély megújítására, továbbá a kerítéssel szembeni követelményekre vonatkozó egyes szabályok is.”.

A jogalkotó a szabályozási hiányosságokat pótolva a Vadtv. módosított 29/A. § (5) bekezdésében engedélyezési szempontként rögzítette a bekeríteni tervezett terület nagyságát (maximum 50 hektár), a kerítés műszaki jellemzőinek vizsgálata alapján a vadkár elleni alkalmasságot, továbbá annak tisztázását, hogy a mezőgazdasági kultúra védelme más vadkárelhárítási módszerrel nem biztosítható. A Vadtv. 29/A. § (5a) bekezdése szerint a tartós telepítésű kerítések között legalább 10 méter távolságot kell tartani, az (5c) bekezdés az engedély időbeli hatályát 5 évben határozza meg azzal, hogy újabb 5 évre meghosszabbítható, amennyiben a kerítés műszaki állapota megfelelő és továbbra is alkalmas a vadkár elleni védekezésre. A jogszabály-módosítás egyértelművé tette a vadvédelmi kerítés létesítésére vonatkozó technikai szabályokat is.

[50] Hangsúlyozni szükséges, hogy az eljárás tárgya olyan vadvédelmi kerítés engedélyezésének kérdése, amelyet természetvédelmi területen létesítenének. A kerítés elsődleges funkciója a vad elleni védekezés biztosítása, ugyanakkor a természetvédelmi szempontoknak is meg kell felelnie. A jogalkotó annak érdekében, hogy minden szempont kellő súllyal legyen értékelve, a kérelmet elbíráló hatóságot attól függően határozta meg, hogy a vadvédelmi kerítést természetvédelmi vagy vadászterületre kívánják telepíteni.

[51] A Vadtv. 5. § a) pontja szerint a vadászati jog gyakorlásával, hasznosításával kapcsolatos kötelezettségeket és jogokat a természetvédelemre vonatkozó jogszabályok rendelkezéseivel összhangban kell alkalmazni. Ahogy erre az elsőfokú bíróság is utalt ítéletének [69] bekezdésében a Vadtv. 79. § (1) bekezdésében a vadkárok és a vadban okozott károk megelőzése érdekében kötelezettséget ír elő a föld használójának a vadkár elhárításában, csökkentésében az erre alkalmas módon történő közreműködésre, a vadászatra jogosulttal való együttműködésre.

[52] Mindezek folytán a perbeli ügyben Vadtv. és a Term.véd.tv., azaz mindkét törvény együttes alkalmazásával kell a vadkárelhárító kerítés létesítésére vonatkozó szabályoknak való megfelelést vizsgálni. Téves jogértelemzéssel döntött az alperes akként, hogy kizárólag a Term.véd.tv. 8. § (1) bekezdése és 16. § (1) bekezdése alapján értékelte a jogvitát, és e téves jogi álláspontja okán nem vizsgálta a Vadtv. engedély kiadására vonatkozó rendelkezéseit.

[55] Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy az elsőfokú bíróság ítéletében a perben kirendelt szakértő és az alperes által beszerzett magánszakértői véleményt ismertette, a per anyagává tette, azonban a szakvélemények közötti ellentmondásokat nem oldotta fel. Ennek hiányában az elsőfokú ítélet [72] bekezdésében nem foglalhatott volna állást a felperesi kérelem megalapozottságáról. Annak rögzítése, hogy az elsőfokú bíróság számára az „derült ki”, a vadkár elhárító kerítés „az érintett területen nem indokolatlan”, a bizonyítékok ütköztetése, és aggálytalan bizonyítékértékelés, kapcsolódó részletes indokolás hiányában nem a jogvita érdemi elbírálása, mert arra e kijelentés nem alkalmas. Az alperesnek majd a tényállás teljes körű feltárását követően lesz lehetősége a kérelemről érdemben állást foglalni.

[56] Mindezek folytán a Kúria az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét – pontosítással – a Kp. 121. § (2) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A megismételt eljárásban a felperes kérelméről az alperesnek a tényállás teljes körű tisztázásával és bizonyításával, a perben beszerzett és az általa felkért magánszakértő véleményeinek ismeretében, az azokban foglalt szempontok egybevetése alapján, a Vadtv. és a Term.véd.tv. alkalmazásával, a hivatkozott rendelkezéseikben előírt szempontok együttes vizsgálatát követően kell döntenie.