KÜ BH 2025/177

[1] Az alperesi érdekelt a tulajdonában álló, /4. hrsz-ú kivett hajóállomás megnevezésű, továbbá a /3 és a /5 hrsz-ú, kivett telephely megnevezésű, valamint a Magyar Állam tulajdonában és a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság kezelésében álló /8 és a /2 hrsz-ú, kivett Balaton-tó megnevezésű ingatlanok vonatkozásában 11 kishajó és 3 csónak számára 4441 m² területen kikötő elvi létesítési engedély iránti kérelmet nyújtott be az I. rendű alpereshez. Kérelméhez mellékelte a Natura 2000 hatásbecslési dokumentációt is tartalmazó műszaki dokumentációt. A perbeli ingatlanok a helyi építési szabályzat (a továbbiakban HÉSZ) szabályozási tervlapja alapján „Ki - különleges intézményi övezet” építési övezeti besorolású, vitorláskikötő megnevezésű övezetbe tartoznak.

[2] A /8 hrsz-ú ingatlan a változási vázrajz II. jelű részén 7947 m² területen, valamint a III. jelű részén 4,3127 ha területen a Balaton-felvidéki Nemzeti Park részét képezi, valamint az I. jelű 343,1795 ha területen HUBF30002 azonosítójú Natura 2000 területnek is minősül, amely kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi övezet is egyben. Az érintett területen nádasok találhatók, azonban a benyújtott tervdokumentáció szerint a kishajó kikötő tervezett építményei és részei ezen nádasok területét nem érintik. Az érintett területen jelölő élőhely, jelölő növényfaj nem fordul elő, jelölő állatfajok előfordulnak. Az ingatlanon a Sportegyesület 140 m² területen 16 kishajó és 2 csónak számára kikötő céljából mederhasználati joggal rendelkezik.

[3] A műszaki dokumentáció szerint talajmechanikai feltárás, áramlástani vizsgálat, szélirány jellemzés is készült. A kikötői létesítményekhez kapcsolódóan kikötői funkciókat ellátó épületek (szociális létesítmények, kikötőmesteri iroda, raktár, elsősegély-nyújtó hely) és egyéb közművek (vizesblokk, szennyvíz-szivattyú, áramellátás), továbbá parkolók és hulladékgyűjtő edények kerülnek elhelyezésre a parti sávban. A csatolt hatásbecslési dokumentáció alapján a tervezett tevékenység területfoglalással, élőhelyek megszűnésével, illetve megváltoztatásával, zajszennyezéssel és zavarással, az áramlási viszonyok kisebb mértékű megváltozásával, továbbá inváziós fajok terjedésével járhat. A vizsgálat szerint a tervezett tevékenység sem a közvetlen, sem pedig a parti sávban 100 m széles, sem a vízfelületeken 200 m széles közvetett hatásterületen jelentős környezeti hatás nem várható.

[4] Az I. rendű alperes eljárásában a Katasztrófavédelmi Igazgatóság (a továbbiakban KI) vízügyi szakhatósági hatáskörében eljárva kikötésekkel hozzájárult az alperesi érdekelt engedélykérelméhez. Az I. rendű alperes az eljárásban beszerezte a Járási Hivatal, mint közegészségügyi, a II. rendű alperes, mint környezetvédelmi, táj- és természetvédelmi, a Kormányhivatal, mint örökségvédelmi és az Önkormányzati Hivatalnak mint településrendezési szakkérdésben eljáró szerv nyilatkozatát. A Járási Hivatal kikötések nélkül, a II. rendű alperes kikötésekkel hozzájárult az engedély kiadásához, míg a településrendezési szakkérdésben érintett Önkormányzati Hivatal Jegyzője (a továbbiakban: Jegyző) kifejtette, hogy az övezeti építés feltétele a HÉSZ 9. § (2) bekezdés h) pontja alapján a teljes közművesítettség. Rögzítette, hogy az ingatlanok megközelítésére az Önkormányzat tulajdonában álló /5 hrsz-ú magánúton van lehetőség. Kifejtette, hogy a tervezett létesítmény a Kővágóörs vízpart-rehabilitációs szabályozási követelményekkel érintett területének lehatárolásáról és vízpart-rehabilitációs tanulmánytervének elfogadásáról szóló 17/2005. (V.5.) TNM rendelet (a továbbiakban TNM r.) 3. § (1) bekezdésével nincs összhangban, továbbá a Magyarország és egyes kiemelt térségeinek területrendezési tervéről szóló 2018. évi CXXXIX. törvény (a továbbiakban Matrt.) 74. § (2) bekezdése alapján nincs mód második kishajó kikötő létesítésére. Az örökségvédelmi szakkérdésben eljáró hatóság nyilatkozata szerint a területen régészeti lelőhely nem található.

[5] Az I. rendű alperes határozatával az alperesi érdekelt részére kiadott elvi létesítési engedély hatályát 2025. szeptember 15. napjáig meghosszabbította. A KI az alperesi érdekelt kérelmére a határozatával vízjogi létesítési engedélyt adott.

[6] Az I. rendű alperes a számú határozatával az alperesi érdekelt kérelmének helyt adott és az „e-kishajó és vitorláskikötő” létesítésére elvi létesítési engedélyt adott, amelyben a hajózással, továbbá szakkérdésekkel kapcsolatos előírásokat is meghatározta azzal, hogy a létesítési engedély benyújtásához mely feltételeket kell teljesítenie. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a kikötő, komp- és révátkelőhely, továbbá más hajózási létesítmény létesítéséről, használatbavételéről, üzemben tartásáról és megszüntetéséről szóló 510/2017. (XII. 29.) Korm. rendelet (a továbbiakban Kikötőr.) rendelkezéseire is figyelemmel a szakkérdésben adott vélemények és a szakhatósági állásfoglalás alapján a tervezett tevékenyég megvalósításának nincs akadálya. Kiemelte, hogy az Matrt. 83. § (4) bekezdése és a Balaton és a parti zóna nádasainak védelméről, valamint az ezeken folytatott nádgazdálkodás szabályairól szóló 22/1998. (II. 13.) Korm. rendelet (a továbbiakban Nádasrendelet) rendelkezéseinek megfelelően minősített nádasok védelme indokolt, azonban a hatásbecslési dokumentáció alapján egyéb kifogás nem emelhető.

[7] Rögzítette, hogy a vízügyi szakhatósági állásfoglalás alapján a területen a keletkező csapadékvíz és szennyvíz a természetes vizekbe nem vezethető be, annak elvezetéséről a települési követelményekre figyelemmel kell gondoskodni. A településrendezési eszközöknek való megfelelés körében hivatkozott arra, hogy a HÉSZ szabályai nem zárják ki az elvi létesítési engedély kiadását, mivel a tervezett tevékenység és a szabályozás későbbi összhangjának megteremtése nem kizárt, ezért erről a hajózási előírások között rendelkezett.

[8] A felperes eljárásban tett nyilatkozataival összefüggésben kiemelte, hogy a beszerzett dokumentumok nem támasztják alá a felperes kifogásait a környezetvédelmi kérdésekben, a polgári jogi kérdések pedig nem tartoznak az alperesi eljárásra.

[9] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozata ellen, amelyben annak megsemmisítését kérte. Arra hivatkozott, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban Kp.) 17. § a) és d) pontjai, továbbá a 2001. évi LXXXI. törvénnyel kihirdetett, a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló, Aarhusban, 1998. június 25-én elfogadott Egyezmény (a továbbiakban: Aarhusi Egyezmény) 9. cikk (2)–(3) bekezdései alapján az alapszabályában foglalt célokra is figyelemmel jogosult a pert megindítani.

[10] A jogsérelem körében arra hivatkozott, hogy a Kikötőr. 10. § b) pontja szerint a településrendezési eszközök vizsgálatakor az I. rendű alperes jogszabálysértő módon mellőzte a Jegyző által három pontban is felsorolt kizáró okokat, azaz, hogy a HÉSZ 9. § (2) bekezdés h) pontjába ütközően a terület nincs közművesítve, továbbá, hogy a TNM r. 3. § (1) bekezdésébe ütközően az építmény a parti sétány területét érinti, végül, hogy az Matrt. 74. § (2) bekezdése alapján a már létező hajókikötő mellett másik ilyen létesítmény nem építhető, mivel a település partszakasza nem haladja meg a 2000 métert. Emellett sérelmezte, hogy az alperes a Jegyző nyilatkozatával ellentétes megállapításokat tett határozatában, álláspontja szerint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban Ákr.) 55. § (5) bekezdése és az Ákr. 62. §-a alapján tisztázni kellett volna az ellentmondásokat.

[11] A kikötőhöz kapcsolódó kiszolgáló létesítmény építési jogaival összefüggésben kifejtette, hogy az alperesi érdekelt nyilatkozatával ellentétben az ÉTDR-ben engedélyezési eljárás nincs folyamatban a területre, továbbá a szennyvíz elvezetése a településrendezési eszközökre figyelemmel nem megvalósítható. Kifogásolta azt is, hogy a kiszolgáló létesítményekhez mérten a parkolók száma alultervezett, amellett, hogy annak pontos elhelyezése sem derül ki a dokumentációból. Továbbá a parkoló felületéről történő csapadékvíz elvezetésére a felszín alatti vizek védelméről szóló 219/2004. (VII. 21.) Korm.rendelet is alkalmazandó. Álláspontja szerint a terület megközelítése a közparknak minősülő területen keresztül nem megoldott, mindamellett, hogy a településen súly- és sebességkorlátozás is érvényben van.

[12] Sérelmezte azt is, hogy az alperes az eljárásában nem vizsgálta a tevékenység környezetre gyakorolt jelentős hatását, ezért pedig a II. rendű alperes szakvéleménye is jogszabálysértő. Hivatkozott arra, hogy az érintett terület több jogszabály alapján is természetvédelmileg kiemelt jelentőségű terület (Natura 2000, Nemzeti Park és ökológiai magterület). Kifejtette, hogy az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet (a továbbiakban Natura r.) 10. § (7) és (8) bekezdése szerint – a dokumentációban felsorolt kedvezőtlen hatásokra is figyelemmel – a tervezett tevékenység nem engedélyezhető. Sérelmezte azt is, hogy a Nemzeti Park Igazgatósága (a továbbiakban: Nemzeti Park) az eljárásba a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban Tvt.) 75/A. §-a alapján, továbbá a HÉSZ 20. § (9) bekezdése szerint ügyfélként nem került bevonásra, amely szerinte az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontját megvalósító semmisségi ok. Utalt arra is, hogy a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet (a továbbiakban Khvr.) alapján az alperesi érdekelt tevékenysége környezeti hatásvizsgálat hatálya alá tartozik, ezért a Khvr. 2/A. § (1) bekezdésébe ütközően járt el az I. rendű alperes.

[13] Az alperesek védirataikban a felperes keresetének elutasítását kérték.

[14] Az eljárt bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.

[15] A felperes kereshetőségi joga körében hivatkozott az irányadó kúriai gyakorlatra [Kfv.37.700/2020/5., Kfv.38.094/2017/23., 4/2010. számú KJE határozat], és kiemelte, a felperes keresetében számos jogsérelmet előadott – építésügyi, településrendezési, természetvédelmi – amelyek közül a bíróság a fenti kereshetőségi jogra vonatkozó elvekre figyelemmel az építésügyi és településrendezési kérdések vizsgálatát mellőzte, mert azok vizsgálata a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Kvt.) 98. § (1)–(2) bekezdései alapján a felperes által nem kérhető, kereshetőségi joga kizárólag az alperesi érdekelt tervezett létesítményének – kishajó kikötő – természetvédelmi és környezetvédelmi aspektusaira terjed ki.

[16] Rámutatott, az egyedi ügyben hozott hatósági határozat – így a jelen perben támadott I. rendű alperes kishajó kikötő elvi létesítését engedélyező határozata – nem tartozik a Kvt. 98. § (2) bekezdés c) vagy d) pontjában foglalt esetek közé. Mindezekre tekintettel pedig az I. rendű alperesnek nincs kötelezettsége arra, hogy az eljárás megindulásáról a felperest vagy más a környezet vagy a természeti védelmével foglalkozó egyesületet, szervezetet értesítsen, ilyen jogszabályt a felperes sem tudott megjelölni.

[17] A Nemzeti Park ügyfélkénti bevonásának hiánya körében a Tvt. 75/A. §-ára utalt, és kiemelte, figyelemmel arra, hogy az I. rendű alperes eljárása nem természetvédelmi hatósági eljárás, hanem közlekedési hatósági engedélyezési eljárás volt, a Nemzeti Park ügyfélként történő bevonásának elmaradása nem volt jogszabálysértő. Megállapította, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperest a természet védelmére vonatkozó követelmények megfelelése körében szakkérdés vizsgálatára rendelte ki, a II. rendű alperes a szakkérdések vonatkozásában véleményét az I. rendű alperes eljárásában megadta.

[18] A felperes azon hivatkozásával kapcsolatban, amely szerint az alperesi érdekelt beruházása környezeti hatásvizsgálat-köteles, a Khvr. 1. § (3) bekezdés d) és f) pontjait, a 3. melléklet 93. pont c) alpontját idézte, és hangsúlyozta, a Khvr. 3. számú melléklet 93. pont c) alpontja értelmében még védett természeti területen és Natura 2000 területen sem kell környezetvédelmi engedélyezési vagy hatásvizsgálati eljárást lefolytatni, amennyiben a kikötő 20-nál kevesebb kishajó kikötésére alkalmas. Az alperesi érdekelt által benyújtott elvi létesítési engedélyben 11 kishajó és 3 csónak, azaz mindösszesen 14 kishajó kikötésére alkalmas kikötő szerepel, így a Khvr. 3. melléklet 93. pont c) alpontjában foglalt küszöbértéket az alperesi érdekelt beruházása nem éri el, ezért tévesen hivatkozott a felperes arra, hogy környezetvédelmi engedélyezési eljárás lefolytatása lett volna szükséges.

[19] Rögzítette, a Khvr. 2/A. § (1) bekezdésére és a (2) bekezdés a) és b) pontjaira is tekintettel az alperesi érdekelt beruházása vonatkozásában – mivel az a Khvr. 3. melléklet 93. pont c) alpontjában foglalt küszöbértéket nem éri el – az I. rendű alperes eljárásában vizsgálni volt szükséges a környezeti hatások jelentőségét, ugyanis csak ez alapján lehet dönteni arról, hogy a küszöbértéket el nem érő beruházás esetében mégis hatásvizsgálat lefolytatása lehet szükséges. Ennek az I. rendű alperes igazolható módon a II. rendű alperes szakkérdésre történő kirendelésével és a II. rendű alperes a vélemény adásával eleget tett.

[20] A rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az alperesi érdekelt a műszaki tervezési dokumentáció mellett az engedélyezési tervdokumentáció részeként környezeti hatástanulmányt nyújtott be, a közlekedési igazgatási feladatokkal összefüggő hatósági feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 382/2016. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: 382/2016. Korm. rend.) 24. § (2) bekezdésének megfelelő adatlapot is csatolta, amely megállapította, hogy jelentős környezeti hatásokkal a beruházás végrehajtása nem jár. Ezt erősítette meg a Nemzeti Park által kiadott tájékoztatás is, amely szerint a beruházás nyomán jelentős környezeti hatások nem várhatók.

[21] Megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperesi érdekelt tevékenysége a Balaton tómederben, mint Natura 2000-es területen élő védett és jelölő fajok pusztulásával járna, ugyanis ahogyan arra a II. rendű alperes megalapozottan mutatott rá, a Balaton tómeder felszíne és területe igen jelentős, az egyes védett és jelölő fajok ezen a területen nem egységesen oszlanak el. Ezért a beruházással érintett területen valamennyi védett vagy jelölő faj nem található meg, a fajok előfordulását külön vizsgálni szükséges. Erre vonatkozóan pedig az alperesi érdekelt által benyújtott dokumentáció és a Nemzeti Park tájékoztatása is a felperes vitatása ellenében azt állapította meg, hogy védett vagy jelölő faj a beruházással nem érintett, annak jelentős környezeti hatásai a Natura 2000-es területen sincsenek.

[22] Hangsúlyozta, mivel a felperes által hivatkozott Natura r. 10. §-ának értelmében a hatásbecslés a (2) bekezdés alapján csak jelentős hatás fennállása esetén végzendő el, a Natura r. 10. § (7) és (8) §-ában meghatározott hatásbecslési eljárás lefolytatására való kötelező rendelkezés hiányában a felperes által hivatkozott jogszabályok a jelen ügyben nem alkalmazhatók, mivel jelentős hatás nem volt azonosítható, így hatásbecslési eljárás lefolytatása sem volt szükséges.

[23] A beruházás Nádasr., illetőleg Matrt. nádas kezelésre vonatkozó szabályainak való megfelelése körében kifejtette, hogy a térképi nyilvántartás adatai alapján az alperesi érdekelt beruházásával érintett kikötő területén sem a korábbi természetes partvonal, sem pedig a jogi partvonal nem érintett, a kishajó kikötő a Balaton tómederben létesül. Helytállóan hivatkozott arra az I. rendű alperes, hogy a beruházással érintett terület kikötő létesítése céljából kijelölt területnek minősül.

[24] Rámutatott, az Matrt. 74. § (2) bekezdése vonatkozásában a felperes tévesen hivatkozott a jogszabályi rendelkezés alkalmazhatóságára, mert a térképi nyilvántartások és a nádkataszteri nyilvántartás adatai szerint az alperesi érdekelt beruházása sem IV., sem V. osztályú nádast nem érint, az nem a nádas területén valósul meg, hanem a Balaton tómeder szabad vízfelületét érinti. A II. rendű alperes a szakvéleményében kötelezéseket is előírt arra tekintettel, hogy a beruházás közvetlen közelében III. és V. osztályú nádas is található, így a beruházás kivitelezése során ezen nádasok védelme érdekében tette meg a szakvéleményében az előírásokat. Mivel az alperesi érdekelt beruházása a nádasok területét nem érinti, a Nádasr. 7. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezések betartását sem kell az ügyben vizsgálni, ahogyan az Matrt. 83. § (4) bekezdés a) és b) pontjában foglalt rendelkezések megtartását sem.

[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet megváltoztatásával az I. rendű alperes határozatának megsemmisítését kérte, azzal, hogy az új eljárásban kerüljön bevonásra az illetékes Nemzeti Park mint a terület természetvédelmi kezelője. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, azzal az új eljárásra adott utasítással, hogy a törvényszék állapítsa meg a felperes kereshetőségi jogának fennállását az építésügyi és településrendezési hivatkozások tekintetében is.

[26] Azt állította, hogy a jogerős ítélet jogsértő, mert az eljárt bíróság jogszabályellenesen alkalmazta a Kvt. 98. § (1) és (2) rendelkezéseit, figyelemmel a Kp. 17. § a) és d) pontjaira és a vitatott kérdések egymással összefüggő jellegére, amelyet a jogalkotó a Kvt. 3. § (1) bekezdés e) és f) pontjai és a Kvt. 4. § 1. és 2. pontjai alapján maga is elismer. Előadta, hogy a felperesi egyesület alapszabályában rögzített célja a környezet védelme, a védett és védendő természeti-építészeti környezet megóvása, valamint az üdülőkörzet fejlesztése, e célokat szolgáló programokban, kezdeményezésekben való részvétel a település területén, illetve a Balaton partján. Kifejtette, hogy a perbeli beruházással kapcsolatban a felperes által hivatkozott építésügyi és településrendezési jogsérelmek szorosan összefüggenek a környezet védelmével, a természeti-építészeti környezet megóvásával. Mivel pedig a környezetvédelemre, az építésügyre és a településrendezésre vonatkozó kérdések szoros kapcsolatát maga a jogalkotó is elismeri, ezért a jogerős ítélet a környezetvédelmi egyesületek védelmi feladatainak ellátását jogellenesen korlátozza. Azt állította, hogy jogerős ítélet ellentétes az Alaptörvény P) cikkében előírt, mindenkit terhelő kötelezettség megvalósításának céljával is.

[27] Azt is állította, hogy a jogerős ítélet jogsértő módon korlátozta a felperes kereshetőségi jogát. Idézte a jogerős ítélet [35] bekezdését, és arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróság jogsértő módon alkalmazta a Kvt. 98. § (1)–(2) bekezdéseit.

[28] Hangsúlyozta a felperesi egyesület tevékenységét és idézte a Kp. 17. § a) pontját, és az ahhoz fűzött miniszteri indokolást és rámutatott, a felperesi környezetvédelmi társadalmi szervezet egyik alapvető feladata a környezet védelme. Amennyiben ez a védelem megnehezül, meghiúsul, a társadalmi szervezet munkája lehetetlenül el, érdekei súlyosan sérülnek. Előadta továbbá, a felperes ügyfélként is részt vett a jogvita tárgyát képező közigazgatási eljárásban. Idézte a Kp. 17. § d) pontját is, és rámutatott, a Kvt. 98. § (1) bekezdése, valamint 99. § (1) bekezdés b) pontja a Kp. első feltételét teljesíti. A második feltétellel kapcsolatban előadta, hogy az egészséges környezet védelme az Alaptörvény XX. és XXI. cikkei értelmében alapvető jognak minősül, a felperes pedig ennek érdekében tevékenykedik, jóval több, mint egy éve. Hivatkozott az Aarhusi Egyezmény 9. cikk (2)–(3) bekezdéseire, amelyek alátámasztják a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott környezetvédelmi ügyekben a civil szervezet keresetindítási jogát.

[29] Kifejtette, hogy a kereshetőségi jog a perindítási jogosultság immanens részre, e körben utalt a Kúria BH 2020.7.208 számú eseti döntésére. Állította, a Kvt. 98. § (1)–(2) bekezdései szerint a környezetvédelmi egyesületek ügyféli jogállása egységes, nem korlátozható, e jogszabályi rendelkezések nem tartalmaznak korlátozó előírásokat. A perbeli esetben az általa hivatkozott építésügyi és településrendezési kérdések szorosan összefüggenek a környezetvédelmi szempontokkal, mert azok közvetlenül arra vonatkoznak, hogy egy országosan védett, Natura 2000 területen, a Balaton partján milyen jogszabályok mentén lehet új vitorláskikötőt építeni, amelynek megépítése vitathatatlanul hatással van a környezetre.

[30] Kifejtette, hogy a környezetvédelmi kérdések és az építésügyi és településrendezésre vonatkozó kérdések szoros kapcsolatát maga a jogalkotó is elismeri, ezt támasztja alá, hogy a Kvt. 3. § (1) bekezdés e) és f) pontjai értelmében a környezetvédelmi törvénnyel összhangban külön törvények rendelkeznek egyebek mellett az épített környezet alakításáról és védelméről, illetve a területfejlesztéssel kapcsolatos kérdésekről, továbbá a Kvt. 4. § 1. alpontja, amely környezeti elemként elismeri a föld, a levegő, a víz, az élővilág mellett az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezetet is, továbbá ezek összetevőit is. A Kvt. 4. § 2. alpontja pedig kimondja, hogy környezet alatt a környezeti elemeket, azok rendszereit, folyamatait, szerkezeteit érteni kell. Vagyis az építészeti és a területrendezéssel kapcsolatos kérdéseket maga a jogalkotó ismeri el a környezettel összhangban állónak, annak szerves részének. Ezért okszerűtlen a perbeli esetben az a bírói érvelés, amely a környezetvédelmi egyesületek kereshetőségi jogának kereteiből kiszorítja az építésügyre és a településrendezésre vonatkozó észrevételeket. Hivatkozott végül e körben a Jövő Nemzedékek Szószólója AJB-564/2022 számú figyelemfelhívására.

[31] Az Alaptörvény P) cikk (1) bekezdésére és az Alkotmánybíróság 28/2017. (X. 25.) AB határozat [33] bekezdésére, és a 16/2015.(VI. 5.) AB határozat [92] bekezdésére is hivatkozott, kiemelte, hogy az egészséges környezet védelme az Alaptörvény XX. és XXI. cikkei értelmében alapvető jognak minősül, a felperes pedig ennek érdekében tevékenykedik.

[32] Érvelése szerint a jogerős ítéletben felhívott, a Kúria Kfv.37.700/2020/5. számú, Kfv.38.094/2017/23. számú ítéletei és a 4/2010 KJE számú határozat sem támasztják alá az eljárt bíróság jogértelmezését. Utalt arra, hogy a Kúria Kfv.37.700/2020/5. számú precedensképes határozata azt állapította meg, hogy a környezetvédelmi egyesületetek perindítási joga a Kvt. 98. § (1) bekezdése alapján feltételezi a közigazgatási hatósági eljárás meglétét. A perbeli esetben pedig sor került közigazgatási hatósági eljárásra. A Kúria Kfv.38.094/2017/23. számú precedensképes határozata szintén nem tartalmaz irányadó elvi jelentőségű megállapításokat, mert a Kúria ítélete egyáltalán nem említi a Kvt. 98. §-át vagy egyáltalán a Kvt.-t. A Kúria a felperes kereshetőségi jogát a hivatkozott eljárásban nem a Kvt. által meghatározott szempontok mentén vizsgálta. A 4/2010. KJE számú határozattal kapcsolatban pedig arra hivatkozott, hogy annak elfogadása óta alapvetően változott meg a jogszabályi környezet. Kifogásolta, hogy a felperes kereshetőségi jogának korlátozása miatt az eljárt bíróság nem vizsgálta a felperes építésügyi és településrendezési hivatkozásait, továbbá nem vizsgálta, hogy a megelőző eljárásban hozott határozat megfelel-e a felperes által hivatkozott építésügyi és településrendezési jogszabályoknak.

[33] Előadta, hogy a településrendezés területéhez tartozóan a keresetben két olyan akadályt jelölt meg, amelyeket az eljárt bíróság egyáltalán nem vizsgált, így, hogy a perbeli kikötő nem közhasználatú építmény, valamint hiányzik a teljes közművesítettsége, továbbá, hogy a tervezett hajózási létesítmény helyszíne parti sétány területet érint. Az építési jog területéhez tartozóan pedig a keresetben három olyan jogsértést jelölt meg, amelyeket az eljárt bíróság nem vizsgált, így a kikötőhöz kapcsolódó kiszolgáló létesítményre vonatkozó hiányosságok, másodsorban a keletkező szennyvizek elvezetésének problematikája, harmadrészt pedig a kikötőhöz kapcsolódó parkolóhelyekkel kapcsolatos hiányosságok.

[34] Kifogásolta, hogy a jogerős ítélet a felperes kereshetőségi jogának jogszabályellenes korlátozása miatt nem vette figyelembe a felperes HÉSZ 20. § (9) bekezdésére vonatkozó hivatkozását sem, amelynek értelmében a II. rendű alperesnek be kellett volna vonnia az eljárásába az illetékes Balaton-felvidéki Nemzeti Parkot. A jogerős ítélet megállapította, hogy a Tvt. 75/A. §-a alapján nem volt helye a nemzeti park bevonásának, amellyel továbbra sem ért egyet a keresetben előadott érveik alapján, azonban az eljárt bíróság a felperes kereshetőségi jogának korlátozása miatt a HÉSZ 20. § (9) bekezdésére vonatkozó hivatkozását egyáltalán nem vizsgálta. Mivel a hatósági eljárásba további ügyfél bevonásának lett volna helye, ezért az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontjára tekintettel semmisségi ok állt fenn a hatósági határozatra vonatkozóan.

[35] Az I. rendű alperes a felülvizsgálati eljárás során nem tett nyilatkozatot.

[36] A II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.

[37] A Nemzeti Park Igazgatóság eljárásba történő bevonásával kapcsolatban arra hivatkozott, hogy a II. rendű alperes a 382/2016. Korm. rend. 4. melléklet 2. táblázatában meghatározott környezetvédelmi és természetvédelmi szakkérdések vizsgálatát végezte el megkeresésre Kővágóörs közigazgatási területén az 1478/3 hrsz.-ú, 1479/2 hrsz.-ú, 1479/4 hrsz.-ú, 282/5 hrsz.-ú parti és 0282/8 hrsz.-ú meder ingatlanokat érintően megvalósítandó kishajókikötő elvi létesítésének hajózási hatósági engedélyének kiadásához.

[38] Kiemelte, nem önálló természetvédelmi eljárást folytatott le, hanem szakkérdés vizsgálatot végzett. Az eljárására irányadó jogszabályokat betartva szakkérdést adó szerepköréből eredően a természetvédelmi kezelőt nem kereste meg nyilatkozattétellel, mert annak nincs jogszabályi alapja. A II. rendű alperes környezetvédelmi, táj- és természetvédelmi szempontból adott meg feltételeket, amelyek mellett kiadható a hajózási hatósági engedély.

[39] A felperesnek a HÉSZ 20. § (9) bekezdésére történt hivatkozása körében utalt a Nemzeti Park elnevezését, székhelyét, működési területét, valamint az állami alaptevékenységét a természetvédelmi hatósági és igazgatási feladatokat ellátó szervek kijelöléséről szóló 625/2022. (XII. 30.) Korm. rendelet 19. §-ára, amely rögzíti a II. rendű alperes által ellátandó feladatokat, amely között azonban nem szerepel az önkormányzati rendelettel azonosuló feladatkör megállapítás. Idézte a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény 2. § (5) bekezdését, és kiemelte, a helyi önkormányzati rendelet olyan tartalmú rendelkezést rögzít, amely sérti ezt az előírást, illetve kimondható, hogy az önkormányzat a helyi közügyek intézési körét meghaladóan alkotott helyi rendeletet, hiszen az túlmutat a helyi társadalmi viszonyok rendezésén. Rámutatott, mindemellett az ún. jogszabályi hierarchiában meghatározott sorrendiség is sérült.

[40] Kifejtette, nincs olyan előírás, amely arra kötelezné, hogy a helyi szinten készült szabályozásokat figyelembe kellene venni, ezért eljárása során nem vizsgálja a HÉSZ szabályozását, mivel a szakkérdés vizsgálatra vonatkozó, a 382/2016. Korm. rend.-ben foglalt felhatalmazása a HÉSZ vizsgálatára nem terjed ki. A II. rendű alperesként abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, illetve, hogy a tevékenység alapján jelentős környezeti hatások feltételezhetők-e.

[41] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.

[42] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése értelmében a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között vizsgálta felül.

[43] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet kizárólag a felperes kereshetőségi jogának szempontjából támadta, azt állítva, hogy azáltal, hogy a jogerős ítéletben az eljárt bíróság a felperes által hivatkozott építésügyi és településrendezési kérdéseket nem vizsgálta, jogsértő módon korlátozta a felperes kereshetőségi jogát.

[44] A felperes e körben hivatkozott a Kvt. 98. § (1)–(2) bekezdéseinek megsértésére. A Kúria erre vonatkozóan kiemeli, e jogszabályi rendelkezések a környezetvédelmi szervezeteknek a közigazgatási hatósági eljárásokban biztosítandó ügyféli jogállásáról rendelkezik, továbbá a környezetvédelmi szervezetet megillető véleményezési, közreműködési jogairól. A felperes azonban nem a hatósági eljárásra vonatkozó ügyféli minőségének, és nem is véleményezési jogának korlátozását vitatta felülvizsgálati kérelmében, hanem a perbeli kereshetőségi jogának terjedelmét, ezért e jogszabályi rendelkezések nem voltak a perbeli jogkérdés szempontjából relevánsak.

[45] A felperes hivatkozása a Kp. 17. § a) és d) pontjaira szintén nem volt figyelembe vehető, mert amellett, hogy az a) pont nem a környezetvédelmi szervezetekre vonatkozik, a Kp. ezen szakasza a perindítási jogot szabályozza, amely a perbeli esetben nem volt vitás, mert a jogerős ítélet nem a felperes perindítási jogát korlátozta, hanem a kereshetőségi jogának terjedelme körében döntött a felperes számára sérelmesen.

[46] A perben releváns jogszabály a felperes által helyesen hivatkozott Aarhusi Egyezmény, amelynek 9. cikke rendelkezik a környezeti ügyekben hozzáférhető igazságszolgáltatáshoz való jogról. Míg az Aarhusi Egyezmény 9. cikk 1. bekezdése az Egyezmény 4. cikkével kapcsolatos, környezeti információkhoz való hozzáférésre irányuló igény figyelmen kívül hagyása, elutasítása esetére biztosít jogorvoslatot, addig az Egyezmény 9. cikk 2. bekezdése az Egyezmény 6. cikkével összefüggő, az Egyezmény mellékletében felsorolt, illetve a nemzeti szabályozás alapján a környezetre jelentős hatást gyakorló tevékenységekkel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételre vonatkozó előírások megsértésével kapcsolatos jogorvoslatot szabályozza. Tekintettel arra, hogy a perbeli alperesi határozat kishajó-kikötő elvi létesítési engedélyéről rendelkezik, a perbeli esetre ezen rendelkezések nem vonatkoznak. A perbeli esetre az Egyezmény 9. cikk 3. bekezdése vonatkozik, amely szerint „a fenti 1. és 2. bekezdésben tárgyalt felülvizsgálati eljárások szabályainak csorbítása nélkül valamennyi Fél biztosítja, hogy a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, a közigazgatási és bírói eljárásokhoz való hozzáférés biztosított legyen, hogy megtámadhassák magánszemélyek és hatóságok olyan lépéseit és mulasztásait, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek”. Márpedig a perbeli kishajó-kikötő elvi létesítésének engedélye a hatóság (I. rendű alperes) olyan intézkedése (határozata), amelynek tekintetében az Aarhusi Egyezmény 9. cikk 3. bekezdése alapján az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést biztosítani kell a nyilvánosság azon tagjai számára, akik a nemzeti jogrendszerben lefektetett kritériumoknak, amennyiben vannak ilyenek, megfelelnek, hogy azt megtámadhassák amennyiben állításuk szerint az ellentmond a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek.

[47] A felperes, mint környezetvédelmi szervezet perindítási joga nem volt tehát vitás a Kp. 17. § d) pontja alapján, a felperes felülvizsgálati kérelme alapján a kereshetőségi jog terjedelmét kellett vizsgálni, amelyre vonatkozóan a fentiekben kifejtettek szerint az Aarhusi Egyezmény 9. cikk 3. bekezdése akként rendelkezik, hogy a perindítási joggal rendelkező felperes azokat az intézkedéseket vitathatja, amelyek „ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek”.

[48] A következő kérdés, hogy mit kell érteni „a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezései” alatt. Az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottsága egyik eseti döntésében (Ausztria ACCC/C/2011/63; ECE/MP.PP/C.1/2014/3, 2014. január 13., 52. bekezdés) kimondta, hogy az Aarhusi Egyezmény 9. cikk 3. bekezdésének célja, hogy a nyilvánosság tagjai számára hozzáférést biztosítson az olyan döntések és mulasztások elleni jogorvoslathoz, amelyek ellentmondanak a környezetre vonatkozó nemzeti jog rendelkezéseinek, továbbá, hogy a meglévő környezetre vonatkozó jogot végrehajtsák és az hatásos legyen [vö. ACCC/C/2005/11 (Belgium), 34. bekezdés]. Az Aarhusi Egyezmény Megfelelési Bizottság egy másik döntésében hangsúlyozta, hogy „az Egyezmény nem a „környezetvédelmi jogra” utal, hanem a „környezetre vonatkozó jogra”, vagyis olyan jogra, amely határozottan magában foglalja a „környezet” kifejezést, akár a megnevezésében, akár az előírásaiban.” A döntés értelmében a környezetre vonatkozó jog minden olyan jogot magában foglal, amely a környezettel összefügg, például kémiai növényvédelem és hulladékgazdálkodás, tervezés, közlekedés, bányászat és a természeti erőforrások hasznosítása, mezőgazdaság, energia, adózás vagy tengeri ügyek, vagyis amelyek kapcsolódhatnak általánosan a környezethez, vagy segítik védeni a környezetet, vagy ártanak a környezetnek vagy bármilyen más módon hatással vannak arra.

[49] A felperes hivatkozott a 4/2010. KJE számú határozatra, állítva, hogy annak elfogadása óta alapvetően változott meg a jogszabályi környezet. E körben a Kúria kiemeli egyrészt, hogy a 4/2010. KJE számú határozat alapvetően nem a környezetvédelmi szervezetek kereshetőségi jogára, hanem a környezetvédelmi közigazgatási hatósági ügyekhez kapcsolódó ügyféli jogállásukra, majd perindításukra, illetve perbe történő beavatkozásukra vonatkozik, másrészt, hogy a jogszabályi környezet valóban jelentősen átalakult elfogadása óta (vízügyi hatóságok kiválása, kormányhivatali integráció, szakhatósági közreműködés helyett szakkérdésekben való eljárás, Kp. megalkotása), e jogegységi határozat azonban e jogszabályi változások ellenére továbbra is hatályban van, ezért az alkalmazandó. A környezetvédelmi szervezetek kereshetőségi joga körében a 4/2010. KJE számú határozat indokolása akként rendelkezik, hogy „[a] társadalmi szervezetek kereshetőségi jogát a közigazgatási perekben a környezetvédelmi hatósági eljárás vagy szakhatósági részvétel keretei szabják meg. Ez azt jelenti, hogy a közigazgatási pert kezdeményező társadalmi szervezet az adott, elsődlegesen nem környezetvédelmi tárgyú közigazgatási perben, csak a környezetvédelmi összefüggéseket teheti vitássá, kereshetőségi joga a hatósági eljárás környezettel közvetlenül nem összefüggő kérdéseire nem terjed ki”.

[50] A fentiekben kifejtett általános elveket a perbeli esetre vonatkoztatva az alábbiak állapíthatók meg.

[51] Ahogyan a Kúria a fentiekben rámutatott, a perbeli esetben lényeges, hogy az engedélyezési eljárás nem környezetvédelmi engedélyezési eljárás volt, az I. rendű alperes ugyanis hajózási hatóságként járt el a 382/2016. Korm. rend. 8. § (4) bekezdésében biztosított hatáskörében és az alperesi érdekelt kérelmére és részére kishajó kikötő elvi létesítésére adott engedélyt.

[52] Lényeges továbbá a tervezett kikötő elhelyezkedése, vagyis, hogy az külterületen a /3 hrsz.-ú,1/2 hrsz.-ú /4 hrsz.-ú /5 hrsz.-ú parti és a /8 hrsz.-ú meder ingatlanokat érinti. A tervezett kikötő fejlesztésével a településrészen meglévő, de engedéllyel nem rendelkező korábbi úgynevezett kőrakodó kikötőjének nyugati oldala

[53] Releváns továbbá az is, hogy a /8 hrsz.-ú ingatlan egy része országos jelentőségű védett természeti terület részét képezi a Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesítéséről szóló 31/1997. (IX. 23.) KTM rendelet alapján, valamint másik része az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről szóló 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet alapján a Balaton elnevezésű (HUBF30002) kódjelű kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi terület része. Végül lényeges, hogy a kérelemhez csatolt Natura 2000 hatásbecslési dokumentáció szerint a tervezett tevékenység területfoglalással, élőhelyek megszűnésével, illetve megváltoztatásával, zajszennyezéssel és zavarással, az áramlási viszonyok kisebb mértékű megváltozásával, továbbá inváziós fajok terjedésével járhat.

[54] Ezen szempontok alapján kellett tehát arról dönteni, hogy a felperes által hivatkozott építésügyi (a kikötőhöz kapcsolódó kiszolgáló létesítményre és parkolóhelyekre vonatkozó hiányosságok, a keletkező szennyvizek elvezetésének problematikája) és településrendezési (a perbeli kikötő nem közhasználatú építmény, valamint hiányzik a teljes közművesítettsége, továbbá, hogy a tervezett hajózási létesítmény helyszíne parti sétány területet érint) kérdések vitatására a felperes rendelkezik-e kereshetőségi joggal, avagy nem.

[55] A Kúria hangsúlyozza, a Kvt. 4. § 1. pontja meghatározza a környezeti elemeket, ami alapján deklarálható, hogy a Kvt. szabályozási rendszerében nemcsak a föld, a levegő, a víz és az élővilág, hanem ezek mellett az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet is környezeti elemnek tekintendő. Emellett a Kvt. 4. § 2. pontja meghatározza a környezet fogalmát, amely a környezeti elemek, azok rendszerei, folyamatai, szerkezete. A Kvt. 4. § 4. pontja pedig meghatározza a környezet igénybevételét, kimondva, hogy az a környezetben változás előidézése, a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használata.

[56] A Kúria megállapította a fentiek alapján, hogy a perbeli kikötő létesítésére – legalább részben – a Balatonban fog sor kerülni, és a létesítés olyan ingatlant is érint, amelynek egy része országos jelentőségű védett természeti terület része, másik része kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területet érint, továbbá amelynek esetében a tervezett tevékenység területfoglalással, élőhelyek megszűnésével, illetve megváltoztatásával, zajszennyezéssel és zavarással, az áramlási viszonyok kisebb mértékű megváltozásával, továbbá inváziós fajok terjedésével járhat. Erre figyelemmel pedig egyértelműen kijelenthető, hogy az, hogy a kikötőhöz kapcsolódó kiszolgáló létesítményeknek és parkolóhelyeknek esetlegesen milyen hiányosságai vannak, továbbá az, hogy a keletkező szennyvizek elvezetésével kapcsolatban milyen problémák merülnek fel, egyértelműen érintik a környezetet, mert e kérdések közvetlen kihatással lehetnek a Balatonra, az országos jelentőségű védett természeti területre és a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területre, az azon megtalálható élővilágra, biológiai sokféleségre. Ugyanígy érintheti az országos jelentőségű védett természeti területet és a kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területet, annak állagát, minőségét a perbeli kikötő esetleges közművesítettsége, illetve az, hogy a tervezett hajózási létesítmény helyszíne érint-e parti sétány területet.

[57] A Kúria rámutat, alapvetően helyesen közelítette meg a felperes kereshetőségi jogának megítélését az eljárt bíróság, amikor arra az álláspontra helyezkedett, hogy „a közigazgatási pert kezdeményező társadalmi szervezet az adott, elsődlegesen nem környezetvédelmi tárgyú közigazgatási perben, csak a környezetvédelmi összefüggéseket teheti vitassa, kereshetőségi joga a hatósági eljárás környezettel közvetlenül nem összefüggő kérdéseire nem terjed ki”, továbbá amikor megállapította, hogy „a felperes kereshetőségi joga kizárólag az alperesi érdekelt tervezett létesítményének – kishajó kikötő – természetvédelmi, környezetvédelmi aspektusaira terjed ki” (jogerős ítélet indokolásának [34] és [35] bekezdései). Mindezen általános megállapításokat a perbeli ügyre azonban helytelenül alkalmazta, mert a tervezett kikötő „környezetvédelmi összefüggéseit” túl szűken értelmezte, és kizárólag azért vetette el e kérdések vizsgálatát, mert azok elnevezésükben nem környezetvédelmi, hanem építésügyi és településrendezési kérdések, nem vizsgálva, hogy a felvetett kérdések összefüggésben vannak-e a környezettel. A tervezett kishajó kikötő elvi létesítési engedélyének környezettel való összefüggésének vizsgálata során a Kvt. 4. § 4. pontja alapján annak vizsgálata lett volna szükséges, hogy a felperes által felvetett kérdések eredményezik-e a környezet igénybevételét, vagyis előidéznek-e változást a környezetben, jelentik-e a környezetnek vagy elemének természeti erőforráskénti használatát, továbbá, hogy a felvetett problémák, hiányosságok ártanak-e, árthatnak-e a környezetnek vagy közvetlenül hatással vannak vagy lehetnek-e a környezetre. A Kúria e körben hangsúlyozza, attól, hogy valamely kérdést a felperes építési, avagy településrendezési kérdésként nevez meg, nem vethető el automatikusan, hogy annak vannak környezetvédelmi összefüggései, különös figyelemmel a perbeli kishajó kikötő elhelyezkedésére. E tekintetben a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az eljárt bíróság a felperes kereshetőségi jogának vizsgálata során tévesen hagyta figyelmen kívül, hogy a perbeli kikötő részben országos jelentőségű védett természeti területet és kiemelt jelentőségű természetmegőrzési és különleges madárvédelmi területet érint, ahogyan azt is, hogy a kikötő tervezett megvalósulása a Balatonban van, végül pedig, hogy a tervezett tevékenység területfoglalással, élőhelyek megszűnésével, illetve megváltoztatásával, zajszennyezéssel és zavarással, az áramlási viszonyok kisebb mértékű megváltozásával, továbbá inváziós fajok terjedésével járhat.

[58] A Kúria rámutat, az eljárt bíróság által hivatkozott, Kúria Kfv.37.700/2020/5. számú ítélete a perbeli üggyel nem megegyező tényálláson alapult, a felhívott ügyben ugyanis a környezetvédelmi szervezeti minőséggel rendelkező felperes egy levegőminőségi intézkedési terv soron kívüli felülvizsgálatát kérte, amelyben született fellebbezést visszautasító végzés képezte a per tárgyát. A perbelivel megegyező (vagy ahhoz rendszertanilag hasonló) engedélyezési eljárás a felhívott ügyben nem került lefolytatásra. A másik felhívott döntés, a Kúria Kfv.38.094/2017/23. számú ítélete ugyan egységes környezethasználati engedélyezési eljárásban született, azonban az ezen ügyben felmerült jogkérdés a perbelitől eltér, mert a Kúria a felhívott döntésben az eljárási jogsértésre hivatkozás és a kereshetőségi jog kapcsolatát vizsgálta. A felhívott ítélet ezen felül megfogalmazta a kereshetőségi jogra vonatkozó általános jogelveket, így, hogy a kereshetőségi jog fennállásához az szükséges, hogy a fél által érvényesített anyagi jog és a kifogásolt jogsértés között közvetlen kapcsolat álljon fenn, a keresettel támadott határozat jogsértése és a fél által érvényesített anyagi jogi igény között a közvetlen kapcsolat, érintettség megállapítható legyen. Ezen jogelvek a perbeli ügyben is érvényesek, azokat a felperes maga sem vitatta.

[59] A felperes azt is sérelmezte felülvizsgálati kérelmében, hogy az eljárt bíróság a felperes kereshetőségi jogának korlátozása miatt nem vette figyelembe a felperes HÉSZ 20. § (9) bekezdésére vonatkozó hivatkozását sem, amelynek értelmében a II. rendű alperesnek be kellett volna vonnia az eljárásába az illetékes Nemzeti Parkot. Mivel e körben a felperes semmisségi ok fennállását állította, amelynek vizsgálata a bíróságok hivatalbóli kötelezettsége a Kp. 85. § (3) bekezdés a) pontja alapján, a Kúria e felperesi hivatkozást érdemben vizsgálta.

[60] A HÉSZ 20. § (9) bekezdése szerint: a természetvédelmi szempontból érintett területeken a vonatkozó előírások betartandók. Az érintett területen a Nemzeti Park Igazgatóság az építési, bontási, területhasználati, művelési ág-változtatási, növénytelepítési és fakivágási ügyekben véleményezési feladatokat lát el.

[61] A Kúria e körben osztotta a II. rendű alperes felülvizsgálati ellenkérelmében foglalt érvelését, amely szerint a II. rendű alperes szakkérdés vizsgálatára vonatkozó, a 382/2016. Korm.rend.-ben foglalt felhatalmazása a HÉSZ vizsgálatára nem terjed ki. A II. rendű alperesnek a 382/2016. Korm. rend. 4. melléklet 2. táblázatában meghatározott környezetvédelmi és természetvédelmi szakkérdések vizsgálatát kellett elvégeznie a perbeli ingatlanokat érintően megvalósítandó kishajó-kikötő elvi létesítésének hajózási hatósági engedélyének kiadásához, amely szakkérdéseket e jogszabály taxatíve felsorolva határoz meg, előírva, hogy e vizsgálatnak arra kell kiterjednie, hogy a) a tevékenység a természet védelmére vonatkozó nemzeti és közösségi jogi követelményeknek a kérelemben foglaltak szerint vagy további feltételek mellett megfelel-e, b) a tevékenység alapján jelentős környezeti hatások feltételezhetők-e. A HÉSZ 20. § (9) bekezdése szerinti véleményezési feladatokat a vonatkozó 382/2016. Korm. rend. nem írja elő. E körben tehát jogsértés nem volt megállapítható, és erre tekintettel az Ákr. 123. § (1) bekezdés g) pontja szerinti semmisségi ok fennállása sem. A Kúria hangsúlyozza azonban, mindezek mellett a HÉSZ rendelkezései betartásának vizsgálata nem marad figyelmen kívül az eljárás során, mivel – ahogy jelen ügyben a HÉSZ 9. § (2) bekezdés h) pontja alapján – a jegyző vizsgálja a HÉSZ szerint az övezeti építés feltételeinek meglétét.

[62] A Kúria mindezekre figyelemmel a jogerős ítéletet a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásban a bíróság a fentiekben kifejtettek szerint nem mellőzheti a felperes keresetének érdemi vizsgálatát abban a körben, hogy a perbeli kikötő nem közhasználatú építmény, valamint hiányzik a teljes közművesítettsége, továbbá, hogy a tervezett hajózási létesítmény helyszíne parti sétány területet érint, továbbá, nem mellőzheti a kikötőhöz kapcsolódó kiszolgáló létesítményre és parkolóhelyekre vonatkozó hiányosságok, végül pedig a keletkező szennyvizek elvezetése problémájának érdemi vizsgálatát, mert ezekre a felperes kereshetőségi joga kiterjed.