PK ÍH 2025/18.

A perfelvételi nyilatkozat megváltoztatása csak abban esetben von maga után bírságot, ha a nyilatkozat megtételére a félnek korábban is lehetősége lett volna, de azt elmulasztotta. A nyilatkozat megtételére való lehetőség fennállását a per állásához, az ellenérdekű fél perbeli cselekményeihez, illetve a bíróság felhívásaihoz és anyagi pervezetéséhez képest kell értékelni. A pénzbírság kiszabása a perfelvételi nyilatkozat megváltoztatásának nem automatikus jogkövetkezménye [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 183. § (5) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésével az alperest 100 000 forint pénzbírsággal sújtotta.

Indokolásában megállapította, hogy a felperes az alperessel 2018. augusztus 16-án kötött generálkivitelezési szerződés alapján a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv (TSzSz) szakvéleményére hivatkozással 1 218 971,67 euró vállalkozói díj és járulékai megfizetése iránt indított pert. Rögzítette, hogy az alperes először a 2024. április 24-én megtartott perfelvételi tárgyaláson hivatkozott arra, hogy a felperes egyik szerződéses kötelezettségét, a felépítendő társasházi lakások tulajdonosainak a beépített gépészeti és légtechnikai berendezések használatáról való kioktatását nem teljesítette, majd 2024. június 5-én ezt kiegészítette azzal, hogy a felperes a használatbavételi engedély beszerzéséhez szükséges dokumentumokat sem adta át az alperesnek és a használatbavételi engedélyt sem szerezte be. Az alperes a 2024. június 5-i folytatólagos perfelvételi tárgyaláson jelölte meg, hogy emiatt a felperes keresete 450 000 euró, az el nem végzett kötelezettségeivel arányos díj erejéig alaptalan és szakértő kirendelését, valamint tanúk kihallgatását kérte az előadott tényekre.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes a fenti perfelvételi nyilatkozatait az írásbeli ellenkérelemben is előterjeszthette volna, sőt kellő gondosság mellett már a 2024. március 6-án benyújtott írásbeli ellenkérelemben elő kellett volna terjesztenie a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 199. § (2) bekezdés b) pont ba) és bc) alpontjai alapján. Az elsőfokú bíróság ezért a Pp. 183. § (5) bekezdését alkalmazva az alperest pénzbírsággal sújtotta.

A végzéssel szemben – annak megváltoztatása iránt – az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte a pénzbírság kiszabásának mellőzését, másodlagosan a pénzbírság összegének 25 000 forintra mérséklését. Előadta, hogy a gépészeti berendezések használatáról való kioktatás felperesi elmulasztására való hivatkozás nem önálló védekezés, hanem a szakértői vélemény megalapozatlanságát alátámasztó indok. Az elsőfokú bíróság megállapításával szemben a használatbavételi engedély beszerzéséhez szükséges dokumentumok átadásának elmaradására az alperes nem 2024. június 5-én, hanem korábban, már az írásbeli ellenkérelem 8. oldalán hivatkozott. Előadta, hogy a 2024. június 5-i tárgyaláson az elsőfokú bíróság anyagi pervezetésére tekintettel tette meg további nyilatkozatait, korábban nem volt abban a helyzetben, hogy azokat előterjessze. Az anyagi pervezetés kifejezetten lehetőséget biztosított a számára, hogy perfelvételi nyilatkozatát pontosítsa. A perfelvételi tárgyalások hat, illetve három óra hosszúak voltak, azokon az ügy komplexitásából eredően számos nyilatkozat és bírói kioktatás, pervezetés hangzott el. A nyilatkozatait a tárgyalás dinamikájának megfelelően, a lehető legkorábbi időpontban adta elő, ezért pénzbírság kiszabásának nem lett volna helye. Másodlagosan hivatkozott a pénzbírság összegének eltúlzottságára.

A felperes a fellebbezésre nem tett észrevételt.

Az alperes fellebbezése alapos.

Az elsőfokú bíróság megalapozatlanul döntött a pénzbírság kiszabásáról.

Az ítélőtábla előrebocsátja, hogy a Pp. 183. § (5) bekezdését az eljárásjogi alapelvekkel, így a perkoncentráció elvével, a felek eljárástámogatási kötelezettségével és a jóhiszeműség elvével összhangban kell értelmezni. A Pp. az osztott perszerkezet koncepciójának bevezetésével és a perfelvételi és érdemi tárgyalási szak elválasztásával azt a célt kívánta elérni, hogy a perfelvételi szakban a jogvita tartalmát és kereteit a bíróság az esetleg szükséges közrehatás mellett véglegesen tisztázza. A Pp. indokolása szerint „a törvény olyan permenetrendet és követelményeket alakít ki, hogy minden egyes lépéssel, perbeli cselekmény teljesítésével az eljárás ténylegesen és a lehető legnagyobb mértékben haladjon előre a perfelvétel lezárhatóságához. A per e szakaszában lehetősége van a feleknek a törvényi keretek közt viszonylag szabadon és az ellenfél hozzájárulása nélkül, de az eljárástámogatási és igazmondási kötelezettség, jóhiszeműség elvével összeegyeztethető módon perfelvételi nyilatkozataikat változtatni, kiegészíteni. Az a fél, aki a megfelelő gondosságot elmulasztva, az igazmondás és jóhiszeműség elvével ellentétesen úgy teszi meg vagy változtatja meg perfelvételi nyilatkozatát, hogy erre korábban is lehetősége lett volna, az nem az elvárható perbeli magatartást tanúsítja. Ennek megakadályozása érdekében a törvény a pénzbírság szankcióját alkalmazza.”

Az ítélőtábla a Pp. érintett rendelkezését az Alaptörvény 28. cikke szerint, annak indokolásával együtt értelmezve hangsúlyozza, hogy a pénzbírság szankciójának célja a per koncentrált lefolytatásának és befejezésének elősegítése és az eljárás rosszhiszemű pervitel útján való elhúzásának megakadályozása. A perfelvételi nyilatkozat – jelen esetben az ellenkérelem – megváltoztatása csak abban esetben von maga után bírságot, amennyiben a nyilatkozat megtételére a félnek korábban is lehetősége lett volna, de ezt elmulasztotta. A nyilatkozat megtételére való lehetőség fennállását a per állásához, az ellenérdekű fél perbeli cselekményeihez, illetve a bíróság felhívásaihoz és anyagi pervezetéséhez képest kell értékelni. A pénzbírság kiszabása a nyilatkozat megváltoztatásának tehát nem automatikus jogkövetkezménye.

Ezt az értelmezést osztja a Pp.-hez fűzött Nagykommentár is, amely szerint: „A Pp. 183. § (1) és (4) bekezdése egyértelműen megjeleníti, hogy a perfelvételi szak a kontradikció színtere, a per természetes velejárójának tekinti a törvény, hogy az eljárás belső dinamikájából adódóan a felek egymásra reagálva terjesztik elő támadási és védekezési eszközeiket. Tehát önmagában a további vagy eltérő perfelvételi nyilatkozat megtétele nem járhat bírsággal. A szankció alkalmazhatóságának feltétele, hogy a félnek az adott perfelvételi nyilatkozat megtételére már korábban is lehetősége lett volna, de azt nem tette meg. Az, hogy e törvényi feltétel fennállta megállapítható-e, egyértelműen bírói mérlegeléstől függ, amelynek keretében a bíróság az említett alapelvekre és az eset körülményeire tekintettel dönti el, hogy a perfelvételi nyilatkozat előterjesztése a törvény elvárásainak megfelelően történt-e.”

Az elsőfokú bíróság a pénzbírságot arra tekintettel szabta ki, hogy az alperes a beépített berendezésekkel kapcsolatos felperesi tájékoztatási kötelezettség megsértésére, a használatba vételi engedély beszerzéséhez szükséges dokumentumok átadásának hiányára és használatba vételi engedély beszerzésének elmaradására irányuló hivatkozását, illetve az ezen körülményeken alapuló díjcsökkentés mértékére vonatkozó nyilatkozatát és annak bizonyítását szolgáló indítványait késve terjesztette elő, holott azokat már az ellenkérelemben előadhatta volna.

Az alperes alappal hivatkozott arra a fellebbezésében, hogy a használatba vételi engedély beszerzésének felperes általi elmulasztására, illetve a használatba vételi engedély beszerzéséhez szükséges dokumentáció felperes általi átadásának elmaradására a 10. sorszám alatti ellenkérelem 8. oldalán már hivatkozott, ezért ezzel összefüggésben a perfelvételi nyilatkozat megváltoztatásának hiányában szankció alkalmazása fel sem merülhet.

A beépített berendezésekkel kapcsolatos felperesi kioktatási kötelezettség megsértésére az alperes valóban nem hivatkozott az ellenkérelmében, csak a 2024. április 24-i tárgyaláson. Az alperes ezen a tárgyaláson ezt a tényelőadását az ellenkérelemben foglalt azon állításának alátámasztására adta elő, hogy a TSzSz szakértői vélemény hiányos és aggályos. Ez a nyilatkozat ennyiben nem tekinthető az ellenkérelem megváltoztatásának, csak az ellenkérelemben már előadott, a TSzSz szakvélemény vitatására irányuló érvelés kiegészítésének.

Az alperes a 2024. június 5-én tartott tárgyaláson a nyilatkozatát ebben a körben valóban megváltoztatta, a megváltoztatásra azonban az elsőfokú bíróság anyagi pervezetését követően került sor. Az elsőfokú bíróság ekkor hívta fel az alperest, hogy a beépített berendezésekre vonatkozó felperesi kioktatási kötelezettség megsértésére anyagi jogi kifogásként, vagy csak a TSzSz szakvélemény aggályosságát alátámasztó körülményként hivatkozik. Az alperes a bíróság anyagi pervezetését követően úgy nyilatkozott, hogy mind anyagi jogi kifogásként, mind a szakvélemény aggályossága körében kíván hivatkozni a felperesi szerződésszegésre. Az elsőfokú bíróság ezt követően tárgyalási szünetet elrendelésével felhívta az alperest az anyagi jogi kifogásának pontosítására és annak összegszerű meghatározására. Erre tekintettel az alperes a nyilatkozatát a kifogás jogalapja és összegszerűsége tekintetében is pontosan megjelölte, illetve az összegszerűség bizonyítására szakértő kirendelését indítványozta.

A tárgyalási jegyzőkönyvekből az állapítható meg, hogy az alperes perfelvételi nyilatkozatának megváltoztatására a 2024. júniusi tárgyaláson az elsőfokú bíróság többszöri anyagi pervezetését követően, a bíróság tájékoztatásában foglaltaknak megfelelően került sor. Az alperes a perfelvételi nyilatkozatát az ellenkérelemben és az előző perfelvételi tárgyaláson már felhozott hivatkozások pontosításával és megfelelő perjogi formában való előadásával változtatta meg annak érdekében, hogy az az elsőfokú bíróság Pp. 6. §-ában írt közrehatási tevékenysége keretében a Pp. 237. § (1) bekezdése szerint nyújtott anyagi pervezetése alapján a korábbi nyilatkozata hiányait és ellentmondásait kiküszöbölje. Ilyen esetben a fél nyilatkozatának megváltoztatása, kiegészítése, pontosítása nem tekinthető olyan változtatásnak, amely a Pp. 183. § (5) bekezdése szerinti pénzbírság kiszabását megalapozná, mivel a fél a bíróság anyagi pervezetése és tájékoztatása hiányában korábban nem volt abban a helyzetben, hogy nyilatkozatát megfelelően terjessze elő.

Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a pénzbírság kiszabását mellőzte.