BÜ BH 2025/180

[1] A törvényszék ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki kiskorú veszélyeztetésének bűntettében [Btk. 208. § (1) bek.], ezért 1 év szabadságvesztésre ítélte, melynek a végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy annak elrendelése esetén a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ügyészség eltérő minősítés és súlyosabb büntetés kiszabása végett a terhelt terhére bejelentett fellebbezése folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéltét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet tényállásának lényege a következő:

‒ Az évek óta fiával, külföldön élő terhelt 2020-ban ismerkedett meg 1. számú tanúval. A terhelt 1. számú tanúval élettársi kapcsolatra lépés nélkül szexuális kapcsolatot is fenntartott, majd 2021 tavaszán teherbe esett, amelyet azonban csak 2021 júniusában vett észre. A terhelt a terhességéről igyekezett tudomást nem venni, orvosnál sem járt, állapotáról sem 1. számú tanúnak, sem családtagjainak nem számolt be.

‒ A vádban megjelölt napon a terhelt, a fia és 1. számú tanú együtt utaztak utóbbi nyaralójába, majd másnap a kora délutáni órákban – amíg 1. számú tanú elment a házból – a terhelt a nyaraló fürdőszobájában a WC-n ülve egy 53 centiméter hosszúságú, 3330 gramm súlyú, érett, egészséges leánygyermeket szült terhességének körülbelül 38–39. hetében. A szülés során a sértett a WC-csészébe esett, onnan a terhelt őt kivette, majd a zuhanykabinban megmosdatta, egy ollóval elvágta a köldökzsinórt is. A sértettet egy ott talált 60x100 centiméter nagyságú törölközőbe csomagolta, majd a fürdőszobát is kitakarította. Ezt követően érkezett haza 1. számú tanú a terhelt fiával, majd a terhelt kérésére – aki a szülésről nem számolt be nekik – átmentek az ikernyaraló másik részébe.

‒ A terhelt a csecsemőt ekkor betakarta még egy 170x150 centiméter nagyságú gyermekpaplanba, majd anélkül, hogy bárkinek szólt volna, beült 1. számú tanú személygépkocsijába, a betakart sértettet a gépkocsi jobb oldali első ülésére téve, a közeli város irányába elindult. A terhelt ezt követően a gépkocsiban lévő sértettel együtt a környéken bolyongott, majd 16 óra 20 perc körüli időben őt a helyiség lakott területén belül kitette egy három oldalról fedett, tetővel is rendelkező buszmegálló padjára, és ott hagyta. A levegő hőmérséklete ekkor 8,3 °C volt, sem a buszmegállóban, sem annak környékén senki nem tartózkodott.

‒ Ezután a terhelt a gépkocsival visszament 1. számú tanú nyaralójába, ahol az időközben megérkezett édesanyja és 1. számú tanú már őt keresték, mert nem tudták, hogy hová ment. A terhelt ekkor sem számolt be senkinek arról, hogy ő egy gyermeket szült, majd fiával és 1. számú tanúval előbb a lakóhelyükre, majd külföldre utaztak.

‒ A buszmegállóban lévő sértettet délután 17 óra körüli időben kutyasétáltatók találták meg, akik értesítésére a mentők a sértettet kórházba szállították. A helyszínen a mentőszolgálat dolgozói a sértettet megvizsgálták, 10-es Apgar értéket állapítottak meg nála, megtalálásakor semmilyen azonnali beavatkozásra nem volt szükség.

‒ A terhelt azon magatartásával, hogy az újszülött csecsemőt ellátva törölközőbe, illetve paplanba takarva egy buszmegállóban hagyta, annak testi épségét veszélyeztette.

‒ A terhelt szülői felügyeleti jogát a járásbíróság utóbb megszüntette.

‒ A terhelt állapotjellegű személyiségzavarban szenved, amely a cselekménye elkövetésekor is fennállt, e személyiségzavaron túlmenően a cselekmény elkövetésekor a fizikai és érzelmi stressz hatására beszűkült tudati állapotban is volt, ugyanakkor a terheltnél fennálló személyiségzavar és beszűkült állapot nem tette képtelenné, és nem is korlátozta őt abban, hogy cselekménye társadalomra veszélyességének következményeit felismerje, illetve, hogy ennek megfelelően cselekedjen. A terhelt beszűkült tudati állapota megnehezítette a gondolkodást, illetve a mérlegelést.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a fellebbviteli főügyészség a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjában meghatározott okból, a Be. 651. § (1) bekezdése alapján a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[5] Indokolása szerint a tényállás részét képező ténynek minősül az elsőfokú ítélet [27] pontjában szereplő, az igazságügyi orvosszakértő véleményén alapuló megállapítás, mely szerint amennyiben nem érkezik időben a segítség – azaz a sértettet időben nem találják meg – akkor kihűlés vagy táplálatlanság következtében halála is bekövetkezhetett volna. Erre tekintettel a terhelt cselekményének minősítése törvénysértő.

[6] Nem vitatva, hogy a terhelt a sértettet a szülést követően ellátta, hangsúlyozta, hogy ezt követően azonban meglehetősen hideg időben egy autóbuszmegállóban sorsára hagyta, a teljes véletlenre bízva, hogy őt időben megtalálják-e. Kifejtette, hogy a terhelt tudatában fel kellett merülnie, hogy magatartásának következtében a sértett meg is halhat, így az emberölés bűntettének eshetőleges szándékkal történő megállapítása indokolt; a terhelt cselekménye tehát a Btk. 160. § (1) bekezdés és (2) bekezdés i) pontja szerint minősülő tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül.

[7] Miután a helyes minősítés mellet a jogerős ítélet által kiszabott büntetés nem szabható ki, a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetés kiszabására került sor, amely a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálati ok.

[8] Kifejtette ugyanakkor, hogy a büntetés enyhítésére vonatkozó szabályok alkalmazásával, figyelemmel a kísérletre is, legkevesebb 2 évi szabadságvesztés kiszabható, amely végrehajtásának felfüggesztésével is elérhető a büntetés célja, figyelemmel arra, hogy a terhelt büntetlen előéletű, kifogástalan életvitelű, a cselekményt beismerte és megbánta.

[9] Mindezek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását, a terhelt cselekményének emberölés bűntette kísérleteként minősítését, a szabadságvesztés tartamának 2 évre súlyosítását és végrehajtásának próbaidőre felfüggesztését indítványozta.

[10] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbviteli főügyészség indítványát – annak ténybeli és jogi indokait osztva – fenntartotta.

[11] Kiegészítésként a terhelti tudattartalom megállapítása körében arra hivatkozott, hogy a levegő 8 °C fokos hőmérsékletének és az újszülött magára és ellátatlanul hagyásának tényei alapján az állapítható meg, hogy a terhelt közömbös volt az újszülött ellátatlanul hagyása és annak eredményeként a halál esetleges bekövetkezése vonatkozásában mind abban a pillanatban amikor magára hagyta a buszmegállóban, mind utána.

[12] Utalt rá, hogy nagy nyomatékkal figyelembe véve a terhelt beszűkült tudatállapotát, személyiségzavarát, illetve azt a tény, hogy jelenleg édesanyja közreműködésével aktívan neveli mind a sértettet, mind a korábban született kiskorú gyermekét, a helyes minősítés mellett kiszabott törvényes büntetés felfüggesztése indokolt.

[13] A terhelt védője a Legfőbb Ügyészség átiratára írásban tett észrevételében a felülvizsgálati indítványt megalapozatlannak és indokolatlannak tartotta.

[14] Indokolása szerint az alapügyben eljárt bíróságok mérlegeléssel állapították meg – a védelem által is teljesen elfogadottan – a tényállást és helyesen minősítették a terhelt terhére rótt bűncselekményt az ügyészi váddal szemben, nem a súlyosabb, emberölés bűntettének kísérleteként. A védői álláspont szerint a kiszabott büntetés is törvényes, ekként a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozta.

[15] A felülvizsgálati indítvány alaptalan.

[16] A Be. 660. § (1) bekezdése szerint a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított nyolc napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont]. A felülvizsgálati indítvánnyal érintettek – a fentiekre történő figyelmeztetés után – nyilvános ülés kitűzését nem indítványozták, ezért a Kúria a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálta el.

[17] A jogerős ügydöntő határozat közlése az ügyészséggel a másodfokú nyilvános ülésen – 2024. április 23-án – a határozat kihirdetésével megtörtént, a felülvizsgálati indítvány az elsőfokú bírósághoz 2024. augusztus 3-án benyújtásra került, ezért a Be. 652. § (3) bekezdése szerinti törvényes határidő kétséget kizáróan megtartott, az ügyészség által a terhelt terhére előterjesztett felülvizsgálati indítvány joghatályos.

[18] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ami a Be. 648. §-a értelmében kizárólag a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen, a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárási okokból vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető, az ott meghatározottakon kívül más okból felülvizsgálatnak nincs helye.

[19] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése (első fordulat) miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével (második fordulat) szabott ki törvénysértő büntetést.

[20] A felülvizsgálati ok két fordulata alapján a Kúria felülbírálati és döntési jogköre némileg eltérő.

[21] Az első fordulat szerinti felülvizsgálati ok (törvénysértő minősítés) esetén ugyanis a hatályos eljárási törvény nem (miként a 2003. július 1. és 2018. június 30. napja között hatályos 1998. évi XIX. törvény sem) tartalmaz olyan szűkítő rendelkezést, mint a 2003. június 30. napjáig hatályban volt 1973. évi I. törvény 284. § (2) bekezdése, amelynek értelmében törvénysértő minősítés esetén sincs helye felülvizsgálatnak, ha a büntetést a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretei között szabták ki.

[22] Ebből következően a hatályos eljárási törvény szerint felülvizsgálati eljárásban megállapított törvénysértő minősítés esetén a büntetés abban az esetben is lehet törvénysértő, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tételkereten belül marad. Mivel a büntetési tételhatárok között a büntetést annak céljához igazítva, egyéniesítve, a cselekmény tárgyi súlyához, a belső arányossághoz igazodva kell kiszabni, ezért a törvénysértő minősítés érintheti a büntetés törvényességét akkor is, ha a kiszabott büntetés a helyesbített minősítéshez tartozó büntetési tételkereten belül marad, ám nem felel meg a helyes minősítésű bűncselekmény tárgyi súlyának, az alanyi bűnösség fokának. A Be. szerinti szabályozás helyes értelme szerint ekként törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a törvényes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli. [Kúria Bfv.III.77/2017/23. (BH 2017.359.IV.)].

[23] Az előbbiekkel szemben a második fordulat szerinti felülvizsgálati ok (a Btk. – a cselekmény minősítésén kívül eső – más szabályának megsértése) az olyan büntető anyagi jogi szabály megszegését jelenti, amelynek alkalmazását a büntetés meghatározása körében a törvény az ítélőbíró számára korlátok közé szorítva biztosítja, és elvétése miatt a Be. XCIV. Fejezete nem nyújt jogorvoslati lehetőséget. Ilyen esetben a büntetés nem illeszkedik a törvénybe, azaz ilyen büntetést a törvény nem tesz lehetővé. A büntetőjog más szabályának megsértése miatt tehát csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a kiszabott büntetés, illetve annak neme és mértéke a Btk. valamely mérlegelést nem tűrő rendelkezésébe ütközik [Kúria Bfv.III.1559/2018/10. (BH 2020.9.)].

[24] A felülvizsgálati indítvány a terhelt terhére rótt bűncselekmény tekintetében a bűnfelelősség terjedelmének törvénysértő megállapítását és emiatt törvénysértő büntetés kiszabását állította, ekként az a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontja szerinti felülvizsgálati okra hivatkozott, ezért az alapján a felülvizsgálatnak helye van.

[25] A felülvizsgálati eljárás alapvető szabálya a tényálláshoz kötöttség [Be. 650. § (2) bek.]. A bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye; a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó [Be. 659. § (1) bek.].

[26] A Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálat az ügydöntő határozatban megállapított tényállásra terjed ki, ideértve az ítéletszerkesztési hibából a határozat indokolásának más részében rögzített tényeket is. Az is nyilvánvaló azonban, hogy a tényállás része csak ténymegállapítás lehet; ellenben nem ténymegállapítás, és így nem is a tényállás része, amikor a bíróság határozatának indokolásában bizonyíték tartalmát idézi, avagy jogi értékelést végez (Kúria Bfv.II.925/2019/6. indokolás [51] bekezdés). Az indítvány ekként tévesen hivatkozott ténymegállapításként az elsőfokú ítélet [27] bekezdésére. Az még szövegezésében sem érthető másként, mint, hogy a bíróság – ehelyütt – az igazságügyi orvosszakértő elmondását, nyilatkozatát rögzítette, a szakértői vélemény alapján a bíróság ténymegállapítást a sértett megtalálásakori, jó általános állapotára tett (elsőfokú ítélet [12] bekezdés).

[27] A felülvizsgálati indítvány azt állítja, hogy a terhelt terhére a kiskorú veszélyeztetésének bűntetteként [Btk. 208. § (1) bek.] értékelt cselekmény téves minősítése és az erre tekintettel kiszabott törvénysértő büntetés alapozza meg a felülvizsgálatot.

[28] A Kúriának tehát azt kell vizsgálnia, hogy történt-e az ügyben – a jogi minősítés megállapítása kapcsán – büntető anyagi jogsértés, a fenti rendelkezések alapján azonban mindez kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapulvételével vizsgálható.

[29] Az indítványozó álláspontja az, hogy az irányadó tényállásból következően a törvényes minősítés emberölés bűntettének kísérlete [Btk. 160. § (1) bek. i) pont]. Érvelésének alapját az képezi, hogy a terhelt tudati oldalán – a tárgyi körülményekre figyelemmel – fel kellett merülnie annak, miszerint magatartásának következtében a sértett meg is halhat. Miután azt teljes mértékben a véletlenre bízta, hogy őt időben megtalálják-e, ezáltal az emberölés bűntettének eshetőleges szándékkal történő megállapítása indokolt.

[30] A Btk. 160. § (1) bekezdése alapján emberölés bűntettéért felel, aki mást megöl. A bűncselekmény súlyosabban minősül és büntetendő, ha az emberölést tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követik el [Btk. 160. § (2) bek. i) pont].

[31] A Btk. 10. § (1) bekezdése szerint kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be.

[32] Az emberölés bűntette úgynevezett nyitott törvényi tényállás; a más ember életének kioltására alkalmas emberi magatartások sem taxatíve, sem példálózva fel nem sorolhatók. Ezért az emberölés bűntette bármilyen elkövetési magatartással megvalósítható, ami alkalmas az emberi élet kioltására; az egyenes és eshetőleges szándékkal is elkövethető.

[33] Megállapításához az alanyi oldal hiánytalan megvalósulása, az elkövetői magatartás és az eredmény között okozati összefüggés fennállása szükséges. Befejezett a bűncselekmény a sértett halálának bekövetkezésével, ugyanakkor kísérlet valósul meg, ha a szándékos ölési magatartást az elkövető megkezdte, de nem fejezte be, illetve, ha a sértett halála egyéb okból elmaradt.

[34] Az emberölés kísérletének három fogalmi eleme: az elkövetési magatartás szándékos volta, a véghezvitel megkezdése és az eredmény bekövetkezésének hiánya. Az emberölés kísérletének megvalósulása szempontjából az ölési szándék egyenes vagy eshetőleges jellege közömbös. A szándékos elkövetés mindkét formájánál ugyanis a tudati elem – a magatartás következményeinek előre látása – azonos, amely megjelenhet akár a következmény beállása elkerülhetetlenségének vagy akár valószínűségének, illetőleg a lehetőségének felismerésében is.

[35] A Btk. 7. §-a szerinti szándékosság megállapításának feltétele, hogy az elkövető tudata a cselekmény elkövetésének az időpontjában átfogja a törvényi tényállás valamennyi tárgyi elemét (értelmi oldal), és a magatartás lehetséges következményeit kívánva vagy pedig abba belenyugodva cselekedjék (érzelmi oldal).

[36] A szándékos elkövetés két formájánál az akarati, érzelmi elemek eltérően jelentkeznek, az eshetőleges ölési szándék esetében az elkövető nem kívánja a passzív alany halálának a bekövetkezését, azonban felismeri a halál lehetőségének a beállását és abba belenyugszik. Az eredmény bekövetkezésében való belenyugvás azt jelenti, hogy a passzív alany halála az elkövető számára vagy teljesen közömbös vagy pedig nem kívánatos. Ha ez utóbbi esetben úgy bízik a halálos következmény elmaradásában, hogy valamely meghatározott körülménynek – így akár a saját későbbi magatartása, harmadik személy beavatkozása vagy természeti erő – eredményelhárító hatását tételezi fel, már nem szándékosságról, hanem tudatos gondatlanságról (luxuria) van szó. Ez utóbbi esetben az elkövető számára a passzív alany halálának bekövetkezése, mint következmény nem volt közömbös, sőt arra számított, hogy ez az eredmény elmarad, de az eredmény utóbbi beállásából megállapíthatóan ez a bizakodása könnyelmű volt, és a körülmények téves vagy helytelen felismerésén alapult.

[37] Ezzel szemben eshetőleges szándékosságról van szó, amikor nincs semmiféle ténybeli alap a passzív alany halála elmaradásában bizakodásnak, mert az eredmény elmaradása vonatkozásában az elkövető legfeljebb a véletlenben bizakodott. Az eredmény elmaradását ugyanis a véletlenre bízni nem egyéb, mint az eredmény bekövetkezésébe való belenyugvás (Kúria Bhar.III.561/2018/4.).

[38] A szándékosság érzelmi oldalán jelentkező körülmények részletes elemzése elsődlegesen a tárgyi körülmények, az elkövető viselkedése, az elkövetést kísérő egyéb mozzanatok és az elkövető által a véghezvitel során tett kijelentéseknek a véghezviteli cselekménnyel megegyező jellegének a vizsgálata alapján történik.

[39] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az úgynevezett alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása. Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés (Kúria Bfv.III.87/2020/11.).

[40] Amennyiben az ölésre irányuló szándék fennáll, a kísérlet megállapításának objektív kritériumok alapján kell történnie. Ha ugyanis az ölési szándékkal véghez vitt magatartás az emberi életet oly módon veszélyezteti, amelynek eredményeként a halálos eredmény reálisan bekövetkezhet, az emberölés kísérlete megállapításának van helye. Jelen ügyben azonban nem ez a helyzet.

[41] Az irányadó tényállás alapján a terhelt – a cselekmény elkövetésekor is fennállt – személyiségzavarban szenved, és ezen állapotára gyakorolt további behatást a szüléssel együtt járó fizikai, érzelmi stressz, mindez pedig megnehezített gondolkodással járó beszűkült tudati állapotot eredményezett. Ebben a tudati állapotban a terhelt – az irányadó tényállás szerint – a szülés során a WC-csészébe esett újszülöttet kivette, a zuhanykabinban megmosdatta, a köldökzsinórt ollóval elvágta, majd a sértettet törölközőbe csomagolta, vagyis a sértettet – adott körülmények között – maradéktalanul ellátta.

[42] Tettének ezt követő bizonytalanságát, egyúttal érzelmi és tudati labilitását igazolja az a tényállítás, mely szerint a gépkocsiban lévő sértettel együtt a környéken „bolyongott”, de kétségkívül ennek során az újszülöttet – ahogyan arra az indítványozó hivatkozott is – hideg időben, egy üres buszmegálló padjára helyezve magára hagyta, anélkül, hogy erről, a terhességéről, illetve a gyermek megszületéséről bárkinek szólt volna.

[43] Az újszülött magára hagyásának körülményei azonban beszédesek; mindezt ugyanis a terhelt nappali időszakban, lakott környezetben, közterületen tette, az újszülöttet egy tetővel és három oldaláról körül határolt buszmegállóban hagyta. Valamennyi ezen körülmény – amellett, hogy a közlekedés önmagában is, a megálló a tömegközlekedésben az emberi várakozás céljából kialakított létesítmény – a biztos emberi jelenlétre, a megálló felépítmény jellege a környezeti ártalmak elleni védelemre való bizakodásra minden alapot megad. Ez utóbbival és az időjárással összefüggésben pedig az sem elhanyagolható, hogy a terhelt a sértettel úgy ült autóba, hogy egy nagyobb méretű gyerekpaplanba is betakarta, és ebben hagyta a megálló padján.

[44] Az, hogy a sértett feltalálási helye valóban nem volt kietlen, megtalálásának a magára hagyásához képest eltelt idő tartama, megfelelő ellátottságát pedig a megtalálásakori orvosi vizsgálatok eredménye igazolta.

[45] Mindezen körülmények tehát azt támasztják alá, hogy a terhelt éppen a halálos eredmény bekövetkezése tekintetében nem volt közömbös, annak elkerülése végett a beszűkült tudati állapotban, az adott körülmények között minden tőle elvárhatót, amit megtehetett, meg is tett, következésképpen a véletlenre bízás vagy annak feltételezése esetében fel sem merül.

[46] Az indítvány fő érvelésével összefüggésben, nevezetesen, hogy amennyiben a sértettet – véletlenszerűen – nem találták volna meg, halála kihűlés vagy táplálatlanság miatt bekövetkezett volna, a Kúria rámutat, hogy önmagában azért, mert a véletlenek szerencsétlen összeállása esetén a sértett meghallhatott volna, nem jelenti azt, hogy a terhelt szándéka erre is irányult; kizárólag ugyanis ennek ellenében tett intézkedéseket. Az intézkedések pedig aktív magatartások, tettek, melyek – jelen esetben – nem a sértett iránti közömbösség és sorsának véletlenre bízása, hanem éppen ellenkezőleg, a más személy általi megtalálásban bizodalom szándéka irányába mutatnak.

[47] Mindezt pedig az alapügyben eljárt bíróságok is vizsgálták, ezzel összefüggésben – a Kúria által is maradéktalanul osztottan – azt rögzítették, hogy a terhelt nem egy félreeső helyen vagy egy közeli nádasban, hanem város belterületén, a panorámaút közelében helyezte el a sértettet, olyan helyen és módon, ahol és abban bízhatott, hogy a sértettet, mihamarabb, ha pedig később úgy akkor is az általa elvégezhető és elvégzett gondos ellátás állapotában megtalálják.

[48] Az alapügyben eljárt bíróságok helytállóan foglaltak állást arról, hogy a terhelt nem nyugodott bele abba, hogy a sértett esetlegesen a magára hagyás miatt meghalhat, ugyanakkor magatartásával a sértett testi fejlődését veszélyeztette. A terhelt a kiskorú nevelésére, gondozására köteles személy volt, aki e feladatából eredő kötelességét súlyosan megszegte, amikor az újszülöttet – noha ellátását követően takaróba csomagolva – egy buszmegállóban hagyta.

[49] Mindezek alapján az alapügyben eljárt bíróságok törvényesen minősítették a terhelt cselekményét – a felülvizsgálati indítvány szerinti élet elleni bűncselekménnyel szemben – a gyermekek érdekét sértő bűncselekménynek.

[50] Ha pedig a felülvizsgálattal érintett cselekmények elbírálásához kapcsolódó anyagi jogszabálysértés (így törvénysértő minősítés) nem valósult meg, a büntetés önálló vizsgálata már fel sem merül.

[51] Mindezeket követően, miután a Kúria olyan felülvizsgálati okot, melynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles, nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben eljárva a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.