BÜ BH 2025/183

[1] A járásbíróság ítéletével az I. r. és a II. r. terheltet 1-1 rendbeli foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétsége [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont] miatt személyenként 10 hónap szabadságvesztés-büntetésre ítélte, melynek végrehajtását mindkét terhelt vonatkozásában 2 év próbaidőre felfüggesztette. A szabadságvesztés-büntetések végrehajtási fokozatát fogházban állapította meg, és rendelkezett a végrehajtás elrendelése esetén a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. A bíróság mindkét terheltet előzetes mentesítésben részesítette, valamint kötelezte őket a bűnügyi költség megfizetésére.

[2] Védelmi fellebbezések alapján eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta azzal, hogy rögzítette az I. r. terhelt személyazonosító igazolványának számát.

[3] Az eljárt bíróság által megállapított, a felülvizsgálati indítvánnyal érintett irányadó tényállás lényege a következő.

– Az I. r. terhelt sebész szakorvos, aki a Kft. képviseletben eljárva a Gyógyászati Központ megbízóval 2019. december 4. napján havi díjazásért szakorvosi munka végzéséről szóló szerződést, majd 2021. március 1. napjától munkaszerződést kötött, ez utóbbi jogviszonya 2022. április 15. napján szűnt meg.

– A II. r. terhelt 2014. október 14. óta a Kórház Traumatológiai Osztályán baleseti és ortopéd sebészeti szakorvosként az osztályvezető főorvos szakmai irányítása mellett önálló munkavégzésre jogosult a szakma szabályainak megfelelően.

– A sértett a 2020. február 21. napján bekövetkezett elhalálozását megelőző időszakban több krónikus megbetegedésben szenvedett (elhízás, 2-es típusú cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség, szívbillentyű-elégtelenség, szívnagyobbodás, kopásos ágyéki gerincelváltozás, porckorong-sérvesedés, autoimmun pajzsmirigy-gyulladás, bal oldali térdízületi gyulladás). A kopásos térdízületi elfajulás okozta panaszok miatt évek óta fizikoterápiás és gyógyszeres kezelés alatt állt.

– A sértett 2020. február 11. napját megelőző napokban ismét erős fájdalmat kezdett érezni a bal térdében, ezért felkereste a sebészeti szakrendelésén az I. r. terheltet az ellátása érdekében, aki a vizsgálat során mindkét térdízületben arthrosis fizikai jeleit tapasztalta, intenzív bal térd fájdalmakkal, a bal térdízületben kevés ízületi folyadékkal, ezért – a sértettnél már a 2018-ban is alkalmazott – három alkalommal történő diprophos/marcain injekció adása mellett döntött. Előírta, hogy a sértettnek további injekciók felvétele érdekében 3 naponta kell megjelennie a rendelőben. A sértett 2020. február 14. napján a második injekció beadása előtt tájékoztatta az I. r. terheltet a bal térde fájdalmainak erősödéséről. Az I. r. terhelt a sértettet február 17-ére visszarendelte a harmadik injekció beadása céljából.

– A sértett térde 2020. február 17-ére még jobban megduzzadt, intenzív fájdalmakról számolt be az I. r. terheltnek, aki ennek ellenére a harmadik injekciót is beadta.

– A diprophos kortizon típusú gyógyszer, amely a kopásos eredetű nem fertőzéses jellegű ízületi gyulladásra adva a gyulladást kiváltó okot nem szünteti meg. A gyógyszer legkomolyabb szövődményét a szeptikus ízületi fertőzés jelenti, amely órákkal a szer beadását követően is kialakulhat. Az ízületbe adott ismételt szteroidkezelésre csak megfelelő indikáció mellett, részletes betegvizsgálat után, egyéb terápiás lehetőségek kimerítését követően, a meglévő alapbetegségek mérlegelésével kerülhet sor. Egy diprophos injekció hatása 10–14 napra tehető, egy hétnél hamarabb történő ismétlése a mellékhatások és lehetséges szövődmények kockázatát szignifikánsan fokozza, a túladagolás a beteg egészségét veszélyezteti. Térdízület esetében egy alkalommal 1 ampulla diprophos injekció beadása javasolt, egy szokásos kúrát összesen 3 injekció, hetente ismételve tesz ki. A fájdalom és a duzzanat növekedése esetén a kezelést azonnal fel kell függeszteni, és amennyiben a fertőzés tényét vizsgálatok megerősítik, a preventív, majd a célzott antibiotikus terápiát meg kell kezdeni.

– Az I. r. terhelt ezeket a szakmai ajánlásokat figyelmen kívül hagyva alakította ki a sértett diprophos kezelését, az injekciókat az előírtnál gyakrabban, 3 naponta adta be, az ízületi gyulladás nem fertőző jellegéről nem győződött meg, illetve a 2. és a 3. kúranapon a beteg panaszait és állapotát nem tárta fel, és nem értékelte teljeskörűen. Annak ellenére, hogy a sértett a második és a harmadik injekció beadása előtt is állapotrosszabbodásról, fájdalomról, a duzzanat növekedéséről számolt be, ez utóbbit az I. r. terheltnek is tapasztalnia kellett, az injekciós kúrát nem függesztette fel, gennyes fertőzés kialakulásának vizsgálatát nem végezte el, és nem írt elő állapottisztázó további vizsgálatokat, amivel csökkentette annak esélyét, hogy időben felismerhetővé váljon a bakteriális fertőzés, gyulladás, és korábbi időpontban elkezdődhessen a már szükséges antibiotikumos kezelés.

– A sértett a harmadik kúranapot követően az esti órákban már nagyon rosszul érezte magát, kábaságra, gyengeségre panaszkodott és a bal térdét erősen fájlalta, ami miatt gyermeke 2020. február 18-án 5 óra körüli időben bevitte a Kórház Sürgősségi Betegellátó Osztályának Traumatológiai Ambulanciájára. A sértett ekkor már nem tudott a saját lábán közlekedni. Az ellátó orvos által elrendelt, 8 óra 47 perckor elkészült sürgős laborvizsgálat eredménye bakteriális gyulladást támasztott alá, ami miatt a bal térdízületet megpungálták, abból zavaros, gennyes váladék ürült.

– A sértett tüneteinek (fokozódó térdfájdalom és duzzanat, rossz közérzet, hidegrázás, leszívott gennyes váladék, fizikális státusz) már fel kellett vetniük a gyulladásos szeptikus folyamat szervezetben történő szétterjedésének lehetőségét.

– A sértettet 9 óra 17 perckor vették fel a Traumatológiai Osztályra, akit 14 óra 30 perckor a II. r. terhelt a bal oldali ízületi gyulladás indikációja miatt megműtött, az operatőr segéddel kiürítették az ízületi folyadékgyülemet, amelyet tömény gennynek véleményeztek, majd a tenyésztésre mintát küldtek. Az ízületbe két befolyó és két kifolyó dréncsövet helyeztek, majd egy liter 10%-os Braunolos oldattal azt öblíteni kezdték. A műtét befejezését és az oldat lecsepegését követően az ízület átöblítését sóoldatokkal folytatták.

– 2020. február 18-án az éjszakai ügyelet során a II. r. terhelt a sértettet megvizsgálta, de az antibiotikumos kezelés megindítását nem látta indokoltnak. Ugyanakkor a sértettnek nagy fájdalmai voltak az éjszaka folyamán, 2 óra 30 perctől ismét fájdalomcsillapítókat kapott.

– 2020. február 19. napján 7 óra körüli időben a II. r. terhelt a sértett lábán kötéscserét végzett és nem szteroid gyulladáscsökkentő beadását rendelte el, antibiotikumos terápia megindítása iránt ekkor sem intézkedett. A sértett 8 óra körüli időpontban már nagyon legyengült volt, bal lábának duzzadása tovább folytatódott, véres-savós folyadékkal telt hólyagok jelentek meg a lábán, amelyeket 14 óra körüli időben feltártak, és száraz fedőkötéssel láttak el.

– Az előző napi térdízületi punktátum eredménye 10 óra 40 perckor érkezett meg, abból gennykeltő baktérium tenyészett ki, amelyről a II. r. terhelt 2020. február 19-én 11 óra 25 perckor értesülhetett. A sértett vizeletkiválasztása kimaradt, 2020. február 18-án 18 órától kezdve a sértett Traumatológiai Osztályos ellátása során vizelet ürítésére vonatkozóan már nem állt rendelkezésre pozitív adat.

– A II. r. terhelt 2020. február 19-én 8 órát követően (ez pontosan nem határozható meg) távozott az osztályról, műtétet vezetett, majd személyesen megvizsgálta a beteget, melynek során 1 tabletta Furon vízhajtót és 2 db Kálium-R tabletta beadását rendelte el, továbbá Doppler ultrahang vizsgálatot írt elő. A 13 óra 53 perckor elvégzett vizsgálat a jelzett területen kifejezett, feszülő lágyrész ödémát írt le.

– A II. r. terhelt a sértettnél kora reggel óta bekövetkezett állapotrosszabbodása, gyenge és elesett állapota, vizeletkiválasztása hiánya, véres-savós hólyagok megjelenése, bal lábszár duzzadásának fokozódása, a szervezetben jelen levő gennykeltő baktérium ellenére az antibiotikumos terápiát továbbra sem indította meg, majd 14 óra 30 percet követően távozott a kórházból.

– A sértettnek a vízhajtó bevételét követő két órával később, 16 óra körüli időben sem volt vizelete, hányt, ami miatt a hozzátartozók értesítették az ápolószemélyzetet szepszis, vérmérgezés gyanújával.

– A sértettnek 16 óra 30 perckor fiziológiás sóoldatot és hányáscsillapítót adtak be, majd értesítették az ügyeletes orvost, aki megvizsgálta a sértett lábát. A sértett lábszárán ez idő alatt újabb bullák jelentek meg, a lábszár és a láb elülső-oldalsó részén érzéketlenséget tapasztaltak, a lábujjait és a bokáját akaratlagosan nem volt képes mozgatni. Az osztályvezető főorvos ekkor megkezdte a sürgős műtéti beavatkozás (aneszteziológiai konzílium) megszervezését.

– 17 óra 40 perckor került sor a sértett bal lábszára izomrekeszeinek nyomás alóli felszabadítására, ekkor már az izomzat elhalása, az izmok között mérsékelt mennyiségű zavaros, bűzös váladék (genny) jelenléte volt tapasztalható. A 17 óra 59 perckor elkészült laboratóriumi vizsgálatok jelentős izomkárosodást alátámasztó emelkedett CK enzimszintet, szeptikus állapotra utaló magas CRP és PCT értéket, vesefunkció elégtelenségére utaló magas karbamid és kreatinin értékeket jeleztek. A 17 óra 40 perckor megkezdett műtét során már súlyos szeptikus shock állt fenn a betegnél, aki az első adag antibiotikumot ekkor kapta meg.

– A sértettet a műtőből az Aneszteziológiai Intenzív Osztályra szállították át 19 óra 21 perckor, szeptikus shockos állapotának további kezelése céljából. A sértett keringése instabillá vált, megkezdték a gépi lélegeztetését, antibiotikumos terápiáját kiegészítették.

– Súlyosbodó állapota miatt 2020. február 20. napján 00 óra 40 perckor ismét műtőbe szállították a sértettet, ahol a bal comb felső harmadának magasságában végtagamputációra került sor, góctalanítás céljából. Állapota a nap során folyamatosan romlott, súlyos, uralhatatlan többszervi elégtelenség jeleit mutatta, vizeletkiválasztása továbbra sem volt. A sértettnél 2020. február 21-én a reggeli órákban szívfrekvencia-csökkenés, majd szívmegállás következett be, 9 óra 24 perckor elhalálozott.

– A sértett halálát a bal térdízület gennyes gyulladásának talaján kialakult általános vérmérgezés (szeptikus állapot), következményes szepto-toxikus shock és többszervi elégtelenség okozta.

– Az I. r. terhelt a sértett kezelőorvosaként 2020. február 11. és 18. közötti eljárása során a szakmai ajánlások ellenére alakította ki a sértett diprophos injekció kúráját, a beteg krónikus alapbetegségeit nem kellően megismerve és mérlegelve, és az ízületi gyulladás nem-fertőző jellegéről nem győződött meg. Az I. r. terhelt a betegnél jelentkező tünetek (fokozódó fájdalom és vizesedés, rosszabbodó közérzet) ellenére folytatta a kúrát, azt nem szakította félbe, a gennyes fertőzés feltárása érdekében vizsgálatot nem végzett.

– Az I. r. terhelt a beteg állapotának felmérése és a megfelelő kezelés megválasztása során az elvárható körültekintést elmulasztotta figyelemmel arra, hogy tudomással kellett bírnia a diprophos injekció azon szövődményi lehetőségéről is, hogy rövid időn belül szeptikus ízületi fertőzést hozhat létre. Az I. r. terhelt a sértett kezelése során ezen elvárható figyelmet, körültekintést elmulasztva, továbbá a szakmai ajánlást megszegő magatartásával foglalkozási szabályt sértett, ez hozzájárult a halálos eredmény bekövetkezéséhez.

– A II. r. terhelt a sértett kezelőorvosaként annak ellenére, hogy a sértettnél az osztályos ellátása során jelentős állapotrosszabbodás következett be, amelynek a korábbi kórelőzményi adatok összevetésével fel kellett volna vetnie generalizálódó szeptikus folyamatot, a megfelelő körültekintés hiányában ennek felismerését elmulasztotta. E felismerés elmulasztása, valamint az antibiotikum-terápia megindításának elmaradása felróható diagnosztikus késedelemnek, mulasztásnak minősül, amellyel a II. r. terhelt foglalkozási szabályt sértett.

– A II. r. terheltnek e szabályszegő magatartása hozzájárult a sértett elhalálozásához.

[4] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen mindkét terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Az I. r. terhelt védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja és b) pont ba) alpontja alapján elsődlegesen az I. r. terhelt felmentése, másodlagosan a Btk. 165. § (1) bekezdése szerint minősülő foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatti bűnösség megállapítása érdekében, míg a II. r. terhelt védője a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján a II. r. terhelt felmentése érdekében.

[5] Az I. r. terhelt védőjének indokai szerint az eljárt bíróság anyagi jogszabályt sértett az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítása során.

[6] Kifejtette, hogy a büntetőeljárás alatt igazságügyi szakértőket vont be a nyomozó hatóság olyan jelentős tények vonatkozásában, amelynek megválaszolásához különleges szakértelem szükséges. Az igazságügyi orvosszakértők által előterjesztett szakvélemény és annak kiegészítése tartalmazza, hogy az I. r. terhelt tevékenysége közvetlenül veszélyeztette a sértett egészségét, testi épségét, azonban e tevékenység és a sértett halála között oksági összefüggés nem volt megállapítható.

[7] Kifogásolta, hogy a szakértői véleményekben foglaltakat az eljáró bíróságok kellő megalapozottság nélkül figyelmen kívül hagyták, és kompetenciájukat túllépve szakkérdésről döntöttek. Sem az alap szakértői vélemény, sem annak kiegészítése nem rögzíti, hogy az I. r. terhelt a sértett ellátása során nem az előírt protokoll szerint járt el, amikor beadta a diprophos injekciókat.

[8] Álláspontja szerint ugyanakkor az injekciók beadásával a sértett egészségét, testi épségét veszélyeztette, nem pedig az életét. Így amennyiben az előírt protokoll szerint járt el védence az injekciók beadása során, akkor magatartása diagnosztikai tévedés, ekként a büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg. Abban az esetben, ha a diagnosztikai tévedésnél többről van szó, akkor is csak és kizárólag az alapeseti cselekményben lehetne büntetőjogi felelősségét megállapítani.

[9] Mivel az I. r. terhelt cselekvősége sem közvetlen, sem közvetett oksági kapcsolatban nincs a sértett halálával, elsődlegesen az I. r. terhelt felmentését, másodlagosan a Btk. 165. § (1) bekezdése szerint minősülő és büntetendő foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében történő bűnösség megállapítását és a büntetés enyhítését indítványozta.

[10] A II. r. terhelt védője a felülvizsgálati indítványában vitatta a II. r. terhelt által elrendelt sértetti laborvizsgálat eredményéről való tudomásszerzése időpontját, álláspontja szerint az csak később, 11 óra 25 percet követően történhetett meg.

[11] Sérelmezte az ok-okozati összefüggés megállapítását a II. r. terhelt cselekvősége és a bekövetkezett eredmény között, ami szerinte kifejezetten orvosszakértői kompetencia körébe tartozik. Hivatkozott e körben az eljárás résztvevőinek nyilatkozataira és a szakvélemények megállapításaira, valamint arra, hogy a diagnosztikus tévedés és a sértett ellátásbeli késedelme között kieső időtartamban részt sem vett annak kezelésében.

[12] Mindezek alapján a II. r. terhelt felmentését indítványozta.

[13] A Legfőbb Ügyészség 1. számú átiratában az I. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy az egyrészt az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta, másrészt – az irányadó tényállástól eltérően – arra hivatkozott, hogy az I. r. terhelt cselekvősége és a sértett halála közötti közvetlen vagy közvetett kapcsolat hiányában az I. r. terhelt foglalkozási szabályt nem sértett. Mindez azonban felülvizsgálatot nem alapoz meg, ezért az indítvány törvényben kizártként történő elutasítását indítványozta.

[14] A Legfőbb Ügyészség 2. számú átiratában a II. r. terhelt védője felülvizsgálati indítványával kapcsolatban kifejtette, hogy annak indokai felülvizsgálatot szintén nem alapoznak meg, a védő a II. r. terhelt bűnösségének kimondását nem a büntető anyagi jog megsértésére hivatkozással vitatta, sokkal inkább az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenységét támadta.

[15] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria – mint törvényben kizártat – a II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát is utasítsa el.

[16] Az I. r. terhelt védője az ügyészség átiratában foglaltakra tett észrevételében lényegében megismételte a felülvizsgálati indítványában foglaltakat.

[17] A Kúria a 2024. december 9. napján kelt Bfv.III.1.123/2024/6. szám alatti végzésével a II. r. terhelttel szemben Bfv.III.1.123/2024. számon indult felülvizsgálati ügyet az I. r. terhelttel szemben Bfv.III.538/2024. számon indult ügyhöz egyesítette.

[18] Az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítvány egyaránt nem alapos.

[19] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szembeni jogi – és nem pedig ténybeli – kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[20] A Be. 650. § (2) bekezdése szerint felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható.

[21] A Be. 659. § (1) bekezdése értelmében a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás irányadó, a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[22] Az I. r. terhelt védőjének elsődleges kifogása szerint az I. r. terhelt nem követett el foglalkozási szabályszegést, cselekvősége legfeljebb diagnosztikai tévedésnek minősülhet, amely büntetőjogi felelősség megállapítását nem eredményezheti. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy az I. r. terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a minősített eset miatt a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével került sor, terhére legfeljebb foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés alapesete róható, ez pedig törvénysértő büntetés kiszabásához vezetett.

[23] A terheltek védőinek indítványa közös álláspontot tartalmazott a tekintetben, hogy a terheltek egyike sem felelős önmagában a sértett halálának bekövetkezéséért, közvetlen (vagy akár közvetett) ok-okozati összefüggés a cselekvőségük és a halálos eredmény között nem igazolható.

[24] A Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével állapították meg a terhelt bűnösségét, míg a b) pont ba) alpontja szerint, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályának megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[25] Nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. és a II. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[26] A Btk. 165. § (1) bekezdése szerint, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból közvetlen veszélynek teszi ki, vagy testi sértést okoz, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A (2) bekezdés b) pontja alapján a büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált okoz.

[27] A bűncselekmény elkövetési magatartása a foglalkozási szabályszegés, amely lehet akár szándékos, akár a kötelezettség elhanyagolásában jelentkező gondatlan magatartás. A szabályszegés megvalósulhat aktív, tevőleges magatartással vagy mulasztással is.

[28] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése (halála), illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár erre lehetősége volt – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége fennáll.

[29] A Btk. 165. §-a szerinti törvényi tényállás ún. keretdiszpozíció, annak tartalmát az egyes foglalkozási szabályok töltik ki. A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott íratlan, szokásszerű szabályai is meghatározhatják.

[30] Az orvos büntetőjogi felelősségének megállapításához a következő feltételek megvalósulása szükséges:

– az orvos foglalkozási szabályszegést kövessen el;

– a foglalkozási szabályszegés bűnösen történjen;

– a szabályszegésnek bűnösen létrehozott következménye (közvetlen veszély) legyen vagy konkrét sérelem (eredmény) következzék be;

– bűnösen létrehozott következmény (eredmény) a foglalkozási szabályszegéssel okozati összefüggésben álljon (közvetlen veszély) legyen vagy konkrét sérelem (eredmény) következzék be.

[31] Jelen ügyben mindezek vizsgálata a következőket jelenti.

[32] Az elsőként eldöntendő kérdés, hogy foglalkozási szabályszegés történt-e.

[33] A foglalkozási szabályok tartalmát írott jogi normák, igazgatási szabályok, rendeletek, utasítások, de a szakma általánosságban elfogadott, íratlan szokásszerű szabályai is meghatározhatják. Ez nem jelenti, hogy a szabályszegések önmagukban, objektíve tesznek felelőssé valakit, ugyanakkor minél veszélyesebb egy adott tevékenység végzése az emberi egészségre, életre, annál nagyobb felelősség hárul az ilyen tevékenységet végző, irányító személyekre, következésképp az ehhez igazodó elvárhatósági szint (szabálykövető magatartás igénye) is egyre magasabb.

[34] Az I. r. terhelt mint szakrendelésen a sértett ellátását végző kezelőorvos munkaköri leírásának megfelelő módon a rá vonatozó általános szakmai szabályok betartásával volt köteles betegeit ellátni.

[35] Az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti azon szakmai szabályt, miszerint térdízület esetében egy alkalommal 1 ampulla diprophos injekció beadása javasolt, egy szokásos kúrát összesen 3 injekció, hetente ismételve tesz ki. A fájdalom és a duzzanat növekedése, rossz közérzet jelentkezése szeptikus ízületi gyulladásra utal, mely esetben a kezelést azonnal fel kell függeszteni, és amennyiben a fertőzés tényét vizsgálatok megerősítik, a preventív, majd a célzott antibiotikus terápiát meg kell kezdeni (elsőfokú ítélet [18] bekezdés).

[36] Emellett a diprophos (bethametason) alkalmazása – többek között – a sértettnél is fennálló magasvérnyomás-betegség, valamint cukorbetegség esetén kifejezetten ellenjavallt, mivel pangásos szívelégtelenséget, a vérnyomás emelkedését, a cukorháztartás felborulását, valamint az injekció helyén lokálisan létrejövő fertőzéses gyulladást, tályog kialakulását, a fertőzésre való hajlam általános növekedését okozhatja, de a diprophos – megfelelő indikáció mellett és a terápiás lehetőségek kimerítését, részletes betegvizsgálatot és a meglévő betegségek kellő mérlegelését (laborvizsgálat, góckutatás, ízületi folyadékgyülem nyerése és vizsgálata) követően történő – ízületbe adásának legkomolyabb szövődményét a szeptikus ízületi fertőzés jelenti (igazságügyi orvosszakértői vélemény 18–19. oldal).

[37] A foglalkozási szabályszegés abban áll, hogy az I. r. terhelt ezeket a szakmai szabályokat, ajánlásokat és kórelőzményi adatokat figyelmen kívül hagyva alakította ki a sértett diprophos kezelését, az injekciókat az előírtnál gyakrabban adta be (3 naponta), az ízületi-gyulladás nem fertőző jellegéről nem győződött meg, illetve a 2. és 3. kúranapon a beteg panaszait és állapotát nem tárta fel, és nem értékelte teljeskörűen. Annak ellenére, hogy a sértett február 14. és 17. napjain is állapotrosszabbodásról, fájdalomról, a duzzanat növekedéséről számolt be, melyet az I. r. terheltnek is tapasztalnia kellett, az injekciós kúrát nem függesztette fel, gennyes fertőzés kialakulásának lehetőségét igazoló vizsgálatot nem kezdeményezett.

[38] Az I. r. terhelt védőjének a felülvizsgálati indítványban hivatkozott kifogása ezzel összefüggésben az volt, hogy az I. r. terhelt csupán egy szakmai ajánlást hagyott figyelmen kívül, illetve neki ez volt a „bevett gyakorlata”.

[39] Ehhez képest a tényállás megállapításának alapjául szolgáló szakvélemény egyértelműen rögzíti a fentiekben körülírt, követendő szakmai ajánlást. A kiegészítő orvosszakértői vélemény szerint nem ismert olyan szakmai irányelv, illetőleg széles körben elfogadott szakmai konszenzus, amely alapján a diprophos injekciós kezelés 7 napnál gyakrabban – jelen esetben 3 naponta – történő adagolása, alkalmazása szakmailag elfogadott, illetőleg a beteg számára kedvező hatású lenne. Ellenben a gyakoribb adagolással egyidejűleg szignifikánsan megemelkedik a mellékhatások előfordulási gyakorisága, a lehetséges szövődmények kockázata (kiegészítő szakvélemény 13–14. oldal).

[40] A szakma szabályai szerint követendő eljárás tehát világos, egyértelmű, melytől az I. r. terhelt nyilvánvalóan eltért.

[41] Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat a következőkre.

[42] A gyógyítás kockázata a beteg életének, egészségének vagy testi károsodásának azt az objektív meglévő, akár előre látható, akár rejtett veszélyét jelenti, amellyel az adott beavatkozás az orvosi foglalkozás szabályainak megtartása mellett járhat.

[43] A gyógyítás (kezelés) büntetőjogi értelemben vett kockázata akkor igényel tehát vizsgálatot, amikor az orvos eltér foglalkozása szabályaitól.

[44] Az Eütv. rendelkezései közül általános előírás, hogy a 77. § (3) bekezdése értelmében az orvost kötelezettség terheli, hogy a beteg egészségügyi ellátása során az ellátásban résztvevőktől általában elvárható gondossággal, valamint a szakmai és etikai szabályok, illetőleg irányelvek, továbbá az egyéb írott és íratlan szabályok betartásával járjon el.

[45] Az Eütv. 129. § (1) bekezdése értelmében a kezelőorvos joga, hogy a tudományosan elfogadott vizsgálati és terápiás módszerek közül – a hatályos jogszabályok keretei között – szabadon válassza meg az adott esetben alkalmazandó, általa, illetve az ellátásban közreműködő személyek által ismert és gyakorolt, a rendelkezésre álló tárgyi és személyi feltételek mellett végezhető eljárást.

[46] A kezelőorvos joga a vizsgálati és terápiás módszerek megválasztása, felelős az általa választott módszerért és annak elvégzéséért, azaz, hogy az a szakmai szabályok szerint történt-e.

[47] Az Eütv. 77. § (3) bekezdése az orvos általános gondossági kötelezettségét fogalmazza meg, míg a 129. § (1) bekezdése a mérlegelés lehetőségéből, kötelezettségéből eredő felelősség alapját teremti meg.

[48] Az I. r. terhelt a sértett kezelőorvosaként a sértett állapotát, a nála jelentkező, 2020. február 11. és 17. napjai közötti időszakban fokozódó tüneteket (intenzív térdfájdalom, bal térdben ízületi folyadék jelenléte, vizesedés, duzzanat növekedése, rossz közérzet) dokumentálta, ismerte a diprophos mellékhatásait, különös tekintettel annak szeptikus hatására. Mindezek ellenére az injekciós kúra folytatása mellett döntött úgy, hogy nem tisztázta az ízületi gyulladás okát, nem zárta ki annak fertőzéses eredetét, azaz a fertőzés feltárása érdekében vizsgálatot nem végzett (laborvizsgálat, góckutatás, ízületi folyadékgyülem nyerése és vizsgálatának elmulasztása), illetve a terápiát nem szakította félbe.

[49] Ilyen állapotromlás esetén a terápia azonnali felfüggesztése lett volna a szakmai protokoll szerinti helyes eljárás (szakvélemény 19. oldal B. pont), ehelyett az injekciók további – és az előírtnál gyakoribb – beadása mellett döntött.

[50] Ez az I. r. terhelt részéről nyilvánvalóan (szándékos) foglalkozási szabályszegésnek tekintendő.

[51] A II. r. terhelt foglalkozási szabályszegése abban rejlik, hogy kezelőorvosként a sértetten tapasztalt jelentős állapotrosszabbodás mellett nem vetette figyelembe – a kórelőzményi adatok fényében sem – generalizálódó szeptikus folyamatot, abba nem avatkozott be, mivel annak felismerését a megfelelő körültekintés hiányában elmulasztotta.

[52] E felismerés elmulasztása, valamint az antibiotikum-terápia megindításának elmaradása mulasztásnak, foglalkozási szabályszegésnek minősül.

[53] Fenti magatartásával hozzájárult a sértett elhalálozásához, amit a bal térdízület gennyes gyulladásának talaján kialakult általános vérmérgezés következményes szeptikus-toxikus shock és többszervi elégtelenség okozott.

[54] Az eljárt bíróság helyesen vette számba a konkrét tevékenység végzéséhez szükséges foglalkozási szabályokat és azt, hogy ezeket a tényállásban írt magatartásukkal a terheltek megszegték, illetve állapította meg azon szabályszegéseket, amelyek alapján a terheltektől mint szakorvosoktól az adott ténybeli helyzetben tanúsított magatartás számonkérhető (másodfokú ítélet [37]–[40] bekezdés).

[55] A foglalkozási szabályszegés mint ok és a bekövetkezett halál mint eredmény közötti ok-okozati összefüggéssel kapcsolatban az alábbiak rögzítendők.

[56] Az elkövető büntetőjogi felelőssége akkor állapítható meg, ha a foglalkozási szabályt szándékosan vagy gondatlanul megszegő tevékenységével okozati összefüggésben áll elő más (mások) életének, testi épségének közvetlen veszélybe kerülése vagy testi sérülése, illetve az elkövető szabályszegő mulasztása folytán – bár lehetősége lett volna rá – nem akadályozza meg a tényállásszerű eredmény bekövetkezését, feltéve, hogy a káros következmény tekintetében gondatlan bűnössége is fennáll (EBH 2007.1586.).

[57] Előre bocsátja a Kúria, hogy az ok-okozat megítélése a törvényi tényállás vizsgálata körébe tartozik. Ennek kétségtelen alapja a bizonyítási eljárás során megvizsgált bizonyítékok – így a szakértői vélemények – tartalma, az ebből levont releváns ténymegállapítás a szabad mérlegelés körébe tartozik. Az okozati összefüggés fennállása pedig – a tényállási elemek hiánytalan megvalósulása körében – már jogi, és nem szakértői értékelés eredménye.

[58] Épp ezért vizsgálható – és nem törvényben kizárt – e kérdés felülvizsgálati eljárásban jogi kifogásként, hasonlóan valamennyi szándékos veszélyeztető bűncselekményhez, ahol a törvényi tényállás eredményt tartalmaz.

[59] A következetes bírói gyakorlat az okozatossági elméletek közül a feltételek egyenértékűségének (conditio sine qua non) elméletét fogadja el. Ennek lényege szerint minden szükséges feltétel ok, vagyis ok az eredménynek minden olyan előzménye, amely nélkül nem következett volna be az eredmény úgy és akkor, mint ahogyan és amikor bekövetkezett (Kúria Bfv.III.423/2021/13.).

[60] Az okozati láncolat büntetőjogi szempontból történő vizsgálatánál, értékelésénél alapvetően az az irányadó, hogy egy adott, végső fokon bekövetkezett jelenség, eredmény szükségszerű következménye-e a jog eszközeivel szabályozott emberi magatartásnak mint oknak.

[61] Az ok és okozat közötti láncolat alakulásában azonban az okként vizsgált emberi magatartáson túl számtalan feltétel és egyéb ok is szerepet játszhat. Így természeti erők, technikai folyamatok, illetve más személyek magatartása is.

[62] A következetes ítélkezési gyakorlat szerint, ha az eredményhez vezető kiváltó okhoz az elkövetőtől független további közreható – ideértve a véletlenszerű – ok társul, az okozati összefüggés nem szakad meg, legfeljebb az okozati kapcsolat lazábbá válik (Kúria Bfv.III.1.025/2022/8.).

[63] Olyan esetben, amikor több elkövető egymáshoz kapcsolódó, s egyben független magatartása, szabályszegése vezet a vizsgált eredményre, az okozati összefüggés meglétét, és annak meghatározó jelentőségét minden egyes elkövető vonatkozásában külön- külön kell vizsgálni.

[64] Ennek során tisztázandó, hogy a foglalkozás szabályainak mindenben megfelelő magatartás esetén az eredmény bekövetkezett volna-e.

[65] A mulasztás okozatosságával összefüggésben kiemelendő, hogy büntetőjogi értékelést a mulasztás (nem tevés) akkor nyer, ha kötelességszegés kapcsolódik hozzá. Az orvosi tevékenységre vetítve ez azt jelenti, hogy az orvos nem tesz meg valamit, pedig kötelessége lett volna megtenni (beavatkozni).

[66] Helyes az első és a másodfokon eljárt bíróság jogi álláspontja a tekintetben, hogy az I. r. terhelt foglalkozási szabályszegésével okozati összefüggésben elindult egy olyan okfolyamat, amely a sértett halálához vezetett.

[67] A fenti megállapításhoz szorosan kapcsolódik a II. r. terheltet érintően az is, hogy aki a tőle függetlenül elindult okfolyamatba nem avatkozik be, bár erre lehetősége és egyben kötelezettsége lett volna, szintén felelős a bekövetkezett eredményért.

[68] „Ámde minden bűncselekmény bűnös jogellenes magatartás. Így tehát valamely emberi cselekmény csak úgy nyer büntetőjogi jelleget, azaz lesz bűncselekménnyé, ha objektíve és szubjektíve is okozatos, vagyis, ha az eredmény az elkövető tevékenységéből és a tevékenység annak alanyi bűnösségéből származik. Hogy tehát valaki valamely bűncselekmény elkövetéséért felelősségre legyen vonható, korántsem elégséges a tevékenység és a jogsértő eredmény közt fennálló objektív kapcsolat, vagyis tisztán okozati összefüggés, hanem éppannyira elengedhetetlen feltétel a szubjektív összefüggés, vagyis az alanyi bűnösség fennforgása is.” (vö. ANGYAL Pál: A büntetőjogi alapfogalmak)

[69] Kétségtelen tehát, hogy a hétköznapi, fizikai oksági kapcsolat és a büntetőjogi okozatosság nem azonos; utóbbi objektíve és szubjektíve is okozatos. Másképpen szólva, objektíve előrelátható, szubjektíve felróható.

[70] Az alanyi oldal vizsgálata körében, azaz a felróhatóság kérdését illetően az alábbiak rögzítendők.

[71] Foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés esetén a szabályszegések nem önmagukban, objektíve tesznek felelőssé, a bűnösség azt jelenti, hogy az alany tehet a bűncselekményt megvalósító magatartás tanúsításáról és a magatartásával előidézett következményekről. Ekként tehet arról, mert az elkövetéskor belátta, felismerte magatartása jellegét és annak lehetséges következményét (eredményét), illetőleg tehet arról, mert beláthatta volna, felismerhette volna cselekménye jellegét, lehetséges következményeit.

[72] A bűnösség tehát a törvényi tényállás tárgyához és tárgyi oldalához (materiális cselekmény esetében az eredményhez) fűződő aktuális pszichikus viszony.

[73] Ez a kapcsolat a rágondolásban fejeződik ki. Az alany akkor bűnös, ha az elkövetési magatartás tanúsításakor rágondol a magatartás jellegére és következményére, és ebben a tudatban mégis végrehajtja. A bűnösség azonban nemcsak az aktív rágondolásban, hanem a rágondolás hiányában is kifejeződhet, tehát, ha az elkövető az eredményt éppen azért okozza, mert nem gondol magatartása lehetséges következményeire, pedig gondolnia kellett volna.

[74] Tudatos gondatlanság, ha az elkövető előre látja magatartása következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. Hanyag gondatlanság pedig, ha azért nem látja előre magatartása következményeit, mert a tőle elvárható körültekintést elmulasztja. Mindkét körülmény, azaz a könnyelműség és a hanyagság egyaránt bírói értékelés alá eső kategória.

[75] Hanyag gondatlanság esetén, éppen a megkövetelt rágondolás hiányáról van szó, a megkívánt és elvárható rágondolás hiánya róható fel.

[76] A rágondolás hiánya a következmény tényleges előrelátásának hiányát jelenti, amikor tehát nincs tudat, viszont kellő figyelem és körültekintés mellett megvan a lehetősége.

[77] A bűnösség megállapítására vonatkozó védői kifogások vonatkozásában arra kell választ adni, hogy volt-e, és ha igen, mi volt a terheltektől elvárható.

[78] Az elvárás lényege bármely emberi magatartás esetén: tartsd uralmad alatt, ne sérts mást. Ez a maximuma a büntetőjog egészének és a jognak is főparancsa.

[79] Azt, hogy a terheltektől milyen figyelem volt elvárható, illetve, hogy a terheltek az elvárható figyelem vagy körültekintés tanúsítása esetén milyen következményt láthattak előre, kétlépcsős gondolati folyamatban fogható meg.

[80] Az első egy objektív mérce, az objektív gondossági kötelesség. E mérce körülhatárolása más akkor, amikor valamely foglalkozás, és más, ha magánemberi viszonylatról, tevékenységről van szó. Ehhez képest fogalmazható meg az e törvényi tényállásra tartozó elvárhatóság.

[81] Ezzel kapcsolatos elvárhatóság pedig az, hogy legyen biztonságos, biztonságos pedig az, ami nem kockázatos a másikra. Nem kockázatos az, ami nem tesz ki közvetlen veszélynek mást.

[82] Közvetlen veszély akkor valósul meg, amikor az élet, testi épség vagy az egészség sérelmének a helyzetre és a személyre konkretizált reális lehetősége jelentkezik; ha pedig a sérelem bekövetkezik, akkor ez értelemszerűen fennáll.

[83] Az I. r. terhelt a sértett kezelőorvosaként tisztában volt a sértett állapotával, a nála jelentkező, 2020. február 11. és 17. napjai közötti időszakban fokozódó tünetekkel (intenzív fokozódó térdfájdalom, bal térdben ízületi folyadék jelenléte, vizesedés, duzzanat növekedése, rossz közérzet), amiket dokumentált, és amelyek szeptikus ízületi gyulladásra utaltak, a diprophos mellékhatásaival, különös tekintettel annak szeptikus hatására. Mindezek ellenére az injekciós kúra folytatása mellett döntött úgy, hogy nem tisztázta az ízületi gyulladás okát, nem zárta ki annak fertőzéses eredetét, azaz a fertőzés feltárása érdekében vizsgálatot nem végzett (laborvizsgálat, góckutatás, ízületi folyadékgyülem nyerése és vizsgálatának elmulasztása), illetve a terápiát nem szakította félbe.

[84] Ilyen állapotromlás esetén a terápia azonnali felfüggesztése lett volna a szakmai protokoll szerinti helyes eljárás (szakvélemény 19. oldal B. pont), amelynek a nem ismeretére alappal nem hivatkozhat.

[85] E foglalkozási szabályszegés egyértelműen az I. r. terhelt számára felróható, amivel közvetlenül veszélyeztette a sértett egészségét, testi épségét.

[86] Mindezek tükrében az I. r. terhelt által a sértett esetében alkalmazott terápia folytatása – az adott ténybeli körülmények mellett – nem volt más, mint a vak szerencsében való bizakodás.

[87] A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének tényállási elemei a fentiek szerint hiánytalanul megvalósultak, nem sértett törvényt az eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt bűnösségére következtetett, és törvényes a cselekmény minősítése is azzal, hogy a bűncselekmény megnevezésekor a gondatlan megjelölés mellőzendő [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont].

[88] A II. r. terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa lényegében a halálos eredmény miatti felelősség megállapítását vitatta az orvosszakértői vélemény tartalmára történő hivatkozással.

[89] Ehhez képest a II. r. terheltet érintően az irányadó tényállás egyértelműen rögzíti a következőket:

– 2020. február 18-án a sértett 9 óra 17 perckor felvételre került a Traumatológiai Osztályra, ahol 14 óra 30 perckor őt a II. r. terhelt bal oldali ízületi gyulladás indikációja miatt megműtötte, ennek során kiürítette az ízületi folyadékgyülemet, amit tömény gennynek véleményezett és a tenyésztésre mintát küldött, az ízületet átöblítette;

– az éjszakai ügyelet során a sértettet megvizsgálta, azonban nagy fájdalmai ellenére antibiotikumos kezelés megindítását nem látta indokoltnak, az éjszaka folyamán fájdalomcsillapítókat adott neki;

– másnap, 2020. február 19. napján reggel 7 óra körüli időben kötést cserélt és gyulladáscsökkentő beadását rendelte el, antibiotikumos terápia megindítása érdekében ekkor sem intézkedett, miközben a sértett állapota rosszabbodott;

– a térdízületi punktátum eredményeként gennykeltő baktérium volt kitenyészthető, mely ténykörülményről a II. r. terhelt legkorábban 11 óra 25 percekor értesülhetett;

– a sértett kora reggel óta bekövetkezett állapotrosszabbodása, gyenge és elesett állapota, vizeletkiválasztás hiánya, véres-savós hólyagok megjelenése, bal lábszár duzzadásának fokozódása, a szervezetben jelen levő gennykeltő baktérium ellenére az antibiotikumos terápiát továbbra sem indította meg, majd 14 óra 30 percet követően a kórházból otthonába távozott.

[90] A II. r. terhelt mulasztásban megnyilvánuló felróhatósága a súlyosabb, halálos eredményért egyértelműen megállapítható, mivel tisztában volt a beteg állapotromlásával, hiszen arról többször a saját szemével is meggyőződött. Az általa előző napon elvégzett beavatkozás során észlelte az ízületi folyadékgyülemet, amelyet tömény gennynek véleményezett, és emellett rendelkezésére álltak a sértett orvosi dokumentációjában rögzített további releváns adatok, majd a tenyésztés eredménye is. A sértett szervezetében jelen lévő gennykeltő baktérium ellenére az antibiotikumos terápiát továbbra sem indította meg, hanem 2020. február 19. napján 14 óra 30 percet követően a kórházból otthonába távozott.

[91] A II. r. terhelt kezelőorvosi tevékenységével kapcsolatban a tőle elvárható gondosság, megfelelő körültekintés hiánya képezte akadályát annak, hogy a beteg kezelése során a helyes döntést meghozza meg, és mindent megtegyen annak érdekében, hogy a sértett állapotromlását megakadályozza.

[92] Ez a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének alapja.

[93] A diagnosztikai tévedéssel összefüggésben felvetett védői észrevétellel kapcsolatban a Kúria rámutat a következőkre.

[94] Az orvosi tevékenység (gyógykezelés) során fellépő esetleges káros következmények nem csupán a foglalkozás szabályainak megszegéséből, hanem abból a tényből is adódhatnak, hogy szinte minden orvosi beavatkozásnak különböző mértékű kockázata van.

[95] Alapvető jelentőségű tehát annak eldöntése, hogy az adott káros következmény szabályszegés folytán jött-e létre, vagy pedig a gyógyítással együtt járó kockázatból ered-e. Ez utóbbi esetben ugyanis az orvos büntetőjogi felelőssége nem állapítható meg.

[96] A diagnosztikus tévedés az orvosi gyakorlatban előfordulhat, lévén, hogy az orvostudomány nem egzakt tudomány. Egyetlen orvos sem szavatolhat sikeres kezelést, és a sikeres kezelés hiánya vagy elmaradása önmagában nem tekinthető elegendő oknak az orvos felelősségre vonásának megalapozásához. A gyógyítás kimenetele nagyban függ a betegben, a betegségben, egyéb körülményekben és az orvos személyében rejlő komponensekből, ezek adják ugyanis az orvos gyógyító tevékenységének specifikumát. Ekként az orvos büntetőjogi felelőssége nem jelentheti a tévedhetetlenség igényét és kötelezettségét.

[97] Amennyiben az orvos nem sért objektív gondossági kötelezettséget, az esetleges sikertelenség vagy éppen káros következmény nem alapozza meg felelősségét. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy nem minden diagnosztikus tévedés vagy hiányosság jelent foglalkozási szabályszegést.

[98] A gondatlan foglalkozási szabályszegést és a diagnosztikus tévedést az határolja el egymástól, hogy ez utóbbi esetén minden eszközt igénybe vett, amely segíti a kórisme felállítását. Ha ezt elmulasztja, nem mentesülhet a büntetőjogi felelősség alól. Más szavakkal az orvos büntetőjogi felelőssége a „hibás” tevékenységért a tévedés felróhatóságán vagy fel nem róhatóságán alapszik.

[99] A kifejtettek alapján egyik terhelt esetében sem merül fel az egyszerű diagnosztikai tévedés lehetősége, mivel a terheltek felróható szabályszegő magatartása folytán nem részesült a sértett a szakma szabályainak megfelelő kezelésben.

[100] Nem sértett törvényt tehát az eljáró bíróság, amikor a II. r. terhelt bűnösségét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségében [Btk. 165. § (1) bek., (2) bek. b) pont] megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[101] A törvényes minősítés mellett felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.

[102] A helyes minősítéshez kapcsolódó törvényi keretek között kiszabott büntetés megváltoztatására törvényi lehetőség nincs.

[103] A Be. 659. § (1) bekezdése szerint a tényállás irányadó, nem támadható a II. r. védő indítványában megjelölt tanúk vallomásainak elfogadásával összefüggő mérlegelési tevékenység, így a felülvizsgálati indítvány e részében törvényben kizárt.

[104] Ekként a Kúria, az I. r. terhelt védője és a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva – miután a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontján túl sem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek felülvizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése szerint hivatalból köteles –, a Be. 660. § (1) bekezdése alapján tanácsülésen eljárva a támadott határozatot az I. r. és a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartotta.