BÜ BH 2025/184

[1] A kerületi bíróság ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek., (4) bek. b) pont] és garázdaság vétségében [Btk. 339. § (1) bek.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 280 óra közérdekű munkára és 250 napi, 1000 forint napi tétel összegű, összesen 250 000 forint pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzbüntetés megfizetésére 5 havi részletfizetést engedélyezett. Emellett rendelkezett a közérdekű munka önhibából történő végrehajtása elmaradásának következményeiről, továbbá a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a Legfőbb Ügyészség a terhelt terhére terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján.

[3] Indokai szerint a bűncselekmények elkövetésekor és azok jogerős elbírálásakor hatályos Btk. 459. § (1) bekezdés 12. pont i) alpontja alapján a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, a szakképzésről szóló törvényben meghatározott esetben az oktató, továbbá a nemzeti felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény oktatója, tanára és tudományos kutatója közfeladatot ellátó személy.

[4] A bűncselekmények elkövetésekor hatályos nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 66. § (2) bekezdése alapján – a fentiekkel összhangban – a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, az óvodai nevelő munka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személy.

[5] Hangsúlyozta továbbá, hogy a bűncselekmények jogerős elbírálásakor hatályos nemzeti köznevelésről szóló törvény 62. § (1) bekezdése a Btk. szempontjából ugyancsak a közfeladatot ellátó személyek körében szabályozta – többek között – a pedagógus, valamint a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazotti státuszban álló személyeket.

[6] Utalt rá, hogy a bűncselekmények elkövetése után és azok jogerős elbírálása előtt, a pedagógus közfeladatot ellátó személy minőségét megalapozó háttérjogi rendelkezés, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény a terhelt cselekvőségének büntetőjogi megítélése szempontjából releváns rendelkezésében változott.

[7] Kitért arra, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvény 66. § (2) bekezdését ugyanis a pedagógusok új életpályájáról szóló 2023. évi LII. törvény 171. § (57) bekezdés 9. pontja 2024. január 1. napjával hatályon kívül helyezte, így ettől az időponttól kezdődően a pedagógus a Büntető Törvénykönyv alkalmazása szempontjából nem minősült közfeladatot ellátó személynek. Erre figyelemmel módosította 2024. március 27. napján a kerületi ügyészség a vádat garázdaság vétségére és könnyű testi sértés bűntettére. Az irányadó tényállás azonban nem hagy kétséget afelől, hogy 1. számú sértett az oktató munka során, a tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban mind az elkövetés, mind pedig az elbírálás idején hatályos Btk. 459. § (1) bekezdés 12. pont i) alpontja alapján közfeladatot ellátó személynek minősült.

[8] Rámutatva a Btk. 2. § (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezésekre, az EBD 2015.B.21. számú döntésre hivatkozással emelte ki, hogy az időbeli hatály vizsgálatakor csak az elkövetéskori és az elbíráláskori anyagi jogszabály alkalmazhatósága merülhet fel, a köztes időben bekövetkezett jogszabályváltozások jelentőséggel nem bírnak. Ezért a pedagógus közfeladatot ellátó személy minőségét a bűncselekmény elkövetése után megszüntető háttérjogszabályi rendelkezésnek nincs jelentősége a terhelt cselekvőségének büntetőjogi megítélésénél, mivel az elbírálás időpontjában az 1. számú sértett ismét közfeladatot ellátó személynek minősül.

[9] Álláspontja szerint az irányadó tényállás alapján rögzíthető, hogy a II. r. terhelt a pedagógussal szemben az iskolai oktató munka ellátása során, a tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban alkalmazott erőszakot, így cselekvősége a Btk. 311. §-ában meghatározott és a Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontja szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének minősül.

[10] Kiemelte, hogy a II. r. terhelt az 1. számú sértettel szembeni cselekvőségét megelőzően a kk. 2. számú sértettet célzó, személy elleni erőszakban megnyilvánuló magatartása a társadalmi együttélési szabályokkal nyíltan szembehelyezkedő, öntörvényű magatartás volt, amely ténylegesen alkalmas a másokban való megbotránkozás vagy riadalom keltésére. Hivatkozva a 34. BK vélemény I. pontjában írtakra, álláspontja szerint a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettével valóságos anyagi halmazatban állóan a II. r. terhelt a garázdaság vétségét is elkövette. Ezzel szemben megjegyezte, hogy e két bűncselekmény mellett a védekezésre képtelen személy sérelmére elkövetett könnyű testi sértés bűntette megállapításának nem lehet helye, minthogy a 14. életévét be nem töltött passzív alany önmagában az életkora folytán nem tekinthető védekezésre képtelen személynek. Az irányadó tényállás pedig nem tartalmaz más olyan körülményt, mely e minősítő körülmény megállapítását indokolttá tenné; a kiskorú sérelmére elkövetett könnyű testi sértés miatt pedig magánindítvány előterjesztésére nem került sor.

[11] Mindezen indokok tükrében – álláspontja szerint – a II. r. terhelt cselekményeinek a jogerős ítélet szerinti minősítése részben törvénysértő. A BH 2024.29. számú eseti döntés tartalmának ismertetésével érvelt a tekintetben, hogy amennyiben a minősítés törvénysértő, akkor mindig vizsgálni kell, hogy a kiszabott büntetés a helyes minősítéshez képest törvényes-e. Az új minősítéshez képest kell vizsgálni az adott büntetés kiszabásának valamennyi törvényi feltételét, nem elegendő magában arra szorítkozni, hogy a téves minősítés alapján kiszabott büntetés a helyes minősítéshez tartozó törvényi kereten belüli-e. A Be. szerinti szabályozás értelme éppen az, hogy a törvénysértő minősítés esetében akkor is szükséges a kiszabott büntetés vizsgálata, ha az a helyes minősítésnek megfelelő büntetési tétel keretén belüli, és a vizsgálat eredményétől függ, hogy a kiszabott büntetés törvénysértővé vált-e.

[12] Kifejtette, hogy a II. r. terhelt esetében jogerős határozatban megállapított minősítés 4 és fél évig terjedő szabadságvesztés kiszabását tette lehetővé. Minthogy az irányadó középmérték 2 év 4 hónap, a Btk. 33. § (4) bekezdése alapján az alkalmazott szankció (pénzbüntetés, közérdekű munka) kiszabása nem ütközött a Btk. kógens előírásába. Amennyiben azonban a II. r. terhelt cselekményeinek minősítésére az indítványban foglaltakkal szinkronban kerül sor, úgy a terhelt cselekményei törvényes minősítésének büntetési tételére, a halmazati büntetés kiszabásának Btk. 81. § (2) és (3) bekezdései szerinti elveire figyelemmel a terhelttel szemben 1 évtől 7 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki, amelynek középmértéke – a Btk. 80. § (2) bekezdésére figyelemmel – 4 év.

[13] Kitért arra, hogy a II. r. terhelttel szemben kiszabott 280 óra közérdekű munka büntetés és a 250 napi tétel pénzbüntetés, amelynek 1 napi tétel összege 1000 forint, cselekményének törvényes minősítése esetén csak a Btk. 82. § (3) bekezdése szerinti enyhítő szakasz alapján szabható ki törvényesen. Ugyanakkor a terhelt cselekményének törvényes minősítésére, önmagában a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének 1 évtől 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendőségében megnyilvánuló kiemelkedő tárgyi súlyára és a terhelt ehhez igazodó alanyi bűnösségi fokára figyelemmel a vele szemben kiszabott büntetés eltúlzottan enyhe, ezért lényeges súlyosítását tartotta indokoltnak.

[14] Ez alapján indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot változtassa meg, és állapítsa meg, hogy a II. r. terhelt bűncselekményei a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétségeként és a Btk. 311. §-ába ütköző közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntetteként minősülnek; a II. r. terhelttel szemben – halmazati büntetésként – a Btk. 85. § (1) bekezdése alapján végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés-büntetést szabjon ki, amelynek végrehajtási fokozatát a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben állapítsa meg; a jogerős ítéletet egyebekben hatályában tartsa fenn.

[15] A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség indítványát változatlan tartalommal tartotta fenn, míg a védő a felülvizsgálattal támadott ítélet hatályában fenntartására tett indítványt a felülvizsgálati indítvány elutasításával egyidejűleg. Érvelése szerint vizsgálni szükséges a vád törvényességén keresztül, hogy az alkalmas volt-e a bírósági eljárás megindítására, melynek jogi indokát a büntető jogszabály időbeli hatályára utalva emelte ki azzal, hogy védence cselekvőségét az elbíráláskor hatályos törvény szerint kérte elbírálni. Ebből adódóan – álláspontja szerint – nem foghat helyt a Legfőbb Ügyészség súlyosítást célzó indítványa, azzal együtt, hogy kérelme pontos indokaival adós maradt.

[16] A felülvizsgálati indítvány – az alábbiak szerint – alapos.

[17] A Kúria mindenekelőtt rögzíti, hogy a Be. 660. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati indítványt tanácsülésen bírálja el, kivéve, ha a terhelt vagy a védő a terhelt terhére benyújtott felülvizsgálati indítvány kézbesítésétől számított 8 napon belül az ügy nyilvános ülésen való elbírálását indítványozza [Be. 660. § (2) bek. a) pont].

[18] Tekintettel arra, hogy a figyelmeztetés után a felülvizsgálati indítvánnyal érintettek közül a védő a nyilvános ülés kitűzését indítványozta, a Kúria a felülvizsgálati indítványt nyilvános ülésen bírálta el.

[19] Az ügyészség felülvizsgálati indítványa a II. r. terhelt terhére irányult, mivel büntetésének súlyosítását célozta.

[20] A bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a terhelt terhére felülvizsgálati indítvány előterjesztésére kizárólag az ügyészség jogosult [Be. 651. § (1) bek.], amelyet a jogerős határozat közlésétől számított 6 hónapon belül terjeszthet elő [Be. 652. § (3) bek.].

[21] Jelen esetben az ügyészséggel az előkészítő ülésen hozott ügydöntő határozat kihirdetéssel történt közlése megtörtént és a Legfőbb Ügyészség felülvizsgálati indítványa ahhoz képest 6 hónapon belül érkezett a Kúriához. Ekként a felülvizsgálati indítvány mind alanyában, mind a határidőn belüli előterjesztésében joghatályos.

[22] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak lefolytatására kizárólag a törvényben meghatározott okokra történő hivatkozással, azok fennállása esetén, az azt alátámasztó indokok megjelölése mellett, a törvényben meghatározott korlátok között kerülhet sor. A törvényben meghatározott felülvizsgálati okok köre nem bővíthető.

[23] Felülvizsgálatnak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt helye van (Be. 648. § a) pont). A büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt felülvizsgálati indítvány terjeszthető elő, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt [Be. 649. § (1) bek. b) pont első fordulat ba) alpont] szabott ki törvénysértő büntetést.

[24] Jelen esetben a felülvizsgálati indítvány egyértelműen megjelölte, hogy a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont első fordulat ba) alpontján alapul, ennek megfelelően a cselekmény jogerős ítéleti minősítését és azon keresztül a II. r. terhelttel szemben kiszabott büntetést támadta.

[25] A jogerős ítéleti tényállás a következőket tartalmazza:

‒ Az I. r. és a II. r. terheltek házastársak, közös kiskorú gyermekeik az elkövetés helyén működő általános iskolába járnak.

‒ A terheltek hatodik osztályba járó lánya a vádbeli napon reggel felhívta édesanyját, hogy padtársa, az ekkor 12 éves sértett megpofozta. A terheltek ekkor az iskolába indultak, hogy elégtételt vegyenek a lányukat ért sérelmen.

‒ Az I. r. és a II. r. terheltek reggel 8 óra 15 perc körüli időben bementek az iskola épületébe, majd berontottak az osztályterembe, ahol az 1. számú tanú tanárnő matematika órát tartott.

‒ A terheltek gyermeke az ajtó felől a második padban ült osztálytársával, az ekkor 12 éves kiskorú 2. számú sértettel, akihez a terhelt azonnal odament és a kiskorú 2. számú sértettet pofon ütötte, amelynek következtében arca kipirosodott és lerepült róla a szemüveg. A II. r. terhelt ezt követően kiskorú 2. számú sértett padja előtt üvöltött és ismét ütésre emelte a kezét, emiatt 1. számú tanú szeretett volna a gyermek védelmére kelni, azonban az I. r. terhelt elé állt és széttárta a karját, hogy a tanárnő ne tudjon a gyermekhez sietni.

‒ A pedagógus ekkor segítségért kiáltott, amit kolléganője, az 1. számú sértett meghallott, és azonnal beszaladt a terembe. 1. számú sértett látta kiskorú 2. számú sértetten az ütés nyomait, továbbá a gyermek és társai is keservesen sírtak és feldúltak voltak a terheltek magatartásától, ezért a még mindig 1. számú tanú útját elálló I. r. terhelt háta mögé kerülve kikapta a gyermeket a padból, és maga mögé állította, hogy megvédje a további bántalmazástól. A II. r. terhelt ezalatt folyamatosan kiabált és szitkozódott, majd odalépett 1. számú sértett elé, aki maga elé tartotta a kezét, hogy védelmezze a gyereket.

‒ A II. r. terhelt megragadta, illetve megrángatta 1. számú sértett karját, aki emiatt kibillent az egyensúlyából és hátratántorodott, de nem esett el. Ezt követően a terheltek ordibálások közepette távoztak a teremből.

[26] A cselekmények helyes minősítése a következők szerint adható meg.

[27] A Btk. 164. § (1) bekezdése rögzíti, hogy aki más testi épségét vagy egészségét sérti, testi sértést követ el. Ehhez képest az irányadó tényállás szerint kiskorú sértettnek pofon következtében arca kipirosodott.

[28] A testi sértés törvényi tényállása tehát megköveteli, hogy az elkövetési magatartás eredménye – a testi épség megsértése – bekövetkezzen, erről azonban a jelen ügyben nincs szó. A kiskorú 2. számú sértett arcának a kipirosodása ugyanis nem tekinthető sérülésnek és – értelemszerűen – nem is társítható hozzá gyógytartam, miként ilyet nem is rögzített az elsőfokú bíróság.

[29] Ehhez képest – az irányadó tényállás szerint – azonban a II. r. terhelt bántalmazását elszenvedő sértett és társai is keservesen sírtak és feldúltak voltak a terheltek magatartása miatt.

[30] A Btk. 339. § (1) bekezdése szerint a garázdaságot az követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.

[31] A garázdaság elkövetési magatartásának három együttes eleme – amit a II. r. terhelt tekintetében mindenképpen vizsgálni kellett – a magatartása erőszakos volta, a kihívó közösségellenessége és a megbotránkozás vagy riadalom keltésére való alkalmassága.

[32] Ennek során a Kúria a jogerős határozatban megállapított, és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás alapján a II. r. terhelt magatartásában a garázdaság valamennyi ismérvét azonosította.

[33] Elsőként nem kétségesen megállapítható, hogy a II. r. terhelt a kiskorú pofonütésekor erőszakot fejtett ki.

[34] Ezt követően alappal rögzíthető az is, hogy a II. r. terhelt az osztályteremben tanúsított és valamennyi ott tartózkodó személy által észlelhető erőszakos magatartása alkalmas volt a riadalom, másként szólva az ijedtség, a rémület, illetve a pánik kiváltására.

[35] Mindezek mellett a II. r. terhelt magatartásának kihívó közösségellenessége sem kérdőjelezhető meg.

[36] Ekörben a Kúria rámutat arra, hogy bár minden bűncselekmény elkövetését a közösségi elvárásokkal való szembefordulás jellemzi, azonban a garázdaság törvényi tényállása ennél többet, az elkövetés kihívó közösségellenességét kívánja meg. Mindez pedig abban jelenik meg, hogy a tényállásszerű elkövetési magatartás a környezetre gyakorolt hatása révén közvetlenül és durván sérti vagy sértheti a közösség nyugalmát. Ezzel egyidejűleg az alanyi oldalon a kihívóan közösségellenes magatartást tanúsító garázda elkövető nyilvánvalóan felismeri azt, hogy a magatartása a közösség nyugalmának feldúlására alkalmas és – ennek ellenére – a tettét e közösségi érdek leplezetlen semmibevételével hajtja végre.

[37] Kiemelendő, hogy az elkövető által kifejtett erőszak esetleges belső, személyes indítéka a garázdaság megállapítását nem zárja ki, mert a közösségi érdekekkel történő nyílt szembeszegülést a személyes motívumból fakadó cselekmény is tükrözheti.

[38] Mindez a jelen ügyben azt jelenti, hogy a II. r. terheltnek az osztályteremben tartózkodó személyek által észlelhető támadása kétségkívül az együttélési szabályokkal való gátlástalan szembefordulását jellemzi, amelynek felismerése a II. r. terhelt tudatában is megjelent.

[39] Ezért a II. r. terhelt testi sértés bűntetteként értékelt, de testi sérüléssel nem járó és kísérletként sem értékelhető cselekménye garázdaság vétségének minősül.

[40] Nem értett egyet a Kúria az 1. számú sértett sérelmére elkövetett cselekmény minősítésével sem.

[41] A Btk. 310. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki hivatalos vagy külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályoz. A Btk. 311. §-a úgy rendelkezik, hogy a Btk. 310. §-a szerint büntetendő, aki az ott meghatározott bűncselekményt közfeladatot ellátó személy ellen követi el. A Btk. 459. § (1) bekezdés 12. pont i) alpontja kimondja, hogy a nemzeti köznevelésről szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus közfeladatot ellátó személy.

[42] A cselekmény elkövetésekor hatályos, a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 66. § (2) bekezdése kimondta, hogy a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott az óvodai nevelő munka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint a pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a büntetőjogi védelem szempontjából közfeladatot ellátó személy.

[43] A cselekmény elbírálásakor – és jelenleg is – hatályos, a nemzeti köznevelésről szóló törvény 62. § (1) bekezdése szerint a pedagógus, valamint a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott az óvodai nevelő munka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint a pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szempontjából közfeladatot ellátó személy.

[44] Alapvetésként rögzíti a Kúria, hogy a büntető anyagi jog időbeli hatályának vizsgálatakor kizárólag az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazhatósága merülhet fel, a köztes időben bekövetkezett jogszabály változások figyelmen kívül maradnak, így azok a jelen ügyben sem bírnak jelentőséggel.

[45] Ekként az 1. számú sértett a II. r. terhelt cselekményének elkövetése idején e jogviszonya keretében, azaz közfeladatot ellátó személyként végezte a pedagógusi feladatát, amely büntetőjogi jogállás az elbíráláskor is ezzel egyező volt.

[46] A Btk. 311. §-a szerinti közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének alapesetét a törvény egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

[47] Az elsőfokú bíróság által alkalmazott Btk. 339. § (1) bekezdése szerinti garázdaság akkor állapítható meg, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A garázdaság vétségét a törvény két évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni.

[48] A közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette mellett a garázdaság nem állapítható meg, ugyanis abba beleolvad.

[49] Egyetértett tehát a Kúria az ügyészi állásponttal abban a vonatkozásban is, hogy az elsőfokú bíróság nem az anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette a II. r. terheltnek a 2. számú sértettel szembeni erőszakos magatartását, ekként a garázdaság vétségeként értékelt cselekményét közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének minősítette.

[50] A Be. 649. § (1) bekezdés első fordulat b) pont ba) alpontja azonban a téves minősítés alapján önmagában nem, csupán akkor teszi lehetővé a felülvizsgálatot, ha a téves minősítés törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte.

[53] A Btk. 311. §-ába ütköző közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének büntetési tétele egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés. A jogerős ítéletben kiszabott közérdekű munka a Btk. 33. § (4) bekezdése alapján akkor szabható ki, ha a büntetési tétel alsó határa nem éri el az 1 évi szabadságvesztést. Ebből következően a jogerős ítéletben kiszabott közérdekű munka büntetés nemében a helyes minősítéshez képest eltúlzottan enyhe.

[54] A kifejtettek alapján a helyes minősítés alapulvételével a terhelttel szemben – a Btk. 82. § (1) bekezdésének, a (2) bekezdés d) pontjának és a (3) bekezdés alkalmazása nélkül – csak szabadságvesztés szabható ki. A büntetés kiszabása körében értékelhető körülményekre figyelemmel – és a Btk. 79. §-ában, valamint a Btk. 80. § (1) és (2) bekezdésében írtakat is szem előtt tartva – nem tartotta lehetségesnek a büntetés Btk. 82. §-a szerinti enyhítését, ezért annak tartamát a büntetési tételkeret alsó értékéhez közelítve állapította meg.

[55] Mindezek alapján a Kúria a II. r. terhelt büntetését – a közérdekű munka mellőzése mellett – 2 év szabadságvesztésre súlyosította.

[56] A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát a Btk. 35. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Btk. 37. § (2) bekezdés a) pontja alapján börtönben állapította meg, és úgy rendelkezett, hogy a II. r. terhelt a Btk. 38. § (2) bekezdés a) pontja alapján legkorábban a szabadságvesztés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[57] A Btk. 85. § (1) és (2) bekezdése alapján, mivel az elkövető személyi körülményeire figyelemmel alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető, a szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette.

[58] A védő nyilvános ülésen előadott, a vád törvényessége vizsgálatának szükségessége körében hangsúlyozott érvelése kapcsán a Kúria a következőkre mutat rá.

[59] A Be. 649. § (2) bekezdés a)–f) pontjai kimerítően sorolják fel azokat az eljárási szabálysértéseket, amelyek miatt a törvény biztosítja a felülvizsgálat igénybevételének a lehetőségét. Ennek alapján a felülvizsgálat csak akkor nyílik meg, ha a sérelmezett eljárási szabálysértés ezen okok között szerepel.

[60] A Be. 649. § (2) bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát nem az arra jogosult által emelt vád alapján hozta meg. Erre az okra hivatkozás kizárólag akkor foghat helyt, ha a vádemelés során az alaki legitimáció hiányzott, vagyis a vádló nem rendelkezett törvényi felhatalmazással a vádemelésre. Azt a védő sem állította, hogy az ügyben az ügyészség – mint a Be. 25. § (1) bekezdése szerinti közvádló – a vád tárgyát képező bűncselekmények kapcsán ne lett volna vádemelésre jogosult.

[61] A Be. 2018. július 1. napján történt hatályba lépése óta a II. r. terhelt védője által felrótt törvényes vád hiánya nem valósít meg felülvizsgálati okot. A vád törvényessége szempontjából annak megalapozottsága – bizonyíthatósága – pedig közömbös, az a büntetőper érdemi kérdése, amelyre a bíróság ügydöntő határozata ad választ.

[62] Mindezekre tekintettel a Kúria – mivel nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, aminek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak helyt adott, és a megtámadott határozatot a korábban írtak szerint, a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján megváltoztatta, míg egyebekben azt a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[63] A felülvizsgálati eljárásban a II. r. terhelt védelmében kirendelt védő járt el, közreműködéséért a Kúria a pártfogó ügyvéd, az ügygondnok és a kirendelt védő részére megállapítható díjról szóló 32/2017. (XII. 27.) IM rendelet 7. § (1)–(3) bekezdéseiben meghatározottak szerint állapította meg a jelenlét és a felkészülés címén járó díjat, melynek viselésére a Be. 664. § (1) bekezdése alapján az állam köteles.