BÜ BH 2025/187

[1] A járásbíróság előkészítő ülésen a terhelt bűnösségére is kiterjedő, váddal egyező beismerő nyilatkozatának elfogadását követően meghozott ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176. § (1) bek.]. Ezért őt 2 év 10 hónap szabadságvesztés-büntetésre és 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte, továbbá 8000 forint összegben vele szemben vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztést börtön fokozatban rendelte végrehajtani. Megállapította, hogy a terhelt a kiszabott szabadságvesztés-büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a bűnjelekről és a bűnügyi költségről.

[2] A törvényszék a terhelt és védője által enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán eljárva végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A bíróság jogerős, vádról rendelkező ügydöntő határozatával szemben a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 648. § a) pontjára és 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapozva, mert álláspontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt vele szemben törvénysértő büntetést szabtak ki. Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 662. § (2) bekezdés b) pontja alapján a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot változtassa meg a javára olyan módon, hogy módosítsa az általa helyesnek tartott minősítésre a bűncselekményt és a törvénynek megfelelő mértékű, jóval enyhébb büntetés kiszabásáról rendelkezzen.

[4] A felülvizsgálati indítvány lényege szerint mind a vádirat, mind pedig a bíróság által megállapított tényállás megalapozatlan volt. A terhelt érvelése alapján a jogerős ügydöntő határozat tényállásában megállapított kereskedési magatartástól eltérően a megtalált kábítószerek a saját fogyasztásának biztosítására voltak nála. A vádiratban foglaltakat több részben megalapozatlanok tartotta, mivel az ügyészség tényről tényre hibásan, helytelenül következtetett, figyelmen kívül hagyott döntő jelentőségű tényeket, körülményeket, a bizonyítékok között önkényesen válogatott. Hivatkozott arra, hogy a Be. 4. § (1) bekezdése szerint a vád bizonyítása a vádlót terheli, míg a (2) bekezdés értelmében a kétséget kizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető a terhelt terhére. Álláspontja szerint a bíróság ítélete is megalapozatlan, mert a váddal egyezően kizárólag a kereskedői tevékenység kapcsán vizsgálódott, ugyanakkor nem végezte el az alapvető elhatárolási feladatokat, és a bizonyított tényekből, azaz a legfoglalt anyagokból helytelenül következtetett a kereskedelmi tevékenységre. Hivatkozott továbbá arra is, hogy indokolási kötelezettségének a bíróság sem első fokon, sem pedig másodfokon nem tett eleget, mert az elhatárolási kérdésekre vonatkozóan nem tartalmaznak az ítéletek részletes okfejtést, ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Arra tekintettel, hogy kétséget kizáró módon nem lehet megállapítani a kereskedést, mint elkövetési magatartást, ezért – állítása szerint – helyesen kizárólag a Btk. 178. § (6) bekezdésébe ütköző bűncselekményt lehetett volna a terhére megállapítani. Mindezek alapján a törvénysértő minősítés törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte.

[5] A terhelt felülvizsgálata alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása a törvényben kizárt.

[6] A Be. XC. Fejezetében szabályozott felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, annak kizárólag a törvényben meghatározott felülvizsgálati okok megjelölésével, a törvényben meghatározott feltételek és korlátok mellett van helye. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető.

[7] A felülvizsgálat mint rendkívüli jogorvoslat, a bíróságok vádról rendelkező jogerős ügydöntő határozatának egyes súlyos, a törvényben meghatározott felülvizsgálati okokban megnyilvánuló jogi, és nem ténybeli hiányosságainak orvoslására szolgál. Azaz az ítélet megalapozottságának, a lefolytatott bizonyítási eljárásnak, a bíróság bizonyítékokat értékelő és mérlegelő tevékenységének, valamint az ennek következtében megállapított tényeknek, illetve a tényből további tényre történő következtetés folytán megállapított tényeknek, végső soron az ezek összességéből összeálló történeti tényállásnak a támadására ebben az eljárásban nincs törvényes lehetőség. A Be. 650. § (2) bekezdése ugyanis kimondja, hogy a felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 659. § (1) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésének, eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó.

[8] A felülvizsgálati indítványban az irányadó tényálláshoz kötöttség olyannyira szigorú szabály, hogy a büntető anyagi jog szabályainak megsértése az alapeljárásban megállapított tényállás alapján lenne elbírálható abban az esetben is, ha a tényállás hiányos, nem kellően felderített és ellentétes az iratok tartalmával (BH 2004.102.), vagy más megfogalmazásban: az alapügyben megállapított tényállás az irányadó, függetlenül attól, hogy az adott tényállás megalapozott-e vagy sem (Kúria Bfv.I.415/2016/7. számú, BH 2016.264. szám alatt közzétett határozat, Kúria Bfv.II.1441/2022/7. számú határozat).

[9] A tényálláshoz kötöttségre figyelemmel, felülvizsgálati eljárásban a jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével, az abban foglalt tényekkel összhangban álló tények alapján vizsgálható. A bűnösség megállapítását, illetve a cselekmény minősítését is az irányadó jogerős ügydöntő határozat alapján kell vizsgálni. Felülvizsgálati indítvány önmagában a felülvizsgálat törvényben meghatározott okának megjelölése mellett sem alapozható az irányadó tényállás támadására, az ott megállapított tényekkel ellentétes tények állítására. Az ilyen felülvizsgálati indítvány alapján felülvizsgálati eljárás lefolytatása törvényben kizárt.

[10] Az elkövetési magatartásra vonatkozó megállapítás kifogásolása olyan módon, hogy az kétséget kizáró módon nem állapítható meg, az irányadó tényállás meg nem engedett támadásának minősül, amelyre felülvizsgálati eljárás nem alapozható. A Kúria egyben utal arra, hogy a terhelt az alapeljárásban az ítéleti tényállásban megállapított tényeket, így elkövetési magatartását sem kifogásolta, és a törvényi figyelmeztetéseket követően a bűnösségét az előkészítő ülésen a vádirat tartalmával egyezően beismerte. A törvényi figyelmeztetés kiterjedt a Be. 500. § (2) bekezdésére is, miszerint a vádlott „a) az előkészítő ülésen beismerheti a bűnösségét abban a bűncselekményben, amely miatt ellene vádat emeltek, és a beismeréssel érintett körben lemondhat a tárgyaláshoz való jogáról, b) ha a bíróság a bűnösség beismerésére vonatkozó nyilatkozatot elfogadja, akkor a vádirati tényállás megalapozottságát és a bűnösség kérdését nem vizsgálja”. A beismerő nyilatkozat elfogadása esetén az ítéleti tényállást – a törvény előírásának értelmében [Be. 565. § (1) bek.] – a vádlotti beismerésnek megfelelően kell megállapítani. Továbbá a Be. 562. § (4) bekezdése szerint, ha a bíróság elfogadta a terhelt bűnösséget beismerő nyilatkozatát és erre alapozva állapította meg a terhelt bűnösségét, az ítélet indokolása az 561. § (3) bekezdés a)–c) és e) pontjában meghatározottakból és a bűnösség beismerésére, a bűnösséget beismerő nyilatkozat elfogadására, valamint az alkalmazott jogszabályokra való utalásból is állhat. E jogi szabályozás értelmében ebben az esetben a bíróság ítélete indokolásának nem kell tartalmaznia a Be. 561. § (2) bekezdés d) pontjában foglaltakat, vagyis azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el. Jelen ügyben az elsőfokú bíróság ennek megfelelően járt el.

[11] Az iratok tartalma alapján ugyancsak tény, hogy az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és védője kizárólag enyhítésért jelentett be fellebbezést, a fellebbezés sem a terhelt bűnösségének megállapítását, sem pedig a megállapított tényállásban foglalt elkövetési magatartást nem sérelmezte, amire a terhelt beismerő vallomásának elfogadására tekintettel a Be. 580. § (2) bekezdése alapján törvényes lehetőségük sem lett volna. E jogszabály szerint ugyanis: „Ha a bíróság a vádlott bűnösséget beismerő nyilatkozatát végzéssel elfogadta, nincs helye fellebbezésnek az ítélet ellen a) a bűnösség megállapítása, illetve b) a váddal egyező tényállás és minősítés miatt.”

[12] Mindezek tükrében a Kúria megállapítja, hogy a felülvizsgálati indítványban foglalt állítások teljes mértékben ellentétesek az eljárás adataival, továbbá a jogerős ítéletben megállapított tényállásban rögzített tényektől is jelentős mértékben eltérnek.

[13] Így az indítvány kifogásolja a bíróság által lefolytatott bizonyítás hiányosságát, azt, hogy a bíróság nem vizsgálta a bizonyítás során az elhatárolás kérdéseit, és azt is kifogásolja, hogy ezeket meg sem indokolta. Ezzel szemben a terhelt az előkészítő ülésen – a törvényi figyelmeztetéseket követően – a bűnösségét a vád tárgyává tett cselekményben, azzal egyezően beismerte, a tárgyalásról lemondott, ennek következtében az ügyben további bizonyítás sem a tényállás tekintetében, sem a bűnösség kérdésében nem folyt, arra a Be. – fent már hivatkozott – szabályai alapján nem volt törvényes lehetőség. Ezen túlmenően az előkészítő ülésen meghozott, a terhelt váddal egyező beismerő nyilatkozatának és tárgyalásról lemondásának elfogadását követően meghozott elsőfokú bíróság ítélete – a Be. már hivatkozott előírásai értelmében – nem tartalmazza és a törvénynek megfelelően nem is kell tartalmaznia a tényállás megállapítására vonatkozó, illetve a terhelt bűnössége megállapításának alapjául szolgáló indokolást, valamint a váddal egyező minősítésre figyelemmel a bűncselekmény minősítésével kapcsolatos indokolást sem.

[14] A terhelt indítványában a tényállásban írt kereskedés alapjául szolgáló elkövetési magatartást tagadja és azt állítja, hogy a kábítószert ő is fogyasztotta. Ez az állítása ellentétes a jogerős ítéletben megállapított és így a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállással, amire a felülvizsgálati eljárásban nincs törvényes lehetőség. Ezen túlmenően az indítvány ebben a részében a terhelt alapeljárásban előadott védekezésével is teljes mértékben ellentétes, mivel a terhelt a bírósági eljárás során sem a tényállást, sem bűnösségének megállapítását, sem a cselekmény minősítését nem vitatta, kizárólag a vele szemben kiszabott büntetéssel összefüggésben, enyhítésért jelentett be fellebbezést.

[15] A felülvizsgálati indítvány a vádirati tényállást is támadja, az abban foglaltakat a nyomozás során lefolytatott bizonyítás támadására, az ügyészség bizonyítékértékelő tevékenységére, a bizonyítékok nem megfelelő figyelembevételére hivatkozással.

[16] A felülvizsgálat alapját azonban kizárólag a bírósági eljárásban vétett – a törvényben meghatározott (Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjában megjelölt [a Be. 607. § (1) bekezdés b) pontjában vagy a Be. 608. § (1) bekezdésében nevesített]) – eljárási szabálysértések képezhetik. Az ügyészségi eljárás során esetlegesen megvalósult eljárási szabálysértések ún. relatív (feltétlen hatályon kívül helyezést nem eredményező) eljárási szabálysértésnek minősülnek, ezért erre hivatkozással e rendkívüli jogorvoslatra nincs törvényes lehetőség.

[17] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a Be. 660. § (1) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva, a terhelt felülvizsgálati indítványát a Be. 656. § (2) bekezdés a) pontja alapján elutasította, mert a felülvizsgálat a törvényben ezen indítvány alapján kizárt.