PK ÍH 2025/19.

A beszámításnak nem feltétele az, hogy az alperes a keresetet elismerő nyilatkozatot tegyen, beszámításnak helye van akkor is, ha a keresetet ellenkérelmében vitatja [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 209. §].

Az elsőfokú bíróság a fellebbezett végzésében az alperes beszámítást tartalmazó nyilatkozatát visszautasította. Határozatában rögzítette, hogy a perben az alperes ellenkérelmet és beszámítást tartalmazó iratot terjesztett elő. A 12. sorszámú végzésében – többek között – határozott beszámítási nyilatkozat előterjesztésére hívta fel az alperest arra figyelemmel, hogy a kérelme eshetőlegessége az ellenkérelemhez mérten nem értelmezhető. Az alperes a kérelmét ezt követően is akként tartotta fenn, hogy a beszámítást tartalmazó iratot arra a nem várt esetre terjesztette elő, ha a bíróság a felperes keresetét akár részben is megalapozottnak találná. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a beszámítást tartalmazó nyilatkozatot a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 210. §-a értelmében a Pp. 206. § (1) bekezdés b) pontja szerint alkalmazandó Pp. 170. § (2) bekezdés e) pontja alapján visszautasította. Megjegyezte, hogy az alperes nyilatkozatának feltételessége szükségtelen is, mivel a beszámítás jogi természetéből adódik, hogy amennyiben az ellenkérelemben felhívott anyagi jogi kifogások alapján a bíróság a keresetet alaptalannak találja, akkor nincs olyan követelés, amelybe az alperes ellenkövetelését beszámíthatná.

A végzés ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és a visszautasítás mellőzése, másodlagosan annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen jogi következtetéseket vont le és megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy az eshetőleges, az ellenkérelem alaposságától függő beszámítás a határozott beszámítási kérelem feltételének nem felel meg. A Pp. – hasonlóan a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénnyel (régi Pp.) összefüggésben kialakult jogirodalomhoz és joggyakorlathoz – továbbra is elismeri az érdemi védekezéshez képest eshetőleges beszámítási nyilatkozat előterjeszthetőségét, vagyis azt az esetet, ha az alperes vitatja a felperes követelésének fennálltát és csak arra az esetre él beszámítási nyilatkozattal, kifogással, ha a bíróság megalapozottnak találná a felperes követelését. Mindemelett rámutatott arra is, hogy a beszámítási nyilatkozat bíróság általi elbírálása – szemben a viszontkeresettel – eleve a kereset elbírálásától függ.

A felperes a fellebbezésre tett észrevételében a végzés helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a Pp. 209. § (1)–(3) bekezdése rögzíti az írásbeli ellenkérelem tartalmi elemeit, mely szerint az ellenkérelemben fel kell tüntetni az alperes alaki és érdemi védekezését. A beszámítást tartalmazó irat előterjesztése azonban tartalmában magába foglalja a felperesi követelés elismerését, mely alapján a két nyilatkozat előterjesztése egymással ellentétes jognyilatkozat megtételét feltételezi.

A fellebbezés alapos.

Az ítélőtábla maradéktalanul osztotta a fellebbezés jogi érveit, azzal összefüggésben az alábbiakra mutat rá.

A Pp. 209. § (1) bekezdése szerint az alperes a felperes követelésével szembeni ellenkövetelését a kereset közlésétől számított negyvenöt napon belül vagy a bíróság által az ellenkérelem előterjesztésére meghosszabbított határidőn belül írásban előterjesztett beszámítást tartalmazó iratban számíthatja be. Ha az alperes írásbeli ellenkérelmet, illetve viszontkeresetlevelet is előterjesztett, a beszámítást tartalmazó iratot legkésőbb ezzel egyidejűleg kell előterjeszteni.

A beszámítás egy „kétarcú jogintézmény”: egyrészt anyagi jogi, másrészt eljárásjogi. A beszámítást a Pp. nem csupán ellenkérelemként és annak részét képező anyagi jogi kifogásként kezeli, hanem a keresethez, viszontkeresethez hasonlóan önálló eljárásjogi jogintézményként szabályozza, ideértve az alaki, tartalmi követelményeket, korlátokat és szankciókat is. Nem változat azonban a törvény azon, hogy a beszámítás a kereset eljárásjogi sorsát osztja (a Pp. miniszteri indokolása). Ebből is látható, hogy a Pp. különbséget tesz a beszámítás anyagi jogi és eljárásjogi vonatkozásai között. Eljárásjogi előírás hiányában értelemszerűen nem feltétele a beszámításnak, hogy az alperes a keresetet elismerő nyilatkozatot tegyen: beszámításnak helye van akkor is, ha az alperes írásbeli ellenkérelmet nem terjeszt elő, és akkor is, ha a keresetet ellenkérelmében egyéb okból is vitatja. Az utóbbi esetben nyilvánvaló, hogy a beszámításra csak akkor kerülhet sor, ha a kereset megalapozatlanságát alátámasztó további érdemi védekezés nem vezet eredményre, mivel a beszámításhoz szükséges a kereseti követelés fennállása.

Az adott esetben az alperes a beszámítási kifogást a fentieknek megfelelően terjesztette elő, kérelmének feltételessége az egyéb érdemi védekezéséhez kapcsolódott. Téves álláspontra helyezkedett tehát az elsőfokú bíróság azzal összefüggésben, hogy a perbeli kérelem az ellenkérelemhez mérten ne lenne értelmezhető.

Az alperes kérelme határozott volt, ezért az elsőfokú bíróság megalapozatlanul utasította vissza a beszámítást tartalmazó nyilatkozatot. Utal az ítélőtábla a Pp. 210. § (1) bekezdése szerinti feltételek kapcsán arra, hogy a beszámítással érvényesített ellenkövetelés „petitum” része egyébként sem azonos a bíróság ítéleti rendelkezésére irányuló határozott kérelemmel, e körben a beszámított ellenkövetelés határozott összegének vagy mennyiségének megjelölése szükséges, a beszámítás alapossága ugyanis a kereset elutasításához vezethet csupán.

A másodlagos jogorvoslati kérelem kapcsán a Pp. 379–380. §-aiban foglalt kötelező hatályon kívül helyezésre vezető okot az ítélőtábla nem észlelt. Egyebekben az alperes sem jelölte meg az ügy érdemére kiható konkrét eljárásjogi szabálysértést, illetve azt, hogy az eljárás megismétlése mely okból lenne szükséges, ezért a Pp. 381. §-a értelmében az elsőfokú végzés mérlegelhető hatályon kívül helyezésére sem volt lehetőség.

A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta és az alperes beszámítást tartalmazó nyilatkozatának visszautasítását mellőzte.