2025. évi XIX. törvény indokolás

A kormány zéró toleranciát hirdetett a kábítószerek ellen. A tudatmódosító szerek terjedése egyre több embert, egyre fiatalabb korosztályt, már a gyermekeket is veszélyezteti. A kábítószer köztudottan súlyosan károsítja az egészséget, megöli az embereket, családokat tesz tönkre, bűncselekményekhez, balesetekhez, a közbiztonság általános romlásához, valamint tragédiákhoz vezet. Ezért cél a kábítószer és az illegális tudatmódosító szerek használatának, terjesztésének és népszerűsítésének teljes felszámolása.

A törvénymódosítások a kábítószer kereskedelem, terjesztés és fogyasztás elleni hatékonyabb fellépés jogszabályi környezetét teremtik meg, többek között a rendészeti és büntetőjogi intézkedésekhez, és a kiskorúak védelméhez szükséges jogszabályok szigorításával.

Ez az indokolás a Magyar Közlöny kiadásáról, valamint a jogszabály kihirdetése során történő és a közjogi szervezetszabályozó eszköz közzététele során történő megjelöléséről szóló 5/2019. (III. 13.) IM rendelet 20. § (2) bekezdés a) pontja alapján az Indokolások Tárában közzétételre kerül.

A kábítószer előállításának, használatának, terjesztésének, népszerűsítésének tilalmával összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény egyes elemeit tekintve új alapokra helyezi, illetve további vívmányokkal egészíti ki a kábítószerekkel és az illegális tudatmódosító anyagokkal szemben folytatott küzdelem terén jelenleg rendelkezésre álló jogi eszköztárat.

Ennek részeként újonnan szükséges meghonosítani a jogrendszerben a kábítószerek forgalmazására szakosodott külföldi weboldalak magyarországi elérésének a hatósági úton történő korlátozásához – vagyis az erre vonatkozó elektronikus adatokhoz való hozzáférés megakadályozásához („blokkolásához”) – szükséges jogintézményi kereteket.

A „kábítószernek” minősülő anyagok kereskedelme és az ehhez történő segítségnyújtás bűncselekmény, amely tevékenységek gyanúja esetén büntetőeljárást kell indítani. A jogsértő internetes tartalmak „blokkoláshoz” szükséges jogi eszköztár a büntetőeljárás keretei között jelenleg is adott, a „blokkolás” lehetőségét ezért kizárólag azokban az esetekben kell újonnan megteremteni, amikor a rendelkezésre álló információk nem elegendőek a büntetőeljárás megindításához, illetőleg a tevékenységért felelős jogalany nem áll magyarországi joghatóság alatt vagy a büntetőeljárás vele szemben történő megindítását a szükséges jogi feltételek hiánya kizárja.

A kábítószer-kereskedelemmel összefüggő internetes tartalmakhoz történő magyarországi hozzáférés „blokkolásának” az alapját a fentiekből következően nem képezheti az a körülmény, hogy a kifogásolt internetes tartalom hozzáférhetővé tétele vagy közzététele bűncselekményt valósít meg, ebben az esetben ugyanis a büntetőeljárás megindításának lenne helye a bűnüldöző szervek tevékenységét meghatározó hivatalbóliság elve alapján.

A kifogásolt internetes tartalmak „blokkolása” továbbá az ott megjelenített tartalom hozzáférhetővé tételének vagy közzétételének a „jogellenes” voltán sem alapulhat, hiszen ugyanez a tevékenység a tartalomszolgáltató személyes joga, a honossága szerinti állam belső joga, illetve a nemzetközi jog irányadó előírásai alapján akár megengedett tevékenységnek is minősülhet, a magyar állam joghatóságának alárendelt fél érintettségének a hiányában ennélfogva a hazai jogi szabályozás szempontjából sem feltétlenül valósít meg bármiféle jogsértést.

A „blokkolás” tárgybeli alapját ennélfogva kizárólag az a körülmény képezheti, miszerint az interneten közzétett tartalom hozzáférhetővé tétele vagy közzététele „lehetőséget teremt a kábítószerként kínált terméknek a külföldről Magyarország területére irányuló szolgáltatásnyújtás keretében történő megszerzésére”.

Mindez a „bűnüldözési szemléletű” szabályozás esetében megszokottaktól merőben eltérő szabályozási logika és hatósági gyakorlat meghonosítását feltételezi, hiszen amíg a bűnüldöző szervek hatósági fellépését kizárólag az adott termék kábítószerként való szakértői azonosításának a megtörténte – illetőleg az e lehetőségre vonatkozó gyanú fennállása – alapozhatja meg, addig az internetes tartalom „blokkolásának” alapjául valamennyi esetben azon körülménynek kell szolgálnia, miszerint az érintett internetes tartalom elérhetővé tétele annak információtartalma alapján a – Magyarországon tiltott – kábítószerként azonosítható anyagokhoz történő hozzáférés lehetőségét hordozza.

A fentiekhez hasonló célt szolgáló mechanizmusok a hazai jogrendszerben jelenleg is léteznek, például a tiltott szerencsejátékok, az illegális dohánytermékek, illetve a hamis gyógyszerek kereskedelmének a hatósági felügyelete terén.

Ezekben az esetekben a hatósági részről jogsértőként azonosított tartalmak „blokkolása” jellemzően két lépésben valósul meg. Első lépésként az erre kijelölt hatóság dönt az adott internetes tartalom jogsértő voltának a megállapításáról és az érintett weboldal(ak) „blokkolásának” a hatósági határozatban történő elrendeléséről. Második lépésként a hozzáférhetetlenné tételt elrendelő hatóság elektronikus úton megküldött értesítése alapján a hatóságnak az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételéről szóló rendelkezését – kizárólag elektronikus úton – a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) közli a hozzáférést biztosító elektronikus hírközlési szolgáltatókkal, továbbá az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvényben (Eht.) meghatározott esetben és módon közreműködik az elektronikus adat ideiglenes és végleges hozzáférhetetlenné tételében.

A tiltott szerencsejátékok esetében már meglévő e szabályozási modellt alapul véve a jelen keretek között végrehajtott törvénymódosítás a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (Rtv.) is meghonosítja az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételének és ideiglenes hozzáférhetetlenné tételének a jogintézményeit, kellően hathatós jogi eszközöket adva ezáltal a rendőrség kezébe a kábítószerként kínált termék megszerzésére lehetőséget teremtő internetes tartalmakhoz való magyarországi hozzáférés hatósági úton történő kiküszöböléséhez. A „blokkolás” ilyen esetben az erről szóló döntésnek a jogsértő tevékenységet végzővel történő közlésére való tekintet nélkül, azonnal végrehajtható.

A kábítószerként kínált termék megszerzésének a lehetőségét hordozó, az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett – Magyarországon elérhető – adatok hozzáférhetetlenné tételét a rendőrség az erre irányuló közigazgatási hatósági eljárás keretei között meghozott határozatával rendeli el, amely határozat kötelezettje valamennyi elektronikus hírközlési szolgáltató.

Az NMHH az Eht. alapján szervezi és ellenőrzi az elektronikus hírközlő hálózat útján közzétett adat rendőrség által elrendelt hozzáférhetetlenné tételének végrehajtását.

A törvény a hozzáférhetetlenné tétel ideiglenes intézkedésként történő végrehajtását is lehetővé teszi abban az esetben, ha a rendőrség a hozzáférhetetlenné tétel elrendelésére okot adó tevékenység megvalósulását észleli és a tevékenység folytatásának megszakítása érdekében az azonnali beavatkozás elkerülhetetlen.

Az Rtv. jelen keretek között végrehajtott módosítása mindemellett továbbá az elektronikus adat hozzáférhetetlenné tételéhez és ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéhez kapcsolódó különös eljárási szabályok törvénybeiktatásáról is gondoskodik, ennek során a hatóság fellépésére okot adó tevékenység Magyarországon kívüli eredetéből származó sajátos szabályozási igényeket is szem előtt tartva.

Az Rtv. módosítása a rendőrség általi biztonsági intézkedés és közbiztonsági őrizetbe vétel újabb esetkörét kívánja megteremteni a kábítószer vagy az új pszichoaktív anyag hatása alatt álló személyekkel szemben, ha a szóban forgó intézkedés foganatosítása az önveszélyes állapot, illetve az anyagi javakat közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet megszüntetése érdekében szükséges, és a közbiztonsági őrizetbe vételre a már ez idáig is létezett törvényi jogcímek alapján nincs jogszerű lehetőség. Biztonsági intézkedésként a rendőr az érintett vagy más élete, testi épsége, illetve egészsége megóvása érdekében intézkedik a közterületen vagy nyilvános helyen tartózkodó, önkívületben lévő, erősen ittas, bódult, illetve módosult tudatállapotban lévő személynek a lakására, kijózanító állomásra vagy egészségügyi intézetbe kíséréséről, illetve szállíttatásáról.

Garanciális megfontolások konklúziójaképpen az intézkedés alkalmazhatóságát a törvény valamennyi esetben a befolyásolt állapot orvos általi megállapításától teszi függővé, szakértői kézbe helyezve ezáltal a kábítószer vagy pszichoaktív anyag által okozott bódultságnak, illetve tudatmódosult állapotnak az alkoholos befolyásoltságtól történő elhatárolását.

A közbiztonsági őrizet ez idáig is létezett alakzataihoz igazodva az intézkedés megengedett tartamát a törvény az újabb esetkör tekintetében is a lehető legrövidebb időre korlátozza, deklarálva, hogy a tudatmódosító szer hatása álló személlyel szemben elrendelt őrizet tartama nem haladhatja meg az intézkedés elrendelésére okot adó állapot fennálltának tartamát. A befolyásolt állapot elmúltával – de az érintett állapotától függetlenül legkésőbb az elrendeléstől számított 72 óra elteltével – az intézkedés alá vont személy haladéktalan szabadon bocsátásáról kell gondoskodni minden olyan esetben, amikor nincs helye a szabálysértési eljárás vagy a büntetőeljárás keretében foganatosított kényszerintézkedés elrendelésének.

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 24. §-ának új (2) bekezdése a kezelőorvos kötelezettségévé teszi a törvényes képviselő értesítését abban az esetben, ha a kiskorú személy kezelése során ennek kábítószeres befolyásoltságáról szerez tudomást. E tájékoztatásból a törvényes képviselő a 16. életévét betöltött kiskorú nyilatkozata alapján sem zárható ki.

A szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól és az ehhez kapcsolódó törvénymódosításokról szóló 1999. évi LXXV. törvény 5. § (1) bekezdés b) pontjának a módosítása a működéssel összefüggő bűncselekmény-elkövetés miatt közbiztonsági érdekből a jegyző által történő ideiglenes üzletbezárás lehetőségét a kábítószerekkel és az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos valamennyi releváns bűncselekményre kiterjeszti.

A kábítószer-bűncselekményekre vonatkozó törvényi rendelkezések szigorításának a jegyében ugyanakkor a módosuló szabályozás az ez utóbbi körbe tartozó bűncselekmények esetében a bezárásról szóló döntéshozatal során – a törvényben meghatározott feltételek teljesülése esetén – kizárja a mérlegelés lehetőségét. Az ideiglenes bezárást így kötelező módon el kell rendelni abban az esetben, ha az üzlet működésével összefüggésben egy éven belül legalább második alkalommal követnek el kábítószer-bűncselekményt. Ilyen esetben a kötelezően elrendelt ideiglenes bezárás tartama nem lehet kevesebb hat hónapnál, ugyanakkor nem haladhatja meg az egy évet.

Az 5. § új (1a) bekezdéseként beépülő rendelkezés mindemellett előírja az ideiglenes bezárás tényét és az erre okot adó kábítószer-bűncselekmény megjelölését tartalmazó írásos tájékoztató közforgalmú üzletbejáratokon – kívülről is jól látható, valamint az illetéktelen személyek által hozzáférhetetlen módon – történő, az ideiglenes bezárás teljes tartamára szóló kötelező elhelyezését.

A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény módosítása hatályon kívül helyezni rendeli az „Új pszichoaktív anyaggal kapcsolatos szabálysértés” elnevezésű szabálysértési tényállást, miután annak elkövetési magatartása beleolvad az egyidejűleg törvénybeiktatandó újabb bűncselekményi tényállásokba, szükségtelenné téve ezáltal az e körbe tartozó magatartások szabálysértésként történő szankcionálását.

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezés új f) ponttal történő kiegészítésnek a célja az, hogy a kábítószer-kereskedői magatartások minél szigorúbb elbírálás alá kerüljenek, az ez idáig hatályban volt szabályozás ugyanakkor csak a többszörös visszaesőkre, illetve az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozóan határozott meg kizáró rendelkezést a feltételes szabadságra bocsáthatóság tekintetében. Indokolt ezért, hogy már két ugyanolyan vagy hasonló bűncselekmény elkövetése esetén, különös visszaesőként is ki lehessen zárni az elkövetőt a feltételes szabadság lehetőségéből.

Jelentős speciális és generális preventív hatással jár a kereskedői típusú kábítószer-bűncselekmények elkövetőivel kapcsolatban alkalmazható elkobzás és vagyonelkobzás hatályának a kiterjesztése. Magának a bűncselekmény elkövetésének az alapvető mozgatórugója a vagyoni haszonszerzés, azonban ha az elkövető a bűnözői tevékenység célját és eredményét jelentő anyagi jellegű eredményeket teljes körűen elveszíti, úgy mindezt valódi büntetésként fogja megélni, ami ráadásul társadalmi szinten is komoly visszatartó erővel bír, továbbá az állampolgárok igazságérzetén is jelentősen javít.

Ennek megfelelően a Btk. 72. §-ának újonnan beépülő (2a) bekezdése lehetővé teszi a kábítószer vagy új pszichoaktív anyag kereskedelme során használt valamennyi dolognak – köztük különösen a kábítószer, az új pszichoaktív anyag, illetve az egyéb tudatmódosító szer szállítására, tárolására alkalmazott járműnek, az illegális anyagok tárolására, feldolgozására, értékesítésére való előkészítésre használt eszközöknek és berendezéseknek, valamint a tárolásra, feldolgozásra, elrejtésére használt ingatlanoknak – az elkobzását.

A kábítószer-fogyasztás, illetve az ahhoz szükséges anyagi javak jogellenes előteremtését célzó bűnelkövetés szigorúbb szankcionálása érdekében a törvény az illegális tudatmódosítószerekhez kapcsolódó újabb minősített esetekkel egészíti ki a módosult tudatállapot fennállása alatt, illetve az anyagi fedezet jogellenes megteremtése érdekében tipikusan elkövetni szokásos bűncselekmények körét, egyes esetekben a szabálysértési alakzatot bűncselekményi tényállássá „felminősítő” körülményként nevesítve a kábítószerrel és az illegális tudatmódosító szerekkel összefüggésben megvalósuló elkövetést.

1. A Btk.-ban szereplő kábítószer-bűncselekmények részbeni újraalkotásának elsődleges célja az egyrészt a kábítószerekkel, másrészt az új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos bűncselekmények büntetőjogi fenyegetettsége terén ez idáig fennállott különbségek megszüntetése. Ennek eredményeképpen tehát a kétféle körbe tartozó illegális szerekkel mint elkövetési tárgyakkal történő visszaélés a továbbiakban azonos tényállási keretek között válik elbírálhatóvá, illetve azonos büntetési tételekkel lesz sújtható.

A módosítás eredményeképpen korlátlanul enyhíthetővé válik azon kábítószer-fogyasztók büntetése, akik hajlandóak megnevezni a hatóság előtt a terjesztőként, illetve kereskedőként közreműködő személyeket.

Mindez a meglévő „kábítószeres tényállások” korábbiaktól részben eltérő logikájú és szerkezeti felépítésű ismételt törvénybeiktatását feltételezi, aminek megfelelően a különböző magatartásfajtákat szankcionálni hivatott egyes tényállások korábbi elnevezése is megváltozik.

2. Az egyes tényállások újraalkotása mellett a módosítás egyúttal az elterelés jogintézményének az alkalmazási feltételeit is leszűkíti annak érdekében, hogy az e lehetőség igénybevételével járó felelősség- és büntetéscsökkenés a továbbiakban ne ösztönözzön az illegális szerek büntetőjogi következmények nélküli fogyasztására.

Ennek érdekében a módosuló szabályozás az elterelés lehetőségét a továbbiakban kizárólag a kábítószert értékesítő személy kilétének a megállapítását lehetővé tevő, illetve az elkövetés körülményeit a hatóság előtt feltáró személyek számára tartja fenn, továbbá deklarálja, hogy e lehetőséggel ugyanazon személy legfeljebb két alkalommal élhet: ezt követően valamennyi esetben a szigorúbb büntetőjogi felelősségre vonással kell számolni.

A Btk. 180. § (1) bekezdésének a jelen törvénymódosítás keretében megállapított c) pontjaként rögzített előírás tehát az elterelés alkalmazhatóságának egyik részfeltételeként azt kívánja meg az érintettől, hogy a terhére rótt bűncselekmény elkövetésével összefüggő valamennyi releváns körülményt a saját legjobb ismereteinek megfelelő valóságtartalommal hozza a hatóság tudomására. Az a személy ezzel szemben, aki az elterelés jogintézménye kínálta kedvezőbb elbírálás reményében mást szándékosan valótlanul nevez meg a bűncselekményben érintett személyként, a Btk. 268. §-ába ütköző hamis vád bűntettét követi el.

Azon túlmenően, hogy segítséget nyújt a drogfogyasztó számára a káros szenvedélyről történő leszokáshoz, e módosítás egyúttal a bűnüldözői tevékenység eredményességét is elősegíti.

3. A Btk. e körben végrehajtott módosítás a fentiek mellett újonnan teremti meg a kitiltás büntetés kábítószer-kereskedőkkel szemben történő alkalmazásának a törvényi lehetőségét is.

A meglévő kábítószer-bűncselekmények körét a módosítás kiegészíti a „Tudatmódosító anyaggal visszaélés” elnevezésű újabb tényállással, amely a kábítószernek nem minősülő, nem emberi fogyasztásra szánt anyagok kóros élvezetszerzés céljából történő kínálását, átadását, forgalomba hozatalát és kereskedelmét hivatott két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettként szankcionálni.

A tényállás szövegében rögzített „ha más bűncselekmény nem valósul meg” kitétel alkalmazásának köszönhetően az újabb tényállás alkalmazási köre nem fog kiterjedni a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet 1. mellékletében a kábítószerek 1. vagy 2. jegyzékén nevesített, 2. mellékletében a pszichotróp anyagok 1. vagy 2. jegyzékén szereplő, illetve 3. mellékletében meghatározott „klasszikus” kábítószerekre, hanem csupán a tudatmódosító anyagok azon további fajtáira, amelyek a bódult, illetve a módosult tudatállapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt – adott esetben más szer hozzáadásával vagy a szerkezetük átalakításával előállított – anyagok köréből kerülnek ki.

A büntetés két év helyett három évig terjedő szabadságvesztés abban az esetben, ha a bűncselekmény elkövetésével a kábítószer több mint tíz személy számára válik hozzáférhetővé. Ezen utóbbi, szigorúbban büntetendő esetkör ilyen szövegezésű beiktatását az a körülmény teszi szükségessé, miszerint a 78/2022. (XII. 28.) BM rendeletben nem nevesített tudatmódosító anyagok esetében a „csekély mennyiség” mértéke – a „klasszikus” kábítószerekkel ellentétben – nem állapítható meg egzakt módon, a súlyosabb megítélést feltételező nagyobb mennyiség meghatározása során ezért az illegális anyag mennyisége helyett kizárólag az ahhoz hozzáférő személyek számát lehetséges alapul venni.

A tényállás harmadik fordulata szerint bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az az elkövető, aki abból a célból, hogy a kóros élvezetéhez másnak segítséget nyújtson, kábítószert forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, feltéve ebben az esetben is, hogy a cselekmény elkövetése nyomán más bűncselekmény – pl. a Btk. 176. §-ába ütköző kábítószer-kereskedelem – nem valósul meg.

A törvény alapvetően változtat a hatályos Btk. „kábítószer” fogalmának a normatív tartalmán, amely fogalom az új szabályozás szerint három különböző elemből épül fel. Továbbra is kábítószernek minősülnek az előzőleg hatályban volt szabályozás szerinti, a jogszabályban meghatározott listákon szereplő „hagyományos” kábítószerek. Kábítószernek minősülnek továbbá az ugyancsak jogszabályban meghatározott listákon feltüntetett, a hatályos rendszer szerinti új pszichoaktív anyagok. Végezetül a „Tudatmódosító anyaggal visszaélés” tényállása, illetve egyes meghatározott, releváns bűncselekmények minősített esetei tekintetében kábítószernek minősülnek a fentieken túlmenően a bódult állapot előidézésére alkalmas, nem emberi fogyasztásra szánt egyéb tudatmódosító anyagok is.

Az ez utóbbi körbe tartozó, nem emberi fogyasztásra szánt tudatmódosító hatású anyagok fontos fogalmi ismérve azonban, hogy a szerkezetüknél, az összetételüknél és a hatásmechanizmusuknál – vagyis a saját meglévő fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságaiknál – fogva, objektív módon és általánosságban legyenek alkalmasak a tudatmódosító hatás előidézésére, függetlenül attól, hogy az elfogyasztásuk az adott személyekből az egyes konkrét esetekben milyen tényleges hatásokat váltott ki.

A Btk. kábítószer-definíciójának a jelen törvénymódosítással elvégzett kiszélesítése tehát e tekintetben nem eredményez elmozdulást a bódult, illetve a módosult tudatállapot kiváltására való alkalmasság törvényalkotó általi megítélésének a terén, ahogyan továbbá az e téren megszilárdult joggyakorlatot sem kívánja a korábbiaktól eltérő fogalmi alapokra helyezni. Éppen ellenkezőleg: az elkövetés megállapíthatósága körében a továbbiakban is kizárólag azt a körülményt kell vizsgálni, hogy maga az elfogyasztott anyag a konkrét mennyiségétől, illetve a fogyasztó egyéni adottságaitól és az elkövetés körülményeitől függetlenül rendelkezik-e bódult állapot, illetve a módosult tudatállapot előidézésére való képességgel.

Ennek megfelelően a Btk. 459. § (1a) bekezdése szerinti új értelmező rendelkezés törvénybeiktatása azon a szilárd szakmai konszenzuson sem változtat, amely az egyes jogszabályi nem listákon még szereplő „designerdrogok” mellett az ún. szipuzáshoz használt szereket (pl. a hígítót) hasonlóképpen természetszerűleg „kábítószernek” tekinti.

Az értelmező rendelkezés szövegezése egyszersmind továbbá azt is kétséget kizáró módon egyértelművé teszi, hogy az emberi fogyasztásra szánt, és ilyenként legális forgalomban kapható anyagok (pl. az alkohol, a dohánytermékek, a gyógyszerek stb.) ezzel szemben továbbra sem tartoznak a Btk. különböző rendelkezéseinek az alkalmazása szempontjából „kábítószernek” minősülő anyagok körébe.

A normaszöveg koherenciáját fenntartani hivatott jogtechnikai jellegű módosítások.

A módosítás megteremti annak a lehetőségét, hogy szándékos bűncselekmény elkövetése miatt elítéltek közösségi jóvátételi program keretében járuljanak hozzá települések fejlődéséhez, közösségek megerősítéséhez.

Különösen indokolt ez a kábítószer előállításával, terjesztésével összefüggő bűncselekmények elkövetői esetében, akik tevékenységükkel rontják a közbiztonságot, hozzájárulnak a lakosság biztonságérzetének csökkenéséhez, nem beszélve arról a befolyásról, amit gyakorolnak a kábítószer fogyasztására rávett vagy kábítószerrel kiszolgált fiatalok családi körülményeinek és jövőjének alakulására.

Ezen káros társadalmi – nemcsak az egyént, de a közösséget is érintő – folyamatok ellentételezéseként, az elítéltek kötelezhetők – akár a bűncselekmény elkövetéséhez kapcsolódó településeken is – közösségi jóvátételi munka végzésére.

A módosítás mind a kábítószer vagy új pszichoaktív anyag kereskedelme bűncselekményt, mind a kábítószer vagy új pszichoaktív anyag birtoklása bűncselekményt újonnan vonja be a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök segítségével üldözhető bűncselekmények körébe.

A büntetőeljárásról szóló 2017. évi CX. törvény (Be.) 234. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezés módosításának célja a „Kábítószer vagy új pszichoaktív anyag kereskedelme” és a „Kábítószer vagy új pszichoaktív anyag birtoklása” elnevezésű bűncselekmények bevonása a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök segítségével üldözhető bűncselekmények körébe, amely lépéstől a törvényalkotó a szóban forgó bűncselekmények eredményesebb jövőbeni felderítését reméli.

A módosítások egy új kényszerintézkedés bevezetését célozzák, amelynek elsődleges célja a kábítószer-fogyasztóvá váló személyek egészségének védelme, valamint ennek érdekében a büntetőeljárás eszköztárának bővítése. Az új intézkedés kizárólag a kábítószer-fogyasztás, illetve ennek érdekében történő kábítószerbirtoklás esetén alkalmazható, és főszabály szerint kötelező jelleggel elrendelendő, amennyiben annak törvényi feltételei fennállnak. A kényszerintézkedés elrendelésére az ügyészség jogosult, ami biztosítja a gyors és hatékony alkalmazását.

Az új kényszerintézkedés csekély fokú korlátozást jelent az érintettek számára. Nem érinti a mozgási és tartózkodási szabadságot, hanem kizárólag jelentkezési és passzív közreműködési kötelezettséget ír elő, a cselekvési szabadságnak csupán kisebb fokú korlátozását valósítva meg. Az enyhébb jogkorlátozásra tekintettel az elrendeléshez a bírósági döntés nem szükséges, azt az ügyészség is elrendelheti, azonban a módosítás a Be. 374. § (1) bekezdés a) pontjának a kiegészítésével biztosítja a közvetlen bírósági felülbírálat lehetőségét.

A módosítás az új kényszerintézkedést törekszik úgy beilleszteni a büntetőeljárási intézményrendszerbe, hogy ne hozzon létre indokolatlan párhuzamosságot más jogintézményekkel. Ezt biztosítja a Be. 295/B. § (1) bekezdés a) pontjában szereplő negatív feltétel, amelynek értelmében az új intézkedés kizárólag olyan esetekben alkalmazható, amikor személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedést nem rendeltek el. A kényszerintézkedés Be. 295/B. § (1) bekezdés b) pontjában írt pozitív feltétele pedig a kábítószer-fogyasztás, illetve a fogyasztási célú birtoklás megalapozott gyanújával szemben támaszt követelményt.

A Be. 295/C. § (1) bekezdésben szereplő, a kényszerintézkedés megszűnésére vonatkozó feltételek, valamint a Be. 295/E. §-ban szereplő alkalmazási határidők alapján az új kényszerintézkedés időbeli hatálya több szempontból is korlátozott, kizárólag a nyomozás folyamatban léte alatt állhat fenn, és annak időtartama maximum három hónap lehet, amelyet az ügyészség egy alkalommal, három hónappal meghosszabbíthat. A kényszerintézkedés megszüntetésére ezen időkereteken belül is sort kell keríteni, ha a Be. 295/C. § (2) bekezdésben meghatározott okok felmerülnek, ezek egyrészt az elrendelés alapjául szolgáló okokkal kapcsolatosak [a) pont], másrészt a bűnmegelőzési célú felügyeletet kizáró párhuzamos kényszerintézkedésekkel [b) és c) pont].

Az új kényszerintézkedés tartalmát tekintve a Be. 295/D. §-a alapján jelentkezési és közreműködési kötelezettségben nyilvánul meg, amelynek keretében a gyanúsítottnak meg kell jelennie és együtt kell működnie a rendőrségi vizsgálatok során. Bár a normaszöveg nem nevesíti, mert a rendőrségi vizsgálat nem büntetőeljárási típusú eljárási cselekmény, de a tisztességes eljárás elvéből következik, hogy az önvádra kötelezés tilalma alapján az érintett nem köteles önmaga ellen terhelő nyilatkozatot tenni a rendőrségi vizsgálat során sem.

Az új kényszerintézkedés egy további fontos eleme, hogy a Be. 295/F. §-a alapján az ügyészség hatáskörébe tartozik nemcsak a kötelezettségek részleges feloldása, hanem azok tartós módosítása is. Ezen túlmenően a gyanúsított – hasonlóan a bűnügyi felügyelethez – bizonyos esetekben egyoldalúan eltérhet a rá vonatkozó kötelezettségektől, amennyiben más, összeütköző kötelezettségek ezt indokolttá teszik. Az ilyen eltéréseket azonban előzetesen jeleznie és utólagosan igazolnia kell.

A Be. 295/G. §-a alapján a kényszerintézkedéssel kapcsolatos kötelezettségek megszegése esetén rendbírság szabható ki, ismételt vagy súlyos megszegés esetén pedig őrizet elrendelésére kerülhet sor. Az őrizet elrendelése esetén azonban vizsgálni kell, hogy fennállnak-e a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések elrendelésének a feltételei. Ilyen lehet például az, ha a bűnmegelőzési célú felügyelet megszegése összefüggésben áll az eljárási jelenléttel vagy a bűnismétlés veszélyével. Amennyiben ezek a feltételek fennállnak, az ügyészség indítványozhatja a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés elrendelését, ellenkező esetben ugyanakkor az őrizetet haladéktalanul meg kell szüntetni.

A Be. újonnan beépülő 689/A. §-a a fiatalkorúak esetében az új kényszerintézkedésre vonatkozó speciális feltételeket tartalmaz. Fiatalkorúaknál a megelőző pártfogás egyes esetekben képes lehet ugyanazokat a célokat betölteni, mint a bűnmegelőzési célú felügyelet. Az indokolatlan párhuzamosság elkerülése érdekében a módosuló szabályozás a megelőző pártfogásnak biztosít elsőbbséget. Ezen túlmenően, ha a bűnmegelőzési célú felügyelet végrehajtása ellentétbe kerül a fiatalkorú helyes irányú fejlődésével, akkor az elsődleges cél mindig a fiatalkorú fejlődésének a biztosítása.

A Be. 705. §-ának az újonnan beépülő (6) bekezdése alapján a katonai büntetőeljárásokban az új kényszerintézkedés nem alkalmazható, mivel az összeegyeztethetetlen lenne a katonai életviszonyokkal. A módosítás ezért kifejezetten kizárja az új típusú kényszerintézkedés katonai büntetőeljárások során történő alkalmazását.

A normaszöveg koherenciáját fenntartani hivatott jogtechnikai jellegű módosítások.

A záró rendelkezések körében törvénybe iktatni szükséges rendelkezések.