PÜ BH 2025/190

[1] Az alperes a felperes élettársának kölcsönfelvétele érdekében 2002-ben közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozattal lemondott a perbeli ingatlant terhelő haszonélvezeti jogáról, a tulajdonosok pedig hozzájárultak ahhoz, hogy az ingatlanra a kölcsönt folyósító bank javára jelzálogjogot jegyezzenek be.

[2] A felperes élettársa a tartozást nem fizette vissza, a felperes pedig – bár az alperes a tartozás visszafizetésére és törölt haszonélvezeti joga visszajegyeztetésére több alkalommal felszólította – az alperestől az ingatlan kiürítését és birtokba adását kérte.

[3] Az ingatlanban a haszonélvezeti jogról történt lemondása óta is folyamatosan az alperes lakik.

[4] A felperes keresete a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 5:9. § (1) bekezdése, 5:21. §-a, valamint 5:36. §-a alapján az ingatlan birtokba adására irányult, álláspontja szerint ugyanis az alperes – ingyenes használati jogának megvonására figyelemmel – jogalap nélkül van az ingatlan birtokában, ezért annak visszaadására köteles. Előadta, hogy a lakással kapcsolatos költségeket ő fizette meg, ez volt az oka a használati jog megvonásának is.

[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, a birtoklása jogcímeként a részére szóban alapított használati jogot jelölte meg, és hangsúlyozta, hogy a felperes előadásával szemben ő viselte a lakás költségeit. Viszontkeresettel élt haszonélvezeti jogának, illetve tulajdonjogának ajándék visszakövetelése címén történő bejegyzése érdekében, viszontkeresetét azonban az elsőfokú bíróság részítéletével jogerősen elutasította.

[6] Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletében rámutatott, hogy a peradatok szerint a felek között létrejött szóbeli megállapodás értelmében az alperes addig használhatja a perbeli ingatlant, amíg a felperes az alperes haszonélvezeti jogát vissza nem jegyezteti. Azt ugyan nem lehetett megállapítani, hogy a felperes a használati jog alperesi gyakorlását milyen feltételek mellett biztosította, azonban a bizonyítékok arra mutattak, hogy a haszonélvezetről való lemondás ellentételezéseként a felperes az alperes javára a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi V. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) keretei között olyan atipikus tartalmú használati jogot alapított, amely kizárólag az újabb haszonélvezeti jog bejegyzésével szüntethető meg, a használati jog egyoldalú visszavonására nincs mód.

[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság helybenhagyó ítélete indokai között az elsőfokú ítélet helyes indokaira utalt. Kitért arra, hogy olyan szerződéses kikötés, miszerint a lakással kapcsolatos költségek az alperest terhelték és fizetési késedelem esetén a használati jogviszony egyoldalúan megszüntethető, nem igazolódott, a használati jog egyoldalú megvonása emiatt nem lehetett alapos. A felperes eljárás szabálytalansága iránti kifogásait ugyancsak nem találta megalapozottnak, rámutatott, hogy az alperes 2024. május 6-án érkezett – elkésettsége miatt hatálytalan – beadványát figyelmen kívül kellett hagyni. A keresetváltoztatás engedélyezéséről történő állásfoglalást megelőzően a felek írásban nyilatkoztak, ezt követően szabályszerűen került sor az elkésett kereset – , illetve fellebbezés változtatás iránti kérelem elutasítására, ezért az ezzel kapcsolatos kifogás is alaptalan. Megállapítása szerint az elsőfokú ítélet orvosolhatatlan formai hiányosságban nem szenved és mérlegelési hiba sem terheli, ekként sem a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 380. § c) pontja, sem a Pp. 279. § (1) bekezdése és a 381. §-a alapján nem volt mód annak hatályon kívül helyezésére. A bizonyítékok együttes értékeléséből az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a haszonélvezeti jogról való lemondás ellentételezéseként létrejövő használati megállapodásra, ami ekként nem szívességi jellegű volt, így egyoldalú megszüntetése kizárt. Megjegyezte: a felperes ugyan a hatályos Ptk.-ra alapította a keresetét, és e tekintetben az elsőfokú bíróság – a keresetnek a régi Ptk. alapján történő helyt adással – az érvényesített jog vonatkozásában a kereseten túlterjeszkedett, mivel azonban a jogállítás tekintetében benyújtott keresetváltoztatás engedélyezése iránti kérelmet a másodfokú bíróság elutasította, a kereset és a fellebbezés ez okból nem vezethetett eredményre.

[8] A jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes kérelmében összefoglalta az első- és a másodfokú ítéletben, valamint az általa benyújtott fellebbezésben foglaltakat, az első- és a másodfokú eljárásban tett előadásait, hivatkozásait pedig fenntartotta. Nézete szerint a másodfokú bíróságnak az elsőfokú ítélet tényállásbeli hiányosságait orvosolnia kellett volna. A tényállásbeli hiányosságok eredményezték az anyagi jogi szabályok téves alkalmazását. Nyomatékosította: az alperes az ingatlanon nem szerzett használati jogot, a kötelmi alapú használati jog megállapításának nincs jogszabályi alapja, annak megállapítására a bizonyítékok teljes körű értékelésének elmulasztásával, a Pp. 279 § (1) bekezdésének és a Pp. 346. § (4)–(5) bekezdésének megsértésével került sor. Az eljárás szabálytalansága miatti kifogását a másodfokú bíróságnak helyt adással kellett volna elbírálnia, a kifogásban előadottak alapján ugyanis a 2024. április 9-i beadványában foglaltak nem voltak mellőzhetők. Mindezek alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte.

[9] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

[11] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

[13] A Pp. 279. § (1) bekezdésének megsértését illetően a Kúria előrebocsátja, hogy az csak abban az esetben vezethet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, ha a bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok értékelését nem végezte el teljeskörűen, ez esetben ugyanis tevékenysége közvetlenül jogszabályt sért [Pp. 279. § (1) bekezdés]. A felperes az ezzel kapcsolatos téves, hiányos eljárást rótta fel a bíróságnak, azzal, hogy ennek következménye volt a téves jogi megítélés, azaz a bíróság által hiányosan megállapított tényállás jogi minősítése. A felperes felülvizsgálati érvelése kapcsán a Kúria rámutat, hogy a felperes nem jelölt meg olyan bizonyítékot, amelyet a bíróságok nem értékeltek, az általa indítványozott bizonyítás mellőzését sérelmezte ugyan, ez azonban nem a Pp. 279. § (1) bekezdésének keretei közé illő eljárási szabálysértés. Az adott esetben a bíróságok az érdemi döntéshez szükséges tényeket a rendelkezésre álló adatok teljes körű figyelembevételével rögzítették, megállapítva, hogy az ingatlant az alperes a haszonélvezeti jog megszűnését követő időszakban is folyamatosan használta. Eltérés a felek között csupán a használat jogi megítélésében mutatkozott, a használat jogcímét, esetleges jogcím nélküliségét minősítették különbözőképpen, ez azonban már a Pp. 279. § (1) bekezdésének további fordulatára, a bíróság meggyőződése szerinti tényállás megállapításra tartozó kérdés. A Pp. 279. § (1) bekezdésének ez utóbbi fordulata – tekintve, hogy közvetlen jogszabálysértés a bíróság szabad mérlegelési tevékenysége révén nem valósulhat meg – csak akkor lehet felülvizsgálat alapja, ha a bizonyítékok mérlegelése nyilvánvalóan okszerűtlenül történt, ami akkor következik be, ha a bíróság által rögzített tényekből kizárólag egyetlen következtetésre lehet jutni és az eltér a jogerős ítéletben foglaltaktól (Pfv.V.21.265/2022/8.). Ebben az esetben a téves mérlegelés a felülvizsgálati eljárásban felülbírálható és – arra irányuló petitum esetén – megváltoztató ítéleti döntés alapja lehet. Az adott esetben viszont a felperes nem a bizonyítékok nyilvánvalóan okszerűtlen mérlegelését, hanem a tényállás téves, a bizonyítékok nem teljes körű figyelembevételén alapuló megállapítását és ebből következő téves minősítését kifogásolta, kérelme pedig kizárólag a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és új eljárásra utasításra irányult. Mivel a kifejtettek szerint a bíróságok a bizonyítékokat teljeskörűen figyelembe vették és az azoknak megfelelő tényeket rögzítették, e hivatkozás alapján – jogszabálysértés hiányában – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye.

[16] Tekintve, hogy a kifejtettek értelmében a jogerős ítélet nem sértett jogszabályt, a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.