BÜ BH 2025/2

[1] A járásbíróság ítéletével fiatalkorú III. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében [Btk. 339. § (1) bek., (2) bek. a) pont] és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. a) pont I. ford.]. Ezért őt – halmazati büntetésül – 1 év fiatalkorúak fogházában végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte, és megállapította, hogy pártfogó felügyelet alatt áll. A szabadságvesztés végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette azzal, hogy a végrehajtás elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett az általa előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség viseléséről.

[2] A kétirányú fellebbezések alapján eljárt törvényszék mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a fiatalkorú III. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A bíróság által megállapított – a felülvizsgálati indítvánnyal érintett II. tényállási pontra, és a fiatalkorú III. r. terheltre vonatkozó – irányadó tényállás lényege a következő.

2016. augusztus 5. napján 4 óra 26 perckor fiatalkorú III. r. terhelt – az ítélet I. tényállási pontjában rögzített garázdaság bűntettének elkövetése után – egy vendéglátó egység teraszán kívül tartózkodott, amikor a helyszínen lévő rendőrjárőr segélykérésére a helyszínre érkezett egy rendőrségi jelzés nélküli Skoda Fabia típusú személygépkocsival a rendőrkapitányság hivatásos állományába tartozó, intézkedésre alkalmas állapotban lévő és civil ruhát viselő, bűnügyi portyaszolgálatot ellátó címzetes rendőr törzszászlós sértett és társa, egy rendőr őrnagy látták, hogy a rendőrtársaik a tömegverekedésben részt vevő csoport tagjai között állnak a szórakozóhely teraszán, háttal a vendéglátó egység előtt álló biztonsági őröknek és portásoknak, és a velük szemben álló személyek támadólag lépnek fel, agresszívan mutogatnak, kiabálnak, a rendőröket hátrálásra kényszerítették. A csoport tagjainak egymást és az intézkedő rendőrök testi épségét közvetlenül veszélyeztető magatartása miatt a rendőrség szolgálati szabályzatáról szóló 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet (a továbbiakban: Rszsz.) 5. § (2) bekezdése alapján a rendőrségen rendszeresített láthatósági átvető mellény felvétele és a szolgálati igazolvány felmutatása nélkül azonnali intézkedésbe kezdtek. A csoportosulás felé haladva a címzetes rendőr törzszászlós sértett a „Rendőrség! A törvény nevében abbahagyni!”, míg a rendőr őrnagy a „Rendőrség! A törvény nevében hagyják abba a verekedést!” felszólítással közelítették meg a tömeget, majd a címzetes rendőr törzszászlós sértett testi kényszert alkalmazva hátulról megragadta a fiatalkorú III. r. és a fiatalkorú IV. r. terheltet, és a szórakozóhely teraszát határoló kerítés mellől a sétányra kivezette őket, mialatt újra határozott hangnemben közölte velük rendőri mivoltát. A címzetes rendőr törzszászlós sértett a fiatalkorú III. r. és a fiatalkorú IV. r. terheltet a testi kényszerből elengedte azzal a céllal, hogy a rendőr őrnaggyal közösen megbilincseli őket. Ekkor a fiatalkorú IV. r. terhelttel szemben kezdett intézkedésbe, akit a sétányon, a vendéglátó egységtől nyugati irányban leállított, „RENDŐRSÉG” felirattal ellátott szolgálati gépjármű felé vezetett, ahol a rendőr őrnaggyal együtt igyekezett megbilincselni. A fiatalkorú III. r. terhelt észlelve az unokatestvérével szemben foganatosított rendőri intézkedést, azért, hogy a fiatalkorú IV. r. terheltet a rendőri intézkedés alól kivonja, a címzetes rendőr törzszászlós sértettet két kézzel a jobb oldalán nagy erővel meglökte. Ennek következtében a sértett azért, hogy az egyensúlyát megőrizze, a fiatalkorú IV. r. terheltet a testi kényszerből elengedte, így a vele szemben megkezdett rendőri intézkedést nem tudta végrehajtani. A címzetes rendőr törzszászlós sértett ezt követően a fiatalkorú III. r. terhelttel szemben kezdett intézkedésbe. Elvezető fogást alkalmazva jobb kézzel megragadta a fiatalkorú III. r. terhelt tarkóját, és bal kézzel ráfogott a bal felkarjára, majd a „RENDŐRSÉG” felirattal ellátott szolgálati gépjármű felé vezette. Ennek során a fiatalkorú III. r. terhelt a címzetes rendőr törzszászlós sértett a bal felkarjára történt ráfogásnál teljesen egészében össze nem zárt bal kezének hüvelykujját megharapta, ezért a sértett a bal kezével a fiatalkorú III. r. terhelt bal felkarját elengedte. A sértett ezt követően a rendőrségi szolgálati gépkocsi elejéhez vezette a fiatalkorú III. r. terheltet, és a bilincselés végrehajtása érdekében megkísérelte őt a gépkocsi motorháztetőjére fektetni, azonban a fiatalkorú III. r. terhelt az intézkedésnek ellenszegülve jobb kezével megtámasztotta magát a motorháztetőn. Az intézkedés helyszínére érkezett a II. r. terhelt, aki a címzetes rendőr törzszászlós sértettet – a rendőri mivoltáról nem tudva – akadályozta a bilincselés végrehajtásában, ezáltal a rendőr sértett a rendőri intézkedést befejezni nem tudta. Végül a fiatalkorú III. r. terheltet a rendőrkapitányság hivatásos szolgálati állományába tartozó rendőr őrmester fogta el, bilincselte meg és állította elő a rendőrkapitányságra. A fiatalkorú III. r. terhelt harapása következtében a címzetes rendőr törzszászlós sértett bal kezének I. ujján, a kézháti oldalon kb. fél cm-es lebenyes sebzése alakult ki, mely 8 napon belül gyógyult. A fiatalkorú III. r. terhelt a fenti magatartásával a címzetes rendőr törzszászlós sértettet jogszerű eljárásában erőszakkal akadályozta.

[4] Az ügydöntő határozat ellen a fiatalkorú III. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontját megjelölve elsődlegesen a bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan a támadott határozat megváltoztatása és enyhébb büntetés kiszabása érdekében.

[5] Indokai szerint a bíróság az ítélet II. tényállási pontjában rögzített cselekmény miatt tévesen állapította meg bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, amely törvénysértő büntetés kiszabását eredményezte, terhére legfeljebb csoportosan elkövetett garázdaság bűntettét lehetett volna megállapítani. A hivatalos személy elleni erőszak bűntettének egyik tényállási eleme, hogy a cselekményt hivatalos személy sérelmére valósítsák meg, az intézkedő rendőrök azonban ugyanolyan ruházatban voltak, mint a szórakozóhely biztonsági emberei, semmilyen megkülönböztető jelzéssel nem hozták tudomására, hogy hatósági személyek, nem tartoztak a Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pontjában meghatározottak körébe sem. Ezért a törvényi tényállás nem valósult meg, a cselekménye nem minősülhet hivatalos személy elleni erőszaknak. Sérelmezte, hogy a téves minősítés törvénysértő ítélethez, és eltúlzottan súlyos büntetéshez vezetett, mert így egy évtől hét év hat hónapig terjedő büntetési tételkeret volt irányadó, míg a helyes minősítés mellett ez három évig terjedő szabadságvesztésre csökkenne. Mindezek alapján az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan a határozat megváltoztatását és enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt nem tartotta alaposnak.

[7] Kifejtette, hogy a fiatalkorú III. r. terhelt az indítványában olyan körülményekre hivatkozott, amelyeket a tényállás nem tartalmaz, eltérő ténybeli alapon kifogásolta a bűnösségének megállapítását, illetőleg indokolta meg a sértett hivatalos személyi minőségében való ténybeli tévedését. Ez pedig felülvizsgálati eljárásban kizárt, nem szerepel ugyanis a tényállásban, hogy a rendőrök ruházatuk alapján nem voltak megkülönböztethetők a biztonsági őröktől, és olyan adatot sem rögzít, hogy a sértettek nem igazolták azt, hogy „hatósági emberek”. Mindez egyúttal értelemszerűen azt is jelenti, hogy az irányadó tényállásban a tévedés megállapításának nincs ténybeli alapja.

[8] Álláspontja szerint az ítéleti tényállás rögzíti valamennyi, a bűncselekmény megállapításához szükséges elemet, a fiatalkorú III. r. terhelt cselekménye a hivatalos személy elleni erőszak bűntettét maradéktalanul kimerítette. A bűnösségére vont jogkövetkeztetés és a bűncselekményének minősítése is törvényes, a törvényes minősítés mellett a büntetés nem vitaható. Mindezekre tekintettel a fiatalkorú III. r. terhelt tekintetében a támadott határozat hatályában fenntartását indítványozta.

[9] A fiatalkorú III. r. terhelt az ügyészség indítványára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat lényegében megismételte.

[10] A fiatalkorú III. r. terhelt felülvizsgálati indítványa nem alapos.

[11] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozattal szemben jogi – nem ténybeli – okból terjeszthető elő. A Be. 648. §-a szerint felülvizsgálatnak csak a bíróság jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozata ellen van helye, és kizárólag a Be. 649. §-ában megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

[12] A felülvizsgálati indítványban a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás nem támadható [Be. 650. § (2) bek.].

[13] A Be. 659. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok ismételt és eltérő értékelésének, valamint bizonyítás felvételének nincs helye, a felülvizsgálati indítvány elbírálásakor a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás az irányadó. Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése nem vitatható. A jogkövetkeztetések helyessége kizárólag az irányadó tényállás alapulvételével vizsgálható.

[14] A Be. 649. § (1) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt, illetve a Btk. más szabályainak megsértésével szabott ki törvénysértő büntetést.

[15] Az indítványozó az ítéleti tényállás II. pontja szerinti cselekvőségének tényállásszerűségét büntethetőséget kizáró okra, tévedésre hivatkozva vitatta, mely miatt cselekménye másként minősül.

[16] A Btk. 20. § (1) bekezdése alapján nem büntethető az elkövető olyan tény miatt, amelyről az elkövetéskor nem tudott.

[17] Ténybeli tévedés esetén a cselekményt azoknak a tényeknek az alapulvételével kell megítélni, melyeket az elkövető felismert; az általa tévesen megítélt vagy fel nem ismert tényeket a cselekmény minősítésekor figyelmen kívül kell hagyni.

[18] Jelentősége az ún. konstitutív erejű tényeknek van, melyek az adott bűncselekmény megvalósulásában, mikénti értékelésében jelentőséggel bírnak.

[19] A személyben való tévedés rendszerint közömbös, mert a bűncselekmény attól függetlenül megvalósul, hogy ki a sértettje. A személyben való tévedés során ugyanis a cselekmény nem veszti el a társadalomra veszélyes jellegét, illetve büntetni rendeltségét, mert a felelősségre vonást eredményező rosszallás alapja maga a tett, és nem az, hogy kinek okozott sérelmet.

[20] Jelen ügyben a sértett hivatalos személy mivoltában való tévedés valóban bizonyulhatna lényegesnek, mivel a fiatalkorú III. r. terhelt arra hivatkozott, hogy abban a hiszemben volt, hogy civil személlyel szemben fejtett ki erőszakot. Ebből következően tévedése folytán egységesen csak a garázdaság bűntette róható fel neki.

[21] A Btk. 310. § (1) bekezdésébe ütköző hivatalos személy elleni erőszak bűntettét az követi el, aki a hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza.

[22] Az irányadó tényállás alapján jelen esetben a hivatalos személy elleni erőszak törvényi tényállás (1) bekezdés a) pont I. fordulatát kell vizsgálni.

[23] A cselekmény jogi tárgya a hivatalos személy jogszerű eljárásának lefolytatása, passzív alanya a jogszerűen eljáró hivatalos személy, akivel szemben az elkövető a cselekményét megvalósítja.

[24] A Btk. 459. § (1) bekezdés 11. pont k) alpontja értelmében a rendőr hivatalos személy.

[25] A bűncselekmény – egyik – elkövetési magatartása az erőszakkal, fenyegetéssel történő akadályozás. Ez alatt értendő minden olyan aktív magatartás, mely az eljárás lefolytatását gátolja, nehezíti, akár annak megvalósítását lehetetlenné teszi, korlátozza a hivatalos személyt mozgásában, cselekvésében.

[26] A Btk. 310. § (1) bekezdés a) pont első fordulata szerinti akadályozásnak erőszakkal (vagy fenyegetéssel) kell megtörténnie. Az erőszak fogalmát a törvény nem határozza meg, de nyilvánvalóan aktív erőkifejtést jelent, amely közvetlen ráhatás a passzív alany testére, és ellentétesen hat a hivatalos személy eljárásával. Az erőszaknak személy, mégpedig a hivatalos személy ellen kell irányulnia. Nem szükséges akaratot bénító erőszak, az akaratot hajlító erőszak is tényállásszerű.

[27] Az akadályozás a hivatalos személy jogszerű eljárásában kell, hogy megtörténjen, a hivatalos személy eljárásának tehát jogszerűnek kell lennie, és a jogszerű eljáráshoz hozzátartozik, hogy erről az állampolgárnak tudomást kell szereznie.

[28] A hivatalos személy működését anyagi és eljárási szabályok határozzák meg, azok jogszerűségét a hivatalos személy intézkedése során az állampolgárok nem mérlegelhetik.

[29] A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha – egyebek mellett – a közbiztonságot, a közrendet sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van [a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. tv. (a továbbiakban: Rtv.) 13. § (1) bek.].

[30] A jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek – ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik – mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható [Rtv. 19. § (1) bek.]. A rendőr jogszerű intézkedésének való ellenszegülés esetén a törvényben meghatározott intézkedések és kényszerítő eszközök alkalmazhatók [Rtv. 19. § (2) bek.].

[31] A rendőrt az intézkedés során – a törvényhely a) pontjában írt módján kívül, vagylagosan – szolgálati igazolványa és azonosító jelvénye igazolja [Rtv. 20. § (1) bek. b) pont]. Ezzel összhangban az Rszsz. 5. § (1) bekezdés második mondata szerint a polgári ruhában intézkedő rendőr az intézkedés megkezdése előtt szolgálati igazolványát és azonosító jelvényét felmutatja.

[32] Ugyanakkor, ha a rendőr szolgálati igazolványának vagy azonosító jelvényének felmutatása az intézkedés megkezdése előtt veszélyeztetné az intézkedés eredményességét, úgy azt az intézkedés befejezésekor köteles felmutatni [Rtv. 20. § (3) bekezdés második mondat], illetőleg a rendőri intézkedés eredményességének veszélyeztetésére figyelemmel az intézkedés megkezdése előtt a szolgálati igazolvány és az azonosító jelvény felmutatása akkor mellőzhető, ha az intézkedés megtételét lehetetlenné teszi, vagy annak eredményességét aránytalan mértékben veszélyezteti [Rszsz. 5. § (2) bek.]. Ha az intézkedés alá vont a rendőr felszólításának nem tesz eleget, az intézkedő rendőr „A törvény nevében!” felszólítással figyelmezteti, hogy szigorúbban lép fel [Rszsz. 5. § (3) bek.].

[33] Az intézkedés érdemi jogszerűségét – leszámítva azt, amikor az intézkedő eljárása minden mérlegelés szükségessége nélkül és félreismerhetetlenül, kétséget kizáró határozottsággal jogszerűtlennek mutatkozik (BJD 4935., BJD 4937., BJD 6039.) – az intézkedéssel érintett személy nem mérlegelheti, legfeljebb utóbb sérelmezheti.

[34] Az eljárás jogszerű, ha a büntetendő cselekményt tanúsító személlyel szemben fellépő személy intézkedésre jogosult, s ezen jogosultságát a vele szemben álló számára felismerhetővé is teszi.

[35] Az indítványozó tehát azt sérelmezte, hogy a hivatalos személy elleni erőszak bűntettében bűnössége azért került törvénysértően megállapításra, mert nem tudott arról, hogy hivatalos személyekkel áll szemben, ezért esetében nincs helye a hivatalos személy elleni erőszak bűntette megállapításának.

[36] Az irányadó tényállás e körben az alábbi releváns megállapításokat tartalmazza:

– az ítélet I. tényállási pontjában rögzített, az egymással szembenálló terhelti csoportok közötti verekedésnek a helyszínre érkező rendőrjárőrök vetettek véget azzal, hogy a két csoport közé beálltak a szórakozóhely teraszán, háttal a vendéglátó egység előtt álló biztonsági őröknek és portásoknak;

– a fiatalkorú III. r. terhelt az I. tényállásban rögzített bűncselekmény elkövetése után a vendéglátó egység teraszán kívül tartózkodott, ekkor érkeztek a helyszínre a társaik segélykérésére a rendőrkapitányság hivatásos állományába tartozó címzetes rendőr törzszászlós és a rendőr őrnagy, akik bűnügyi portyaszolgálatot láttak el, civil ruhát viseltek, és intézkedésre alkalmas állapotban voltak;

– A címzetes rendőr törzszászlós sértett és a rendőr őrnagy észlelte, hogy a járőrökkel szemben álló személyek támadólag, agresszíven, a rendőröket hátrálásra kényszerítve lépnek fel, a csoport tagjainak egymást és az intézkedő rendőrök testi épségét közvetlenül veszélyeztető magatartása miatt a rendőrségen rendszeresített láthatósági mellény felvétele és a szolgálati igazolvány felmutatása nélkül azonnali intézkedésbe kezdtek;

– a csoportosulás felé haladva a „Rendőrség! A törvény nevében abbahagyni!”, illetve a „Rendőrség! A törvény nevében hagyják abba a verekedést!” felszólítással közelítették meg a tömeget, majd a címzetes rendőr törzszászlós sértett testi kényszer alkalmazásával a terhelteket hátulról megragadta és a fiatalkorú III. r., illetve a fiatalkorú IV. r. terheltet a sétányra kivezette, mialatt újra határozott hangnemben közölte velük rendőri mivoltát;

– amikor a fiatalkorú III. r. terhelt észlelte, hogy a címzetes rendőr törzszászlós sértett a fiatalkorú IV. r. terheltet a sétányon leállított „RENDŐRSÉG” felirattal ellátott szolgálati gépjármű felé vezeti, azért, hogy a fiatalkorú IV. r. terheltet a rendőri intézkedés alól kivonja, a címzetes rendőr törzszászlós sértettet két kézzel a jobb oldalán nagy erővel meglökte; a sértett ennek hatására egyensúlyát vesztve a fiatalkorú IV. r. terheltet a testi kényszerből elengedte, és a vele szemben megkezdett intézkedést nem tudta végrehajtani;

– e magatartására tekintettel a sértett a fiatalkorú III. r. terhelttel szemben intézkedésbe kezdett, és testi kényszerrel igyekezett a „RENDŐRSÉG” felirattal ellátott szolgálati gépjárműhöz vezetni; ennek során a fiatalkorú III. r. terhelt a sértett bal hüvelykujját szándékosan megharapta, mire a sértett a fiatalkorú III. r. terhelt bal felkarját elengedte;

– a fiatalkorú III. r. terhelt a gépjárműnél a megbilincselésnek ellenszegült, a jobb kezével a motorháztetőn a kezét megtámasztotta.

[37] A Kúria utal arra, hogy a felülvizsgálati eljárásban az irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolásának bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált cselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős (EBH 2013.B.2., BH 2015.216.I., BH 2006.392.).

[38] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a fentieken túl tartalmazza, hogy

– a civil ruházatot viselő címzetes rendőr törzszászlós sértett és a rendőr őrnagy hangos kiabálással hozták a jelenlevők tudomására, hogy rendőrök, és rendőri intézkedés zajlik;

– a sértettek a helyszínen a szükséges hangerőt alkalmazták a rendőri intézkedés biztonságos befejezhetősége érdekében;

– a fiatalkorú III. r. terhelttel közvetlen közelről is közölte a címzetes rendőr törzszászlós sértett, hogy ő rendőr, ennek ellenére a fiatalkorú III. r. terhelt nem állt le, tovább folytatta a rendőr intézkedésének akadályozását, végül az ujját is megharapta.

[39] Felülvizsgálatban a felülbírálatnak egyaránt tárgya a tényállásszerűség és a bűnösség kérdése. A tényállásszerűség az úgynevezett tárgyi okozatosság, a bűnösség pedig az úgynevezett alanyi okozatosság. A kettő együtt adja ki, hogy az elkövető tehet arról, amit a terhére róttak, amivel vádolják, mert van olyan külvilágbeli magatartása, ami a büntetőtörvényi tényállás szerinti elkövetői magatartás (mint szükséges ismérv a tárgyi oldalon); és mert tehet az ilyen magatartás tanúsításáról. Ez utóbbi az anyagi jogi bűnösség elengedhetetlen alapja, ami az alany tudati, gondolati világával függ össze (és mint ilyen, szükséges ismérv az alanyi oldalon).

[40] Az elkövető tudatának tartalma törvényi tényállási elem, az ún. alanyi okozatosság: a tárgyi oldal elemeinek (elkövetési magatartás, eredmény stb.) külvilágban való megnyilvánulása, ténybelisége és az elkövető ahhoz való akarati viszonyulása.

[41] Ez a viszonyulás az elkövetőn belüli, külvilágtól elzárt. Ezért az elkövetési magatartásról (eredményről) való, tudatban előzetesen, illetve egyidejűleg meglévő képzet mindig csak valamely külvilágban megjelenő, illetve fizikai mérhető tényből következtetéssel ragadható meg, s mint ilyen, ténykérdés. Ebből a szándékosságra, gondatlanságra, illetve annak mikéntjére, s a bűnösségre vont következtetés jogi értékelés, ami jogkérdés.

[42] A tudati – és más tények – megállapításától el kell különíteni a megállapított tények jogi értékelését, ami a valónak már elfogadott fizikai és tudati tényeknek a jogi normával történő egybevetése, a törvény szövegének való megfeleltetése. Ennek eredménye pedig már jogi fogalmak formájában jelenik meg. A kettő közti kapcsolatot az teremti meg, hogy ha az irányadó tényállás valamelyik külvilágból megjelenő tényt és abból vont ténybeli következtetést egyaránt rögzíti, és utóbbi helyes, akkor a jogi értékelésnek s ekként a törvényi tényállás adott eleme megállapításának alapja van.

[43] Az elkövető tudatának vizsgálata perdöntő, a tudatra vont következtetés alapja ténybeli.

[44] Ehhez képest az irányadó tényállás alapján kizárt a fiatalkorú III. r. terhelt tévedésére vonatkozó hivatkozása.

[45] Az eljárt bíróság részletesen számba vette mindazon körülményeket, amelyek a fiatalkorú III. r. terhelt tudattartalmára vont egyértelmű következtetés levonására alkalmasak voltak. Ekként a felülvizsgálati indítványban írtakkal szemben az ítéleti tényállás hiánytalanul tartalmazza azokat a tényeket, amelyek szerint tudta, hogy vele (és társával) szemben rendőr, azaz hivatalos személy intézkedik.

[46] Mindezen ténybeliség mellett a tévedésre történő hivatkozás alaptalan.

[47] Nem sértett tehát törvényt az eljárt bíróság, amikor a fiatalkorú III. r. terhelt bűnösségét hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [Btk. 310. § (1) bek. a) pont I. ford.] is megállapította, és törvényes a cselekmény minősítése is.

[48] A törvényes keretek között kiszabott büntetés mértéke pedig a felülvizsgálati eljárásban nem vitatható.

[49] A Kúria a kifejtettekre tekintettel – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, amelynek vizsgálatára a Be. 659. § (6) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a fiatalkorú III. r. terhelt tekintetében a Be. 662. § (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.