BÜ BH 2025/206

Az ugyanazon személy által különböző elkövetői alakzatban megvalósított költségvetési csalás nem alkot törvényi egységet, ekként a más elkövetői alakzatban történt korábbi elítélés res iudicatát nem alapoz meg [Be. 4. § (7) bek., 637. § (1) bek. b) pont].

[1] Az alapügyben a törvényszék ítéletével – mely az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével emelkedett jogerőre – a terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. a) pont], valamint folytatólagosan, bűnsegédként elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a terhelt legkorábban a szabadságvesztés-büntetésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A jogerős ítélet ellen a terhelt a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján perújítási indítványt terjesztette elő arra hivatkozással, hogy cselekményét a törvényszék, illetve az ítélőtábla mint másodfokú bíróság korábbi ítéletével már elbírálta. Ezen ítéleteivel a bíróság a terheltet közvetett tettesként elkövetett költségvetési csalás bűntette [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. a) pont], 3 rendbeli csalás bűntette [Btk. 373. § (1) bek., (2) bek. b) pont bc) alpont, (6) bek. b) pont], felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette [Btk. 342. § (1) bek. c) pont], valamint 8 rendbeli – 6 esetben folytatólagosan elkövetett – hamis magánokirat felhasználásának vétsége (Btk. 345. §) miatt halmazati büntetésül 7 év börtönbüntetésre, 7 év közügyektől eltiltásra és 5 év időtartamra a gazdasági társaság vezetői tisztségétől eltiltásra ítélte.

[3] Az ítélőtábla végzésével a terhelt által előterjesztett perújítási indítványt – mint alaptalant – elutasította.

[4] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terhelt jelentett be kézbesítési íven, majd írásban indokolt fellebbezést.

[5] A fellebbezés írásbeli indokolásában a perújítási indítványában, illetve az ügyészi nyilatkozatra tett észrevételében foglaltakat megismételve azt hangsúlyozta, hogy a vele szemben meghozott két jogerős ítéletben az elítélések tárgyát képező cselekmények egy folyamat részei voltak, amelyek során csak a legfelső szinten elhelyezkedő cég volt eltérő, egyébiránt ugyanazon gazdasági társaságok felhasználásával valósultak meg a cselekmények, és miután a költségvetési csalás sértettje ugyanaz, a bűncselekmények természetes és törvényi egységet alkotnak, melyek egy eljárásban való elbírálása kötelező. Miután az egy eljárásban történő elbírálás feltételei adottak voltak, a támadott végzéssel érintett jogerős ítélettel szemben – hivatkozva a 8/2024. Jogegységi határozatra, a 6/2009. Büntető jogegységi határozatra és az EBH 2019.B.6. eseti döntésre – perújításnak van helye.

[6] Mindezek alapján a támadott végzés hatályon kívül helyezését és az ítélőtábla új eljárásra utasítását vagy a perújítás elrendelését indítványozta.

[7] A Legfőbb Ügyészség átiratában a terhelt fellebbezését alaptalannak tartotta és egyetértve a fellebbezéssel támadott végzés indokaival, annak helybenhagyását indítványozta azzal, hogy miután a részesi elkövetői alakzatokkal megvalósított költségvetési csalások az egyéb feltételek fennállása esetén sem alkotnak törvényi egységet, az elutasításra törvényesen került sor.

[8] A terhelt fellebbezése nem alapos.

[9] A perújítás a büntetőeljárási törvényben meghatározott olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a jogerős ítélettel befejezett ügyben kizárólag a törvényben meghatározott okból megengedett. A perújítás alapjául szolgáló okokat a Be. 637. § (1) bekezdése tételesen felsorolja. E felsorolásból kitűnően a perújítás az alapügyben meghozott jogerős ítélet ténybeli hibájának kiküszöbölését szolgálja, nem pedig a jogi kifogás lehetőségét biztosítja.

[10] Az ítélőtábla a terhelt által előterjesztett perújítási indítvány tartalmára és az ezzel összefüggő jogerős elítélésekre vonatkozó adatokat iratszerűen rögzítette és törvényesen jutott annak megállapítására is, hogy az indítvány alapján a perújítás megengedhetőségének helye nincs, döntésének pedig maradéktalan indokát is adta, külön kitérve a terhelti indítvánnyal érintett és az indítvány által is hivatkozott jogalkalmazási kérdésekre és érvekre, különös tekintettel a 6/2009. Büntető jogegységi határozatra és a 8/2024. Jogegységi határozatra is.

[11] A perújítási indítvány által megjelölt perújítási ok, a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja szerint az, ha a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős, a vádról rendelkező ügydöntő határozatot hoztak. Mindez azt jelenti, hogy a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontja alapján kell a jogerős határozatot megtámadni, ha az egy korábbi bírói döntéshez fűződő jogerőhatást sért. Ide azok az esetek tartoznak, amikor a két bírósági határozattal elbírált cselekmények a tettazonosság körébe tartoznak, továbbá, ha az egyébként eltérő helyen, időben megvalósított cselekmények természetes vagy törvényi egységet képeznek, és ennek az egységnek különböző részcselekményei tekintetében kerül sor több önálló ítélet meghozatalára. Ilyenkor az utóbb meghozott határozatnak a Be. 637. § (1) bekezdés b) pontján alapuló perújítás keretében történő hatályon kívül helyezését és az eljárás ítélt dolog címén történő megszüntetését követően kerülhet sor – a jogosult által a terhelt terhére előterjesztett indítvány esetén – a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján annak vizsgálatára, hogy a cselekményösszesség egészének ismeretében indokolt-e a terhelttel szemben lényegesen súlyosabb joghátrány alkalmazása.

[12] A terhelti indítvány – értelemszerűen – a perjogi helyzet feloldásának első lépésére, az indítvány szerint az ügyben utóbb hozott határozat hatályon kívül helyezésére és az eljárás megszüntetésére irányult. Eredményre akkor vezethetett volna, ha a két ügyben valóban ugyanazon cselekményegység különböző részcselekményei kerültek volna külön-külön elbírálásra.

[13] A költségvetési csalás bűncselekménye törvényi egység. A törvényi egység a bűncselekmény egység egyik fajtája, mégpedig hagyományosan az, ha az egyébként önmagában véve külön-külön (akár ugyanaz, akár más) bűncselekmény törvényi tényállásának megvalósítása nem halmazatot, hanem egy bűncselekményt képez. Az egyébként önálló bűncselekményi tényállásokat, amelyeket az adott cselekmény vagy cselekmények megvalósítanak, a törvény egyesíti egy bűncselekménnyé.

[14] Az ítélőtábla az EBD 2017.B.13., az EBH 2019.B.6. számú eseti döntésekre és a jogalkotói célzatra hivatkozással helytálóan utalt a Btk. 396. §-ában meghatározott költségvetési csalás összefoglalt bűncselekmény jellegére. A jogalkotó a Különös Részben létrehozott ezen törvényi egységgel olyan, akár egymással össze nem függő cselekményeket olvasztott egyetlen bűncselekmény tényállásába, amelyek esetében az ugyanazon elkövető által meghatározott költségvetések sérelmére elkövetett, akár térben és időben is elkülönülten végrehajtott, sőt akár egymással tárgyi összefüggésben sem álló költségvetést károsító cselekmények értékelését rendelte egyetlen bűncselekmény-egységként megítélni.

[15] Mindez azt jelenti, hogy a költségvetési csalás bűntette az azzal érintett adónemek, bevallási időszakok számától független, az is teljességgel közömbös, hogy a terhelt az elkövetési magatartást hány adójogviszony keretében tanúsította; ekként feleslegesen igyekezett a terhelt a két ügyben elbírált magatartások közötti tárgyi összefüggést bemutatni, mert a cselekményegységhez még csak az sem szükséges. Ugyanazon elkövetőnek tettesként elkövetett költségvetési csalási cselekményei ugyanis, függetlenül attól, hogy azt hány gazdasági társaság keretében valósította meg, egy rendbeli egységet képeznek. A hangsúly ugyanakkor – és a terhelt ennek nem tulajdonított jelentőséget, annak ellenére, hogy azt maga is idézte – a tettesi elkövetésen van. Törvényi egységet ugyanis csak törvényi tényálláson belüli magatartás, azaz tettesi cselekmény teremt. A bűnrészességre mint tényálláson kívüli magatartásra törvényi egységet alapozni nem lehet.

[16] A terhelt pedig – amint azt az indítványa, az észrevétele, de még a fellebbezése is helyesen tartalmazza – a perújítással támadott ítélete szerint az elkövetést segítő szervező magatartásával társának nyújtott bűnsegélyt a társa által elkövetett költségvetési csalás bűntettéhez, így cselekménye részesi magatartás: bűnsegédi bűnrészesség [Btk. 14. § (2) bek.].

[17] Ezzel szemben a korábbi ítélet szerint maga a terhelt volt a költségvetési csalás elkövetője, cselekménye közvetett tettesként elkövetett [Btk. 13. § (2) bek.].

[18] A részesként elkövetett költségvetési csalási cselekmény mint tényálláson kívüli magatartás nem vonható a tettesként elkövetett cselekménnyel törvényi egységbe (EBH 2019.B.6.I.).

[19] A törvényi egységkénti értékelést kizárja, ha az elkövető egyik cselekménye tettesi, a másik pedig részesi magatartást valósít meg. Alapvető dogmatikai szabály, hogy a részesi magatartás mindig a tettes által elkövetett alapcselekményhez igazodik. Következik ez a részesség járulékos jellegéből. A részes nem önálló bűncselekményt követ el, nem ő valósítja meg a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmény egyik törvényi tényállási elemét sem, hanem – bűnsegéd esetében – csak segíti a tettesi elkövetést.

[20] Következésképp a tettesi cselekmény határozza meg a jogi minősítést, a bűnsegéd felelősségét pedig az ahhoz nyújtott bűnsegély alapozza meg (ezen az elven alapszik a 3/2011. Büntető Jogegységi Határozat II. pontja is). Különböző tettesek egymással össze nem függő cselekményei tehát soha nem alkothatnak bűncselekményegységet, ezért a különböző tettesek cselekményéhez nyújtott bűnsegély sem lehet soha bűncselekmény-egység. Különböző tettesek követik el a bűncselekményt akkor is, ha az egyik esetben a perújítást indítványozó terhelt a tettes, míg a másik esetben az általa segített más személy. Jelen esetben erről van szó.

[21] Az elkövetői alakzatok különbözőségét pedig a terhelt sem vitatta, fellebbezésében maga is azt rögzítette, hogy „az ügyekben eljárt bíróságok különböző elkövetői minőséget állítottak meg”. A terhelt a perújítási ok szempontjából éppen ennek a jogkérdést eldöntő jellegét hagyta figyelmen kívül, amellett, hogy a jogegységi határozatok és eseti döntések helytálló idézésén keresztül az irányadó jogalkalmazási gyakorlatot is megfelelően idézte.

[22] Mindezek alapján a terhelti indítvány alaptalan, ítélt dologra hivatkozással nincs helye perújításnak.

[23] Az ítélőtábla tehát törvényesen járt el, amikor perújítási ok hiányában a terhelt által előterjesztett perújítási indítványt elutasította, indokolása nem csak helytálló, de maradéktalan is.

[24] A fentiekre tekintettel a Kúria a támadott határozatot a Be. 13. § (4) bekezdése szerinti összetételben, a Be. 645. § (4) bekezdés második fordulata szerinti tanácsülésen, a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.