BÜ BH 2025/207

[1] Az ítélőtábla a végzésével a korábban letartóztatásban, majd ingatlanra korlátozott és jelenleg meghatározott közigazgatási területre korlátozott bűnügyi felügyelet hatálya alatt álló I. r. vádlott bűnügyi felügyeletét változatlan magatartási szabályok mellett továbbra is fenntartotta, egyúttal az I. r. vádlott bűnügyi felügyelet megszüntetésére irányuló indítványát elutasította.

[2] Az ítélőtábla határozata ellen az I. r. vádlott írásban indokolt fellebbezést terjesztett elő.

[3] A kényszerintézkedés megszüntetésének szükségessége körében kifejtett érvelése szerint az ügyészség a vádiratát a vele szemben elrendelt kényszerintézkedés lejárata előtti 14. nappal keltezte, ami nem felelt meg a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (a továbbiakban: Be.) 422. § (4) bekezdésében foglalt 15 napos határidőnek. Ezen túlmenően nem is a vádirat keretén belül került sor az ügyészség kényszerintézkedés fenntartása iránti indítványának közlésére.

[4] Beadványában továbbra is vitatta a büntetőügyében első fokon eljáró törvényszék illetékességét, mivel – álláspontja szerint – az eljáró bíróval szemben olyan abszolút kizárási ok állapítható meg, ami az eddig meghozott bírói eljárási cselekményeket, bírói határozatokat ex lex helyzetűvé teszi, egyúttal megkérdőjelezi a kényszerintézkedés tárgyában hozott határozatok törvényességét is, amelyre tekintettel azok hatályon kívül kell helyezését tartotta indokoltnak.

[5] Sérelmezte az ítélőtábla végzésének indokolásában „ún. ügyészi belső vitaanyagból történő idézgetést”, mivel az ítélőtábla jelen eljárásban nem perbíróság. Ezen túlmenően az „ún. iratot a törvényes adatkezelési protokolloknak megfelelő alsorszámozás vagy belső iktatószám hiányában nem is lehet azonosítani”. Ismertette a 2025. április 17. napján megtartott előkészítő ülésen előadott jogi álláspontját. Kifogásolta, hogy az előkészítő ülésekről – maradási szándéka ellenére – több alkalommal kivezetésre került, ami – véleménye szerint – a tisztességes eljárás követelményének nem felel meg.

[6] Hivatkozott arra, hogy az ártatlanság vélelme, valamint az Alaptörvényben rögzített tisztességes eljáráshoz való jog legalább olyan jelentős tények, mint a támadott végzés szerinti büntetési tétel ténye.

[7] Álláspontja szerint az ítélőtábla határozatában az ügyészi észrevételből és a Btk. normáiból levezetett bírói állítások csak egyoldalú prejudikációnak tűnnek és nem a kényszerintézkedés felülvizsgálatának.

[8] Kifejtette, hogy az a tény, hogy az elsőfokú bíró ellene tett feljelentéséről csak az újságokból értesült, egyúttal az eljáró bíró vele szembeni elfogultságát, vagyis a bíróval szemben kizárási ok megállapíthatóságát is jelenti.

[9] Kiemelte, hogy a Be. alapelvi szintén rögzíti – az Alaptörvénnyel egyezően – a terhelt tisztességes eljáráshoz való jogát. E jognak a részét képezi – az időszerűség követelményén túl – a védelemhez való jog és a felkészüléshez való jog, továbbá beletartozik emberi jogok tiszteletbe tartása is, így különösen az „emberi élet, egészség és emberi méltóság”.

[10] A támadott végzésben foglaltakkal szemben méltánytalannak tartotta helyzetét arra figyelemmel, hogy a többi – 53 – eljárásban érintett személy többségével szemben nem került kényszerintézkedés elrendelésre, de még erre irányuló ügyészi indítvány sem került benyújtásra. Hangsúlyozta, hogy „Természetesen nem azt sérelmezem, hogy a többi eljárási érintett miért nincs korlátozva a szabadságában, hanem azt, hogy olybá tűnik ebben az eljárásban »kitüntetett« figyelem övez engem.” Ezt sérelmesnek tartotta arra tekintettel is, hogy ő az eljárásban érintett többi személlyel szemben az „elvárhatónál jóval jelentősebb együttműködést” tanúsított az eljárásban azzal, hogy jelentős számú írásbeli nyilatkozatot, indítványt, észrevételt és panaszt terjesztett elő. Sérelmezte, hogy a többi vádlott esetében a tárgyaláson való részvétel jogáról való lemondás is szóba került, csak esetében merült fel az elérhetetlenné válás lehetősége.

[11] Hivatkozott arra az I. r. vádlott, hogy az ügyészség által a nagy terjedelme miatt külön adathordozón benyújtott nyomozati iratokon nincsenek a közhatalmat gyakorló alaptörvényi szervek törvényes adatkezelési protokolljának megfelelő belső iktatószámok, másrészről arra figyelemmel, hogy az akkori ügyészségi sajtóközlemények a feltöltés során előállt rendszer lefagyásról szóltak a nagy mennyiségű anyag miatt, álláspontja szerint – azonosításra alkalmas iktatószámok hiányában – még azt sem egyértelmű, hogy esetleg milyen anyagok veszhettek el. Ezt a jogbiztonság, kiszámíthatóság és jogállami elvek veszélyes hiányának vélte. A nyomozati eljárás tisztességét látta megkérdőjeleződni amiatt, hogy az ügyészség a nyomozás lezárásáról sem őt, sem védőjét nem értesítette, ezért esetlegesen szükséges nyomozati cselekmények indítványozásának lehetőségétől elesett.

[12] Kifogásolta az ítélőtábla végzésének indokolásában levont következtetést arra nézve, hogy ő kivonná magát az eljárás alól, hiszen ez eddig sem történt meg, és az elmúlt 3 évben nem is tett olyat, amiből erre lehetne következtetni. Előadta e körben, hogy minden családi vagyonukat zárolták, lefoglalták, elvitték, továbbá jelleméből fakadóan sem menne bárhová, amellett, hogy Magyarországon való maradása családi kötelessége is egyben, mivel felesége, két tanuló gyermeke van, édesanyja pedig súlyos betegséggel küzd. Előadta továbbá, hogy jelen volt minden eljárási cselekményen, ténylegesen jelen akart és akar lenni, hozzá szeretne szólni, akár szembesülni szeretne az ún. terhelő személyekkel. Utalt arra, hogy 2023 februárjában 12 napig elegendőnek tartotta a nyomozási bíró, hogy a terhelt mozgását nyomon követő eszköz helyett a rendőrségen jelentkezzen, amely ellenőrzéseken is minden alkalommal megjelent.

[13] Érvelése szerint a vádiratban foglaltak nem foghatnak helyt, nem történt vagyoni károkozás, nem sérült a közérdek, és a vádiratból az tűnik ki, hogy az ügyészség nem ismeri az uniós terület döntéselőkészítési, döntési és integritási szabályait, a belső rendeleteket és kialakított szokásokat 2022-ig bezárólag.

[14] A kényszerintézkedés felülvizsgálatára vonatkozó, az ítélőtábla által előterjesztett indítvány óta lényeges körülményváltozásnak tartotta az Alaptörvény 15. kiegészítését, ami az emberi élethez való alapjog mellett kiemelt rangsorba helyezte a magyar gyermekek mentális, fizikai és szellemi fejlődése alaptörvényi jogának biztosítását. Erre figyelemmel álláspontja szerint a jelenlegi kényszerintézkedések diszkriminatívak, pártosak, illetéktelenek és tanuló gyermekei most induló életét is kirívóan korlátozzák. Előadta, hogy idősebb gyermeke az ELTE jogász hallgatója, kisebbik fia most érettségizik, és a kényszerintézkedés első 2,5 évében még kiskorú volt. Gyerekeivel mint apa és fiúk, az elmúlt 3 évben nem tudott közös élményeken részt venni, nevelésükhöz valós anyagiakkal hozzájárulni,

[15] Indítványozta ezen indokok alapján elsődlegesen a kényszerintézkedés megszüntetését, másodlagosan annak Magyarország területére kiterjesztett formában történtő alkalmazását, a bűnügyi technikai eszköz elhagyása és az ellenőrzés rendőrségi jelentkezések formájában történő megvalósítása mellett. Utalt arra, hogy a járásbíróság végzésében indokoltnak látta a kényszerintézkedés ellenőrzését a rendőrségen történő jelentkezés formájában engedélyezni.

[16] A Legfőbb Ügyészség átiratában a fellebbezést alaptalannak tartotta.

[17] Álláspontja szerint az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy az I. r. vádlott vonatkozásában a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános okaiban, valamint különös feltételeinek fennállásában változás nem következett be, észszerű és elegendő indokát adta annak, hogy miért nem kerülhet sor az I. r. vádlott vonatkozásában a kényszerintézkedés megszüntetésére.

[18] Helyesen rögzítette az ítélőtábla, hogy az I. r. vádlottat több, kiemelkedő tárgyi súlyú és büntetési tételű – 5–15 évi szabadságvesztéssel büntetendő – bűncselekmény elkövetésével vádolta meg az ügyészség, amelyeket vádlott-társaival hosszabb időn keresztül és szervezetten követett el. A kiemelkedő tárgyi súly önmagában is megalapozza a szökés, elrejtőzés veszélyét, amelyet tovább növel, hogy az I. r. vádlott látványosan nem fogadja el a vele szemben eljáró hatóságokat törvényesnek.

[19] Utalt arra, hogy a terhelt által a fellebbezésében előadottak elsősorban nem az ítélőtábla végzését támadják, hanem magát az egész büntetőeljárást, és az ügyben eljáró perbíróságot és a vádat képviselő ügyészséget, így azok értékelése nem lehet része a kényszerintézkedés ügyében indult eljárásnak. A végzést konkrétan kifogásoló kijelentésiben pedig nem tényekkel igyekszik cáfolni az ítélőtábla álláspontját, hanem a döntést hozó bíróság eljárását a perbíróság eljárásával összemosva és kritizálva mindösszesen azt jelenti ki, hogy az álláspontjukkal nem ért egyet.

[20] Indítványozta, hogy a Kúria a Be. 614. § (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel az ítélőtábla végzését a Be. 614. § (4) bekezdése szerinti tanácsülésen a Be. 605. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

[21] Az I. r. vádlott fellebbezése nem alapos.

[22] A Be. 297. § (4) bekezdésére figyelemmel az ítélőtábla a Be. 291. § (1) bekezdés b) pontja alapján törvényesen vizsgálta felül I. r. vádlott vonatkozásában a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés fenntartásának indokoltságát, mivel a vádirat benyújtását követően az I. r. vádlott bűnügyi felügyeletének tartama meghaladta az egy évet.

[23] Az ítélőtábla helyesen állapította meg, hogy I. r. vádlott vonatkozásában jelenleg is fennállnak a Be. 276. § (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés általános feltételei, valamint annak a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában meghatározott különös oka.

[24] A Be. 276. § (1) bekezdése értelmében szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folytatott eljárásban a terhelttel szemben személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének, meghosszabbításának és fenntartásának akkor van helye, ha a terhelt bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható vagy vele szemben vádat emeltek, a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés céljának eléréséhez szükséges és az elérni kívánt cél más módon nem biztosítható.

[25] Helytállóan állapította meg az ítélőtábla, hogy a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedésnek a Be. 276. § (1) bekezdés a) és b) pontjában írt általános feltételei a bűnügyi felügyelet korábbi felülvizsgálata óta az I. r. vádlott vonatkozásában továbbra is fennállnak, figyelemmel arra, hogy vele szemben szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt került sor vádemelésre, és az eljárás jelenleg is folyamatban van.

[26] A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedések alkalmazásának különös okait a Be. 276. § (2) bekezdése határozza meg, melyek közül akár egynek a fennállása is elégséges kényszerintézkedés elrendeléséhez, fenntartásához.

[27] Az ítélőtábla az I. r. vádlott esetében a bűnügyi felügyelet további fenntartásának különös okaként a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontját jelölte meg.

[28] A Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontja szerint a személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés rendelhető el a terhelt jelenlétének biztosítása érdekében, ha megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárásban elérhetetlenné válna, így különösen megszökne, elrejtőzne.

[29] A szökés, elrejtőzés veszélyének megállapítása csak az adott ügyre vonatkozó konkrét ténye(ke)n alapulhat. Helytállóan hivatkozott az ítélőtábla a Kúria Bpkf.III.880/2017. számú ügyében meghozott és BH 2017.363. számon is megjelent döntésre. E határozat [27] bekezdésében a Kúria kifejtette: amennyiben a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés alapja valamely jövőbeni nemkívánatos esemény veszélye, a bíróságnak egyfelől minden esetben a konkrét, az eljárásban felmerült adatot, tényt kell rögzítenie, másfelől abból megalapozott és az adott vádlott személyére konkretizált következtetést kell vonnia valamely veszély meglétére. Ilyen esetben vizsgálandó, hogy annak indokoltsága tényszerű alapon áll-e, amely észszerűen alátámasztott-e, az abból vont következtetés okszerű-e, és ekként a kényszerintézkedés alkalmazása célszerű-e. A vádiratban felrótt bűncselekmény – büntetési tételben kifejezésre juttatott – kiemelkedő tárgyi súlya önmagában a szökés, elrejtőzés veszélyének megállapítását nem indokolhatja. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a törvényi fenyegetettség és annak mértéke a vádlott személyére hatással van. Ez pedig nem hagyható figyelmen kívül a bizonyítás érdeke, illetve a folyamatban lévő bizonyítási eljárásban biztosítandó vádlotti jelenléthez fűződő törvényi érdek szempontjából. A vád nem ítéleti bizonyosság, adatai nem tények, s megállapított tényről a jogerős ítéletig valójában nincs szó, az eljárásnak csupán tényszerű adatai lehetnek. Kétségtelen azonban, hogy a vád szerinti adatok alapján következtetés vonható le a törvény szerinti eljárási érdek veszélyeztetettségére, ami nem a bűnösség kérdésének eldöntése. (hivatkozott határozat [30]–[33]).

[30] A személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés szükségessége a büntetőeljárási törvényben meghatározott különös okok és a konkrét ügy jellemzőjének egybevetett vizsgálata eredményeként válik megismerhetővé (BH 2007.403.).

[31] Az Emberi Jogok Európai Bíróságának EJEB 2013.53129/2019. Imre Zsolt kontra Magyarország ítéletében foglaltak alapján a személyi szabadság korlátozása egy adott ügyben csak akkor lehet indokolt, ha a közérdek valódi követelményének olyan specifikus jelei állnak fenn, amelyek – az ártatlanság vélelme ellenére – nagyobb súllyal esnek latba, mint az egyéni szabadság tiszteletben tartását előíró szabályok. Ilyen közérdek az, hogy a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény miatt folytatott büntetőeljárásban a bizonyítás eredményesen kerüljön lefolytatásra, annak során az ügyben szereplő sértettek és tanúk vallomásukat befolyásmentesen, fenyegetettség nélkül tehessék meg; illetve az is, hogy a büntetőeljárás eredményesen lefolytatásra kerüljön, azt a terheltek esetleges távolléte, szökése, elrejtőzése ne akadályozza meg.

[32] A jelen ügyben az I. r. vádlottal szemben elrendelt és az ítélőtábla által továbbra is fenntartott bűnügyi felügyelet alapjául szolgáló okok vonatkozásában – a felülbírálat során – annak a vizsgálata szükséges, hogy azok megalapozott feltevésen alapulóak-e, amihez az ügy konkrét körülményeinek vizsgálata szükséges. Önmagában az eljárás tárgyát képező bűncselekmény büntetési tételében megnyilvánuló tárgyi súly nem ad alapot az ilyen következtetés levonására, a bűnügyi felügyelet fenntartásának indokolása körében vizsgálni kell az ügy egyéni körülményeit is.

[33] Az elsőfokú eljárás a törvényszéken van folyamatban, jelenleg a vádlottakra vonatkozó előkészítő ülések folynak.

[34] Az ítélőtábla a Be. 276. § (2) bekezdés a) pont ab) alpontjában foglalt okot alátámasztó konkrét tények között azt jelölte meg, hogy az I. r. vádlottal szemben kiemelkedő tárgyi súlyú, rendkívül nagy számú, hosszú időn – több, mint 6 éven – keresztül, szervezetten elkövetett bűncselekmények miatt emelt vádat az ügyészség, melyeknek bizonyítottsága esetén a kiszabható büntetés mértéke a többszörös halmazatra, továbbá a halmazati büntetés kiszabásának elveire is figyelemmel jelentős, amelyből fakadó szökés, elrejtőzés veszélyét a vádlott rendezett családi és egzisztenciális körülményei sem képesek ellensúlyozni.

[35] A bírósági eljárás alapjául szolgáló vádiratban az ügyészség I. r. vádlottal szemben

– 27 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés II. fordulatának aa) és b) pontjai szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által az előnyért hivatali kötelességét megszegve bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– 41 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés II. fordulatának ac) és b) pontjai szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– 14 rendbeli társtettesként elkövetett, a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulatának ac) és b) pontjai szerint minősülő, az előnyért hivatali helyzetével egyébként visszaélve, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– 3 rendbeli társtettesként elkövetett, a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulatának aa) és b) pontjai szerint minősülő, az előnyért hivatali kötelességét megszegve, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– 2 rendbeli bűnsegédként elkövetett, a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdésre figyelemmel a (3) bekezdés II. fordulatának b) pontja szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– 2 rendbeli a Btk. 294. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés I. fordulatának b) pontja szerint minősülő üzletszerűen elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettével;

– a Btk. 293. § (1) bekezdésébe ütköző hivatali vesztegetés bűntettével;

– társtettesként elkövetett, a Btk. 299. § (1) bekezdésébe ütköző befolyással üzérkedés bűntettével;

– felbújtóként elkövetett, a Btk. 305. § a) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettével, valamint

– a Btk. 399. § (1) bekezdésébe ütköző és a (7) bekezdés b) pont ba) alpontja szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett pénzmosás bűntettével vádolja.

A vádlott terhére rótt bűncselekmények elkövetési ideje 2015. évtől 2022. április 20. napjáig terjedő időszak. A vád tárgyát képező cselekmények minősítésére, valamint a halmazati büntetés kiszabásának szabályaira is figyelemmel – bűnösségének megállapítása esetén – az I. r. vádlottal szemben akár 15 év szabadságvesztés-büntetés is kiszabható.

[36] Mindezekre figyelemmel a vád tárgyát képező bűncselekmények tárgyi súlya, törvényi fenyegetettsége kiemelkedő, és ez alapján – a vádlott kedvező személyi körülményei ellenére – alappal lehet következtetést vonni a szökés, elrejtőzés veszélyére, és ezen okból arra, hogy a jelenléte az eljárásban személyi szabadságot korlátozó bírói engedélyes kényszerintézkedés alkalmazása nélkül nem lenne biztosítható.

[37] Nem találta helytállónak a Kúria a vádlott fellebbezésében a kényszerintézkedés megszüntetésének szükségessége körében kifejtett érvelését. Jelen eljárásában a Kúria az ítélőtábla – az I. r. vádlott bűnügyi felügyeletét továbbra is fenntartó, egyúttal az I. r. vádlott bűnügyi felügyelet megszüntetésére irányuló indítványát elutasító – határozatának a törvényességét vizsgálja felül. Az ügyészség vádirat benyújtása körében folytatott eljárását – egyúttal a határidők betartását – a perbíróság előtti eljárásban lehet vizsgálni. Emellett nem vizsgálhatja a kényszerintézkedés tárgyában határozatot hozó bíróságnak a nyomozati iratok jelölésének és rendszerezésének módját, valamint nem folytathat vizsgálatot annak megállapítására, hogy a nyomozati iratok között valamennyi, a bűncselekmény elkövetése, illetőleg a vádlott felelősségének megállapítása szempontjából releváns irat fellelhető-e.

[38] A fellebbezésben foglaltakkal szemben rámutat a Kúria arra, hogy a Be. 23. §-a értelmében a bíróság az illetékességét hivatalból vizsgálja, és amennyiben a Be. 485. §-a alapján arra a következtetésre jut, hogy a Be. 21–22. § szabályainak alapulvételével az eljárásra nem rendelkezik hatáskörrel vagy illetékességgel, ennek törvényi következményeként az ügyet átteszi az illetékességgel rendelkező bírósághoz. Ennek megfelelően a perbíróság illetékessége felőli kétség bejelentése esetén szintén nem a kényszerintézkedés tárgyában határozatot hozó, hanem a perbíróság rendelkezik hatáskörrel. A vádlott által bejelentett elfogultsági kifogás (kizárási indítvány) elbírálásáról a Be. 17. § (1) bekezdése értelmében ha a kizárás igazgatási ügykörben nem intézhető el [Be. 16. § (2) bek.], a bíró kizárása tárgyában a bíróság másik egyesbírája az ügyiratok alapján határoz. Így ennek kérdésében sem foglalhat állást a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés felülbírálata tárgyában eljáró bíróság.

[39] Az I. r. vádlott jelen fellebbezésében arra is hivatkozott, hogy a vádiratban foglaltak nem foghatnak helyt, nem történt vagyoni károkozás és nem sérült a közérdek, továbbá a meglátása szerint az ítélőtábla végzésében foglalt bírói állítások prejudikációnak tűnnek. A vádiratban foglaltak bizonyítása a perbíróság feladata, az azokra vonatkozó bizonyítékok értékelését a kényszerintézkedés indokoltságának felülvizsgálata során sem a vádlott, sem a kényszerintézkedésről döntő bíróság nem végezheti el, és a vádirati tényállás helytállóságáról (megállapíthatóságáról) nem dönthet, ugyanis a vádirati tényállásban foglalt cselekmények tekintetében a perbíróság folytatja le a bizonyítási eljárást és ez alapján ő dönt a vádlott(ak) büntetőjogi felelőssége tárgyában. A személyi szabadságot érintő bírói engedélyes kényszerintézkedés felülvizsgálata során eljáró bíróságok a bizonyítékok mikénti értékelése vonatkozásában nem foglalhatnak állást, mert ezzel elvonná a perbíróság jogkörét. A vádiratban foglalt tények ugyanakkor a személyi szabadságot érintő kényszerintézkedés tárgyában hozandó döntésre kihatással vannak, mivel a bírósági eljárás alapja a vád, azaz a vádiratban foglalt cselekmények képezik a bírsági eljárás keretét, és a perbíróság csak e körben vizsgálhatja és dönthet a vádlott büntetőjogi felelősségéről. Ez egyben azt is jelenti, hogy kényszerintézkedés felülvizsgálata során eljáró bíróság(ok)nak a vádirati tényállás alapul szolgál következtetés levonására. Így a – vádirati tényállás szerint – hosszú időn keresztül elkövetett jelentős számú és magas a társadalomra veszélyességgel bíró korrupciós bűncselekménnyel megvádolt terhelt esetében arra a következtetésre, hogy vele szemben a törvényi feltételek fennállása esetén helye van bírói engedélyes kényszerintézkedés elrendelésének és fenntartásának. Az I. r. vádlottal szemben fenntartott, viszonylag nagy mozgásszabadságot biztosító bűnügyi felügyeletet a vádlott kedvező családi és személyi körülményei – és nem a vádiratban foglaltak – teszik lehetővé. A bűnügyi felügyelet területi hatályának további kiterjesztése kiüresítené e jogintézmény lényegét.

[40] A Kúria a fellebbezésben foglalt vádlotti érvelés kapcsán kiemeli, hogy az a körülmény, miszerint az I. r. vádlott családi helyzete rendezett, tanuló gyermekeiről gondoskodik, illetőleg beteg édesanyját nem tudja látogatni, önmagában nem eredményezi a bűnügyi felügyelet általános és különös feltételeinek hiányát, és nem teszi indokolttá a kényszerintézkedés területi határának kiterjesztését, illetőleg megszüntetését. Nem hivatkozhat alappal a vádlott arra sem, hogy vele ellentétben vádlott-társaival szemben a bíróság nem látta szükségét kényszerintézkedés elrendelésének, figyelemmel arra a törvényi követelményre, hogy – a bűncselekmény tárgyi súlyán és a kiszabható büntetés mértékén túlmenően – valamennyi terhelt esetében elkülönülten, az egyéni körülményeiket mérlegelve szükséges a kényszerintézkedés elrendeléséről vagy fenntartásáról dönteni. A vádlott-társak helyzetével történő összehasonlítás kapcsán nem hagyható továbbá figyelmen kívül a vádlottnak a jelentős számú – összesen 93 rendbeli – bűncselekmény több, mint 6 évet felölelő időszakban történt elkövetésében a vádirati tényállás szerint betöltött irányító szerepe sem, amely bizonyítottsága esetén az I. r. vádlott számára lényegesen súlyosabb megítélést és lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását eredményezheti.

[41] Ahogy az elhúzódó előzetes fogvatartás, a hosszabb tartamú bűnügyi felügyelet is csak akkor lehet indokolt, ha az ártatlanság vélelme ellenére a kényszerintézkedés fenntartását a közérdek indokolja, ami nagyobb súllyal esik latba, mint a személyi szabadság (szabad mozgáshoz való jog) tiszteletben tartásának követelménye.

[42] Nem kétséges, hogy az I. r. vádlott által bűnügyi felügyelet hatálya alatt töltött idő viszonylag hosszabb, közel három év, azonban figyelemmel az ügy jellegére is, még a korábban letartóztatásban töltött időt is számba véve, eltúlzottnak jelenleg sem tekinthető. Az időmúlás hatása pedig annál kevésbé hat a kényszerintézkedés alkalmazásának szükségessége ellenében, minél kisebb fokú szabadságkorlátozással jár (Kúria Bpkf.III.315/2019/2.), a kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekménnyel vádolt terhelt esetében, a szökés, elrejtőzés veszélyére tekintettel a bűnügyi felügyelet fenntartása hosszabb idő elteltével is indokolt lehet (Kúria Bpkf.II.1.157/2019/2., Bpkf.III.888/2019/2., Bpkf.II.176/2020/2.).

[43] Mindezekkel szemben azon hivatkozás, hogy az I. r. vádlott a bűnügyi felügyelet szabályait betartotta, az eljárási cselekményeken megjelent, nem ad alapot a kényszerintézkedés megszüntetésére. Ezen túlmenően a kényszerintézkedés kötelező szabályainak megtartása önmagában annak megszüntetésére nem vezethet, mivel annak betartása a vádlott érdeke, tekintettel arra, hogy be nem tartásuk súlyosabb kényszerintézkedés (letartóztatás) elrendelésére adhat okot (Kúria Bpkf.III.l64/2021., Bpkf.I.606/2023/3.).

[44] Az I. r. vádlottal szemben a bűnügyi felügyelet enyhébb magatartási szabályainak elrendelése körében már értékelésre került az eljárás korábbi szakaszában tanúsított jogkövető, eljárást segítő magatartása, azonban mindez – a kényszerintézkedés alkalmazását megalapozó tényekből eredő veszélyekre tekintettel – nem adhat törvényes alapot a bűnügyi felügyelet megszüntetésére, vagy magatartási szabályainak megváltoztatására.

[45] Amint arra az ítélőtábla is helytállóan utalt, a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedés megszüntetésére csak akkor kerülhet sor, ha az elrendelés alapjául szolgáló ok vagy okok megszűntek, vagyis a további fenntartás törvényes alapja hiányzik, mindez a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedés büntetőeljárási törvényben tételesen felsorolt okai alapján vizsgálandó (BH 2011.274., BH 2022.8.). A Kúria azt állapította meg, hogy az I. r. vádlott esetében a kényszerintézkedés korábbi fenntartása óta nem történt olyan változás, amely a bűnügyi felügyeletének megszüntetését indokolná. Az I. r. vádlott Alaptörvényben biztosított gyermeki jogokra hivatkozása – személyes körülményeiben bekövetkezett jelentős változás hiányában – e körben nem helytálló, mint ahogyan a kényszerintézkedés jellegére figyelemmel az sem, hogy gyermekeivel az elmúlt három évben nem tudott közös élményekben részt venni, illetőleg őket anyagilag megfelelően támogatni.

[46] A Kúria megállapította, hogy a Be. 2. § (3) bekezdésében foglalt feltételek jelen eljárásban érvényesülnek, mivel az I. r. vádlott személyi szabadsághoz fűződő jogának korlátozása a büntetőeljárási törvényben szabályozott eljárásban, törvényben megjelölt okok fennállása alapján az elérni kívánt cél legkisebb korlátozásával járó intézkedéssel történik.

[47] Az ítélőtábla a Be. 271. § (1) és (2) bekezdésében foglaltak szem előtt tartásával hozta meg döntését és helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. vádlott esetében a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél kisebb korlátozással járó kényszerintézkedéssel vagy egyéb eljárási cselekménnyel nem érhető el.

[48] Mindezek alapján a Kúria – a Be. 614. § (4) bekezdése szerint tanácsülésen eljárva – az ítélőtábla végzését a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.