PK ÍH 2025/21.

Csatlakozó fellebbezéssel az ítélet fellebbezéssel érintett része támadható; a kérelem a fellebbezéssel megtámadott ítéletnek a fellebbező fél hátrányára történő megváltoztatását célozhatja [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 372. § (1) bekezdés].

A felperes bérleti jogviszonyon alapuló keresetében 132 378 forint bérleti díj, 8443 forint közös költség és közüzemi díj, továbbá kártérítésként egyrészt 916 806 forint helyreállítási költség, másrészt – a bérlemény helyreállítás időszaka alatti hasznosításának kizártsága okán – a bérbeadás kiesése miatt 123 371 forint elmaradt haszon, valamint ezen összegek törvényes mértékű késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a helyreállítási költség iránti kereseti kérelemnek részben helyt adva kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 157 988 forintot és késedelmi kamatait, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.

A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen benyújtott fellebbezésében elsődlegesen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 380. § c) pontja és 381. §-a alapján történő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján a részbeni megváltoztatását, a bérleti díj, a közös költség, a közüzemi díj, valamint a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelmének helyt adó döntés meghozatalát, ennek megfelelően az alperes marasztalásának 1 057 627 forintra és annak egyes részösszegei után eltérő időpontoktól járó törvényes mértékű késedelmi kamataira való felemelését kérte.

Az alperes a csatlakozó fellebbezésében a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelem teljes elutasítását, 157 988 forint és késedelmi kamatai megfizetésére kötelezése mellőzését kérte.

A másodfokú bíróság fellebbezéssel támadott végzésével a csatlakozó fellebbezést visszautasította.

Határozata indokolásában kifejtette: a Pp. 372. § (1) bekezdése értelmében csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint. A felperes fellebbezése nem érintette a kereseti kérelemnek részben helyt adó azon ítéleti rendelkezést, amelynek a megváltoztatását az alperes a csatlakozó fellebbezésében kérte. Ilyen csatlakozó fellebbezés – annak tartalmi korlátozottsága okán – nem terjeszthető elő, a csatlakozó fellebbezés ugyanis csak a fellebbezéssel megtámadott ítéleti rendelkezésnek a fellebbező hátrányára történő megváltoztatására irányulhat. Ebből következően a Pp. 372. § (3) bekezdése alapján a csatlakozó fellebbezés visszautasításának volt helye.

Megállapította: a felek fellebbezéssel nem támadták a kereseti kérelemnek részben helyt adó ítéleti rendelkezést, az elsőfokú bíróság ítéletének ez a rendelkezése a Pp. 358. § (5) bekezdése szerint jogerőre emelkedett.

Az alperes a fellebbezésében – annak tartalma szerint – a másodfokú bíróság végzésének megváltoztatását, és a csatlakozó fellebbezése visszautasításának mellőzését kérte.

Érvelése szerint a fellebbezés és a csatlakozó fellebbezés megengedhetőségét nem az ítélet rendelkező részének mondatai, hanem a perben érvényesített jogok és tények által adott tárgyi keresethalmazat elemei szerint kell tagolni és értelmezni. Amennyiben a tárgyi keresethalmazat valamely része ellen nem jelentettek be fellebbezést, az csatlakozó fellebbezéssel sem támadható; ha viszont a tárgyi keresethalmazat valamely része ellen fellebbezést jelentettek be, akkor azt a csatlakozó fellebbezés is érintheti (Kúria Gfv.30.250/2021/5.)

Adott esetben a tárgyi keresethalmazat részét képező, 916 806 forint helyreállítási költség megfizetésére irányuló kereseti kérelem vonatkozásában 157 988 forint és járulékai erejéig a keresetnek részben helyt adó döntés született. A felperes fellebbezése a megítélt marasztalási összeg 157 988 forintról 916 806 forintra való felemelésére irányult, a csatlakozó fellebbezés pedig arra, hogy a másodfokú bíróság mellőzze a részbeni marasztalását, és ezt a kereseti kérelmet teljes egészében utasítsa el.

A másodfokú bíróság végzéséből nem állapítható meg, hogy milyen ténybeli és eljárásjogi megfontolások képezték a döntés alapját; ellentmondásos a jogi álláspontja, abból ugyanis az következik, hogy a fellebbezéssel támadott keresethalmazati rész tekintetében az alperes terhére való megváltoztatásának helye van, a javára történő megváltoztatásra viszont nincs lehetőség.

Kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság a végzése indokolásában jogerőre utaló kijelentést tett, a jogerőt külön végzésben vagy a határozatra rávezetve kell és lehet tanúsítani (Pp. 359. §).

Álláspontja szerint további kérdés, hogy létezik-e bármely ítélet bármely részével kapcsolatosan egyoldalú, „sántikáló” jogerő, létezhet-e olyan részjogerő, amely csak az egyik fél számára jelent megváltoztatási korlátot, de a másik fél számára nem. Az ezt képviselő jogértelmezés a Pp. lényeges rendelkezéseinek felülírása, már-már jogalkotásnak, az alkotmányos jogok csorbításának minősül.

A másodfokú bíróság döntése súlyosan jogsértő és nagyon komoly elvi kérdéseket vet fel, akár a Pp. 409. § (2) bekezdés a)–b) pontja szerint is értékelhető.

A felperes a fellebbezésre tett észrevételében a másodfokú bíróság végzésének helyes indokain alapuló helybenhagyását kérte.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogszabályoknak megfelelően járt el a csatlakozó fellebbezés visszautasítása során, a döntése nem jogszabálysértő. A Pp. 372. § (1) bekezdése szerint csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint. Fellebbezése nem érintette az elsőfokú ítéletnek a kereseti kérelemnek részben helyt adó rendelkezését, ezért az csatlakozó fellebbezéssel nem támadható.

Az alperes fellebbezése megalapozott.

A Fővárosi Ítélőtábla előrebocsátja: a fellebbezést a Pp. 110. § (3) bekezdése értelmében tartalmának megfelelően értelmezte abból kiindulva, hogy az a csatlakozó fellebbezés érdemi elbírálásának elérését célozza. Ez a cél a visszautasítás mellőzésével érhető el, vagyis tartalma szerint a fellebbezési kérelem a másodfokú bíróság végzésének a megváltoztatására irányul.

A fellebbezéshez képest a csatlakozó fellebbezés tartalmában, hatályában és az előterjesztésére jogosult személyek körében is korlátozott. A Pp. 372. § (2) bekezdésében meghatározott korlátokat szem előtt tartva sem értett egyet a Fővárosi Ítélőtábla azzal a következtetéssel, hogy az alperes csatlakozó fellebbezése a tartalmánál fogva kizárt lenne, ezért a Pp. 372. § (3) bekezdése alapján a visszautasításának van helye.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (régi Pp.) 244. § (1) bekezdése a csatlakozó fellebbezés kizártságát akként határozta meg: ha a fellebbezés nem érinti a per fő tárgyát, akkor nincs helye a per fő tárgyára vonatkozóan csatlakozó fellebbezésnek.

A Pp. 372. § (1) bekezdése általánosabb megfogalmazással korlátozza a csatlakozó fellebbezés tartalmát; aszerint csatlakozó fellebbezéssel az ítéletnek csak az a része támadható, amelyet a fellebbezés érint. A jogintézmény alkalmazása során tehát nem annak van jelentősége, hogy a fellebbezés a per fő tárgyát érinti-e, hanem annak, hogy a fellebbezés az elsőfokú ítéletnek melyik részét támadja.

A felperes valódi tárgyi keresethalmazatban négy kereseti kérelmet terjesztett elő, ezek közül az elsőfokú bíróság ítéletével a bérleti díj, a közös költség és közüzemi díj, az elmaradt haszon megfizetése iránti kereseti kérelmeket teljes egészében elutasította, a helyreállítási költség iránti kereseti kérelemnek részben, 157 988 forint és járulékai erejéig adott helyt, ezt meghaladóan ezt a kereseti kérelmet is elutasította.

A felperes másodlagos fellebbezési kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a bérleti díj, a közös költség és közüzemi díj megfizetése iránti kereseti kérelmeit elutasító, valamint a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelmét részben elutasító rendelkezését támadta, ezen elutasított kereseti kérelmeinek helyt adó döntés meghozatalát kérte.

Az alperes a csatlakozó fellebbezésében – összhangban azzal, hogy a csatlakozó fellebbezés a fellebbezéssel megtámadott ítélet fellebbező hátrányára történő megváltoztatását célozhatja – az elsőfokú bíróság ítéletének a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelem tekintetében meghozott, őt marasztaló – 157 988 forint és járulékai megfizetésére kötelező – rendelkezését támadta.

Tekintettel arra, hogy a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelem tárgyában az ítélet rendelkező része kétféle, a kereseti kérelemnek részben helyt adó és azt részben elutasító rendelkezést tartalmazott, a felperes fellebbezése az elutasító rendelkezést támadta, ezzel párhuzamosan a keresetnek részben helyt adó rendelkezés vonatkozásában a felperesre kedvezőtlenebb döntés meghozatalát kérve, az alperes csatlakozó fellebbezéssel élhetett.

Az előzőeken túlmenően a Fővárosi Ítélőtábla arra is rámutat: az alperes csatlakozó fellebbezése – a Pp. 372. § (1) bekezdésének a jogorvoslati kérelem tartalmára vonatkozó korlátozása helyes értelmezésével – abban az esetben lett volna kizárt, amennyiben a helyreállítási költség megfizetése iránti kereseti kérelmet részben elutasító ítéleti rendelkezést a felperes fellebbezéssel nem támadta volna meg.

A másodfokú bíróság elvi kérdéseket felvető jogi álláspontja cáfolatának a fontosságára vonatkozó fellebbezési érvelést osztva, a Fővárosi Ítélőtábla kiemeli a következőket.

Az elsőfokú ítélettel részben marasztalt alperes előtt több lehetőség állt: a döntés tudomásul vétele, fellebbezés benyújtása, vagy a felperes fellebbezési joga gyakorlása esetén csatlakozó fellebbezés előterjesztése. A csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nem lehet a feltétele, hogy a felperes a kereseti kérelemnek részben helyt adó – tehát neki kedvező – rendelkezése ellen, azaz a saját érdekeivel ellentétesen fellebbezéssel éljen. A csatlakozó fellebbezés ennek megfelelő szabályozása jogi képtelenséget eredményezne, kiüresítené a jogintézményt, mert a jogalkotó az értelmetlen jogszabályi feltétel előírásával gyakorlatilag megakadályozná a csatlakozó fellebbezési jog gyakorlását.

A másodfokú bíróságnak az alperes csatlakozó fellebbezésének kizártságára levont alaptalan jogi következtetése okán a részbeni marasztalására vonatkozó ítéleti rendelkezés jogerőre emelkedésére tett megállapítása sem helytálló.

A Pp. 358. § (5) bekezdése értelmében a jogerő részlegesen is beállhat az ítélet egyes részei vagy az ügyben részt vevő egyes felek tekintetében is; a részlegesen beállt jogerő a fellebbezéssel, csatlakozó fellebbezéssel nem érintett ítéleti rendelkezés felülbírálatát gátolja.

Figyelemmel arra, hogy az előzőekben kifejtettek szerint a marasztaló ítéleti rendelkezés megtámadására a fellebbezés, illetőleg – felperesi fellebbezés benyújtása és tartalma okán – a csatlakozó fellebbezés lehetősége is nyitva állt az alperes előtt, ezért a másodfokú bíróság nem az alperes számára nyitva álló fellebbezési határidő, hanem a csatlakozó fellebbezési határidő eseménytelen lejártát bevárva járhatott volna el a Pp. 367. § (4) bekezdésében foglaltak szerint a részjogerő megállapítása végett. Az alperes részéről joghatályos csatlakozó fellebbezés benyújtása miatt erre nem nyílt lehetősége, ezért a részleges jogerőre vonatkozó megállapítása is téves.

Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a szerint alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és a csatlakozó fellebbezés visszautasítását mellőzte.