PÜ BH 2025/212

[1] A felperes keresetlevelében több megállapítás és több marasztalás iránt terjesztett elő kereseteket az alperesekkel szemben. Kérte a Gyulai Törvényszék illetékességének elfogadását, mert korábbi ügyében az I. rendű alperes lakóhelye szerint illetékes Fővárosi Törvényszék bírái „kirívóan pártosan, tisztességtelenül és alaptörvény-ellenesen” jártak el.

[2] A Gyulai Törvényszék végzésével megállapította illetékességének hiányát, és a keresetlevelet áttette a Fővárosi Törvényszékhez. Indokolása szerint a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 20. § (1) bekezdése, (3) bekezdés a) pontja és (4) bekezdése szerint a per a törvényszék hatáskörébe tartozik. Kizárólagos illetékesség hiányában az I–II. rendű alperesek lakóhelye alapján a perre a Fővárosi Törvényszék illetékes a Pp. 25. § (1) bekezdése értelmében, mert a Fővárosi Törvényszék elfogultságára hivatkozás önmagában nem alapozza meg a Gyulai Törvényszék illetékességét.

[3] A felperes fellebbezésében az elsőfokú végzés részbeni megváltoztatásával a III. rendű alperes lakóhelye szerint illetékes Budapest Környéki Törvényszékhez kérte a keresetlevél áttételét.

[4] A Szegedi Ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Indokolása szerint a jogvita elbírálása a törvényszék hatáskörébe tartozik. Az I–II. rendű alperesekkel szemben érvényesített követelés különvagyon megtérítése, míg a III. rendű alperessel szembeni követelés ténybeli és jogi alapja ettől eltér: a III. rendű alperes a felperes és az I. rendű alperes között korábban folyamatban volt perben járt el jogi képviselőként, és a felperes e tevékenységével összefüggésben kíván vele szemben kártérítés és sérelemdíj iránti igényt érvényesíteni. A III. rendű alperessel szembeni igény nem kapcsolható az I–II. rendű alperesek ellen előterjesztett követeléshez, valamint nem sorolható a Pp. 36–37. §-a körébe sem, az alperesi oldalon nem jött létre sem kényszerű, sem célszerű pertársaság. Miután nem állapítható meg ugyanannak a bíróságnak az illetékessége valamennyi alperes tekintetében, ezért a felperest nem illeti meg a Pp. 29. § (3) bekezdése szerinti választás lehetősége arra vonatkozóan, hogy az általa alperesként megjelölt személyek bármelyikére illetékes bíróság előtt indítson pert valamennyiük ellen. Mindebből azt a következtetést vonta le, hogy a perre az I–II. rendű alperesek lakóhelye szerinti Fővárosi Törvényszék illetékes.

[5] A Fővárosi Törvényszék jogerős végzésével megállapította hatásköre és illetékessége hiányát, és az iratokat felterjesztette a Kúriára az eljáró bíróság kijelölése végett. Indokolásában egyetértett a Szegedi Ítélőtábla végzésében kifejtettekkel, miszerint a keresetlevél meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz. Az I–II. rendű alperesekkel és a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetek tekintetében még célszerűségi pertársaság sem áll fenn, az érvényesített igények – ténybeli és jogi alapon – nem ugyanabból, de nem is hasonló jogviszonyból erednek. Ez azt jelenti, hogy a kereset ilyen formában érdemi elbírálásra alkalmatlan, a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti hiánypótlási felhívás kiadása lett volna indokolt. A felperes fellebbezési eljárásban előadott érvelésében a bíróság illetékességét a III. rendű alperessel szemben előterjesztett keresetre alapította, míg a Szegedi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék illetékességét az I–II. rendű alperesekkel szembeni keresetre alapozta. A keresetlevél hiányosságainak pótlása nélkül ezért nem hozható döntés az illetékességről. Szintén csak a hiánypótlás eredményétől függően hozható döntés a hatáskör fennállásáról is, mert egyes keresetek a törvényszék, más keresetek a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. Ha a keresetlevél olyan meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz, amelyben foglalt keresetek több bíróság hatáskörét, illetve illetékességét is megalapozzák, akkor elsődlegesen hiánypótlás keretében kell tisztázni, hogy a felperes a meg nem engedett halmazatban álló keresetek közül melyiket tartja fent, majd ennek eredményeként vizsgálható a hatáskör és az illetékesség fennállása.

[6] A Kúria a negatív illetékességi összeütközést a Gyulai Törvényszék kijelölésével szüntette meg.

[7] A felperes a pert (helyesen: az eljárást) megindító keresetlevelében [Pp. 169. § (1) bekezdés] több keresetet [Pp. 170. § (2) és (4) bekezdés] is előterjeszthet valódi tárgyi [Pp. 173. § (1) bekezdés], látszólagos tárgyi [Pp. 173. § (2) bekezdés], valamint valódi személyi (Pp. 13. alcím) keresethalmazatban, ugyanakkor a törvény tiltja a látszólagos személyi keresethalmazatot [Pp. 173. § (3) bekezdés]. Ezt meghaladóan vegyes – együttesen személyi és tárgyi – keresethalmazat is lehetséges, amikor a felperes több alperest perel, ugyanakkor több igényt is érvényesít. A felperes magánautonómiájából fakadó rendelkezési joga [Pp. 2. § (1) bekezdés] alapján dönthet arról, hogy kivel szemben milyen igényt érvényesít, a bíróság pedig e jognyilatkozatához kötve van [Pp. 2. § (2) bekezdés]. A polgári perrendtartásról szóló T/11900. számú törvényjavaslat 241. oldalán részletesen kifejtettek szerint azonban az anyagi jogi szabad rendelkezés nem transzformálódik automatikusan eljárásjogi szabad rendelkezéssé, mert a per olyan három alanyú közjogi jogviszony, amelyben közérdekű szempontokat is érvényesíteni kell. A Pp. ezért a keresethalmazat lehetőségét általános (Pp. 173. §, 37. §) és speciális [például: Pp. 462. §, 472. § (3) bekezdés, 480. § (1) bekezdés, 496. § (6) bekezdés, 503. § (4) bekezdés] szabályokkal is korlátozza. Ebből eredően a Pp. hatásköri és illetékességi szabályozása a törvény által megengedett keresethalmazatokra vonatkozik [Pp. 20. § (4) bekezdés, 29. §]. Ha a felperes keresetlevelében a törvény által meg nem engedett keresethalmazatot terjeszt elő, akkor hiánypótlásra kell felhívni, és ha beadványa ezt követően is meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz, akkor a keresetlevelet vissza kell utasítani [Pp. 176. § (2) bekezdés c) pont] vagy az eljárást – annak bármely szakában és szakaszában – hivatalból meg kell szüntetni [Pp. 240. § (1) bekezdés a) pont, 379. §, 423. § (1) bekezdés]; ezzel megegyezően visszautasításra vezet az is, ha a perbelépés vagy a perbevonás a törvény által meg nem engedett pertársaságot eredményezne [Pp. 54. § (2) bekezdés a) pont]. E szabályozásból következően a keresethalmazat megengedhetőségének megítélése és a halmazati szabályok betartásának biztosítása a bíróság feladata (Kúria Pfv.V.20.539/2023/7., megjelent: BH 2024.137.).

[8] A perindítási szak szabályainak sorrendje (Pp. 174. §, 176. §, 179. §) is tükrözi azt a dogmatikailag helyes – és főszabályként megvalósuló – folyamatot, hogy az eljárás megindításával érintett bíróságnak [Pp. 169. §, 170. § (1) bekezdés a) pont, 170. § (3) bekezdés b) pont] először hatáskörét és illetékességét kell vizsgálnia – hivatalból [Pp. 24. § (1) bekezdés, 30. § (2) bekezdés] –, és ha a keresetlevél alapján megállapítható, hogy a per elbírálása valamely más bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, akkor el kell rendelnie a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz történő áttételét (Pp. 174. §), mert a keresetlevél visszautasítása (Pp. 176. §) vagy a kereset közlése (Pp. 179. §) iránt kizárólag a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság intézkedhet.

[9] A fentiek szerint azonban, ha a keresetlevél a törvény által meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz oly módon, hogy erre figyelemmel a keresetlevél alapján nem állapítható meg, hogy a per elbírálása mely bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, akkor az eljárás megindításával érintett bíróság nem rendelheti el a keresetlevél áttételét, hanem annak hiánypótlása iránt kell intézkednie. Ha a hiánypótlás eredményeként a keresetlevél már megengedett keresethalmazatot tartalmaz, és ez alapján megállapítható, hogy a per elbírálása melyik más bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, akkor rendelkezhet az eljárás megindításával érintett bíróság a keresetlevél áttételéről ehhez a másik bírósághoz [Pp. 174. § (1) bekezdés], vagy hatásköre és illetékessége fennállása esetén intézkedhet a kereset közlése iránt (Pp. 179. §). Ha viszont a keresetlevél a hiánypótlást követően is a törvény által meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz oly módon, hogy erre figyelemmel nem állapítható meg a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság, akkor az eljárás megindításával érintett bíróságnak a keresetlevelet vissza kell utasítania [Pp. 176. § (2) bekezdés c) pont].

[10] A jelen ügyben a felperes vegyes keresethalmazatot tartalmazó keresetlevelet terjesztett elő. Több keresete vonatkozásában azonban külön-külön az alperes(ek) személye, a kereset alapja, tárgya és tartalma, továbbá a keresetek egymáshoz való viszonya egyértelműen nem állapítható meg, így a keresethalmazat megengedhetőségéről sem lehet egyértelműen állást foglalni [Pp. 170. § (4) bekezdés, 176. § (2) bekezdés e) pont]. Ezt meghaladóan a Szegedi Ítélőtábla végzésében arra a következtetésre jutott, hogy az I–II. rendű alperesek és a III. rendű alperes együtt nem perelhetők [Pp. 37. § c) pont, 29. § (3) bekezdés], így a keresetlevél a törvény által meg nem engedett keresethalmazatot (pertársaságot) tartalmaz [Pp. 176. § (2) bekezdés c) pont]. Mindezekre figyelemmel az eljárás megindításával érintett Gyulai Törvényszéknek kell a fentiek szerint intézkednie a keresetlevél hiánypótlása iránt (Kúria Pkk.V.24.519/2023/2., Pkk.II.24.806/2024/2., Pkk.VI.24.638/2024/2.).

[11] A Kúria ezért a Gyulai Törvényszéket jelölte ki az eljárásra.