GÜ BH 2025/213

[1] A felperes a közte és az I. rendű alperes között 2020. augusztus 10-én létrejött szerződésre tekintettel megrendelte a perben nem álló fuvarozótól 20 000 kg autóalkatrész Magyarországról (Budapest) Németországba (Köln) történő továbbítását. A fuvarfeladat teljesítése során Németországban a küldeményt szállító félpótkocsi kigyulladt, és a rakomány teljes egészében megsemmisült. A felperes 2021. március 16-án bejelentette az I. rendű alperes kárigényét a fuvarozónak, majd pert indított a fuvarozó ellen, amely a Törvényszéken van folyamatban. A II. rendű alperes az I. rendű alperes biztosítójaként 2021. július 29-én megtérítette az I. rendű alperes kárát, majd 2021. augusztus 11-én Németországban a kölni bíróság előtt törvényi engedményesként keresetet indított a felperessel szemben 255 000 euró és késedelmi kamatai megfizetése iránt, a „Nemzetközi Közúti Árufuvarozási Szerződésről” szóló, Genfben az 1956. év május hó 19. napján kelt egyezmény (a továbbiakban: CMR Egyezmény) 17. cikk 1. pontja, 23 cikk 1. pontja és 29. cikke alapján.

[2] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az „X azonosító számú Telefax” és az azt visszaigazoló “Megbízás visszaigazolása” elnevezésű okiratokkal közte és az I. rendű alperes között létrejött jogviszony a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:302. §-a szerinti szállítmányozási szerződés.

[3] Az I. rendű és a II. rendű alperes elsődlegesen – joghatóság hiányára hivatkozva – az eljárás megszüntetését, másodlagosan az I. rendű alperes – a passzív perbeli legitimációra hivatkozva – a kereset elutasítását, a II. rendű alperes perfüggőségre hivatkozással is az eljárás megszüntetését, míg mindkét alperes harmadlagosan a megállapítási per feltételeinek hiánya miatt, negyedlegesen pedig arra figyelemmel kérte a kereset elutasítását, hogy a létrejött szerződés a magyar jog szerint nem minősül szállítmányozási szerződésnek.

[4] Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a felperes és az I. rendű alperes között szállítmányozási szerződés jött létre 2020. augusztus 10-én az I. rendű alperes megbízása és a felperes /1. számú megbízás visszaigazolása alapján. Határozatának jogi indokolásában – miután az eljárás megszüntetése iránti valamennyi hivatkozást alaptalannak találta – úgy ítélte meg, hogy a megállapítási keresetnek a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében írt feltételei fennállnak. Az okiratok alapján megállapította, hogy a felperes a saját nevében a megbízó I. rendű alperes javára a küldemény továbbításával összefüggésben kötötte meg a fuvarozási szerződést, majd a káresemény bekövetkezése után a fuvarozóval szemben felszólamlással élt és pert indított ellene. A szerződés részévé vált MÁSZF a magyar jog szerinti szállítmányozási szerződésre alkalmazandó, a szállítmányozási szerződést kötő felek kötelezettségeit és a szállítmányozó felelősségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza, amely tartalmi elemek alapján az elsőfokú bíróság arra a megállapításra jutott, hogy a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés a Ptk. 6:302. §-ában szabályozott szállítmányozási szerződés.

[5] Az alperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában hangsúlyozta, hogy a megállapítási kereset előfeltételeinek [Pp. 172. § (3) bekezdés] elbírálására, valamint az egyéb eljárási kérdések megítélésére a magyar eljárásjogi szabályokat, a Pp. rendelkezéseit kell alkalmazni. Nem értett egyet az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felperes jogvédelmének szükségessége megállapítható abból az okból, hogy a felperes fuvarozói felelősségére alapított kárigény érvényesítésének – amely iránt a II. rendű alperes a felperes ellen Németországban pert indított – előkérdése a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés jogi minősítése. A másodfokú bíróság rámutatott: a felperes a tényállításai alapján a megállapítási keresetével azt szeretné elérni, hogy a bekövetkezett káreseményért a II. rendű alperessel szemben ne fuvarozóként, hanem szállítmányozóként feleljen. A felperes érdeke ugyanakkor nem teremti meg a megállapítási kereset egyik konjunktív feltételét képező jogmegóvás szükségességét, a felperes ugyanis azokat a jogait, amelyeket a jelen perben a megállapítási kereset indításával kíván megóvni, az ellene Németországban indított perben a II. rendű alperessel szemben védekezés keretében megóvhatja. A CMR Egyezmény alapján indított keresettel szemben az ellenkérelmében hivatkozhat arra, hogy az I. rendű alperessel szállítmányozási szerződést kötött, melyre a jelen perben is előadottak szerint a magyar jog szabályai az irányadók, így a II. rendű alperessel szemben sem fuvarozóként felel.

[6] A másodfokú bíróság érvelése szerint a magyar eljárási jogszabályok szerinti megállapítási kereset indításának a feltételét jelentő jogmegóvás szükségességét önmagában is kizárja, hogy az elsőfokú bíróság a megállapítási keresetet a Németországban folyamatban lévő per, vagyis a felperes fuvarozóként való felelőssége elbírálásának előkérdéseként minősítette. A Pp. ugyanis nem teszi lehetővé, hogy más bíróság, akár más tagállami bíróság előtt folyamatban lévő per eldöntése szempontjából releváns, az abban a perben eldöntendő kérdés megállapítása érdekében – a perbeli esetben a szerződés jogi minősítése és ebből adódóan a felperesre irányadó felelősségi szabályok kérdésében – a fél külön megállapítási keresetet indítson, mert ez azt eredményezné, hogy a felperes elleni marasztalási (kártérítési) kereset alapját képező egyik jogi tény kérdésében különböző, ráadásul eltérő tagállami bíróságok foglalnak állást, esetlegesen eltérő eredménnyel. Kifejtette, hogy a németországi igényérvényesítéssel kapcsolatos perköltség hivatkozott összege sem alapoz meg jogmegóvási szükségletet, ugyanis önmagában költséghatékonysági szempontok alapján megállapítási keresetet nem lehet indítani.

[7] Mindezek alapján a másodfokú bíróság megítélése szerint a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 172. § (3) bekezdésében meghatározott feltételei nem állnak fenn. A kereset ezért érdemben nem bírálható el, nem vizsgálható érdemben a felperes és az I. rendű alperes közötti szerződés tartalma, jogi minősítése. Emiatt a jogválasztás, illetve az alkalmazandó anyagi jog kérdésében sem kell állást foglalni, a másodfokú bíróság erre tekintettel mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletének a szerződés jogi minősítését és az alkalmazandó jogot érintő megállapításait.

[8] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyúttal felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet, utóbbit a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjára alapította. A felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan a keresetének megfelelő tartalommal történő megváltoztatását, harmadlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Állította, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 172. § (3) bekezdését, mert a másodfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a megállapítási kereset törvényes és együttes feltételei a konkrét esetben nem állnak fenn.

[9] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében megsértett jogszabályhelyként szintén a Pp. 172. § (3) bekezdését jelölte meg, és előadta, hogy a felülvizsgálat engedélyezése az ügy érdemére kiható jogszabálysértésre, a felvetett jogkérdés különleges súlyára, de különösen annak társadalmi jelentőségére tekintettel indokolt. Az egyre szélesebb körű nemzetközi kapcsolatokban, különösen a gazdálkodó szervezetek közötti nemzetközi kereskedelmi kapcsolatokban jelentősége van, hogy a magyar állampolgárok, gazdálkodó szervezetek „Magyarországon, magyar bíróságok előtt kaphassanak jogvédelmet, és ezen jogvédelem keretében a magyar bíróságok érdemben mondhassák ki azt, hogy egy nemzetközi elemmel is bíró szerződésre a magyar jogot, vagy esetleg más állam jogát kell-e alkalmazni”. A bíróságok mint a harmadik hatalmi ág által biztosított jogvédelem „olyan társadalmi jelentőséggel bíró kérdés, amelyre az egész demokratikus társadalmi és államberendezkedés épül, ezért különösen fontos, hogy a legfőbb bírósági szerv, a Kúria véleményt tudjon nyilvánítani abban a kérdésben, hogy (i) egy magyar és más állam joga közül melyik jogot kell alkalmazni egy magyar jogalany szerződésére; (ii) mennyire szolgálja az ügyfelek bírósági jogvédelembe vetett hitét, ha a másodfokú bíróság ahelyett, hogy érdemben véleményt nyilvánítana egy egyébként hatáskörébe tartozó jogkérdésben, eljárási szabálysértésre hivatkozva a jogkérdésben nem foglal állást azután, hogy a kérdést az első fokon eljárt bíróság hosszan és mindenre kiterjedően tárgyalta és eldöntötte”.

[10] A Kúria elöljáróban rögzíti, hogy a felperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálattal érintett per olyan vagyonjogi per, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötmillió forintot nem haladja meg, ezért a Pp. 408. § (1) bekezdése, valamint a Pp. 409. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem elbírálása érdekében a felperesnek felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet kellett előterjesztenie.

[11] A kérelemhez kötöttség perjogi szabályából következően [Pp. 2. § (2) bekezdés] a Kúria a felülvizsgálatot kizárólag a fél által megjelölt okból engedélyezheti. Erre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet abból a szempontból vizsgálta, hogy az előadottakra figyelemmel a jogszabálysértés vizsgálata szükséges-e a felvetett jogkérdés különleges súlya, illetve társadalmi jelentőségére tekintettel.

[12] A jelen ügyben a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben előadottak alapján a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontjában foglalt követelmények nem teljesültek az alábbiak szerint.

[13] A Kúria előrebocsátja, hogy a felülvizsgálat Pp. 408. §-án alapuló főszabály szerinti kizártsága esetén a felülvizsgálat kivételes engedélyezésére alapvetően csak az egyedi ügyön túlmutató indokok alapján kerülhet sor, amikor az szükséges, hogy a Kúria a felülvizsgálat jogegységesítő funkcióját érvényre juttassa, ezt célozzák az engedélyezés egyes, a Pp. 409. § (2)–(3) bekezdéseiben szabályozott esetkörei. Az engedélyezés iránti kérelemben tehát – a felülvizsgálati kérelemben foglaltaktól eltérően – nem önmagában a támadott jogerős ítélet jogszabálysértő voltát kell bemutatni, hanem a Pp. 409. § (2) bekezdésében foglaltaknak megfelelően azt kell előadni, hogy az állított jogszabálysértés kiküszöbölésén túl a jogegység biztosítása érdekében szükséges a Kúria eljárása.

[14] Elvárás ezért a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelemmel szemben – annak érdemi elbírálásához –, hogy tartalma teljesítse a Pp. 410. § (2) bekezdésében írtakat: jelölje meg a támadott ítéletet, az ügy érdemére kiható jogszabálysértést, a megsértett jogszabály pontos megjelölésével, továbbá az engedélyezést megalapozó okokat, amelyek a joggyakorlat egységének vagy továbbfejlesztésének biztosítása érdekében indokolják a felülvizsgálat befogadásának engedélyezését.

[15] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem alapját képező Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja szerint a Kúria a felülvizsgálatot akkor engedélyezi, ha a fél által állított jogszabálysértés vizsgálata a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége miatt indokolt.

[16] Amint arra a Kúria már több határozatában [Pfv.V.21.294/2022/2., Gfv.V.30.561/2022/2., Gfv.V.30.562/2022/2., Pfv.V.21.323/2022/2. (megjelent: BH 2023.71.)] rámutatott, a Pp. 409. §-ának és 410. §-ának egybevetett tartalmából következően valamennyi engedélyezési ok – így a Pp. 409. § (2) bekezdés b) pontja tekintetében is – alapvető törvényi feltétele, hogy a fél által az ügy érdemére kihatónak állított jogszabálysértés(ek) vizsgálata elvi jelentőségű jogkérdést vessen fel. A felülvizsgálat engedélyezése körében elvi jelentőségű jogkérdésnek az a jogkérdés minősül, amely egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, az alkalmazandó norma alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel függ össze [Kúria Pfv.V.20.675/2022/2., Pfv.V.21.323/2022/2. (megjelent: BH 2023.71.), Gfv.VI.30.523/2022/2., Pfv.V.20.603/2023/2]. Emellett a Kúria rámutat arra is, hogy nem mellőzhető annak levezetése sem, hogy a felülvizsgálattal érintett jogerős ítéletre figyelemmel, arra vonatkoztatva mennyiben indokolt a Kúria részéről e kérdésben az állásfoglalás, vagyis milyen hatással lehet a Kúriának a jogkérdésben tett állásfoglalása a jogerős ítéletre (Kúria Gfv.VI.30.523/2022/2.).

[17] Mindezekhez képest a felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében nem jelölt meg a jogerős ítélettel, az annak alapját képező jogszabályi rendelkezésekkel összefüggésbe hozható olyan jelentőségű jogkérdést, amely a felülvizsgálati kérelem érdemi elbírálása során vizsgálható lenne. Ezzel összefüggésben a Kúria rámutat arra is, hogy a jogerős ítélettel szemben állított jogszabálysértés megjelölése nem azonos az engedélyezést megalapozó jogkérdés bemutatásával. A felülvizsgálat engedélyezését kérő félnek az általa állított jogszabálysértésből kiindulva kell megjelölnie azt a jogkérdést, amelyre a kérelmét alapítja (Kúria Pfv.V.20.051/2022/6., Pfv.V.20.494/2022/3., Pfv.V.20.556/2022/2.).

[18] A felperesnek az a hivatkozása ugyanis, hogy „mennyire szolgálja az ügyfelek bírósági jogvédelembe vetett hitét, ha a másodfokú bíróság eljárási szabálysértésre hivatkozva egy adott jogkérdésben nem foglal állást”, nem tekinthető a fentiek szerinti elvi jelentőségű jogkérdésnek, e kérdés alapvetően „jogkérdésként” nem is értelmezhető. Emellett nincs kimutatható kapcsolata sem a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben megjelölt jogszabályhellyel, e felvetett kérdés nem egy jogszabály rendelkezésének értelmezésével, alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel függ össze. Következésképp az a felülvizsgálat engedélyezésének alapjaként sem szolgálhat.

[19] A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben szereplő és nevesített másik jogkérdéssel kapcsolatban pedig a Kúria arra mutat rá, hogy – a fentiek szerint – a felülvizsgálat engedélyezését kérő félnek az általa állított jogszabálysértésből kiindulva kell megjelölnie azt a jogkérdést, amelyre a kérelmét alapítja. A felperes a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmében megsértett jogszabályhelyként kizárólag a Pp. 172. § (3) bekezdését jelölte meg, amely a megállapítási kereset együttes törvényes előfeltételeit tartalmazza. Ehhez képest a felperes jogkérdésként azt jelölte meg, hogy „egy magyar és más állam joga közül melyik jogot kell alkalmazni egy magyar jogalany szerződésére”. A felperes által megjelölt jogkérdés ennek megfelelően semmilyen módon nem kapcsolódik az általa megsértettnek állított jogszabályhelyhez [Pp. 172. § (3) bekezdés]. Következésképp a nevesített jogkérdés a megjelölt jogszabályi rendelkezés értelmezésével, alapvető tartalmával és az ahhoz kapcsolódó esetleges jogkövetkezményekkel sem függhet össze. Az adott esetben tehát a megsértett jogszabályhely és az engedélyezés alapjaként megjelölt jogkérdés között semmilyen kimutatható kapcsolat nincs, ezért a Kúria következetes gyakorlata szerint a felülvizsgálat nem engedélyezhető (Pfv.III.20.012/2025/2., Gfv.VI.30.228/2021/2.).

[20] Mindezeken túlmenően a Kúria hangsúlyozza azt is, hogy az engedélyezés alapját képező jogkérdés nem tetszőleges, vagy valamiféle módon a jogvita tárgyával összefüggésbe hozható jogkérdés lehet, hanem csak olyan jogkérdés, amelyet maga a felülvizsgálattal támadott határozat vetett fel akként, hogy abban állást is foglalt (Kúria Pfv.III.20.761/2024/2., Pfv.III.20.595/2024/2.). A felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem tehát fogalmilag szoros kapcsolatban kell, hogy álljon a támadott jogerős ítélettel. Mindenekelőtt úgy, hogy – a Kúria egységes gyakorlata szerint (Gfv.III.30.414/2022/2., Pfv.III.20.216/2024., Gfv.III.30.063/23/3.) – kizárólag olyan kérdés szolgálhat a felülvizsgálat engedélyezésének alapjául, amelyben maga a támadott jogerős ítélet is konkrétan állást foglalt, és ezt az ítéleti értelmezést lehet a felvetett jogkérdés különleges súlya vagy társadalmi jelentősége miatt a felülvizsgálat engedélyezésével vizsgálat alá vonni.

[21] Ehhez képest a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelemben megjelölt, az alkalmazandó anyagi joggal kapcsolatos jogkérdés nem tartozik ebbe a körbe. Ebben a kérdésben ugyanis a másodfokú bíróság egyáltalán nem foglalt állást; a megállapítási kereset eljárásjogi előfeltételének hiánya miatt kifejezetten mellőzte is az elsőfokú ítélet indokolásából az alkalmazandó anyagi jogra és a szerződés minősítésére vonatkozó rendelkezéseit. Ekként a felülvizsgálat engedélyezésének ebben a körben is szükséges és alapvető feltétele, azaz a jogszabálysértés vizsgálata [Pp. 409. § (2) bekezdés] fogalmilag fel sem merülhet. Ezért az előadott jogkérdésben emiatt sem volt engedélyezhető a felülvizsgálat.

[22] Mindezek alapján a Kúria a felülvizsgálatot a Pp. 411. § (1) és (2) bekezdése alapján megtagadta.