PK ÍH 2025/22.

Ha a fizetési meghagyásos eljárásban perré alakulás esetére a fél vagylagos illetékességi okra kíván hivatkozni, akkor ezt akként teheti meg, hogy a vagylagosan illetékes bíróságot már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben megjelöli [2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 30. §, 256. §, 258. §; 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 20. §, 37. §].

A felperes az alperessel szemben fizetési meghagyás kibocsátását kérte, a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben a perré alakulás esetére az illetékes bíróságot nem jelölte meg. Az alperes a fizetési meghagyással szemben ellentmondással élt, ezért a közjegyző felhívta a felperest, hogy a keresetét terjessze elő az alperes lakóhelye szerint illetékes B.-i Járásbíróságon.

A felperes a keresetet tartalmazó iratát e járásbíróságon benyújtotta, ebben II. rendű alperesként megjelölte az L. Kft.-t. Előadta, hogy a fogyasztói szerződésre alapított igényre tekintettel a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 28. § (1) bekezdés d) pontja szerinti vagylagos illetékességi ok áll fenn, a fogyasztó felperes a pert a saját lakóhelye szerint illetékes bíróságon is megindíthatja. Ezért kérte a kereset áttételét az M.-i Járásbíróságra.

A B.-i Járásbíróság a keresetlevelet áttette az M.-i Járásbíróságra.

Indokolásában rögzítette, hogy a felperes mint fogyasztó kérte, hogy az ügyet a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes bíróság bírálja el. Idézte a Pp. 174. § (1) bekezdését, amely szerint, ha a keresetlevél alapján megállapítható, hogy a per elbírálása más bíróság hatáskörébe vagy illetékességébe tartozik, a bíróság elrendeli a keresetlevélnek ehhez a bírósághoz történő áttételét.

Ezt követően az M.-i Járásbíróság megállapította illetékességének hiányát, és előterjesztést tett a Fővárosi Ítélőtáblára az eljáró bíróság kijelölése végett.

Megállapította, hogy az L. Kft. nem minősül az ügy II. rendű alperesének, a fizetési meghagyásos eljárás kizárólag az alperessel szemben indult meg. A felperes a céget II. rendű alperesként csak a keresetet tartalmazó iratban jelölte meg, ezzel azonban a kft. nem vált automatikusan a peres eljárás alanyává, mivel erről a bíróságnak a Pp. 54. § (1) bekezdése és 340. § c) pontja alapján külön végzéssel kellett volna határoznia, amire nem került sor. A Pp. 30. § (1) bekezdése értelmében az illetékesség megállapításánál a keresetlevél beadásának időpontja az irányadó. Jelen esetben az ügy fizetési meghagyással indult, és a Pp. 256. § (1) bekezdésének megfelelően a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél előterjesztésének. Így azt kellett vizsgálni, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem benyújtásának időpontjában melyik bíróság volt a perre illetékes. Fizetési meghagyással induló ügy esetén a jogosult a fizetési meghagyást esetlegesen követő perben eljáró bíróságot úgy választhatja meg, hogy a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem perré alakulás esetén illetékes bíróság rovatában azt megnevezi. Jelen esetben a felperes ilyet nem tett, ezért a pert az általánosan illetékes bíróságnak kell lefolytatnia. A fizetési meghagyásos eljárásról szóló 2009. évi L. törvény (Fmhtv.) 37. § (4) bekezdésének megfelelően ugyanis a közjegyzőnek az ellentmondásról szóló értesítésben azt a bíróságot kell feltüntetni, amelyet a jogosult a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében megjelölt, ennek hiányában a Pp. szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságot. Tény, hogy a Pp. szabályai alapján egy peres eljárás több bíróság illetékességébe is tartozhat, azonban a Pp. 28. §-ában foglalt vagylagos illetékességi ok alkalmazása kizárólag abban az esetben merülhet fel, ha az alkalmazását a felperes kéri. Választás hiányában a Pp. általános illetékességi szabálya alapján kell meghatározni az ügyben eljáró bíróságot, amely jelen esetben a Pp. 25. § (1) bekezdésének alkalmazását jelenti, tehát az illetékes bíróság az alperes lakóhelye szerinti bíróság. Minderre tekintettel a peres eljárás lefolytatására a Pp. 25. § (1) bekezdésének megfelelően az alperes lakóhelye szerint általános illetékességgel rendelkező bíróság illetékes, ennek utólagos megváltoztatására a Pp. 30. § (1) bekezdése értelmében a felperesnek nincs lehetősége.

A Fővárosi Ítélőtábla az illetékességi összeütközést a B.-i Járásbíróság kijelölésével oldotta fel.

A Fővárosi Ítélőtábla az M.-i Járásbíróság végzésében foglalt érveléssel teljes mértékben egyetért, annak megismétlése nem szükséges, ezért csak kiemeli a következőket.

A Pp. 256. § (1) bekezdésére figyelemmel a fizetési meghagyásból perré alakult eljárást valóban úgy kell kezelni, mintha a fizetési meghagyás benyújtásakor a felperes keresetlevelet terjesztett volna elő. Ebből következik, hogy az eredetileg megjelölt személy mellett új alperes megjelölése a Pp. 7. § (1) bekezdés 10. pontja szerint keresetkiterjesztésnek minősül. Keresetkiterjesztés esetén pedig a Pp. 54. § (1) bekezdése értelmében ennek az engedélyezéséről a bíróságnak alakszerű végzésben kell döntenie, amelyben azt vizsgálja, hogy a Pp. 53. §-ában foglalt, további alperes perbevonásával kapcsolatos feltételek fennállnak-e. Jelen esetben erre nem került sor, tehát a pernek valóban egy alperese van, az eredetileg kötelezettként megjelölt személy.

Ugyanebből a kiindulópontból, a Pp. 256. § (1) bekezdéséből levezetve teljes mértékben osztja az ítélőtábla az M.-i Járásbíróság illetékességgel kapcsolatos érvelését is. A Pp. 256. § (1) bekezdése és 30. § (1) bekezdése értelmében, ha a fizetési meghagyásos eljárásban perré alakulás esetére a fél vagylagos illetékességi okra kíván hivatkozni, akkor ezt akként teheti meg, hogy a perré alakulás esetére vagylagosan illetékes bíróságot már a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben megjelöli. Sőt az Fmhtv. 20. § (5) bekezdése értelmében ekkor még azokat az adatokat is meg kell jelölnie, amelyből ennek a bíróságnak a hatásköre és az illetékessége megállapítható. Amennyiben a fél a fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelemben ilyet nem tesz, akkor később már vagylagosan illetékes bíróságot nem jelölhet meg.

Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 31. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja szerinti jogkörében eljárva az illetékességi összeütközést a B.-i Járásbíróság kijelölésével oldotta fel.