BÜ BH 2025/228

[1] A törvényszék ítéletével az I. r. terheltet – az általa használt megnevezések szerint – társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek.], társtettesként elkövetett súlyos testi sértés bűntette [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és súlyos testi sértés bűntettének kísérlete [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] miatt halmazati büntetésül 3 év, börtönben végrehajtani rendelt szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy az I. r. terhelt a kiszabott szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] Az ellentétes irányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az I. r. terhelt terhére rótt cselekményeket társtettesként elkövetett testi sértés bűntetteként [Btk. 164. § (1) bek., (8) bek. I. fordulat], társtettesként elkövetett testi sértés bűntetteként [Btk. 164. § (1) bek., (3) bek.] és testi sértés vétségeként [Btk. 164. § (1) bek., (2) bek.] minősítette, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[3] A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. r. terhelt terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában írt felülvizsgálati okra való hivatkozással.

[4] Indítványában a jogerős ítélettel megállapított tényállás egyes részleteit idézve arra a következtetésre jutott, hogy a terhére rótt cselekményt jogos védelmi helyzetben követte el, mert az ellene intézett jogtalan támadás ellen védekezett, így elhárító magatartása a jogtalan támadásra adott válasz volt. Úgy vélekedett, hogy a sértett és társai a Btk. 272. § (1) bekezdésébe ütköző hamis tanúzás bűntettét elkövetve vallottak – az indítványozó részéről megvalósított – előzmény nélküli támadásról, így a bíróság is tévesen állapította meg a sértett szerepét az eljárás során. Mindezek folyományaként az alapügyben eljárt bíróságok által megállapított tényállást a Be. 592. § (1) bekezdés c) és d) pontja szerint – részlegesen – megalapozatlannak látta.

[5] Indokai alapján a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt.

[6] A Legfőbb Ügyészség átiratában az I. r. terhelt felülvizsgálati indítványát részben törvényben kizártnak, részben az abban írtaktól eltérő okból alaposnak tartotta.

[7] A Be. 650. § (2) bekezdésében és a Be. 659. § (1) bekezdésében írt szabályokat idézve törvényben kizártnak értékelte az ítéleti tényállás megalapozottságát vitató és az indítványban megnevezett tanúvallomások hamis voltát állító hivatkozásokat.

[8] Alaptalannak látta ugyanakkor a jogos védelemre való terhelti hivatkozást, utalva rá, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint kölcsönös és jogtalan támadás esetén – ha a verekedésre kihívás és annak elfogadása folytán kerül sor – a szembenálló felek mindketten a jogtalanság talaján állnak, ezért egyik fél javára sem állapítható meg a jogos védelem. Az irányadó tényállás elemzésével pedig a konkrét esetben is azt tartotta megállapíthatónak, hogy a tettlegesség résztvevői kölcsönösen jogtalanul támadtak egymásra. Az I. r. terhelt és társa ugyanis a bántalmazáshoz használt eszközöket eleve a konfliktus erőszakos rendezésére készülve vitte magával, a vita békés rendezését meg sem kísérelte a helyszínen, a provokációra eleve egy nuncsakuval fenyegetve reagált, a IV. r. terheltet pedig már a menekülés közben, hátulról utolérve bántalmazta, ami fogalmilag a jogtalan támadás elleni védekezés körén kívül esik.

[9] Hivatalból észlelendő, felülvizsgálati okot is megvalósító eljárási szabálysértésként értékelte ugyanakkor, hogy a törvényszék a Be. CI. Fejezete szerinti eljárás szabályainak megszegésével tartotta meg a 2019. szeptember 24-ére és október 4-ére kitűzött tárgyalási határnapot az I. r. terhelt távollétében.

[10] Megelőzően ugyanis a törvényszék az ismert címein nem elérhető I. r. terhelttel szemben 2019. augusztus 9-én belföldi és európai elfogatóparancsot bocsátott ki, majd ennek eredménytelenségére tekintettel 2019. szeptember 10-én megkereste az ügyészséget, hogy indítványozza-e a tárgyalásnak az I. r. terhelt távollétében történő megtartását. A főügyészség 2019. szeptember 18-án megtett indítványát követően azonban a törvényszék nem idézte meg az I. r. terheltet hirdetményi úton a szeptember 24-én megtartott tárgyalásra, amellyel – a BH 2018.108. számon közzétett eseti döntés elvi tételeinek alapulvételével – feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósított meg. A 2019. október 4-ére kitűzött tárgyalásra pedig hiába rendelte a törvényszék hirdetményi úton idézni az I. r. terheltet, mert az október 2-án kifüggesztett hirdetmény nyomán a Be. 135. § (4) bekezdése szerinti szabályszerű kézbesítés a tárgyalás időpontjáig szükségképpen nem állhatott be.

[11] Ezzel párhuzamosan a Legfőbb Ügyészség úgy foglalt állást, hogy az I. r. terhelt jelenléte a 2019. szeptember 24-én megtartott tárgyaláson kötelező volt, mert – bár őt érintő bizonyítás e határnapon nem folyt, de – az ügyészség kiterjesztette a vádat az I. r. terheltet érintően, amelyet olyan eljárási cselekményként vett számba, mint amelyről a terhelt tudomásszerzését biztosítani kell. Ehhez képest a vádmódosítás hirdetményi úton történő kézbesítése is elmaradt az I. r. terhelt részére, amellyel az átirat a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést is megvalósultnak látta.

[12] Indítványozta ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a törvényszék új eljárásra utasítását.

[13] A felülvizsgálati indítvány az abban írtakhoz képest eltérő okból alapos, a Legfőbb Ügyészség átiratában foglaltak mindenben helytállók.

[14] A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 648. §-a alapján csak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen, és kizárólag a Be. 649. §-ában tételesen felsorolt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe. A felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető, ezért az azon kívül eső anyagi vagy eljárásjogi kérdések a felülvizsgálatban közömbösek.

[15] A felülvizsgálati eljárásban a felülbírálat terjedelme főszabályként nem teljes körű, hanem szigorúan a felülvizsgálati indítványhoz kötött. Ez azt jelenti, hogy az (érdemi elbírálásra alkalmas) indítvány nyomán a Kúria a jogerős ügydöntő határozatot csak a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és csak a felülvizsgálati indítványban meghatározott ok alapján bírálja felül [Be. 659. § (5) bek.]. E főszabály alóli kivételként hivatalból – e felülvizsgálati okra való hivatkozás hiányában is – vizsgálja azt is, hogy a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okok valamelyike beállt-e [Be. 659. § (6) bek.].

[16] Ennek megfelelően a Kúria elsőként abban a kérdésben foglalt állást, hogy a felülvizsgálati indítványt előterjesztő I. r. terhelt tekintetében az eljárt bíróságok valósítottak-e meg olyan, a Be. 649. § (2) bekezdésében meghatározott felülvizsgálati oknak megfeleltethető eljárási szabálysértést, amely szükségképpen a jogerős határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után. Az ilyen eljárási szabálysértés következménye a jogerős határozat hatályon kívül helyezése, ugyanis a büntető anyagi jog szabályainak megsértését érintő vizsgálódást okafogyottá teszi – a hatályon kívül helyezett, ezért nem létező határozatban írt tényállás büntető anyagi jogi következtetések levonásának alapjaként sem szolgálhat. Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés hiányában válhat csak lehetségessé a büntető anyagi jog szabályainak megsértésére alapított felülvizsgálati ok [így az indítványban írt, a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjában foglalt felülvizsgálati ok] fennállásának megítélése.

[17] A Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja szerint felülvizsgálatnak van helye, ha a bíróság a határozatát a Be. 608. § (1) bekezdésében meghatározott eljárási szabálysértéssel hozta meg. A Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést valósít meg, ha a tárgyalást olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenléte a törvény értelmében kötelező.

[18] A Be. 428. § (1) bekezdése alapján a vádlott jelenléte a tárgyaláson kötelező, ha a tárgyaláson való jelenlét jogáról a Be. 430. § (1) bekezdése szerint nem mondott le [a) pont], vagy ha a bíróság a jelenlét jogáról lemondott vádlottat kötelezi a tárgyaláson való jelenlétre [b) pont].

[19] A jelenlét jogáról le nem mondott terhelt tárgyalási távolléte azonban értelemszerűen csak akkor értékelhető feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető eljárási szabálysértésként, ha a távollétében való eljárásra a törvény nem biztosít lehetőséget.

[20] Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében folytatott, a Be. CI. Fejezete szerinti külön eljárásban pedig a terhelt tárgyalási jelenléte nyilvánvalóan nem kötelező, sőt, a terhelt személyes részvételének a hiánya éppen ezen eljárási forma sajátossága. A terhelt személyes jelenléte azonban a külön eljárás folytatását kizárja. Amennyiben a terhelt a tárgyaláson részt vesz, az a törvény erejénél fogva az általános eljárási szabályokhoz való visszatérést jelenti. A Be. CI. Fejezete szerinti eljárásban tehát nem önmagában a terhelt távolléte, hanem az képezheti felülvizsgálat tárgyát, hogy a külön eljárás feltételei valóban fennálltak-e. Azok hiányában ugyanis az általános szabályok szerint kell eljárni. A Be. CI. Fejezete szerint, de e külön eljárás törvényi feltételeinek hiányában a terhelt távollétében megtartott tárgyalást úgy kell tekinteni, hogy azt olyan személy távollétében tartották meg, akinek a jelenlétét a törvény kötelezően előírja [Bfv.II.449/2020/8. (BH 2021.9.), Bfv.III.653/2022/9. (BH 2023.295.I.)]. A másodfokú bíróság pedig az elsőfokú bíróság által megvalósított feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés ellenére (azt figyelmen kívül hagyva) bírálja el az elsőfokú ítélet elleni fellebbezést, ha az elsőfokú bíróság a törvényi feltételek hiányában folytatta le az eljárást a terhelt távollétében [Bfv.I.1.520/2021/8. (BH 2023.61.II)].

[21] Az ügyiratokból kitűnően az I. r. terhelt a 2018. december 3-án megtartott tárgyalási határnapon megjelölte idézhető címét. A 2019. március 18-ára napolt tárgyaláson az előirányzott bizonyítás lefolytatását követően a törvényszék a tárgyalás elnapolása mellett új tárgyalási határnapul 2019. június 3. és 5. napját tűzte ki, amelyre a megjelent terhelteket – így az I. r. terheltet – szóban rendelte idézni. Ezt követően a törvényszék 2019. május 24-én az 58. számú végzésével a tárgyalást elhalasztotta, és új határnapul 2019. július 1., 3. és 8. napját tűzte ki, amelyre az I. r. terheltet írásban rendelte idézni a tárgyaláson közölt (a lakcímnyilvántartásban szereplő címével azonos) lakóhelyéről. A halasztásról rendelkező végzést az I. r. terhelt nem vette át, az „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza a törvényszékre. A július 1-jére kitűzött határnapon az I. r. terhelt nem jelent meg, az idézés kézbesítését a törvényszék a Be. 132. § (2) bekezdés b) pontja alapján szabályszerűnek tekintve – a nyomozás ügyiratainak ismertetésével – az I. r. terheltet is érintő bizonyítást vett fel (64. számú jegyzőkönyv 3. oldal). Lakcímellenőrzést rendelt el az I. r. terhelttel szemben, amelynek eredményeként a rendőrkapitányság 2019. július 2-án megállapította, hogy az I. r. terhelt ismert címéről ismeretlen helyre költözött (72. sorszám alatti rendőri jelentés). Erre tekintettel a törvényszék 2019. július 3-án elnapolta a tárgyalást, és új határnapul 2019. szeptember 24-ét tűzte ki.

[22] Ezzel párhuzamosan a törvényszék megállapította, hogy az I. r. terhelt a lakcímnyilvántartás adatai szerint ismert címén kívül más bejelentett lakóhellyel nem rendelkezik, és büntetés-végrehajtási intézetben sincs fogvatartásban, ezért a 2019. július 4-én kelt végzésével az I. r. terhelt körözését rendelte el. 2019. augusztus 7-én végzésével a körözést visszavonta, majd a 2019. augusztus 9-én kelt végzéseivel elfogatóparancsot és európai elfogatóparancsot bocsátott ki az I. r. terhelt ellen. 2019. szeptember 10-én 80. sorszám alatt tájékoztatni rendelte a megyei főügyészséget, hogy az elfogatóparancs nem vezetett eredményre, amelynek nyomán a főügyészség 2019. szeptember 18-án indítványozta, hogy a törvényszék az I. r. terhelt távollétében tartsa meg a tárgyalást.

[23] A 2019. szeptember 24-én megtartott tárgyalásra így az I. r. terhelt megidézésére nem került sor. A tárgyaláson a bíróság az I. számú végzéssel kihirdette, hogy az I. r. terhelttel szemben a továbbiakban a Be. CI. Fejezetének rendelkezései szerint jár el, majd – az V. r. terheltet érintően – ismételten ismertette a nyomozás ügyiratai közül a bizonyítás eszközeként szolgáló iratok lényegét (83. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal). Ezt követően a törvényszék a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánította, és felhívta az ügyészt a perbeszéd megtartására. A jelenlévő ügyész perbeszédében a vádat az I. r. terheltet érintően kiterjesztette (83. sorszámú jegyzőkönyv 6. oldal). Az írásban is becsatolt végindítványt a törvényszék nem rendelte kiadni az I. r. terheltnek. A perbeszédek egy részének elhangzását követően a bíróság a tárgyalást 2019. október 4. napjára napolta el, és a kitűzött új határnapra az I. r. terheltet hirdetményi úton rendelte idézni. A hirdetmény bíróságon történő kifüggesztésére 2019. október 2-án, a hirdetmény levételére október 17-én került sor.

[24] A 2019. október 4-én megtartott tárgyalási határnapon a törvényszék – továbbra is az I. r. terhelt távollétében – a fennmaradó perbeszédek előadását és a II. r., valamint a IV. r. terhelt utolsó szó jogán tett nyilatkozatát követően ítéletet hozott, amelyet hirdetményi úton kézbesített az I. r. terhelt részére.

[25] Az eljárás tényeinek ilyetén tisztázását követően válhat lehetségessé az állásfoglalás a hivatalbóli felülbírálat középpontjában álló jogkérdést illetően, mégpedig azt vizsgálva, hogy a törvényszék abszolút eljárási szabálysértést megvalósítva járt-e el a II. r. terhelt távollétében.

[26] A Be. 747. § (3) bekezdése a bíróság eljárását a távollévő terhelt ellen abban az esetben teszi lehetővé, ha a terhelt az eljárás során elszökött, elrejtőzött, vagy megalapozottan feltehető, hogy a büntetőeljárás elkerülése érdekében más módon elérhetetlenné vált [a) pont], a felkutatása érdekében tett intézkedések észszerű időn belül nem vezettek eredményre [b) pont] és azt a bűncselekmény tárgyi súlya vagy az ügy megítélése indokolja [c) pont].

[27] A Be. 747. § (4) bekezdése szerint a (3) bekezdés b) pontjában meghatározott feltétel akkor állapítható meg, ha a terhelt felkutatása érdekében bizonyítás felvételére, adatszerző tevékenység folytatására, vagy – ha annak feltételei fennállnak – leplezett eszközök alkalmazására került sor [a) pont], a bíróság körözést, vagy – ha annak feltételei fennállnak – elfogatóparancsot bocsátott ki [b) pont], és a körözés vagy elfogatóparancs a kibocsátásától számított tizenöt napon belül nem vezetett eredményre [c) pont].

[28] A Be. 749. § (1) bekezdése alapján a bíróság a távollévő terhelttel szemben az ügyészség erre irányuló indítványára jár el. Az indítvány beszerzése céljából a Be. 750. § (2) bekezdése értelmében a bíróság tájékoztatja az ügyészséget a távollétes eljárás feltételeinek fennállásáról, ha a vádlott a vádemelés után válik elérhetetlenné.

[29] Az ügyészség indítványa nyomán a Be. CI. Fejezete szerint folytatott eljárásban a terheltet a Be. 135. § (1) bekezdés a) pontja alapján hirdetményi úton kell idézni a tárgyalásra, illetve az ügydöntő határozatot is a Be. 135. § (2)–(5) bekezdésében előírt szabályokat betartva, hirdetményi úton kell a részére kézbesíteni.

[30] Ennek megfelelően a távollétes eljárás feltételeinek hiányában, ezért a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott abszolút eljárási szabálysértést megvalósítva jár el a bíróság, ha elfogatóparancs kibocsátása, illetve az erre irányuló ügyészi indítvány nélkül tér át a külön eljárásra (Bfv.II.1025/2014/6., Bfv.II.134/2015/8.). Ugyanezt a következményt vonja maga után, ha a bíróság nem várja meg, hogy a törvényben meghatározott tizenöt nap alatt eredményre vezet-e az elfogatóparancs, és az ügyészséget ezen határidő letelte előtt hívja fel a távollétes eljárás lefolytatása tárgyában történő indítvány megtételére (Bfv.I.1245/2020/8.), vagy ha a Be. CI. Fejezetében meghatározott külön eljárás lefolytatására irányuló ügyészi indítvány birtokában kitűzött tárgyalásra a terheltet nem idézi meg hirdetményi úton (Bfv.I.1254/2020/7., Bfv.II.771/2017/8.).

[31] Mindezek alapján a törvényszék mind 2019. szeptember 24-én, mind október 4-én a Be. CI. Fejezetében írt külön eljárás szabályainak megszegésével tartotta meg a tárgyalást, mert az I. r. terheltet egyik tárgyalási határnapra sem idézte meg szabályszerűen. Szeptember 24-én azért, mert az I. r. terhelt hirdetményi úton való idézése teljes egészében elmaradt, október 4-én pedig azért, mert a hirdetmény kifüggesztése csak október 2-án, a bíróság hirdetőtáblájáról való levétele pedig csak jóval a tárgyalási határnapot követően, október 17-én történt meg. Mivel pedig az ügyiratot a bíróságon való közzétételétől számított tizenötödik napon kell kézbesítettnek tekinteni (azaz a levétel napján), ez azt jelenti, hogy az idézés – hirdetményi úton történt – kézbesítése csupán a tárgyalás megtartása után tizenhárom nappal következett be. Ennek szabályszerűtlensége könnyen belátható.

[32] A terhelt távolmaradása miatt a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja szerint feltétlen hatályon kívül helyezést érdemlő szabálysértés megállapításának ugyanakkor csak akkor van helye, ha a tárgyaláson a terhelt jelenléte egyébként kötelező volt. Nem tekinthető eljárási szabálysértésnek ugyanis az, amit a törvény kifejezetten megenged. Következésképpen: ha a szeptember 24-én, illetve az október 4-én megtartott tárgyalási határnapon az I. r. terhelt jelenléte eleve nem lett volna kötelező, úgy – értelemszerűen – a Be. CI. Fejezetében írt szabályok szerinti idézésének elmaradása sem valósítana meg az ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését kiváltó eljárási szabálysértést.

[33] Vizsgálatra szorul ekként, hogy az adott esetben a szóban forgó tárgyalási határnapokon az I. r. terhelt jelenléte kötelező volt-e, avagy azok a Be. 429. § (1) bekezdésében írt szabályok alkalmazásával a távollétében is megtarthatók voltak. Azaz, e tárgyalási határnapok a tárgyalás olyan részének tekintendők-e, amely az I. r. terheltet nem érinti.

[34] A több terhelt részvételével folytatott tárgyalás valamely terheltet nem érintő részének elsősorban az olyan bizonyítás felvétele tekintendő, amely nem az adott terhelttel szemben emelt vád tárgyát képező cselekmény bizonyítására szolgál. A tárgyalásnak azonban nem csupán a bizonyítás felvétele képezi a részét. Ennek megfelelően a perbeszéd, a felszólalás és az utolsó szó joga (Be. 541–546. §) a tárgyalásnak a bizonyítási eljárás befejezését követő szakasza. A bizonyítási eljárás befejezését követő tárgyalási szakaszt illetően a jelenlét szabályai kizárólag annyiban tartalmaznak eltérést, hogy a határozat kihirdetésére napolt tárgyalás a szabályszerű idézés ellenére meg nem jelent terhelt és védő távollétében is megtartható, és az ügydöntő határozat kihirdethető [Be. 550. § (2) bek.]. Következésképpen: ha a terhelt szabályszerű idézésére nem került sor, a határozathirdetésre napolt tárgyalás sem tartható meg, amiként a perbeszédek, a felszólalások és az utolsó szó jogán tett nyilatkozatok megtételére is csak a terhelt jelenlétében kerülhet sor. Ez alól a Be. 429. § (1) bekezdésében írt szabályok figyelembevételével csak az jelenthet kivételt, hogy a terhelt távollétében az őt nem érintő perbeszédek és felszólalások megtarthatók.

[35] Ugyanakkor: a feltétlen hatályon kívül helyezést érdemlő eljárási szabálysértés azt eredményezi, hogy a bizonyításfelvétel nem eredményes, így az ilyen bizonyításra épülő ügydöntő határozat sem érvényes. Ha azonban az eljárási szabálysértés olyan perjogi helyzetben történik, amikor akár a törvény erejénél fogva, akár ténylegesen érdemi bizonyítás nem történt, akkor nyilvánvaló, hogy az eljárási szabálysértés az ügydöntő határozat érvényességére nincs kihatással. Ez a helyzet a nem érdemi (elhalasztott) tárgyaláson való szabálysértés esetében, de ez a helyzet akkor is, ha ténylegesen nem folyt bizonyítás az adott perjogi helyzetben [Bfv.III.1.228/2017/15. (BH 2018.138.)]. Ennek megfelelően a terhelt utolsó szó jogán tett nyilatkozata – a határozatot hozó bírósághoz való szóláshoz fűződő joga, lehetősége – sem a bizonyítási eljáráson belüli, hanem azon túli időre vonatkozó rendelkezés. Az utolsó szó jogán tett nyilatkozat elmaradása – akár a vádlott akaratából, akár a bíróság mulasztásából fakadóan – így nem eredményezi a lefolyt bizonyítási eljárás érvénytelenségét. Ha pedig a bíróság mulasztásáról van szó, akkor az feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést nem valósít meg, nincs azok kimerítően felsorolt – s egyébként a bizonyítás törvényességének biztosítását szolgáló – törvényi okai között [Bfv.III.79/2020/7. (BH 2021.187.III.)].

[36] Az előbbiek tükrében az eldöntendő kérdés, hogy a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértést kizárólag a bizonyítási eljárás során érvényesülő kötelező jelenlét szabályainak megszegése valósítja-e meg, avagy az is ugyanerre az eredményre vezet, ha a kötelező jelenlét szabályai a bizonyítás felvételével nem érintett eljárási cselekmény során szenvednek sérelmet.

[37] E tekintetben pedig a Kúria számos esetben foglalt állást, hogy a vizsgált feltétlen eljárási szabálysértést bizonyítás felvételével fogalmilag nem érintett eljárási cselekmény, így a másodfokú bíróság által kitűzött nyilvános ülés [pl. BH 2020.292., Bfv.III.18/2021/21. (BH 2022.40.), Bfv.III.197/2021/8., Bfv.II.194/2020/6.], avagy a letartóztatás elrendelése tárgyában tartott ülés tekintetében is vizsgálandó.

[38] Ehhez képest az ügyész és a védő perbeszédének előadása – szemben az utolsó szó jogán tett terhelti nyilatkozattal – nem csupán lehetőség, de – a törvény kijelentő módban való megfogalmazásából fakadóan – a tárgyalás szabályszerű menetének mellőzhetetlen része. Az ügyész és saját védőjének perbeszéde szükségképpen érinti a terheltet, míg az ügyben szereplő más terheltek védőjének perbeszéde kapcsán a terhelt érintettsége a perbeszéd tartalmától függő. A perbeszéd továbbá a felvett bizonyítással, annak törvényességével szorosan összefügg, mert az ügyész és a védő abban adhatja elő összegző álláspontját a lefolytatott bizonyítás törvényességéről, illetve annak eredményéről. A perbeszéd tartalmát a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül, az abban foglaltakat döntése során mérlegelni köteles, határozatában számot adva a perbeszédben előterjesztett érvek elfogadásának vagy elvetésének indokairól.

[39] A jelen ügy többletelemeként – a Legfőbb Ügyészség átiratában írtakkal egyezően – ráadásul a tárgyaláson részt vett ügyész perbeszédében az I. r. terhelt ellen emelt vádat módosította, azt vele szemben kiterjesztette [Be. 538. § (1) bek. b) pont]. A vádkiterjesztés folyományaként az ítélkezés alapja [Be. 6. § (1) és (2) bek.] is megváltozott, ennek ellenére a törvényszék a vád módosítását (kiterjesztését) meg sem kísérelte az I. r. terhelttel közölni. A vádmódosításról való terhelti tudomásszerzés biztosításának kötelezettsége attól függetlenül áll fenn, hogy a terhelt a Be. 39. § (3) bekezdésében írt kötelezettségeinek eleget tett-e. Az elérhetetlenné vált terhelttel szemben a vádmódosítás hirdetményi úton történő közlése nem mellőzhető.

[40] Ez az adott esetben még csak az eljárás befejezését sem késleltette volna, hiszen a törvényszék a II. r. terheltet érintő perbeszédekre és az ítélet meghozatalára a tárgyalást egyébként is elnapolta, és az elnapolt tárgyalásra az I. r. terhelt hirdetményi úton történő idézése nem volt mellőzhető. Más kérdés, hogy az elnapolás eredményeként olyan időpont kitűzésére került sor, amikorra az I. r. terhelt hirdetményi úton történő szabályszerű idézése eleve teljesíthetetlen volt, hiszen a törvényszék az elnapolt tárgyalás folytatására a szabályszerű kézbesítéshez szükséges tizenöt nap leteltéhez képest közelebbi határnapot tűzött ki [így a Be. 113. § (3) bekezdése szerinti időköz sem nyílhatott meg].

[41] Összegezve:

– a törvényszék a Be. CI. Fejezetében írt szabályok megszegésével mulasztotta el az I. r. terhelt hirdetményi úton történő idézését a 2019. szeptember 24-én és október 4-én megtartott tárgyalási határnapokra, miközben

– e tárgyalási határnapokon az I. r. terhelt jelenléte kötelező volt, azaz

– a Be. 429. § (1) bekezdésében írt szabályok alkalmazásának nem volt helye, mert az ügyészi és védői perbeszédek előadásával az I. r. terhelt ellen emelt vád tárgyát érintő eljárási cselekmény megtartására került sor, különös figyelemmel arra is, hogy

– az ügyészi vádkiterjesztés folytán az I. r. terhelt ellen emelt vád tárgya is módosult.

[42] Ekként a törvényszék a Be. CI. Fejezetében támasztott feltételek hiányában tartotta meg a tárgyalást az I. r. terhelt távollétében a 2019. szeptember 24-ére és október 4-ére kitűzött határnapokon. Ezzel az elsőfokú bíróság eljárásában a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott, feltétlen hatályon kívül helyezésre vezető, egyúttal a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontja alapján felülvizsgálati okot is képező eljárási szabálysértés valósult meg, míg az ítélőtábla a törvényszék abszolút eljárási szabálysértését figyelmen kívül hagyva bírálta el érdemben az elsőfokú bíróság ítélete ellen az I. r. terheltet érintően bejelentett fellebbezéseket.

[43] A kifejtett érvek mentén a Kúria – a Be. 660. § (1) bekezdése szerinti tanácsülésen, a Be. 655. § (2) bekezdése szerinti összetételben – a felülvizsgálati indítvánnyal támadott jogerős ítéletet az I. r. terhelt tekintetében a Be. 663. § (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.

[44] A Kúria a Be. 663. § (3) bekezdése szerinti utasításként írja elő, hogy a törvényszék a megismételt eljárást az I. r. terhelt jelenlétére vonatkozó szabályokat tiszteletben tartva folytassa le. Az I. r. terhelt esetleges, terhelti kötelezettségszegést is megvalósító elérhetetlenné válása esetén is csak a törvényi feltételek teljes körű meglétében nyílik mód a tárgyalásnak a Be. CI. Fejezete szerinti szabályok alapulvételével az I. r. terhelt távollétében történő megtartására és az eljárás I. r. terhelt távollétében való befejezésére.

[45] A Be. 856. § (1) bekezdés a) pontja szerint a bűnügyi költséget a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt a terheltnek vissza kell téríteni, ha rendkívüli jogorvoslat folytán a jogerős ügydöntő határozatot a bíróság hatályon kívül helyezte, és megismételt eljárást kell lefolytatni. A Be. 857. § (1) bekezdés c) pontja pedig előírja, hogy a visszatérítést felülvizsgálat esetén a Kúria rendeli el. Ennek megfelelően a Kúria elrendelte az I. r. terhelt részére az általa eddig esetlegesen megfizetett bűnügyi költség mindenkori törvényes kamatával történő visszatérítését.