PK ÍH 2025/23.

Ha végrehajtási lap kiállításakor a végrehajtás feltételei fennálltak, nincs helye a végrehajtási lap visszavonásának amiatt, hogy a végrehajtást elrendelő bíróság a végrehajtási lapot olyan időpontban állította ki, amikor a perbíróság a kötelezett által benyújtott részletfizetési kérelmet még nem bírálta el [1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdés, 211. § (1) bekezdés; 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 344. § (3) bekezdés].

Az elsőfokú bíróság a 2024. október 10. napján jogerőre emelkedett ítéletében kötelezte az I. rendű alperest 27 500 000 forint kártérítés, 15 676 818 forint értékkiegyenlítés, 6 269 000 forint elsőfokú részperköltség, míg a másodfokú bíróság további 1 184 000 forint másodfokú eljárásban felmerült perköltség felperes részére történő megfizetésére.

Az adós 2024. október 24. napján 170. sorszámú beadványában az elsőfokon eljárt bírósághoz (perbírósághoz) utólagos részletfizetés engedélyezése iránt terjesztett elő kérelmet, amelyben a marasztalási összeg 36 havi egyenlő részletekben történő teljesítését kérte engedélyezni.

Az elsőfokú bíróság mint végrehajtást elrendelő bíróság a felperes kérelmére az I. rendű alperessel mint adóssal szemben 2024. november 14. napján végrehajtási lapot állított ki a jogerős határozatokban foglaltaknak megfelelően.

Az adós 2024. november 29. napján végrehajtási lap visszavonása és végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő. A végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmét azzal indokolta, hogy a végrehajtandó elsőfokú határozatot hozó bíróság előtt előterjesztett részletfizetés engedélyezése iránti kérelme megelőzte a végrehajtás elrendelését, így a részletfizetési kérelem jogerős elbírálásáig a végrehajtás elrendelésének nem volt helye. Álláspontja szerint a végrehajtási lap kiállítására a Pp. 344. § (3) bekezdésének megsértésével került sor, és nem állt fenn a végrehajtási lap kiállításának a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 13. § (1) bekezdés c) pont szerinti feltétele sem, mert a teljesítési határidő nem telt le. Utalt arra is, hogy a részletfizetési kérelem előterjesztésekor nem volt folyamatban vele szemben végrehajtási eljárás, így a részletfizetési kérelmet elutasító határozat is jogszabálysértő. Kérte a végrehajtási eljárás felfüggesztését a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmének jogerős elbírálásáig a Vht. 49. § (1) bekezdése alapján arra hivatkozással, hogy a végrehajtás reá nézve felesleges költségekkel, helyreállíthatatlan károkkal és aránytalan sérelemmel járna.

Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott végzésével az adós végrehajtási lap visszavonása és végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmét elutasította. Határozatát azzal indokolta, hogy a végrehajtás elrendelése iránti kérelemben szereplő végrehajtandó határozat polgári ügyben hozott jogerős, marasztalást tartalmazó határozat, az abban meghatározott teljesítési határidő eltelt. A végrehajtandó határozatot hozó elsőfokú bíróságnál előterjesztett részletfizetés engedélyezése iránti kérelemnek a végrehajtás elrendelésére halasztó hatálya nincs, a végrehajtás elrendelésének a Vht. 13. § (1) bekezdésében foglalt valamennyi feltétele fennállt. A végrehajtási lap kiállítására nem a törvény megsértésével került sor, ezért a Vht. 211. § (1) bekezdése alapján annak visszavonására, illetve a Vht. 49. § (1) bekezdése alapján a végrehajtás felfüggesztésére indok nem volt.

A végzés ellen az adós fellebbezett, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a határozat megváltoztatását és a végrehajtási lap visszavonását, valamint a végrehajtás felfüggesztését kérte. Álláspontja szerint a végrehajtás elrendelése, illetve a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelmének elutasítása sérti a Vht. 13. § (1) bekezdését, illetve a Vht. 211. § (1) bekezdését, mert az utólagos részletfizetési kérelmének előterjesztésekor, 2024. október 24. napján a bírósági végrehajtás még nem volt folyamatban. A bíróság a végrehajtási lapot csak később, a végrehajtást kérő 2024. október 29. napján előterjesztett kérelmére 2024. november 14. napján állította ki. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) teljesítési határidőre és a részletekben történő teljesítésre vonatkozó szabályai, valamint a Vht. végrehajtás általános feltételeire vonatkozó szabályai együttes figyelembevételével és alkalmazásával a Pp. 344. § (3) bekezdése csak olyan tartalommal értelmezhető az Alaptörvény 28. cikkére és a tisztességes eljárás követelményére is tekintettel, hogy a perbeli esetben először a perbíróságnak kell döntenie a részletfizetési kérelem tárgyában, csak ezt követően – elutasító döntés, vagy engedélyezés után bármely részlet teljesítésének elmulasztása esetén – kerülhet sor a végrehajtás elrendelésére. Ez a jogértelmezés követendő, mert így tárható fel a jogszabály olyan tartalma, amellyel az adott törvényi rendelkezés értelmet nyer, elérheti célját, és az anyagi jog érvényre jut.

Álláspontja szerint a helyes értelmezésből következik, hogy a végrehajtás elrendelésének a Vht. 13. § (1) bekezdés c) pontja szerinti feltétele nem állt fenn a korábbi időpontban a Pp. 344. § (3) bekezdésének megfelelően előterjesztett részletfizetés iránti kérelme folytán, amit utóbb jogszabálysértően utasított el az elsőfokú bíróság a végrehajtási lap későbbi, ezért szintén jogellenes kiállítására hivatkozva. Összességében azt hangsúlyozta, hogy mindaddig, amíg a részletfizetési kérelmét a perben eljárt bíróság érdemben nem bírálja el, a teljesítési határidő lejártát megállapítani nem lehet. Fenntartotta a végrehajtás jogorvoslati kérelme elbírálásáig történő felfüggesztése iránti kérelmét is.

A felperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte.

A fellebbezés nem alapos.

Az adós fellebbezési kérelme a Pp. 381. §-ának felhívásával az elsőfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára is irányult, azonban az e fellebbezési kérelmét megalapozó, az ügy érdemi eldöntésére kiható, másodfokon nem orvosolható lényeges eljárási szabálysértést nem jelölt meg, és ilyet a másodfokú bíróság sem észlelt.

A Vht. 13. § (1) bekezdése szerint végrehajtható okiratot akkor lehet kiállítani, ha a végrehajtandó határozat a) kötelezést (marasztalást) tartalmaz; b) jogerős vagy előzetesen végrehajtható, és c) a teljesítési határidő letelt.

Az elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a végrehajtási lap visszavonása iránti kérelem akkor terjeszthető elő eredményesen, ha a végrehajtás elrendelése nem felelt meg a jogszabályoknak, vagyis a bíróság törvénysértő módon rendelte el a végrehajtást. Törvénysértő a végrehajtás elrendelése akkor, ha arra a végrehajtás feltételeinek hiányában kerül sor, vagyis, ha a végrehajtás elrendelése nem felelt meg a végrehajtható okirat kiállítási feltételeinek (BDT 2024.4748.).

A Pp. 344. § (3) bekezdése szerint kivételes esetben az elsőfokon eljárt bíróság a fél indokolt kérelmére a határozat jogerőre emelkedése után is engedélyezheti a részletekben történő teljesítést, illetve a részletekben történő teljesítés módosítását, kivéve, ha a kötelezettség teljesítése iránt a bírósági végrehajtásról szóló törvény szerint bírósági végrehajtási eljárás van folyamatban.

A Pp. 344. § (3) bekezdésének a fellebbezésben irányadónak tartott értelmezése valóban lehetőséget biztosít az adós számára a teljes marasztalási összeg teljesítési határidőn belüli megfizetése nélkül is a végrehajtás elkerülésére, amely a Vht. alapján többirányú, az adósra nézve hátrányos végrehajtói kényszercselekménnyel (pénzforgalmi bankszámla végrehajtás alá vonásával, a munkabér letiltásával, ingó-, illetve ingatlanvagyon lefoglalásával), és mindezek költségeinek felmerülésével jár. Ez az értelmezés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a Vht. fellebbezésben is felhívott 13. § (1) bekezdése alapján a bíróságnak nem diszkrecionális joga, hanem kötelezettsége a végrehajtás elrendelése, ha a végrehajtási kérelem megfelel a Vht. 11–12. §-ában írt előírásoknak, valamint a végrehajtás általános feltételeinek, azaz a végrehajtandó határozat kötelezést (marasztalást) tartalmaz, jogerős, végleges vagy előzetesen végrehajtható, és a teljesítési határidő letelt. Ha a jogalkotó célja a végrehajtandó határozattal marasztalt féllel szembeni végrehajtható okirat kibocsátásának elhalasztása lett volna a Pp. 344. § (3) bekezdése szerinti utólagos részletfizetés jogerős elbírálásáig, akkor a Pp. hatálybalépésével az e szabályozáshoz igazodó, ezt lehetővé tevő eljárási szabályt illesztett volna a Vht. rendelkezései közé. Az utólagos részletfizetés perbíróság általi engedélyezésének új korlátját, a végrehajtási eljárás folyamatban létét csak ilyen, az utólagos részletfizetési kérelemnek a végrehajthatóságra halasztó hatályt biztosító szabályozásra tekintettel értelmezhetné a bíróság a fellebbezésben kért tartalommal.

A Pp. 344. § (3) bekezdésének elsőfokú bíróság szerinti értelmezése mellett is fennáll azonban az eljárásjogi lehetőség részletfizetési kedvezmény biztosítására az akár jelentős többletköltségekkel járó végrehajtási eljárást megelőzően – különösen, ha azt a felek speciális érdeke vagy éppen a kötelezettség jellege, és nem a fél körülményeiben vagy a teljesítéshez fűződő érdekében a jogerőre emelkedés után bekövetkező jelentős változás indokolja –, hiszen az ítéleti rendelkezésre irányuló kereseti kérelem vagy ellenkérelem, illetve fellebbezési kérelem tartalmazhatja a feleknek a teljesítési határidő megállapítására, akár a részletfizetés engedélyezésére vonatkozó kérelmét.

Ennek hiányában azonban, amennyiben a jogerős ítéletbe foglalt marasztalásra irányuló teljesítési határidő lejárt – ami a jelen ügybe nem volt vitás –, a jogosult hiánytalan kérelmére a végrehajtási eljárás megindításáról kell határozni akkor is, ha a részletfizetési kérelmet a végrehajtás elrendelése, vagy akár az arra irányuló végrehajtási kérelem előterjesztése előtt benyújtotta a kötelezett, de a részletekben való teljesítést utólagosan a végrehajtási lap kiállításáig nem engedélyezte a perbíróság.

A fellebbezésben kért döntés az utólagos részletfizetés engedélyezése és a végrehajtás elrendelése hatályos szabályainak a mellőzését jelentené, így sem a végrehajtási lap kiállítása, sem az elsőfokú határozat nem jogszabálysértő. A másodfokú bíróság a jogorvoslatot elbírálta, így a végrehajtás felfüggesztésének nincs helye.

A másodfokú bíróság ezért az elsőfokú bíróság végzését a Pp. 389. §-a folytán alkalmazandó Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.