PÜ BH 2025/233

[1] Az alperes haszonbérlő és a Magyar Állam haszonbérbe adó között 2013. december 2-án 2033. október 15-ig tartó, határozott időre szóló mezőgazdasági haszonbérleti szerződés jött létre – többek között – a … külterületi .../42 és .../43 helyrajzi számú külterületi ingatlanokra. A felperes férje 2016. február 25-én megvásárolta az államtól a .../42 helyrajzi számú ingatlant, majd azt a felperesnek ajándékozta. A felperes a 2016. április 29-én kelt szerződéssel megvásárolta a .../43 helyrajzi számú ingatlant is.

[2] A felperes 2019. október 30-án kelt levelében a haszonbérleti díj összegének felülvizsgálatát kezdeményezte, amely ellen az alperes keresetet nyújtott be a bírósághoz. A perben a másodfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította arra hivatkozással, hogy a díjmódosítás kezdeményezése nem volt alkalmas joghatás kiváltására, így az alperes – abban a perben felperes – nem került jogvédelmet igénylő helyzetbe, szükségtelenül indított pert.

[3] A felperes 2020. szeptember 28-án kelt levelében – a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (a továbbiakban: Fétv.) 50/A. §-ára és a haszonbérleti szerződések 3.6. pontjára hivatkozással – igazságügyi szakértői vélemény csatolása mellett kezdeményezte a két ingatlanra vonatkozó haszonbérleti díj felemelését. Az alperes a kezdeményezést átvette, arra a 2020. október 6-án kelt levelében úgy nyilatkozott, hogy a módosítás törvényességét vitatja, azonban a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése szerinti pert nem indított.

[4] Az alperes 2021. év első félévében – a felperes fizetési felszólítása ellenére – nem a kezdeményezésben megjelölt összeget fizette meg a felperesnek, aki ezért a 2022. január 18-án kelt levelében a haszonbérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta, amelyet az alperes nem fogadott el.

[5] felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a perbeli ingatlanokra vonatkozóan a peres felek között fennálló haszonbérleti szerződést a 2022. január 18-án kelt azonnali hatályú felmondás 2022. január 21. napjával jogszerűen megszüntette. Kérte továbbá a földügyi hatóság megkeresését az ingatlanok vonatkozásában az alperes javára bejegyzett földhasználati jog törlése iránt. Keresetét a Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontjára, valamint a 61. § (1) bekezdésére alapította.

[6] Az alperes ellenkérelmében kérte a kereset elutasítását. Vitatta a felperes 2020. szeptember 28-án kelt kezdeményezésének a jogszerűségét és mivel szerinte a kezdeményezés nem felelt meg a törvény előírásainak, a felmondás sem volt jogszerű, mert a haszonbérleti szerződésben megállapított haszonbérleti díjat megfizette.

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Érvelése szerint a felperes kezdeményezéséhez csatolt igazságügyi szakértői vélemény a szakvéleményben rögzített érvényességi idő lejártára tekintettel már nem volt érvényesen felhasználható, így nem volt alkalmas a kívánt joghatás kiváltására.

[8] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és megállapította, hogy a 2013. december 2-án kelt, a felek között fennálló, a külterület .../42 és .../43 helyrajzi számú ingatlanokra vonatkozó földhaszonbérleti szerződést a felperes 2022. január 18-án kelt azonnali hatályú felmondása 2022. január 21. napján megszüntette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

[9] A másodfokú bíróság ítélete felülvizsgálati eljárás szempontjából releváns indokai szerint a felperesnek csak a Fétv. 50/A. § (1)–(2) bekezdéseinek megfelelő kezdeményezése járhatott a haszonbérleti díj megemelését eredményező joghatással. A 2020. szeptember 28-i felperesi kezdeményezés azonban az elsőfokú ítélet fellebbezéssel nem támadott indokai szerint a Fétv. 50/A. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelt, továbbá a másodfokú bíróság szerint a Fétv. 50/A. § (2) bekezdésében írt feltételeket is kielégítette, mert díjmódosítás kezdeményezésének a Fétv. 50/A. § (2) bekezdésében rögzített formai szempontoknak kellett megfelelnie. A kezdeményezésben megjelölt haszonbérleti díj az igazságügyi szakértő szakvéleményén alapult és a szakvéleményt nem vitásan a felperes az alperesnek a kezdeményezés mellékleteként megküldte. Rámutatott, hogy ha a kezdeményezéssel bármilyen okból nem ért egyet és a Fétv. 50/A. § (3) bekezdése szerinti felmondásra nem volt lehetősége, vagy azzal nem kívánt élni a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése értelmében a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napos határidő alatt az alperesnek a piaci haszonbérleti díj megállapítása iránt a pert meg kellett volna indítania. A szakvélemény megalapozottsága, a megjelölt értékek aggálytalansága, a felülvizsgálat szükségessége – annak vitatása esetén – erre a perre tartozó kérdés lett volna. Az alperes a kezdeményezés kifogásolása ellenére 30 napon belül a pert nem indította meg, így a perindítási joga elenyészett és ennek következtében a Fétv. 50/A. § (4) bekezdés második fordulatának megfelelően a haszonbérleti díjat a kezdeményezésben megjelölt mértékben módosítottnak kell tekinteni.

[10] A perben nem volt vitás, hogy az alperes 2021. évre nem a 2020. szeptember 28-i kezdeményezéssel módosított földhaszonbérleti díjat fizette meg a felperesnek, ami a 2021. december 21-én kelt fizetési felszólítást, majd a teljesítés elmaradásából eredően a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondásának jogszerűségét a Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontja értelmében megalapozta.

[11] A másodfokú bíróság megállapította, hogy fennálltak a felperes megállapítási keresetének a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 172. § (3) bekezdésében foglalt feltételei és a felmondás jogszerűsége is megállapítható volt, ezért a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét ebben a részében megváltoztatta és a megállapítási keresetnek helyt adott.

[12] A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, egyben kérte az álláspontja szerint a Pp. 408. §-a alapján kizárt felülvizsgálat engedélyezését is. Felülvizsgálati kérelmében – annak tartalma szerint – a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat meghozatalát kérte.

[13] Felülvizsgálati kérelmében a Pp. 172. § (3) bekezdésének, valamint ezzel összefüggésben a Pp. 170. § (2) bekezdés b)–d) pontjaira tekintettel a Pp. 273. § (1) bekezdésének, 342. § (3) bekezdésének, valamint a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésének a sérelmét állította, továbbá álláspontja szerint a jogerős ítélet a Fétv. 50/A. §-át is sérti és jogkérdésben eltér a Kúria Pfv.21.479/2018/7. számú, valamint a Pfv.20.215/2023/4. számú döntéseitől.

[14] Felülvizsgálati kérelmét a Pp. 170. § (2) bekezdés b)–d) pontjai, 273. § (1) bekezdésének, 342. § (3) bekezdésének sérelme körében azzal indokolta, hogy az eljárt bíróságok nem tettek eleget a megállapítási kereset feltételei fennállása kapcsán a keresetlevél megvizsgálási kötelezettségüknek.

[15] A Pp. 172. § (3) bekezdésének a sérelme azon alapult, hogy a kereset nem minősül a Fétv. 61. § (1) bekezdése rendelkezéseire tekintettel sui generis megállapítási keresetnek, ugyanis ez a jogszabályi rendelkezés ilyen keresetindítási jogosultságot nem biztosít. Nem mondja meg hogy a felmondást gyakorló a Pp. eszköztárában rendelkezésre álló mely keresetet indíthatja meg, így nem lehet e rendelkezést úgy tekinteni, hogy jogszabály biztosítja a lehetőséget a megállapítási kereset indítására. Utalt arra is, hogy a föld használatára irányuló jogviszonyoknál jogszerű felmondás esetén többféle magasztalási per is indítható: pénzügyi jellegű követelés esetén pénz fizetése, birtok kiadásával kapcsolatos igény esetén a birtokba adás iránti marasztalási per, de kérhető valamilyen állapot helyreállítására vonatkozó marasztalás is. A perbeli esetben is kérhette volna a felperes az elmaradt haszonbérleti díj megfizetését vagy az ingatlanok birtokba adását. Ezen marasztalási perek korlátját képezik a megállapítási kereset benyújtásának, az ezzel kapcsolatos vizsgálatot pedig a bíróságnak hivatalból, a felek előadásától és kérelmeitől függetlenül, az eljárás bármely szakaszában el kellett végeznie. A jogerős ítélet szerint a másodfokú bíróság ennek eleget tett, de vélhetően a Fétv. 61. §-ának a téves értelmezéséből kiindulva téves következtetést vont le.

[16] A Pp. 346. §-ának a megsértését arra alapította, hogy a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a megállapítási kereset feltételei fennállnak, azonban azt semmiféle indokolással nem látta el, erre tekintettel az alperes és a felek nem tudják azt megállapítani, hogy a megállapítási kereset feltételeinek a fennállását milyen alapon látta megállapíthatónak.

[17] A Fétv. 50/A. §-ának a sérelmét azon az alapon állította, hogy a jogerős ítéletben a másodfokú bíróság a haszonbérleti díj módosítása iránti eljárásban nem állapíthatta volna meg a kezdeményezés jogszerűségét, mert egyértelműen megállapítható tény volt, hogy M.R. igazságügyi szakértő a szakvéleménye 2020. február 10-én készült, annak érvényességét a szakértő maga meghatározta 90 napban. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatályba lépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény és a mező és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény módosításáról szóló 2015. évi CCXX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) indokolására utalva kifejtette, hogy az érvénytelen szakvéleményre tekintettel hiányzott a kezdeményezés egyik jelentős garanciális biztosítékot nyújtó eleme. Az érvényességét vesztett szakvélemény bizonyítékként alkalmatlan bármilyen tény alátámasztására. A szakértő maga is szükségesnek tartotta a felperes megkeresése után a szakvéleményét felülvizsgálni és kiadni a 2020. november 19-től újabb 90 napra annak érvényességét, ez a nyilatkozat azonban nem pótolhatta a szakvélemény 2020. május 10. és 2020. november 19. közötti érvénytelenségét.

[18] Az alperes szerint kifejezetten jogszabálysértő a jogerős ítélet azon megállapítása is, hogy a kezdeményezésnek formai szempontból kellett megfelelnie, mert a szakvélemény képezi a Fétv. 50/A. § (4) bekezdésében meghatározott per során annak eldöntési alapját, hogy a sui generis alapon indult megállapítási perben a bíróság milyen tartalmú döntést hoz. E körben utalt a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara 2/2020. számú módszertani útmutatójára is, amely szerint az összehasonlító adatokat, amelyeket a szakértő felhasznál a szakvéleményéhez a szakvélemény készítésekor rendelkezésre álló magyarorszag.hu oldalon közzétett aktuális szerződésekből kell kigyűjteni és az adatokat, ha nem áll rendelkezésre időben megfelelő szerződés, akkor időben aktualizálni, korrigálni kell. E kötelezettség miatt határozzák meg a szakértők a szakvélemény érvényességét 90 napban.

[19] Az alperes vitatta a jogerős ítélet azon megállapítását is, miszerint a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján indult perben kifogásolhatta volna a kezdeményezés alapjául szolgáló szakvélemény érvényességét. Rámutatott, hogy ez éppen az eljárt másodfokú tanács 5.Pf.20.277/2021/7. számon hozott ítéletével ellentétes, amely ítéletben a kezdeményezés jogellenességére tekintettel a bíróság azzal utasította el a jelen per alperesének a keresetét, hogy szükségtelenül indította azt meg, holott abban a perben szintén a szakvélemény miatt volt érvénytelen a kezdeményezés, mert a felperes a szakvéleményt nem csatolta.

[20] Az alperes Pfv.20.413/2025/2. szám alatti, 2025. június 25-én kelt beadványában a felülvizsgálati kérelmét kiegészítette. Ebben kifejtette, hogy a perbeli jogviszonyban a felmondási jog gyakorlására a Fétv. 58–60. §-a nem irányadó, ebből következően a felmondást követő jogérvényesítésre nem vonatkozhatnak a Fétv. 61. § (1) bekezdésének a rendelkezései, így nem minősülhet a felperes keresete sui generis alapon előterjesztett keresetnek. Erre tekintettel a bíróságnak a Kúria a Pfv.I.20.215/2023/4. számú határozatában kifejtettek szerint hivatalból vizsgálnia kell, hogy az adott jogviszonyban gyakorolt felmondást követően a felperesnek lett volna-e marasztalási igény előterjesztésére módja és ha igen, akkor ebben az esetben a keresetet ebben a formában nem terjeszthette volna elő. Álláspontja szerint a felülvizsgálati eljárásban a Kúriának állást kell foglalnia Ptk. és a Fétv. érvényesülésének terjedelmét illetően a Fétv. által alkalmazni nem rendelt szabályok szerződéses érvényesülése vonatkozásában, különös tekintettel a Kúria Pfv.V.20.407/2022/4. számú határozatokban foglaltakra. Ellenkező értelmezés arra vezethetne, hogy amennyiben a Fétv. rendelkezéseit alkalmazni kellene a felmondás vonatkozásában, akkor alkalmazni kellene a Fétv. 58–60. §-ainak a rendelkezéseit is teljes körben és a Fétv. 61. (2) bekezdését is, de ha a korábban megkötött haszonbérleti szerződésekben a Fétv. által meghatározott felmondási okok is szerepelnek, akkor azokra a Fétv. 61. § (1) bekezdése nem lenne alkalmazható, amely meglehetősen kazuisztikus helyzetet idézne elő.

[21] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezésének hatályában való fenntartását kérte.

[22] A felperes felülvizsgálati kérelme nem megalapozott.

[26] Adekvát indokolás hiányában nem volt vizsgálható a Pp. 273. §-ának [Utólagos kimentés] megsértése, annak alkalmazására a perben nem került sor. Nem volt mód a Kúria Pfv.21.479/2018/7. számú, valamint a Pfv.20.215/2023/4. számú határozataitól való eltérés vizsgálatára sem, mert a negyvenöt napon belül benyújtott felülvizsgálati kérelem e körben nem felelt meg a Pp. 413. § (1) bekezdés c) pontjában foglaltaknak, a 2025. június 25-én előterjesztett beadvány tartalma pedig sem e körben, sem az egyéb, ott kifejtett indokok tekintetében nem volt figyelembe vehető. A Kúria ennek megfelelően nem vizsgálhatta azt az alperesi érvelést sem, hogy a perbeli jogviszonyban a felmondási jog gyakorlására nem a Fétv. 58–60. §-a, hanem a Ptk. és a szerződés rendelkezései az irányadóak, ebből következően a felmondást követő jogérvényesítés feltételeire nem a Fétv. 61. § (1) bekezdésének, hanem a Pp. 172. § (3) bekezdése rendelkezéseit kell alkalmazni, továbbá a Kúria Pfv.20.407/2022/4. számú határozatától való eltérést sem.

[27] A felülvizsgálati kérelemben előterjesztett és a fentiek alapján érdemben vizsgálható eljárásjogi hivatkozások kapcsán – mivel az adott ügyben a Kúria eljáró tanácsa el kívánt térni a Kúria a Pfv.21.479/2018/7. számon meghozott, Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától – a felülvizsgálati eljárás felfüggesztése mellett a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (a továbbiakban: Bszi.) 33. § (1) bekezdés b) pontja és 32. § (1) bekezdés b) pontja alapján előzetes döntéshozatali indítvánnyal jogegységi eljárást kezdeményezett.

[28] A Kúria Jogegységi Panasz Tanácsa 2/2025. JEH (Jpe.IV.20.048/2024/10.) számú, a Magyar Közlönyben 2025. április 7-én közzétett határozatában – a jogegységi kezdeményezéssel egyetértve – megállapította, hogy a Fétv. 58–60. §-aiban meghatározott felmondás esetén, ha a haszonbérleti szerződés felmondását a másik fél a törvényben meghatározott időn belül nem fogadja el, illetve 2023. január 1. napját követően az ellen írásban tiltakozik, a felmondást gyakorló által a földhaszonbérleti jogviszony felmondással való megszűnésének a megállapítása iránt indított per sui generis megállapítási pernek minősül, azaz ilyen tartalmú kereset esetén a bíróságnak nem kell vizsgálnia a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 172. § (3) bekezdése szerinti feltételek fennállását. A jogegységi tanács az eljáró tanácsa részére egyben engedélyezte, hogy a Pfv.21.479/2018/7. számú határozat jogértelmezésétől eltérjen. Egyben kimondta, hogy a Kúria jogegységi határozattól eltérő tartalmú határozatai a továbbiakban nem hivatkozhatóak kötelező erejűként.

[29] A jogegységi határozat indokolása [34]–[35] és [39] bekezdései szerint ugyanis a Fétv. magát a felmondás jogintézményét a Ptk.-tól eltérően, sajátosan szabályozza. A Fétv. megfelelően tartalmazza a felmondási jog gyakorlásának sajátos előfeltételeit: a haszonbérbeadónak csak a Fétv. 58–60. §-aiban szabályozott esetekben van törvényen alapuló felmondási joga. A Fétv. jelen jogvitában hatályos szabályozása további sajátos követelményt támaszt a felmondó nyilatkozat joghatásának kiváltásához is, az általános polgári jogi szabályoktól, a Ptk. 6:4–5. §-aitól, valamint 6:213. §-ának rendelkezésétől eltérően jogot biztosít a haszonbérlőnek a felmondás el nem fogadására, megakadályozva ezzel a szerződés megszűnését, másrészt ebben az esetben a felmondásra jogosult haszonbérbeadót kötelezi arra, hogy a felmondás hatályosulása érdekében a bírósághoz forduljon. A Fétv. rendelkezéseiből következően a haszonbérbeadónak a felmondás el nem fogadása esetén anyagi jogi igénye keletkezik, amelynek célja a felmondás hatályvesztésének megakadályozása, azaz a szerződés megszüntetése. A kereseti kérelem értelemszerűen ennek megállapítására irányulhat. Mindebből következően az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelménynek kizárólag az az értelmezés felel meg, amely szerint jelen ügyben a megállapítás az a jogvédelmi eszköz, amelyet a Fétv. mint anyagi jog teremt meg, és egyúttal meghatározza a megállapítási kereset előterjesztésének a lehetőségét, ezért a Fétv. 61. § (1) bekezdése szerinti kereset sui generis megállapítási kereset.

[30] A Bszi. 42. § (1) bekezdése alapján a jogegységi hatályú határozatok a közzététel időpontjától a bíróságokra, így a Kúriára is kötelezőek, amely egyben azt eredményezi, hogy az alperes Pp. 172. § (3) bekezdésének a megsértésére, továbbá a megállapítási kereset eljárásjogi feltételeinek bíróságok általi vizsgálatának elmulasztására alapított egyéb eljárásjogi hivatkozásai nem foghattak helyt. Nem volt alapos a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése megsértését állító érvelés sem, mert a másodfokú bíróság a fentiekre tekintettel szükségtelenül rögzítette a felperesi kereset Pp. 172. § (3) bekezdése szerinti feltételeknek való megfelelőségét, így az, hogy ennek indokainak kifejtése elmaradt, az ügy érdemi elbírálására nem hatott ki.

[31] A jogerős ítélet nem sértette a Fétv. 50/A. §-át sem. A jogerős ítélet e körben kifejtett indokaival a Kúria egyetértett, azokat megismételni nem kívánja, helyességükre a Pp. 405. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 386. § (4) bekezdése alapján visszautal. A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra tekintettel csak az alábbiak kiemelését tartja szükségesnek.

[32] A Fétv. 50/A. §-a alapján a haszonbérleti szerződés részévé vált jogszabályi rendelkezések szerint a haszonbérbeadó felperest megillette az a jog, hogy kezdeményezze – igazságügyi szakértői vélemény csatolása mellett – a haszonbérleti szerződés egyoldalú módosítását a haszonbérleti díjnak a kezdeményezéskor irányadó, helyben szokásos piaci haszonbérleti díjra emelése érdekében. A kezdeményezésben a piaci haszonbérleti díj mértékének – a kezdeményezéshez csatolt – igazságügyi szakértői véleményen kell alapulnia [Fétv. 50/A. § (1)–(2), (6) bekezdése, az igazságügyi szakértőkről szóló 2016. évi XXIX. törvény 2. § 8. pont, 3. § (1), 4. § (1) bekezdés]. A 2020. szeptember 28-i levél tartalma a hozzá mellékelt szakértői véleményre tekintettel megfelelt a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése szerinti haszonbérbeadói kezdeményezésnek az alábbiakra tekintettel.

[33] Az igazságügyi szakértői vélemény a haszonbérleti díjmódosítási kezdeményezés kötelező mellékletét képezi, az a kezdeményezésben foglalt, módosított összegű díj mértéke megalapozottságának az alátámasztására szolgál (Módtv. 2. §-ához fűzött indokolás). A Fétv. 50/A. § (2) bekezdése szerinti jogszabályi előírás célja – a szabályozás logikájából adódóan – az, hogy az ellenérdekű fél a kezdeményezés szükségességének, az abban szereplő díjmódosítás jogosságának megítéléséhez kellő és szakszerű információval rendelkezzen, így valóban csak indokolt esetben forduljon bírósághoz a piaci haszonbérleti díj meghatározása érdekében. Mindez a díjmódosítás peren kívüli, így mindkét fél számára gyors, szakszerű, egyben – különösen az ellenérdekű fél számára – költséghatékony megoldást biztosít. A jogszabály arra az esetre, ha az ellenérdekű fél a kezdeményezés szerinti díjmódosítással – például az ahhoz csatolt igazságügyi szakértői vélemény aggályossága miatt – nem ért egyet, de a szerződést felmondani nem kívánja, a kezdeményezés kézhezvételétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül keresetindítási jogot biztosít. Az ellenérdekű fél ebben a Fétv. 50/A. § (4) bekezdésében szabályozott perben a bíróságtól kérheti a piaci haszonbérleti díj meghatározását. Ezen szintén sui generis igényérvényesítés során a bíróság szakértői bizonyítás lefolytatását követően arról dönt, hogy a kezdeményezésben megjelölt haszonbér megfelel-e a törvényi követelményeknek: a kezdeményezéskor irányadó helyben szokásos piaci – igazságügyi szakértői véleménnyel alátámasztott – haszonbérleti díjnak. Ebből következően a Fétv. 50/A. § (1) bekezdése szerinti kezdeményezéshez csatolt igazságügyi vélemény aggályossága, hiányossága, ellentmondásossága a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése alapján indított perben vizsgálható [Kúria Pfv.21.115/2023/8. számú (megjelent: BH 2024.185)] A szakvélemény aggályosságát vagy hiányosságát eredményezheti az is, hogy „érvényessége lejárt”, azaz nem az aktuális szerződésekből kigyűjtött adatokon alapul.

[34] Mivel az alperes a kezdeményezés kifogásolása ellenére a 30 napos jogvesztő határidőn belül a Fétv. 50/A. § (4) bekezdése szerinti pert nem indította meg, így – ahogy azt a másodfokú bíróság helytállóan megállapította – a Fétv. 50/A. § (4) bekezdés második fordulatának megfelelően a haszonbérleti díjat a kezdeményezésben megjelölt mértékben módosítottnak kell tekinteni. Mivel az alperes 2021. évre nem a 2020. szeptember 28-i kezdeményezéssel módosított földhaszonbérleti díjat fizette meg a felperesnek, és azt a 2021. december 21-én kelt fizetési felszólítás ellenére sem teljesítette, a haszonbérleti szerződés azonnali hatályú felmondása a Fétv. 58. § (1) bekezdés d) pontja értelmében jogszerű volt, az a fennálló haszonbérleti jogviszonyt megszüntette. Annak, hogy az eljárt másodfokú tanács 5.Pf.20.277/2021/7. számon hozott ítéletében milyen álláspontra helyezkedett egy korábbi kezdeményezéssel összefüggésben, jelen ügyben a Fétv. 50/A. § (2) és (4) bekezdéseinek értelmezése szempontjából relevanciával nem bír, bár megjegyzendő, hogy az előadottak szerint abban a korábbi kezdeményezésben a kezdeményező nem csatolt szakvéleményt, azaz ott lényegesen eltérő jogkérdés merült fel.

[35] Mindezekre figyelemmel az alperes felülvizsgálati kérelme anyagi jogszabálysértésre alapítottan is alaptalan, a jogerős ítélet nem sérti a Fétv. 50/A. §-át sem.

[36] A Kúria a kifejtettek alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, mert az megfelelt a felülvizsgálat tárgyává tett és érdemben vizsgálható jogszabályi rendelkezéseknek.