KÜ BH 2025/238

[1] A műemléki védettséget élvező épület (a továbbiakban: perbeli épület), a műemléki nyilvántartásban szerepel, a belváros műemléki jelentőségű területén található, mely ingatlanban a felperes vendéglátóipari egységet üzemeltet.

[2] Az alperes a döntésében 2021. november 1. napjától 2022. március 31. napjáig ideiglenesen engedélyt adott egy zárt, fedett vendéglátó terasz létesítésére. A határozat megállapította, hogy az engedélyezett terasz nem sért műemlékvédelmi érdekeket. Az engedély alapján a terasz megvalósult, amit a felperes a lejáratot követően sem bontott el.

[3] A felperes 2023 áprilisában örökségvédelmi bejelentést tett a perbeli vendéglátóipari egységhez kapcsolódó közterületen létesítendő fedett vendéglátó terasz létesítésére, amelyhez csatolta az építészeti-műszaki tervtanács pozitív tartalmú állásfoglalását. Alperes megállapította, hogy a létrehozni kívánt szerkezet előtetőnek minősül, melynek létesítését a helyi építési szabályzat (a továbbiakban: HÉSZ) tiltja, ezért a 2023. május 3. napján kelt döntésével a felperes kérelmét elutasította.

[4] Ezt követően a felperes 2023. május 25. napján örökségvédelmi engedély iránti kérelmet nyújtott be a perbeli épülethez kapcsolódó közterületen létesítendő fedett vendéglátó terasz létesítésére. Az örökségvédelmi eljárás során az alperes – előzetes értesítés nélkül – helyszíni szemlét tartott, majd a 2023. június 14. napján kelt határozatával a kérelmet a kulturális örökség védelmével kapcsolatos szabályokról szóló 68/2018. (IV. 9.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. rendelet) 71. §-a alapján elutasította. Megállapította, hogy a megépíteni kívánt terasz annyiban különbözik a megelőző eljárásban engedélyezni kért terasztól, hogy azt nem rögzítik az épülethez, a tervezett teraszfedés az épületek homlokzatait láthatóan hagyja, ezért az az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Étv.) 2. § 8. pontjában foglaltak szerint nem minősül építménynek.

[5] A határozat indokolásában az alperes megállapította, hogy a benyújtott tervdokumentációval a felperes a jogszabályokat szándékosan meg akarja kerülni, ami nem tekinthető jóhiszemű eljárásnak. Mindezt alátámasztja az a körülmény, hogy a helyszínen jelenleg is áll egy szabálytalan műtárgy, amelynek szabályossá tételéért alperes külön hatósági ellenőrzést folytat. Örökségvédelmi szempontból az alperes kifejtette, hogy amennyiben a tervezett épület megvalósulna, úgy a védett műemlék, egyben történeti épület megőrzésének és érvényesülésének feltételei sérülnének, a tervezett tevékenység az érintett műemlék érvényesülését és megjelenését egyértelműen gátolná. Ezen túlmenően a tér, mint műemléki jelentőségű terület egészét is kedvezőtlenül érintené. A tervezett műtárgy a tér épülethomlokzatai által lehatárolt, történetileg kialakult térfalát egyértelműen megbontaná, egyensúlyát felborítaná. Az előtető a tér látványát megzavarná. Utalt arra is, hogy a kérelem nem tartalmazott építészeti-műszaki tervtanács szakmai véleményt, azonban azt nem volt szükséges pótolni, mivel a kérelmet anélkül is érdemben el tudta bírálni.

[6] A határozattal szemben a felperes nyújtott be keresetlevelet. Keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását kérte oly módon, hogy a bíróság a kérelmének adjon helyt, míg másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és alperes új eljárásra kötelezését indítványozta. A felperes érthetetlennek minősítette azt az alperesi álláspontot, hogy a HE/EOFE/2763-2/2021. számú határozattal engedélyezett terasznál jóval kisebb területű terasz miért sért műemlékvédelmi érdekeket.

[7] Eljárásjogi szempontból sérelmezte azt is, hogy alperes nem értesítette a megtartott helyszíni szemléről, így az arról készült jegyzőkönyvre, fotókra nyilatkozni nem tudott. A határozatból pedig nem derül ki, hogy miért nem megfelelő a megvalósítandó terasz. Kiemelte, hogy az a körülmény, amely szerint módosították a létrehozandó terasz megvalósításának módját, nem alapozhat meg rosszhiszeműséget, mert csak a jogszabály egyértelmű rendelkezése alapján jártak el. Álláspontja szerint éppen az alperes tekinthető rosszhiszeműnek, mert elhallgatta, hogy a korábbi eljárásban a tervtanács hozzájárult a terasz létesítéséhez.

[8] Kifejtette, hogy minden alapot nélkülöznek a határozatnak a műemlékvédelemmel kapcsolatos állításai, azok ellenőrzésére szakértő kirendelését indítványozta.

[9] Védiratában az alperes a kereset elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy a téren meglévő egyéb teraszok szabályossága vagy szabálytalansága nem tartozik jelen eljárás tárgyához. Hangsúlyozta egyben, hogy felperes nem tudta megcáfolni a határozat azon megállapítását, mely szerint a terasz megvalósítási módjának megváltoztatásával elsődlegesen a HÉSZ-t kívánták megkerülni, amelyet rosszhiszemű joggyakorlásnak minősített. Álláspontja szerint felperes egyetlen jogszabályhelyet sem tudott felhívni az alperes örökségvédelmi szempontú megállapításai ellenében.

[10] Az elsőfokú bíróság az alperes 2023. június 14. napján kelt határozatát megsemmisítette és az alperest új eljárásra kötelezte.

[11] Az elsőfokú bíróság elsődlegesen a keresetlevélben megjelölt eljárási szabályszegések megvalósulását vizsgálta és az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 61. § (1) bekezdésére és azzal összefüggésben kialakult bírói gyakorlatra hivatkozással azt állapította meg, hogy alperes eljárási szabálysértést követett el, amikor a helyszíni szemle megtartásáról a felperest nem értesítette. Az érdemi döntésre kihatás körében figyelemmel volt arra, hogy a felperes a keresetében nem jelölte meg, hogy az értesítés elmaradása pontosan milyen jogsérelmet jelentett számára, továbbá, hogy az alperes határozatát nem a helyszíni szemlén feltárt tényekre alapította, ezért úgy ítélte meg, hogy a megvalósított eljárási szabálysértés nem hatott ki az ügy érdemére.

[12] Az elsőfokú bíróság egyetértett felperes azon érvelésével, hogy a támadott határozatból nem vezethető le az eljárásjogi értelmezés mikéntje, csupán az, hogy az alperes a módosított tervek benyújtását a felperes terhére értékelte. Ugyanakkor a határozat megállapításai nem a felperes tudattartalmának értékelésén, hanem műemlékvédelmi szempontok figyelembevételén alapultak, ezért ezen eljárási szabálysértés tekintetében sem állapította meg, hogy az az ügy érdemére kihatott volna.

[13] Az elsőfokú bíróság annak kérdését, hogy a műemlék épület érvényesülését és megjelenését a terasz egyértelműen gátolja-e, szakkérdésnek tekintette és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 300. §-a alapján szakértői bizonyítást rendelt el.

[14] A kirendelt szakértő szakvéleményében kifejtette, hogy a felperes által létesített terasz az önkormányzat településképének védelméről szóló rendelete rendelkezéseinek megfelel, az egységes arculatot sugároz. A fedett vendéglátó terasz a perbeli épület déli homlokzatának földszinti megjelenését érinti, a homlokzati hossz mintegy egyharmada előtt jelenik meg, annak szerkezete a történeti épület megőrzését, érvényesülését nem gátolja, az épület nyugati, értékes hosszhomlokzatának látványára semmiféle befolyása nincs. Álláspontja szerint a tervezett terasz műemléki, örökségvédelmi szempontok alapján támogatható, elfogadható megoldás. A szakértő a kiegészített szakvéleményében megerősítette az eredeti szakvéleményében foglaltakat. Kiemelte, hogy nem lehet közérdek az, hogy egy műemlék épület csorbítatlanul maradjon fenn, lehetőséget kell adni a tulajdonosoknak az épületek ésszerű, gazdaságos használatára, felújítására.

[15] [15] Az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a szakvéleményben foglaltak nem hiányosak, nem homályosak. A szakértő álláspontját meggyőző szakmai indokokkal támasztotta alá, az abban kifejtettek kapcsán a bíróságnak okszerű kételye nem merült fel, ezért a szakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadta.

[16] Az ítélet indokolásában hangsúlyozta, hogy a hatóságnak elsősorban nem a történeti belváros és a tér, hanem a perbeli épület érvényesülése szempontjából kell vizsgálnia a tervezett terasz engedélyezhetőségét. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a műemlékvédelmi és örökségvédelmi kérdések megítélése során nem a környező épületekre gyakorolt hatásnak van jelentősége, hiszen az engedély iránti kérelemnek sem tárgyai környező épületek, csupán az egyedileg megvalósítandó műtárgy hatása a védendő épületre.

[17] Az elsőfokú bíróság az aggálymentes szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a fedett vendéglátó terasz a perbeli épület megőrzését, érvényesülését nem gátolja, annak megvalósítása műemlékvédelmi, örökségvédelmi szempontok alapján támogatható, elfogadható. Érdemben nem vizsgálta azon felperesi hivatkozást, hogy a tervezett terasz megvalósítása nem engedélyköteles, csupán bejelentésköteles, mert a felperes ezen eljárási kifogását a keresetindítási határidőn túl terjesztette elő, így az meg nem engedett keresetváltoztatást eredményezett.

[18] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és az eljárt bíróság új eljárásra utasítása iránt.

[19] Álláspontja szerint az ítélet az ügy érdemére kihatóan a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 78. § (1) bekezdésébe, 85. § (5) bekezdésébe, 86. § (4) bekezdésébe, valamint a Pp. 316. § (1) bekezdés b)–d) pontjaiba; a 2/2015. (XI. 23.) KMK véleménybe; a Korm. rendelet 68. § (3) bekezdés b) pontjába és 71. § (4) bekezdésébe; a kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Kötv.) 5. § (1) bekezdésébe ütközik.

[20] Az ügy érdemét tekintve előadta, hogy a keresettel támadott döntése mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatnak minősül. A mérlegelési jogkörben hozott döntések esetében – amennyiben a hatóság a Kp. szabályával ellentétesen jár el – a döntést meg kell semmisíteni és új eljárást kell elrendelni, de anélkül, hogy a bíróság bizonyítási eljárást folytatna le. A bizonyítás lefolytatása – alperesi vélemény szerint – a „mérlegeléses ügyekben” fogalmilag kizárt, az ellentétes a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatok felülvizsgálatáról szóló 2/2015. (XI. 23.) KMK véleménnyel is. A perbeli terasz műemléki és örökségvédelmi szempontú megítélése ugyanis kizárólag a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozó ügy, amelyet a perben történő szakértői bizonyítással nem lehet felülbírálni.

[21] Kifejtette az alperes, hogy a bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő által készített szakvélemény a legelemibb jogszabályi és szakmai követelményeknek sem felelt meg. A szakértő szakvéleményében előadta, hogy álláspontja szerint a kulturális örökség védelme nem tekinthető kizárólag közérdeknek, mely vélemény ellentétes a Kötv. 5. § (1) bekezdésével, ezért a szakvélemény a Pp. 316. § (1) bekezdés b)–d) pontja alapján aggályos.

[22] Az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor figyelmen kívül hagyta, hogy az ügyben szereplő műemlék egy műemléki jelentőségű területen áll, ebből következőleg az engedélyezni kért terasz nemcsak a konkrét műemlék érvényesülésére, hanem a tágabb műemléki jelentőségű területre is kihatással van. Ennek azonban a műemlékvédelmi és örökségvédelmi kérdések megítélése során nem tulajdonít jelentőséget.

[24] A felperes az ügyben felülvizsgálati ellenkérelmet terjesztett elő, melyben a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Álláspontja szerint „az alperes felülvizsgálati kérelme teljesen megalapozatlan, rosszhiszemű, és felveti a joggal való visszaélést”. A jogerős ítélet is kitért arra, hogy a felperes a 2023 áprilisában tett örökségvédelmi bejelentéséhez csatolta az építési-műszaki tervtanács pozitív tartalmú állásfoglalását, ezért azt az örökségvédelmi eljárás során is el kellett volna fogadni. Ha egy megvalósított zárt, fedett terasz az alperes határozata szerint nem sért műemlékvédelmi érdeket, akkor az alperes egy rövid idő múlva benyújtott fedett, oldalról nyitott és lábakon álló terasz megvalósítása iránti kérelmet jogszabálysértően utasította el.

[25] A felperes utal arra is, hogy műemlékvédelmi szakmai kérdés elbírálása volt a per tárgya, ezért a bíróság a Pp. 300. § (1) bekezdése alapján jogszerűen alkalmazott szakértőt. A szakértő szakvéleménye „szinte tudományos alapossággal és részletességgel bír” a szakkérdés megítélésének kérdésében, így jogszerűen fogadta el a bíróság a minden aggályt eloszlató szakvéleményt. Azzal pedig, hogy megváltoztatta az alperes határozatát, nem az alperes hatáskörét vonta el, hanem azt a hatályos jogszabályok teszik lehetővé. A bíróság ítéletében határozottan megjelölte az alperes feladatát az új eljárás során, az ezzel ellentétes alperesi hivatkozás is alaptalan.

[26] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.

[27] A Kúria a Kp. 115. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó 108. § (1) bekezdése szerint a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a felülvizsgálati ellenkérelem keretei között, a Kp. 120. § (5) bekezdésének megfelelően, a határozat meghozatalakor rendelkezésre álló iratok és bizonyítékok alapján vizsgálta felül.

[28] A felülvizsgálat során a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogvita elbírálásához szükséges releváns tényeket, körülményeket teljeskörűen tartalmazza, de a perben lefolytatott bizonyítás értékelése eredményeként tévesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy az alperes jogszabálysértően utasította el a felperes örökségvédelmi engedélykérelmét.

[29] A felülvizsgálati kérelem vonatkozásában a Kúria az alábbiakat fejti ki.

[30] A Kúriának a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes határozata mérlegelési jogkörben hozott határozatnak minősül-e, annak jogszerűségi vizsgálatára mennyiben irányadó a Kp. 85. § (5) bekezdése.

[31] A Kp. 85. § (5) bekezdése alkalmazásában a mérlegelési jogkörben hozott az a döntés, ahol a jogalkalmazó több jogszerű döntés közül választhat, ezért ezen esetekben a mérlegelési jogkör gyakorlásának jogszabályszerűségét kell vizsgálni. Annak elsődleges mutatója a hatáskörnek a rendeltetésszerű és a jogszabályi felhatalmazás keretei között történő gyakorlása, ezért a jogalkotó a mérlegelés szempontjainak és azok okszerűségének megállapíthatóságára helyezi a hangsúlyt. Ellenben az a közigazgatási határozat, amelyben a hatóság a határozathozatalhoz szükséges bizonyítékok értékelése alapján döntési lehetőségeket nem biztosító jogszabály alkalmazásával dönt, nem minősül mérlegelési jogkörben hozott határozatnak. Kétségkívül a bizonyítás értékelése a hatóság részéről egyfajta mérlegelés, azonban ez a típusú „mérlegelés” a bírósági felülvizsgálat szempontjából nem jelent mérlegelési jogkört.

[32] Mindenekelőtt hangsúlyozza a Kúria, hogy az alperes perben felülvizsgált eljárása a Korm. rendelet rendelkezései alapján folyt, ezért abból kell kiindulni, hogy az alperesnek az eljárását a Korm. rendelet által meghatározott szabályrendszernek megfelelően kellett lefolytatnia. Alapvető jelentőséggel a Korm. rendelet 68–69. §-ai és a 71. § (1) és (4) bekezdései bírtak.

[33] A Korm. rendelet 68–69. §-ai a hatóság műemlékkel kapcsolatos feladatait és eljárásainak közös szabályait tartalmazza, a 68. § (2) bekezdése a műemléken tervezett tevékenység, a (3) bekezdés pedig a műemléki jelentőségű terület esetén határozza meg azokat a szempontokat, melyeket a hatóság a döntése meghozatala során köteles figyelembe venni, mérlegelni. Így a (3) bekezdés c) pontja szerint a hatóság által figyelembe veendő, hogy a történeti épület, amely építési korát, stílusát, megjelenését tekintve a védettséget megalapozó történeti karakterbe illeszkedik, megjelenésében megőrzendő.

[34] A perbeli örökségvédelmi eljárás során alkalmazandó Korm. rendelet 71. § (1) bekezdése kötelezően írja elő, hogy a hatóság az örökségvédelmi engedélyezési eljárásban a döntés meghozatalához szükséges tényállás tisztázásának keretében a tervezett tevékenység helyszíne, annak környezete ismeretében, e rendeletben meghatározott szempontok szerint vizsgálja a döntés meghozatalának feltételeit. Ezek között különösen vizsgálandó szempontként határozza meg annak tisztázását, hogy a tervezett tevékenységgel érintett műemlék megőrzésének és érvényesülésének feltételei adottak-e. [c) pont]

[35] A Korm. rendelet 71. § (4) bekezdése döntési lehetőséget nem biztosít azokban az esetekben, ha a tervezett tevékenység a) a benyújtott terv alapján ellentétes az érintett műemléki értékre vonatkozó építéstörténeti tudományos dokumentációval vagy a kerttörténeti tudományos dokumentációval, valamint az értékleltárral, b) szakszerűtlen vagy c) az érintett műemlék ca) épségét vagy jelentőségét veszélyezteti, cb) jellegét sértő módon megváltoztatja, cc) helyreállíthatatlan sérülését vagy pusztulását eredményezi, cd) méltó használatát nem szolgálja, vagy ce) érvényesülését és megjelenését gátolja. Ha bármely eset fennállása megállapítható, a hatóságnak a kérelmet el kell utasítania. Ebből adódóan nem lehet szó az alperes által hivatkozott mérlegelési jogkörben hozott határozatról és a Kp. 85. § (5) bekezdésének megsértéséről.

[36] A Kúria megállapította, hogy az alperesnek és az alperes határozatának jogszerűségét felülbíráló bíróságnak a Korm. rendelet alkalmazásával a perbeli fedett terasz elhelyezése kapcsán azt kellett vizsgálnia, hogy a felperesi kérelem elutasítását megalapozó körülmény fennáll-e, műemléki jelentőségű területen lévő védett műemlék megjelenésének műemléki szempontból történő előnytelen megváltozása bekövetkezne-e, illetve, hogy a műemléki jelentőségű terület összképét, feltárulását az épület homlokzata és bejárati kapuja elé tervezett műtárgy előnytelenül befolyásolná, illetve gátolná.

[37] Nem volt vitás a perben, hogy az alperes a felperes tulajdonában álló épületben működő vendéglátóhelyhez tervezett teraszfedés örökségvédelmi szempontú megfelelését a Korm. rendeletben előírt szempontok alapján vizsgálta, és e vonatkozásban jutott arra a következtetésre, hogy a tervezett tevékenység megvalósulása nemcsak a telepítéssel közvetlenül érintett épület karakteréhez illeszkedést befolyásolná hátrányosan, hanem a műemléki jelentőségű terület történetileg kialakult utca/térszerkezetének egyensúlyát, vonalvezetését törné meg.

[38] Az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott arra, hogy a felek álláspontja között abban volt eltérés, hogy az alperes által elvégzett „mérlegelés” műemlékvédelmi szempontból mennyiben tekinthető megalapozottnak, melynek megítélése a perben különleges szakértelmet igényelt, mellyel a bíróság nem rendelkezett. Ebben az esetben a bíróság köteles a feleket tájékoztatni a bizonyítási teher kiosztása körében az alkalmas bizonyítási eszközről, mely a jelen ügyben is megtörtént.

[39] A felperes indítványára a bíróság jogszerűen, a Kp. 78. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 300. §-ának betartásával rendelt ki igazságügyi szakértőt a felmerült szakkérdés tárgyában, ezért nem foghat helyt a felülvizsgálati kérelemnek azon érvelése, hogy az alperes határozatát a perben szakértői bizonyítás igénybevételével nem lehet felülbírálni.

[40] Az alperes a perben beszerzett szakvélemény aggályosságára is hivatkozott, azt állítva, hogy arra nem alapíthatta volna a bíróság az ítéleti döntését.

[41] A Pp. 316. § (1) bekezdése határozza meg, hogy a kirendelt szakértő szakvéleménye akkor minősül aggályosnak, ha a szakvélemény a) hiányos, illetve nem tartalmazza a szakvélemény jogszabályban előírt kötelező tartalmi elemeit, b) homályos, c) önmagával, illetve a perbeli adatokkal ellentétes, vagy d) egyébként a helyességéhez nyomatékos kétség fér.

[42] [A Kúria a felülvizsgálati kérelemmel egyezően úgy ítélte meg, hogy a szakvélemény több szempontból sem aggálymentes. A szakértő a közhiteles örökségvédelmi nyilvántartás adatával szemben állította, hogy a tervezett terasszal érintett történeti épület nem barokk stílusban épült, melynek a bíróság a szakvélemény értékelése körében indokolás nélkül nem tulajdonított jelentőséget, az ellentmondást nem vizsgálta és nem oldotta fel, ahogyan jogszerűnek fogadta el a szakértő kiegészítő szakvéleményében szereplő azon megállapítást is, hogy a kulturális örökség védelme nem tekinthető kizárólag közérdeknek és „a műemlékvédelem fontos alapkérdései nem közelíthetők meg csak jog szemüvegén keresztül”, valamint a műemléki épületek esetében is jelentőséget kell tulajdonítani a tulajdonosok magánérdeke körébe tartozó gazdaságos használatnak. Ez a szakmai álláspont ellentétes a Kötv. 5. § (1) bekezdésének előírásával, mely szerint „a kulturális örökség védelme közérdek, megvalósítása közreműködési jogosultságot és együttműködési kötelezettséget jelent az állami és önkormányzati szervek, a nemzetiségi szervezetek, a vallási közösségek, a civil és gazdálkodó szervezetek, valamint az állampolgárok számára”.

[43] A szakértő szakvéleményében a bíróság által feltett kérdésekre esetenként nem vagy kitérő válaszokat adott, például úgy hivatkozott a védett épületek ésszerű felújítására, hogy az jelen ügy tárgyát nem képezte, valamint az alperes eljárásában nem alkalmazandó helyi rendelet előírására figyelemmel vont le szakmai következtetéseket.

[44] Az elsőfokú bíróság a fentiek ellenére tévesen és a Pp. 316. § (1) bekezdésébe ütközően állapította meg, hogy a szakvélemény helyességéhez nyomatékos kétség nem fér, ezért azt jogszabálysértően fogadta el ítélkezése alapjául.

[45] A Kúria kiemeli, hogy sem a kirendelt szakértő, sem az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelte az ügyben, hogy a tervezett tevékenység nem csak a perbeli történeti épület érvényesülésére lenne kihatással, mert a felperes a helyhez kötött teraszt egy műemléki jelentőségű területen, állandó jelleggel kívánja megvalósítani, ezért nem hagyható figyelmen kívül, hogy a létesítmény milyen hatással lenne a környezetére, különösen az egyedi körülményekre, sajátosságokra, a műemléki jelentőségű területen belül való elhelyezkedésére, például hogy az a tér összképét, látványát mennyire zavarja, azok érvényesülését mennyire és milyen módon érinti.

[46] Összegezve a fentieket, a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárása és az ügyben hozott jogerős ítéleti döntés túlnyomó részben sérti a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat, ezért azt a Kp. 121. § (1) bekezdés a) pontja alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította.

[47] Az új eljárásban a vitatott szakkérdés tekintetében a bizonyítás továbbra is a felperest terheli. Indítványra az elsőfokú bíróság köteles más szakértőt kirendelni a perben felmerült szakkérdés vizsgálatára és ítéleti döntést csak aggálytalan szakvéleményre alapíthat. A bíróság a bizonyítás hiányát, avagy sikertelenségét az új eljárásban is a felperes terhére köteles értékelni.